Csengetett,Milady?

Ki reggel korán kel, Éjjel nem rohangel... D

Á, ez még csak mű-köd. De ha leszáll az igazi...;-)))

T. Bíróság! Elfogultságot jelentek...DDD

Ne haragudj, de ezt nehéz volt becsomagolni.Nagyon nehéz volt... nagyonkedvesnek Hálával és Szeretettel: Morcosan indultam az erdőbe szóló címre. Ráadásul rohannom is kellett, ilyenkor semmi sem számít, csak a verseny az idővel. Ránéztem a GPS-re, de elromolhatott. Mikor felnéztem, reflektorfény vakított el. Hirtelen megérkeztem. Álomszerű sötétség vett körül, csak a hold világított. Ösztönösen bekapcsoltam az elakadásjelzőt, és körülnéztem. A villogó fényben mintha jött volna valaki felém, de aztán eltűnt egy fa árnyékában. Csak halk nevetgélését hallottam. Közelebb mentem, és egy kislányt találtam a fa alatt. Pityergett, elvesztette a játékát. Gyere, keressük meg! Néhány lépést mentünk csak, és egy kalapot találtunk. Abban volt a nyuszija. Tartsd meg a kalapot kérte. Abban megtalálod, amit keresel. Tovább indultam, mert megint meghallottam azt a csilingelő, nevetésszerű hangot. Egyszerre tóhoz értem, a parton egy sellő siránkozott. a bokor ágaiba gabalyodott. Kibontottam aranyhaját, hálából egy csigaházat kaptam. „Ha figyelmesen hallgatod, az örök ifjúság zenéje árad majd feléd. Elmúlik minden fájdalmad” Elbúcsúztam tőle, mert a közelben felcsendült az ismerős nevetés. Bolyongtam a fák között, hát egyszer csak egy öregasszonyt láttam, amint szuszogva cipelte nehéz kosarát. Egy pályaudvarra sietett, de ott egy repülőgép várta. Segítségem fejében kosarából egy mézeskalács szívet adott nekem. Belekóstoltam, és éreztem, ahogy szétáradt bennem a szeretet, és elmúlt minden bánatom. A csilingelés megint hallatszott, de most már erősebben. Vidáman indultam tovább, és a sötét erdő szélére értem. Egy tábla volt ott: „Lakott terület kezdete” Erős fény világított félig kinyílt szemembe, a csilingelés éles csengőhangra változott. Körülnéztem:.Sehol a kalapom, sehol a csigaház, és még egy morzsányi mézeskalács sem volt ott. Szörnyű fájdalmat éreztem. Maszkos orvosok kiáltoztak:”Magához tért!” „Elveszítjük!” A pokoli zajon túl mintha halk nevetgélést hallottam volna. Egy nővér lépett a műtőbe, kezében az életmentő injekcióval. Kérdőn nézett rám. Próbáltam szólni, de nem jött ki hang a torkomon. Csak a szememmel jeleztem: „Nem…”Mosolygott, és kiment. Annyit láttam még, hogy a névkártyáján ez állt: Alice

Békés, Áldott Karácsonyt! Most értem haza, Még csomagolok...

Na jó, velem lehet beszélni...azaz megvesztegethető vagyok...alig várom! De mondd csak: Biztos vagy abban, hogy a cuccaid jók lesznek rám? DDD

Így már jobb.. Az előző percekben (vagy aurában) mintha zavar támadt volna ...}}} Ajándék téma: Nem szeretnék ILYEN Alice-puzzle-t!!!

A múltkor azt kérted, járjak a földön. Drááágááám..az evolúció még leírva is egy hosszú, nehéz folyamat, pláne,így hogy a szívemet már elraboltad. A memóriám pedig néha már addig sem tart, amíg körbeúszom az akváriumomat.Ezért arra kélek, hogy ezt a számomra bonyolultnak tűnő utalást próbáld meg olyan módon kiközvetíteni, mintha ezt az egy éves barátodnak tennéd. Röviden összefoglalva a kérdésem: "He?"