Úgy alszol el... (prózavers, Kováts Péter előadásában)

Luxbéla, nagyon rendes voltál ma reggel, köszönöm! Hálából nyomok ide neked - csak neked - egy verset. :)) [b]tokio170 utolsó felvonás[/b] (a csepűrágó álma) … óvatosan áll fel, teste roggyant bürü, csárdába csalta be - tegnap még - egy gügyü. (fogytán van élenye, agya bornírt, kába, fejében cirmol - vagy száz dibdáb eszkába.) mély volt elmúlt este a korcsmai csanak - (hol fád képet vágva csigert osztanak). most ciherben fekszik, ingujja csúf vörös, megfogta éjszaka a nedves álkörmös. mellette csapa, távolban cserény látszik - csiszár öntudata békasóval játszik. gondolataival bagóhiten vannak (bojnyik járt éjszaka, nyitva ajtó, ablak). stírölgeti zsebét - felöltője cefet, apprehendálóan vet magára szemet. bakacsin öltönye tépett - szakadt pánttal. segítséget kérjen - amit elvből átall? egy agglant jár arra, karján jó nagy ampa, bogárzik szájából a jókívánsága. (arca mosolyog, szeme elkerekedik, a nyúzott arszlánra rögtön fenekedik). - jó napot, kedveském! (hitvány csepűrágó, akolba való rossz, darvadzó hóhányó) balkörmű éj után éghet a bélésed, ihatsz az ampámból - tudom az kérésed. iszik egyet - véli gyomrának elixír - kinyögni egy hangot, azonban alig bír. - mi volt ez vén satrafa, folyékony azót? lefojtja torkomban az avanzsáló szót… - enigma ez fiam, coki hajszra, csára! amorózó tested áztatja a csáva. földre rogy lassan a vándor csepűrágó, gyomra, torka izzik - okádó tűzhányó. empirikus énje mohón tollat ragad, dancs fájdalmát írva, semmit el nem tagad. előkotorássza kellékes pisztolyát, s feje alá tesz egy végső episztolát. Megjegyzés: bürü - gyaloghíd gügyü - házasságközvetítő asszony éleny - oxigén bornírt - korlátolt cirmol - mocskol dibdáb - hitvány eszkába - vaskapocs csanak - fa ivóedény csiger - lőre; savanyú bor fád - unott ciher - bozót; avar álkörmös - élénkvörös színű növényi festékanyag csapa - vadcsapás cserény - vesszőfonatú fal, kerítés csiszár - csiszol ige származéka békasó - simára csiszolódott fehér kavics bagóhiten - vadházasságban bojnyik - útonálló. rabló stírölgeti - hosszabban nézi cefet - lompos; rongyos apprehendál - neheztel bakacsin - fekete posztó, vagy vászon átall - szégyell; restell agglant - vénasszony ampa - bádog kanna bogárzik - futkároz arszlán - ficsúr; piperkőc csepűrágó - silány komédiás (régen tűznyelő) darvadzó - szomorúan gunnyasztó; kókadozó; kornyadozó balkörmű - rosszul sikerült elixír - bűvös hatású ital vén satrafa - csúf öreg nő azót - nitrogén avanzsáló - előlépő enigma - rejtély; talány csáva - lúgos áztatólé (nyers bőrökön maradt húsos részek lerohasztásához) coki - takarodj; hordd el magad hajsz - bal csá - jobb empirikus - érzékszervi ismereteken alapuló dancs - mocskos episztola - levél (nyilvános költői)

[b]Úgy alszol el… Érzések göröngyös szántásán bukdácsol az ember, tengerek iszapjában keres forrón feltörő forrásokat, moszatok közt matat, hínárhálót dobva magányára - kavicsokat csodál, majd, mint tüskésrája komótosan homály-kétségek felé lebeg - vitatkozva önmagával, perelve évezredekkel, amelyek kialakították hálátlan, vámszedő ösztöneit. Így aztán tündökölni és elbújni, gyűlölni és imádni, táncolni és búsongni kénytelen, amikor sejtfalakat robbant a hormonháború, vagy ha léleklápján ellobbannak szeretete végső ingófényei. Tévelygő ember! – akárhol kóborogsz az erdők tompa csendjében, hegyek Nemere hűvösében, vagy vadvizek dühödt zengő-zuhogóin; végül sivár, kavicsos partot érsz. Meglátod ott pucér önmagad, amint vicsorogva szorítod az eltűnő kvarcszemcse időt, a csillámló hideg semmiséget. Szemedben még utoljára lázad a tehetetlen irigy rettenet, szétnézel rémülten, lopsz egy megriadt sóhajnyi levegőt léted üszkére, lobban néhányat benned az illanó értelem, aztán úgy alszol el, ahogyan csecsemőként - váratlanul, gügyögő szavak között, félrebillent fejjel - anyád mellén.[/b]

[b]térfélcsere gondoltam, ha egyszer én átlépek a múlt térfelén, elhagyom önálló korom - bezárom legénylakom - akkor ez már végleges, nem csak holmi képletek, függvények játszanak velem, nem lép vissza életem, nem csúfol meg az értelem. ám döntött kiskupaktanács, prókátorok - pár kotkodács, topa tyúkok szelleme - gyenge jellemmel tele. zord nap köszönt - vaskalapos, vele talmi, ám alapos babérból font sérelem, mint hivatalos kérelem. homályba dőlő pillanat - lassan rám nyúlt alkonyat - lidércfényeken lépek át, szívom mocsárgáz szagát. nézem, hogy szó mennyit ér - egy száj, mit pergő hang kísér, egy talár, ami bő nagyon - eltűnik benne jog s vagyon, s forró is lehet talán - fülledt nyári délután. átlépek a múlt térfelén, fésülget a tompa fény - újra jó helyen vagyok, fülembe súgnak dallamok, pengetnek ringó perceket - jövőt tapintó csend remeg…[/b] tokio170

szamuráj

[fontsize=4] szamuráj[/font]