FÉLELEM A HALÁLTÓL ...AZ ÉLNIAKARÁS :) Félem a halált Félem a halált. Inkább nevezem elmúlásnak, Mert félek tőle. Nem félnék ha az elmúlás csak Testemet emésztené fel, de a Lelkem. A lelkemet féltem. Mi lesz aztán? Nem akarom elveszteni emlékeim, Tetteim. Jó és rossz napjaim. Nem! A lelkemet nem akarom elveszteni. Emlékezni akarok örökké erre Az életre s nem akarom Elveszteni mit idáig felépítettem. De gondolkodom. Vajon ha elmúlnék, hiányoznék valakinek? Vajon sírnának-e utánam? Azt hiszem minden ember után Sírnának, hisz mindenkinek van Párja, s családja aki szereti. Nem gondolok többé az elmúlásra. Arra gondolok, hogy mi van ma. Ha hazamegyek édes a karjába zár, S nem gondolok másra csak arra már, Hogy vele vagyok. S vele vagyok egészen, Mert nem gondolok picit sem Másra. Csak arra gondolok, hogy szeretnek, S én is szeretek. Tóth Tamás

Azért estem túl rajta olyan hamar, mert interneten vallottam be. Azért interneten, mert utálom az egészet, és hamar le akartam tudni. Egyébként, én is nagyon szeretek beszélgetni. Úton-útfélen, gátlástalanul szóba elegyedek, mindenkivel. :))

Én örökké akarok élni. :)

Jaj, nagyon nehéz méltósággal megöregedni. Még nehezebb elfogadni az elfogadhatatlant, a lassú elmúlást. S, talán a legnehezebb beletörődni, hogy lesznek mások, amikor mi már nem leszünk. Ez az élet rendje. Ady Endre: Aki helyemre áll

Talán valótlanságokat is írtál, merő vicceskedésből? Én pontosan, a valóságnak megfelelően töltöttem ki, még okt. 1-én.

Ha vannak körülötted emberek, akik figyelnek Rád, akkor bizonyosan van rá igény. :)

Ugyi, hogy Füst bácsi is jókat írt? ;)

Füst Milán: A magyarokhoz "Óh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s benned az lobog Mert néked is van lángod: Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is. ...Rossz idők futottak el feletted, Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak, Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték világodat, Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid, Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kell szöknie... De légy türelmes,- szólok hozzád, - vedd a Libanon ős cédrusát, e háromezeréves szüzet, - rá hivatkozom,mert onnan vándoroltam egykor erre Tekintsed őt,- türelmes pártájával hajladoz a szélben,nem jajong, De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt. Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel, Borúlatodra majdan rátekint. Halld meg szavam! Én prófétáktól származom."

Néha, a leteremtés helyett, többet ér egy "gyógytockos". :)))) A kölkök is unják a sok dumát.