Van az ügynek specialistája (megszólalt az Új Reflektor Magazin-ban is), Jasenszky Nándor rendőr százados, a BRFKI. kerületi Rendőr-főkapitánysága bűnügyi osztályának vezetője. Ahogy mi laikusok fogalmazzuk: hivatásos detektív.
Tekintélyes külső, ritkuló haj, a maradék is inkább ősz. Sugárzik a magabiztosság, a nagy rutin és nehezen hihető; hogy alig van túl a harmincon.
- Van reményem rá, hogy úgy tizenöt év múlva sem nézek ki idősebbnek, mint ma - mosolyog. - Ugyanis mán régóta legalább negyvenötnek saccol mindenki.
Készült a beszélgetésre, íróasztalán vastag dosszié, két masnival szorosan összekötve, benne néhány "taxis" jegyzőkönyv. Hiába, a Hilton, a vár az ő körzete. Az ötlet, hogy az ellenőr, a rendőr Lufthansával „érkezzen", tőle származott. És ez rutinos, sőt, rafinált rendőrre vall.
- Mióta csinálod?
- Tizenöt esztendeje vagyok a testületnél. Voltam én már itt minden, csak akasztott ember nem. Látszólag nem tartozik ide, de immár húsz éve jégkorongozom. Ma is jól jön, az állóképesség konzerválása miatt. A belüggyel úgy indult a kapcsolatom, hogy a Corvin Ottó Kórházban betegszállító voltam. Tudod, az a BM kórház. Onnan kerültem át a testülethez, mint gépkocsivezető.
- Ó, hát rokon szakma...
- Bizonyos szempontból igen. Sőt, néhány hónapot lehúztam a mentőszolgálatnál, is mint sofőr. Gyakran éjszaka voltam szolgálatban.
- Rablóból pandúr?
- Azért nem egészen. Jött a katonaság, a tartalékos tisztképző, onnan alhadnagyként szereltem le és megkezdtem tevékenységemet, mint hivatásos rendőr. A betörési egységhez kerültem. Életem eddigi legszebb hét éve volt. Szép és főleg eredményes. Megtudtam, milyen hosszúak az éjszakák. Megadatott egy Szépművészeti Múzeum és még jó néhány olyan kiemelt bűncselekmény, amely ritkán jön össze egyetlen pályafutáson belül.
- És mióta vagy a kerületben?
- 1987. január elsején vettem át az osztályt. Ez egy egészen más jellegű szolgálat.
- Úgy érzem, elégedett ember vagy.
- Szó se róla, szeretek nyomozó lenni, bár a mai világban egy kicsit zavar az újfajta megítélés. Én eddig azt hittem, hogy azért töltöttem oly sok éjszakát, mint nyomozó az utcán, hogy az állampolgárok biztonságosabban, nyugodtabban pihenhessenek. A napokban viszont megtudtam, hogy én nem voltam más, mint egy sztálinista diktatúra elnyomó gépezete. Legalábbis abban egy nagyon aktív fogaskerék. Márpedig, ha ezt a téves hecckampányt senki sem mérsékeli, annak komoly demoralizáló hatása lesz az állományon belül. Namármost a rendet egyetlen országban sem egy alternatív szervezet szervező gárdája tartja fenn, hanem mindenhol a rendőrség. Ennek pedig nálunk is egészséges formát kell találni. Sajnos, a hatalomnak nem kevés szerepe van abban, hogy minket sikerült ledegradálni. Én azzal főzök, ami van. Ezt ma, nálunk úgy hívják, hogy a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve. Nekünk e szerint kell cselekedni. Ha az rossz, akkor bár törvényesen, de nem jól dolgozom. Ha eltérek attól, akkor pedig magam vagyok a törvénysértő.
