- Halló, Dezső bácsi? Pénteken vidékre készülök. Tud valakit küldeni?
- Rendben, de figyelmeztetem, hogy ne a név és a rendszám legyen a fontos. Ha azt firtatja, sok minden homályban marad. Hány órára parancsolja a kocsit?
Kék Dacia. Belül tipp-topp. Azonnal megcsap az édeskés, eltúlzott illat. Valami külföldi „bűzbomba" lehet. Lám, ez a sokat szidott, alig összeszerelt tákolmány is képes, legalábbis belül, luxushangulatot árasztani.
- Nálam lényeges, hogy kellemesen érezze magát az utas - mondja a magas homlokú fiatalember. Nem látszik még negyvennek sem. Rutinosabb alanyra számítottam.
Grundig rádíósmagnó, automata keresővel, kellemes, halk zene, négy hangszóróból. Összkomfort...
- Mióta taxizik?
- Tíz éve. Dezső bácsi azt mondta, hogy maga könyvet ír.
- Segít nekem? Nem kérem ingyen.
- Szeretek beszélgetni, nem olyan unalmas az út. De a lóvénak sem vagyok az ellensége. Magára bízom. Kérdezzen.
- Szeretném, ha kategorizálná a taxisokat. Egyáltalán léteznek ilyen skatulyák?
- Rengeteg. Attól függ, milyen szempontból vizsgáljuk. Egy külön kaszt például a nappalos. Az olyan, mint a gyári munkás. Őt általában nem érdekli pszichésen az utas. Erről persze az utas is tehet, hiszen nappal Pesten rohannak az emberek. Azért szállnak kocsiba, hogy gyorsan eljussanak valahová. Más nem érdekli őket. Nincsenek olyan hangulatban, hogy érdekelje őket bármi egyéb is. Aki délután kezd, az már más egy kicsit. Este hat-hét óra után, mikor végét ér a csúcs, változik az utas. Akkor már nem az adminisztrátor viszi a postát egyik helyről a másikra. Elnézést, de ne gyújtson rá. Itt a tábla. De, ha gondolja, majd megállunk valahol egy kávéra. Persze, csak ha van rá idő.
- Ön mikor dolgozik?
- Mostanában éjszaka. De kipróbáltam már a nap huszonnégy óráját. Szóval, mikor sötétedni kezd, búcsúznak a számlás fuvarok. Ilyenkor van egy átmeneti időszak. Előjönnek a különböző munkahelyi problémák. Sokan kifakadnak. Beszámolnak a napi gondokról. Ez az átlag. De természetesen nincs két egyforma utas. Kilenc óra tájban előbújnak a patkányok.
-Kik?
- így hívjuk az állandó éjszakásokat. Akik nappal ki tudja, hol rejtőzködnek, aztán estére előbújnak a búvóhelyről. Tíz órára beszivárognak a városba. Én is patkány vagyok. Az állandó éjszakai arcok átvarázsolják Budapestet. Név szerint én sem ismerem őket, még autóról sem, hiszen a kocsit állandóan váltják. Arcról azonban mind ismerős. Az éjszaka ismert, utánozhatatlan, jellegzetes, nélkülözhetetlen figurái.
- Szám szerint kik vannak többen? A „gyári munkások" vagy a „patkányok"?
- Valaha ez a piac igényeihez igazodott, jóllehet manapság a farkastörvények uralkodnak. Olyan dzsungel lett ez a szakma, hogy erre nehéz válaszolni. A magántaxisok és a mezítlábasok lényegében akkor ülnek kocsiba, amikor kedvük szottyan rá. Ez már ellenőrizhetetlen, nem is tudok válaszolni rá. Mindig van kocsi. Megszűnt a hiányvilág. Amikor az illegálisan maszekolók csúcsidőben odapofátlankodtak a drosztba. Akkor még mindenki azt hitte, hogy a taxisok milyen jól keresnek. Pedig csak abban a másfél-két órás csúcsidőben ment az ipar, előtte és utána türelmetlenül malmoztunk a volánnál.

