Hogy mi? Miért nem csinálunk szervezetet? Wazzeg, Te el se olvastad, amit írtam.

És ha beálná közzénk, akkor eggyüt járhatnánk teniszezni! Mi kiráj volna! :-D

Kedves Lenin írótárs! Sajnálom, de nem tudok mit kezdeni azzal, hogy féligazságokat és téves gondolatokat írok, ha nem világosítasz fel arról, hogy melyek ezek. Azt értem, hogy nincs kedved ahhoz, hogy alátámaszd, amit írtál, de nem értem, hogy ahhoz viszont miért éreztél kedvet, hogy leríj valamit, amit azután nem fejezel be. Én nem álmodozom egy fuvarkereskedő-mentes világról, hanem abban élek, igaz, egyre nehezebben. Ismerem ezt a szakmát annyira, hogy tudjam, fuvarszervezésre az utasok és a taxisok részéről egyaránt igény van, így ennek a tevékenységnek a létjogosultságát meg sem kérdőjeleztem. Amit a leghatározottabban elutasítok, az annak a jelenleg jellemző formája és módja. Nem pontosan értem, hogy miért veszed védelmedbe azt a Tamás Miklóst, akit itt senki sem bántott. Az ilyesmivel amúgy is célszerű óvatosan bánni, mert a kéretlen védelmező könnyen azt a látszatot keltheti, hogy pártfogoltja támogatásra, valamiféle mentőövre szorul, amit itt és most semmi sem indokolna. Meggyőződésem, hogy Miklós személyét mindenki képes a Te pártfogásod nélkül is helyesen megítélni, különösen annak fényében, hogy mindeddig egyetlenként szóba áll az itt fórumozó taxisokkal és más névtelen betűkupacokkal, mint amilyen én is vagyok. Ugyanakkor, - és remélem, ezt elnézed nekem - én nem tudok elvonatkoztatni attól a körülménytől, hogy a TFTSZ elnöke is egyben, és ebben a minőségében bizony az ellenérdekelt felet képviseli. Elismerem, hogy helyenként talán túl nyersen és a feltétlenül szükségesnél is keményebben fogalmazok, de egyrészt indulatos egy állat vagyok, másrészt nem kenyerem a forró kása kerülgetése. Azt sem titkolom, hogy fogalmazásmódomban tudatosan törekszem a hangulati elemek megjelenítésére, mert ezt a fórumot külsősök is olvassák, akiket a száraz, szakmai hablatyolás nem feltétlenül érdekel. Ügyelek arra is, hogy mondandómat egy ekevas szellemi képességeivel bíró taxis is megértse, de tény, hogy ezen törekvésem nem mindig eredményes. Ami tehát a fogalmazásmódomban esetleg kifogásolható, az nem Miklósról, vagy Miklósnak szól. Tisztelt kolléga, ahhoz, hogy konkrét javaslatokat tegyek, vagy tegyen bárki más, nem kell a Vahot utcába menni. Ahhoz itt minden feltétel adott. Üdvözöllek a XXI században! Jelenleg úgy tűnik, hogy amit ide felfirkálunk, az nem pusztába kiáltott szó, hiszen elhallatszott Miklósig is, hozzád is és még ki tudja, hányan olvasnak bennünket. Ha ez így marad, ha megvan a hajlandóság, a befogadó közeg, akkor nem látom azt az okot, ami miatt nekem fel kellene emelnem a seggemet. Hízelgő volna egy belépési ajánlat a City-hez, de kösz, nem. Az autóm amúgy sem felelne meg a City magas minőségi követelményeinek, tehát maradok itt. Ami pedig titok több ezer taxis előtt, arról én sem akarok tudni. Megígérem neked, hogy abban a pillanatban, ahogy a Miklós leír valami olyasmit, hogy "jól van, kutya, a pofád kellőképp nagy, ugatni azt tudsz, de most már javasolj valami érdemit is ahelyett, amit szarozol", akkor örömmel fogom leírni, hogy én hogyan képzelem az európai taxikázást Budapesten.

Nincs szó 336-ról. 240-ről van szó, 7 féle alapdíjjal.

