Szia! A bábozásról csak annyit: megígérhetem neked, hogy azok a KOLLÉGÁK akik a RENDET áhítják, hamar el fognak fogadni bennünket. A többiek véleménye pedig NEM ÉRDEKEL! Vagy megszoknak, vagy megszöknek. HISZEM, hogy azok vagyunk többen, akik jó irányba toljuk a szekeret.

Szia! Olvasd el, hogy mit írtál! Ugyanazt műveled, mint "dicső" politikusaink: dobálózol az eltúlzott számadatokkal, megkísérelve besározni a Tiéidet. Kérdem én: valóban a Tiéid Ők? Te valóban főtaxis vagy, vagy csak kutyulni "jársz ide"? Az elvándorlás NEM TIZENEGY HÓNAPJA KEZDŐDÖTT!!! Viszont: mostanra domborodott ki! Az elvándorlás akkor kezdődött - nagyjából 2006 nyarán - amikor a tisztességes taxis elmenekült innen, nem akarva, hogy együtt emlegessék őt, a szórakozóhelyeken kaszáló társaival, illetve tisztességesebb munkakörnyezetet keresve. Elvonulásuk nem volt látványos, hiszen az űrt, hamar feltöltötték a hiénák, akik meg éppen azért jöttek ide, mert az ellenőrök, csak nevükben voltak ellenőrök, miközben elöljártak a rablásban. Nem volt mitől tartaniuk, így, hívták a többi hiénát is. A Főtaxi összetétele szép lassan átalakult és azok, akiknek félnivalójuk van, mert eltűntek pártfogóik akiktől védelemre számíthattak volna(?), így, most szépen kereket oldanak. És nem 350 főről beszélünk, hanem kábé a feléről. Ugyanis sohasem volt 850 fizető, hiszen a slepp nem, vagy csak igen keveset fizetett, viszont 600 körül van a jelenlegi létszám. Egyébként minden stimmel...

Szia! Az információ megszerzésének lehetősége, mindenkinek állt. A Főtaxi honlapján olvasható vezetőink telefonszáma. Mindketten - Dudás Zoltán, Lengyel Sándor - nagyon készségesek voltak, amikor érdeklődtem. Gondolom, bárkivel készségesek lettek volna, aki veszi a fáradságot...

Szia! Ezt alaposan félreértetted, mert valóban félreérthető volt. E mondatot, a szövegkörnyezetből kiragadva, valóban lehet úgy olvasni, ahogy az nálad "lejött". Ezért, elnézést kérek mindenkitől, aki a drosztozást részesíti előnyben. A hangsúlyt a "nem vagyok képes" -re kívántam helyezni, és együtt értelmezendő az azt megelőző mondatokkal. Kifejezetten kedvelem a drosztolókat, mert "lekötik" magukat, így nekem könnyebb érvényesülnöm a magam módszerével. Azonkívül: hétvégén, a bulik végén, én is le-lepördülök egyik másik partydrosztról. Sőt! Ha üres egy droszt, ami mellett elhaladok, beállok, és adok magamnak 10-15 percet. Az utolsó mondatodra reagálva szeretném mégegyszer leszögezni: Mint ellenőröknek, nem az lesz a feladatunk, hogy célokat fogalmazzunk meg, vagy marketing-stratégiát dolgozzunk ki! Üdv:

Szia Kolléga! Tudod, mielőtt beregisztráltam a hallotaxi.hu -ra, sokat tűnődtem rajta, hogy kell-e ez nekem? Biztos voltam benne, hogy kapok majd hideget, meleget egyaránt. Akkor eldöntöttem, hogy mindenkinek úgy válaszolok, ahogyan Ő kérdez. Mondhatnám: "amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten". Úgyhogy ennek szellemében válaszolok most Neked, és fogok mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy megszólít és kérdést tesz fel, vagy a névtelenség burkában virtuálisan belémrúg, kóstolgat. Ahová "anno" - ahogy írod - "elértem", az nem ment magától, sok munka és áldozat állt mögötte. A "pozícióról" és azzal járó javadalmazásról önként mondtam le. (Az okát már egyszer leírtam, olvashattad.) Azt, hogy a taxiból élek-e, illetve az abból származó bevétel, mekkora hányadát teszi ki az összbevételemnek - már megbocsáss - nem a Te dolgod. Járj utána, hogy hány címet veszek fel havonta. Meg fogsz lepődni. Amennyiben a taxi mellett, időt és energiát nem kímélve, más tevékenységből is tudok profitra szert tenni, arra - úgy gondolom - csak büszke lehetek, és nincs benne semmi szégyellnivaló. Az biztos, hogy nem vagyok egy lába-lógató típus. Nem vagyok képes órákig ülni a drosztokon és várni, hogy a számba repüljön a sültgalamb. Hogy hová vezet az én utam, az ne okozzon Neked fejfájást, az maradjon az én gondom. Ha a segítségedre szorulok, majd üzenek. Azon elgondolkodtál már, hogy amit, és ahogyan Te teszed, az rendben van úgy? Vagy talán arról lenne szó, hogy egyszerűbb választás másoktól várni a megoldást? Az "én utam" nem lehet fordítottan arányos a Főtaxi eredményeivel, mert én azon töröm a fejem, hogy hogyan segíthetek, nem pedig azon, hogy hogyan árthatok akár azáltal, hogy kóstolgatom azt, illetve megpróbálom kedvét szegni annak, aki úgy döntött, hogy - eszközeihez mérten - megpróbál segíteni a közös jó érdekében. Üdv

