Annyi csacsiságot összehordtál a hozzászólásaidban, mintha tomajer és szálka egyszerre bújt volna beléd...

Betudhatjuk április elsejének...


Április másodikán viszont már ezt fogom gondolni, a szavaid idézem: "nem bírom, amikor valaki tudatosan vagy éppen tudatlanságból nem mond igazat"

A lényeg, amit te annyira nem értesz, hogy a menekült nem feltétlenül egyenlő az illegális bevándorlóval.
Hallottál vajon a szervezeteitek által osztogatott szórólapokról, stb. amikben kiképzik a betolakodókat, mit tegyenek, hogy próbáljanak engedély nélkül Európa jutni?
Nyilván elkerülte a figyelmed, hogy épült egy kerítés és most már nagy sajnálatotokra nem tudnak beözönleni annyian mint nemrég.
Nem tudom miből gondolod, hogy a kötvényesek közt vannak az általad említettek.
Pedig, ha hiszed, ha nem, naponta pár menekültet beengednek, akik közt keresztények is vannak.
Ukrán "hordák" (ez éppenséggel az illegális bevándorlókra jobban ráillene) ... aha, az erdélyi magyarok meg románok nektek, tudjuk...
A stílusod kezd egyre alpáribb lenni, na meg a TV2 mánia...
 Csináld csak!
Ezzel nem is tudod mennyit segítesz Ovinak!

A német valóság, amit tomajerék tagadnak...

Ezért ne legyünk se Bécs, se Stockholm!

Nyugat-Európában járva egy szokatlan érzéssel találkozom: Magyarként is rossz látni, ahogy a jólétükre és eredményeikre korábban joggal büszke németek, osztrákok és svédek most fülüket-farkukat behúzva járnak. Kormányaik elvették az önbecsülésüket, arrafelé “Mama Merkel” vendégei jönnek először, és csak utána a “bennszülöttek”.

Tavaly ősszel Németországban, nemrégen pedig Ausztriában jártam. Mindkét országot ismerem régről, míg Svédországban az újkori népvándorlás tetőzése előtt voltam többször. A nyugat-európai utcákat járva az embernek tényleg az tűnik fel, mint Lázár Jánosnak Bécsben: A belvárosok tele vannak fejkendős, babakocsit tologató migráns nőkkel, míg a fiatal bevándorló férfiak kisebb csoportjai látszólag céltalanul bolyonganak a városban, múlatják az időt.

Ez a látszat, amit az utcán felszínesen látni lehet. A mélyben viszont ott forrong az a megaláztatás, amit a nyugat-európai embereknek nap mint nap el kell szenvedniük. Ők dolgoznak, adót és társadalombiztosítást fizetnek. Mégis azt várják tőlük, hogy önként lépjenek egyet hátra, és áldozzák fel hétköznapjaik nyugalmát, saját és gyermekeik boldogulását a jövevények integrációjának kedvéért.

Egy önkormányzati ház, két feleség, hét gyerek. Hamburg mellett.

A bevándorlásbarát német és svéd kormány, vagy Bécs vörös-zöld vezetése ugyanazt az érvelést használja, mint nálunk 2010 előtt a balliberális politikusok és “szakértők”: A “gazdag” helyiek nem szorulnak támogatásra, ellenben nálunk a szegényekkel, vagy ott a “menekülőkkel”.

Mi már tudjuk, hogy a 2010 előtti balliberális kormányok a szegényekre hivatkozva nyomorgatták a teherviselő középosztályt, miközben nem javítottak érdemben a szegények helyzetén. Nyugat-Európában most ugyanez zajlik. A középosztály és a “bennszülöttek” rovására támogatják a migránsokat, akiktől az állampolgárság megadása után szavazatokat várnak cserében.

A bevándorláspárti politikusok bűntudatot ébresztenek saját polgáraikban “gazdagságukért” = valójában erőfeszítéseik eredményéért, amit adók formájában elvesznek tőlük, és olyanoknak adják, akik majd “munkájukkal” hálálják meg azt.

A német statisztikák viszont azt mutatják, hogy a “menekülők” pusztán 20-25 százaléka dolgozik, és aki nem tanulja meg az államnyelvet, vagy nem szerez képesítést, leginkább csak minimálbért keres. Az egyenlet nem működik.