Tisztelt Miklós! Fiatalabb is vagyok, hiénább is vagyok; én nem javasolhattam a tegeződést, de tisztelettel elfogadom. Szükségtelen volt méltatnod az írásomat, az ugyanis nem tartozik a legjobb munkáim közé, nem több dühödt ugatásnál. Rangot egyedül az adott neki, hogy reagáltál rá, ilyen értelemben az érdem tehát a tiéd. Ezt ismételten köszönöm! És most, miután kölcsönösen kiudvariaskodtuk egymást, csapjunk a lovak közé! 1987-ben léptem erre a pályára, friss jogosítvánnyal, mindenféle engedély nélkül, édesapám nyomdokain haladva, aki a hatvanas évektől húzta az igát a Főtaxinál, majd 1982-ben, az elsők közt váltotta ki a kisipari működési engedélyt. Tevékenységemet a PÁV II megszerzését követően, 1989-ben legalizáltam. A kezdetek determinálták szakmai utamat; aki civil autóval, taxióra és szabadjelző nélkül fogdossa magának az utasokat, az gyorsan rájön, hogy a taxizáshoz egyetlen „dologra” van szükség: utasra. Mivel ezt magam is meg tudtam szerezni, nem volt szükségem fuvarszervezőkre, vagy inkább fuvarkereskedőkre. A taxizást a mai napig alapvetően életformának tartom és irtózom attól, amivé a fuvarkereskedők tették, mert az leginkább a szalagmunkára emlékeztet. Számomra ez a tevékenység nem egy monoton munka, hanem egy életre szóló kaland. A fuvarkereskedőkkel ez a legnagyobb gondom: egy életformát tettek tönkre. A másik, hogy új jelentést adtak a taxizás fogalmának. Korábban a taxizás azt jelentette, hogy az utast elvittük A-ból B-be, és ebből jól éltünk. Ma azt jelenti, hogy az utast elvisszük A-ból B-be és ebből a fuvarkereskedő jól él. Miért tartunk itt? Jól ismert a fuvarkereskedői válasz: a mezítlábasok, a hiénák, meg a szabad rablás. Ezzel a fuvarkereskedő két legyet üt, egy csapásra: elhárítja magáról a felelősséget, és ellenségképet is teremt egyben. Miért nincs fuvarod, taxis? Na, miért? Mert a hiénák lerabolták! Azért nincs! Kedves Miklós a valóság ezzel szemben az, hogy a hiénák tevékenysége önpusztító és a szakmára nem jelent veszélyt. Aki egyszer megfázik egy cégjelzés nélküli taxiban, az nem a taxizástól fog elfordulni, ahogyan azt Te írod, hanem a cégjelzés nélküli autóktól. Te magad írod le, hogy a cégek a kiszámíthatatlanság miatt kaptak erőre és ezzel nem feltétlenül állnék le vitatkozni. Ha a taxisnak nincs fuvarja, az nem azért van, mert én elvadítottam az utast, hanem azért, mert valamelyik másik cég autójába ül be. Ne haragudj, de a tegezéssel kvázi feljogosítottál arra, hogy úgy beszéljek Veled, mint egy kollégával és azt kell mondanom, hogy ez a mondatod: „A külföldiek, vagy a hazai turisták, ha jönnek is, a taxit kerülik”, egész egyszerűen egy baromság. Az idegenforgalom összetétele jelentős mértékben megváltozott az elmúlt években. Több a szervezett turista, akiket csoportokban, buszokkal hoznak-visznek és kevesebb az egyéni utazó. Több a hátizsákos fiatal, akik eleve nem ülnének taxiba és kevesebb az olyan vendég, akikre potenciális ügyfélként számíthatnánk. De, ha jönnek, ők mind a mai napig taxival utaznak, csak itt is az történik, hogy valamelyik fuvarkereskedő többet fizet az utasért, és az ő alvállalkozói vihetik el. A többiek meg elmagyarázzák a taxisaiknak, hogy eleve nincs utas, mert mi átb@sztuk és ezért gyalog megy, illetve a BKV járatain utazik. Nem kétséges, akad, aki ezt meg is eszi. Belföldi turista meg gyakorlatilag nincs. Akinek van pénze egy wellness-hétvégére, az elmegy a saját autójával, a többi meg