Aktuális cikk

Archivum:

2007. Május - Június

2007. Április

2007. Március

2007. Január

2006. December

2006. November

2006. Október

2006. Szeptember

2006. Augusztus

2006. Július

 

2007. Július - Szeptember

Sajna ez ismét egy olyan igazi „csak velem történhet meg” kategória.

Állok a nyugatiban és kivételesen elégedett vagyok a világgal. Addig egy sima nap, semmi extra. Fuvarok jöttek, mentek, én meg nyugalmi síkon leledzettem.

- Kérném a nyugati elsőt!

Szépen jelzem, kapom a címet és már robogok is a Nagymező utcába.
A megadott címnél egy férfi álldogál és amint meglát már le is reagálja a taxi érkezését, vagyis felém indul.

- Maga jött XY névre?
- Igen, én vagyok a szerencsés.
- Akkor egy pillanat – intett nyugalomra, majd visszafordult a másik oldalra és elkiáltotta magát. – Jóóózsi, itt a taxink!

Érdeklődve szemlélődöm, próbálom kiszűrni a járdán haladók forgatagában a Józsi névre keresztelt illetőt. Józsival nem is volt baj, de azzal, akit épp az összeeséstől próbált megtartani, na azzal már adódtak problémák.

Üveges tekintet, a hangok foszlányokban jutnak már csak el az agyig, vörös fej, szederjes, hányásra formálódó száj.

- Elnézést – kezdek érdeklődni – elnézését, őt is be szeretnék tenni az autóba?

Miközben ezt kérdeztem elkövettem egy hibát, szép lassan előbbre gurultam, hogy ismét egy vonalban legyek azzal, aki először odajött hozzám érdeklődni.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

…jött a válasz.

Na ennek meg mi a baja??? Tiszta fehér lett, rémülten néz rám és csak kiabál.

- Tessék? –teszem fel az ilyenkor lehető leghülyébb kérdést.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, RÁÁÁÁÁÁÁÁMEEEEEEEEENT A LÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁBAMRA!!!!!!

Húúú a fenében, tényleg, akkor ez miatt emelkedett meg az autó.

- Elnézést, de a barátját nem tudom elvinni – mondtam gyorsan, terelve a figyelmét arról a tényről, hogy 1,5 tonna halad épp át a lábán, és elvéve az élét ennek az eseménynek, olyan természetes dologként fogadva a hírt, hogy épp a lábán állok.
- Álljon már le a láááábamról.
- Rendben, de sajna nem tudom elvinni a barátját – ismételtem, mert állítólag az a tudás mamája és közben szép lassan legurultam a lábáról.
- Neeem érdekel csak menjen már a fenébe!!!!

Na nekem sem kellett több, elhajtottam, hiszen a kedves utas kérte ezt.

Délen beszólok (reklama csatorna), hogy elhaladtam, mert 3 fiatal közül az egyiknek mentő kell, nem taxi, bár ha legurít még egy felest, akkor halottas autó.

Visszaállok a Nyugati droszt elejére, hiszen megégtem.

Jelzem ezt a mögöttem lévőnek, majd várom, hogy a sorsom beteljesüljön.

Látom ám, hogy a mögöttem lévő autóhoz odalép egy fiatal srác. Kinyitja az autót és bekérdez.

Na, ezt látnotok kellett volna. Taxisunk színe hirtelen fehér lesz, majd vörös és ismét fehér, miközben azt figyeli, hogy én látom-e, hogy mi is zajlik mögöttem.

Láttam. Tett egy olyan mozdulatot, mint ha előre mutatna, hogy én vagyok az első, de közben erősen szóval tartotta az utas jelöltet és közben gondolom elmormolt magában vagy 20 miatyánkot, hogy a diszi szólítson már le az első helyről.

Én meg csak figyeltem mereven az arcát, belenézve a tükörből a szemébe.

Beszélnek, utas beszáll, közben taxisunk erősen gesztikulálva mutat előre, felém azt a hatást keltve, hogy az utassal küzd, hogy megértse én vagyok az első.

Anno 5-8-ig osztályig az egyik haverommal tanítási óra alatt úgy kommunikáltunk egymással, hogy szájról olvastunk. Végére már félelmetesen belejöttünk, bár igaz, ez a képességem mára már rendesen kopott, de azt még le tudtam olvasni a taxisunk szájáról egy ilyen előre mutatásnál, hogy azt kérdezi az utastól, hogy most akkor merre is kell elindulni?!!!

Végre elhangzik a várva várt mondat:

- Kérem a Nyugati elsőt.
- Pluty.
- 1014.-nek Nyugati Mc Donnalds XY néven.

Taxisunk arca kisimult, majd kiugrott az autóból és miközben felém haladt felhúzta a nadrágját és hozzám lépett.

- Nem te vagy az első? Vagy vettél fel címet.
- Igen, már nem én vagyok az első, már nem vagyok szabad, és ezt te nagyon jól tudod, mert rendesen leizzadtál ezalatt a 2 perc alatt miközben szóval tartottad az utasom.

Persze tette a hülyét miközben nem győzte húzgálni a nadrágját.

Nem vitáztam, mentem a címre és lényegében még a sors kegyes is volt hozzám, mert a kedves a szigetre ment, ahova nekem is szándékomban állt (igaz kicsit később), mert lassan rám került a sor az ellenőrködésben.

Mint az utólag kiderült, 63 km-es fuvarról volt szó…

Persze azt nem írom le, hogy melyik kollégáról van szó, mert különben rendes gyerek ő, csak szereti a pénzt…ez van.

2007.09.08

---

Éjfélkor engedtek ki a Honvéd korházból. Ekkor már 12 órája rohangáltam orvostól(?) - orvosig.

Na de kezdem az elején.

Kedden ülök a gyerekekkel a Svábhegyen a tüdőgondozóban, miközben őket vizsgálgatták. Ott ülök és szépen köhögök.

- Apuka is asztmás? – kérdezte a nővérke.
- Nem, apuka nem normális és tegnap csúnyán magára engedte a klímát, most meg szenved – válaszoltam, amin jót derült a hölgy.

Éjszaka kimentem melózni, de néha olyan fulladásszerű köhögés jött rám, hogy az utasok gyanúsan méregettek. Haza is jöttem, mert nem éreztem jól magam.

Délelőtt felébredtem és éreztem világ vége van. Fájt az egész hátam, és amikor köhögtem, akkor ki akart szakadni a tüdőm. 12 után nem sokkal olyan köhögés jött rám, hogy majdnem összeestem. Na ennek fele sem tréfa, ez tuti mellhártyagyulladás, orvos kell, gyógyszer kell.

Gyorsan felöltöztem és leindultam az autóhoz. Beszállok a liftbe és szenvedek rendesen.
Egyszer csak azt veszem észre, hogy a liftben füst terjeng. Kajakra égett a lift teteje, valami okos a neonvilágítás fölé papírzsebkendőt tett és vagy ő, vagy a világítótest által kibocsátott hő, meggyújtotta.

A földszinten kizuhantam a liftből és majd megfulladtam. Na nem a füst miatt, hanem csak úgy magamtól. Közben rátenyereltem a gondnok csengőjére, hogy jöjjön és oltsa el a parazsat, mert addigra csak az maradt.

A gondnok felesége nyitott ajtót, aki amikor meglátott engem fuldokolni, meg a liftből kiáramló füstöt, azonnal pánikba esett, és mindenáron a liftet akarta lezárni. Nem győztem mutogatni neki (köhögés közben nehéz beszélni), hogy szerintem sokkal eredményesebb lenne, ha eloltaná a liftet, mint ha lezárja.

Szerencsére előbotorkált a férje, egy olyan 2 méter magas nyúlánk férfi, és gyorsan cselekedett. Végre elindulhattam a kocsi felé. A Béke téri SZTK-ban van a körzeti orvosunk rendelője. Útközben néha meg kellett állnom, mert a köhögéstől megszédültem és olyan bizonytalan lett minden. Már csak az hiányzott volna, hogy megtörjem a kocsit…

Megérkezek a rendelőhöz, a kocsit nem egészen szabályosan a buszmegálló öblében állítottam le (ez volt a bejárathoz a legközelebb) és eltámolyogtam az ajtóig…ami nem nyílt ki.

Rendelési idő:

8-12-ig
16-20-ig

Ráadásul az én orvosom pont 12-ig rendelt, legközelebb másnap 16 órától. Szép, most mit csináljak? Odamegyek a portáshoz és érdeklődöm, hogy mi a teendő, ha én épp bajban vagyok, de most nincs háziorvosi rendelés?

- Menjen el az ügyeletre, az Esküvő közbe. Tudja hol van?

Csak intettem neki, hogy igen, mert ismét pont akkor kapott el egy roham.

- Jó, menjen csak, szerintem indokolt hogy zargassa őket. – bocsátott utamra.

Na ez megnyugtató, nem feleslegesen fogom őket zargatni.

Kocsiba be, irány az ügyelet. Itt sem foglalkoztam sokat a parkolással, majd nekizuhantam a csengőnek.

