Már csak a magyar bajnoki cím hiányzik" Kabát Péter minél sikeresebb szereplést vár magától és a csapattól Két éves szerződést kötött az Újpest FC Kabát Péterrel – adtuk hírül június 5-én. A 16-szoros válogatott csatár hét évnyi légióskodás után tért vissza Magyarországra, és választotta az Újpestet. A 30 éves játékos trófeagyűjteményéből már csak a magyar bajnoki aranyérem hiányzik, tehát adott a motiváció a számára a következő időszakban… Kabát Péter ma az első interjúját adta az Újpest FC játékosaként. Kabár Péter: – Hét évnyi légióskodás után úgy érzem, itt az idő, hogy hazatérjek. És ha már így alakult, akkor mindenképpen egy olyan klubban akartam játszani, ahol rendezettek a körülmények, és minden feltétel adott a sikeres szerepléshez. Az Újpest pedig ilyen klubnak számít Magyarországon. Jól esett az Újpest megkeresése, és elmondhatom, gyorsan megegyeztünk. Ezúton is köszönöm a segítséget menedzseremnek, barátomnak, Vörösbaranyi Józsefnek és az Újpest vezetőinek, hogy korrekt megállapodást kötöttünk. – Milyen tervekkel tértél vissza Magyarországra, illetve Újpestre? – Két éves szerződést kötöttem, és az a tervem, hogy egy jó csapattal minél sikeresebben szerepeljünk. Újpesten mindig a bajnoki cím az elvárás, és ez bizonyára most sem lesz másként. De azt is tudom, hogy Újpesten mindig a dobogós hely valamelyikének a megszerzése a minimális cél, hiszen ez így volt akkor is, amikor én még itthon játszottam. – És milyen személyes célokat fogalmaztál meg magadnak? – A személyes célom ugyanaz, mint a csapat célja… Voltam már kupagyőztes a Honvéddal, kétszer bronzérmes a Vasassal, aztán bajnok és kupagyőztes a Levszki Szófiával, majd kétszer harmadik a Paschinggal, és játszhattam a legjobb nyolc között az UEFA-kupában, ahol az Essiennel, Juninhóval és Diarrával felálló Lyont vertük ki. Voltam gólkirály itthon, és tizenhat alkalommal válogatott is. Ebből következik, hogy számomra már csak a magyar bajnoki cím hiányzik… Ez a személyes célom, és természetesen a válogatottságról sem mondtam még le. – Milyennek ítéled meg az Újpest esélyeit a következő szezonban? – Szerintem a következő bajnokság még szorosabb, még kiegyenlítettebb lesz, mint a mostani. Van öt-hat klub, amelynél adottak a lehetőségek a jó szerepléshez, és ezek a klubok versenyben lehetnek az aranyéremért, vagyis nehéz dolgunk lesz. Ahogy hallottam, nem alakult ki még véglegesen a keret, várható további erősítés. És ha a húzóemberek közül senki sem igazol el, akkor úgy vélem, az Újpest lesz a bajnokság egyik fő esélyese. – Hét évnyi légióskodás után térsz vissza Magyarországra. Elégedett vagy ezzel az időszakkal? – Amikor sikerült külföldre igazolnom, még nem voltak olyan lehetőségeim, mint azoknak a fiataloknak, akik manapság válnak légióssá. Nem voltunk uniós állampolgárok, és az angol vagy a német bajnokságban akkor sokkal nehezebb volt bekerülni, mint most. Lehet, hogy játszhattam volna nevesebb klubokban, de ami az anyagiakat illeti, nincs okom a panaszra. Számos életre szóló élménnyel lettem gazdagabb. Törökországban úgy imádják az emberek a futballt, ahogy nehéz elképzelni; ráadásul nagyon gyors ütemben fejlődik a foci, és a klubok is egyre gazdagabbak. – Törökországhoz képest Ausztria maga a nyugalom… – Akár azt is mondhatnám, egymás ellentéte a két ország. Amíg Törökországban megvadulnak az emberek a labdarúgásért, és inkább nem esznek, csakhogy megnézhessék csapatukat, addig Ausztriában teljes a nyugalom, minden tökéletes, szervezettek a klubok, a harmadosztályban is olyan pályák vannak, mint az elsőben. – Hol érezted magad jobban? – Bulgáriában, a Levszkinél… Igaz, csak fél évet játszottam Szófiában, de bajnokok és kupagyőztesek lettünk, bajnoki meccsen pedig egyszer sem kaptunk ki. Szerencsém volt azért is, mert nem egyedüli magyarként kellett beilleszkednem, hanem jó barátommal, Ferenczi Istvánnal játszhattam együtt. Sajnos, fél évnél tovább nem tudtam a Levszkinél maradni. – Mi a hét éves időszak legnagyobb tanulsága a számodra? – Törökországban tanulhattam meg és éreztem át igazán a „soha ne add fel” érzést. Ott egyáltalán nem ismerik az esélytelenség fogalmát – még az első helyezett sem mehet biztosra az utolsó ellen. Amikor a Denizlisporral a Lyon ellen játszottunk, és hazai pályán 0-0-t értünk el, senkiben sem merült fel, hogy kieshetünk és nem mi jutunk tovább. – Mennyire ismered a jelenlegi Újpestet? – A nevek alapján természetesen mindenkit ismerek, de eddig senkivel nem játszottam együtt. Azonban Tóth Kálmán masszőrrel, a csapatorvossal, Lejkó Dezsővel és a szertárossal, Ambrust Imrével már dolgoztam együtt korábban a válogatottnál, tehát nem teljesen idegen közegbe érkezem. – Mesélnél a magánéletedről is? – Van egy három éves kisfiam, Kevin, ő jelenti az életem értelmét. Eddig két-három hetente láttam, és szeretnék a jövőben minél több időt vele tölteni. A magánéletemről nem szeretek sokat beszélni, mert úgy gondolom, az nem tartozik a nyilvánosságra.