- Milyen a taxis magánélete?
- A nappalosé szokványos. Reggel elviszi az asszonyt a melóhelyre, kora este begyűjti a családot. Amíg anyu dolgozik, ő is kint van a placcon. Este vacsora, tanulás a gyerekkel, esetleg mozi, vendégeskedés, a hétvége legtöbbször szabad. A patkány kettős életet él. A család, ha van romokban, a magánélet pedig akkor kezdődik, ha történik vele valami éjszaka. Tehát például ha megismerkedik egy lánnyal, azzal egy hónapig, egy hétig, egy órán át együtt van. Az a magánélete. Ennyi fér a munkaidejébe. Randevú? Kezdek, mondjuk, este nyolckor, tízharminckor találkozunk, addig dolgozom, mint a barom, együtt vagyunk mondjuk éjfélig, mert a lánynak, aki másnap dolgozni megy vagy tanul, aludnia is kell. Én meg dolgozom tovább. Hát ez a néhány óra a magánélet.
- És akinek családja van? Hiszen az hajnalban hazamegy.
- Persze. És azonnal lefekszik aludni. Az otthon már rég el van rontva, az éjszaka pedig ellenőrizhetetlen, és a nőkön kívül rengeteg egyéb, bűnös csáberővel rendelkezik.
- És valamilyen irányban mindenki elcsábul?
- Előbb-utóbb mindenki. Hiába rendezett otthon minden, hiába nincsenek anyagi gondok, a patkány mindig egyedül van. Én szombaton és vasárnap is legalább délig alszom. Addig csendnek kell lennie otthon. A feleségem a konyhában főz, a gyerek le van halkra csavarva, maximum tévét nézhet, hang nélkül. Felkelek egy óra körül, akkor fellélegzik a csapat. Elvileg még beleférne a délutánba egy közös program, de ebben már nem partner a családnak egy patkány. Mert ő a normális miliőben már képtélen jól érezni magát, ö már tízpercenként nézi az órát, azt lesi, hogy mikor bújhat újra elő.
- Szabadnap?
- A patkány nem tart pihenőnapot. Csak akkor nem dolgozik, ha rossz az autója, de ilyenkor is bemegy a központba. Éjszaka pedig felkeresi azt a vendéglőt, amelyikben biztosan találkozik taxisokkal. A patkány mindig, mindent elkövet azért, hogy jó legyen az autója. A nappalos, ha bedöglik a járgány, képes egy-két napra beadni azt a szervizbe. Az éjszakás inkább akár hóban, sárban, sötétben is maga fekszik alá.
- Miért?
- Mert magánélete a taxi...
- Más korosztály az éjszakás és más a nappalos?
- Feltétlenül. Negyven felett éjjel nemigen találni taxist.
- Tehát egy ideig hajtanak, aztán abbahagyják...
- Nem. A mi generációnk, ha megéli, nyolcvanéves korában is éjszakás taxis lesz...
- Tehát ez egy generáció, amely jelenleg a negyedik iksz körül jár.
- Igen. És nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy bármelyikünk is egyszer azt mondaná: abbahagynám már, csak nem tudok ennél jobbat. Ha tudok jobbat, akkor is ezt folytatom.
- Meg lehet ezt magyarázni?
- Sokat gondolkodtam már rajta. Talán, mert ez az a generáció, amely még ma is szinte elvarázsolt állapotba kerül, ha meghallja azt a szót, hogy autó. Nekünk a serdülőkor nagy élménye volt, amikor véletlenül beülhettünk akár egy álló autóba is. A mi gyerekkorunkban még nagy úr volt a taxis. Közülünk a legtöbben sofőrök akartak lenni nagykorukban. És mi nem növünk fel soha....

