Szerintünk pedig össze kellene fogni. Jó ötletből sok van megvalósításból, pedig kevés.

Neked mi?:)

Nem féligazságokat és közhelyeket dobálózol.

Először is ezt a fogalmat kellene tisztázni: Önköltségi ár ...és hogy miből alakul ez ki...

bendzsoo Meg tudod mondani neked mennyi a „önköltségi árad?”. Lehet te is meglepődnél.

Inzert...ez olyan hiteltelen, amikor a Pali első embereinek az egyike voltál, amikor ő elkezdte letörni anno az árakat...emlékszem ám még, amikor szőke parókában osztogattad a törzsutaskártyát a nyugatiban:-)))

Akkor meg ne kérdezzél, hanem mondd mit kell tenni:-)))

Sokkal egyszerűbb: nem kell támogatni az ujjonan induló árletörő próbálkozásokat. Talán nem szólna rád senki, hogy gyerünk oda befizetni.

Most azt hiszed mert ismerem a törvényeket én egy besúgó vagyok mi.Pedig csak a feleségem Gazdasági jogász. Ezért néha én is tanulok tőle valamit.Kérdez bátran ha valamit nem tudsz.Pedig neked is tisztába kellene lenni a törvényekkel.Ezt nem kioktatás képen írom csak nem árt ha te is a képbe vagy.

Nem kényszerít senki...ha akarsz már mától nem vagy taxis. Az a baj, hogy ezt a kört már megfutottuk...ezért mondtam neked, amit mondtam, meg tomajer is...GVH nem a barátunk. Legalábbis a legutolsó infó szerint.

Elolvastam, tetszik is a cikk, de sajna ez csak akkor lenne ránk igaz, ha a "drágábban" fuvarozó cégek és az "olcsóbban" fuvarozó cégek között lenne egy ekkora minőség különbség.

Ez éppen nem igy van.A torvény az törvény.Mert ezáltal nem tudsz járulékokat fizetni.Mert nincs hasznunk. Adó csalásra kényszerít.Emlékezzél vissza,hogy a G.V.H miért büntette meg a Taxis társaságokat.És ellne feled,hogy nem alkalmazottakat tart hanem vállalkozókat.Büntetlenül az egyik vállalkozó nem kényszerítheti a másik vállalkozott.Ne az alacsony árral hanem a szolgáltatással versenyezzenek a cégek.

[font size=6]ATTUS!!! MÁR SZÉP A NAP...EZT NÉZD MEG:-)))) YEEEEEEEE[/font] IMÁDOM:-)))))

Pláne :-))

Ki "dolgoztat" téged? Szuverén vállalkozások szerződéses viszonyáról beszélünk.....

Pont a GVH a legnagyobb ellenségünk...azt válaszolja, hogy ha ennyiért nem megy, akkor kihullanak az emberek és a piac majd beszabályozza magát.

Egyszerű ez a dolog a G.V.H.nál kel őket feljelenteni.Vagyis a Gazdasági Verseny Hivatalnál.Egyik Taxis társaság sem olyan buta,hogy ne kérdezné meg az ügyvédjét.Vagy talán mégis?Önköltségi ár alatt nem lehet vállalkozókkal dolgoztatni mert ez tisztességtelen piaci magatartás.Ennyi....

"Magyarországon viszont mintegy háromezer mikrocég van az élelmiszerpiacon. Ha ez a potenciál egyszer összeállna, reszkethetnének a multik! Persze ez utópia, de ha legalább egy részük összefogna, már az is nagy dolog lenne." ismerős:(

