- Egyszer az Oktogonnál beszáll a kocsimba. Egyszerűen csak annyit mond: „Csülök vagyok, vigyél valahová." - Majd pezsgőt durrant és a dugó fültövön vág, de így is boldog vagyok, hogy végre összehozott vele a sors. Alacsony, jó ötvenes, táskás szemű, kis jelentéktelen emberkének tűnik. Elmegyünk néhány szórakozóhelyre, majd éjfél után valamivel hazaviszem a Damjanich utcába. Csülök kissé kapatos. Kiszáll a kocsiból, és azt mondja: „Várjál kisöreg, mindjárt perkálok." - Majd eltűnik az ódon ház, hatalmas tölgyfa kapuja mögött.
- Csöndes, nyugodt az éjszaka. Akkor még csak pár hónapja taxiztam és vakon bíztam benne, hogy Csülök jön és kifizeti a cechhet. Két óra várakozás után felcsengetem a házmestert. Egyáltalán nem lepődik meg, mikor a számomra kellemetlen helyzetről tájékoztatom. „Biztosan elaludt, nyugodtan menjen föl." Ezt oly természetességgel mondta a házmester, mintha csak délelőtt lett volna.
- Becsengetek. Csülök felesége nyit ajtót. „Várjon, mindjárt felébresztem az uramat" - mondja. Csülök csapzottan kijön az ajtóig és így szól: „Gyere be öcsi holnap a Hungária mélyvízbe." Mit tehettem. Hazamentem pénzért, hogy le tudjak számolni. Közben megtudtam, hogy a mélyvíz a Hungária kávéház alsó traktusát jelenti. Műszakkezdés előtt felkerestem Csülököt. Tisztára vasalt pincér ruhában, vizesre fésült hajjal, valódi főúr benyomását keltette. Rám nézett és megkérdezte, hogy mivel tartozik. Mondom, kétszázharminc forint. Erre elővette elegáns fekete briftasniját és kipengetett háromszáz forintot.
- Boldogan mentem dolgozni.

Folytatjuk...

• FÓRUM - Egy éjszaka a hiénákkal
• FÓRUM - Mikor ébren vannak a patkányok  E könyv fóruma
• FÓRUM - BEZZEG AZ ÉN IDŐMBEN 1969. SZEPTEMBER.12.

• Egy éjszaka a hiénákkal TV2 Napló 2006.03.19. 19.45
• Az ellenőrzésről
• Mesél a pesti taxi
• Régiségek
• Misibácsi meséi

E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Számomra, a könyv születésének ideje volt az aranykor, hiszen én akkor voltam ifjú titán, a könyvben szereplők számára, viszont magam voltam a felhígulás, a tömegesen, már szinte akadálytalanul beözönlő ifjuság!
És hol volt még a rendszerváltás,  a munkanélküliek tömege....?