- Áruljon el valamit. Egy ilyen „patkány", aki hét napból hetet dolgozik, aki a pocsolyában is a kocsi alá csúszik, aki rutinos „tisztességgel" veri át az utast, mennyit hoz össze egy hónapban?
- Ismerek olyan kollégát, hozzáteszem, nem tipikus patkány, aki minden hónapban addig hajt, amíg az ötven-, hatvanezer forintja tisztán nincs meg. Mindegy neki, hogy éjjel van vagy nappal. Nem tudjuk, miért csinálja, mert mindene megvan. Igaz, minden hónapban marad neki egy-két szabad hete. Olyat is ismerek, aki tízezernél többet nem keres, mert nem szeret dolgozni.
- És az átlag? ,
- Napi ezer és kétezer forint között. Szerencse kérdése. De sok ám a rezsi. A patkány élete drága. Felélésre már nem marad több, mint a gyári munkásnak. Más kérdés, hogy nincs mire felélni.
- Ebben az életforma a ludas. Hiába keresné a négyszeresét, akkor se lenne igénye a felélésre.
- Ez igaz, de ne feledjük, nekünk mindenért duplán kell fizetni. Éjszaka minden drágább. És mi akkor élünk. Mi otthon nemigen eszünk főtt ételt. Vagy nem bírjuk tovább és beülünk egy étterembe, vagy a leggyakrabban leparkolunk egy éjszaka is nyitva tartó hot dogosnál és bekapunk valamilyen szárított bölényhúst. Jó a nevük: City grill. Itt minden baromi drága.
- Mikor a legéhesebb egy patkány? Lehet egyáltalán valamilyen rendszerességről beszélni az étkezés terén?
- Rendszeresség nincs. De hajnaltájt mindig kurva éhesek vagyunk. Tulajdonképpen ilyenkor van a főétkezés. Nekem ez négy tojásból rántotta.
- Otthon?
- Dehogy. Valahol útközben. A reggeli, az ebéd, a vacsora mind-mind a gyerekkor nosztalgiája.
- A patkány tehát vállalja, hogy lényegében kizár az életéből minden egyebet. Hobbit, színházat, könyvet, szóval a kultúrát és még rengeteg egyebet.
- Általában igen. Bár én sokat olvasok. Valaha még könyvtárba is jártam. Imádom a sci-fit. Jóllehet mindent elolvasok, ami szórakoztat. Meggyőződésem, hogy az igazi irodalom, ha ÍRÓ írta, olvasmányos.
- Mikor olvas egy patkány?
- Meló közben. Ugye megdöbbent? Pedig így van. Ha nem megy a bolt, akkor félreállok valahová, felkapcsolom a belső világítást, befűtok és olvasok. Egy átlagos krimit egy nap, bocsánat, egy éjszaka alatt kivégzek. Persze, megvédem magam a nehéz könyvektől. De az én esetem ebből a szempontból nem jellemző.
 Az éjszakás általában képtelen ellenállni a bún különböző fajtáinak. Nem tudja magát kivonni alóluk.
- Lehet rangsorolni ezeket a vonzerőket?
- Az első helyen mindenképpen a nő van, hiszen az éjszakások között kevés a homokos. A második helyen áll a valutázás. Ez is az egyik szakmai ártalom, amely a nappalosok nagy részét is elkapja.
- Ez hogy megy?
- Gyakran, szállodáknál, Ferihegyen maga a vendég kínálja fel a dollárt, a márkát. Aztán van úgy, hogy a taxis kérdez rá. Aztán ott a lopás...

- Lopnak a taxisok... ?
- Talán erős a kifejezés. De gyakori, hogy feltört autóra bukkanunk. Az ideges betörő általában még otthagy nekünk egy-két dolgot. Maga nem nézné át:..? Ehhez nem kell bűnözőnek lenni, sőt még hajlam sem szükséges. Aztán jön a snóbli és a kártya.
- Jó. A snóblit még megértem. De úgy tudom, a zsuga egy külön világ. Hogy csöppen ebbe egy taxis? Mert ez a világ nem az utcán él.
