FIX, hogy belebukunk

Bizonyára sok kollégám bólogatott egyetértően az áprilisban megjelent FUVOSZ Taxis ad hoc bizottság fix, centrum- vagy hatósági ár törvényi bevezetését sürgető javaslatát olvasva, hiszen első olvasatban nagyon kellemesnek ígérkezik szakmánk számára egy --az utasok számára is érthető és korrekten nyomon követhető-- tarifarendezés. Én viszont egyáltalán nem vagyok optimista. Igaz, lehet, hogy ez senkit nem érdekel.
Azért kérem a kedves olvasót, ne lapozzon tovább, emlékezzünk, gondolkodjunk együtt! Hátha a többi beérkező anyaggal együttesen sikerül megfejtenünk, miért beteg a magyar taxi? Hátha sikerül ráébreszteni szakmánk fejlődésének érdekében évente meghozott rendelkezések ötletadóit és végrehajtóit arra a tényre, hogy elmúlt a kísérletezgetés kora, nincs többé helye a beteg tüneti kezelgetésének. Gyors és szakszerű, minden részre kiterjedő műtét elvégzésére van szükség ahhoz, hogy szakmánk az évtizedes kómából magához térve újra rangot, elismerést, de legalább tisztes megélhetést jelentsen művelőinek.
Határozott véleményem, hogy a FUVOSZ anyaga egy nem kellően átgondolt javaslat, mely megvalósulása esetén a pillanatnyi tűzoltásra sem alkalmas. Arra viszont rávilágít, hogy amikor már nagyon ég a ház, mindig van egy ötlet, melyen lehet csámcsogni kicsit, de mire egyáltalán az éhes gyomrokba csak az illatok eljutnának, már kapjuk is fentről az ukázt, ezt kell csinálni, azt kell átállítani, ilyen papírokat kell beszerezni, és még sok mindent. Aztán birkák módján többnyire végrehajtjuk a rendelkezéseket, és türelemmel várjuk a beteljesülést, a sikert, ami az utóbbi 15- 20 évben mégsem adatott meg szakmánk számára.
Félreértés ne essék, nem akarom a port elverni a FUVOSZ képviselőin, csak ez az ötlet már több mint két évvel ezelőtt elhangzott egy szintén nagy érdekképviselet részéről és akkor sem alakult ki konszenzus, a szakma gyakorlói, az érdekképviseletek és a törvényalkotók között. A szakma előbbre jutásának érdekében a fix ár alkalmazását nem tartom elképzelhetetlennek. De vitatkozom annak javasolt mértékével, és vitatkozom azzal, hogy egyedüli elemként kezelve valóban a fix tarifa lenne mindnyájunk számára a fény az alagút végén.
Mielőtt belekezdenék véleményem részletes ismertetésébe, kérem a kedves olvasót, gondoljon az elmúlt 10 év taxisproblémáinak megoldására irányuló törekvések, ötletek sorára, illetve arra, hogy az eredeti szándékhoz képest mi valósult meg a végén a meghozott rendelkezésekből.
Problémák: (Ilyenek ma is léteznek) magas létszám, alacsony taxitarifák, ezzel szemben túlkövetelések (kaszálás) rendkívül magas száma, atrocitás a drosztokon, melyek máig léteznek az európai rangot megcélzó Budapesten.
Intézkedések: (számoljátok össze, eddig mennyibe került pénzben és morálisan a kísérletezgetés!) sárga rendszám, 8 tarifás taxaméter, kötelező szakmai tanfolyamok, kötelező kamarai tagság, nullás hatósági igazolások, új taxiengedélyek, droszthasználatí engedély, hatósági maximált ár, és még ragozhatnám...
Azaz ennél az utolsó pontnál, a hatósági maximált árnál álljunk meg egy pillanatra. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy jelenleg is létezik --legalábbis Budapesten-- hatóságilag maximált ár. Ennek betartását, betartatását sem képesek az illetékesek elérni. Naponta történnek súlyos visszaélések. Nehéz a bizonyítás. Ilyen ellenőrzési gyakoriság mellett nem is veszi komolyan az, aki miatt a rendelkezés született. Mi a garantálja a fix tarifa egyöntetű korrekt használatának, ki tartja vissza a szakmánkba bejutott megélhetési bűnözőket a különböző trükkök alkalmazásától? Tudjuk a választ mindannyian.
Az elmúlt 10 évben a jobbítás szándékával bevezetett intézkedések sorra kudarcba fulladtak.
Miért? Mert a fent felsorolt témakörök mind egyedüli elemként lettek bevezetve, és csak egyvalaki nem értette szakmánk problémáit, de megoldást sem kapott rá az elmúlt években. Ez pedig az UTAS! Az utas, vagy ha jobban tetszik, a megrendelő. Miből gondolná bárki, hogy az az egyre szűkülő réteg, amely még megengedheti magának a taxi használatát, a hatósági ár bevezetését követően megnyugodva veszi tudomásul, hogy közel a dupláját kénytelen megfizetni a jövőben esedékes utazásaiért. És mit kap cserébe? Egy továbbra is vegyes képet mutató szolgáltatási színvonalat, ideértve a gépkocsipark összetételét és a szolgáltatásban részt vevő embereket egyaránt.
Szép dolog, hogy a MAClTOSZ kiosztja kollégáink között a Kérdőíveket, szükséges, kell, komolyan is kell venni a felmérés eredményeit. De ki fog végre az utazóközönségnek kérdőívet osztogatni, ki kérdezi meg végre az utast: Jó napot kívánok, a taxisok szeretnének kicsit jobban élni, szeretnének több pénzt keresni, keressük a választ, miért nem használ taxit, vagy ha igen, miért csak ritkán és keveset utazik? Érdekes válaszokkal szembesülnénk mindannyian.
Egyáltalán ki foglalkozik megnyugtató módon az utazóközönség érdekeinek érvényesítésével? A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség? Országosan évi 567 ellenőrzéssel? Ettől biztosan megnyugszanak a kedélyek, növekszik az utazóközönség bizalma szakmánk iránt.

