Ez lenne a lényeg, de nincs. Pont ezért kell a mesterséges ("igazságos") címelosztás. A címkiadó drosztok, a vizuális drosztok, a körzetesítés, most meg a gps alapú jusson is, maradjon is rendszer.

Egész jó írás. Viszont nyerőgépek, kártya, lovi, már akkor is volt, amikor az aranykorát élte a szakma, erre fogni a hanyatlást csak másodlagos ok. A lejtő a rendszerváltáskor kezdett meredekké válni, és azóta is egyre meredekebb. Ellehetetlenítették a lakosságot, a fizetőképes utasokat, megszakadt egy lánc, amikor egymást tartottuk el. Elkezdődött egy elszegényedés, aminek következménye a mostani második 56-os elvándorlási hullám. A keresőképes, fizetőképes lakosság 1/6-da már elment, és sokan készülnek elmenni. A legfiatalabb genereciót meg már eleve így készítik fel az olyan szülők, akik egy jobb sorsot szánnak gyermekeiknek. Szóval igen, azoknak, akik maradnak, van még lejjebb, hiszen azok, akik meg is tudnák fizetni a szolgáltatásokat, nem itthon keresik meg a pénzüket és nem is itthon költik el. De nem folytatom, mert az már nagyon politika lenne.

Ezért kikapsz, figyeld meg:-))

Az nekünk, taxisoknak, nem fontos. Az a cégnek lenne az, és én taxisként gondolkodom, így ezen "probléma" megsem fordult bennem.

jaaaaaa, értem. Hát, kaptam egyet a barátomtól. Kényelmesebb, mint a laptop. Az idő is jobban szalad két fuvar között.

őőő, most mi is én? Vagy én fogalmaztam rosszul, vagy nem tudom. Én csak azt boncolgattam, hogy az "igazságos" rendszernek lenne még egy feltétele, ha...vagyis csak egy gondolstmenetet folytattam , illetve egy hipotézissel játsszottam el gondolatban. Echte nyomkodós, repkedős taxisként nekem a csendes olyan, mint vízhólyag egy futónak. Mondjuk futástól még nem volt olyanom, de szerintem sok öröm nem lehet benne:-)

A sok hibáért bocsi, tabletről nyomom...

Mivel egy szolgáltatást vesz meg az ember, akkor a minőségről még nem is beszéltünk, mert azt már megemlíteni is "abszurd" lenne. Itt a fuvar minőségről beszélek. Mert ugye amikor az ember az élet más területén vesz igénybe egy szolgáltatást, mondjuk egy étteremben egy menüt, akkor mindenki egységesen fizet ugyanazért a mennyiségért, illetve minőségért. (persze ha van ott egy kis csókod, akkor mindig mélyebbre merül a kanál, de az élet már csak ilyen). Vagyis, címarányos tagdíj fizetésnél is felmerülhetne a kérdés, hogy egy ezer forintos fuvarért miért fizetne valaki ugyanannyit, mint más, egy 5400 forintosért? Vagy el kellene válaszként fogadni azt, hogy így jártál? Ezt bárhol máshol elfogadnátok válaszként? A másik, hogy nem mindegy, hogy az a valaki, aki eddig 300 címet vett fel, erre mennyi időt fordított, illetve milyen áldozatot vállalt be? Gondolok itt arra, hogy messzebbről repült rá a címre, így ő munkàhoz jutott (ami nem egyenlő a profittal), illetve megmaradt az utas, nem váltott céget, így a "kényelmesebb" vagy rentábilisabban gondolkodó kollégáknak is megmaradt az esély arra, hogy ez a rendelés nekik is munkát adjon, amikor dolgoznak, vagy hozzájuk képest közelebbre szól a megrendelés. Az ilyen repkedős kollégák lényegében ki is szolgálják azon kollégáikat, akik "csak" 1-2 km-re nyomnsk ki. Viszont ezzel nekik növekszik a havi fuvardarabszámuk. pl. a Pentánál, ismerve a hozzáállást, illetve akkir már egy kisebb létszámú cégnél dolgozva, átlátva ennek jelentőségét, az egyik fő buktatót láttam az "életben" maradásra. Szóval, ha ez a kiszolgáló személyzet átmegy egy másik céghez és az utast nem tudjátok kiszolgálni, akkor egy idő után igazságosan senkinek sem lesz annyi bevétele, hogy megérje befizetni a szolgáltatásra. Azaz, szimbiózusban élünk egymással! Hiába veti meg az egyik csoport a másikat, egymás nélkül gyengébbek lesznek, és a végkifejlett az lesz, mint ami lett a Pentával is.

Tudom, mondta a Béla :-)

Lol Akkor ez nem is rálátás, hanem önvallomás:-))