- Jó napot. – köszöntött egy hölgy, aki ajtót nyitott.
- Csókolom, az ügyeletre jöttem, mert…- és itt gyorsan összefoglaltam az eddigi eseményeket, a liftes sztori kivételével.
- Sajnálom, de a doktor kiszálláson van. 3 cím futott be, ami legalább 3 órai várakozás.
- Akkor drága én most mit tegyek?
- Nem tudom, ha akarja leülhet, de teljesen bizonytalan az orvos megérkezése, mert ha addig befut újabb cím, akkor oda fog menni. Van, amikor egész nap nem is látom.
- De drága, nekem orvos és gyógyszer kell, mert szerintem mellhártyagyulladásom van és kezdem igen rosszul viselni.
- A diagnózist bízza az orvosra. Menjen be az SZTK-ba, ott mutassa meg magát.
- Melyik osztályon? Szemészet, fülészet vagy urológia?
- Igen – gondolkodott el -, ezt nem tudom. Tudja mit, menjen be a Nyírőbe és ott mondja el mi a gondja.

Elindultam.

Már régebben is megfigyeltem, hogy egy-egy ilyen korház portása kiképzett orvos, de minimum profi diagnosztika.

- Jó napot – köszöntem, majd megkapaszkodtam a portásfülkébe és vagy 5 percig köhögtem.

Portás elnézett mellettem, meglátta a taxit.

- Taxis? – szegezte nekem a kérdést miután elcsendesedtem.

Bólintottam.

- Hasogat amikor köhög?

Bólintás.

- Alig kap levegőt?

Bólint.

- Van klíma az autóban?

Bólint.

- Mellhártya, nagyon tud fájni.

Bólint.

- Mit szeretne?
- Orvost, gyógyszert.
- Hö-hö-hö, na akkor nem jó helyen jár.

Gyorsan pár szóban összefoglaltam az eddigieket és könyörgően néztem rá.

- Fiatalember, menjen el a patikába, kérjen valamit a patikustól, amivel estig kihúzza, majd menjen vissza az ügyeletre.

Nem vitatkoztam. Minek? Ez a portás többet tud, mint sok orvos.

- Csókolom, gyógyszert szeretnék fulladásra. – kezdtem bele a patikában is.
- De milyen fulladásra és milyen orvosságot? Orvosnál volt?


Megint elmeséltem a mai napom – már marhára untam és nagyon fárasztott is – majd megpróbáltam olyan esdeklően nézni, mint a Shrekben a macska.

- Jajj mit kezdjek most magával? Az orra nem folyik? A szeme nem ég? Nem görcsszerű a fulladás?

Bólintás, bólintás, bólintás…

- Akkor ez nem mellhártya, hanem allergiás görcs. Mivel tegnap hidegfront volt a hörgők…bla-bla-bla-bla…na, majd adok magának valamit, az segíteni fog estig.

Végre.

- Diaphyllin, ez nagyon jó. Vegyen be gyorsan most belőle egyet, majd délután még egyet.

Megköszöntem, majd miután a család félnapi kajapénzét kifizettem, elrobogtam.

Fekszem itthon, és látványosan szenvedek. Igaz, köhögni nem köhögtem – nem is nagyon mertem -, de nagyon fájt az egész hátam, mellkasom.

20 óra. VÉGRE!!!

Irány az ügyelet.

Két csapat volt rajtam kívül még ott. Egy házaspár, ahol a férfitag benézte a gyógyszereket és ő vette be a felesége fogamzásgátlóját, meg 3 suhanc egy lánnyal. Itt az egyik fiú jóban volt a csapat lánytagjával – manapság már ez is furcsa – és olyan hevesen sikerült a dolog, hogy a kislány lekapta a srác hátáról az anyajegyet és most meg vannak ijedve, hogy elrákosodik az egész csapat. Nem a legokosabb fajtából voltak elengedve.

Jókat rötyögtem ezen, majd gyorsan fulladtam egy keveset. Mire rám került a sor, már rendesen a halálomon voltam.

- Jöjjön be - invitált egy kedves fiatalos nővérke.

Belavírozok és le is zuttyantam a doktornő elé és már mondtam is az unalomig ismételgetett panaszaim.

- Ne nekem mondja, hanem a doktornőnek – tett irányba az élemedett korú hölgy és rámutatott arra a fiatal hölgyikére, aki beengedett.
- Elnézést - zavarodtam össze, és gyorsan átültem a másik székre és kezdtem elölről az egészet.
- Nem kell megismételnie – mosolygott rám -, azért mert háttal ült nekem, hallani hallottam, amit mondott.
- Bocsánat, de nem szoktam meg, hogy egy rendelőben az orvos nyit ajtót és nem a nővér.

Ezen jót kacarásztak és elmondták, hogy a nővérke most kicsit nehezen tud járni…az okára nem jöttem rá.

Közben valamit az ujjamra tett.

- Húha, 130-as a szaturációja!!!
- Az baj? – kérdeztem ijedten.
- Nem a legjobb. Nem szédül, a mellkasában nincs nyomás, nem zsibbad a karja stb…
- Drága, ne ijesztgessen, mert ha eddig nem is volt, de mindjárt lesz. Szerintem sima mellhártyagyulladásom van.
- Rendben-rendben, de azért készítsünk egy EKG-t, csak a biztonság kedvéért.

Lefektettek és rám tették az ilyenkor szokásos dolgokat.

Amint vízszintesbe kerültem azonnal rohamosan javult az állapotom. Ezt meg is említettem.

- Értem, szóval terhelésre fokozódnak a tünetei?! – mondta ezt olyan hangon, hogy a frászt hozta rám. – Na majd mindjárt meglátjuk.

Kattog a gép, én meg fekszem és azon álmodozom, hogy lassan felírnak nekem egy antibiotikumot és mehetek haza. Majd jót nyavajgok az asszonynak és ő majd jól ápolgat. Hoz nekem majd vaniliáskarikát, meg befőttet, meg minden ilyen betegnek való dolgot.

- Ajajajjj – törte meg a csendet a doktornő – Klárika, jöjjön csak gyorsan ide.

Klárika odasertepertélt.

- Most mit kezdjek ezzel? Mert szerintem nagyon nem jó! – kérdezte tőle a doki, én meg kezdtem sápadni, szinte éreztem.
- Nem tudom, de ez tényleg nem jó. Kapcsoljon rá a 25-ösre, az talán mást mutat.
- Nem mutat így sem mást. Ez nekem nagyon nem tetszik.

Kész, végem van, ennyi volt.

- Katikaaaaaaaaaa – jöjjön gyorsan – kiáltott át a nővérke a másik helyiségbe.


Jó, ha itt a vég, akkor csak gyorsan, ennél több fájdalom ne legyen.

- Mi a baj? – érkezett meg Katika.
- Nagyon egyben van és nem vált. Mit tegyünk?
- Hmmmm….Szóljunk a Lajoskának?

Eddig bírtam.

- Hölgyeim, mennyi időm van hátra?– próbáltam viccesre fogni a drámát.

Döbbenten néztek rám mind a hárman, majd nagyon jót derültek.

- Nem magával van gond, hanem a technikával. Maga csak szépen feküdjön.

Még szerencse, hogy nem azt mondta, hogy kelljek fel, mert az tuti nem ment volna, mert a vér rendesen kiszállt a lábaimból.
Végül jött Lajos és megoldotta a helyzetet és végre elkészült az EKG.

- Ez rendben, semmi gondot sem mutat. Hogy van?
- Rosszul, határozottan rosszul. Mellhártyagyulladásom van és az előbb majdnem halálra ijesztettek – közöltem velük olyan kétségbeesett hangon, hogy sikerült mindegyikből kihoznom a nőt, az aggódó anyát.

Meg is lett az eredménye.

Nem telt el 10 perc és már robogtam is a Honvéd kórház sürgősségi osztályára, egy szép hosszú beutalóval.

Esetleg ha valaki nem tudná, a Honvéd korház totál új épületben van. A méretek lenyügözőek, a tisztaság kifogástalan, a felszereltség az egyenesen olyan, mint amit a filmekben lehet látni.

Belépek a portán, ahol egy kulturált ember fogadott, már ez sem megszokott. Miután elmondtam neki a jövetelem célját, elmagyarázta, merre kell menni.

Ki-be-fel-le-lépcső stb… és már ott is vagyok.

Belépek, vagyis csak akarok, de a látványtól hátrahőköltem.

Urak, ez volt Európa ajtaja. Benéztem az üvegajtón és egy pultot láttam. A pult mögött egy hatalmas üvegtábla, ami be volt osztva olyan sorokra. Ide vezették fel a betegek érkezését, hogy melyik doki vette át, hogy mi a panasz, mi a teendő és hol tartanak vele. Amikor egy-egy beteggel végeztek, akkor simán letörölték és jöhetett a következő. Tizenhárom ilyen rublika, oszlop, hasáb – ki hogy nevezi – volt.

A pultban legalább 4 nővér és vagy 8 doki. Szóval egyértelmű túlerő.

Állok az ajtóban, és csak nem tudok megmozdulni. Csodálattal fogadtam be a látottakat.
Az egyik orvos ki is szúrta, hogy valami nincs rendben. Megindult felém és egyenesen a szemembe nézett.
Kapcsoltam és én is megindultam a pult felé, ahonnan ő közeledett.

- Valami gond van? – kérdezte barátságosan.
- Meglepődtem.
- Min?
- A látottakon, mint egy film, egy profi korházról.

Ennyi elég is volt ahhoz, hogy azonnal a szolgálatban lévő team (Figyeled Bbetyár miket tudok inglisűl?:-D) kedvence legyek, ami még sok megpróbáltatást eredményezett nekem.

