- Miért éppen a HPSz-t választottad?

- Mert a vége felé, szóval a focibalesetem után náluk játszottam, és ők elhelyeztek sportállásba. Nem volt nagy ügy, a különböző fűtési periódusokban a kazánokat kellett tesztelni. Ez a kalorikus-munka elég keveset hozott, olyan 5900-6000 lehetett a fizetésem. Ezért is hagytam abba, nem egészen egy év után. Jó, hogy mellette, míg vissza nem mentem a Volánhoz, másodoztam a Főtaxinál, de azért eléggé lecsökkent a jövedelmünk.

- Ezt a feleséged keresete képes volt ellensúlyozni?

- Akkoriban azért a női fodrászok jól kerestek. Volt havi 12 000 körüli pénze. Ma persze éhen halnánk az akkori bevételeinkből, azzal együtt, hogy nem cigarettázom, nem iszom, nem lóversenyezek, nem lottózok-totózok. Persze ma sincs nagy igényünk. Soha nem volt tíz ruhám, ma sincs. Az alsógatyáim a 35 000 forintos farostlemez bútorban ugyanúgy elférnek, mintha százezerért vettem volna. Az ülőgarnitúrám sem drága, 35 000-ért vettem a kerevetet a két nagy fotellal és a két puffal. Szerintem ne a tárgy használjon engem, hanem én a tárgyat. És ne legyen holt tőke. Mert egy százezer forintos koloniálbútort az életben nem tudnék senkinek eladni, ráadásul ennyiért műkoloniált árulnak, ami egy csinálmány, nem éri a negyedét sem. Annyira nem élek a tárgyak, vagy a helyzet bűvöletében, hogy itt a bérlistám, megmutathatom, hogy két hónappal ezelőttig 13 000 volt a nettó fizetésem. Ennyiért a világon nem találsz még egy kisszövetkezeti elnököt.
És nem azért mert hülye, vagy a saját pénzem ellensége vagyok, csak mert erkölcstelennek tartanám, hogy amíg a bevételemből nem tudom jobban megfizetni az embereimet, addig magamat megfizetem.
Most már nettó 18 ezret kapok, amihez délután öttől éjfélig tisztán 10-12 hozzátehető, taxizással. De akkoriban ezeknél kevesebbet kerestem, és átmentem a Moulinba fővilágosítónak. Ott is egy évet csináltam, és maradt a másodos taxizás. Azt gondoltam, jó lesz este tíztől éjjel kettőig bent lenni, és mellette csinálhatok, amit akarok. Tízre kellett járni, mert akkor volt csillárkapcsolás, és utána kettőig akár haza is mehettem volna, de akkor már Ürömhegyen laktunk, és az messze volt. Nem volt nagy pénz ez sem, azzal együtt, hogy olyan ötezret mellétaxiztam. A pénztől eltekintve élveztem a Moulint, mert egy ilyen embernek az ott egy élet. Kvalifikált hely, ahol megfordulnak kicsik és nagyok, szerencsések és szerencsétlenek. Az akkori neves színészek, énekesek mind szerettek, mert a próbák, főpróbák alatt egyedül csináltam az esztrádműsorok technikai részét.
A Laci, aki a főnököm volt, nem szerette ezt a nyüzsgést, lenézte a művészeket, és olyan munkahelyet látott a Moulinben, ahol ettől-eddig tart a munkadeje. Aztán össze is vesztünk, mert ha bevittem a mikrofonokat, akkor megsértődött, miért nyúlok a cuccaihoz, miért törődök mással mint a fényeffekttel. Egy év után ott is hagytam. Találtam egy közeli állást, az ürömi községi labdarúgócsapat edzője lettem. Na, ha ebből követni tudod a munkahelyeimet, akkor elismerésem.

- Időközben elköltöztetek a Bem rakpartról?