- Bontsuk ezt le a pesti taxira. Van egyfajta együttműködés a pilóták és a rendőrség között? Hiszen a CB-rádiós hálózat, és az a tény, hogy a taxisok kint vannak az utcán, keresztül-kasul cikázzák a várost, kínálja a lehetőséget. Vannak olyan taxisok, akiknek az információi rendszeresek és hasznosak? Szóval a spiclikről beszélek.
- Arról szó nincs, hogy beszaladgálnak hozzánk a hírekkel. Persze olyankor, amikor közülük lett valaki egy bűncselekmény áldozata, vagy valamilyen formában bekapcsolódnak az eseményhez, jelentkeznek nálunk. Néha nagyon hasznos az információjuk. De erről inkább nem beszélnék. Nem az a téma, ami jól működik...
Nézzük inkább az úgynevezett árnyékos oldalt. Ezt egyébként két fejezetre lehet bontani. Más volt a helyzet akkor, amikor még csak az állami taxi, tehát a kockás funkcionált a Volánnál, és más az új időszak, amelyben már a magántaxizás vált a főszereplővé.
- Mondok akkor egy címszót. Valutázás.
- Nézd. Amióta világ a világ és létezik az a két fogalom, hogy taxi és külföldi fizetőeszköz, azóta a taxis valutázik. Ezt tudomásul kell venni. Sőt a taxis mindig igyekezett lekaszálni a vendéget, mindig pörgette az órát. Mindig megtalálta a megfelelő csalás módját. Ez tiszta ügy. A pilóta -úgymond - varázsol az egész világon. A magyar pedig találékony nemzet. Itt a cselekmény mértéke az érdekes. Hogy „sportszerű" kereteken belül mozog-e, vagy sem.

- Szóval a csalás, az átverés alapszintjén megakadályozhatatlan?
- Persze. Hát melyik az a marha, aki ha mondjuk schillingben akar az utas fizetni, esetleg nincs is más pénz nála, szóval akkor azt mondja, hogy az nekem tilos.
- Oké. De bizonyára akkor ez a világ kitermeli a valuta felvásárlóit is. Szóval az orgazdákat.
- Nem pontos. Ezek ugyanis nem orgazdák. Hiszen amit átvesznek, az nem bűncselekményből származik. Egyébként két-három éve még valóban az volt a jellemző, hogy néhány kézben összpontosult ez a valutamennyiség. Ma már ez átalakult. Azzal, hogy kinyíltak a határok, hogy úgy járunk a bécsi Neckermannhoz, mint régebben az Úttörő Áruházba, mindenkinek szüksége van a valutára. Ha teheti, nem ad túl rajta. Ennek alájátszik az országon belüli inflációs folyamat is.
- Beszéljünk a hiénákról. Akik nem azért váltanak, vagy fogadnak el valutát, mert az utasnak nincs más pénze, hanem egyszerűen nem is hajlandók magyar kuncsaftot beengedni az autójukba.
- Hát, ezzel a társasággal alaposan meg vagyunk áldva. Nézd ezt a dossziét. Egyetlen szó áll a fedőlapon: "HIÉNÁK".
- Osztod azt a véleményt, mely szerint, aki éjszaka dolgozik, előbb-utóbb képtelen ellenállni a bűnözés valamely válfajának?
- Van ennek némi alapja, de meggyőződésem, hogy ez azért nem más, mint egyfajta életvitel erőltetett megideologizálása, a lelkiismeret furdalás csökkentése érdekében. De ne ítélkezzünk elhamarkodottan. Meg kellene előbb húzni egy határvonalat, ami fölött már bűnözésről kell beszélnünk. Mert ugye, induljunk ki abból, hogy taxis azért van az utcán, hogy pénzt keressen. Namármost, kinek van az éjszakában pénze? A kurvának, a stricinek, a csavargónak, a bűnözőnek, a zsugásnak, egy szűkebb, szórakozni járó vendégkörnek és a külföldinek. Ezektől kell felvenni a pénzt. Az ismert bázisokon, tegyük hozzá, relatív nem sok ilyen van, már kialakult rendszerek működnek. Ide nemigen lehet beférni, mert ha kell, fizikai terrorral is távol tartják az új fiúkat az adott drosztoktól. Lásd, ugye a vezető szállodákat, a frekventált szórakozóhelyeket.
