- Amikor csak lehetett, szóba elegyedtem vele. Ilyenkor mindig a régi szép időket emlegette. Sokat beszélt a konflisvilágról, amikor a konfliskocsikra taxiórát szereltek, meg a nyitott nyalókákról, a jó meleg taxik elődjeiről, melyeket be kellett kurblizni. Istenként dicsőítette Haltenberger Samu bácsit, aki Magyarországon létrehozta a taxivállalatot. Előszeretettel, mondta, hogy: ezek semmi mást nem csináltak, csak államosították Samu bácsi jól megépített és megszervezett vállalatát. Aztán kiírták rá, hogy Fővárosi Autótaxi Vállalat.
- Ami azt illeti, ebben sok igazság volt. Abban az időben valójában nem történtek a vállalatnál lényegesebb beruházások. A Haltenberger Samu bácsi által létrehozott szerelőműhelyek megfeleltek a követelménynek. Hiszen az ő idejében is közel kétezer taxi szaladgált Budapest utcáin. Nem volt kiépített metró, de a villamosok és buszok sem kényeztették el a főváros lakosságát. Nem szólva az Európa-hírű telefonközpontról és a remek droszthálózatról
- Az öreg pipás elmondta azt is, hogy ugyanannyi taxi számára összesen hat adminisztratív alkalmazott volt, a mai több száz helyett. Egyszerű volt akkor a képlet: havonta be kellett hozni egy bizonyos összeget, aki ezt nem tudta teljesíteni, attól elbúcsúzott a Főnök. Pipás barát azért is szerette Samu bácsit, mert ő megengedte, hogy a hideg téli napokon - szolgálat közben - megigyanak egy két pohár forralt bort.
- Az öreg minden szabadnapján elment a Kerepesi temetőbe és felkereste a Haltenberger család csodálatosan szép, márványból készült síremlékét...
- Az öreg pipás sohasem beszélgetett az utasával. Talán fárasztotta már a sok fecsegés. El lehet képzelni, több mint ötven esztendő alatt mennyi-mennyi fölösleges, őt egyáltalán nem érdeklő beszédet kellett már végig hallgatnia. Nem szólva arról, hogy az események állandóan ismétlődnek, csak a személyek változnak a pesti taxizás óriási színházában.
- A kollégák észrevették, hogy az öreg pipás még akkor sem néz hátra az utasra, amikor az beül a kocsijába. Ezzel visszaélve egyszer bizony alaposan megtréfálták őt. A Felszabadulás téri droszton állt treffen (elsőnek). Egy kolléga kinyitotta a kocsija ajtaját és köszönés után nyomatékos hangon mondta: „Lőrinc, Béke tér" - majd becsapta a kocsiajtót, és kissé megnyomta a kocsi tetejét, hogy olyan illúziót keltsen, mintha beült volna. Az öreg pipás csak a lőrinci Béke téren vette észre, hogy nem is volt utasa. E hülye viccért - mely zsebre is ment - aztán annyira megharagudott, hogy többé nem beszélt senkivel, magányos farkassá vált…

Folytatjuk...

• FÓRUM - Egy éjszaka a hiénákkal
• FÓRUM - Mikor ébren vannak a patkányok  E könyv fóruma
• FÓRUM - BEZZEG AZ ÉN IDŐMBEN 1969. SZEPTEMBER.12.

• Egy éjszaka a hiénákkal TV2 Napló 2006.03.19. 19.45
• Az ellenőrzésről
• Mesél a pesti taxi
• Régiségek
• Misibácsi meséi

E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Számomra, a könyv születésének ideje volt az aranykor, hiszen én akkor voltam ifjú titán, a könyvben szereplők számára, viszont magam voltam a felhígulás, a tömegesen, már szinte akadálytalanul beözönlő ifjuság!
És hol volt még a rendszerváltás,  a munkanélküliek tömege....?