A szíve Újpestre húzza... Lapszemle: Nemzeti Sport Az, hogy a Pisa elbukta a Lecce elleni rájátszást, ne tévesszen meg senkit: a ferde tornyáról elhíresült városban sikerként értékelik a hatodik helyezést. A tavaly nyáron a Serie C-ből felkapaszkodó együttes kis híján kivívta az élvonalbeli szereplés jogát, ám a nagy bravúr elmaradt, így az ősszel a Milan vagy a Roma helyett a Mantova és a Grosseto látogat majd Pisába. Az még kérdéses, hogy azokon a meccseken pályára lép-e a kék-feketék magyar légiósa, Rajczi Péter. – Gratuláljak vagy részvétet nyilvánítsak? – Inkább gratuláljon – jelezte Rajczi Péter, hogy nagy tragédia azért nem történt. – Ahogy az újonccsapatoknál megszokott, mi is azzal vágtunk neki a bajnokságnak, maradjunk bent valahogy, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy az élmezőnyben vagyunk. Volt időszak, amikor úgy tűnt, az első vagy a második helyen zárva simán feljuthatunk, ám a végére egyszerűen elfogytunk, annyi sérülés sújtott minket, hogy az orvosnak több dolga akadt, mint az edzőnek… – Az utolsó fordulókban az ön nevét is hiába kerestük a jegyzőkönyvben. Mi volt a panasza? – Belső térdszalaghúzódás, ami öthetes kihagyást jelentett. Ha azt mondom, peches vagyok, akkor finoman fogalmazok: amikor egészséges voltam, akkor azért nem játszottam rendszeresen, mert a másik két támadó remekelt, amikor pedig megsérültek, akkor én is kidőltem a sorból. Ebben a szezonban alighanem fordítva voltam bekötve… – A klub honlapján olvastam, hogy a szurkolók ünnepelték önöket – azt követően, hogy elveszítették a Lecce elleni párharcot. Látja, ezért is indítottam azzal, hogy inkább gratuláljon. Pisában senki sem fogta fel kudarcként a szereplésünket, s ezt az említett fieszta is bizonyította. A minap a stadionban volt jelenésünk, ahol a drukkerek úgy éljeneztek minket, mintha nem a Riminit előztük volna meg, hanem az Intert. Egyébként ilyen hangulatban telt az egész idény, ha nyertünk, ha kikaptunk, ha döntetlenre végeztünk, megtapsoltak minket. Hogy a hatodik helyezésünk valóban elismerésre méltó, jelzi, a velünk együtt feljutó Spezia ma már újra a harmadik vonal tagja. – Szóval megérte Pisába igazolni? – Mivel sokat tapasztaltam, és sokat tanultam, igen. Mondom ezt a reméltnél kevesebb játéklehetőség és az anyagi problémák ellenére. – Ha utóbbi bővebben kifejtené… Négyhavi bérrel tartoznak, továbbá az egész éves prémiummal – nemcsak nekem, mindenkinek. Gondolhatja, hogy nem kevés pénzről van szó… Nem hittem volna, hogy ilyesmi előfordulhat Olaszországban, csakhogy kiderült, a vezetők fizetni nem szeretnek, ígérgetni annál inkább. Amúgy rendesek és kedvesek. – Legutóbb mivel kecsegtették? – Hogy december harmincegyedikéig rendezik a tartozásukat. Nem tehetek mást, várok. – Mivel engedték haza? – Azzal, hogy június harmincadikáig tájékoztatnak arról, meg kell-e jelennem a felkészülés július tizennegyedikei kezdetekor. Megjegyzem, nem ilyen egyszerű a helyzet, a klubnál ugyanis kisebb káosz alakult ki, senki sem tudja, mit hoz a jövő. Első lépésben mindenki az elnök bejelentésére vár, aki nemrég megszellőztette, lehet, hogy visszatér szülővárosába, Perugiába; ha költözik, akkor kiürül a kassza. Mielőtt péntek délután hazaindultam volna, kérdeztem a sportigazgatót, mit tud, mire széttárta a karját, és közölte, hogy semmit. – Elképzelhető, hogy itthon marad? – Van rá esély. – Újpestre vagy Győrbe igazol? – Ön tájékozottabb, mint a sportigazgató… Van érdeklődés innen is, onnan is, de amíg nem dől el, hogy Olaszországban számítanak-e rám vagy sem, addig felesleges ezzel a kérdéssel foglalkozni. – Szíve szerint hol folytatná? – Aligha mondok újat azzal, hogy a szívem a korábbi klubomhoz, azaz Újpestre húz. Egy ilyen év után azonban a játéklehetőség mindennél előbbre való, ott szeretnék futballozni, ahol fontos szerepet szánnak nekem. No meg az sem ártana, ha időben megkapnám a fizetésemet…

