Ezt szeretem. Egyszer régen, fel is raktam ide. :)

Élettered Szeresd e helyet Egész életedben, népem; Ez nevelt, s egy percben E helyen lesz véged. E hely egyetlen, Mely teret enged néked; Nem érdekes, megfelel-e: e helyen kell élned. E helyen, melyen rengeteg embernek vére kélt; E hely, melyhez egy-egy szent nevet Egy ezredév lemért. E helyért verekedett fegyveresek serege; s érezte ellenség: remek e vezér kezének ereje. Szép élet! E helyen ment véres jelképed, s vére kélt ezreknek, mert éppen megvédtek. S rengeteg szenvedés mellett, verekedéseknek élve, kevesebben, de remélve, Él nemzet e térbe`. S népek helye, e rengeteg! Tefeléd éled e kérés: "Egy ezredévnek szenvedése Kér éltet, élte végét!" Nem lehet! E rengeteg kebel feleslegesen ereszt vért? S keservben ezer meg ezer kebel reped szerte-szét. Nem lehet! Egy edzett, eszes, és szent vélemény nem élhet feleslegesen, kell még egy remény! Még kell, még lesz egyszer egy szebb élet, melyben kellemes zenére epedez ezreknek éneke. De lehet helyette - ez kell? -, Életek remek vége, s e temetkezés felett egy nép éldegélhet vérbe. S e tér mellett, mely nemzetet temet, népek fekszenek, s benne emberek ezrének szeme csepeg. E helyet szeresd Egész életedben, népem; Ez éltet, s esetleg E helyen lesz véged. E hely egyetlen, Mely teret enged néked; Nem érdekes, megfelel-e: e helyen kell élned. Tövesy M. Konrád

:)

Magyar holokauszt a Délvidéken

vándor vagy... S mert vándor vagy, mindennap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén, és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismeréstől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van." Körülbelül így szól hozzád az élet, mindennap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és mindennap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy. /Márai Sándor: Arról, hogy mindennap tovább kell menned/

EGYEDÜL AZ ÚTON Koltay Gergely A soha nem volt, a soha nem fontos, igaz lesz majd egyszer, mert ez a Te dolgod. Te mész az úton, s nem tekintesz Égre, csak előre, csak előre, a fényt mégis eléred. Megszólalnak benned ősi dallamok, kik hallgatják nem értik, mégis vállalod. Te mész az úton, nem állíthat senki. Tudod ezért az Úrnak, a végén kell felelni. Megszűnnek határok, mert határtalan az élet. Mit viszel zsákodban, az a tiéd: az az élet. Te mész az úton, idegenek kísérnek, a gondolat, mi született tiltott helyre téved. A csókok, az illúziók, a csúfak, a szépek, mind veled vannak, aláznak, dicsérnek. Te mész az úton egyedül, mint kísértet, csendes imáidban soha nem ezt kérted. Van, ki keresztet ácsol, s kit feszítenek majd, Lesz, ki találja bűnöd, lesz kit szavad tart. Te mész az úton, hosszú hidakon át, messzi helyeken ültetsz virágokat és fát. Senki nem adja vissza a gyerekkor illatát, a tiszta szemeket, a boldogság naiv gondolatát. Te mész az úton, országokon át, hazatérsz mégis, bár hív az új világ. Kopott buszokban nevetve bohócnak öltöztél, hogy elhiggyék, mit érzel, de előtted a sötét. Te mész az úton, mert hív a messzeség, a soha nem volt, a nem igaz, az érthetetlen lét. Mondd ezért mindenért, ki csókol majd, ha odaérsz? Fogaid között a szót, ki érti - semmiért? Te mész az úton, mint táltosok fia. Önmagába zárul az ösvény, s megérkezel haza.

CHASING GHOSTS :)

Ady Endre KI LÁTOTT ENGEM? Volt nálamnál már haragosabb Élet? Haragudtam-e vagy csak hitem tévedt? Szívem vajjon nem szent harang verője? Vagyok csakugyan dühök keverője? Kit mutatok s mit kutató szemeknek? Nem csalom-e azokat, kik szeretnek? Szeretem-e azokat, kiknek mondom? Méltán gerjeszt haragot büszke gondom? Ennen dühöm nem csak piros káprázat? Azok forrók, kik közelemben fáznak? Bolond tüzem, alágyújt-e szíveknek? Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek? Csókos szám miért tör szitokba rögtön? Nem tenyeremet rejti csak az öklöm? Pótolnak-e életet élet-morzsák? Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát? Szabad-e engem hidegen megértni? Szabad közönnyel előlem kitérni? Gerjedt lelkemnek ki látta valóját? Ki lát, szívem, sebes és örök jóság? Istenülő vágyaimba ki látott? Óh, vak szívű és hideg szemű barátok.