Végigolvasva a kommenteket, mindenki a saját vérmérséklete szerint elmondta a „frankót”. Ami tény: A nyakkendő és az öltöny viselése ebben a szakmában marhaság. Aki libériás sofőrt akar, menjen hotelszervizzel. Persze ez csak saját vélemény. Lehet exkluzív szolgáltatást nyújtani másként is. Tiszta ruha kocsi sofőr. Ez alap kellene, hogy legyen. Nem az utast tiszteljük meg az öltözködéssel, hanem a többséget ezzel hozzuk- mi taxisok- kellemetlen helyzetbe. Túlöltözködünk. Sajnos ugyanaz a helyzet a pestkörnyéki és szállodai címekkel is. Nem is logikus, hogy ömlésbe a diszpécser végigsorolja a litániát :E -5-10 a 5-10 stb, Addig kiadhatna 3 címet. Arról nem is beszélve, hogy ha meg kevés a meló, mi a frászért várjon az utas egy kocsira 10 percet. Pestkörnyékén ez 15-20 az adott esetben. Ami a legkínosabb- bár ez nem rendeletváltoztató tényező- hogy sokan pontosan tudják és beszélik is egymás közt, hogy ez a droidok munkalehetőségeinek javítását irányozza elő. Ezzel sem lenne baj, csak ugye ez azt jelenti, hogy nem egyenlő a feltételrendszer. Magyarul diszkriminálva vannak a vállalkozók. Javaslat lehet, hogy az egyéni vállalkozók, akik saját kocsival melóznak hordjanak mondjuk piros posztópöttyöt a ruhájukon. Na jó: ezt kicsit túldramatizáltam. Mindenesetre nagy kár, mert az itteni megszokott cinkelésekkel ellentétbe sajnos most komoly alapja van a karakirozásnak. Persze ez úgyis csak akkor változik, ha több az eláramló, mint a felvételre jelentkező taxis. Na és legyünk őszinték más cégeknél dolgozó kollégáknak sem fenékig tejfel az élet.

A lázadás természetes emberi reakció minden olyan élethelyzetben, ahol „ alá fölérendeltségi” viszony van, illetve szankcionálási jogkör. Nincs ezzel baj, mint azzal sem, ha valaki nem ért miért van erre szükség az inkább dac semmint józanság. Viszont normál keretek között ezt meg lehet vitatni és el lehet magyarázni. A többség megérti és nem a jogviszony miatt, hanem mert értelmes józan taxis. Azonban az itt és a többi fórumon és elharapódzó gyalázkodás komoly dilemma elé állít. Ezt nem magyarázhatja meg az indulat, meg az elkeseredés, hiszen a verbális sértegetés értelmezhetetlen. Erre írtam Latabárt, aki „magyar bajnokságot nyert” anyázásban és gyalázkodásban. Rossz dolog másokat cikizni, aki hasonló vagy még súlyosabb anyagi gondokkal küszködnek, mint én vagy bármelyikünk, viszont nehezen tolerálható az a jellegű arrogancia, amikor elfogy a józan érv és a helyét átveszi az - „ majd én jól megmondom neki a magamét” dühből- irigységből és saját élethelyzetből adódó ekézés. Úgy hiszem- bár ez saját véleményem- hogy a trollkodásnak is vannak szabályai, amiben nem összekeverendő a gúny és az intrika. Persze őket is le lehet szerelni, ha érzékeljük, hogy pusztán a sértegetés a cél. A felhasznált jelzőszerkezetekben az a legszebb, ha a odamondogató delikvensnek gőze sincs a kifejezés értelméről, értelmezéséről. Ez viszont annyira megmosolyogtató

Van valami sikkes bája ennek a parttalan szájkaraténak. Jól odamondogatjuk egymásnak ami a szívünket nyomja. A dolgok nem változnak, de kitűnő feszültségoldó. Amúgy az a sanda gyanúm, hogy az itteni ekézések alapvető eredője az irigység. "Neki miért sikerült?! Nekem miért nem?!" Kedvenc bűnöm. Olyan jó acsarogni azokra, akik be mertek valamit vállalni. Erre jön a nyakatekert ideológia, hogy miért is "kártékony" az Oláh, csogu, etikás stb-k. Vajon melyik közületek a karmester, aki bölcs elhülyülésével biztatja a sok "Latabárt" a gyomorszellőztetésre? Vagy több dudás van?

wehehe vénasszonyok a padon

Valaki azt írta nekem, hogy itt mindenki azt ír, amit akar. Nos rendben. Lenne egy lightos észrevételem. Pletykásabbak vagytok mint a vénasszonyok a padon. Persze így megértem a reakciókat. Nagy kár, hogy a valós szakmai gondok helyett az elnőiesedési projektet választjátok. Merle vízióm van. Akad pár raklap vatta a dédanyám hagyatéka. Olcsón felszámolom.

ROGER

"Egy régi pályatársam William Shakespeare írta: Színház az egész világ! Mondjátok, muszáj nektek mindig a szarházi szerepét eljátszani?"(nvkf) kb. ez a meghatározás most ideillik. Igen komoly önértékelési gondokkal küszködik az, aki egy verbális közegben bármilyen meghatározást magára vesz.

