Tudod mit? Léptesse elő! De nem kell ettől félned!

Ne biztazsd má! Akkó fiu lessz, és eggy négyjegyű szám lessz a végin!

Szia Sipi! Bocs, hogy így ismeretlenül megszólítalak, de lenne pár megjegyzésem a búcsúzásoddal kapcsolatban. Nem mindenki támad. Sokan nem értjük igazán, hogy mit is akarsz elérni ezzel a mindenbebeleszólok, mindentjobbantudok stílussal. Ráadásul ez csípőből jön nálad. És sokszor, nagyon sokszor, butaságokat írsz! Most az derül ki a szavaidból, hogy meghasonultál azért, mert nem tudsz lojális lenni mind a két oldalhoz. Miért nem? A lojalitás nem egy feltételek nélküli mindet elfogadást jelent ( legalábbis számomra nem ), hanem azt, hogy toleráns, igazságos, becsületes, és méltányos vagy BÁRKIVEL! A lojalitás az nem feltétlenül oldalfüggő, vagy helyzetfüggő! Nem is szabad, hogy az legyen, mert akkor már nem lojalitás, hanem szervilizmus, ami viszont teljesen mást jelent! Nyugodtan lehetsz lojális mindkét oldalhoz, annak ellenére is, hogy fényévnyi távolságban vannak egymástól! Ez a távolság nem feltétlenül azt jelenti, hogy amit a másik csinál, vagy akar, az minden hülyeség, minden rossz, és eleve elfogadhatatlan az én számomra. Végiggondolom, aztán esetleg az ellenkezőjére is juthatok! Azt hiszem, hogy ennek a felfogásnak, és viselkedésnek a hiánya az, ami ennyire eltávolítja a két oldalt egymástól. Az is baj, hogy két oldalról beszélünk! Én azt mondanám, esetünkben úgy kellene történniük a dolgoknak, hogy ami jó az egyiknek, jónak kellene lenni a másiknak is! Hiszen ugyanaz az érdeke mindkét félnek! Mind a két fél ebből az üzletből akar megélni, és ezért partnernek kellene tekinteni egymást! Ha egy kicsit tovább fejtegetem a gondolatot, három érdekről kellene beszélnünk: az utaséról is! Az lenne az igazi, ha mindhárom érdek találkozna! Az utas érdeke az, hogy tisztességes áron, tisztességes kiszolgálást kapjon. A taxis érdeke az, hogy tisztességes árat kapjon, a tisztességes kiszolgálásért. A cégek érdeke pedig az, hogy az előbbi két érdeket összehozza egymással, és ha ez sikerül, ezért tisztességes jövedelmet, fizetséget kapjanak! Ha valami nem jól történik az egyik oldalon, az hosszabb távon megbosszulja magát! Mára az arányok felborultak! Mindenki csak a saját érdekeit nézi, és legfőképpen annak is csak a jövedelemre vonatkozó részét! Sajnos, mára annyira elmérgesedett a helyzet, hogy egyik fél sem hajlandó a másik érveinek elfogadására, megértésére! Pedig ez mindannyiunk elemi érdeke lenne! A 2000-es évek elején elkezdődött a taxilufi felfújása. Egyre nagyobb, újabb, szebb autókkal, egyre drágábban, egyre szigorúbb, és sokszor egyre értelmetlenebb szabályok bevezetésével dolgoztunk. Ezek ráadásul nem csupán a zsebünkre, hanem az egészségünkre, a biztonságunkra, és az összes közlekedő ember biztonságára is egyre nagyobb hatással, és rossz hatással van! És ezeket a taxisok egyetértésével, sokszor a taxisok javaslatára vezették be a cégek! Aztán jött a válság, és ez a lufi is kipukkadt! A taxi mára egy időzített bomba lett! Időszűkítésekkel, fejvesztve rohanunk a címekre, veszélyeztetve ezzel a saját biztonságunkat, de a többi, utcán tartózkodó ember biztonságát is! Elhasználódunk ebben a rohanásban! Rámegy a családunk, az egészségünk, rámennek az emberi kapcsolataink, és mindent elbukhatunk, amit addig a bizonyos pontig összehoztunk, vagy amit az Isten megadott! És oda érkeztünk, ahol már nem hatnak a józan érvek, és teljesen figyelmen kívül hagyjuk egymás érdekeit, és mindazt, ahogyan, és amiért dolgoznunk kellene! Az előbbiekben említett tisztességesen elvégzett munkát, és az azért járó tisztességes jövedelmet! Az lett az új jelszó, hogy MINÉL TÖBBET, MINÉL KEVESEBBÉRT! Pedig lenne megoldás! A párbeszéd, és egymás véleményének, érveinek, és érdekeinek tiszteletben tartása! Annak a felismerése, hogy az emberek, úgy általában is, de beszéljünk most nem általában, a cégek és a taxisok nyugodtan lehetnének lojálisak egymáshoz! Találjunk egy új jelszót! HA NEKEM JÓ, A CÉGNEK IS JÓ, HA A CÉGNEK JÓ, NEKEM IS JÓ! Ha ennek a lényegét mindannyian megértjük, ennek szellemében dolgozunk, hozzuk meg a döntéseinket, és feloldjuk a lojalitással kapcsolatos félreértéseinket, akkor tényleg mindenkinek jobb lehet! Egyik kollégánk írta nemrégiben, hogy szerinte a válságot csak a nagy, és tőkeerős cégek fogják túlélni. Én azt írtam erre, hogy egy cég nagyságát, és tőkeerejét a tagsága létszáma, és tőkeereje jelenti! Ezt most kiegészítem annyival, hogy azok a cégek fogják túlélni, és még jól is jöhetnek ki belőle, amelyek szóba fognak állni saját tagságukkal, és lojálisak lesznek vele! Ha ez nem így fog történni, menthetetlenül bukásra vannak ítélve! Kedves Sipi! Kicsit hosszúra nyúltam, de sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy feloldd magadban ezt az ellentmondást! Ha nem azt sajnálom! Annyi haszna számomra volt, hogy kiírtam magamból ezeket, és talán többeknek az épülésére is szolgáltam vele! További jó munkát neked, aztán ha majd egyszer visszatérsz közénk, remélem, egy jobb szemlélettel teszed azt!

