Beszélgetés Tamás Miklóssal a rablásról

2007.11.22.

Le a földre!!!
Amikor az arcod előtt 20 centire egy remegő kéz fegyvert tart, akkor nem a hősködés jut az eszedbe, hanem az életedet mented.



Hallotaxi: Kérlek, mesélj a rablásról!

Miklós: Szokásunknak megfelelően hétfő reggel kimentünk pénzért a diszpécserközpont vezető kollégámmal, Bauer Zoltánnal. Erre a tranzakcióra, a csekkes forgalom finanszírozása miatt volt szükség. Annak rendje, módja szerint felvettük az összeget, a 10 millió forintot. A bankból egy páncélajtón kiléptünk az utcára. Ott pár lépés megtétele után két csuklyás, símaszkos bűnöző rontott ránk. A kollégámat hátulról leütötte, engem pedig fegyverrel kényszerítve, kiabálva, az aktatáska átadására kényszerített. Mindez 15 másodperc alatt történt, a bank járdáján, a páncélajtótól 8 méterre, a mi Citys ajtónktól 30 méterre. Ott autóforgalom nincs, lényegében a két épület közötti járdán történt az eset.



Hallotaxi: Említetted, hogy a szokásos pénzfelvétel történt. Mennyire köztudott, hogy nálatok ez a szokás?

Miklós: Ez annyiban köztudott, hogy a taxiscégeknél ez a gyakorlat A pénzforgalom a csekkek finanszírozása, és ellentételezése okán történik. Fizetés, más egyéb kifizetés természetesen nálunk sincs, azokat mi is - mint minden normális helyen az országban - utaljuk. Négynapos ünnep után, hónap első munkanapján, sok kézpénzre volt szükségünk, hiszen a kollegáink jöttek a csekkjeiket beváltani. Mivel nálunk ez a csekkes forgalom az évek során jelentősen felduzzadt, a pénztárunkat fel kellett tölteni pénzzel.


Hallotaxi: Említetted, hogy egy páncélozott ajtón léptetek ki a bankból és nem a főbejáraton, ahol minden más ügyfél közlekedik.

Miklós: Épp ez a lényege, feltételezhetné az ember, hogy a banknak is van felelőssége. Sajnos nincs. Hiszen egy páncélszobában történik ezeknek a nagyobb összegeknek a kifizetése. Az ügyfél választhatja ezt a megoldást. Mi is a több milliós pénzfelvételeknél pontosan biztonsági okokból választottuk ezt a módszert. Azért, hogy ne lássák az ügyfélkörben tartózkodók, hogy 10 ezres kötegeket rakunk az aktatáskába.



Hallotaxi: Mondtad, hogy Bauer Zolit leütötték a rablás során. Ez minden felszólítás nélkül történt? Azonnal ilyen drasztikusan lépetek fel az elkövetők?

Miklós: Abszolút, egyből ütöttek. Mi csak a dobogó léptekre lettünk figyelmesek. Azt hittük, hogy kocogók, ugye az emberben nem az merül fel azonnal, hogy most őt kirabolni készülnek. A háta mögül dobogó lépéseket hall, akkor hátranéz önkéntelenül, hogy ha jön kocogó, futó, akkor azt elengedje. Mire hátranéztünk már csak az emelkedő kezet láttuk, amiben egy vasdorong, vipera volt és már ütött is az egyik elkövető, a másik meg őt megkerülve, a pisztolyt felém tartva követelte a pénzt.


Hallotaxi: Mi történt miután átadtad a pénzt?

Miklós: Miután átadtam a pénzt, bevágódtak egy időközben odaérkező fekete 124-es Mercédeszbe, ami szintén lesben állva figyelte az fejleményeket, majd a Vahót utca felé nagy gázzal elhajtottak a helyszínről.



Hallotaxi: Ezek a száraz tények, amik történtek. Emberileg Te ezt, hogy élted meg?