De félre a tréfával! Tavaly kikerültek a taxikba a jól látható tarifatáblák. Volt némi ellenőrzés, mára minden harmadik kocsiból (többnyire nem a cégesekből) hiányoznak az előírásnak megfelelő méretű táblázatok. Persze mindegy, mekkora méretű betűvel és számmal, hány nyelven van feltüntetve a tarifa, ha az utas, aki csak a fuvar végén tudja meg a végösszeget, azt sem tudja szegény, hogy mikor milyen tarifa jár neki. A mi szakmánk pont abból adódóan igényli a legérzékenyebben a korrekt áralkalmazást, hogy a fizető csak a fuvar végén szembesül a végösszeggel. Arról, hogy öles betűkkel kipingáljuk a kocsikra, még bármekkora összeg kerekedhet a fuvar végén. Ezért szükséges folyamatosan ellenőrizni, éjjel-nappal, minden áldott nap cégest, mezítlábast egyaránt. És a visszaélésen megbukottakat kipenderíteni a szakmából, engedélyeiket azonnal bevonni, azt is lehetetlenné téve számukra, hogy alkalmazottként vagy csendestársként taxit vezethessenek.
Van erre vonatkozóan szakmai tapasztalata a meghatározó budapesti taxitársaságoknak, amelyek lebukás esetén azonnal elküldik vállalkozóikat Az is igaz, hogy van számukra hely, várják őket belépési díj nélkül, vagy egyszerűen csak marad az utca, ahol továbbra is bármit megtehetek. A sajtó meg tájékoztat, a becsületes többség pedig szégyenkezik. Mert azért bármennyire is sötét a kép, bármennyire is kiátástalannak tűnik a helyzetünk, ma még naponta több tízezren szállnak taxiba Budapesten. És ez azoknak a kollégáknak köszönhető, akik tisztességgel végzik a munkájukat, úgy szolgáltatnak, ahogy azt tanulták. Feléjük kell, hogy felelősségérzete legyen azoknak, akik hatással vannak, vagy tudnak lenni szakmánk alakulására. Amikor elkészítik javaslataikat, annak kell megmutatkoznia minden megnyilvánulásukban, minden mondatukban, hogy ezt azokért az emberekért teszik, akik szakmájukat szeretve és féltve becsülettel dolgoznak.
Maradva az eredeti témánál, kényelmesen dőljünk hátra, hunyjuk le szemeinket, álmodozzunk! Tételezzük fel, hogy megfelelő állami szinten elfogadásra kerül a FUVOSZ javaslata.
Azt is tételezzük fel, hogy sikerül végre érthető módon kommunikálni a piac felé a médián (újság, tv, rádió) keresztül, szakmánk elindult Európába, legalábbis az árakat illetően. Az utasok megértik, miről van szó. Mint a gáz vagy fűtés árának emelésekor. Mit tehettek, égették a villanyt, fűtöttek, most meg hasonló intenzitással taxiznak. A taxisok jövedelemtermelő képessége jelentősen javul. Az állam örül, hiszen ez számára adóforintok formájában (a csodataxiórákról is ezt hitték 1993-ban) többletbevételt jelent. Hidd csak el! így lesz, ha mondom. Minden gyönyörű, kerek a világ. A szomszéd, aki mondjuk éppenséggel buszsofőr a BKV-nál, látva a gyarapodást, új kocsi, új bútor, az asszonynak is új kocsi, a gyerek megy az egyetemre, szóval minden jól megy. 6 is kedvet kap, hiszen a felesége minden fizetés- kor odamondogat neki: látod, a taxis szomszédéknak milyen jól megy?