Gáspár Károly Kollegámnak ajánlom !!!!!

123 éves az Újpesti Torna Egylet! Ez volt a hármas jelszó: „Egység, Épség, Egyetértés” Az Újpesti Torna Egylet (UTE) a magyar sportklubok közül a legnagyobb múltra tekinthet vissza, hiszen még a XIX. században alakult. 122 évvel ezelőtt, a nevezetes napon – 1885. június 16. – az alapító tagok az alábbi hármas jelszóval határozták meg az új sportklub értékrendjét: „Egység, Épség, Egyetértés”. Az Újpest FC a legrégebben alapított, megszakítás nélkül működő sportegyesület, az UTE labdarúgó-csapata. 1885-ben néhány sportolni vágyó újpesti fiatalember megalapította az Újpesti Torna Egyletet. Minthogy a testedzést ekkoriban hazánkban a tornasport jelentette, ezért természetes volt, hogy az újpesti sportolók első tömörülése e sport jegyében ment végbe. Az alapítók az ifjúság tüzes lelkesedésével álltak az új eszme híveinek sorába és kitartó munkával láttak neki a fiatal egyesület megszervezésének. Kezdetben a szertorna, majd a vívás és az atlétika jelentette az Újpesti Torna Egylet tevékenységét. A labdarúgás 1899-ben honosodott meg Újpesten. Goll János kereskedelmi iskolai tanár, akinek lakásán az újpesti Deák utcában immár nem először jöttek össze legjobb barátai, név szerint: Berényi Antal, Székely-Sonnenfeld Ábris és Ugró Gyula, koccintásra emelte poharát. A nagy és szép vállalkozásra ittak, most még csak ők négyen. Volt bennük öröm is, szorongás is, de az első igen fontos lépést megtették. Ezzel indult az UTE családi időszámítása. A hivatalos zászlóbontásra valamivel később került sor. Húsz lelkes ifjú 1885. június 16-án a piactéri iskola egyik tantermében kimondja az Újpesti Torna Egylet megalakulását. A rövidesen csatlakozó tagok száma mindössze 78. Ennyien fogadják el a klub jelszavát: „Egység, Épség, Egyetértés”. S ennyien egyúttal azt is, ami a későbbiekben a folytonosságot jelzi és jelképezi: legyen az UTE színe lila-fehér Az alakuló közgyűlésen megválasztoztták az egyesület első vezérkarát: Elnök: Goll János, Alelnök: Farkas Gyula, Titkár: Ugró Gyula, Pénztáros: Székely-Sonnenfeld Ábris, Ellenőr: Eisner Róbert, Jegyző: Héderváry-Hádl Sándor, Ügyész: Dr. Kolpaszky István, Művezető: Berényi Antal.

