Mi is köszönjük Neked, Nektek. Jól sikerült.

Néhány gondolat a taxi-közlekedés problémáiról, Kezdetben volt a konflis, és a fiáker. Az utcán kialakított állomáson sorakoztak, aki pedig utazni kívánt, odasétált, majd a kialkudott viteldíjért elvitette magát. A technika fejlődése miatt idővel a taxik kiszorították a lovakat, a rendszer viszont maradt. A fiáker-állomás neve taxi-drosztra változott, a kocsisé pedig sofőrré. Fontos változást a telefon elterjedése hozott, megszületett a taxi-rendelés fogalma, az utas hívására a taxi a legközelebbi drosztról – természetesen csapott órával - néhány perc alatt a címre gurult, ahol a delikvens már a kapuban toporogva várta. Ettől az alaphelyzettől a mostanáig bekövetkezett változások szinte mindegyikéről felelősen kijelentem, hogy ésszerűtlenek, igazságtalanok, és hazugságon alapulnak. Ingyenes kiállás Ma már csak találgatjuk, ki volt az ötletgazda. Nyilvánvaló hazugság. Természetesen a kiállás nincs ingyen, csak éppen az utas helyett a taxis fizeti. Ráadásul nincs pontosan definiálva, hogy ez az ingyenesség mire, és főleg mennyi időre vonatkozik. Az utas joggal gondolja, hogy neki nemcsak az „ingyenes” kiállás, hanem az „ingyenes” várakozás is jár. Úgy vélem, ezt a felelőtlen lépést visszacsinálni egyenlőre képtelenség, viszont praktikus enyhítése lenne a címre-érkezéssel egyidejűleg elindított taxióra. Megnőne a taxis idejének az értéke, és lerövidülne az egyre kockázatosabb feladatot jelentő várakozás. Persze az alapvető igazságtalanság – miszerint egy plusz szolgáltatás olcsóbb, mint az alaptevékenység – maradna. Előrendelés Újabb hazugság. Ez is egy – természetesen szintén „ingyenes”- szolgáltatás. Minősített voltát jelzi, hogy a taxistól nemcsak többletidőt, hanem többlet felelősséget is várnak. Nemcsak „muszáj elvinni” de késés esetén duplán büntetik. Szerintem az lenne a normális, hogy ha egy minősített szolgáltatásért minősített díjazás járna, mint egy normális piacgazdaságban. Létszámkorlátozás Miután hosszú éveken keresztül folyamatosan jeleztük a gondjainkat, és figyelmeztettük az illetékeseket, hogy baj van, hogy nagyon nagy baj van, bármennyire is szeretnénk, képtelenség kitermelni a kötelezettségeinket, mert már 16-18 órányi munka is kevés rá, és nem fogunk tudni időben autót cserélni, a tervezett szigorítás több, mint cinikus. Első lépésként mindenki számára megoldaná a problémát egy taxi-engedélyekre kiírt pályázat, amelynek száma a taxizást (nyugdíjazás, haláleset, pályaelhagyás stb. miatt) befejező, és emiatt lejáró engedélyek számának (minél kisebb) hányada lehetne. Ezeknek a pályázatoknak az elbírásakor szempont lehetne például az idegen nyelv ismerete, érettségi, vagy valamilyen speciális tudás, vagy képesség (pl. siketek jelbeszéde). Bárki számára lehetőség nyílik pályázni, senki sem lenne kirekesztve. Szerintem így a taxi-engedély értéke, és becsülete nemcsak az új, hanem a régi kollégák, és az utasok szemében is megnőne. Tarifa Praktikus okokból én mindenképpen a BKV jegyárakhoz arányítanám, azt ugyanis biztos, hogy legalább évente egyszer rendezik.

Béke út - Fáy u. sarok

Egy szimpatikus fiatalember szeretné elolvasni a cikket, így könnyeben megtalálja. (Remélem, azért bele-bele olvasgat a többi írásba is)

Amikor ezt az írást a HVG-nek elküldtem, a kísérő levélben azt kértem a szerkesztőségtől, hogy ha legközelebb a lap taxizással foglalkozik, a témával megbízott újságíró olvassa azt el. Szomorú tény, hogy - legyen bár a legjobb indulatú, leglelkiismeretesebb is egy újságíró - nekünk, taxisoknak az égvilágon semmiféle szervezetünk nincs, sem szakmai, sem érdekvédelmi, sem érdek-képviseleti, sem semmilyen. Ezért, ha bárki a taxisokról, vagy a taxizásról érdeklődik, azoknak a szervezeteknek a vezetői nyilatkoznak a nevünkben, és helyettünk, akik vagy nem értenek hozzá, vagy nagyon is értenek, csak éppen ellentétesek az érdekeink. Tehát ez az írás nem újságcikknek íródott, - nem is az - és majd a HVG legközelebbi, taxizással foglalkozó cikke fogja eldönteni, hogy van-e újságírói igény az igazságra, a teljességre vagy sem. A nevemet firtató hozzászólásokra csak röviden válaszolnék. A mindennapi életben nem használom az asszonynevemet, sem doktorátussal, sem anélkül, a taxis "karrieremet" megelőzően, és azóta is általában mindenki lánynéven ismer. Viszont, mivel ennek a dolgozatnak a másolatát a Főpolgármesteri Hivatalnak, a főpolgármester úr helyettesének (a legfőbb "taxi-főnöknek") hivatalosan is elküldtem, természetesnek tartottam, hogy azt névvel (és címmel) tegyem. Szeretném azt is megindokolni, hogy a minket érintő igazságtalanságok, gondok közül miért épp ezeket választottam ki. A dolgozatban szereplő problémák jellemzőek a város egyéb problémáira is, (maradjunk a fővárosnál) a pacsi-pénz nem taxi-specifikus. Megoldásuk elsősorban tőlünk felsőbb szervek segítségével lehetséges, és mivel az igazunkat kikövetelni - egyenlőre - nem vagyunk képesek, hátha "maguktól" is segítenek. Köszönöm a dicséreteiteket, az észrevételeteket, és tomajernek a lehetőséget.