otthon marad és nézi a Mónika show-t. Marad egy, a lakosság egészéhez mérten szűk réteg, akik kínkeservesen összekuporgatnak maguknak egy dubai telelést, egy thaiföldi kalandot, egy sítúrát a francia Alpokban, zsíros kenyéren élnek, hogy eljárhassanak szórakozni, színházba, pókerezni, stb. Ezeket a szegény, szerencsétlen nyomorultakat pedig a fuvarkereskedők igyekeznek egymás elől elhalászni, a mindannyiunk által jól ismert, egymás alá ígérgetős módszerrel. Erre ideológia is létezik, amelyet szintén nem a hiénák találtak ki: a hazai utazóközönség rendkívül árérzékeny. Erre inkább hadd ne írjak semmit, Miklós, hiszen Te is leírtad, a tarifacsökkentésnek semmi értelme sem volt, „egyetlen plusz megrendelő nem lépett a piacra”. Ez az állítás egyébként úgy igaz, hogy olyan megrendelő nem lépett a piacra, amelyből a taxisnak okossága volna. A hétvégenként bulizgató fiatalok egy része ma már boldogan dobja össze a taxira az ezer-ezerötszáz forintot, mert olcsóbb számukra, mint a BKV, ráadásul nem félóránként jár, mint az éjszakai. Ugyanakkor ezek a fuvarok csupán arra jók, hogy a taxisban azt a hamis érzetet keltsék, hogy van munkája, amellyel pénzt keres és arra jók, hogy a fuvarkereskedők kezében ott legyen az a címállomány, amelyre taxisokat tudnak szerződtetni. De a hiénáknak ehhez még mindig semmi közük. Hol jövünk mi a képbe? Mi támadtuk meg az Alkotmánybíróságon a létszámkorlátozást? Az nem valami fuvarkereskedő embere volt? Mi ültünk ott annál a tárgyalóasztalnál, ahol a nyolctarifás káoszt kikavarták nekünk? Az nem valaki olyan volt véletlenül, akit egyébként nagyon találóan így jellemzel: „délelőtt cégtulajdonos és délután pedig a taxisok érdekeinek szószólója”? Én emlékszem rosszul? Az én bűnöm volna, hogy gombamód elszaporodtak a fuvarkereskedők? A hiénák folytattak a nagy cégeknél sokszor igazságtalan és nem ritkán törvénytelen gyakorlatot az alvállalkozóikkal szemben? És mindennek hiénák kínáltak alternatívát egy új cég létrehozásával? A hiénák szedtek a fuvarszámmal semmilyen viszonyban sem lévő, magas tagdíjakat, majd a hiénák alapítottak ezeknél kedvezőbb feltételeket kínáló cégeket? A hiénák voltak képtelenek harminc év alatt bevezetni egy tisztességes címkiadást? A hiénák engedtek meg maguknak olyan hangot az alvállalkozóikkal szemben, ahogy valamirevaló gazda a kutyájával sem beszél? „Majd hosszú évek kitartó munkája és a média áldásos tevékenysége miatt, ezek a beülések elmaradtak.” Miklós ne haragudj, hány Tamás Miklós van a szakmában? Mert a létező összes médiafelületen ugyanaz az ember szólal meg, ha a taxizásról van szó és mindig azt írják ki a képernyőre, miközben mutatják, hogy „Tamás Miklós a Taxi Fuvarszervező Társaságok Szövetségének elnöke”. Esetleg én vagyok az? Valami falkatárs? Én használom arra a médiát, hogy a szakmában még megmaradt néhány száz mezítlábas ellen módszeres lejárató kampányt folytassak, ahelyett, hogy a szakma valós problémáit tárnám a nyilvánosság elé? Miklós, miről beszélünk és miért? Megtisztelő, hogy válaszoltál, megtisztelő, hogy meghívtál a hazai taxizás Szent Péter Bazilikájába, megtisztelő, hogy tegeződhetek Veled, de előjön belőlem a veszett kutya, ha azt érzem, hogy valaki hülyébbnek néz annál, mint amilyen valójában vagyok. Nem tehetek róla, ez fajtajelleg nálunk. Elnézést érte! És akkor most beszéljünk Metál Zoltánról! Először is oszlassunk el egy félreértést! Én nem figuráztam ki Őt, csupán a magam