Miklós: Szokták mondani, hogy ez nagyon nehéz és aki ezt nem élte át, az nem tudja, hogy miről beszélünk. Úgy hogy én is csak ezeket, a szinte már frázisnak tűnő dolgokat tudom mondani. Nem hiszi el az ember, hogy vele ilyen megtörténhet. A borzalmas az, hogy azt hiszed, ura vagy a dolgaidnak, cselekedeteidnek. Majd megtörténik ez a 15 másodperc, mert ugye erről beszélünk, és ez alapjaiban megváltoztat mindent. Hiszen nem elég, hogy nem vagy beteg, mindegy hogy boldog vagy, hogy azt csinálhatod amit szeretsz.
Majd jön egy ember és elédugorva előránt egy pisztolyt. És az ő kénye-kedvének vagy kiszolgáltatva, vajon ő miként gondolja, hogy neki mennyire van szüksége arra, ami nálad van és ezért meddig megy el. Arra gondolok, azt hogy mennyire porszem az ember, ilyenkor jön rá.
Természetesen nem ott rögtön az elkövetéskor, hanem órákkal-napokkal később. Ez rámtör, - sokszor rámtör. Meg kell harcolni különböző dolgokkal, főleg a saját lelkiismeretemmel. Egyetlen dolog motivál, azt várom nagyon, hogy elfogják a tetteseket. Mert bármennyire is nem érnek vádak, teljes megnyugvást csak ez hozhat. Gyakorlatilag rossz lett minden, nagyon. Az intim szférájába törnek ezzel bele az embernek, az egyéb dolgokról nem is beszélve. Például az,hogy az összes okmányomat elvitték. Tudjuk milyen rettenetes utánjárás ezeket újból beszerezni.


Hallotaxi: Zoli az ütés következtében elvesztette az eszméletét? Milyen mértékű volt a sérülése?

Miklós: Nem, hála istenek nem. A térde sérült meg amikor próbált félreugrani az ütés elől és elbotlott. Az elkövetők a fejére akartak lesujtani,de az ütés a vállát érte. Zoli a keleti harcművészeti sportokban jártas, talán ez mentette meg Őt a nagyobb bajtól.
Volt annyi lélekjelenléte,hogy elrántotta a fejét. De ez egyben legyen intő jel bárkinek, bármennyire is jártas és jó valaki ezekben a sportágakban, egy hátulról jövő, sunyi módon lesújtó ellenféllel szemben ő is tehetetlen. Hiszen nem erre készült fel. Ennek az egésznek a mechanizmusa – mármint a támadásnak - erre épül fel, a meglepetésre. A siker ilyen esetekben szinte garantált. A sikert képletesen értem, mert nagyon remélem a sikert azt fogja jelenteni, hogy elfogják az elkövetőket. Az ilyen típusú bűncselekményt nagyon szűk réteg követi el. A rendőrség részéről kaptam olyan visszajelzést, hogy az egymillió forintos nyomravezetői díjat tegyük le. Ez egy közjegyzőnél már meg is történt.



Hallotaxi: A rendőrök hogy viszonyultak hozzátok?

Miklós: A rendőrök hozzáállása abszolút pozitív volt. A siker zálogát is ebben látom.
Azt hittem eddig, hogy ilyen csak az amerikai filmekben van. Ilyen erőt, ilyen olajozott gépezetet, ekkora apparátust, nem tapasztalni máshol. Ami imponáló, az az amikor látod, ahogyan elkezdenek dolgozni. Amikor kiérkezik 10 autó, tele civil rendőrökkel és mindenki teszi a dolgát. Azonnal a kamerák visszanézése, a nyomrögzítés, a tanúk felkutatása, a körözés leadása, az áldozattal való foglalkozás kezdődik. Egy elég precíz és hosszadalmas kihallgatás követte ezeket az eseményeket a Teve utcában. Nagyon rendesek voltak a rendőrök, és azt kell mondanom, hogy nagyon rendesek a mai napig is.
Folyamatosan kapcsolatban vagyunk, tájékoztatnak, igaz, hogy mi is segítünk, amiben tudunk, a bejövő információkkal.


Hallotaxi: Bent a központban és az utcán a kollégáid, hogy fogadták a hírt?

Miklós: Nagyon megértően. Szívmelengető és nagyon rendes, megértő visszajelzéseket kaptam. Persze önkritikusan el kell mondanom, hogy volt pár negatív visszajelzés is, de ez, ha a 100%-ot nézzük, akkor maximum 1-2% volt. Nem a kollégáim, vagy mi tehetünk erről a helyzetről, nem kell érzékenykednem. Valóban, ha nem megyünk pénzért, akkor ez nem történik meg. Amit boncolgat ez a pár kollegám, hogy miként kerülhettük volna el ezt a kárt, ami a Cityt érte, illetve a személyes kockázatot, ami minket ért. De mondom, a kollégák nagyon nagy része, csak a személyes hogylétünk miatt aggódott és biztosítottak minket, hogy örülnek annak, hogy maradandó sérülés nélkül megúsztuk a rablást. Ha kell, a pénzt pótolják, segítenek benne, hiszen a pénz pótolható. Nagyon megható sms-ek, e-mailek, személyes megkeresések érkeztek, nem is gondolná az ember, hogy ilyen összefogás történik azonnal.



Hallotaxi: Az összefogás szóra hagy csapjak le! Amikor megtörtént a rablás, utána a taxisok beszálltak a keresésbe?