- Azt eléggé gyorsan továbbpasszoltuk, mert volt egy házassági krízis az életünkben. Szerintem nem is a mi krízisünk volt, hanem a szüléinké. Pontosabban a szüleink fogalmazták meg, hogy emiatt a sok csapongásom miatt én nem vagyok egy stabil ember. Sokszor a nincstelenség határán álló házasok voltunk, sok hülyeséget is csináltam. Ráadásul túl sokat kiadtunk magunkból, nagyon is beleláttak az életünkbe. Igaz, szinte érthetetlen, hogy miért dolgozom ilyen megszállottként, amióta van Rádió-taxi. Mert soha nem dolgoztam sztahanovista módon, nem szerettem igazán dolgozni, és kijelenthetem, megbízhatatlan ember voltam. Évente új állás, anyagilag nem lehetett rám számítani.
A feleségem szüleinek ez nem tetszett, ráadásul magasabb kvalitású embert szántak a lányunknak. Anyám pedig engem féltett, úgy érezte, bántanak az anyósomék. Ez közöttük okozott konfliktusokat, amit úgy akartak megoldani, hogy megállapodtak, márpedig mi elválunk. Édes eset volt, mert találkoztunk a Bambi presszóban, anyám megkért, hogy menjek el vele, az ő anyja megkérte a feleségemet, hogy menjen el vele. A két anya leült egy asztalhoz, a két gyerek egy másikhoz. Amíg a süteményt ettük, hallgatóztunk, és már az edények, ágyneműk elosztásánál tartottak, mire rájöttünk, hogy a hátunk mögött, meg a szemünk előtt megegyeztek a válásunkban. Aztán elköszöntünk, csókolom anyuka, csókolom anyuka. Én az ő anyjától, ő az enyémtől, és elmentünk, ki-ki az anyjával.
Rövid időn belül rájöttem, mégiscsak vele akarok élni. Féltettem, és nagyon szomorú voltam. Napokig nem mozdultam ki a lakásból. Aztán egy este elmentem, és megvártam a munkahelyénél. Egy Dózsa György úti padra ültünk le beszélgetni. Pár napra rá visszaállt a rend. Az élet ezt igazolta, végül is azóta együtt élünk. Ezt leszámítva 21 éve. A krízis vége az lett, hogy eladtuk a Bem rakpartot. Apám keresztfiának ajánlottak Urömhegyen 78 ezerért egy házat, és a félretett pénzünkön, meg a lakás árán megvettük.

- így tudtál Ürömön edzőséget vállalni?

- Meg úgy, hogy visszamentem másfél évre a Volánhoz, és másodállásban edzősködtem. Az ificsapatnál kezdtem, és büszke vagyok rá, mert előttem két évig az ottani ifjúsági csapat semmiféle bajnokságban, kupában nem szerepelt. Pedig a községi labdarúgásnak van szerepe, mert a templom és az ebéd között hangulata van a focinak
Rögtön harmadikok lettünk a járási bajnokságban, és akkor átültettek a felnőttek kispadjára is.
A második évben bajnokok lettünk az ifikkel és harmadikok a felnőtt csapattal. Úgy taxiztam, hogy fél ötre, ötre kiérjek. Megtartottam az edzést, hazamentem megkajálni, és utána éjfélig, egyig taxiztam. Az első két szezon után azt mondták, adnak egy sportállást, legyek munkavédelmi és tűzvédelmi felügyelő az ürömi Agroker Vállalatnál. Elvégeztem egy három hónapos gyorstalpaló iskolát, és újra eljöttem a Volántól. Szerencsés húzás volt, mert egy év után megindult a magántaxizás. Még 1982 elején kiváltottam a másodos ipart, és a főállásom mellett taxizni kezdtem a Citynél. Volt egy bordó Zsigulim, amit a Főtaxitól vettem 43 ezer forintért. Olyan jó nexusom volt a Főtaxinál, hogy sikerült egy majdnem egyéves, jó karosszériájú 1200-est kikapnom. Mondjuk egy húszasba került a felszerelése, így 65-70 ezerből volt egy taxizásra alkalmas egyéves autóm.

< vissza

• TAXISKÖNYV
• Misibácsi meséi
• Mesél a pesti taxi
• Taxisblokád

• A könyv fóruma
• RÁDIÓTAXISOK TOPIKJA! /ami a közre tartozhat/