Ez aranyos!:)))))))))))))))

Az ír meg a zsaru Írországból jött a történet, ahol köztudottan sport piásan autózni. (Ilyen is csak egy írnek juthat eszébe!) Az Ír kisváros, Donegal egyik kocsmája parkolójának sötét zugába szép csendesen behúz az éjszakai járôr. Kisvártatva, mikor bent elhangzik a 'záróra!', látja, hogy kijön egy igencsak támolygó alak, alig tud járni. Az ember botorkál egy ideig a parkolóban, a zsaru csendben figyeli. Végtelennek tűnô ideig jön-megy a pasas, próbálgatja a kulcsát vagy öt-hat kocsi zárjába míg végül sikerül megtalálnia a sajátját. Nagynehezen kinyitja az ajtót és szinte beesik az ülésre. Az emberek szállingóznak közben kifelé és elfelé, de ô csak ül, csak ül, hosszú percekig. Végül aztán elindítja a motort, bekapcsolja az ablaktörlôt - csendes nyári este volt! - , az indexet kapcsolgatja ki- meg be, dudál, aztán felkapcsolja a világítást. Elindul a kocsival, megy pár centit, aztán kicsit vissza, aztán újra még vagy jónéhány percig míg aztán egyhelyben marad megint egy jó ideig. Közben a többi vendég is elhajt, kikerülgetve a szerencsétlenkedôt. Mikor aztán az utolsó kocsi is kihúzott a parkolóból, végre elindul, szép lassan , ki az útra. A zsaru, aki türelmesen csak erre várt, begyújtja a motort, felkapcsolja a villogó lámpákat és megállítja az ürgét, hogy megszondázza. Legnagyobb meglepetésére a szonda "0" alkoholt mutat! Nem tudja mire vélni a dolgot, mondja a vezetônek, hogy be kell hogy kisérje az ôrsre, mert nyilvánvalóan a szonda hibás. 'Én nem hiszem,' mondja Paddy , igazán büszkén saját magára 'csak ma este én vagyok az ügyeletes csali!'

Ez jó! Kivéve..:)

Kösz! A csokimat ne edd meg légyszives!!

A mogyorós csoki nyereményemet a szerkesztőségbe kérem eljuttatni!

Egy bizonyos szin fölött ott, ahol még többet lehet.

Nem a hsz-ek igazságtartalmával van bajom. Mindenki azt ír amit akar, olyan igazságtartalommal amilyen szemszögből nézi. Még igazuk is van. Cak hát a stílus, ugye!