Mint kiderült eddig elég nehéz estéjük volt és én felüdülésként hatottam rájuk. Gondolom úgy voltak vele, olyan érzést idéztem fel bennük, mint amikor mi egy taxissal történt (pozitív) sztori után még büszkék tudunk lenni arra, hogy taxisok vagyunk.

Mondjuk a jelenlévő betegek sem voltak könnyű esetek.

Ott volt például Kovács bácsi, akinek B vitaminhiány miatt lebénult ideiglenesen a bal lába. Őt különben nagyon felvilágosítottam, hogy ezt hogy kerülheti el máskor. Na meg Németh néni szegényke, aki valahol belül vérzett és nem engedte, hogy meg gyomorkamerázzák, mert ő tudja nagyon jól, hogy daganatos és erre a kis időre már ne kínozzák.

Na meg a Stájerné, aki meg akarta magát öngyilkolni egy marék gyógyszerrel, de amint megtudta, hogy a Honvédban nem maradhat, azonnal jobban lett és el akart szökni, amit nem engedtek neki. Szerintem meg nagyon nem volt jobban, mert elég rosszul nézett ki, és nem tudott egyenesen járni, hanem úgy szédelgett, mint az, aki jelentősen a pohár fenekére nézett.

Felvették az adataimat és közölték, hogy sajnos ez sokáig fog tartani, mert a röntgen akadozik.

Leültem, majd elkezdtem köhécselni. Az egyik ilyen köhögés olyan hatásosra sikeredett, hogy azonnal hordágyra fektettek és már vittek is be a vizsgálóba. Na de a hordágyat nehogy olyan sima ketten fogják azt visznek gondoljátok. Ez az ágy, szóval szerintem olyan cirka 1 millió darabja. Tudott az mindent.

Na, bekerültem a vizsgálóba, és azonnal rosszul lettem. Tisztára, mint a Vészhelyzet című filmben. Az ujjamra azonnal rátettek egy ilyen csipogót, meg vérnyomásmérőt vágtak rám. Bejöttek öten, azt mindenki kérdezett, meg vért vettek, infúziót kötöttek be. Én meg csak pislogtam. Beviharzott a dokim is, aki az elején odajött hozzám.

- Hogy van?
- Kicsit meg vagyok ijedve – válaszoltam ki a 3-4 ápolószemélyzet gyűrűjéből.
- Miért van megijedve? – kérdezte derűsen.
- Mert ilyet eddig csak filmen láttam és mindig az járt rosszul, aki feküdt. Na és most az én vagyok.

Derültség, nyugtatás, biztatás, miközben a szokásos kérdések, hogy zsibbad-e, fáj-e, cukorbetegség, stb..stb?

- Nekem nem tetszik a fiatalember – szólalt meg az egyik doki hölgy, vagy nővér, ezt már abszolút nem tudtam követni, így mindenkit főorvosoztam – készítsünk egy EKG-t.
- Nemrég készítettek – próbálkoztam – a pultnál le is adtam.
- Igen, látom, de ez rövid, nekem hosszabb kell.
- Hiába na, a nők már csak ilyenek – viccelődött az egyik főorvos.

Próbáltam nevetni, de közben valaki ismét belémvágott egy tűt.

- Vért veszek, a laborba kell – mondta, amikor odakaptam a fejem.

Végre elkészültek (én meg ki) és rájöttek, hogy nem vagyok a halálomon, így végre kimehettem a váróba.

- Jöjjön, elmondom hogy kell menni a röntgenbe. Itt egyenesen a szürke ajtóig, ott egy folyósóra ér, majd jobbra, a második kijáratnál balra, majd át a ….eddig megvan?
- Szóval itt egyenesen – kezdtem ismételni.
- Pistiiiiiii, kérlek kísérd át az urat a röntgenbe – adta fel azonnal az egyik főorvosasszony.

Pisti:

A korházban betöltött funkciója olyan mindenes. Fiatalos, jópofa gyerek, könnyen barátkozós.


- Mi a gond? – kezdett ismerkedni.

Gyorsan elmeséltem neki a napom, a liftes sztorit sem kihagyva.
Jókat rötyögött, látszott rajta, hogy büszke a hallottakra, hiszen a korházat magáénak is tekintette, én meg dicsértem ezerrel.

- Azzal ijesztgettek, hogy 2-3 órát kell várni a röntgennél - panaszkodtam neki.
- Várj, majd megoldjuk. Ülj le itt.

Nem telt el 3 perc és már jött is ki értem.
- Gyere, várnak.
- Máris????

Csak mosolygott.

10 perc múlva már sétáltunk is vissza a váróba.

- Mi van Pistikém? – kérdezte a kedvenc Főorvosasszonyom.
- Nem fogad a röntgen – viccelődött Pistánk.
- Ezt nem mondod komolyan? – ámult el nővér-főorvos-adjunktus.
- Csak vicceltem. Már kész is vagyunk.
- Te egy varázsló vagy Pistikém – dicsérte meg csodatevőm, majd leültetett engem is egy székre.

Itt akadtam össze Kovács bácsival, aki kisebb oktatásban részesült tőlem a B vitamin pótlását és fontosságát illetően.

Közben érkeztek a mentők és hozták a betegebnél-betegebb embereket. Sajnos az egyik el is hunyt, ami elég rossz élmény volt számomra. Persze Stájerné azonnal lázadást akart szítani, hogy őt megmentik, miközben ezt a szerencsétlent meg hagyják meghalni. Nincs igazság a földön. De gyorsan elküldte a fenébe őt egy másik beteg, így a lázadás csírájában kudarcba fulladt.

Még egy adalék, mielőtt elhagyjuk a kórházat. Nem tagadtam, hogy taxis vagyok. Egy dolog, amit meg kell említenem.

- Taxiiis?
- Igen. – vallottam meg.
- Céges, vagy nem céges? – jött a kérdés és nagyon sajnálom, hogy nincs meg hangfelvételben a kérdés hangsúlya.
- Céges. Főtaxis.

Mosoly, és már jöttek is az orvosok részéről a taxis sztorik, inkább pozitív, mint negatív.
Egy a lényeg, és ez egy jó tanács. Ha nem vagy céges, akkor is ezt a momentumot tagadd, mert szinte már mind megjárta cégen kívülivel és nem biztos, hogy jó ezt a negatív élményt felidézni az orvosokban, miközben te vagy az ügyfél.



Már éjfél is elmúlt, amikor jött hozzám egy főorvos.
- Jöjjön Richárd, üljön ide le, beszélnünk kell.

Na basszus, végem.

- Mellhártyaizzadmányt találtunk magánál.
- Halálos?
- Nem – mosolyodott el. Sima kezdődő mellhártyagyulladás, amire nem tudunk még antibiotikumot adni, de kezelni kell.

Itt jött vagy 5 perc felvilágosítás. Egy rossz szavam sem lehet, mivel a biokémiába is kicsit belement velem a doki, mert nem hagytam magam…én antibiotikumot akartam, nem akartam, hogy rosszabbodjon, na meg dolgoznom is kellene és ez ebben az állapotban LEHETETLEN.

- A lényeg. Gyógyszer, amit felírtam, és pihenni, feküdni. Na meg egy tanács. Ha ezen túl van, akkor egy 40 kg-ot lefogyni, mert ebből gond lesz.
- Tudom-tudom-tudom.- hogy mindenki ezzel piszkál, hihetetlen. Láttam már én 60 kg-os embert elhullani:-(

Bandukolok a kocsi felé és közben azon agyalok, hogy ne dolgozzak-e egy kicsit, hiszen jobban vagyok. Mire elértem a kocsiig, addigra örültem hogy egyáltalán élek, mert a friss levegőn újra köhögni kezdtem.

Patika:

- Ezeket szeretném kiváltani.
- Petefészek gyulladásra lesz? – kérdezte a patikus hölgy.
- Úgy nézek ki, mint akinek ez lehet a problémája?
- Jaaaa, magának lesz?
- Igen. Mellhártya.
- Arra is jó, de sokaknak petefészek gyulladásra írják ezt fel. Szóval ne lepődjön meg, ha valaki ezt mondja magának.
- Már nem fogok – mosolyogtam el magam.

Érdekes, de szerintem ilyen hülye gyerek fejem lehet, mert mindenki olyan gondoskodóan akar engem kezelni.

- Nem nézz ki maga fekélyesnek, de ezt a gyógyszert tilos éhgyomorra bevenni.
- Adja írásba, hogy a feleségem is elhiggye – csaptam le gyorsan a jó hírre.
- Nem kell.
- Maga nem ismeri a feleségem.
- Nem kell, mert benne van a használati utasításban – nyugtatott meg.

Nem tagadom, jobban éreztem magam azonnal és be is támadtam a pékséget pár sajtos pogácsa erejéig.

Ma reggel arra ébredtem, hogy satuba van fogva az egész mellkasom. Köhögök, fáj mindenem, de azért vagyok, ami persze nem mindenkinek jó hír:-)

Szóval urak!!!

Csak óvatosan azzal a klímával és nem csak melegben, hanem amikor már kicsit csökken a hőség, akkor sem árt odafigyelni. Megéri, mert nagyon nem jó ez a betegség.

Most ért haza az asszony a bevásárlásból. Hozott befőttet, meg rántott hús lesz.

Szép az élet, még így betegen is:-)))))

2007.08.23.

---

Megmondom őszintén, tegnap nagyon korán bedobtam a törülközőt.

