:-)

Mindenki magából indul ki:-)

Te kevered a szezon a fas@ommal, a Vörös Apó én vagyok:-)

Igen, Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bár egyesek rugóznak ezen a megszólításon (egy bizonyos levél kapcsán), szerintem semmi baj nincs vele. Hiszen az "Igen Tisztelt" nem Önnek, hanem az Ön által betöltött hivatalnak szól. Tudom, mostanában sok támadás éri. De Ön harcol, mint egy Pannon Rozsomák a szittya pusztában. Derékig turulszarban, lobogó szemöldökkel, vihartól tépett mellszőrzettel fordul szembe a méltatlan ellenséggel. Mit fordul? Forog! Mert körkörösen támadnak a gazok! Nincs egyedül a harcában, megannyi professzorok, szellemiek és honvédők, csapat és hímtagok, aggok és régen holtak, trafikosok, új földesurak és sok egyéb alakulatok küzdenek Önnel együtt. Ha kell, a Század végéig, vagy még tovább. Értünk harcolnak. A mi javainkért. Konkrétan. Ezért aztán lenne egy tiszteletteljes kérésem. Amikor utoljára nálam jártak, véletlenül zsebre tetszettek tenni ezt-azt. Nem rossz szándékból, tudom én. Szórakozottságból. Mert Önök jól szórakoznak. Viszont -szintén véletlenül- itt is hagytak több dolgot, amire meg nekem nincs szükségem. Cserét ajánlok. Kérném vissza a következő értékeimet: Köztársaság. Demokrácia. Alkotmány. Jog és lehetőség a munkához, tanuláshoz, emberhez méltó élethez. Lelkiismereti és vallásszabadság. Társadalmi szolidaritás. A sajtó szabadsága, függetlensége. A jogalkotás függetlensége. Az igazságszolgáltatás függetlensége. Az Alkotmánybíróság függetlensége. A Jegybank függetlensége. A szakszervezetek függetlensége. A Parlament eredeti funkciója. A mindenkori Köztársasági Elnök becsülete. Múlt. Jelen. Jövő. Vannak egyéb eltűnt értékek, bár azok más jellegűek. Biztosan véletlenül valamelyik harcostársa szorgos honvédéstől izzadt, Igen Tisztelt tenyeréhez tapadt. Magánnyugdíj. 12 állami gazdaság. Trafikok. Állami földbérletek. Hirdetési felületek. Újságok. Televíziók. Rádiók. Színházak. Múzeumok. Filmgyártás. Cafeteria piac. Nyelvoktatás. Tankönyv piac. Uniós pénzek. Beruházások. Néhány dolog itt maradt. Gondolom, az Önök Igen Tisztelt zsebéből potyoghatott ki honvédés közben. Vissza szeretném adni, mert nekem nincs rájuk szükségem. Magas ÁFA. Egekbe szökő deviza árfolyam. Különféle apróbb, nagyobb hadseregek. Tandíj. Létbizonytalanság. Évi 30-40 ezer bezárt vállalkozás. Ellátatlan emberek tömegei. Éhezés. Nyomor. Munkanélküliség. Közmunkások serege. Félelem. Azerbajdzsánok. Kínaiak. Oroszok. Önkormányzatok adóssága. Stadionok. Közgép. Mindenféle jogcímen bevezetett sarcok tucatjai. Saját képükre formált Választási Törvény. Alaptörvény. Hazugságok. Torzítások. Hagymázas álmok. Szobrok. Terek. Paks II. Ezt nem tudom, kérem-e? Beszéljük meg! Kérem vissza továbbá a gyerekeimet, akik külföldre kényszerültek. Olyan félmillióan vannak. Tévesen tetszik tudni, nem inasnak mentek, hogy aztán visszahozzák a tudást. Remélem, nem hozom kellemetlen helyzetbe a kérésemmel. Ha mégis, az sem baj. Legalább nem leszek egyedül a rossz érzéseimmel. Ha sikerül a cserét lebonyolítanunk, nem feszegetem a söralátét méretű adóbevallás ügyét. Maradok tiszteletlen: Egy választópolgár.

Meghal az öreg cigány, a túlvilágon találkozik Kádár elvtárssal. Kádár megkérdi: - Te cigány, mikor volt jobb élni? Mostanában vagy az én időmben? - A te idődben a politikusok politizáltak, a munkások dolgoztak a romák meg loptak. Mostanában meg a politikusok lopnak, a munkások politizálnak és bazdmeg, azt akarják, hogy én dolgozzak!