Szia! Azt nem kommentálnám, hogy Te, mit, hogyan "hallottál", és hogyan sikerült értelmezned. Nekünk, rendelkezésünkre állt megfelelő mennyiségű információ ahhoz, hogy eldönthessük, pályázunk-e, vagy sem, és ha igen, akkor - legalábbis nagy vonalakban - mire. Amellett, nem volt nehéz kikövetkeztetni a feladatkör mibenlétét, tudván, hogy az etikai bizottság megszűnik, a jelenlegi ellenőrök feladatköre pedig más formát önt majd. Mondjuk, azt rögtön sejtettem, hogy nem hidakat kell tervezni... De, ami a legfontosabb: a megbízatás ugyan négy évre szól, ez idő alatt, bármelyik fél, bármikor, indokolás nélkül kiléphet a kötelékből.

Szia! Igen, jól gondoltad. 2002-ig a 1040 -es kóddal dolgoztam - jobbára - a Moszkva térről.

Egyébként, azt is leírtam, hogy mindez a saját véleményem. A Cégvezetés gazdasági elképzeléseinek kidolgozására és megvalósítására megvan a szakértő gárda. A suszter meg maradjon a kaptafánál.

Már látom, hogy "kissé" bő lére eresztettem a mondandómat, így elveszhetett benne a lényeg számodra. Ha figyelmesen elolvasod - mondjuk a felétől - újra, akkor láthatod, hogy leírtam, feleslegesnek tartanám az árháborúban való részvételt.