- Ezeken működik egy-egy maffiahálózat?
- Nevezhetjük így is. Mindenesetre az ügyletben általában részt vesz a szállodaportás vagy a bárvezető, a kidobófiú és így tovább. De mondhatnám esetleg az idegenvezetők egy viszonylag szűk körét is.
- Szóval, ha én most kezdeném az éjszakai taxizást, akkor semmi esélyem nem lenne?
- Néha-néha egy-két ügyesebb és főleg rámenősebb pilótának sikerül beverekednie magát a "paradicsomba", esetleg egy megfelelő ajánlóval is van esélye. De inkább kihalásos alapon lehet már csak beférkőzni. Aztán ott vannak a lányok. Borzasztó nagy pénzeket keresnek, de ebből adódóan nagy a rezsijük is. Róluk, főleg nyáron, sokat kereshet a taxis. És gyorsan hozzáteszem, hogy a taxis keresete ezekben az esetekben abszolút becsületes. Arról most ne beszéljünk, hogy nálunk még ma is mi a megítélése a prostitúciónak. Mert ugye az üzletszerű kéjelgés hazánkban ma még törvénytelen cselekedetnek számít. Ezt tudomásul kell vennünk, annak ellenére, hogy ez a szolgáltatás a világon mindenhol megtalálható. Ennek teljes kirekesztéséről már rég lemondott a rendőrség. - Hogy tud a lányokról keresni a taxis?
- Sok olyan pilóta dolgozik, aki - úgymond - kitámaszkodik két-három kurván.
- Azok tartják el őt?
- Dehogy. Nem hajtatja ő a lányokat. Mindössze csak arról van szó, hogy a lányok név szerint, vagy CB-hívó-szám szerint keresik, kérik őket. Rendszeresen velük utaznak, kialakulnak a napi tuti programok. Például nyáron ez néha nagyon, nagy dolog, mert gyakori a vidéki fuvar. Mondjuk a Balaton, oda-vissza. Kifizetve a várakozási idő is. És a taxisnak ez a nagy pénz. Nos, ez nem bűn, egyszerűen arról van szó, hogy a pilóta a rétegszondázás után, ráépült az általa legjobbnak tartott pénzszerzési forrásra, és a szolgáltatását lényegében ide adja el. Egy szakmunkásnak is jogában áll ahhoz a céghez szerződni, amelyik többet fizet.
- Ilyen alapon a betörők fuvarozása is megengedett?
- Ez már egy egészen más kategória. Ha a pilóta szállítja a betörőt a bűncselekmény színhelyére, esetleg onnan el, akkor már részt vesz az akcióban és egészen biztos, hogy részesedik a bevételből is, nem csupán a fuvardíj szabta tarifa alapján.

- Az elmúlt hetekben jó néhány "patkánnyal" beszélgettem, és érdekes módon egyetlen esetben sem tapasztaltam, hogy indulatossá váltak volna, ha szóba került a rendőrség. Sőt, olykor már-már majdhogynem kollégaként emlegették a "yardot".
- Azért el kell ismerni: amolyan közös érdek a rablópandúr barátság. A rutinos taxis elismeri, hogy nem tud meglenni nélkülünk. Azért ő is jól tudja, hogy a rendőr bármikor lehetetlenné teheti és akkor nemigen fog pénzt keresni az éjszakában. Mert valami kis svindli mindig van. A taxis zsebében bármikor lehet két dollárral többet találni a megengedettnél, esetleg a kocsija nincs minden szempontból rendben, márpedig ha a munkaeszközét csak időlegesen is, de kivonjuk a forgalomból, akkor éhen hal. Elkaphatjuk azért is, ha mondjuk a jaffa mellé még megivott valamit, szóval, ha sokáig tornázol valakin, akkor előbb-utóbb bevarrod a zsákba. A lényeg az, hogy ha nincs is szó vállveregetősdi barátságról, de építő információcseréről feltétlenül lehet beszélni. Mindkét irányban. Egymást is kiadják?