keresetlen stílusában azt szerettem volna a fórumozó kollégák tudomására hozni, hogy Metál úr nem a taxisokat képviseli, hanem valójában a TFTSZ leányvállalata. És mivel nem szeretem, ha a kijelentéseim a levegőben lógnak, ezért ezt a későbbiekben az Ő saját javaslataira támaszkodva, alá is fogom támasztani. Számomra egyébként önmagában már az is bizonyíték, hogy bár – állításoddal ellentétben – én Téged nem szólítottalak meg az írásomban, mégis Te vagy itt és próbálod védeni szervezetét és az álláspontját. Összességében azonban örülök, hiszen az ember inkább beszélget a bábművésszel, mint a bábuval. [i]„A kamara sajnos ilyen szempontból gyenge, a TFTSZ semmiképpen sem elfogadható a hatóságok számára, mint egyéni taxis érdekképviselet. Valakivel szeretnének tárgyalni. Ebben az esetben szintén kísért a múltunk. Szerintem, az súlyosan lejáratta az érdekképviseleti munka hitelességét, hogy valaki délelőtt cégtulajdonos és délután pedig a taxisok érdekeinek szószólója. Ezt, ha a taxisok el is fogadták, a hatóságok nem tartották hitelesnek. Ma legalább megkérdeznek minket és a vállalkozókat”.[/i] Így van, ezt vágom. Pontosan ezért kellett felépíteni Metált az Ő kis szervezetével együtt, mielőtt még a taxisok lépnek, amire egyébként minimális esély volt csupán. Ha nem hiéna lennék, hanem rendőr, akkor ezt feltáró jellegű, beismerő vallomásként értékelném. Na, de beszéljünk elöljáróban egy picit a Taxisok Egyesületéről is, mert örömmel látom, hogy érdekel a szervezet sorsa! Nos, ebből a szerveződésből már nem lesz semmi, nem kell tartanotok tőle. Szétverte a szakmára oly jellemző pitiánerség és széthúzás. De túl ezen, a mai napig nem vagyok biztos abban, hogy nem volt-e köztünk gondosan telepített taposóaknaként funkcionáló személy, akinek egyetlen célja és küldetése az volt, hogy ez a szervezet ne jöhessen létre. Különös dolgok történtek, Miklós. Mondok néhányat. A Taxisok Egyesülete azzal akart robbantani, hogy aláírásokat gyűjt a létszámkorlátozás és a hatósági ár bevezetése érdekében. Ez kiváló módszer lett volna arra, hogy megismertesse a szervezetet a taxis társadalommal és a - hitem szerint - minden taxis által támogatható célkitűzések elősegítették volna a tagtoborzást. Mit ad Isten, ahogy ezt elhatároztuk (csak közben vártuk a bírósági bejegyzést), pár hétre rá kiröppent az utcára egy aláírásgyűjtő ív az OTSZ, a TFTSZ, és a kamara együttes szerkesztésében, ugyanezen célok eléréséért. Véletlen? Az hát! Véletlenül picit kifogták a vitorlánkból a szelet. Olvasom az OTSZ javaslatait és mit látok? Névre szóló drosztengedély! Hogy ez mikor jutott Metál úr eszébe, azt nem tudom. Valamiért többen is úgy emlékszünk, hogy ez a TE programjának alappillére volt és azt megelőzően Metál úrtól ilyesmit nem olvastunk, de vagy rosszul emlékszünk, vagy ez is csak egy véletlen. Nézem a szokásos, egészoldalas hirdetést, ezt látom: „Tagjainknak ingyenes jogsegély szolgálatot biztosítunk.” Ez egyébként kamu, de az viszont tény, hogy a TE előrehaladott tárgyalásokat folytatott egy jogvédő szervezettel. Hogy ez az ingyenes jogsegély honnan jött Metál úrnak? Ez is csak egy véletlen lehet. Kössük a tarifát valamihez, például a BKV-menetjegy árához – javasolja Metál úr. Ez egyébként egy bődületes baromság és majd szívesen elmagyarázom, hogy miért, ha valakit érdekel. Ugyanakkor ez a f@szság először a TE-ben merült föl, konkrétan magamra vállalom a felelősséget, mert én dobtam be a költségalapú tarifaszámítás alternatívájaként. Ilyet komoly ember nem rak be a zsebébe, csak akkor, ha az utcán véletlenül belerúg, lehajol, fölveszi, aztán megszereti és elteszi, mert azt gondolja, hogy kincsre lelt. Véletlenek sorozata, Miklós. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy volt köztünk olyan, akinek minden második szava egy bizonyos B.Péterre történő utalás volt, de olyan szinten ám, hogy én már a párkapcsolatáért is aggódni kezdtem… Egyszerűen csak arra gondoltam, mi lesz akkor, ha vacsora közben is viszi tovább ezt a vonalat, hogy mit tudom én: „finomat főztél, drágám, a B. Petinek is biztos ízlene”… Aztán hallom ám a rosszindulatú, undorító pletykát, hogy egy tagtársunknak megajánlottak egy helyet egy cégnél, ahová egyszerű, földi halandó taxisnak bejutni csak akkor lehetséges, ha bevisz egy olyan megrendelőt, aki havonta háromezer-kilencszázötvennégyszer rendel, minimálisan kettőszázötvennyolc milliárd forint összértékben, de másként a büdös életben nem… És hát, milyen pici a világ, Miklós! Ez a cég történetesen ugyanaz a cég, melynek Metál úr is oszlopos tagja, B.Péter a marketing-Managere (vagy mi a rák), Te pedig az elnöke vagy, ha jól tudom. Még jó, hogy én soha nem ülnék föl mindenféle hitvány pletykáknak, amelyet taxisok terjesztenek unalmukban, mert abból csak valami összeesküvés-elmélet sülne ki! De térjünk vissza a fuvarkereskedők bábujához! Jól ráéreztél; nekem valóban nem tetszik a tarifa mértéke. Mindjárt megírom, hogy miért és meg fogom indokolni, hogy a Metál úr által javasolt tarifa miért a fuvarszervezők érdeke és miért nem érdeke a taxisoknak. Előtte azonban ismét idéznék tőled: „A keresletnövekedéshez egyszerűsíteni kell a jelenlegi tarifa rendszert”. A 8 tarifáról áttérünk 4-re, illetve 7-re, különböző pótdíjak, az utas számára átláthatatlan és kusza rendszerére. Miklós, ezt ugye nem gondolod komolyan? Ki fogja például azt eldönteni, hogy a csomagpótdíjas tarifát hány darab bőröndtől, esetleg hány kilo táskától, vagy hány köbméter hátizsáktól lehet alkalmazni? Metál úr azzal érvel, hogy a vállalkozók a jelenlegi rendszerben azzal élnek vissza, hogy a különböző tarifákat indokolatlanul és szabálytalanul alkalmazzák. Te azt gondolod, hogy ha én jelenleg úgy csapom be az utast, hogy nappal is éjszakait kapcsolok (de vajon mit kapcsolok éjszaka?), akkor nem fogom boldog-boldogtalannak odab@szni a hétvégi-éjszakai-csomagpótdíjas tarifát? Ez olyan, mint a „házi nyúlra nem lövünk”: nem, a f@szt nem! Egy szar rendszert akarunk lecserélni egy szar rendszerre, olyan jelenségekre hivatkozva, melyek kiküszöbölésére a majdani rendszer pont úgy nem alkalmas, mint az, amit le kívánunk cserélni vele. Hát mi ez, könyörgöm?! De akkor mire és kinek jó ez az új tarifarendszer? Hát lássuk! Először is a 240-es tarifa kizárólag magas fuvarszám esetén biztosít jövedelmezőséget. Ebből mindjárt két dolog következik: 1. Magas munkaidő. Ez nem érdeke a taxisnak. Tény, hogy én magamból indulok ki és én nem szívesen vagyok kint 6 óránál többet, de azért hadd ne fogadjam már el, hogy a taxist nem illeti meg az a 40 órás munkahét, ami egyébként mindenki mást igen. 2. Magas fuvarszámot ma csak úgy lehet elérni, ha a taxis szerződik valamelyik fuvarkereskedővel. Ez sem érdeke a taxisnak. Ez a fuvarkereskedőnek az érdeke. Önmagában nem az jelenti a problémát, hogy a taxis szerződik egy fuvarkereskedővel, hanem az, hogy ez egy