Miklós: Nálunk történt meg az első riasztás, és aztán amennyire sikerült értesítettük a többi céget is. Több-kevesebb sikerrel. Ugye mi nem tudtuk elhagyni a helyszínt. Zoli beszaladt a diszpécserközpontba, ahol a rendszámot bemondva értesítették az utcán lévő kollégákat.
Be kell valljam, hogy ebben nagyobb rugalmasságot várhattam volna. Mentségére legyen mondva a diszpécserszolgálatunknak, akiket szintén sokkolt ez az eset, hogy ilyen szituációra ők sem voltak felkészülve. Talán nem olyan súllyal kezelték ezt a dolgot. Többet is tehettek volna, nem történt meg azonnal a más cégnél dolgozó taxisok értesítése. Ez nagyon-nagy baj, hiszen az a 1500-2000 potenciálisan utcán lévő kolléga nagyon sokat tehetett volna a rablók azonnali elfogása érdekében. De még egyszer mondom, én magam felmentem a kollégáimat annyiból, hogy nem volt még ilyen eset. Hiszen egy taxis megtámadására mindenki fel van készülve. Ilyenkor az apparátusunk tökéletesen működik, de ez az eset szinte már a hihetetlen kategóriába tartozott. Amikor pedig már elindult volna a gépezet, addigra már késő volt.


Hallotaxi: Család, hogy fogadta otthon a történteket?

Miklós: Köszönöm a kérdésedet, itt is később csapódott le, de hála istennek túllépünk ezen. Ami az eset jellegéből adódik, gyakorlatilag a családom minden tagja a médiából és az internetről értesült a történtekről. Mivel az egyik telefonom a táskával együtt eltűnt, a másikat meg a folyamatos rendőrségi kihallgatás miatt nem használhattam, így velem a kapcsolatot csak jóval később tudták felvenni.


Hallotaxi: Tudomásom szerint a személyes irataidat is elvitték, a lakáskulcsodat, szóval mindent, amiről beazonosítható vagy. Ez nem okozott plusz ijedtséget?

Miklós: Utólag nyílván. Ez nem akkor ott azonnal történik, hanem jóval utána, amikor van időd alaposan belegondolni a történtekbe. Igen, az összes okmányom, kulcsom, irodakulcsom, személyes emléktárgyak, ami még jobban fáj, ahogy szokták mondani. Az emlékbe kapott töltőtollak. Ezek a személyes holmik is azt mutatják, hogy egy ilyen rablásnál az embernek a magánszférájába is betörnek.



Hallotaxi: Mi fog változni a történtek után?

Miklós: Mindent megváltoztatunk. A legalapvetőbb, hogy mi, a vezetőség, nem kíván pénzt szállítani a későbbiekben. Nem megyünk többé mi a bankba. Még egyszer elkövetni egy olyan hibát, ami már megtörtént, már bűn lenne. A banki járatokat jövőben fegyveres pénzszállítók fogják végezni, amiért nyílván fizetni kell, amiért eddig nem kellett. Ez azért forintosítható megtakarítás volt. Az összes létező helyen megerősítettük a biztonsági intézkedéseket, rácsokat szereltettünk fel, plusz kamerákat helyeztünk el.


Hallotaxi: Bauer Zoliról mit tudsz, ő miként élte meg a rablást?

Miklós: Minden nap beszélünk, hiszen munkakapcsolatban vagyunk. A történtek után két nappal elment Egerbe pihenni. Ő olyan ember, aki rendkívül nyugodt, kifelé nem igazán mutatja a gondjait. Biztos vagyok benne, hogy belülről felkavarta, lélekben biztosan. Még egyszer mondom, az, hogy az embert kirabolják, egy borzalmas érzés, és itt nem a forintra gondolok, hanem hogy 2-3 ember úgy gondolja, hogy most tőled valamit elvesz, mert ő így kelt fel reggel. Ami szintén borzalmas, hogy ezek az emberek ugyanúgy járnak dolgozni, mint mi. Ezt nem tudom felfogni. Ő reggel ugyanúgy összeszedte a barátait, szépen körbejárta őket, és fejükre húzták a sísapkát, betárazták a fegyvereiket, beültek a Mercédeszükbe és elmentek rabolni. És majd eldöntik valamikor, hogy most meddig mennek el. Amennyiben valaki nem adja elég gyorsan a táskát, akkor meghúzzák a ravaszt, ha gyorsan adja, akkor nem húzzák meg. Ezek a nehéz dolgok, amiket meg kell emészteni.


Hallotaxi: Gondolom Zolit ért ütés után fel sem merül benned az ellenállás?