olvasni való Aki sikerrel fordított hátat a multiknak Nemrég nyitotta meg negyedik üzletét, s már a továbbiakat tervezi az a szürkemarha-tenyésztőből lett vállalkozó, aki a multinacionális láncoknak hátat fordítva forgalmaz minőségi, magyar termékeket. Megyesi Zoltánnal solymári üzletében az egészséges élelmiszerekről, a multik selejtes áruiról és arról beszélgettünk, hogy Magyarhonban miért nem a magyar árut részesítjük előnyben. - Jól gondolom, hogy sosem akart boltot nyitni? - Valóban nem voltak ilyen terveim. Észak-Borsodban tenyésztek szürkemarhát, négyszázötven tenyészállatom van, a szaporulattal nagyjából ezres az állomány. Mégsem tudtam értékesíteni a jó minőségű húst. - Sehol nem kellett a jó minőség? - Naivul azt gondoltam, a nagy áruházláncok örülnek majd, hogy kiváló magyar húst kapnak. Ám idővel rá kellett jönnöm, tesznek rá, mit adnak el. Csak a profit a vezérelv. Minél olcsóbb vacakot felvásárolni, majd azt minél drágábban eladni. - Ennyire sematikus az üzlet-politikájuk? - A multik egymást figyelik árgus szemmel. Ha egyiküknél 990 forint a "hús" kilója, akkor a másik olyan beszállítót keres, amelyikkel legalább nullára kihozhatja, 980-ért árulva. Vagy amikor nyolcvan forint körüli a görögdinnye piaci ára, s a multi ötvenért adja kilóját, nem érdekli, hogy a görögdinnyebiznisszel bukik egymilliót, mert sok vevőt a dinnyével csalogat be. Ők, ha már arra járnak, megveszik a színes tévét meg a frottírzoknit is. Így a sokszorosa bejön annak az egymilliónak. Az átlagvásárló csodálatosan meg van vezetve. Azt hiszi, a görögdinnye húsz forint. Innentől nem a multit, hanem a "szemét" dinnyeárust szidja, akinek "van pofája drágán árusítani". Abba kevesen gondolnak bele, hogy a dinnyetermesztésnek vannak költségei. - Mivel van tele a sok áruházlánc, ha a magyar áru csak mutatóba kell? - Rengeteg olcsó szeméttel, amelyet olyan országokból hoznak, ahol a mezőgazdaságot közvetetten támogatják. Ők azért fizetnek az áruházláncnak, hogy a rosszabb minőségű hazai árut vigyék és adják el más országban. - Máshol miért működik ez másképp? - Többek közt azért, mert van egy erős, potens kormányuk. Áldoznak az agrármarketingre, s felnyitják az emberek szemét. Nálunk abban sem lehetünk biztosak, hogy a magyar tejfeldolgozó-üzemből származó tej valóban magyar. Benne van a pakliban, hogy több hektoliteres konténerekben behozott, itt dobozolt, külföldi tejről van szó, amely lám-lám, magyar tejjé válik a csomagolással. - Ön mikor fordult el az áruházláncoktól? - Hiába adtam az önköltségi ár alatt a húst, ha a legtöbb helyen kitették rá a kettes szorzót. Így 3000-3200 forintért került a pultba, s ez nyilván drága. Több százezer forintnyi polcpénzt, belistázási díjat, marketing-hozzájárulást fizettem. De csak sok év pofára esését követően láttam át, hogy mi azért vagyunk ott, hogy a Távol-Keletről idehurcolt tartós fogyasztási cikkeket, iparcikkeket négyszeres-ötszörös árréssel el tudják adni. Ehhez a gyomrán keresztül kell becsalogatni a vevőt. Nem is olyan rég 99 forintos olasz tejet reklámozó óriásplakátokkal árasztotta el az országot az egyik nagy lánc. Ha ezt Olaszországban megteszik, s ilyen áron magyar tejet reklámoznak, a feldühödött olasz gazdák felgyújtották volna a vállalat összes ottani áruházát. - Mi adta a végső lökést ahhoz, hogy saját boltot nyisson? - Egy sokadik hátba szúrás. Az egyik szupermarketlánc egyoldalúan emelte a belistázási árát, nekem viszont akkor már két éve nem voltak hajlandók nyolcszázalékos áremelést aláírni és kifizetni. A számláimat egyszerűen visszaküldték. Azt mondtam, így nem fogok tovább szállítani. - Könnyen ment a szakítás? - Persze akadtak nehézségek. Végül ez a solymári üzletünk lett a zászlóshajó. Megnéztük, életképes-e a dolog, s volt rá igény. A termékért felelősséget vállalunk, lehet velünk beszélgetni, nem úgy, mint egy szupermarketben, ahol a huszadik alkalmazottat megkérdezve sincs halvány fogalmunk, milyen élelmiszer áll a polcon. Én szinte minden beszállítót személy szerint ismerek. Ennél biztonságosabb nem lehet a rendszer. - Solymárról egyenes volt az út? - Amikor kialakult egy kisebb kör az ismerősökből, több beszállítónak mondtam, mi lenne, ha összeállnánk, s közösen próbálnánk újabb boltokat alapítani. Kiderült, hatalmas az érdeklődés. Nemsokára Budaörsön nyitjuk az ötödik boltot, aztán jövőre a hatodikat, mert szükség lesz egy logisztikai központra, ahol raktározni tudjuk a termékeket. - Nem kerülnek sokba ezek a minőségi termékek? - Néhány tévhitet el kell oszlatni. Ha a tej önköltségi ára ma nyolcvan forint, és pasztörizáljuk, csomagoljuk, leszállítjuk, akkor az érte kért kétszáz