Már a kezdés sem volt az igazi.

Beülök a kocsiba és hallom, hogy világ vége van. Sehol sincs autó. Na mondom, végre egy jó hír. Sajnos elég rossz tapasztalatom van szilveszterről, amikor azt hittem, hogy az utasok lesznek többségben és nem a taxisok. Erre kitoltak velünk a kedvesek és elmentek külföldre szilveszterezni, meg vidékre…minket meg jól itt hagytak.
Mondjuk nekem speciel szerencsém volt, mert beült egy nagyon kedves és Kecskemétre mentünk, kifejezetten számomra is rentábilisen:-)))

Na, szóval tegnap. Alig indulok el és dobja a XIII. kerület Reitter Ferenc utcát. Az első feldobás 10 perccel történt, na meg a címet is ismerem (megy Kőbányára) ezért gyorsan rá is éheskedtem. Mondja is a diszi a kódom, én meg elégedetten nyomok neki egy kövéret, mikor is hallom, hogy 35-ös előke. No bonyek, előke, miközben tombol a meló. Mindegy, haladjunk. Közben azért kezdtek negatív gondolataim lenni, mivel azt figyeltem meg, ha a hölgy (mert hölgyről van szó) azonnaliként adja le a rendelést, akkor 3 perc múlva már az ajtóban szidja az egész céget, ha nincs ott a taxi. Viszont amikor előrendelésként jön a dolog, akkor előszeretettel játssza el azt, hogy nem érkezik le időben, telefonja kikapcsolva. Mit tehet a taxis? Elhalad dolgára. Viszont nini, nem telik el újabb 10 perc és rendel a hölgy újra.

Kezdett már régebben is élni bennem a gyanú, hogy ez az miatt történik, mert elszuttyogja otthon az időt és nincs kedve fizetni a várakozást.

Na mind1, majd meglátjuk.
Megérkeztem a címre, majd letáboroztam. Hallgattam az URH-t, nézegettem a készülődő vihart, az embereket, meg kicsit dühöngtem magamba, mert mellettem csak úgy repkedtek a címek azonnaliban. Nem baj, majd ha ezt lezavarom, akkor rafináltabb leszek, hiszen a diszinek ki kell adni a címet, nekem meg eltartanom magunkat és ez a 2 érdek nem mindig találkozik 100%-osan. Szóval telik szépen az idő, az utasomnak meg semmi nyoma.

35-kor szépen bekapcsoltam a taxiórát és várakoztam. Nem idegeltem magam, mivel tudtam, hogy a hölgynek 6-ra, de legkésőbb 6.15-re be kell érnie a munkahelyére. 47-kor azért adtam a dolognak egy esélyt és reklamáltam. Természetesen a telefonja kikapcsolva.

Na most rossz lóra tetszett tenni, gondoltam magamban, természetesen nem ennyire szalonképes szavakkal:-))

Pont mellettem volt egy kisközért. Bementem és felszerelkeztem túlélésre. 1 cigi, 1 Red Bull, 2 kis csoki…és a szemlélő (esetleg függöny mögül leselkedő) embereknek eléggé egyértelművé tettem, hogy ha kell, t9bb órát is hajlandó vagyok ott tartózkodni.

57-kor felbukkant az utasom. Nem kicsit sietett.

- Köszönöm hogy megvárt.
- Ez csak természetes.
- Tudd majd 20 ezresből visszaadni?
- Sajnos nem.
- Akkor gyorsan felváltom itt a pénzt.
- Csak nyugodtan, ráérek kedves.

Azzal elviharzott. Én meg gyorsan a reklama csatornán jeleztem, hogy ebben a pillanatban lettem rendben…tettem ezt azért, hogy legyen nyoma…sosem lehet tudni.
Ennek az utasnak még egy jellegzetes szokása van: MINDIG ROHAN.

Persze beült az autóba és lökte a címet, majd azonnal hozzátette, hogy ha lehet, sietni kellene.

- Az sajnos ma nem fog menni.
- Hogy-hogy – döbbent meg a reakciómon.
- Augusztus 20.-a van, minden lezárva, az egyetlen menekülő útvonal az, amin mi is haladni fogunk.

Elég rosszul fogadta a hírt, meg az én nyugodtságom, na meg a taxióra látványa sem hatott rá nyugtatóan:-))) Szépen végig araszolgattunk a Hungárián (az üres Mexikói úttal párhuzamosan), majd amikor megérkeztünk a címre, akkor kedvesen további kellemes napot kívántam. Becsületére szóljon, nem nyekergett, nem adta meg ezt az örömet nekem. Na persze, mert nem tudta, hogy én totál tudom, hogy mi is történt most egészében:-)

Utána meg hazarobogtam, mert a nagy viharban nem voltam kíváncsi arra, hogy majd valami vidéki autóstársam, aki a tűzijátékra felruccant, jól összetörjön az esőben. Nem nagy kedvem volt újra megindulni, azt amikor már a nyolcadik „csakidemegyünk” fuvart repítettem el, bedobtam a törülközőt és hazajöttem.

  2007.08.21.  14.41

---

cbtaxi	válasz |       2007.08.21. 17:58:08  (11206)
Na és most itt jön a LEGSZERÉNYEBB TAXIS dicsérete. A nemeslelkü Ricsi,szemérmesen hallgat a szamaritániusi cselekedetéről. A szakadó esőben,leoltott szabadjelzővel,(nehogy leintse 1 csuromvízes utas), lopakodik hazafelé. Meglát egy nőt 2 kisgyerekkel,akiket elkapott a zápor. A kisebbik zokog,megrettent az égzengéstől. A mi Ricsink már-már gázt ad a zöldnél,de az utolsó pillanatban valami földöntúli béke és szeretet szállja meg a lelkét és az elázott család mellé kormányozta a Tüzest. A többi már rutin..lenne,ha csak egy egyszerü,hétköznapi eset lett volna. De az elázott család, az én családom volt!!!!! Ilyenkor gondolkodom el a véletlen fogalmán.Mekkora esélye van egy 2 milliós városban,egy ilyennek??? Ezúton is köszi Ricsi! PS: Abba bele sem merek gondolni,hogy mennyi RB-be fog ez még nekem kerülni!:)))))))))))))))))))))))) PS-2: Nagyker áron, nagymennyiségü RB-t keresek,hála jeligére!
Előzmény: csogu 2007-08-21 14:41:51 (11203)

Utólagos engedelmetekkel:-)

 

 

---

Elegem lett a viharból. A civilek kóvályognak az úton, az emberek szaladgálnak, a faágak csak úgy törnek lefelé sorba. Totál ciki a helyzet. Na jó, nem kockáztatom, irány haza.
Bekanyarodok a Róbertról a Lehelre, Újpest irányába. Rögtön ott egy buszmegálló, emberek integetnek reménykedve, de nem állok meg. Jobb lesz, ha az autót biztonságba helyezem, mert az ördög nem alszik.

Elő a telefon és Wanek úrnak mondom, hogy ki ne dugja az orrát, mert őrültekháza van.
Sokkal óvatosabb vagyok, mint szoktam, így már a sárgán sem mentem át a Gyöngyösi - Béke út kereszteződésében. Ekkor látom, hogy egy fiatal hölgy rohan át az úttesten a mellettem elhelyezkedő villamos megállóba. Riadtan kaptam a szabadjelző gombjához és lekapcsoltam.

Közben nézem a kis csapatot. Anya húzza maga után a 2 gyereket. A nagyobbik hősiesen állta a természet kegyetlenségét, de a kisebbik szemmel láthatóan szenvedett. Az eső már vízszintesen esett, messzebb egy kukát repített a szél embermagasságban. Előttem jöttek át az úttesten.

A franc megeszi, én nem birok ennyire önző lenni és nem bírom magára hagyni ezt az anyát a zokogó gyermekével.

- Wanek, le kell tennem mert történés van – búcsúztam a kollégától, miközben integettem az ázott csapatnak.

Gyorsan beugrottak hátra, én meg üveges szemekkel figyeltem, hogy kikerül-e a többi autós (közben zöldre váltott a lámpa) vagy szépen belém állnak?!

- Hová szabad hölgyem? – tettem fel a kérdést és csak bízni mertem benne, hogy nem egy Kispesti címet mond be.
- Hááát haza.

Puff, totál kiakadtam. Nem elég a magam baja, de még viccelődünk is…
Belenéztem villámló szemekkel a visszapillantóba és „kissé” emelthangon megszólaltam.

- Jó, de az hol van? – miközben mondtam befókuszáltam magamnak a hölgy pillantását, majd önkéntelenül a következő szaladt ki a számon meglepetésemben. – B@zd meg, ti vagytok?

Cbtaxi kedvese jót derült ezen, én meg tiszta ideglettem. Persze, hiszen már nem ismeretlenekről volt szó.

- Hol voltatok? Mit kerestetek ott ilyenkor? Hát az urad nem tudta mi lesz ma, hiszen ezt fújta 3 napja a média?! Na majd jól megrúgom…

Valami ilyesmiket mondtam, aztán a vezetésre koncentrálva már csak magamban dühöngtem, hogy mi lehetett volna, ha nem járok arra, vagy esetleg sikerül olyanná válnom amilyenné a többi ember próbál nevelni…szerencsére úgy néz ki, ettől még messze vagyok.

Természetesen nem tartozol semmivel cbtaxi, de kérlek mostantól figyeld ezt az oldalt mielőtt elengeded a családot valahova:-)))

Klikk ide!!!