kényszer számára. A jelenlegi rendszerben a taxis ki van szolgáltatva a fuvarkereskedőnek és ezen a kiszolgáltatottságon a 240-es tarifa nem változtat, hanem rögzíti ezt az állapotot. A javaslat további csapdákat tartalmaz: „A rendelet határozza meg azon extra szolgáltatások körét, és fizetendő pótdíjait, melyek egységesen az alapdíjon felül felszámíthatóak”. Ez csupán egy lehetőség, Miklós. „Felszámíthatóak.” Nem úgy szól a mondat, hogy „kötelezően felszámításra kerüljenek”. Nem. Egy lehetőséget kíván bevezetni. Ismét a fuvarszervezők szekerét tologatjuk a piacszerzés és megtartás rögös útján. Már látom magam előtt a roppant frappáns reklámokat: „Utazzon velünk hétköznapi áron, hétvégén is! Hívjon bennünket!” Vagy: „Ne felejtse otthon csomagjait, és elfelejtheti a csomagpótdíjat! Tárcsázza számunkat”! Metál úr ügyesen nyitva hagyja a kiskaput a fuvarkereskedőknek, hogy olcsóbbak lehessenek az utcai beülésnél. Most borítékolom, hogy telefonos rendelésnél a taxis nem érvényesítheti majd egyik pótdíjat sem. Jó ez a taxisnak? Nem jó. Jó ez a fuvarkereskedőnek? Neki jó, hiszen a fuvarok továbbra is nála jelentkeznek majd a kedvezmények miatt, így a magas fuvarszám teljesítésére kényszerülő taxis továbbra is kénytelen lesz neki fizetni a piachoz jutás reményében. De egy picit nézzük már meg alaposabban az „extra szolgáltatások” körét! Szóval az, hogy én éjszaka beülhetek egy taxiba, az extra szolgáltatás? Hogy hétvégén is hazavisz a taxi, az egy extra? Hogy elviszi a csomagjaimat, az egy extra? Beszarok, komolyan! De, tudod, mit? Engem meg lehet győzni! Legyen mindez extra! Bánja f@szom! De ne haragudj, Miklós, nem érezzük picit hiányosnak ezt a felsorolást? Ha az éjszakai taxi extra, ha a hétvégi taxi extra, ha a csomagot elszállító taxi extra, akkor hogy a picsába’ lehet az, hogy amikor én éjjel, vagy nappal, negyven fokban, vagy mínusz tízben, esőben, vagy napsütésben, vagy egyébként bármikor máskor benyúlok a zsebembe, kiveszem a kib@szott mobilomat és a tárcsázástól számított negyed órán belül, bárhol is legyek, értem jön egy taxi, az nem extra? Ha ez nem extra, Miklós, ha ez nem egy többletszolgáltatás, akkor mi a f@szom az? Hogy elviszem az utas csomagját? Az egy extra? Hogyan maradhatott ki egy taxis érdekvédő, szakmai programjának, extra szolgáltatásokat felsoroló listájából a rendelésre történő kiállás és annak külön díjazása? Hogyan, Miklós? Ugyan árulja már el valaki! Bárki! Vajon véletlen feledékenység? Ezt a qrva sok véletlent! Menjünk tovább, mert nekem is van még dolgom! Azonosító. Hát ez meg aztán végképp… Azt ugye tudjuk, hogy az egyszerű, átlagember, egy telefonszámot képtelen megjegyezni, ha az túl sok, egymástól eltérő számot tartalmaz. Nézzünk már meg egy jelenlegi, vagy egy tervezett azonosítót! Betű- és számkupac, értelmezhetetlen, megjegyezhetetlen, azt se tudják, mire jó és ez teljes mértékben független attól, hogy a gépkocsin hol van elhelyezve. Amikor kitalálták, már akkor sem volt semmi értelme, hiszen minden autónak, így minden taxinak is van hatósági azonosítója, amelyet a köznyelv rendszámtáblaként ismer. Mi a f@szért kell állandóan föltalálni a melegvizet? Hidd el nekem, Miklós, hogy ha valakinek volt utaspanasza, akkor nekem volt! Ezt talán el is hiszed. Nyugodtan leírhatom, mert a büdös életben, egyetlen hatóságnál sem folyt ellenem eljárás, mivel rendelkezem annyi intelligenciával, hogy ezeket a helyzeteket kezeljem és