A Szépművészeti Múzeum a Gundel-droszt felöl fényképezve.

Az a baj kedves Sándor hogy, én elolvastam azt a cikket. Akkor írtam is rá ugyanabban a lapban egy válaszcikket, majd közölted a Juszt László műsor után " nem úgy értetted, lehet hogy rosszul fogalmaztál." Aztán megismételted egy rádióműsorban, ahol én lehazugoztalak. Amit leírtál, és elmondtál azzal csak az a baj hogy az igazság nagyon kis szelete. Az igazság az, hogy a tulajoknak nagyon sok pénz eshetne esetleg ki a zsebéből ha bármit is változtattnának. Csak tudod ezen az oldalon 6000 család áll a túloldalon pedig "TÍZ". Te nem tartozol közéjük, mert "csak" alkalmazott vagy.

Nem is akar megszabadulni tőle! Vagy csak nem tud?!

"Mivé lennénk nélkülük?" Csak bolyonganánk, mint vak a labirintusba. "Ki adna enni nekünk? Ki tartana el minket?" Vagy ez nem így van?!

Sajnos az utolsó szóba belecsúszott egy "h" betű, későn vettem észre.

Helyesen: Haumann Péter! Ismerek olyanokat akik nevét a legkissebb betüvel kellene írni, Ő pont az ellenkezője!

Ford Focus

Tényleg nem rossz "srác", szappant még nem eszik. De félre a tréfával, a szegedi riport után ő volt az egyetlen aki megfelelően reagált a riportra, és a hibákat elismerte és kijavította. Látod Sándor tudom én ezeket is értékelni! Csak tovább kellene menni ezen az úton, és együtt kellene velünk működni. Nem akarunk mi semmi rosszat. Az elvekről pedig csak egy mondatot ha szabad:Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról Illyés Gyula EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van nemcsak a katonásan pattogtatott "vigyázz!"-ban, "tűz!"-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban; hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem; ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek idegennek felelget; nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves; az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az ott van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak, s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a Tejút is már más: határsáv, hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak, a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad; hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék; vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben; a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor-zuhogásban, az égigérő rácsban, a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret, követed és teremted; kémlelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből, ő les, hiába futnál, fogoly vagy s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába, beivódik, evődik velődig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból, mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál, s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed, hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hű, akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. (1950)

Jónapot Önnek is! "Szeretnének a cégvezetők kicsit jobban élni", rajtam ne múljon! Már szaladok is a bankba, és veszek fel némi személyi kölcsönt, vagy jelzáloghitelt-kamat nemszámít jeligére- és tolom be a pénztárba! Megfelel ez így Önöknek?! Örülök hogy seeeeggggit-hettem!

Tényleg jól beszélsz! És akkor mi van velünk amikor ugyanezt próbáljuk tenni!?