- Ha valamelyikük résztvevője egy balhénak, akkor a többiek jól tudják, hogy addig nem szállunk le az ügyről, amíg a végére nem jutunk. Ez a hajsza pedig megakadályozza őket a hétköznapi csínytevésekben, szóval a munkában, ergo, nem tudnak zavartalanul pénzt keresni.
- Szóval, előbb-utóbb valaki felismeri közülük, hogy közös érdek a tettes vagy tettesek megtalálása, és feladja a kollégát. - Pontosan. Persze én most a súlyosabb bűncselekményékről beszélek.
-Például?
- Gyakori eset, hogy egyikük -ők így mondják- kajakra kirabolja az utasát, esetleg összefújja sprayjel, majd eltűnik. Akkor a rendőrség azon az éjjelen rászáll a taxisokra. És ez nekik nagyon nem jó. Ilyenkor biztos, hogy néhány óra után kapunk legalább egy névtelen telefont, amelyben csak annyi hangzik el, hogy mondjuk zöld Zsiguli, IC-s rendszámmal...
- Mennyire helyesli, vagy esetleg helyteleníti a rendőrség a hármas breaket?
- Amennyiben megalapozott, úgy életet menthet.
- Gyakori az indokolatlan segélykérés?
- Sajnos egyre gyakoribb. És ennek legfontosabb oka szerintem a félsz. Gondolj bele. Kint lenni éjjel, azt se tudod, ki ül be a kocsidba. Ráadásul állandóan műsoron vannak a kiszínezett, eltúlzott, olykor valóságalap nélküli rémhírek. Nem beszélve arról, hogy azért sajnos csaknem minden évre esik egy-egy taxisgyilkosság. Ilyen hangulatban természetes, hogy a legtöbb éjszakás állandó stresszállapotban dolgozik. Ebben az állapotban sokan, ha kell, ha nem, a mikrofonhoz, mint az egyetlen mentőövhöz nyúlnak.
- Azt hiszem, hogy ez csak az egyik oldal. Azért jó néhány taxis szinte magának keresi a bajt. Erőszakos, rámenős és esetleg akkor is segítséget kér, ha különben ő maga verte át a delikvenst, csak az éppen nem akar pali lenni.
- Való igaz. De biztos ismered korunk Budapestjét. Elég, ha csak részt veszel a nappali közlekedésben. A kontaktus első megnyilvánulása általában az, hogy az egyik állampolgár leanyázza a másikat. Lényegében semmiért... Annyi közúti garázda, mint nálunk, azt hiszem összesen az egész világon nincs. Ilyen alaphangulatban élünk. Aztán éjjel, amikor megérkezik a taxi az utassal a címre, és esetleg azt mondja, a "Géza", hogy mindjárt jövök csak felszaladok a pénzért, akkor a taxis reakciója egyszerű. -"Nem mész te sehová!" Bemondja a hármas breaket, visszatartja a szerencsétlent, jönnek a társak és velük a verés.
- Ezt úgy mondod, mintha mi sem lenne természetesebb...