- Igen, de a kártyások taxival közlekednek. Elég, ha kétszer-háromszor bukkan fel rendelésre a patkány a kártyaklubban, és még akkor is elkapja a gépszíj, ha különben nem tud kártyázni.
- Budapesten sok kártyaklub van?
- Legális, azt hiszem, egy van. A Királyhágó.
- És illegális?
- Meg se lehet számolni. A legtöbbről a rendőrség is tud, de nem szól érte. Ha bejönnek, akkor persze nincs pénz az asztalon.
- Ezek nyilvános szórakozóhelyen vannak?
- Inkább lakásokban.
- Ismeri a budapesti kártyakirályokat?
- Minden patkány ismeri őket. Egy-egy partiban százezrek, félmilliók, milliók, cserélnek gazdát.
-Pókerben?
- Dehogy. A romi megy. Egyszerű, sima, mezei romi. De cinkeléssel vagy tűszúrásos módszerrel. Egy pakli hamis kártya ára jelenleg tízezer forint.
- Tudja a patkány, hogy hol lehet ilyet vásárolni?
- Én is tudom. De a taxis nem mondja meg.
- És pénzért? .
- Azért sem. Többet ér a testi épségem. Egyébként ilyet nem illik kérdezni. Aki a klubokba jár, előbb-utóbb eljut az árushoz.
- Mihez kezd a patkány a valutával?
- Megvannak az orgazdák. A taxisok között is akad felvásárló.
- Térjünk át a legizgalmasabb témára.
- Gondolom a kurvákra. Oké, de ígért egy kávét. Ha megengedi, itt rögtön lesz egy csárda. Beugorhatunk?
- Úristen. Már ilyen messze járunk? Persze. Álljunk csak meg. De azért meséljen a kurva-patkány szövetségről.
- Valaha ez harmonikusan, gazdaságosan működött. Én is voltam strici. De ez már a múlt. Manapság a kurva sem az igazi. Csak csapja be az ajtót.
- Csókolom. Két kávét kérnénk. Iszik is valamit?
- Egy kólát. Szóval, már kettévált a két iparág. Nincs szövetség a lotyókkal.
- Ki szegte meg az éjszaka törvényeit?
- Elmondok egy friss történetet. Néhány éve még, ha leintett egy kurva és beültette a vendégét, akkor a csaj mondta, hogy fizet mondjuk öt kilót, ha elviszem őket a szállodába, amely esetleg nem is volt messze. Lényegében együtt, közösen vágtuk le a kuncsaftot. Az órát be sem kellett kapcsolni. Volt úgy, hogy meg is kellett őket várni. Olyankor, még egyszer kifizettek. Ezek a lányok általában egy félóra, maximum egy óra alatt kivégezték az indiánt. Mert ezek nem a Rákóczi téri öt-hat perces ribancok voltak.
- És ma?

- Ja, a sztori. A napokban a Budapest Szállóból vittem el egy csajt a páciensével együtt a Visegrádi utcába. Megérkezünk, kérdezi'a manus, hogy mennyi a tarifa. Mondom: három kiló. Gondoltam, nem túl hosszú ez a távolság, nem kérhetek ezreseket. Három kiló, az így korrekt. Szó nélkül ki is fizeti, kiszállnak, egyszer csak a kurva visszajön és elkezd rikácsolni velem, hogy milyen jogon „veszem én le" az ő emberét. Hát ilyen az úgynevezett újhullámos kurva. Hol van ez a régi, békebelitől? Mire felocsúdtam, rám baszta az ajtót. Na, álljon meg a menet! Utánaordítok, hogy: „Gyere vissza, itt felejtettél valamit!" Agya persze nincs, buta arccal visszajön. Vesztére. Elkapom a haját, behúzom az autóba, és jön a kiosztás.
- Tettleg?
