2006.08.13.
Mesél a pesti taxi
- Egyszer a Madách téri taxiállomáson várakoztam. Egy középkorú férfi közeledett és láthatóan nehézkesen cipelt egy televíziót. Kiugrottam a kocsiból, hogy legalább az utolsó métereken segítsek.
„Székesfehérvárra megyünk!'' - közli velem. Odaérkezve egy árkádos háznál kellett megállnom. Utasom mondja, hogy mindjárt jön. Nyugodt voltam, mert a televízió a kocsim tetőrácsán volt
- Eltelik vagy félóra, nem jön. Eltelik egy óra, az utasom még mindig nem jön. Mit csináljak most?
- Három óra várakozás után, irány Budapest, egyenesen a Kertész utcai garázs. A szolgálattevő vezetőnek elmondtam, hogy mi is történt. Végső soron van megoldás, mert, ugye itt a tévé. No nézzük: meg, hogy milyen márkájú, új vagy használt? Nagy érdeklődéssel bontjuk ki a papírragasztó-szalaggal gondosan leragasztott dobozt. Megdöbbenéssel vesszük tudomásul, hogy televízió helyett hat darab tégla van benne. Jelenlévő kollégáim persze harsány nevetésben törtek ki. A dolog vége az lett, hogy a fuvardíjat jóváírta a taxivállalat. Azt hiszem, ez így volt helyes, mert én az adott helyzetben jóhiszeműen jártam el.
Folytatjuk...
E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Számomra, a könyv születésének ideje volt az aranykor, hiszen én akkor voltam ifjú titán, a könyvben szereplők számára, viszont magam voltam a felhígulás, a tömegesen, már szinte akadálytalanul beözönlő ifjuság!
És hol volt még a rendszerváltás, a munkanélküliek tömege....?