Általában szerettük a „kurva fuvarokat", mert ilyenkor tisztességes borravaló ütötte a markunkat. A fuvar végeztével az ősi foglalkozást űző hölgy a borravalót bekalkulálva, mintegy utasította a balekot arra, hogy fizessen, és arra is, hogy mennyit. Ezek a borravalók, mintegy háromszorosát jelentették a „bevett" tarifa plusz tíz százalékos jattoknak. Ha egyedül volt a kurva, mindig tegezett bennünket, de ilyenkor is gourmand jattot adott. Hát ezért szerettük a kurva fuvarokat. Mindenkiben kialakult egy olyan nézőpont, hogy az emberi értéket csak és kizárólag a borravaló mértékén keresztül ítéltük meg. Lehetett az utas híres tanár, ha nem adott jattot, akkor ő csak egy szar fuvart jelentett a számunkra. Többen, ha újra találkoztunk ki-plankolós (nem ad borravalót) utassal, kispricceltünk, mikor az közeledett a droszthoz. Annak, hogy ez a gyakorlat kialakult, abban látom az okát, hogy a fizetésünk csak zsebpénz volt. (4 Ft 71 fillér volt az órabérem.) Hát ez a bérezési rendszer sem tükrözte megfelelően a szocialista bérrendszer elvileg oly szép alapelveit.
- Az éjszakai szórakozóhelyek pincérjeivel szinte baráti kapcsolatban voltam. Számtalan esetben telefonrendelésre érkeztem az utasért. Mondanom sem kell, hogy a legtöbbször hót ittas embereket kellett elfuvarozni. Ilyenkor a pincér adott információt arról, hogy van-e egyáltalán pénz az utasnál. Természetesen ennek a fordítottja is megtörtént, mikor utast vittünk a szórakozóhelyre és a pincér kérdezte meg, hogy miképpen is áll anyagilag az emberünk. Ennek a megállapítása miatt koncentráltan kellett figyelni a fizetési manővert.
Voltak könnyű esetek, mikor az ittas ember nagyképűen lobogtatta a százasokat. A pásztorórára kívánkozó utast a pincér hozta össze a hölgygyei, mi meg elfuvaroztuk őket a kéglire. Hát így fonódik össze a kurva, a pincér és a taxisofőr „munkája"...

Tovább>

Folytatjuk...

• FÓRUM - Egy éjszaka a hiénákkal
• FÓRUM - Mikor ébren vannak a patkányok  E könyv fóruma
• FÓRUM - BEZZEG AZ ÉN IDŐMBEN 1969. SZEPTEMBER.12.

• Egy éjszaka a hiénákkal TV2 Napló 2006.03.19. 19.45
• Az ellenőrzésről
• Mesél a pesti taxi
• Régiségek
• Misibácsi meséi

E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Számomra, a könyv születésének ideje volt az aranykor, hiszen én akkor voltam ifjú titán, a könyvben szereplők számára, viszont magam voltam a felhígulás, a tömegesen, már szinte akadálytalanul beözönlő ifjuság!
És hol volt még a rendszerváltás,  a munkanélküliek tömege....?