- Először csak felvilágosítottam: én sem szólok bele abba, hogy mennyi márkáért vagy dollárért kapja be... Még csak el sem viszem őt a rendőrségre ezért. Hát ő se szóljon bele az én üzletembe. Akart valamit ő is mondani, de egy kicsit orrba vágtam.
- És a kuncsaft?
- Csak azt látta, hogy a lány felborul. Állt buta arccal, azt sem tudta, miről van szó. Szóval egyre inkább ez a jellemző. A kurvavilágon belül is felborult a rend.
- A rend?
- Igen. A kis fiatal, tizenéves kurvák aláígérnek az öregeknek.
- Lefordítaná ezt a „nappalisok" nyelvére?
- Arról van szó, hogy az öreg profi kurva azt mondja, hogy százötven dollár a tarifa. Ezt a, „békebeliek" be is tartják. De jön a fiatal, aki lehet, hogy szökött fegyenc, de szép. Szóval, a fiatalsága révén szebb, és aláígér, azt mondja, hogy ötven dollár. Ugye, természetes, hogy a nyugatnémet vagy osztrák fiatalember nem a százötven dolláros vénasszonyt fogja elvinni. Szóval, ma már ez a szellem az uralkodó. Nem érdemes most már arra gondolni, hogy a taxis az éjszakában a kurvából fog megélni. Régen pedig nagy buli volt ez. Nekem például a Moulin Rouge volt a helyem. És csak a csajokból megéltem. Úgy, hogy a taxióra is tele volt és a zsebem is duzzadt, tehát a vállalat is jól járt. De ez a múlt. Ma már vitatkozni, bokszolni kell a lánnyal. Ennek már nincs értelme.
- Több a lány, mint régen?
- Sokkal. És sokkal több a tróger közöttük. Ezek nem elsősorban a dugásból élnek. Zsebelnek, lopnak, rabolnak. Sok a cigány kurva köztük. Néha megdöbbentően jól néznek ki. Vannak rendőr haverjaim. Azok is megmondták, nem az a gond, hogy a lány prostituált, hiszen saját magát, az egészségét viszi vásárra, aztán vagy megunja, vagy megdöglik. Ez magánügy. De legalább ne nyúlja le a vendéget. Szóval, hogy a „nappalisok" is értsék, ne lopja meg őket. Ha azt mondja, hogy ezerötszáz, akkor abból nem legyen - Ideje továbbmenni. Azt hiszem, már nem vagyunk messze, pedig még kérdeznék. Például az arabokról. Sokan vannak?
- Sajnos. Mocskosok, büdösek. Tisztelet a kivételnek. Persze, lehet, hogy nincsenek is annyian, de éjszaka élnek.
- Mit csinálnak itt?
- Üzletelnek. Bizony, ma már ők is a pesti éjszaka tartozékai. De én akkor sem állok meg arabnak, ha nem megy a bolt. Inkább ne legyen azon az éjjelen egyetlen utasom se. Pedig gyűlölöm a fajelméletet. De úgy látszik, ide nem a krém jön. Csak tudnám, hogy miért kapnak vízumot... A tisztességesebbjének is idegenek az európai illemszabályok. Beszáll például az autóba és egyszerűen elkezdi kapcsolgatni a magnót. Aztán csodálkozik, hogy én kapásból odacsapok. Lehet, hogy náluk ez nem számítana pofátlanságnak, lehet, hogy ott azért a baksisért szőröstül-bőröstül megvásárolják az egész autót arra az útra. Hát itt nem!

- Létezik városi szervezettségű alvilág Budapesten?