Mit tehet szegény? Ha véletlenül nincs a feneke alatt a buszvezetői fizetéséből egy ENSZ EGB 83-as előírásoknak megfelelő taxizásra alkalmas járgány, kér az anyóséktól kb. 500 00-Ft-ot, és bemegy az első kereskedésbe egy vadi új Suzukiért, amit már a feléből elhozhat, a többiből vesz taxiórát, URH-rádiót, elvégzi a tanfolyamokat, és elkezdi a taxizást ő is. Meg még jó páran. És újra ott vagyunk, ahol a part szakad, egyre kisebb szelet a tortából egyre több éhes szájnak.
A fenti esettanulmányt komolyan kéne venni, történt már ilyen a szakmánkban. Ne tévesszen meg senkit komolytalan hangvétele.
A taxi nem létszükséglet, ezért valószínűsíthető, hogy az utasok nem fogják megérteni a drasztikus mértékű árrendezést. A média sem szimpatizál velünk, már látom a FUVOSZ-javaslat elfogadását követően megjelenő címlapsztorikat: A TAXISOKDUPLAJARA EMELTÉK A TARIFAT! 240 Ft EGYETLEN KILOMÉTERÉRT! EURÓPAI TAXI ÁR, BALKANI MINŐSÉGÉRT! Soroljam még a szakmánkat csak lapzárta előtti üres hasábok megtöltésére használó újságok reakcióit? Mikor majd megkérdezik az utca emberét, a nyugdíjast, a munkanélkülit meg a nyomdászt, hogy mit szólnak, és mind azt válaszolják, hogy eddig is kibírták taxi nélkül. ezután is megoldják valahogy.
Ne feledkezzünk el a taxicégek reagálásáról. biztosan számos lehetőséget találnak arra, hogy megtartsák eddig is komoly összegekkel szponzorált megrendelői bázisukat Számukra ez létkérdés, hiszen a velük szerződésben álló vállalkozók már kismértékű fuvarvesztés esetében is könnyedén továbbállnak.
Újból ráébredünk, hogy ez így nem lesz jó, ez nem sikerült Igaz az is, hogy az elmúlt évek alatt képtelenek voltunk a hibáinkból tanulni. Ezért is tartunk mára ott, ahol tartunk. Felelős nincs. Azután majd a mai állapotokat figyelembe véve valószínűsíthetően színre lép egy új vagy meglévő érdekképviselet, pont az ellenkezőjét javasolva megoldásként a törvényhozásnak. Azaz, SZABADÁR! Majd az utas eldönti, felkiáltással. És persze felelős ezúttal sem lesz, csak szépen lassan tovább sorvadunk.
Arról se feledkezzen meg senki, hogy jelenleg a kenyér is szabadáras, a többi alapvető élelmiszerről nem is szólva. Ez azt jelenti, hogy a politika egyre inkább tartózkodni kíván a gazdasági folyamatokba történő direkt beavatkozástól. Mert ez az érdeke. A fogyasztó ne a kormányt szidja azért, mert drága a benzin, telefon, élelmiszer vagy bármi. Szidja csak a vállalatokat, cégeket

