FIGYELMEZTETÉS   A következő oldal 18 éven felülieknek szól. Legjobb képességednek megfelelően válassz az alábbi lehetőségek közül: Elmúltam 18 éves, belépek. Nem múltam el 18 éves, lelépek.

Liza, a Budataxi lánya

A történet olyan régi, hogy aki akkortájt nősült, - az is rég szabad ember már. Tehát ha valamelyik jelenlegi feleség vagy élettárs olvasná ezt az írást, - a kaland ízét érezze belőle. Nem pedig – visszamegyek az Anyámékhoz – felkiáltással csomagolni kezdjen. (Bár egyes kollégák bizonyára örömmel vennék)
A Budataxi, egy nagy család. Itt sok kolléga sógora a másiknak. Kivétel ez alól a hűséges vagy nappalos munkatársak, akiknek ritkábban adatott meg, hogy kihasználják, kiélvezzék a lehetséges kalandokat.
Az eset 1983 vagy 84 kora őszén, mikor már a természet kezdett színessé válni, - kezdődött. Egy nap késő délutánján, a Zugló vasútállomás aljában, a töltés aljához ragasztott büfé felé kanyarodtam, mert ott szándékoztam egy lórúgás-erős kávét magamba tölteni.
Nem emlékszem, hogy ittam-e kávét, - mert másfelé figyeltem. A lépcsőn megjelent egy szalmaszőke lány, olyan alakkal, hogy az ágyékom rögtön lüktetni kezdett.
Megszólítottam: - Szabad a taxim, kicsim, csak behörpölöm az ébresztőmet, bár Te is fel tudnál doppingolni. Ezekre a szavaimra olyan szörnyű akcentussal válaszolt, hogy hátra hőköltem. – Mán tán bebújnék az ótóba, csak nem tom, hová mennék?
De a mosolya csodás, villognak a formás szép fehér fogai. A ruhája tiszta, ápolt, ott feszül, ahol kell. Beültettem a taxiba, és elindultunk. A Francia út egy kietlen szakaszán megálltunk. Nem bírtam magammal. Férfiasságom teljében markoltam meg formás melleit. Nem ellenkezett, sőt kezdte a nadrágomat kigombolgatni. Miután kirángatta hímtagom, végtelenül gyengéden elkezdte harapdálni. - Várj egy kicsit – nyöszörögtem, hagy döntsem le az ülést. Ő szendén mosolygott, élvezte a tette hatását.
Miután kényelmesebbé tettem az autó belsejét, elkezdtük egymást izgatni. Felfedeztem, hogy nincs rajta bugyi. Gyönyörű, magas homlokú vaginája ott izzott a kezemben. Hála Istennek, - nem beszélt. Igaz, nem is tudott volna, mert tele volt a szája. Ügyes nyelvével bekerítette, és körbe nyalogatta az izgatott kobrámat. Addig ügyeskedett, amíg a kígyóm ki nem adta mérgét.
A kisgyerekek makacsságával követeltem – még, még! Ő lelkesen teljesítette kérésem, mindig újból és újból, amíg csak a patronok ki nem fogytak. Nem dugtunk, - mert én tisztességes vagyok, és nem dugok félre. Legalábbis ezzel nyugtattam háborgó lelkiismeretemet.
A feleségem egyébként sejtette félrelépéseimet. Kati meg lehetősen halvérű lévén, kevéssel is beérte, szinte felhatalmazott: - Apukám, mivel a háztájit megművelted, a felesleggel azt teszel, amit akarsz, de ha valamit hazahozol, - megrövidítelek, vagy tíz – húsz centivel. Működött is a dolog tizenkét évig. Mindig viccelődtem vele –ideje lenne már, hogy lecseréljelek két fele ennyi idősre. - Mi vagy Te, pedofil? – volt a válasza.
Aztán egyszer csak kb.: tizenhárom év múlva észrevette, hogy esténként, amikor elindulok a munkába, - ragyogok. Rákérdezett: - Új kurvád van?
– Nem kurva. - Én szerelmes vagyok, kérlek légy türelemmel. - Én tudom, hogy a gyerekeim mellett van a helyem. - Megpróbálom kinevelni magamból ezt az érzést. Ezt már nem viselte el, és pár hónapnyi civódás után beadta a válópert.
- Kati, - kérdeztem tőle egy nyugodtabb pillanatában - a több száz kaland nem érdekelt, akkor ez miért? – Ez számít, ebbe érzelem is van – volt a logikus válasza. De, - térjünk vissza eredeti történetünkhöz.
