Pongrátz András: a Jobbiknak nincs többé keresnivalója a Corvin közben!

A Jobbiknak nincs többé keresnivalója a Corvin közben – írta vasárnap kiadott közleményében Pongrátz András, aki 1956-ban lángvágóval vett részt Budapesten a Sztálin-szobor ledöntésében. A szabadságharcos hős, Pongrátz Gergely testvére szerint bátyja forog a sírjában a Jobbik árulása miatt. Pongrátz András szerint a kommunista Nagy Imre szobráért aggódó jobbikos politikusok menjenek inkább a padláslesöprő miniszter emlékhelyéhez.

A Pongrátz család nevében felszólítom a Jobbikot: ne vegyék többé szájukra Pongrátz Gergely nevét, aki forog a sírjában a Jobbik árulása miatt! A Gyurcsány Ferenccel a Parlament lépcsőjén esküdöző és nemzeti ünnepünkön Dobrev Klárával egy színpadra álló Jakab Péternek és pártjának nincs többé keresnivalója a Corvin közben. A kommunista Nagy Imre szobráért aggódó jobbikos politikusok menjenek inkább a padláslesöprő miniszter emlékhelyéhez! A baloldallal együttműködő Jobbik többé ne használja pártcélokra a lyukas zászlót, Jakabékhoz immár jobban illik Karácsony Gergely szivárványos zászlója! Vona Gábor még csak a lövészárkainkból való kibújásra buzdított, de a mostani Jobbik-vezetés már átmászott a barikádok túloldalára, sőt onnan lövik a mieinket áruló módon. Ha egy minimális becsület maradt volna a levitézlett Jobbikban, soha többé nem tennék be lábukat a Corvin közbe. Méltatlanná váltak a magyarság bárminemű képviseletére, különösen a Jobbik alapításakor lefektetett elvekhez, melyeket a párt Alapító Nyilatkozatában még így fogalmaztak meg: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból.” A Jobbik korábbi ígéreteivel szemben a hatalom minden áron való megszerzése érdekében elvtelenül összefogott azoknak jogutódaival és szellemi örököseivel, akik ellen mi 1956-ban fegyvert fogtunk, és akikkel szemben egykor a Jobbik megalakult. Akik az MSZMP jogutódjával, az MSZP-vel, valamint Gyurcsány Ferenc pártjával és a többi balliberális alakulattal fújnak egy követ, azok maximum az ÁVH vérgőzös gyilkosairól emlékezhetnek meg, de nem az ’56-os magyar hősökről. A Jobbik nem tévesztheti meg többé a magyar embereket: cseréljék bocskai ruhájukat nyíltan pufajkára!

– írta Pongrátz András, a Corvin köz 1956-os szabadságharcosa vasárnap kiadott közleményében, amelyet a Mi Hazánk Mozgalom juttatott el szerkesztőségünkhöz.

Köszi ballibek...

Demszky Gábor máris a Világbankot hívná Budapestre

Még csak pár nap telt el az önkormányzati választás óta, de máris szaporodnak a kért vagy kéretlen tanácsadók Karácsony Gergely baloldali főpolgármester körül. Azt nem tudjuk, szabaddemokrata elődje, Demszky Gábor melyik kategóriába tartozik, az viszont biztos, hogy már a választás másnapján kifejtette a Klubrádióban, mit is kellene tennie Karácsonynak.

Demszky szerint ugyanis Budapest új vezetése nem számíthat pénzre a kormánytól. Mondta mindezt annak ellenére, hogy Orbán Viktor már a választások estéjén együttműködést ajánlott. Karácsony Gergely vasárnap így nyilatkozott lapunknak: „Amint megkaptam a megbízólevelemet, akkor hivatalosan fogok a miniszterelnökhöz fordulni, hogy beszéljük meg a közös ügyeinket”. De nézzük, miben látja Demszky Gábor a kiutat és a lehetőséget Karácsony Gergely számára!

1. Privatizáció.

Bár a volt főpolgármester konkrétan nem mondta ki, hogy el kellene adni a kínkeservesen visszavásárolt fővárosi vagyont (például a Vízműveket), utalt rá, hogy ez a forgatókönyv sem ördögtől való. Szerinte ugyanis az általa vezetett városnak az első Orbán-kormány idején éppen ezért volt pénze. Ahogyan fogalmazott:

Húsz évvel ezelőtt az volt a főváros szerencséje, hogy a privatizációkból adódóan több tízmilliárd forint tartaléka volt, amiből működtetni tudták Budapestet, és beruházásra is jutott.

Azt már nem tette hozzá, hogy a privatizált cégek többsége külföldi kézbe került, és az új tulajdonos amennyi pénzt tudott, kivitt az országból ahelyett, hogy azt a szolgáltatás fejlesztésére vagy az árak kordában tartására fordította volna. 

2. Világbank.

Demszky Gábor eget rengető ötlete, hogy Karácsonynak fel kellene vennie a kapcsolatot a Világbankkal, hogy közvetlenül forrásokhoz jusson. Tenné mindezt annak ismeretében, hogy a kormánynak 2010 után 6 évébe telt, hogy kiszabaduljon az IMF és a Világbank béklyójából. A receptet ugyanis ismerjük. A nemzetközi pénzügyi szervezetek a hitelért cserébe nemcsak kamatot várnak, hanem azt is, hogy beleszóljanak a kölcsönt felvevő munkájába. Nem mellesleg 

a Tarlós István vezette önkormányzat 9 évig küzdött azért a kormánnyal karöltve, hogy leépítse a főváros adósságállományát, és mára odáig jutottak, hogy Budapestnek csak fejlesztési hitele van. Ezt az eredményt veszélyeztetné Demszky ötlete.

3. Frans Timmermans.

Az Európai Bizottság leköszönő első alelnökével szemben különös fétise van a magyar baloldalnak. A 2018-as kampányban az MSZP és a Párbeszéd szövetsége látta benne a kampány megmentőjét, most pedig Demszky látja benne a főváros jövőjét. Szerinte ugyanis – ahogyan fogalmazott –,

a fejlesztések csak akkor lehetségesek, ha ehhez szövetségeseket talál a főpolgármester. Ezért kell a világvárosi rang, és ezért kell meghívni az Európai Bizottság baloldali alelnökét, Frans Timmermanst, aki nagyon jól ismeri Magyarországot és Budapestet.

Demszky azt már nem fejtette ki, hogy Timmermans vajon mit csinálna Budapesten, de eddigi tevékenysége alapján abban biztosak lehetünk, hogy nem az Orbán-kormányt dicsérné.

A volt szabaddemokrata főpolgármester tervei tehát teljes antitézisét jelentik mindannak, amit a kormány és a kormánypártok a világról, a városvezetésről, egy rendszer működtetéséről gondolnak. Egyben biztosak lehetünk: ha Karácsony Demszky terveit hajtja végre, a Fidesz-KDNP 2024-ben kampány nélkül is visszaszerzi Budapestet.

A Demszky Gáborral készült beszélgetés itt meghallgatható!

Taxis lap, aztán donkihótén és rajtam kívül nem sok taxis akad... tomajer is nagyokat hallgat... ugye most főtaxis, elvan... ki tudja mi várható?

La Mancha lovagjának kösz a linkeket!

Te ajtó... jobbikosként nem éppen az erkölcs magas fokán állsz. Egyébként remélhetőleg Borkai repülni fog...

Ezek az utasok meg lehet vonzanak...

"

• Polgármester Úr!
  

Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor — kimondom — gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erõvel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.

Remek...