2006.09.29.
Mesél a pesti taxi
E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Az idősebb generáció méltán emlékszik Pióker Ignác nevére, ő a Rákosi-korszak sztahanovistája volt. Olyan normákat produkált, melyek a gyakorlatban lehetetlenek voltak. Nekünk is volt egy ilyen kollégánk. Félelmetes gurulókat művelt. Az előírt kilométereknek csaknem a dupláját hozta.
Még ki sem hajtott a garázsból, már lecsapta az órát. Mindenki számára érthetetlen volt, hogy miért teszi meg a gyakorlatilag üres kilométerekét. A közösség strébernek nevezte, hiszen a többség kínlódott az előírt norma teljesítésével.
Sok év multán derült csak ki, hogy egy örökségből származó családi házat adott el, és annak az értékét taxizta be. Egybehangzóan állapítottuk meg, hogy: iszonyatosan nagy az Isten állatkertje!
Folytatjuk...
E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Számomra, a könyv születésének ideje volt az aranykor, hiszen én akkor voltam ifjú titán, a könyvben szereplők számára, viszont magam voltam a felhígulás, a tömegesen, már szinte akadálytalanul beözönlő ifjuság!
És hol volt még a rendszerváltás, a munkanélküliek tömege....?