– Mit szólnál, ha egy barátomat is értesíteném, bevennéd Őt is? – érdeklődtem. – Hát én megcsinyálom őtet is, - mondta. – Most gyüttem a vasúttal, és mán itten vagyok a kalandba. Taxisafőr még nem vót, Te vagy az első!  Én szeretek ótózni. –
Ha jó és ügyes leszel, minden nap sokat fogsz taxizni – mondtam neki, és kezdtem a mindig kalandra kész kollégák értesítésébe - akkor még CB rádión.
Hát így indult a Liza pályafutása a Budataxinál. Az évek folyamán egyre otthonosabban mozgott a budánál, sokszor még a diszpécser szobába is beült. Rettenetes kiejtését szép lassan elhagyta, egyre inkább érezte – közénk tartozik -. Elment táncolni egy sztriptíz bárba. Időközben lakást bérelt. Elkezdte űzni a világ legrégebbi mesterségét, de volt annyi esze, hogy ne tartson el egy stricit sem. Állandóan taxival utazott. Sok – sok pénzt taxizott el, rendesen fizetett, és grátisz lerendezte a sofőrt.
A négy rablóba is bejárt a Rudas László utcába. Ezt, a taxizásba belefáradt, ex kollégák üzemeltették. Szintén taxis pihenő volt, csak főleg a volánosok jártak be.. De bárkit szívesen láttak. Itt is komoly, napokig is tartó kártyacsaták zajlottak. Liza, - ha ide betért, kitörő örömmel üdvözölték. Biztatásra előadta fő attrakcióját: Egy sörösüveget felvett az asztalról - az ajkaival. A szemérem ajkaival. Állítólag ezt meg tudta tenni egy tízforintossal is. Ilyenkor a taxisok zajosan ünnepelték.
Egyszer pár év múlva, egy Óbudai címre érkezve a Liza nyitotta rám az ajtót. – Szia édeském, Te jöttél értem? - Rég láttalak, kerülsz engem? – kérdezte, miközben megmarkolta férfiasságom. Megnyugodva tapasztalta, hogy még mindig hatással van rám. – Bemegyünk a Budába, csak még előbb ide a zöldbe, - nevetett.
Miután könnyített rajtam, elindultunk a diszpécser központba, ami akkor még angyalföldön a Reitter Ferenc utca elején volt. Az iroda taxis pihenőként is működött. Saját büféje volt, a Jenő jóvoltából. Mindig volt friss szendvics, még gombás – sonkás rántottát is készített rendelésre. Üdítők behűtve, cigi, csoki, cukorka kapható volt. - Gyere be velem, mert majd megyünk tovább! - Nem lehet, kell a lé, ma még nem csináltam semmit – válaszoltam neki. Erre a táskájába nyúlt a papírpénz közé, és belemarkolva számolatlanul kivett egy kisebb maroknyit. – Vidd haza a családnak, nem ám elinni!
Nagyon jó szívű volt. Beérkezve, nagy hangon ijesztgetni kezdte a fiatal tapasztalatlan kollégákat, akik menekültek előle, nehogy elkapja a farkukat. Az öregebbek meg röhögtek rajtuk. Egy sokat tapasztalt vagina szerető eléállt, és a nyelvével imitálva a nyalakodást Liza felé közelített. Lizánk is ugyanígy tett, amíg csak össze nem gabalyodott a nyelvük. Én félre hajtott fejjel figyeltem az eseményeket.
–Te Viktor, miért nem fordulsz közvetlenül a termelőhöz?- faggattam. Ha nehezen is, de leesett neki. – úgy-e nem?- nézett Lizára. – De igen!  Megnyugodtál? - kérdezte nevetve. – Még van egy pár patronom, ha érdekel, - mondtam Viktornak.
Dühösen kirohant, a kollégák röhögése sokáig kísérte. A bent lévő taxisok szép lassan elfogytak. Egyesek dolgozni, mások hazafelé indultak. Én is elköszöntem, és elindultam a Lizát magam előtt terelgetve. – Még beviszlek a dolgozóba – mondtam, és elindultunk. Hosszú még a műszak, muszáj kapálni.
Miután kiszállt, sokáig nem láttam és nem hallottam róla. Mesélték, hogy sitten van, mások úgy tudták, hogy férjhez ment egy ügyvédhez, és gyereket szült neki. Volt, aki látni vélte kukákban turkálni. Az igazság az, hogy csak találgattuk, mi lehet vele. A valót csak Ő tudta – tudhatta. Az is igaz, hogy nélküle a Budataxi kollektívája sok – sok élménnyel szegényebb lenne.


Emlékeit összerakta, és papírra vetette: emillio

• Régiségek