- Ebben élünk! Ha tetszik, ha nem! A múltkor a Hiltonnál felvettek egy svájci üzletembert, aki nem volt hajlandó az Átriumig tartó rövid útszakaszra száz dollárt fizetni. Erre elvitték a Bazilikához, és vagy tizenöten nekiestek. Úgy összefújták sprayjel, hogy talán fel sem épül, ha nem találunk rá időben. Ilyen is van. Volt esetünk, hogy a pilóta késsel hajtotta ki az utasából az általa, óra nélkül, természetesen alaposan eltúlzott viteldíjat. Jött ide be hozzánk egyszer három arab, úgy össze volt fújva a képük, hogy az egész ügyelet órákig könnyezett. A Hilton ebből a szempontból a legvadabb hely. Egyszer egy magyar utast vertek meg, mert az nem értette, hogy ő miért nem szállhat be a taxiba. Megtudták, hogy az illetőnek ott parkol a kocsija, azt is megrongálták, letörték az antennáját és csomót kötöttek rá. Soroljam még?

- Már többször említetted a Hiltont. Ezek szerint az első kerület a taxis bűnözés szempontjából egy frekventált hely?
- Annyi bizonyos, hogy én igazából csak akkor kezdtem elmélyedni ezekben az ügyekben, amikor ide kerültem. Egyébként ez a kerület nagyon sajátságos helyzetben van. Mi úgy szoktuk mondani, amikor Budapest teljes területéhez viszonyítjuk, hogy a habos tortán az eper. Ennek a "státusnak" megvan az előnye és megvan a hátránya is. A főváros egyik legkisebb kerülete és aránylag kevesen is lakják, mintegy negyvenezren.
- Mit jelent ez a bűnözés szempontjából?
- Nálunk nagyon kevés az úgynevezett belterjes bűnözés. Nincsenek tradicionális bűnöző családok, az úgynevezett hátrányos helyzetűekből is kevés van. Viszont az itteni életet meghatározza az idegenforgalom. És az nem igaz, hogy ez csak nyáron jelent zsúfoltságot. Mert aki Budapestre látogat, azt biztos, hogy felcipelik a Várba. Persze nyáron ezért megnő a forgalom, akad olyan nap, hogy több mint százötvenezer ember megfordul a Halászbástyánál. Ennek kriminalisztikai hatásai mindenképpen vannak. Hiszen ezek egy része potenciális sértett, a másik része potenciális elkövető.
- Ezt hívják tranzitbűnelkövetésnek?
- Pontosan. De ez nem azonos a hetvenes években megalkotott téves fogalommal, az utazó bűnözéssel. Hiszen ma már minden tettes utazó bűnöző, mivel kocsival dolgozik. Ennek a tranzitbűnözésnek a lényege, hogy az elkövető nem itt lakik, nem itt tervez, nem itt szervez, nem itt költi el, vagy értékesíti a hasznot, itt „csak" elköveti a tettet.
- Ez sajátos feladatot jelent a rendőrségnek?
- Annyiban, hogy a felderítési, felgöngyölési szálak igen rövidek.
- Melyik a legjellemzőbb bűncselekmény?
- Erre könnyű válaszolni. A gépkocsi-feltörés. Rengeteg külföldi sértettel. A bűnöző is tudja, hogy a külföldit kifizeti a biztosító, a külföldi elhagyja az országot, talán sohasem jön vissza, így, ha esetleg le is bukna, a jelenlegi jogszabályok szerint, mivel az azonosítási eljárás miatt nem fog ideutazni a sértett, nincs bizonyíték. De hibásak a látogatók is. Annyiban, hogy alkalmat teremtenek. Nem tudnak leszokni arról, hogy a valutájukat, a nagy értékű bundájukat, a fényképezőgépet, a videokamerát és sorolhatnám még, benn hagyják az autójukban. Este leparkolnak és felmennek a Fortunába tapsizni. Aztán mikor lejönnek, csodálkoznak, ha egyáltalán autójuk van. Kifejezetten "vári" bűncselekmény a zseblopás is. Olyannyira, hogy szinte tíz négyzetméteres körzetben bonyolódik. Ez a Mátyás templom bejárata. Az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmény nálunk kevesebb.
- Bontsuk le ezeket a kerületi specialitásokat a taxira. Mennyire titkos ez a vastag dosszié?