2007.08.21.  20.23

---

…amint azt az elején írtam, a blogba akkor írok, amikor az élet úgy hozza.

Hétfő este ültem a tutiban, a nagy magányomban. Nem volt kedvem olvasni, nem volt kedvem a PDA-val játszani, nem volt kedvem semmihez. Ismét elkapott az a fene nagy önsajnálat, amit annyira utálok magamban. Van munkám, van családom, nagyjából még az egészségem is megvan, akkor meg mi a fenét kesergek én? Nagyon nem bírom magam ilyenkor, de sajnos időnként elkap ez a világvége hangulat. Így volt ez hétfő este is. Ilyenkor eltűnök a balfenéken, nem fárasztom magammal a világot.

Ilyenkor mindig agyalok, hogy mit kéne másként csinálnom, hogy ne legyek ebben az utálatos hangulatban. Azt persze az egészből sosem lesz semmi. Emlékszem egyszer kitaláltam (úgy 2 éve), hogy most berombolok a centrumba, és csak beülősre vadászok, és ha valaki elköveti azt a hibát, hogy be is száll, akkor annak nagy büntiben lesz része. Köröztem vagy ¾ órát veszettül a legforgalmasabb helyeken, de senki még rám sem nézett, amikor is az egyik kolléga a piros jelzésnél átszólt:

- Csogu, nem ég a szabadjelződ!!!

Ennél a pontnál feladtam, és szépen hazamentem. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Valahogy így voltam ezzel hétfőn is. Hallgattam az URH-t, amiben nem értette egymást sem diszpécser, sem taxis, mert olyan zajok szűrődtek be. Hallgattam, amint minden cím 1 perc egy nyomással megy el.

Átmegyek keménybe!!!...határoztam el magamban. Nem érdekel semmi és senki. Nekem is családom van, az én gyerekeimnek is jön a nyár…ELÉG VOLT, kemény leszek.

Nyomok mindenre, még arra is, amire nem biztos, hogy odaérek, engem nem érdekel.

Az elhatározás kissé megnyugtatott, majd közel 1 órán belül 5-6 címet is elengedtem, amire máskor már 5 perccel nyomni szoktam. Nem baj, akkor is kemény leszek…ismételgettem magamban, majd amikor dobott a diszi egy Hun- Lehel sarkot olyat püföltem a májkra és olyan gyorsan, hogy magam is meglepődtem.

Persze közel 2 perc alatt már a címen is álltam, de még odafele eldöntöttem, hogy kemény leszek. Nem beszélgetek, nem bocsátkozom semmi megértésbe.

A sarkon egy fiatal lányanya állt, kezében egy 2 éves kislánnyal.

- Maga jött XY névre? – kérdezte a leengedett ablakon keresztül.
- Igen, én – feleltem flegmán, miközben azon agyaltam, hogy így közel a hajnali órákhoz mit keres egy ilyen kisgyerekkel az utcán.
- A Budapest Casinohoz mennék, de nincs csak 950 forintom.
- Nem baj, akkor azt adod oda majd – mondtam csont keményen, miközben tudtam, hogy az egész nem lenne 800 forint. Nem érdekelt, elszedem az összes pénzét, nekem is kell.

Utazunk, ők hátul, mint két megszeppent gyermek, én elől, a kemény zord taxis.
Nézem mindkettőt lopva a tükörből, nézem a két ijedt szempárt, miközben magam biztatom: Kemény leszek.
- Lehet vissza is kell hozni minket…ha ott lesz az uram…és ha lesz pénze.

Szép, hajnalban egy kétéves gyerekkel megy hajkurászni a férjét – tudatosult bennem, és próbáltam gyűlölni ezért őt, hogy ilyennek kiteszi a gyereket. Na igen, a gyereket, de melyik valójában is a gyerek, hiszen mind a kettő az.

- Rendben, de mielőtt kiszálltok – itt nyeltem egy nagyon…sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz keménynek lenni – ideadod a 950 forintot.

Kimondtam, sosem gondoltam volna magamról, de kimondtam. Elkértem az utolsó fillérjét is.

- Persze, persze….bácsi.

Hogy a fene evett volna meg téged, most meg lebácsiz. Tudatosítja bennem, hogy én vagyok a felnőtt és ő a gyerek…nem érdekel, ha kell, egy gyerektől veszem el a pénzt és adom az én gyermekeimnek.

Megérkeztünk. Kicsi mocskos kezeivel remegve számolja a pénzt, miközben szabadkozni kezd:

- Lehet nem is 950 forint, lehet csak nyolcszáz.
- Nem baj, add ide mind – és nyújtottam a kezem, ami az ő két apró keze mellett egy szénlapátnak tűnt.

Miközben a tenyerembe szórta a pénzt, a kislányt néztem. Látszott még a szája szélén, hogy este kakaót ivott. Ő is a pénzt nézte. Nézte, amint az édesanyja a „bácsi” nagy markába szórja az összes pénzüket, a teljes vagyonukat, pedig de sok finomságot is lehetne venni rajta.

- Kérem, várjon meg, mindjárt jövök – mondta kérlelően és nem nagyon bízott abban, hogy valóban meg is várom.
- Megvárlak, ne izgulj – mondtam neki, de hirtelen meg is lepődtem magamon. A hangomban melegség volt és némi aggodalom.

Néztem, amint átfut a kislányával a füves területen, ügyesen kerülgetve az épp működő öntözőrózsákat, amik forogva ontották magukból a vizet.

Nem tudott bejutni, nem nyílt ki előtte az ajtó. Kicsit álldogált tanácstalanul, majd a taxi felé nézett és már futott is vissza a menedéket nyújtó autó felé, amiben egy magát igen rosszul érző bácsi várakozott.

- Nem tudok bejutni – közölte. Nem tudom mi van az urammal. A telefonját nem veszi fel, nem hív…semmit sem tudok. Nagyon félek, hogy valami baja lett…neki mindig baja lesz.
- Apu beteg – szólalt meg az apróság.
- A szíve – szolgált magyarázattal az anyuka. Most hol keresem? Mi lesz velünk, ha neki baja lesz? – kérdezte és közben rám nézett, mint aki abban reménykedik, hogy tőlem fog erre választ kapni. Én nem szóltam semmit, hallgattam. Félreértette passzivitásom, és azt hitte, türelmetlen vagyok.
- Jó, menjünk vissza, majd anyutól kérek pénzt és kifizetem magát.

Figyeltem őket egész úton. A nagyobbik gyermek oldalra kipillantva az eget bámulta, miközben egy-egy puszit nyomott az ijedt gyermeke fejére, aki ilyenkor mindig egy kicsit jobban odabújt az anyjához.

Éreztem, vesztettem.

Megérkeztünk.

- Rögtön hozom a pénzt – nyugtatott meg és épp kiszállni készült, amikor végre sikerült megszólalnom.
- Ne hozd. Nem kell. Figyelj, menjetek haza, fektesd le a picit, mert neki ilyenkor az ágyban a helye. A férjed majd hazajön, ha esetleg valami baja történt mégis, akkor sem tudsz te neki segíteni, arra vannak az orvosok. De ne idegeskedj, ha baja lenne, akkor valaki felvenné a telefonját és beleszólna. Szerintem valahol nyomja a gépet és ilyenkor nem létezik számukra a külvilág. Minden rendben lesz, reggel, amikor felébredsz a picivel, már ő is ott fog aludni melletted.

Nagy barna szemei voltak, azzal bámult rám, és nem mozdult. A pici is megérezhette, hogy most valami rendkívüli történt, mert szinte a lélegzetét is visszatartotta.

- Menjetek…menjetek szépen, késő van – biztattam még egyszer.

Lassan kiszállt az autóból, ölében a kislánnyal, majd lassan elindult befelé az utcába. Pár méter múlva óvatosan visszapillantott felém, majd lépteit felgyorsítva, szinte futva tűnt el a lépcsőházba.

Hátradőltem, behunytam a szemem és mélyet lélegeztem. Majd holnap, majd holnaptól leszek kemény, mára elég, hazamegyek - mondtam magamnak.

Akarom egyesbe tenni az autót és ekkor vettem észre, hogy a tenyerem nem üres.
Hiszen még benne a pénz – lepődtem meg. Annyira lefoglalt ez a két kis teremtmény, hogy ez eddig fel sem tűnt.

Elővettem a tárcám és elkezdtem szórni bele a pénzt, miközben számoltam:

1170 Ft.

Nagyon gyűlöltem magam…

2007.06.06 08:00

---

 

A tegnapi nap sokkal nyugisabb volt. Reggel felébredtem, gyorsan reagáltam egy-két dologra, majd kicsit elkezdtem összekapni magam, hiszen a hír, az 15 percig hír, utána az élet folyik tovább. A déli órákban felhívott az Echo TV-től valaki, hogy szeretnének velünk a kameráról, szigorúan szakmai oldalról riportot készíteni. Kis türelmet kértem, és hívtam tomajert, mert lassan a szakma egyenlő az ő nevével (ez itt fizetett hírdetés!). Épp a Zóna taxinál bulizott, legalábbis a háttérben hallható zajok erre engedtek következtetni. Vidám nevetgélés, halk zene meg ilyenek.

