Most azt álmodtam, hogy a taxiórámat eladtam és vettem belőle egy jegykezelő készüléket. Buszom már van (sok tekintetben jobb, mint nagy testvéremnek a BKV-nak). a buszsávot használhatom, reszkessetek buszsofőrök. Az első utasaim a taxicégek tulajdonosai, vezetői. Hajrá! Irány a múlt! Elhaladunk a blokád mellett, integetünk egy hiénadrosztnál, jön velünk szemben egy mosóbenzines Wartburg, és talán a múltunk is. Hogy elfelejtettük! Egy fix utast biztosan álmodtam a buszba, Lengyel Sándort. Csak beszélt, csak beszélt, én beleborzongtam és felriadtam. Nagyon remélem, hogy ez csak álom volt, ha pedig mégsem, legalább abban reménykedek, hogy ez csak a saját véleménye. Lengyel Sándor, félre ne érts, nem a sűrűbb ellenőrzés ellen van kifogásom. Abban is egyetértünk, hogy ezt NEKÜNK kell megoldani. Én a NEKÜNK-be TITEKET nem értelek bele. Drága „megélhetési bűnöző” kollégáim, elhangzott a felszólítás: NEKÜNK kell megoldani ezt a helyzetet! Mi viseljük a terheket, miénk az összes költség, az összes felelősség, és miénk a legkisebb beleszólás is. Miénk az összes reklámmatrica is. Állítólag az összes autó reklámjogát az egyik cég vezetője meg akarta vásárolni a többi cégtől. Biztosan szívjóságból, hogy a többieknek ez ne okozzon gondot. Én öregszem és kihagy a memóriám. Nem emlékszem, mikor és kinek adtam el az autómat hirdetőoszlopnak. Arra pedig végképp nem emlékszem, hogy mindezért mennyi pénzt kaptam. A pénzről jut eszembe, fogyasztóvédelmi főfelügyelő legyen a talpán az, aki ránk tudná bizonyítani az árkartellt, ha mondjuk én, a Pista, Feri, Marika és az Ottó (ha nem is Tóth) összeállnánk és kitalálnánk egy EURÓPAI ÁRAT. Kivételesen egyetértek Peredi Péterékkel, és a Sipeki Józsi-féle 40 %-os számításokkal. Már csak alkalmazni kellene! Az én erre az évre való voksom: 300/240/80. És nincs más. Mármint tarifa. Minden csoda három napig tart. Addig BMV-n utaznának (BMV = Busz, Metró, Villamos) a multinacionális cégek alkalmazottai. Aztán újból visszatérnének hozzánk, és minden menne tovább, a „gyerekek pedig egyetemre”. Persze ehhez EGYSÉG . kell. Az pedig nincs. Addig is lehet menni. Prágába 55 OOO-ért. Példát lehetne venni vezetőink vállalkozásvezetéséről. Az ő „mozijuk”, azt vetítenek, amit ők akarnak. És igazuk van! Megemelkedtek a költségeik, felemelték a szolgáltatásuk árát (nem a színvonalát). Nekünk feljebb mentek a költségeink, ezért lejjebb vittük az árat (nem a színvonalat). Úgyhogy drága feleim, egy rossz szót sem szólhatok rájuk. Az is egyéni vállalkozás, meg a miénk is. Minden egyéni vállalkozás az egyéni vállalkozóról szól. Vállalkozásában meg kell térülnie befektetésének, költségeinek, munkájának. E mellett még hasznot is kell, hogy hajtson a vállalkozónak. Vállalkozásunknak ez az elsődleges célja, és az, hogy biztonságosan hazaérjünk. Minden más csak ez után következik. Az utas is! Ha az utas és a vállalkozó érdekei találkoznak, az egy szerencsés eset. A taxiszolgáltatás nem valamiféle szociális juttatás, szociálpolitikai járandóság, hanem egy szolgáltatás! Ezt ne felejtsétek el. Ezért a mai helyzetért mi legalább annyira felelősek vagyunk, mint ők. Én is tagja vagyok egy „akolnak”, néha már lelki füleimmel hallom, ahogy tanulok bégetni, bár a transzfer fuvarokra még nem nyomok. Nagyon rossz kisgyerek voltam, sok csínyben vettem részt. A csínyek előtt, ha valamelyikünk húzódozott, a legbátrabb azt kiáltotta: „Gyáva népnek nincs hazája!” Ma is itt cseng ez a mondat a fülemben. HALLJÁTOK?

Ui.: Ha Káposztásmegyeren beül az utas, hogy a Tétényi hizlaldához szeretne menni, és elfogadja az általam kért összeget, hiába rakom Őt ki a budai Skálánál tűrhetetlen magatartása miatt, nem kérhetem el az egész útra szóló fuvardíjat, mert azt fogja jogosan mondani, hogy rabló, vagy pedig éhenkórász vagyok.

Gábor, 10 000 Ft-ért választhatsz!

TAXl 2000 "akol"

Kovács 506 Zoltán, fekete bárány

• 
  
  
  
• Olvasóink küldték
• Régiségek

• FIX, hogy belebukunk
• Rabszolgák, rabszolgáljatok!
• Nem úgy kék, ahogy maga gondolja!
• Álmodtam