Pont ezt gondoltam én is:-(

Ezt olvastam, bizony elgondolkodtató... Szégyen Posted on 2013/04/19 by Híradmin szégyenRég látott ismerőssel találkoztam a minap. „Mi van veled, nagyon elgyötörtnek látszol. Csak nem vagy beteg?” – kérdeztem aggódva. „Nem, az egészségemmel semmi bajom, csak rettenetesen szégyellem magam. Napok óta nem tudok a gyermekeim szemébe nézni. A minap szomorúan állapítottam meg, hogy semmi komoly elképzelésük nincs a jövőjükkel kapcsolatban. Nem érdekli őket, hogy mi lesz velük, hogyan fognak élni idős napjaikban, s csak tengődnek egyik napról a másikra. El is határoztam, hogy leülök velük egy komoly beszélgetésre! Úgy is lett, csakhogy én roppantam össze ez alatt a beszélgetés alatt.” – mondta keserűen ismerősöm… - Te beszélsz nekünk felelős gondolkodásról, előrelátó viselkedésről? Hiszen bamba, hülyegyerek módjára hagytátok magatokat átverni a sok tolvaj politikus haramia által! Hagytátok, hogy szétlopják az országot, elherdálják a nemzeti vagyont, miközben ők sokszoros milliárdosok lettek! Rosszabbak voltatok, mint Ézsau! Még egy tál lencsét se kaptatok cserébe, s oda vetettetek mindent eléjük. A részeg fuvaros is felelősségteljesebben viselkedik, mint ti tettétek, mert az legalább nem dobja a lovak közé a gyeplőt. Ti meg ezt csináltátok. Ki hatalmazott fel titeket arra, hogy az én örökségemet, az országomat, Hazámat odavessétek a haramiák lábai elé? Hogy számoltok el a rátok bízott javakkal, ami minket illetett volna? Mit hagytatok ránk? Nem egyebet, mint nyomort, kilátástalanságot, és mérhetetlen, visszafizethetetlen adósságot, miközben a felvett hiteleket már sokszorosan visszafizettétek? De ti még most is bedőltök az ócska hazugságoknak, mindegy, csak az a szó szerepeljen egy politikus zagyva hazudozásaiban, hogy „nemzeti”, s ti máris hasra estek előtte, éljenzitek, s úgy követitek, mint hívek a megváltót! Nem látjátok, hogy az utolsó bőrt is lenyúzzák rólatok, aztán meg majd sóval dörzsölnek be, hogy élvezzék kínotokat? Tudod, mondta ismerősöm, úgy ültem ott, szemben a gyermekeimmel, mint aki szörnyű gyilkosságot követett el ellenük. Én öltem meg vágyaikat, életkedvüket. Én semmisítettem meg a jövőjüket, kilátásaikat, s nem, hogy nem vethetek semmit a szemükre, de még örülhetek, ha nem űznek világgá! Mert megérdemelném! Én voltam az idióta, akit úgy vertek át a gazemberek, hogy még tapsoltam is nekik. De gyermekeim felnyitották a szememet. Ezt a rettenetes bűnt már nem tudom jóvátenni. Elkótyavetyéltem mindenüket, mert beletespedve a kommunisták által belém sulykolt felelőtlenségbe, nemtörődömségbe, rosszabbul viselkedtem, mint egy óvodás gyermek, aki a szüleitől vár minden gondoskodást! Nos, ezért vagyok manapság ennyire siralmas állapotban. Csak azt nem értem, hogy tudnak a gyermekeim még mindig olyan jók lenni, hogy szeretnek, és féltenek? Pedig megérdemelném, hogy naponta belém rúgjanak, leköpjenek! Ezért nem tudok a szemükbe nézni, és szörnyen szégyellem magam! Rettenetes bűntudatom van, és nem tehetek érte senkit felelőssé, mert én voltam az, aki lusta és hülye volt ahhoz, hogy alaposan a körmükre nézzen azoknak, akiket megbízott az ország vezetésével. Így lehetett a pufajkás verőlegény, a szigorúan titkos tartótiszt, a libatolvaj milliárdos, a KISZ titkár okirathamisító, meg a Soros-bérenc miniszterelnök, nem beszélve a minisztereikről! Nézz körbe barátom, és zokogj velem! Mit tettünk?! Micsoda hatalmas bűnt követtünk el! Megérdemeljük, ha a következő generációk majdan csakis megvetéssel emlegetnek bennünket! Nem mi vagyunk itt az igazi áldozatok, hanem a gyermekeink, unokáink! Mi önként, barom módjára hajtottuk igába a fejünket. De ők vétlenek, ők igazi áldozatok, a mi felelőtlenségünk áldozatai! Ezeket mondva szomorúan nyújtott búcsúkezet ismerősöm, s megvallom, azóta én is szörnyen érzem magam. Azt hiszem, fel sem fogjuk, mekkora bűnt követtünk el gyermekeink, unokáink ellen. Valósággal magunkkal rántottuk őket a halálos szakadékba, amibe mi saját magunk vetettük magunkat! Újabb választások elé nézünk, de van-e még értelme bármiféle reménynek? Nem sok jóra számítok! Lejegyezte: Czakó István Nemzeti InternetFigyelő Ne örülj Bao, ez azért a mostaniakra is vonatkozik...

Duna házak, Boráros tér

Bár lehet, hogy akkor még Vilma császárné út volt:-)

Kálvin tér, irányban a Tolbuhin krt:-) felé