A Gazdasági Versenyhivatal sem tud kedvünkre állást foglalni a fix ár kérdésében, hiszen csak a piac tisztességes működésének ellenőrzésére van jogosítványa.
A kizsákmányoló taxicégek ár alatti fuvarozásra kényszerítik vállalkozóikat Tudtommal a FUVOSZ futott egy kört e témában, az eredményről nincs információm. Pedig újsághír volt. A tisztességtelenül alacsony ár bizonyítása igen kényes téma, minimál járulékokat fizető vállalkozások esetében szinte lehetetlen igazságot tenni. És a mi szakmánk ezek közé tartozik. Hiszen melyik budapesti taxicég van gazdasági erőfölényben? Egyik sem. Innentől kezdve nincs miről beszélni.
Mi lehet a megoldás? Rövid távon is eredményt várva, mindenképpen műtét!
Sokan vagyunk? Létszámkorlátozás! Szakmai követelmények szigorítása. Folyamatos ellenőrzések, a nap 24 órájában. Az ócska, hulladék járművek (látni néhányat) kiszűrése, a túlkövetelés miatt elkapott emberek kizárása a szakma további gyakorlásából. Például nem kap öt évig erkölcsi bizonyítványt, így taxivezetői engedély kiváltására sem jogosult. Nincs hol megállni, utasra várni, végezni a munkánkat? A drosztrendeletnek megfelelően azonnal kialakítani a szükséges mennyiségű megállóhelyet.
Összevissza, érthetetlen tarifák? Ártörvény-módosítás. Nem centrumár, meg felfele, meg lefele, meg ennyit, meg annyit. Egyetlen eladható, ellenőrizhető, alapdíj, viteldíj, percdíj. Nevezzük FIX árnak. Mindenki számára kötelezően alkalmazandó. Függetlenül attól, hogy gázos Ladával, vagy klímás Mercedesszel dolgozik-e az illető. Ehhez elő kell(ene) venni a taxiscégekhez eljuttatott kék színű ARKÉPZÉSI ÚTMUTATÁS című füzetecskét. (Ezt a lap más hasábjain most közöljük. A szerk.) Ebben van néhány könnyen érthető levezetés tarifaszámításra. A szakma vezetői, cégvezetők, érdekképviseletek egyez- zenek meg egy piaci fogadtatást illetően is eladható árban.
A fontos, hogy az utas képes legyen eligazodni, mennyiért is tud munkahelyéről hazaérni, függetlenül attól, hogy piros vagy fehér a taxi, utcán (taxiállomáson) ült be vagy telefonon rendelte. Hosszabb távon majd azt választja, amelyikben például nem lesz vaníliaszagú az alsóneműje, mire hazaér, amelyik cég sofőrje veszi a fáradságot, és ajtót nyit ki- és beszálláskor, de legalább mielőtt cigarettára gyújt, kéri utasa jóváhagyó beleegyezését. Ezen, általam csak szentháromságként nevezett, intézkedéscsomag egy időben történő bevezetésének következtében ( melyet egyébként Sipeki József úr is többször leírt ebben az újságban), azaz létszám, tarifa, droszt kellő kontroll mellett végre helyére kerülnének közös dolgaink.
Persze ahhoz, hogy korrekten kivitelezhető szakmai elképzeléseket tudjunk a jövőben megvalósítani, szükség van egy valóban minden szinten elfogadható egyezségre és egységre a szakma részéről. Akár úgy, hogy minden taxicég, érdekképviselet delegál egy tagot soraiból, aki egyetlen szavazati joggal képviseli szervezetét a megalakítandó közös nagy szakmai grémiumban. Ahol a többség elve alapján érvényesül a demokrácia. Ennyi év után rá kell ébredni arra, hogy helyettünk senki nem fog cselekedni. Ha mi magunk képtelenek vagyunk kézbe venni sorsunk alakítását, ezt megteszik helyettünk mások, ennek eredményét, vagy eredménytelenségét tapasztaljuk nap mint nap. Legyen már annyi önbizalmunk, hogy higgyünk magunkban. Képesek vagyunk létrehozni az orvosokhoz, ügyvédekhez hasonló erejű önkormányzatot, mely megfelelő jogosítványok birtokában, világos célokért dolgozik mindnyájunk boldogulásának érdekében. Ameddig megosztottság uralja mindennapjainkat, addig maradnak az ötletgyárosok, akik felelőtlenül avatkozhatnak életünkbe. Tisztelt Olvasóim! Talán szokatlanul hosszúra nyújtottam mondanivalómat, de ezt azért tettem, mert hiszek a változásban. Az, hogy közös dolgaink a többség számára kedvezően alakulnak-e, szerintem hozzáállás kérdése. Hogy ez mennyire így van, álljon itt egy idézet, s kívánom Nektek, mikor már minden reménytelennek tűnik jusson eszetekbe.
.A hozzáállás fontosabb a múltnál, a neveltetésnél, a pénznél, a körülményeknél, meg annál, amit mások gondolnak vagy tesznek. Meghatározóbb, mint a megjelenés, a tehetség, vagy a képzettség. A hozzáállás társaságot, egyházat, vagy otthont teremthet, vagy robbanthat szét. A csodálatos az, hogy minden reggel határozhatunk afelől, hogy milyen lesz az napi hozzáállásunk. A múltunkat nem befolyásolhatjuk, és nem változtathatunk azon, ahogyan embertársaink viselkednek. Csupán egy dolgot tehetünk: azon az egy húron játszunk, amink van -ez pedig a hozzáállás.

Lengyel Sándor

• FIX tarifa
• Régiségek
• Bee, Bari, Bee!
• Miért nem?

• 
  
  
• Miért nem?
• 6x6-osok kuckója