Tisztelt Fórumozók, jelenlegi, volt, és leendő FŐTAXISOK! Szeretném elejét venni a további találgatásoknak, féligazságoknak, ezért úgy gondoltam legjobb, ha tiszta vizet öntünk a pohárba. Azért merem ezt megtenni, mert úgy vélem, ha nem lenne publikus, akkor nem juthatott volna a pontos névsor, Surda tudomására. Csak a pontosság kedvéért: Lengyel Sándor - kereskedelmi vezető - telefonon közölte a pályázatok elbírálásának, valamint a személyes elbeszélgetéseket követő kiértékelés eredményét. Megbízatásunk írásban történő rögzítésére a jövő hét elején kerülhet sor - tehát, még nincs kőbe vésve semmi. Mindazonáltal, ezúton szeretném megköszönni a T. Vezetőségnek a bizalmat, amellyel megtiszteltek ötünket. Továbbá, ami legalább ennyire fontos számunkra: igyekezni fogunk rászolgálni a TI bizalmatokra is! Le szeretném szögezni, hogy amit a továbbiakban leírok, a saját véleményem, és mivel a többi pályázót nem, vagy csak kevéssé ismerem, csak remélni tudom, hogy az alább leírtakhoz hasonlóan vélekednek. (A pályázati úton történő jelentkezés már csak ilyen...) Ha belegondolsz: végre valami, ami nem a "sógor-komaság" dől el. Nehogy azt gondolja bárki, hogy a szerepkör amelynek betöltésére jelentkeztem, irígylésre méltó. Anyagi szempontból sem az, és az általános megítélés szempontjából sem. Miért jelentkeztem mégis? Bármily meglepően hangzik a mai világban: NEM ÖNÖS ÉRDEKBŐL! Ha megengeditek, pár szót szólnék a motivációmról: Bár, a Főtaxinál eltöltött éveim száma eltörpülhet sokatoké mellett, meglehetősen tartalmas volt. Még "hagyisként" lettem időmérő, majd etikás, később az E.B. vezetőségének tagja. Akkoriban - alkalmazottak lévén - néhány kilóméter jóváírásán kívül, egyéb juttatásban nem részesültünk, viszont gyakran volt olyan, hogy éjfél után jöttünk el a Mogyoród útjáról. (És nem zsugáztunk.) Mégis csináltuk, mert hittünk benne, hogy munkánk meghozza gyümölcsét, körül leszünk véve elégedett kollégákkal, akik igénylik a RENDET, szeretnek kulturált szolgáltatási környezetben dolgozni, és szívesen utaztatnak olyan utazóközönséget, amelynek szemében fontos a kulturált megjelenés, közlekedési morál, magas fokú szakmai felkészültség, pozitív szolgáltatói szemlélet, de LEGFŐKÉPPEN a korrekt fuvarozás. Az anyagi megbecsülés reménye abban nyilvánult meg, ami kézenfekvő: ha mindenki profi módon, megfelelően szabályozott keretek között végzi a munkáját, annak előbb-utóbb az lesz az eredménye, hogy megrendeléseink száma megsokszorozódik, ezáltal több jut majd mindenkinek, így nekem is. Ez a cél lebegett a szemem előtt akkor is, amikor elhatároztam, hogy 2001-ben a távozóban levő értékesítési menedzser megüresedő székéből, még több lehetőségem adódik javítani a címállományon. Ezért pályázatot nyújtottam be a megüresedett funkció betöltésére az akkori cégvezetés felé, amit el is fogadtak. 2002-ben elhagyni kényszerültem vezetői beosztásomat amiatt, mert az akkori végh-veszlényi vezetés (nem elírás, igen így: csupa kisbetűvel), nem volt hajlandó szem előtt tartani a taxisok érdekeit, a saját zsebüket tömték a szépségkirálynő-választások során, ... a létszámstop ellenére, fű alatt, egy bizonyos betéti társaság (S.O.S.2002) közreműködésével - szintén saját zsebre - beloptak újabb taxisokat a rendszerbe... és még hosszan sorolhatnám a "bentről", számomra átláthatóvá vált visszásságokat, amik szembe mentek szakmai törekvéseinkkel. Amikor vettem a "bátorságot", és szemtől szembe rákérdeztem dolgokra, a válasz az volt: "...eldönthetnéd már, hogy melyik oldalon állsz!" Nos, én döntöttem, és beadtam a felmondásomat. (Válaszul Surda soraira, mely szerint: "..majd hirtelen eltünt, hogy miért már nem emlékszem...") Hét évig mással foglalkoztam, majd egy éve, 2009. márciusában, visszatértem a Kötelékbe. Sok idő telt el, és ma már látom, hogy minden megváltozott, és sajnos nem az előnyére. És ahogy én látom a vátozásokat: Manapság, népszerű dolog szidni a vezetőséget, Őket hibáztatni a kialakult helyzetért. Nem akarnék igazságot tenni, csak arra kérnék mindenkit, gondolkodjunk együtt egy kicsit: Az, hogy "játéktaxi" cégek alakulhattak, az nagyrészt a mi hibánk, taxisoké! Miért? Azért, mert gyarló az ember. Azért, mert sokan közülünk a könnyebb, a "kevesebb-munkával-több-pénzt-keresni" gondolat vonzásába kerültek, és nem gondolták át, hogy csak addig van habzsi-dőzsi, amíg