- Talán ilyen nincs. Van a pesti Harlem, a nyolcadik kerületben. Még csak bandákról sem beszélhetek. Inkább a fajtája védi a fajtáját. Tehát a cigány a cigányt. De a következő másodpercben már egymás ellen fordulnak. És ez az undorító. Régebben a gengsztervilágban is divat volt a fair play. Ha két ember összecsapott, akkor a többiek kimaradtak a buliból. Aki talpon maradt, az győzött. Ma ez is megszűnt. Szó nélkül előkerül a gázpisztoly, a spray. Én is meglehetősen gátlástalan vagyok ezen a téren, de ez már sok. Inkább kimaradok belőle. Képzelje, ma már a stricik is egymást jelentgetik fel. Mondjuk, mert fáj a foguk a másik nőjére. Amíg az egyiket vasra verik, addig a lány a feljelentőnek dolgozik.
- Nagy pénzekről van szó?
- Ki tudja? A mai stricik többsége zsugázik is, sőt gyakran másodállásban, mint betörő is jól keres. A klasszikus stricivilág törvényei is felborultak. Ezek buták, primitívek is ehhez. Nem csoda, hogy rendre lebuknak. Legfeljebb annyi „tanácsot" tudnak adni a kurvának, hogy: „Ha nem csinálsz pénzt, agyonverlek!" Az őrszobán aztán olyan bután dumálnak, hogy szinte önvallomást tesznek. Néha a rendőrök kimennek a helyiségből röhögni. Pedig a kurvákra pszichológiai eszközökkel sokkal jobban lehet hatni, ha pénzszerzésre akarjuk rábírni őket.
- Megdöbbentő magabiztossággal beszél a női leiekről.
- Az igazi taxis és különösen a patkány általában magabiztosan beszél az emberi lélekről. Elhiheti, zsebre vághatnánk a pszichológusok nagy részét. Legfeljebb nem tudjuk olyan választékosán kifejezni magunkat, de sokkal több páciensünk van. Nekünk mindenki őszintén kiönti a lelkét. Miért ne tenné? Hiszen becsapja az ajtót és nagy valószínűséggel soha többé nem találkozunk. Még valami. Elárulom, én is voltam strici. Méghozzá nem is akármilyen. Ezek a lányok szinte mindannyian lelki sérültek. A legtöbben szülők nélkül nőttek fel. Arra vágynak, hogy tartozzanak valakihez. Ha ezt érzik, sokkal több pénzt hoznak, mint ha a pofonoktól félve hajtanak. Egyébként rövidesen megérkezünk, úgyhogy ha van még kérdése, rukkoljon elő vele.
- Érdekes ez a lélekbúvár szerepkör, ezt talán érdemes lenne bővebben kifejteni.
- Ennek a műfajnak megvannak a specialistái. Én sem panaszkodhatok, de a figyelmébe ajánlanék egy másik ismert patkányt. Ő a mezítlábas kategóriába tartozik, bár ennek nincs különösebb jelentősége.
- Összehozna vele?
- A saját szakállamra nem akarom megadni a számát, de néhány napon belül ő fog magánál jelentkezni. Majd rám hivatkozik. Most pedig itt volnánk...
- Mennyi a fuvar és mennyi a beszélgetés?
- Maradjunk a fuvarnál. Azt az óra kijelzi.
- Apropó. Lehet az órával manipulálni?
- Lehet, hogy ezt valaki még nem tudja? Ígérje meg, hogy se a nevemet, se a rendszámot nem írja meg!
- Oké.
- Van egy egyszerű szerkezet. A legtöbben a sebváltóhoz vezetjük, hogy egy-egy észrevétlen kézmozdulattal felpörgessük az órát. Mint a lázmérőt. De ez nincs ám mindig üzemben, hiszen gyakori az ellenőrzés. Én azt mondom, hogy ezt is lehet a „sportszerűség" határain belül csinálni. Azon túl ocsmányság.
- Miért nem mutatja meg ezt a bigyót?
- Ó, hát csak nem képzeli, hogy most is.
- Tehát én kivétel vagyok?
- Magát a Dezső bácsi ajánlotta. Meg aztán néha a patkány is lehet úriember...

Tartalom

• Mesél a pesti taxi
• Misibácsi meséi
• Régiségek