Tomajer természetesen teleszájal vette fel a telefont. Szerintem, azért jár ilyen rendezvényekre a méreténél 2x nagyobb zakóban, hogy a hidegtálat alaposan megdézsmálva, későbbre is bespejzoljon. Megbeszéltünk egy időpontot, amire ő is megérkezhet a riport helyszínére. A TV-sek pár perc elteltével hívtak és lebeszéltünk mindent. Addig gyors kaja, fürdés és irány a riport.

Pontosak voltunk Tamással mint mindig (amikor a véletlenek olyan szerencsésen alakulnak, hogy pont beesünk a megbeszélt időpontra). Két nagyon kedves emberrel hozott össze minket a sors. Amiben különböztek a többiektől, hogy őket valóban érdekelte a velünk kapcsolatos helyzet. Ezt úgy tudom érzékeltetni, ha elmondom, hogy kb. 40 percet vett igénybe a felvétel, majd még 1 órát beszélgettünk magánban. Végezetül természetesen megkérdeztem, hogy az általam, és a kamera által készített felvételeket fel-e használhatom a blogban?

- Természetesen, sőt, megtisztelsz vele minket!

Na, ez a normális hozzáállás és nem a bújkálósdi.

Parancsoljatok, itt vannak a képek, néhány gonosz megjegyzéssel fűszerezve:-)

Nagyon tetszett nekem végig, amikor beszálltak a média különböző fotósai, kamerásai és próbáltak úgy felvételt készíteni, hogy ők ne látszódjanak a monitoron. Mindenki hajlongott, meg próbálkozott úgy helyezkedni, hogy sikerüljön ez nekik, de a végén rájöttek, hogy ez a rendszer pontosan így van kitalálva, hogy ez ne sikerülhessen:-)

Itt ismerkedtek a fiúk gyakorlatban a rendszerrel. Én nem látszom a képen, de itt most nagyban magyarázom a működési elvét és a fontosságát.

Emberi volt a riport, mivel most a profik hibáztak többet és nem mi, amin jókat derültek:-)

Itt már élesben megy a buli, ez látszik a komoly arckifejezésen is:-)

Minden jó, ha a vége jó! Sikerült a felvétel, jöhet tomajerrel a riport!

Riporter kérése a következő volt tomajerhez: Próbálj meg folyamatosan 20-30 másodpercig beszélni!

Kezdeném azzal – fogott hozzá tomajer – amikor először arra gondoltam, hogy taxis legyek. 1984-ben, amikor iskolából jöttem haza, akkor…

Nekem erről a képről Nyilas Misi jutott eszembe. Nem lepődtem volna meg, ha tomajer ekkor bejelenti, hogy nem akar tovább debreceni diák lenni. A kép címe: A Világ fájdalma egy képen

Ez egy ritka pillanat, itt épp levegőt vett a Tomi, de a riporter nem volt elég gyors, így nem tudta átvenni a szót!

Riporterünkön már a fáradtság nyomait véltem felfedezni. Én ugyan már megszoktam, hogy tomajertől előbb-utóbb mindenki lemegy spárgába, de ezt így élőben még nem láttam:-)

Na jó, nem gonoszkodom, mivel Péter (így hívták a riportert) igen rendes gyerek. Ez a furcsa póz nem az miatt van, mert nem rég volt egy altáji műtétje, hanem mert elég nehéz dolga van a kamerásnak, amikor ilyen méretbeli különbség van a riporter és a riportalany között. Ezt próbálták orvosolni, amit én nagyon élveztem és gyorsan készítettem pár felvételt:-)

Kellenek a vágóképek!!

Tomajernek még nem volt ideje kipakolni a zsebeit a Zónás sajtótájékoztató után, és fogadni mernék, hogy nem egy szendvics lapult a zsebében.

Nagyon profi képeket készítek már én is:-)

Na, és itt a kedvenc képem:-))) Kitaláljátok, hogy miért??:-))))

 

Témaváltás: Szerintetek mi ez a kocsi tetején??

?????

?????

2007.05.09 07:00

---

Lassan másfél évtized a szakmában. Sok? Kevés? Döntse el ki-ki maga. Ma reggel felébredtem és leültem a gép elé. Nézzük mi történt ezen rövid idő alatt a világban miközben aludtam. Míg a gépen felállt a rendszer és kapcsolódott a világhálóra, bekapcsoltam a telefont. Jött pár sms-s, taxisoktól, civil barátoktól, ismerősöktől. Legtöbbjük gratulált, mert tegnap valamelyik médiában látott, vagy olvasott rólunk. Pár taxis találkozót szeretne, hogy megtekinthesse a kamerát működés közben, így ma este is feltehetőleg kisebb népvándorlás várható az autómban, hasonlóan az előző éjszakához. Válaszolgattam, majd nekifutottam a híreknek.

Az első hír, amit volt szerencsém elolvasni, azonnal felébresztett és eszembe juttatta, hogy ne felejtsem el bevenni a vérnyomáscsökkentőt. Dudás Zoli, aki néha István, hasonlóan tomajerhez, aki néha Zoli, azt nyilatkozta a médiának (ezzel felhívva a figyelmét a kedves utazóközönségnek a lehetőségre), hogy az utasok tömeges felháborodására számítanak a bekamerázott autók miatt.

Rendben, akkor nem ma szokom le a dohányzásról, így kimentem az erkélyre és elszívtam egy cigit. Közben végiggondoltam magamban a dolgokat.

Látom magam előtt az utast, amint jön a kocsim felé támogatva a barátját, akin az alkoholmérgezés jelei fényesen látszanak. Jelzem, hogy nem vagyok hajlandó elszállítani őket, mire mind a ketten – az eddig élettelenül vonszolt srác is – felháborodik. Látom magam előtt a söröskorsóval érkező utast, aki miután értesül tőlem a megdöbbentő hírről, hogy így nem vagyok hajlandó elszállítmányozni és még az sem hat meg, hogy számára a mai estében ez volt a fénypont, amikor kilopta a diszkóból a kriglit. Természetesen ő is felháborodik.

Jön a kedves és azonnal felháborodik, hogy nem vagyok hajlandó a fuvart teljesíteni, amíg a csöpögős hamburgerét nem fogyasztja el. Érkezik az utas, aki felháborodásának ad hangot, mert az esőtől szétmállott kutyájával, a család Rudijával, nem engedem beszállni. A 4 gombócos fagyit nyaldosó gyerek miatt megtagadott fuvar, már kifejezetten rendszerellenesnek vagyok kikiáltva.

Ezekután megnyugodtam, hiszen miért pont egy nagy általánosságban használt, a biztonságot szolgáló berendezés miatt ne háborodna fel a kedves utas. Olvasgatom, hogy a taxisok (így, általánosítva) nem értenek egyet a kamera használatával. Érdekes, akkor este kik voltak azok, akik valamilyen formában megkerestek? Az utasok is ellenzik…érdekes, azok kikkel utaznak, mert velem a közel 1 hónap alatt mint említettem, csak egy hölgy utazott, aki nehezményezte addig, amíg nem beszélgetett el velem.

Kezdem magam megvezetve érezni önmagam által. Szerintem bennem van a hiba, hiszen nem találkozom felháborodott taxisokkal, akik hangoztatnák a véleményüket, hogy jogunk van magunkat megvédeni…NEM KÖTELEZŐ, de aki élni szeretne ezzel a lehetőséggel azt milyen jogon meri bárki is ettől megfosztani?

Mert az lesz ennek a vége, TILTVA LESZ! Na nem jogilag, mert ahhoz a törvényes jog kevés, hiszen ott van a VIII. kerület bekamerázása, amit az adatvédelmi biztos szintén nem fogadott lelkesen. Még szerencse az ott lakóknak, hogy ez marhára nem érdekelte a VIII. kerületi rendőröket és ezzel 80%-al csökkent az utcán elkövetett bűncselekmény. Itt érzésem szerint egy pár cég, cégvezető veszi majd át a döntés jogát, amennyiben kap 5-10 visszajelzést csekkes utastól, hogy milyen felháborító, hogy ŐT, egy TAXIS utazás közben rögzíteni mer!

Na ennyit talán egy röpke eszmefuttatásról.

Tegnap különben is nehéz napom volt. Reggel ½ 7-kor feltételezhetően egy kolléga ébresztett.

- Címlapon vagytok a Népszabadságban – süvöltötte a telefonba, majd letette. Rejtett szám, így fogalmam sincs hogy ki volt.

Persze nem tudtam visszaaludni. Már épp arra gondoltam 9 óra felé, hogy visszadőlök, mert 2 órás alvással nem fog nagyon menni a meló, amikor tomajer hívott, hogy lesz ő és az adatvédelmis ürge a Kossuth rádióban 10-kor. Persze ébren maradtam, mert ha kihagyom ilyenkor a nyilatkozatát, akkor 2 hétig nem áll velem szóba:-)

Szépen lezajlott a riport, ahol az adatvédelmis lényegében azt mondta, hogy a 4x-es gyilkosnak is vannak jogai, majd tomajer is mondta a magáét, hogy a taxisnak szintén vannak jogai. Már félek, szerintem ennek ő nem nézett utána, hiszen lassan az derül ki, hogy itt tévedett.

11 felé gondoltam most már valóban lefekszem. Telefon cseng és benne tomajer zaklatott hangja.

12.00 Duna Tv – majd hívnak a helyszín miatt
13.00 RTL és Petőfi rádió – helyszín a Főtaxi kerepes úti székháza, ahol Miklós majd csinál nekünk helyet.