Hét játékos távozik az Újpest FC-től Klubunk nem él szerződés-hosszabbítási jogával Az Újpest FC ezúton is bejelenti, hogy hét játékosa esetében nem él a szerződéshosszabbítási opciójával. Ennek értelmében Denis Dourandi, Györök Tamás, Juhár Tamás, Sasa Radulovic, Regedei Csaba, Sadjo Haman és Szalma Pál sem lesz tagja csapatunk keretének a 2008/2009-es szezonban. Az Újpest FC valamennyi játékosnak köszöni munkáját, és további sok sikert kíván pályafutásuk folytatásához.

Nem indulunk az Intertotó-kupában Az Újpest FC átengedi a részvételt Az Újpest FC nem vesz részt az Intertotó-kupa 2008-as kiírásában. Klubunk vezetése azért határozott így, mivel a szezon végi eredménytelen szereplés miatt a játékoskeretben a tervezettnél nagyobb változás várható. A régi játékosok már nem, a szerződtetni kívánt labdarúgók pedig még nem állhatnának a szakmai stáb rendelkezésére a felkészülés – Intertotó-kupa-részvétel esetén – szükséges kezdési időpontjában. Az Újpest FC vezetése úgy ítélte meg, hogy a felkészülési idő korlátozottsága miatt szakmailag nem vállalható egy olyan csapat nevezése, amely méltóképpen képviseli a magyar futballt az Intertotó-kupában, ezért átengedi a részvételi lehetőséget más klubnak.

Ez a meccs egy következmény volt" Szentes Lázár szerint nem most dőlt el a sorsunk A szezonzáró mérkőzés után az öltözőfolyosón Szentes Lázár, az Újpest FC vezetőedzője szomorúan értékelte a mérkőzést, míg Herczeg András, a DVSC trénere dicsérte játékosait. Szentes Lázár: – A mai mérkőzés csak egy következménye, vetülete volt az eddig történteknek. Sorsunk nem most az utolsó fordulóban dőlt el, a kivégzési parancsot már korábban aláírták, csak ma hajtották végre. Viszont van jövőképünk, és lesz is szebb jövőnk. Herczeg András: – Szerdán a védelem jól helytállt, ezért gondoltuk úgy, ugyanazzal a felállással kezdünk. A mérkőzés első félidejének közepén kicsit könnyedén vettük a játékot, ennek ellenére a szerdai kupadöntő után minden elismerést megérdemelnek a játékosok.

Paks-Újpest FC: döntött a fegyelmi bizottság Félmilliós büntetés mindkét klubnak A Magyar Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága kedden újra tárgyalt a május 12-i, Paks–Újpest FC bajnokin történt szurkolói rendbontás ügyében. A testület mindkét klubot 500 000 forintos pénzbüntetéssel sújtotta. Ezen kívül a Paksnak öt következő hazai bajnokijára szövetségi ellenőrt kell fogadnia, és viselnie kell az eljárás költségeit. Az Újpest FC – mint visszaeső – a fent említett pénzbüntetésen kívül köteles három következő idegenbeli bajnokiján 15 fő rendezővel kísérni saját szurkolótáborát, amely meccsekre saját költségén ellenőrt is fogadnia kell, s a klubot terhelik az eljárási költségek is. Az első fokú döntéssel szemben fellebbezést lehet benyújtani. Az Újpest FC még nem döntött a fellebbezés ügyében. Az alábbi WWW.újpestfc.hu klikkelve szurkolóink teljes egészében olvashatják a hivatalos jegyzőkönyvbe foglalt határozatot, illetve annak indoklását:

ENNYI !!!!