szerintem is... :DD

[b]Október végi látomás Lehelet borzongat, október vonaglik végig testemen furán, magányos esték bolyhos zsebébe nyúl a zavartan mosolygó céda délután. Rostélyon sistergő évek – serceg a hajdan-hangulat, parázsra fröccsen az idő, s fellángol néhány régmúlt pillanat: Emlékektől részegen billeg a Nagyváradon az utolsó 51/A. Mintha fognák nagyon – sikoltva fordul át, felszisszen, megremeg – leesnek sáska csápjai – sötétbe fúl az égi nesz. Egy padra dobja magát – mint régen, megérkezett a néhai szerelem. Nem ölel, nem ad kezet, fesztelen feláll, kitér, hiába szólítom, csak méreget. Lengve a Körút felé halad, s alakja könnyedén a tömegre rátapad. Az illatát keresem, tiszta… tiszta vanília – az időtlen térbe száll. Ajkát idézem: sötétlila, s a szoknyája szövetén felcsúszó látomás könnyű tavaszt riszál... Még feltűnik hirtelen, távolból néz felém – alakja megtörött, s gomolygó vágyakkal a felhőkbe költözött. Az űr szele bontja szét csóványi láng haját, tétován integet, s kigyújtja csillagát. [/b] tokio170 2008. október 30

Juhhhhhhhé! :))

ÚJ ÉV...

[b]tokio170: A játszma Újév közeleg, a régi már zavartan imbolyog, kezében bábu – világos király, pityókásan, torz képpel felzokog: nyitásom anno fedje bölcs homály! Újév közeleg, a régit szabó hamisan hadar, hisz’ molyrágta posztóját rámérte – dicséri, milyen jól mutat, pazar –, hitvány tett, ámde neki megérte. Újév közeleg, szeme kegyetlen, ítélethozó, szájában szikár a szó, hallgatag, nem ígéri, lesz újra dáridó, nyomában csak keserűvíz fakad. Újév közeleg, másik sorscsapás, akármerről jön, nevében meddő, talmi csillogás – ő is csak elvesz, semmit sem köszön –, alkímikusként újabb Szent Tamás. Újév érkezett, fején a meleg szőrkalap – deres, ridegen mond szigorú „jó napot!”, nézi a táblát, menekvést keres – néhányat lép, míg ina nem vacog. Újév pityereg, álmait szemfényvesztő lopta meg – míg elődjével bután sakkozott – beleborzong, tudata megremeg: négy lépésben susztermattot kapott. Újév elmúlt, kék sóhaj a tér, ajka megfagyott, élő csend fülel – holt idő pereg. [/b]

Szép Karácsonyt mindenkinek! [b]Karácsonyi szonett Langy ősz után a tél is félkarú, fagyába – önzőn – már sosem szorít. Szeretni kéne! – ám a háború – tekintetekben – ünnepet borít. Apránként kihűl életünk heve, apad a mélyből lüktető forrás, lándzsánk hegyét elrágja a reve, végszóra hajt fejet néhány kortárs. Csak egyszer élhet minden volt vitéz, pedig ifjúként többről álmodik, rá sem gondol még, milyen sár-nehéz, mikor jövője sírba áldozik. Ma még itt vagyunk... létünk elvisel. Tegyük le terhünk! – mit lelkünk cipel.[/b]

Köcce! Benne maradt még egy = jel, azért hozott üres kockát. (Alphaville - Big in Japan youtube==mXPUkrz7Uow) Na, akkor most egy igazit... :)) Elmondhatjuk: We are the robots, a Kraftwerk pedig amúgy is király. Kraftwerk - The Robots (1978) [yuotube=3HiRjblCypw]

Alphaville - Big in Japan

[b]Kocsmafal I. Tudod mi a baj az életben? Semmi sem a rendjén megy! Hogy ami jó, az nem az első. Kemény bandázások történnek, csalások, visszaélések, lekenések minden szinten, legyen az ország, munkahely, iskola, baráti kör, kocsma. II. Az ember olyan, mint egy ragadozó, félti a martalékát, s elmarja területéről az új jövevényt. Néha meg sem várja, amíg annak kilátszik a foga sárgája, már indok nélkül támad, megszégyeníti a megszeppent versenyzőt, s amikor az parterhelyzetbe kerül, akkor megtépi. III. Van, hogy többen támadnak egyszerre az elanyátlanodott, kikóstolt különcre. Sokan, csak azért – mert ők különben nem vérszomjasok -, hogy mutassák hovatartozásukat, biztosítsák a dominánsokat hűségükről, smúzoljanak a konc reményében. I. Köztük tilos beszélni a farkastörvényeket firtató témákról, ha tudják is, hogy vérlázítóan megalázó állapotok vannak a territóriumban, csakis egy a lényeg: Az épp uralkodó főkolompos, és falkája jobban járjon, mint a jámbor kiszolgáltatottak, az örök vesztes többség. III. Néha, amikor egy-egy barika tévesen bégeti el magát, egyből ott terem a lejattolt fürge terelőmenedzser, a puli. Ő ugyan csak második vonalas kolomphordozó, de harapása jóval mérgesebb, mint a Főordasé, aki legtöbbször - megtévesztőn eredetinek tűnő - Armani báránybőrben jelenik meg a mindennapi birkanyíráson, és ájtatosan azt prédikálja: Hatalmas áldozatot hozva fáradok azért, hogy a vállalkozásunk jól működjön, megfelelő irányba haladjon, biztos jövője legyen, és mindenáron-béren versenyképes tudjon maradni akkor, amikor mások, hasonszőrűek – rendre becsődölnek. II. Így van ez bizony, amióta világ a világ, s megszokásból béget a nyáj. A farkasok gyomra éppen akkora: belefér az évi összes G.D.Piroska, kenőcstől csúszik a taligatengely, és láb-fejektől bűzlik a nagyvilág az üveg(zseb)hegyeken innen és túl. Régóta látni, mitől rothad a hal. Fel tudjátok fogni ezt intellektuálisan, úgy összességében, globálisan? I. Na, eleget szexeltük itt a rezet, még a végén a levegőn állva zöldes színű, bázisos patinánk alakul ki. Most diffundáljunk bele az ágyba, mint Oxigén a hevített Cuprum szerkezetébe, ha nincs otthon a Bórax. tokio170 [/b]