Majd gyorsan hozzátette, hogy ő igyekszik, de most van a szemléje és ki kell sírnia a B kategóriát. Na nem az autójára, mert az egy szép „szponzor autó”, hanem magára, mert a 6x6-nál nem csak az autó van kategorizálva, hanem a sofőr is!!! (Hello Sanyi, jól mondom?:-D)

Na most mit tegyek, ennyi médiással egyedül nem fogok tudni megküzdeni, főleg úgy, hogy a fiamat magammal kellett vinni, mert a nővérével folytatott kisebb attack miatt nem ment iskolába, a feleségemnek meg lemondhatatlan programja volt.

Hívtam gyorsan Janchipet, hiszen elvégre ő az ötletgazda, hogy van 20 perce, hogy magához térjen, mert jön TV-Rádió és neki nyilatkoznia kell – majd lecsaptam a telefont, bár még egy éles sikolyt hallottam a vonal másik végéről.

Gyors borotválkozás (nem nagyon sikerült), fürdés, fiam öltöztetése, kisebb vita, hogy a görkorcsolya marad, majd indulás. Közben Janchip hívott kissé idegesen: Moooost miiiii vaaaan?

Gyorsan vázoltam neki a dolgokat, miközben a Duna TV-vel egyeztettem a helyszínt, ami a Városliget volt.

Miközben vártuk a TV-t Janchip új egyéni csúcsot állított fel körberohangálásban. Kissé ideges volt.

Megérkeztek a srácok, gyors bemutatkozás, majd a főszereplő – a kamera – működésének a ismertetése.

Ezek a tévés fiúk ilyen renitensek lehettek, mert nekik nagyon tetszett a cucc és nem csak papírjuk volt az elvégzett iskolákról, mert azonnal megértették, hogy erre miért is van szükség.

Ezek után elkészítették a felvételt, Janchipet elkapták, amint egyik dombról a másikra rohangált, majd kiszedtek belőle pár szót és távoztak. Közben hívott tomajer, hogy már tart befelé a Kerepesire és siessünk mi is. Mondtam neki, hogy a Petőfi rádiós hölggyel a műjégpályánál találkozunk egykor és vele együtt érkezünk majd, mert útközben elkészíti velünk a riportot.

Gyorsan elrohantam még lefröcskölni az autót, mert a csepegő eső elálltával elég rossz képet mutatott, ami a tisztaságot illette.

Megérkezett a megbeszélt helyre a rádiós hölgy és én meg a lovak közé csaptam. Útközben egy ilyen beszélgetés keretén belül lezajlott a riport elkészítése, szinte észre sem vettük, hogy mi most épp nyilatkozunk.

Kerepesibe beérve bevonultunk Miklós irodájába, ahol már jelen volt tomajer és az RTL klub stábja, na meg természetesen Miklós is.

Fiamat bemutattam a jelenlévőknek, majd nagyon sajnálkoztam, hogy nem hoztam a fényképezőgépet, mivel engedve a felkínálásnak a fiam elfoglalta a vezérigazgatói széket.

Miklós kissé ingerlékeny volt, mert mint megtudtam tomajer nem egyeztetett vele erről az egészről, hanem csak tényként közölte, hogy küldi a médiát és legyen kedves fogadni, mert ő lehet késik. Mit mondjak, erre mindenki kicsit zaklatottan reagált volna, de tomajer természetessége azt sugallta, hogy ő ebben nem nagyon lát kivetnivalót. Mondjuk azt nem sajnáltam, hogy Miklós így képet kapott arról, hogy milyen nehéz dolgom van, amikor tomajerrel dolgozom együtt:-)

Az RTL-esek kissé lassabban dolgoztak és ami a Duna TV-seknek 15 percig tartott, addig ők vagy 1 órát szöszmötöltek. Közben én a kollégákkal beszélgettem, akik a szemlére érkeztek. Ők is a renitensek közé tartozhatnak, mert egyik sem kifogásolta…persze ehhez el kellett nekik magyarázni, hogy miről is van szó!!!

Mert ha nekem valaki az arcomba vágja, hogy majd be lesz kamerázva az autóm és ezért nekem 100 ezret kell fizetnem, hááát tuti a kedves mamája egészségi állapota után kezdek érdeklődni.

Tomajer nyilatkozott az RTL-nek, Janchip a Klub rádiónak adott interjút telefonon keresztül, szóval csak a szokásos:-)

Miután végeztünk felmentünk a Miklóshoz, hogy megköszönjük a lehetőséget.

Tomajernek igazi érzéke van ahhoz, hogy kérdéssel-kéréssel mikor kell előhozakodni, mi a megfelelő időpont erre. Miután meghallgatta Miklós terveit arra nézve, hogy mit fog vele tenni, ha legközelebb így a nyakába szabadítja a médiát minden előzetes egyeztetés nélkül, előhozakodott a kérdésével.

- Felvesztek Főtaxisnak tagdíjmentesen?

Szerintem szerencse, hogy ültünk, mert így nem estünk el. Miklós – miután sikerült levegőt találnia a helységben és azt a tüdejébe lejuttatni közölte – tomajer csak teljes tagdíjjal lehet Főtaxis és tripla kaucióval.

Én elégedetten vettem tudomásul, hogy a Főtaxi Zrt. igazgatója jó emberismerő:-)

Közben telefonáltak a Blikktől, hogy szeretnének pár képet készíteni. Rohanás oda, majd miután a Janchip idétlen beszólásai miatt elkapott röhögőgörcsöt kihevertem, a nagyon kedves hölgy készített pár fotót.


Vége!!!

A nap ezen szakasza úgy tűnt a végéhez ért. Haza, majd kaja, és egy próbálkozás némi pihenésre, de ez nem sikerült. Irány az utca, folytattam a dolgom. Kollégák jöttek-mentek, gratuláltak és érdeklődtek: RÉSZLETRE? RÉSZLETRE? RÉSZLETRE?

Azonnal éreztem, hogy igen, ez a valóság, és nem az, amit máshol olvasok:-)

...és akkor a nap történései képekben. Itt két dolgot szeretnék megemlíteni:

1; Mindenkitől - aki szerepel a képeken - engedélyt kértem, hogy a blogban szerepeljenek. Mindenki megengedte és szívesen fogadta.

2; Janchip tegnap korán kellt és nagyon megviselték a körülötte zajló események, de ez talán a képeken látszik is kissé.

2007.05.09 07:00

---

Rég nem írtam blogot. Ennek oka, hogy amikor utoljára írtam, akkor másnap szerelték be a kamerát és ezt teszteltem végig. Elég sok időm elvette, de kezdem úgy érezni, hogy megérte. Lassan már kezd unalmas lenni taxizni, ami az utastéri izgalmat illeti. 1-1 ittasabb utas, akik határán vannak a rosszullétnek, de semmi egyéb. Abszolút nem bánom ezt. A szerkezet hangot nem vesz, mert az aztán már főben járó bűn lenne, ebben az erkölcsösségéről elhíresült országban, hiszen mi nagyobb baj is lehetne egy ilyen tökéletes rendszerben, mint a taxisok renitens viselkedése.

Megtörtént a beszerelés és azonnal rengeteg témánk lett akaratlanul az utasokkal. Most, hogy kicsit összefoglalva megjelent a lapon is erről a hír, már egy nagyobb média, a Népszabadság le is csapott a sztorira. Tegnap épp indulni akartam ki dolgozni, amikor tomajer rám telefonált, hogy megkeresne az újságtól egy fotós, és készítene képeket. Ám legyen. Pár egyeztetés telefonon és utána találkozó. Jött is egy fiatalos srác, akinek a rutinjánál csak a jókedve volt nagyobb.

Gyorsba elmagyaráztam neki, hogy miről van szó, majd amikor kiörömködtük magunk, hogy ez egy milyen jó dolog, elkezdett dolgozni. Rengeteg fényképet készített. Ilyen lencsével – olyan lencsével. Közben megkért, hogy üljek hátra, mintha én lennék az utas, majd megpróbált úgy helyezkedni, hogy ő ne látszon a kontrol monitoron. Na ezen nagyot vidultunk, mert ez sehogy sem akart sikerülni. Ekkor ismét megjegyezte, hogy ez egy nagyon jó rendszer, majd félig az ablakon kizuhanva fényképezett. Gyorsan rájöttünk, hogy ez így nem jó.

Keressünk egy kollégát, aki beül utasként. Mi sem könnyebb ennél – gondoltam -, hiszen egy tuti közelében vagyunk, ahol állt vagy 6 taxis. Kiugrottam, gyorsan elmondtam a fiúknak, hogy miről lenne szó.

- Látszana az arcunk?
- Igen.
- Jaj, akkor nem.


Hiába na, az emberek nem félnek már semmitől – jutott eszembe egy bölcs mondása.
Végül is sikerült egy kollégát megfűznöm, és beült utasnak:-)
A fotósunk meg csak fényképezett és fényképezett. Kérdeztem tőle, hogy miért kell ennyi kép (vagy 200-250 készült).
- Azért, mert ha ez alapján egy támadás esetén elfognak valakit, vagy rögzítve lesz egy támadás, akkor az címlap sztori lesz és akkor jó ha az archívumban van képünk.

Ez igaz – bólintottam -, majd keserűen arra gondoltam, hogy ehhez támadásnak kell történnie.

