fórumban kipattant a hír, Tamás Miklós, a TFTSZ nevében megkeresett bennünket, hogy össze tudunk e állítani egy küldöttséget, akik tárgyalóképesek, és hitelesen tudják képviselni a taxistársadalmat. Természetesen némi tanakodás után össze tudtunk.
Azóta ezzel a kis csapattal napi email kapcsolatban voltunk, egyeztettük az elképzeléseinket, és összehoztuk azt az öt hat pontot amit a legfontosabbnak tartottunk, az azonnali tűzoltásra.

A kiindulási pontunk az volt, hogy a gazdasági válságnak köszönhetően a bevételeink csökkennek, míg a kiadásaink, hatványozottan nőnek. (Elsősorban a nagytömegben, nulla forinttal, és devizahitellel elhozott nagy értékű autók törlesztő részletére gondolok)
Azt gondoltuk, hogy meghívóink, is e tényekből kiindulva érezték úgy, hogy itt az ideje a kétoldalú kommunikációnak.

Az általunk legfontosabbnak ítélt kérések, tőmondatokban:

Címre érkezéskor azonnali óraindítás;  - gondolom nem kell most itt részleteznem.

Extra kiállási díj; - minden extra igény felmerülése esetén alkalmazandó tarifaelem.

Cégeken belüli létszámstop; - finomítottam az eredeti elképzelésen, és úgy vetettem fel, hogy csak két év szakmai gyakorlat igazolásával lehessen bejutni a TFTSZ tagszervezeteibe. (A taxisképzés, kamarai kézbe kaparintása, ami egy hallgatólagos létszám szabályozási eszköz lehetne a kezünkben)

Fuvarszámarányos tagdíj; - mondván, hogy létszámstop esetén is legyen bevétel növelési lehetősége a telefonszám-tulajdonosnak.

Az autókategóriák eltörlése, az új beruházások (autóvásárlások) forszírozásának felfüggesztése.

Úgy gondoltuk, hogy ha komolyan vesszük  a magunk által támasztott elvárást, hogy csak olyat kérünk, amit egy tollvonással, saját hatáskörben meg tudnak valósítani, nem okoz anyagi veszteséget a cégtulajdonosnak, akkor a másik oldal ezt értékelni fogja. Ezért nem terveztünk beszélni mélyebb, komolyabb problémákról, hisz tudjuk, hogy ezeknél sokkal súlyosabb gondok szabdalják szerteszét a szakmát.

A szervezés folyamán kiderült, hogy talán kicsit tudatosan is, a TFTSZ vezetése úgy döntött, hogy nem egy teljes plénum (minden cég képviselője) ül le velünk beszélgetni, hanem Tamás Miklós Elnök, és Dudás Zoltán Főtitkár képviseli a fuvarszervező vállalkozásokat.

Amikor ezt megtudtuk, kicsit elkenődtünk. Abban a pillanatban tudtuk, hogy ezen a tárgyaláson döntés nem fog születni.  Természetesen mi is lecsökkentettük a létszámunkat, hisz értelmetlen lett volna két emberrel szemben tízen leülni.

Önként jelentkezéses alapon, öten találkoztunk a Vahot utcában a City központ előtt.

Apuka; Forest; Szasza;  a Taxi 2000-től egy Edit nevű lány, és én (tomajer)

Szépen megterített asztalok fogadtak bennünket a tárgyalóteremben. /Sajnos elfelejtettem Foxot értesíteni az időpontról, így fotók nem készültek:-(/

A kölcsönös bemutatkozások után, Tamás Miklós felvezette a beszélgetés apropóját. Vagyis, hogy a TFTSZ miért érezte időszerűnek ezt a beszélgetést. Kicsit meglepett bennünket, mert mint megtudtuk a cél az volt, hogy meggyőzzenek bennünket arról, hogy nem vagyunk ellenségek, és a fuvarszervezők érdekei nem ellentétesek a taxi gépkocsivezetők érdekeivel. /Valljuk be, kemény fába vágták a fejszéjüket:-) /

Udvariasan végighallgattuk, bólogattunk is nagyokat, aztán a tárgyra tértünk. Természetesen megköszöntem, hogy eszükbe jutottunk, és előre elnézést kértem azokért a mondatokért, amiket majd a fejükhöz vágunk. Megállapítottam, hogy a jelenlévők létszáma alapján tudjuk, hogy itt ma döntés nem születik. Ilyen elvárásaink nincsenek is, hiszen ahogy mindig, most is az lesz a válasz, hogy „mi egyetértünk, de sajnos a többiek nem fogják megcsinálni…így meg ugye érthető, hogy nem lehet…”.  Elmondtam, hogy tudom nem velük (City Taxi) van a legnagyobb problémánk, és vegyük úgy hogy a mondanivalónk nagy része úgy végződik, hogy: „…kivéve a Gyevi bírót..akarom mondani a City Taxit”:-)

„Rövid” monológban elsoroltam az elképzeléseinket.

Dudás Zoltán kezdte a válaszadást. Némi történelmi visszatekintés után, tételesen és egyenként bebizonyította nekünk, hogy az elképzeléseink kivihetetlenek.

Ez most persze így igazságtalan, hisz komoly vita volt. Érvek ütköztek érvekkel, amiből kis csapatunk minden tagja aktívan kivette a részét. De sajnos végső érvként mindig beleütköztünk, a piac, a versenyhivatal, vagy a politika szavakba. Ezek a varázsszavak, amolyan Jolly Jokerek, amik ellen már nincs érv. Ezekről lepattan minden.

Komoly oktatást kaptunk a kapitalizmus politikai gazdaságtanából, (ami az én korosztályomnak még kötelező tananyag volt) a piac mindenhatóságából, a Versenyhivatal kérlelhetetlenségéből, és a politikusok, nemtörődömségéből. Forest ugyan egyszer megjegyezte, hogy „nem akarásnak nyögés a vége”, de sajnos viccnek vették.

Végeredményben megállapítottuk, hogy a problémákat mindannyian látjuk, de a megoldási lehetőségekben nem léptünk előre egy jottányit sem. Jót beszélgettünk, de nem váltottuk meg a világot. (Meghallgattuk a TFTSZ, és a Kamara nagyívű, és álomszerűen tökéletes elképzeléseit a jövőről, amit sajnos sajnos, ezidáig még nem sikerült átverniük a gaz politikusokon, de nagyon rajta vannak az ügyön....)

A végén megállapodtunk abban, hogy rendszeressé tesszük az ilyen jellegű találkozásokat, és kierőszakoltunk egy ígéretet arra, hogy megszerveznek nekünk egy olyan találkozót, amire elhívják, az összes tulajdonost. Megígértük, hogy arra mi is bővített küldöttséggel, (pl Kovács Indián Zoltán) megyünk majd:-)

EMLÉKEZTETŐ  

Idézet:

" Az emlékeztető mindig arról szól, hogy aki lejegyezte mire emlékszik."

üdv;

dz

• Ma kaptam egy hosszabb telefont Ahol az előkészületek zajlottak.
  
• E cikk fóruma, ahol várjuk a véleményeket