Olvasgatom a hozzászólásaitokat és sajnos a többség puszta ingerlevezetésre használja ezt a site-ot. Kevés józan, értelmes posztot olvastam itt, ami kritika címén volt felemlegetve. Viszont tény, hogy páran ebben a verbális közegben úgy érzik megmondták a frankót és megdicsőültek. Ide egy vallási „motto” kívánkozik: A hívőt az arcán csattogó dekorléc buja tánca győzi meg arról, hogy Jézus szereti őt. Csak a fejem csóválom a sok szemantikai hibán és tátom a szám az értelmezhetetlen, cinkelés címén beírt kommenteken. Dosztojevszkij szerint egy társadalom fejlettségét a börtönök állapotán és a fegyenceken lehet lemérni. Kis közegünkbe ez a meghatározás megállja a helyét…sajnos. Lelkesen népesítitek azoknak a táborát, akik semmi értelmes dolgot nem írnak. Nos ehhez a táborhoz csatlakozom én is.

Ez mennyire jellemző ránk magyarokra. A vádaskodás, utalgatások, acsarkodás, gyűlölködés. Úgy hiszem az elkeseredés sem lehet arra ok, hogy folyamatosan bemártsunk másokat. Na és nem szabad elfelejteni a háttérben meghúzódó vélelmezett szándékot: " hátha olvassa egy prominens hatóság és jól megbünteti". Miért is változna fent valami, ha lent ugyanaz van? Anno írtam erről, de hát a régi közhely szerint csak a korok változnak az emberek sosem: In vino veritas Már más idők járnak, s az erkölcs lett görbe, Talajt veszt a szellem, ritkán akad tőre, Palackból kinézve, megfakult az érték, Üvegkalitkában, mind kisebb a lépték. Tán szál lett rövidebb, veszt fonalt’ az orsó, S reped imitt-amott a mézzel teli korsó, Elcsorgatják jobbra, középre és balra, Majd kenik hajukra, vagy a frissen meszelt falra, Aztán fáj a lelkük, kiabálják szerte, Mily gonosz az élet, Őket így megverte, És okolt mindenki, aki él vagy mozog, De tudják jól, világuk, csak köröttük forog, Ijesztgetés, fals szó, sok kis ártó szellem, Lett korunk keresztje, a csavarodott jellem. No de ki vagyok én? Hogy észt eképpen’ osztok, Nem osztok, nem szorzok, csupán csendben morgok. Morgok, hisz a jó szó, ritkán leli párját, S veszti el az elme, szellemi királyát, Nem is talál utat, falak körben vannak, Ha akad is bent érték, azok bent maradnak. Egy pohárban nézem, szőlőhegynek levét, Bíborszínben csillant, meg a fény rajt elébb, Mint a latin mondta, és a választ várom, Miként romlott így el? Miért szunnyad az álom? Hogy ma is csak jót, kedvest, szépet várok, Hiszem, hogy már elmúlt, a turáni átok. Ha azt fogják ésszel, a bőszen küzdő felek, Hogy bábák közt bíz elvész, a féltve óvott gyerek. De míg egyik óvva, gerjeszti a félszet, A másik az utcán, kovácsola ércet, És osztják az igét, közben meg nem látják, Magukról a rongyot, teljesen lerántják. A többi meg csak ámul, nem hisz a szemének, Miért adott bizalmat, két kövér gebének, Hogy miért hizlalták, hatalommal, pénzzel, Ezt senki sem fogja, nem éri fel ésszel, Hisz nem húznak, állnak, fent egymásnak farral, Rúgják össze patkót, elégült mosollyal, Rúgkapálnak, egymásnak, megássák kutat, A többi a homályban, már nem látja az utat. Nekik út sem fontos, a kátyú sem számít, Saját abrakukért’, mindkét oldal lázít, Mi pedig csak nézzük, hogyan szakítják szét, Pénz és jogar miatt, országunk szekerét. Tanulság az most sincs, s nem vagyok leverve, Mindegy kitől jutok, cseberbül-vederbe’, Hogy a bőröm bánja? Sebaj! Kinő újra! Nékik meg megmarad az összemocskolt gúnya!

Nem akartam tüzet rakni, bár így sikerült sajnos. Nem cinkelek, nem ekézek senkit és csak egy mezei taxis lennék, vagy mi. Mindenféle közhelytől mentesen úgy érzem annak áll legközelebb a véleménye a valósághoz és a lehetőségekhez, aki képes önkritikát gyakorolni. Teljes objektivitás nem létezik, hiszen a saját polaroid szűrőnkön keresztül éljük meg a történéseket. Sosem állíltottam, hogy nem jogos az elkeseredés. Viszont a megosztottság és az egymás degradálása sosem lehet megoldás az adott problémára. Szűk pallón egyensúlyozunk és hogy a múltban mi történt rosszul annak ma már nincs jelentősége, hiszen nem tehetünk ellene semmit. Igazából akkor sem tehettünk, mert olyanok döntöttek, akik számára másodlagos volt a szakma. A blokád után mindenek voltunk, csak rendes emberek nem. Kár rágódni a 94-es önkormányzat impotenciján, hogy nem merték szabályozni a létszámot. Valóban a vállalkozás korlátozása alkotmányellenes, de a taxisengedélyek számát tőlünk nyugatra a városvezetés határozza meg. Ma azon füstöljünk pl., hogy feltalálták a spanyolviaszt a 10 év EU 4-es motorral, közben lassan a külföldi utazási irodák úgy hirdetik Budapest tömegközlekedését, hogy a nosztalgia városa. 35 éves busz, lóvasút, szellemvasút a föld alatt stb. A rossz nyelvek szerint James Cameron kacérkodik egy pesten forgatott kamerás horrorfilmmel, mert itt a körülmények valósak. Továbbra is azt gondolom, hogy értelmetlen a cikizés, mert nem okosabbak leszünk, csak okoskodunk.