A sok adónál is rosszabb azonban, ahogy a migránsoknak látszólag csak jogaik, a bennszülött európaiaknak pedig csak kötelességük van. Ez is ismerős számunkra a 2010 előtti időből. Nyugat-Európában, így számtalan osztrák városban is, mindennaposak a késelések, a nők ellei erőszak. Kérdés, ki integrál kit, és kinek kell végül alkalmazkodnia? Sok migráns nem is érti, mit akar tőle a rendőr, hiszen őt “Mama Merkel” hívta, és már lobogtatja is menedékügyi határozatát.

A nálunk 2010-ben az ajtón kidobott, többségellenes politika április 8-án az ablakon át akar visszalopakodni életünkbe. Ne hagyjuk!

Elolvastad vajon amiket belinkeltél?
Kb. arról szólnak, hogy jól kell bánni az emberekkel.
Ez nálunk teljesül is.
Az meg ugye nem fér bele a jó bánásmódba, hogy ellenőrizetlenül, százezrek papírok nélkül vonuljanak át rajtunk nyugat felé ( a betolakodók hazájának határát sem lehet így átlépni, ott még szitává is lőnének) , ugye?
Az osztrák "szárnyas kapu" és a német határ amúgy is záródna és úgy járnánk mint a szerbek, kiknek a határánál ezrek állnak a kerítésünk tövében.
A kötvényesek nem papírok nélkül özönlöttek be a zöldhatáron és nem segélyért kuncsorognak ugyebár...
A 2300 ember meg úgy jött össze, hogy az elmúlt három évben napi pár embert beengedtek, nemzetközi egyezményeknek megfelelve ezzel, nyilván sok köztük az üldözött keresztény is, pl.: koptok, ezek a papírjaikkal kezükben kopogtattak az ajtónkon és hosszas mérlegelés után oltalmazotti státuszt nyertek, ha rendeződnek hazájukban az állapotok, akkor hazamennek.
Ezzel szemben a kvóta, amit elutasítottunk, az arról szól, hogy a nyugatra bejutott illegális, ellenőrizetlen bevándorlók sokaságát akarják nekünk lepasszolni az unión belülről, nyugatról.
Abban egyébként igazad van, hogy senki nem ért félre semmit, mert ezt mindenki tudja, viszont a ballib médiumok elhazudják ezeket a dolgokat, pont azt hazudják, amiket időd és fáradtságod nem kímélve leírtál.
Tehát a kérdés nem az, hogy én értem e, hanem az, hogy te érted e?
(Gyanítom érted...)
Egyébként nem csoda, hogy ezek az ócska trükkök lekerültek már a ballib média fősodratából.
Már csak itt-ott emlegetik néha fórumokban egyesek...

Miért is lenne jobb a rosszabb?

Galló pedig balos...

Kampányidőszakban kispadon ül a józan paraszti ész, ha ugyan nem az „árulóknak” fenntartott vádlottak padján. ((A jó ízlést pedig nyugodtan tegyük csak dupla zárójelbe.))

Ilyenkor a fanatikus füleké a jelen, nekik pedig csupán olyasmi a zene, amilyet például Lukács György mondott egykor. A maga szubjektív, de amúgy persze a „haladással” nyilván egybecsengő, „objektív” módján azt állította a filozófus, hogy a legrosszabb szocializmus is jobb a legjobb kapitalizmusnál. Például Pol Pot Kambodzsája kívánatosabb, mint Olof Palme Svédországa… Hát, neked legyen mondva, Gyuri bácsi.

Az ellenzék mintha az efféle fanatikus haladó hagyományokat követné, azt sugallván, ennél a kormánynál még a legrosszabb oppozíció is jobb. E tekintetben nincs apelláta, nem számít már semmilyen tárgyilagos mérlegelés. Pirulás nélkül mondják, odáig fajult a helyzet, az a tuti, hogy nincs mese, lett légyen bármi, akkor is a rossz a jobb. Még akkor is az, ha ez a rossz, nem csak amolyan átlagosan, szokásosan rossz, hanem éppen a legrosszabb.

Na, ilyenkor áll fel a józan ész, és vissza se nézve ballag az öltözőbe. Legyint, ez most tényleg nem az ő meccse.     

Merthogy bizonyosan nem ez a kormány a lehetséges kormányok legjobbika. De arról ne nyissunk fölösleges vitát, hogy ez a mai ellenzék bizonyosan az elmúlt évtizedek legrosszabbika.