- Hát elvinni nem lehet. De itt helyben átlapozhatjuk. Két alapvető cselekedetet különböztetünk meg. Az egyik, az utas megkárosítása, a másik az árdrágítás. A gondot az okozza, hogy mindkettőnél folyamatot kell bizonyítani.
- Ne haragudj, de nem teljesen értem. Mi a két kategória között a különbség?
- A megkárosítás módja, például ha a pilóta be sem kapcsolja az órát, csak mond egy irreális összeget. Az árdrágítás általában kevésbé súlyos ügy. Például, ha gyorsító szerkezettel ketyeg az óra.
- Mit tehet a rendőrség?
- A bizonyítás a nehéz. Mert megjön a külföldi és mondjuk bejelenti, hogy kérem, ezerkétszázért hoztak el Ferihegyről. De ezt nem nálunk közli, hanem maximum elpanaszolja a szálloda főportáján. Ha a portás éppen nem tagja a "maffiának", akkor készít egy feljegyzést, de ez sajnos jogilag nulla. Ekkor kitaláltuk, hogy a feljegyzést írja alá a főportás, a külföldi és az ügyeletes rendész is. Arra gondoltunk, hogy három személy tanúskodása talán jelent valamit. Szóval, hogy ez már bizonyító erővel bír. Kiderült, hogy sajnos nem sokat ér. A folyamat bizonyításához ugyan elegendő, de ahhoz, hogy eljárást tudjunk indítani, kevés. Ahhoz effektív meg kell tudni fogni az illetőt. Tehát tetten kell érni.
- A dossziéban levő feljelentésekben a rendszám is szerepel?
- Általában igen. De hiába, mivel a jelenlegi jogszabályok szerint ez mind édeskevés. Csak akkor bukhat le a tettes, ha az ellenőr benn ül a kocsiban és ott helyben felveszi a jegyzőkönyvet, így van esély arra, hogy lesz az ügyből valami.

- Ezért találtad ki a televíziós műsorban látott látványos tettenérést?
- Egy kicsit elkeseredésemben is. De amit ott láthattunk, az még csak a jéghegy csúcsa sem volt. Inkább csak azon egy hópehely. Annyi idő, energia, ember a világon nincs, hogy egyszer-egyszer valamennyi hiénát lebuktassunk. Mert azért nekünk más dolgunk is van. És valljuk be, nem ezek a legsúlyosabb budapesti bűncselekmények.
- Hányan vagytok az osztályon?
- Összesen huszonhármán. De abban már benne van kocsi, ló, minden. Tizenhat detektív dolgozik nálunk.
- Mi a megoldás?
- A portások feljelentéseiből mi többször is átiratot készítettünk és elküldtük azokat a KIOSZ-nak, a KISOSZ-nak, hiába. Először megcéloztuk az engedélyek visszavonását, aztán rájöttünk, hogy ez akkor se érne sokat, ha sikerülne. Hiszen ha ma megvonják a palitól a kisipari engedélyt, akkor holnap mint alkalmazott taxizik, rosszabb esetben kimegy svarcban. A legnagyobb eredmény az lett volna, ha a büntetőeljárás során lefoglalhatjuk a gépkocsit. Azt hittem, hogy erre a jogszabály lehetőséget ad, mivel kimondja, hogy az elkövetés eszköze lefoglalható. Ezt csak egyetlen egyszer kísérelhettük meg. Lefoglaltuk a kocsit, de pillanatok alatt visszakényszerítette az ügyészség, mondván, hogy nem a gépkocsi az elkövetés eszköze, hanem csak a benne levő gyorsító szerkezet... Kérdem én, ha mondjuk a fejemre teszem a gyorsítót, a kezemmel pedig nyomkodom a gombot, akkor elkövethetek bűncselekményt? Még jó, hogy nem kaptam fegyelmit. Pedig mikor lefoglaltuk azt az egy szem autót, futótűzként terjedt a hír a városban és meggyőződésem, hogy óriási hatása lett volna. Ha a gyorsítót lefoglaljuk? Röhögnek a markukba. Néhány balek utas, és vásárol még egyet. A pénzbírságokkal ugyanúgy kiröhögnek. Radikális megoldás kellene, de a jogszabályok miatt egyelőre tehetetlenek vagyunk.