Miklós: Megmondom őszintén, itt nincs ilyen helyzetben az ember. Itt nincs szó ellenállásról. Szerintem az ember pszichéje, úgy van megalkotva, itt a túlélésre játszol. Itt nincs olyan, hogy hirtelen megfordulsz és egy ökölcsapással leteríted a rablót, ezek a filmekben vannak. Amikor ott áll előtted egy ember, aki remegő kézzel fegyvert nyom a fejedhez, és üvölt artikulátlan hangon, hogy le a földre, akkor nem azon gondolkodsz, hogy miként védd meg magad. Vagy hogy valahonnan előrántsál egy pisztolyt, vagy karate mozdulatokat tegyél, hanem mented az életedet. A filmekben biztos nem ezt láttuk, nem ezen szocializálódtunk, de az élet az ilyen és nem azért, mert én nem vagyok hős, hanem mert ez egy reflex. Különben a rendőrök erősítettek meg abban, hogy helyesen cselekedtem és nem azért, hogy vigasztaljanak, hanem mert az az egyetlen jó megoldás, ha az ember nem tanúsít ellenállást. Ilyenkor nem szabad, hogy megremegjen az áldozatnak sem a keze, sem a gondolata. Az a bűnöző, aki minimum 4-5 napja ezen gondolkodik, felkészül, autót lop, rendszámot lop - mert ugye erről is volt szó – . fegyvert , csuklyát szerez és tudja, hogy 8-10 év börtönt kockáztat, az nem fogja azt mondani, ha már elment egy bizonyos pontig, hogy meggondolta magát. Kiugrott a kocsiból és fegyvert rántott. Ha te ott ellenállsz, akkor is végigviszi. Nem biztos, hogy megöl, nem biztos, hogy megnyomorít, de az, hogy megy tovább és mindent elkövet, hogy megszerezze a táskát az biztos.


Hallotaxi: Végezetül, mit tennél másként, ha visszapörgethetnéd az idő kerekét?

Miklós: Nem hoznék ki pénzt!!! Nagyon bánt, rendkívül bánt, mert a közös tulajdonunkból tűnt el egy darab.

Hallotaxi: Köszönjük!


A riport után megkértem Tamás Miklóst, hogy vezessen körbe a tett helyszínén. Az irodájából kilépve a diszpécserközpont felé vettük az irányt és az ott dolgozó emberek mellett elhaladva egy ajtón keresztül azonnal az utcára léptünk ki. Innen 30 méterre történt a támadás. Az eset külön érdekessége, hogy a Budapest bank épületének csak két oldala van bekamerázva. Az ügyfél ki- és bejárat, és ahol a páncél ajtó található, bár Miklós jelezte, hogy nem ilyen kamera volt akkor felszerelve, hanem egy sokkal kezdetlegesebb. Viszont két oldal teljesen beláthatatlan a kameráknak. Az egyik helyen pedig van egy kijárat is, amit igénybe is szoktak venni az ügyfelek. Persze csak azok, akik nagyobb összeget vesznek fel. Olyan érzése van az embernek, hogy a bank a biztonságos páncélszobából szinte egy sikátorba löki ki a kiemelt ügyfeleit, ahol potenciális áldozatokká válhatnak.

A bank épületén elhelyezett kamera felvételén látszott, hogy 8.30-kor érkeztek meg a támadók, autóval körüljárva az épületet, terepszemlét tartottak. A támadás 8.50-kor történt. Lecsaptak az első kilépőkre, akikről feltételezték, hogy pénzfelvétel céljából jártak a bankban.

Miklósék kilépve a bankból balra fordultak, majd 8 méter megtétele után ismét balra kellett kanyarodniuk. Innen már látszott is a diszpécserközpont ajtaja. Ekkor figyeltek fel a dobogásra és mivel azt hitték, hogy kocogók érkeznek, kissé hátrafordulva szétnyíltak. Ebben a pillanatban érte Bauer Zolit az ütés, ami szerencsére nem a fejét érte, hanem lecsúszva az úgynevezett csuklyás nyakizmot találta el. Az ütés erejétől a földre zuhant. Közben őket kikerülve a másik elkövető, fegyverét előre tartva, Miklósra kiabált, hogy „le a földre”!
Miklós, hogy védje magát, a táskát tartó kezét az arca elé kapta és ezt kihasználva a támadója kitépte a táskát a kezéből. Ebben a pillanatban fékezett mellettük egy Mercédesz és abba beugrált a két elkövető, majd a Vahót utca felé távoztak.

Zoli felállt a földről és az autó után futott, hogy megjegyezze a rendszámát, majd a központba berohanva értesítette a kollégákat. Közben Miklós a rendőrséget értesítette a megmaradt telefonján. Ez olyan 2-3 percet vett igénybe és az első gyalogos járőr az eset után kb. 15 perccel érkezett a helyszínre. Utána indult be az igazi apparátus, de sajnos addigra vagy 20 perc előnyük volt az elkövetőknek.








További képek itt!!!