Ajjaj... Namost ha még ezerszer leírod, hogy hogy kell, akkor se fogom tudni megtenni, mert nem saját gépről netezek, és az alapértelmezett e-mail címről meg nem enged írni. De ha belépek a saját postafiókomba, és beírom a Te címedet (vagy csoguét), úgy már menni fog. De ehhez kellett egy cím. Comprente? ;)

Kő', de azt már próbáltam. Sajna technikailag nem kivitelezhető erről a gépről...

Köszke, majd küldöm... :)

Tomajer, ha szeretnék itt egy írást megjelentetni egy esteről, hova kell írnom?

Az ecseri ügy kapcsán az EB vizsgálta a kollega által leadott csekkeket, és találtak is olyat, ami nem szerepelt a számítógépben. Az EB ennek ismeretében hozta meg döntését, ami később felül lett bírálva.

Mindenkinek joga van leírni a véleményét. Ez az egyik. A másik, hogy amiről nem tudsz, abba ne szólj bele. A kedves kollega, akit védelmező szárnyaid alá vettél, nem 25 perccel vette a fóti címet, és nem fél percet késett. Ennek írásos nyoma van, bármikor utána nézhetsz. (Persze tudom, hogy nem fogsz, mert ahhoz már lusta vagy, hogy utána járj az igazságnak. Meséket hallgatni és elferdítve továbbadni viszont nem nagy fáradtság, igaz? Ennyit a hátam mögött keringő rosszindulatú legendákról...) Megjegyzem: ha valaki nem tudja, hol a cím, adja vissza. egy pontba még senki nem halt bele. Ha pedig nem teszi, vállalja döntésének a következményét, nem pedig akkor játsza el a hattyú halálát, amikor megtörtént a baj..) Itt uszítok? Talán igen. És tuidod, miért? Mert ez az egyetlen fegyverünk maradt azok ellen, akik előlem, előled és mások elől lenyúlják a zsírt, majd sósvízbe áztatott zsebkendővel mennek apucihoz és anyucihoz egy kis vígasztalásért. Az is jellemző, kik azok, akik sosem ismerik be hibáikat; akik egy pontért is harcot vívnak a diszpécserrel, és tucatnyi jogi és erkölcsi paragrafust zúdítanak az éterbe, hogy megússzanak egy pontot: ezek minden dologhoz hozzáböffentenek valami általuk jópofának hitt beszólást, amitől azt remélik, hogy majd népszerűek, közkedveltek lesznek, és így mentesülnek a kötelezettségek alól. (Lásd: fóti késő...) Én tettem azért, hogy jöobb legyen a helyzetünk, hogy ne nyúlkáljanak a zsebünkben. És tudod, mit? Sokan, többen, mint gondolnád megköszönték, hogy ezáltal az ő érdekeit is védtem. Te mitt tettél/teszel? És azok, akik a hátam mögött kibeszélnek, mit tesznek ennél többet? A sötétség homályába rejtőzve kiabálnak másokra eltorzított hangon, nehogy felismerhetőek legyenek. Az ilyen emberek véleményének kb. ennyi az értéke is... Az én portám - ha már utaltál rá - lehetőségeimhez képest tiszta. De neked is és másoknak is van módjuk ellenőrizni, aminek bármikor állok elébe, és viselem a következményeit. Azért jó ez a fórum, mert itt le lehet írni mindent. A "hármason" nem lehet mondani, a faliújságra nem tehetem ki, hát ide írom. És ezt bárki megteheti, és bárki elolvashatja. De te csak védelmezd azokat, akik minden héten 10-15 ezer forintot vesznek ki a zsebedből. Ugye nem haragszol, ha én ezt nem nézem tétlenül?...

Jó a szó! Az egészben csak ott a baj, hogy lassan elfogynak a 4-5000 ft-os fuvarok, mert a 417 meg a hasonló "all in"-kollegák lenyúlják előled. Úgyhogy aki arra vár, az várhat éjjel is meg nappal is... Ezt teszi a demokrácia...

Rosszul emlékszel, bizony! De talán így felismersz:

A fuvarlenyúlás hivatalos módja: 1. Nyúld le a fuvart, vidd, amíg nem buksz le; 2. Ha lebuktál, találj ki egy mesét, lehetőleg ősi családi gyökereket felvonultatva közted és a Megrendelő között; 3. A Megrendelőt is keresd fel egy másik mesével, amiben egy elnyomó diktatúra teszi lehetetlenné a te és családod létminimum feletti megélhetését, amin a kedves Megrendelő egy neki semmibe sem kerülő kétsoros e-maillel könnyen segíthetne; 4. Ha a meséid jól sikerülnek, méltó jutalmad is meglesz: megkapod hivatalosan is a fuvart. Egy népszerű közmondás sokadik verziója jut eszembe: Csak az hibázik, aki dolgozik. Aki pedig dolgozik, az jutalmat érdemel...

Milyen idézetre gondolsz? A 2055-ösben nincs idézet...