- Abban az ominózus Új Reflektor Magazin-bán elhangzott néhány ígéret a változtatást illetően.
- Az új rendelkezések azóta is csak váratnak magukra. Ebben a vastag dossziéban temérdek feljelentés található. Mind-mind hasonló ügy és a vége is hasonló. Alig tehetünk valamit. Itt van például egy érdekes ügy. Az Isolabellába, tudod, ott a Batthyány tér mögött, bement egy pali. Már akkor egy kicsit italos volt. Nem tudom, mesélték-e már neked, hogy ez a szórakozóhely a taxisok egyik törzshelye. Éjszaka jószerivel csak taxisok látogatják. Szóval bement ez a szerencsétlen, és mindenki látta, hogy a zoknijából veszi ki a pénzt. Mikor távozott az Isolabellából, utánamentek, és hogy stílszerű legyek, lecsapták, mint a taxiórát, elvették a pénzét. Aztán itt egy másik ügy. Ebben arabok a főszereplők. A színhely az Old Firenze, természetesen éjjel. Jött egy taxi, itt a papíron az áll, világos, esetleg fehér színű. Az arabok szinte menekültek a taxihoz, mivel a személyzet bántalmazta őket. Kérték a pilótát, hogy gyorsan vigye őket el, mert félnek. A legközelebbi rendőrséget mondták be címnek. A pilóta azonnal kapcsolt. Ötszáz forintot kért. Persze amíg ez lezajlott, már vagy kétszáz métert haladtak. Az arabok kétségbeesve kérdezték a taxistól, hogy érzi-e a gázszagot, mert az Old Firenze portása összefújta az arcukat. Megkérték a sofőrt, hogy ezt bizonyítsa majd a rendőrségen. A válasz: "Ha kapok újabb ötszázat, akkor hajlandó vagyok ezt elmondani az őrszobán." Ezen már nagyon felháborodtak az utasok és közölték, hogy nem fizetnek. Erre a pilóta visszavitte őket az Old Firenze elé és kirugdosta az utasokat a kocsiból. Hajnali háromkor értek be ide hozzánk, és mondták el jegyzőkönyvbe a történteket. Parancsolj, itt a három aláírás.
- Meglett a taxis?
- Nem, mert rosszul írták fel a rendszámot. Nem csoda, alig láttak. Lapozzunk tovább. Itt van néhány reptéri irányár, valamennyi a szállodaportások feljegyzése. Nyolcszázhúsz, hétszáznyolcvan, ezerkétszáz. Gellért - Hilton, hétszáz. Egy másik. Olvasom: „A magántaxis, 1987. május negyedikén, Budapesten, a Felszabadulás tér és a Hilton Szálló közötti útvonalon fegyvert fogott rám. Gázpisztolyt. Ennyi az egész ügy, mivel az eset nem végződött tettlegességgel, de az ámuló utas azért feljelentést tett.
- Minden pilótánál van ma már spray vagy gázpisztoly?
- Éjszaka, azt hiszem, igen.
- De ez szabályos...
- Mitől? Ez mind illegális dolog. Ugyanis vámszabálysértés.
- Ja, szóval ennyiben.
- Más nem lehet, hiszen nem minősül egyik sem lőfegyvernek.
- És ha elvámolja?
- Az lehetetlen, miután ezeket nem szabad behozni az országba.
- Ahhoz képest elég szép számmal hoznak.
- Ez is egy vicc. Én tulajdonképpen nem azért járok el ezek használatánál, mert azok ki tudja milyen sérülést, károsodást okozhatnak, hanem azért, mert vámszabálysértés történt.
