Zoltai elsíkálta? Egy publikált telefonbeszélgetés tanúsága szerint Zoltai Gusztáv a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) és a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatój készségesnek mutatkozott arra, hogy az ügyészségen utána néz a Hunvald-ügyben zajló nyomozásnak, sőt, kapcsolatait is latba vetette annak érdekében, hogy az beszüntessék http://politikusbunozes.info/2010/11/zoltai-gusztav-hunvald-ugyben-nyomozas-befolyasolasa/#postTabs_ul_639

„Háromféle ember van ebben az országban... háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, árkozódnak. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte. Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. A maga jussáért a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született. S mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett. Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit sem tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed, tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért. Érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép. Csendes Többség” Wass Albert

Nincs ezen mit csodálkozni. Már a neve is rendkívül „magyarosch”. :)) De ha megnézzük a gótikus profilját, hát kell-e még valamit is hozzáfűznöm? :)

Gyurcsányék Indonéziában Az indonéziai emberünk Gyurcsány Ferenc számol azzal, hogy ha a politikai hatalmát elveszíti, akkor a vagyonát is elkobozhatják, nehéz idők várhatnak rá. Ezért a pénzét több, Európától távoli helyre menekíti. http://www.koppanynepe.hu/?p=1787

barla deak: A kitörés napjára emlékezem Nem tudom milyen idő volt hatvanhat évvel ezelőtt ezen a napon. Korabeli filmtöredékeket nézek. Szürke, havas tájat, romokat, holttesteket látok. Csak azt tudom, hogy e nap estéje, és azt követő napok (évtizedek…?) legalább olyan súlyosak számunkra, nemzetben, hazában gondolkodó magyarokra, mint a Muhi csata, Mohácsi csatavesztés, a Nagymajtényi, majd a Világosi fegyverletétel következményei. http://magyarero.hu/vakbarat/olvas.php?id=9518

Az semmi. :)

Ahogy a mondás tartja: Ősszel csípnek a legyek. :)

MAI MAGYAR TANMESE! A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad. ... Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit, kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt! Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette,hogy becsapta őt. A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt: - Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet...