WÚÚÚÚÚÚÚ wazze! - tényleg nem olvastam el Tomi, csak nyomatom itt a régi szlenget. Ebből is látszik: engem már nem érdekel igazán a téma, hisz' LESZOKTAM (!!!!!!!!!!!!!) - érted? Téged meg nagyon sajnállak arany kollégám! :DDD Boldog pöfékelés... egyik nőismerősöm is azt állította vízipipázni tök egészséges. Lebuktattam, abban is van káros végtermék. Szívunk eleget minden nap... én már nem értem mért kell ezt még - valami mazochista módon - fokozni

Igazán? Majd megkérdem már a régi havert... ezt tényleg ti csináljátok odafenn? Törőkocsi... atyavilág! Nekünk mit kéne vennünk? Árbocrudat?

Majdnem tök mindegy, mit szívsz, ha a reflexeket nem tudod elfeledni - csöbörből vödörbe kerülsz. Az sem jó, ha csak a papír égéstermékei jutnak a szervezetbe, és a rengeteg szén monoxid köti le a véred hemoglobin vegyértékkarjait. Ráadásul gondoskodnod kell a napi adagról, ha mégy valahová be kell vásárolnod még tartalékot is... Szal nagy egy nyűg. Képzeld el úgy a szervezeted, mint egy jó Merci motort, és kényeztesd minél tisztább, kellemesebb adalékokkal. Semmi stimulálószer, semmi dopping, csak tiszta 0W-50-es elixírek.

Volt nekem is egy előző "tünetmentes" időszakom, kb 6 éve, amikor nem dohányoztam 8 hónapig. Kocsicserekor azonban - a Mozaik utcai téblábolás alkalmával -, arra gondoltam: mit is szoktam én itt csinálni addig, míg várakozni kell. Nos, így jutott eszembe, hogy "hát rá szoktam pöffenteni". Addig kerülgettem ezután gyalogosan a MOL kutat, míg be nem mentem, és elhaló hangon kértem egy doboz zöld Pall Mallt. Zavaromat kellően jellemzi, hogy (akkor még gazdag voltam) 10 rugóval fizettem, és ott is hagytam a visszajárót. Az akkori állapotokat pedig az jellemzi, hogy egy motoros gyerek utánam jött és szólt, hogy a kutas borítékolta a zsét, menjek vissza... Nos, azóta minden romlott... kivéve a az akaraterőm az javult jelentősen. :)) Próbálj meg te is egy biorezonanciás kezelést, sok mindent diagnosztizálnak egyúttal. Lehet, hogy tele vagy hígítóval pl. (ez komoly).

"Mindenki állat aki dohányzik. Nem is érti miért nem tiltják be ezt az egészet végleg. Hogy lehetett ilyen hülye, hogy eddig nem tette le?!? " Tamás... ennek a Csogunak minden mondata elemi alapigazságokat közvetít.

Az unszimpátia a bagós helyek szemetét nézve könnyen kialakulhat akárkiben. Jó mélyen szagolj bele (gyakran) egy dekkes hamvvederbe, kukába. Menjél olyan helyre, ahol az emberek ittasan bagzanak, figyeld mohóságukat... mikor elkapja őket a bagós gépszíj. Én nem érzem, hogy becsapnám magam, egyszerűen elmúlt, és nem kívánom vissza soha már (tudod, mint a jó öreg Edgar Allen Poe a hollóját).

taxicarloo (régi spanom)

Tomajer úr... az én tapasztalatom az: a leszokási folyamatban kb. két-három hét a veszélyes időszak, addig "rááll" az ember keze a bagókeresésre. Kb. még három hónapig gyakran eszébe jut - a gyógyuló betegnek - bizonyos bagós helyzetekben, helyeken a régi megrögzött szokás. Ilyenkor mosolyogva el kell hessegetni a késztetést, és elmondani valakinek, hogy megkísértett az emlék... ennyi. Ahogy telik az idő, úgy halványulnak a bagózási reflexek, egy év után már igen erős az unszimpátia a valamikori vehemens tevékenységgel szemben. Többször leszoktam - én is - a régebbi időszakokban rövidebb intervallumokra, de véglegesen csak a biorezes kezelés után hagytam abba, minden különleges motiváció nélkül. Így a spontán leszokást a biorezes kezelés utáni öngyógyulási folyamatnak tartom (így utólag), amikor is megundorodik az ember a néhai, kéjes, és lassú "öngyilkolászásától". Időnként - még leszokva is - fel kell azonban tenni a kérdést magunknak: Ugye mennyivel jobb így az élet? - a sok szemét, kiadás, és állandósult függelem nélkül. A piával ugyanez a helyzet; legjobb együtt eldobni mindkettőt.

Beszélgettünk a taxisok idő előtti haláláról többek között... nem emléxel? :DD Ha egyedül te elolvastad, akkor már megérte, hogy írtam róla. Van egy sutka is erről Nagy Bandó előadásában:

Wazze... már azt gondoltam, hogy Apuka, a csepeli Emil. No, de téged is biztos felismernélek, ha összefutnánk. :)) Az a nyelvelés rémlik a Buda II-ben... mintha ott lettem volna épp akkor.