Mindeddig többnyire egy vagy két nagyobb párt köré szerveződhettek a protest-hangulatok, a rájuk adott szavazat tehát jobban hasznosult, akárki volt is kormányrúdnál. Ezzel szemben a mai ellenzék pártosodási szaporasága közmondásos, ami hagyján, ha ez a szaporodás lényegi társadalmi tagoltságon alapulna. Csakhogy sokaságuk semmi ilyesmit nem fejez ki, sokkal inkább mentális értelmiségi szükségleteken, hajcihőkön alapuló szétszóródás ez, megfejelve fölöttébb ambiciózus, de nem igazán képességes, hitelüket vesztett, avagy azzal sosem rendelkező személyekkel. A kormányváltó ellenzéki szándék következésképp egyéni és kiscsoportos érdekeknek rendelődik alá, üzeneteik ezért - a túlélési zsetonok ingadozó árfolyamát követve - igencsak hektikusak. Roppant elszántsággal akarják leváltani a kormányt, ám mégsem annyira, hogy a másik eközben túlélje a váltást, ők pedig „hős Csapajevként” e harcba belehaljanak.

Ami akár még érthető is, persze csak egzisztenciálisan, mintsem politikailag.  

Politikai közösködésre nem azért képtelenek, mert eszmeileg-ideológiailag sem illenek össze (ezen még túltennék magukat, ha lenne ilyesmijük), hanem mert kezükben zseb-kalkulátorral folyvást arra sandítanak, mikor mit lép a másik, melyiküknek jöhet ki jobban az áprilisi matek?

 „Sokszínű vonzerejük” stagnálását maguk is érezve, mint utolsó mentsvárra, lépten-nyomon a szavazók bölcsességére hivatkoznak. Reményeik „aranyfedezete”, hogy amit ők az elmúlt években külön-külön és együttesen is elherdáltak, azt a választók majd egyetlen nagy indulati egységbe forrva visszaszerzik.

Nekik?!

De hát, ha ez meg is történne, mitől változnának meg, hogyan lennének hirtelen mások, a legrosszabból „jobbak”?

Avagy tényleg a minél rosszabb, annál jobb forgatókönyvére, a káoszra számítanak?

Melegíthetnek a káosz-kutatók?

 

Mit szavaznak meg?
Valami pontos cikket mutass már erről, mert anélkül azt lehet hinni, hogy valamit félreértesz, mint pl. a 20 ezer betelepített dolgot, stb. .

Ingyen sört is ígértek majd?

Gyurcsány és a felvöröslő káosz

A dögöljönmegorbánviktor nem tartozik a politikai irányzatok közé, ezen kívül meg mást nem látunk, csak vergődést.

„És miért van ez? Mert békeidőben és demokráciában a szélsőséges kisebbség általában nem jut hatalomra. Vagy fogalmazzunk így, aljasság, hazudozás, övön aluli módszerek nélkül nem kerül a kormányzás közelébe. Ugyanis a szélsőségesek soha nincsenek többségben egy békebeli, civilizált társadalomban, és tisztességes választáson soha nem kapnak annyi szavazatot, hogy egyedül alakíthassanak kormányt. Időnként szerencséjük van, és ők a mérleg nyelve, ilyenkor zsaroló koalíciós partnerként garázdálkodnak, mint ahogyan a rendszerváltás utáni legkártékonyabb magyar párt, az SZDSZ tette.

A módosított választási rendszer épp az ilyen kényszerkoalíciók és a helyzettel járó zsarolási lehetőségek valószínűségét csökkentette minimálisra, nagyon helyesen, hiszen így egy öt-hat százalékos szavazói bázisú koalíciós partner nem élősködhet egy szinte többséget szerző párton, nem zsarolhatja azt, nem teheti tönkre például a kultúrát meg az oktatást, mint ahogyan azt a fent említett pártförmedvény tette.

Magyarországon ma nincs rendes ellenzék. Rendes ellenzék lenne egy olyan párt, amely a kormánypárt nyomában loholna, alig pár százalékkal lemaradva, és lenne egy reális programja. Ehelyett kis pártok vannak – még csak egy középpárt sincs –, amelyek olyan ideológiák mentén sorakoznak föl, melyek nem lesznek ennél népszerűbbek.

Vagy éppenséggel a politikai transzneműség zűrzavarában szenvednek, és bizony itt nemcsak a Jobbikra célzok, hanem meglehet, mindenkire, hiszen ember és politológus legyen a talpán, aki pontosan tudja definiálni az ellenzéki pártok eszmerendszerét. Ugyanis a dögöljönmegorbánviktor legjobb tudásunk szerint nem tartozik a politikai irányzatok közé, ezen kívül meg semmi mást nem látunk, csak kínos vergődést és folyamatosan kudarcot valló, béna kísérleteket a szavazótábor növelésére, pontosabban elriasztására.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.