megoldjam. Ezt mondjuk már nem biztos, hogy elhiszed. De soha, egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy valaki az azonosítómat akarta volna lerajzolni! A rendszámomat viszont többször is felírták, és egy alkalommal valaki le is fotózta a telefonjával. Miért is barkácsolunk? Mire jó ez? De ez csak a dolog gyakorlati oldala. Nézzük meg az elvi részét, mert az az érdekesebb! Nekem nem az a kolléga okozza a kárt, aki engedély nélkül kotlik a taxi volánja mögött, pontosabban nem azzal okoz kárt, hogy nem végzett el egy egyhetes gyorstalpalót. Nekem az okoz kárt, aki oda beülteti, akár engedéllyel is. Borítsuk ki a bilit, Miklós, ha már itt vagyunk! Kik okozzák a legnagyobb kárt ennek a szakmának? A droidtartók! Kik között keressük őket? A hiénák közt? Oh, nem! A fuvarkereskedők közt? Oh igen! Miért van az vajon, hogy egy állítólagos szakmai érdekvédő mindenféle azonosító-elhelyezésekkel bűvészkedik, miközben semmiféle javaslata nincs arra, hogy mondjuk az NKH csak az APEH által ellenjegyzett munkaszerződésre állítson ki taxiengedélyt? Ez vajon miért lehet? Egy tollvonás, két perc az egész. Hogy mondjuk a büdös gyökér taxisnak, akit képvisel, ne kelljen olyan piaci szereplőkkel versenyeznie, akik költségei jóval alacsonyabbak, hiszen utánuk senki-semmilyen közterhet nem fizet… Hogy a senkiházi droidnak legyen nyugdíja, ha véletlenül megélné azt a kort... Újabb feledékenység? Taxis érdekek? Miről beszélünk, de tényleg?! Tisztelt Miklós, a piac, a szakma feletti irányítás a tiétek. Megszereztétek, jól csináltátok. Tiétek a létező összes érdekképviselet is. Ezen változtatni én nem tudok még akkor sem, ha összeverődök húszegynéhány hasonló gondolkodású, szutyok, retek taxissal, mert köztük is lesz majd valaki, aki lefekszik nektek. Kiokádtam ide a tehetetlen dühömet és megkönnyebbültem. Köszönöm a lehetőséget és elnézést kérek! Egyetlen kérdés maradt bennem csupán és ahhoz nem kell zarándokútra mennem a Vahotba: Ti fuvarkereskedők, mikor „alkalmaztok” már végre önkorlátozást?

Tüdőrákomat prosztatarákra cserélném, mert azzal viszonylag tovább húzom. :-DDD Marha! :-Dp

Jó, rendben, és akkor most melyik csekkemet ne fizessem be? :-D Ez meg a GVH ostoba, dilettáns dumája, de lehet, hogy én vagyok hülye a taxizáshoz. Növeljük a hatékonyságot, vagy mi a f@szt! Hát wazzeg, én nem tudom, ha kivisznek hétfő hajnali kettőkor Csepelre (akármelyik külső kerületet írhatnám), akkor hogy az anyámba kellene javítanom a kihasználtságomat, de embert nem látok az utcán olyankor. De mondjuk megállok egy droszton/tutiban, oszt majd lesz valami. Ezzel meg megy a munkaidőm. Vagy a munkaidő el/kitöltésének hatékonysága az nem érdekes? A taxis ráér, mi? Úgyse csinál semmit, csak autózgat, abba' meg nem lehet elfáradni. Na jó, szerintem járjunk valami "viszonylag" tarifával, toljunk, töröljünk, méregessük egymást, foglaljunk el utcasarkokat, mert úgyse nincsen esély arra, hogy valaha is normális tarifánk lehessen. Ja, hát mindez most is megvan! Mi a gond? :-DDD

De én szeretek ugatni, hisz tudod... :-D

Azt írták az eset kapcsán, tehát róla, hogy aki pár száz forintért kockáztat, az ostoba. Szerintem meg kényszerpályán mozog. Ezzel én most megvédtem? A TE PIACOD? Ez jó! :-DDD Kiemelték, kirúgták. Majd jön helyette másik. Jobb lett/lesz neked? Kevesebbet leszel kint? Nem vagyok főtaxis, ne izgasd föl magad! A következő 174 évben nem is tervezem a belépést. :-D

Halászlét? :-D