forint feletti fogyasztói ár teljesen reális. Az árakat a multik manipulálják. Ha náluk a magyar tej kétszázötven forint, akkor mi lehet az a váladék, amit százhúszért adnak? Tetra Pak dobozban, amelyből szobahőmérsékleten tárolva két hét után is ugyanolyan állagú italt töltünk ki. Valamit, ami nem tej. A mi tejünk tegnap még a tehénben volt, és ha kitöltöm, akkor holnapra aludttej lesz belőle. - Vagyis az az olcsó, ami nem is tej vagy nem is hús? - A mi kilóáron 1600-1800 forintos, hatvan százalék biológiai tartásból származó szürkemarhából és negyven százalék sertésaprólékból, valamint mangalicaszalonnából előállított virslink drága? A mi párizsinktól nem kap az ember gyomorrákot tíz év múlva. A sokféle adalékanyagot, amellyel elárasztanak minket, patkányokon tesztelik. Mit akartok, ez biztonságos? - mondják. De a patkány nem él addig, ameddig az ember. Rajta nem lehet kimutatni, hogy a káros anyagok felhalmozódásával, kölcsönhatásával mi történik a szervezetében tizenöt év alatt. Miért jelentek meg olyan új betegségek, amelyekről száz évvel ezelőtt azt sem tudták, mi fán teremnek? A szalámit foszfáttal tömik tele, mert az tartja a vizet. A gond csupán az, hogy az emberben is megtartja. A szaláminak szép tömött, telt állaga lesz ugyan, nem szárad tovább, nem úgy néz ki, mint a mi szikkadt, foszfát nélküli "vackaink". De az italgyártókon kívül kinek jó az, hogy a foszfátos szalámis szendvicset az ember egy vödör vízzel vagy három-négy üveg sörrel küldené le? Az UHT tejből minden zsírt, minden tápértéket kivonnak. Az ipari hulladéknak számító tejsavóba kis szójával meg állagjavítóval valamit belevarázsolnak, hogy az a váladék úgy nézzen ki, mint a tej. Igen, ez olcsó. De hova tűntek a zsírban oldódó vitaminok? Az ásványi anyagok és a nyomelemek? A termelői friss tej fogyasztóinak nem kell orvosra és mindenféle kezelésekre költeniük. Viszonyítani kell, mi a drága. A mi kiskereskedelmi árrésünk például csak harminc százalék körüli. - Mit tehetne a kormány, hogy ne a multik uralják a piacot? - A kormány nemhogy minket védene, inkább a multikat támogatja. Különböző adókedvezményekkel idejöhettek, körbe vannak ajnározva, és büntetlenül végezhetik aljas tevékenységüket. Letarolják a természetet, és idedobnak egy nagy "dobozt" mondjuk Solymárra. Azt mondják, száz munkahelyet teremtettek. De arról már nem beszélnek, milyen áron. Mert ez a száz munkahely valójában kétezer felszámolásával járt korábban. A munka pedig az importtermékek kipakolását jelenti. Ha megnézzük, az egyik lánc kínálatában nemcsak a tejek, hanem a friss marhahús is nagy arányban lengyel eredetű, lengyelországi vágóhídról érkezik. A lecsomagolt lengyel hús itt virít a polcokon. Le a kalappal a lengyel kormány és a lengyel agrármarketing előtt, ezt így kell csinálni. De halkan megkérdezem: nincs nekünk elég marhahúsunk, nincs nekünk elég sertéshúsunk, hogy dömpingszerűen be kelljen hozni? - Hogyan látja, milyen lenne az ilyen boltok fogadtatása országos szinten? - Ha az ilyen és ehhez hasonló próbálkozások, ötletek, kisvállalkozások tartósan, esetleg kormányzati támogatással megvalósulhatnának, jó eséllyel változtathatnánk a jelenlegi rendszeren. Mi nem a tévéspotban és a szlogenben teszünk meg mindent a vevőért. Mindenki szeretné egészségesen felnevelni a gyermekét, vagy a saját egészségét megőrizni, megóvni. Ebben a válságos helyzetben a magyar vállalkozásokat, a magyar munkaerőt kellene megtartani. Mi nagyjából százan dolgozunk a boltjainkban, Magyarországon viszont mintegy háromezer mikrocég van az élelmiszerpiacon. Ha ez a potenciál egyszer összeállna, reszkethetnének a multik! Persze ez utópia, de ha legalább egy részük összefogna, már az is nagy dolog lenne. A körülöttem felvert por miatt ma is naponta öt-tíz jelentkező van. Januárban nagyobb szabású termelői találkozót tervezek. Akár el is kezdődhetnek az egyeztetések, hogy milyen is egy hazai üzletlánc. - Nem támadják önt a magyar színek és a Koppány név miatt? - A németek, osztrákok és hollandok már évtizedek óta sulykolják a lakosságba, hogy a hazait kell fogyasztani. Egy öntudatos német polgár nem vesz magyar árut. Néha legurít egy-két pohár egri bikavért, de marad a rajnai bornál akkor is, ha az másfélszer többe kerül. Nálunk ezt a felfogást rögtön nacionalizmussal vádolják. Engem azért támadnak, mert túl sok a piros-fehér-zöld. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy a jó minőségű, magyar termékeinkkel vissza akarjuk kapni a saját piacunkat. Ahogy Koppány annak idején a nyugatnak akart hátat fordítani, úgy mi a nagy multinacionális láncoknak intünk búcsút.

Munkahőse érdemrendre hajtasz? :-))