erről nem szereznek túl sokan tudomást, és példájukat követve, nem jönnek utánuk, KONKURENCIÁNAK. Mint annak idején, amikor a csutka BRG antennák után, feltekertük az "ellenőri pálcákat". Amíg csak Neked van, addig jó, amikor meg már mindenkinek, elvész az előny. Ennek eredményeként, a telefonszám-tulajdonosok meggazdagodtak, míg annak aki elment tőlünk, a bevételi szintje már nem éri el azt az átlagot sem, amit a Főtaxinál produkált. Sokan lettek, újra "kályházni" kényszerülnek, mert az induláskor sok címre, most már sokan is vannak, a "gurulójuk" a béka ülepe alatt, a tevékenységgel járó költségeik pedig hónapról-hónapra növekednek. Hová vezet ez? Sokan jönnének már vissza, dehát, hol van már a kaució? Felélték. Mert muszáj volt! Mert az albérletet, a rezsit, a hitelt KI KELL FIZETNI. Miből "vedlenének át"? Miből cserélnének autót? Ha az illető kap is hitelt, ha jó áron beszámítják a csatalovát, honnan szerez "nulláspapírt". Merthogy a tébéjére már nem jutott. Miből jutott volna? A 150-184 Ft/km -ből? Elmegy alkalmazottnak valamelyik alvállalkozóhoz? Hacsak úgy nem. Azt még - egyelőre - megteheti. Ki tudja meddig? Itt tartunk most. A PIAC újrafelosztásra került. Véleményem szerint, kár lenne bármilyen árháborúba bocsátkozni, mert - egyrészt - már túl késő, másrészt olyan alacsonyra került az alsó határ, hogy annak alávágni egyenértékű lenne az öngyilkossággal. Csak amiatt, mert lemennénk a tecsó-taxik árszintjére, nem kétszereződne meg a megrendeléseink száma. Az övéknél nagyobb kedvezményt kellene adni! De mennyivel? Mikor már a jelenlegi sem elég semmire? Hiszen akkor mi is koldusbotra jutnánk. Szerintem, manapság - alapvetően - kétféle taxis van: Az EGYIK, aki tisztességes, aki éjt nappallá téve gürizik, hogy kitermelje mindazt, ami a túléléshez kell. Minden szempontból korrektül végzi a munkáját. Figyel az öltözete és gépkocsija tisztaságára, még véletlenül sem nyúlna bele az időszűkítésbe, pedig szinte a címen áll. Szabadságról nem is álmodhat, pedig minimum kétszer-háromszor annyit dolgozik, mint bármely közalkalmazott, az Ő pénzén. Ha szabadnapot csinál magának (havonta egyet, netalán kettőt), mindvégég mardossa a lelkiismerete: "...basszus, ki kellett volna menni!...miből lesz a csekk kifizetve?...". Családi élete nincs, vagy romokban hever. Retteg a postástól, mert pénzt nem vár sehonnan, viszont ajánlott levélben ritkán hívják meg vacsorázni, főleg nem a hivatalok, amellyek kasszáihoz ha kell, ha nem, rendre beidéznek bennünket. A MÁSIK, aki már feladta, és aki látván maga körül az erkölcsi fertőt úgy gondolja, ha "azok" lophatnak, akkor én is, és beszerelteti a kütyüt, és/vagy szigszalaggal takarja le a tarifa kijelzőjét. Ha megkérdik tőle az utcán, hogy mennyiért menne el ide, vagy oda, akkor olyan árajánlatot ad - fővárosi vonatkozásban - ami minimum öt számjegyű. Állandóan azzal henceg, hogy neki mekkora mákja volt, melyik utast, mennyire kaszált le - és közben soha nincs egy ruppója se. Lehurrogja, megalázza azokat, akik vele azonos helyről dolgozva megpróbálnának korrektül szolgáltatni. "Jó" példát mutat a szakmába most érkezőknek. Nem fizet senkinek semmiért, de igényei lennének. Nem érti, hogy miért nem állhat meg szabálytalanul a zebrán - hiszen ő TAXIS! ... És neki ne akarja senki megmagyarázni... és a rendőr is, hogy mit képzel magáról... hogy majd ő jól feljelenti... . Jól ismerjük a jelenséget, ezért nem taglalom tovább. Egyféle módon vehetjük fel a versenyt: ha szolgáltatásaink minőségének folyamatos felügyeletére, valamint az árgaranciára helyezzük a hangsúlyt. Nem vagyok demagóg, tudom, hogy ez a nehezebben járható út, és nem teremt azonnali megoldást. Sok víz folyik még le a Dunán, amíg a javulás tapasztalhatóvá válik, de hiszem, hogy az egyetlen lehetséges módja annak, hogy a FŐTAXI megfelelő alternatíva lehessen mindazon Megrendelők számára, akik, miután megtapasztalták az olcsó taxik VALÓDI ÁRÁT, újra megtiszteljenek bennünket megrendeléseikkel. Bízom benne, hogy jövőbeni megbízatásunk lényege ebben rejlik, és beváltja a hozzá fűzött reményeket. Mi ezen leszünk! Bízunk az együttműködésetekben, valamint abban, hogy belátjátok, a közös jó érdekében kívánunk cselekedni együtt VELETEK és NEM ELLENETEK! Ehhez kívánok minden kollégámnak jó egészséget, kevés bosszúságot, teli brifkót! Tisztelettel: Csukárdi Miklós (1699)