- Milyen büntetést von ez maga után?
- Csakis pénzbüntetést. Legalábbis jelenleg. Szóval, ezen is csak mosolyognak.

Azt hiszem, arról is egy könyvet lehetne írni, hogy nálunk milyen jogszabály-anomáliák vannak. Összegezve, eddig igazán csak annak a bizonyos tévéműsornak volt igazán kézzelfogható hatása. Úgy emlékszem, a rajtakapottaknak be is vonták az engedélyüket. És legalább néhány hétig érződött a visszatartó hatás is, kevesebb volt a károsult. De ez valóban csak ideig-óráig tartott. Szankciókra lenne szükség. Maguk a taxisok is elismerik, hogy a munkájukkal tisztességes pénzt lehet keresni. Abban a pillanatban, ha megérzik azt a veszélyt, hogy örökre kikerülhetnek ebből a szakmából, ráadásul, esetleg nem is értenek máshoz, már meggondolják a lépéseiket. Ez azonban ma még csak a rendőr, a tisztességes állampolgár, sőt a tisztességes taxis illúziója. El tudnék képzelni egy olyan megoldást, mint a grundon a fociban. Tudod, hogy három korner tizenegyes. Szóval, hogy két feljelentés még elmegy, persze, bizonyítás esetén komoly pénzbüntetéssel, a harmadiknál viszont ugrik az engedély.
Tehát felmutatjuk a piros lapot, és kiállítjuk a manust. De akkor ne legyen kiskapu. Sem a KIOSZ-ban, sem pedig mezítlábasként.
- Azt hiszem, most már nagyon átestünk az árnyékos oldalra.
- Persze, de ez ne tévesszen meg senkit, hiszen nekem ez a munkám. Ahol rend van, ott nincs teendő. És mint ahogy azt az elején mondtam, azért a taxis társadalom és a budapesti rendőrség remekül kijön egymással. Éppen ezt akarom valahogy meglovagolni. Sokszor üzentem már a pilóták vezéregyéniségeinek. Gondolják végig, hogy nekik mi a jó. Az, hogyha minden éjjel zaklatjuk őket, mert bizony volt olyan időszak, hogy felmentünk a megfelelő helyekre és nemigen hagytuk őket dolgozni. Szóval ez a jobb, vagy ha egyszerűen kiközösítik maguk közül azokat a "patkányokat", akik rendre balhét okoznak. Mert állandó rendőri kísérettel nem lehet dolgozni. Még az utas is inkább más autót keres magának. És ezek alapvetően értelmes emberek. Meg kell hogy mondjam, hogy az üzeneteim után mindig konszolidálódik a helyzet. Nem történnek teátrális, nagy dolgok, kevesebb a feljegyzés, kevesebb a külföldiek panasza. És ez azért nem mellékes. Mert a taxi a világ minden pontján hozzátartozik a városképhez. Ha idegenforgalmat akarunk, akkor a pilóta is legyen ízig-vérig pesti. Akár még vonzerő is lehet. Mint a Vár. És ha ez megvalósul, akkor lehet igazán jól keresni vele. Ez a taxis érdeke is. A többi pedig a miénk, és valamennyi állampolgáré. Ha kellemes az utazás, relatív korrekt a számla, több a borravaló, akár még dollárban is. Akkor mi rendőrök is behunyjuk a szemünket a "tisztességes" valutázás előtt. Mert az, akinek első és az utolsó magyarországi élménye az átveréssel kapcsolatos, aligha búcsúzik úgy tőlünk, hogy Budapest, Budapest, te csodás...

• FÓRUM - Egy éjszaka a hiénákkal
• FÓRUM - Mikor ébren vannak a patkányok  E könyv fóruma

• Egy éjszaka a hiénákkal TV2 Napló 2006.03.19. 19.45
• Az ellenőrzésről
• Mesél a pesti taxi
• Régiségek
• Misibácsi meséi