Akinek már volt támadásban része, az tudja, hogy ez egy igen kellemetlen dolog, és nem sok dolog miatt vállalná be az ember szívesen. Mielőtt elköszöntünk egymástól a fotóssal, még megkérdeztem tőle, hogy a hallotaxin felhasználhatom-e a róla készült fotókat és videó felvételeket.

- Természetesen – mosolygott -, ahol csak akarod.

Rajtam nem múlt…:-)

 

Itt fejeztem volna be a mai blogot, de közben történés van:-)

JWT hívott, hogy a Sláger rádióban a hírekben bemondták a kamera rendszert, pont akkor mondta, amikor a mai Népszabadságba belelapozva egy képre lettem figyelmes.

Azok között, akik felismerik a képen szereplő nagyon jóképű fiatalembert, 3 napos étkezési jegyet sorsolunk ki:-)

2007.05.09 07:00

---

Húzós volt az elmúlt pár napom, ezért nem is nagyon szerepeltem. Sajnos hétfőn délután ismét sikerült rosszul lennem, de itt kifejezetten éreztem, hogy a stressz az oka és a kialvatlanság. Gyors pihenés nagyot javított a dolgokon. Tegnap meg a Sanyi temetése volt, ami rendesen borította a napom, így az írás elmaradt. Különben meg kell jegyeznem, igaz elég rosszul fog hangzani, hogy a Sanyi temetése taxis részről igen sikeresnek bizonyult. 17 db taxis kísérte el az utolsó útjára, szinte kisebb tömeget alkotva a gyászmenet végén. Sajnos ez, ennyi maradt ebből az összetartó szakmából.

A lakcímigazolós kártyás utasommal még mindig küzdök. Próbáltam felhívni, de vagy rossz számot adott meg, vagy örömömbe akkor félrehallottam én egy számot, egy biztos, a megadott telefonszámon nem kérte a hölgy 1000 forint fejébe Lakatos Rozália lakcímigazoló kártyáját, sőt értésemre adta, hogy ha én fizetnék neki, akkor sem akarna még azon a környéken sem lakni, ahova a Rozi be van jelentve.

Tegnap felvettem egy címet, amikor is a diszi hölgy közölte velem, hogy üzenetem van, és a másik csatornán átvehetem azt. Áttekertem és ott megkérdezték, hogy van-é nálam egy ilyen kártya. Közöltem, hogy van. Jó, akkor írd fel a következő telefonszámot, mert várják, hogy jelentkezzél.

Hívtam. Felvette valaki, aki nagyon kajabált, hogy miért nem hoztam az ő Rozija kártyáját meg ilyenek, majd 3 perc (én hívtam persze a számot) elteltével közölte, hogy holnap feltétlen menjek, mert a Rozi akkor lesz ott. Most már végig csinálom ezt a bulit, mert kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége…remélem komolyabb verés nélkül megúszom, hogy a Rozi csak 50%-ig volt fizetőképes az utunk során…na meg persze azt is remélem, hogy nem kerül ez a műsor nekem többe, mint 2-3 ezer forint:-)

2007.04.18 10:00

---

Lányom vasárnap nagyon kitolt velem:-(
Kidolgoztam magam keményen, majd reggel hazamentem. Itthon egy ilyen kis levezetésként beszélgetés, internetezés, majd egy jó kis film betétele a DVD-be és lepihenés. Éreztem, hogy ez már ismét sok volt, mert eléggé kezdtem magam nem jól érezni. Szerintem ez a vérnyomásos dolog egy szimpla túlsúly+kimerültség, ami ettől még kezelendő és semmi esetre sem lebecsülendő.

Szépen álomba is merültem, amikor is utódom keserves sírására ébredtem. János vitézzel küzdött. Pontosabban a feleségemmel, mert az arra szerette volna rávenni, hogy a házi feladatának fusson neki. 70 percet aludtam, amikor erre ébredtem.

Helyrebillentettem a békét itthon, kiadva a lányomnak feladatként, hogy az egész János vitézt leírja gyöngybetűkkel, majd a Katához is volt 1-2 szavam, arra nézve, hogy ezt miért az ágyamtól 4,5 méterre kell megtárgyalni, majd szépen visszafeküdtem. Igen morcosan szálltam ki az ágyból egy jó 30 perc elteltével. Nem jött álom a szememre.

Akkor már menjünk el és vásároljunk, mert az éhség olyan szinten kezdett elhatalmasodni rajtam, hogy az már több volt mint zavaró.

Piac, pénzköltés, majd haza.

Én magamnak azt találtam ki, hogy növényi olajban lévő halat fogok enni 3 db teljes kiőrlésű – nagyon természetes mindennel készített kiflivel + persze citrom.

Kaján vigyorral az arcomon ültem le enni, és sok esélyt nem hagytam a tányéromon helyetfoglaló tápláléknak:-)

Elégedetten szenderedtem le ½ 1 magasságában és aludtam el, mint az a bizonyos, akit fejbe vertek.

16. 45-kor ébredtem, kicsit imbolygott alattam a világ, de nem sokat időztem itthon, hiszen vasárnap lévén korábban kell kimenni, hogy még a többiek kiérkezése előtt megcsináljak 2-3 fuvart.

Szerencsém volt!!!

Felvettem egy címet, amivel 2 óra 40 percet utaztunk. Idementünk – odamentünk. Nem részletezném, mert nem tudom kik olvassák a blogot, és nem akarok kellemetlenséget…utasaimnak…gondolom az éjszakások azért vágják miről lehet szó:-)

Majd ezek után jött pár felejthető fuvar.

Jaj…most jutott eszembe, hogy elfelejtettem visszamenni a lakcímigazoló kártyával, ahol ennek cseréjében megkapom a pénzem. Na majd ma este.

Hajnali kettő felé vettem célba az otthont, mert reggel nagyon korán kellett ébrednem. Lányom vittem vissza a Svábhegyre (még megvan) kontrolra és a feleségem a Jánosba ilyen speciális vérvizsgálatra.


Mázli (kutya) kegyetlenül felébresztett reggel 6-kor. Azt sem tudtam merre vagyok arccal, de robogtunk is már az orvosi dolgokat elintézni.

Délben végeztünk, majd a lányom bepateroltam a suliba, mi meg a feleségemmel siettünk valami táplálék után, mert az éhség elhatalmasodott rajtam…rég elúsztak azok a halak, amit előtte való nap befaltam.

Feltétlen valami egészségesnek titulált nyavalyát akartam enni, így nem maradt más a gyorsaságot is figyelembe véve, mint a kedvenc vega éttermem, a napfényes.

Itt van menü is, ami ma szerencsére nagyon ott volt.

Leves: Magyaros zöldborsó leves
Második: Tejszínes szejtán pörkölt jázmin rizzsel és cukkinivel.

Ne feledjétek, aki röhögni mert, azt mondják le ezen a héten 100x!!!:-)

Ezek után haza, és alvás. Sikerült is 2 órát aludnom…sebaj, holnap majd jobban odafigyelek erre és kialszom magam, legyen bármi is, mert muszáj erre odafigyelni!

Na és utol is értem magam a bloggal. Igaz kicsit kapkodósan, nem teljesen részletezve, de csak valami képet ad arról, hogy hol is tartok.

Lassan fürdés és irány ki meló…

 

2007.04.16 17:00

---

Ott tartottunk, hogy tegnap elmentem a családdal ki a Farkaserdőbe sétálni. Ez Káposztáson található, egy csepp kis erdő, amit nem faltak fel még a nagy beépítésben. Igazi kis zöldövezet.

Itt találtam meg egy állatsziget nevű helyet, ahol állatokat lehet örökbefogadni, plusz itt lehet a házi kedvencet kiképezni arra, hogy a lehető legkevesebb bosszúságot okozza a gazdájának. Különben csak mondom, ha címként dobják tudjátok, az Oceánárok 33-as számra van számozva.

Innen továbbsétálva bejutottunk az erdőbe, ahol csend és nyugalom fogadott minket. Vagy jó 1 km séta után egy kis rétet fedeztünk fel, ahol egy nagyobb baráti összejövetelbe csöppentünk. Voltak, akik fociztak, de a legtöbben a bográcsot ülték körbe és várták, hogy az a nagyon jó illatú valami elkészüljön benne.

Feleségem majdnem rámtette a pórázt, mert félt hogy gyors ismeretséget alakítok ki az ottaniakkal, hogy én is részesüljek egy kisebb tányérral abból a pfúúúj de egészségtelen ételből. Minden akaraterőm összeszedtem, és elég levert hangulatban távoztam:-)

Az viszont nem lenne rossz, ha egyszer valaki szervezne taxisoknak ilyet, és ott összefutnánk egy laza csevejre. Mondjuk, ha jól tudom, a Főtaxi rendez idén is horgászversenyt, ahova természetesen nem csak kockásokat várnak, hanem minden olyan pecást, aki szereti ezt a hobbit. Május 27.-e ez a dátum, de erről majd lesz itt a lapon bővebb tájékoztatás amikor aktuálissá válik.

Rájöttem, hogy baromi jó kondiban vagyok, mivel visszafelé sétálva az autóhoz 2 km megtétele után, csak egyszer csuklottam majdnem össze. Igaz tartottam magam, mert az út szélén valami rendőri vircsaft volt kibontakozóba. Hazaérve ismét egy fürdés, majd egy kis diós tészta féleség elfogyasztása után mély álomba szenderültem, hogy amikor melóra kerül a sor, akkor friss és kipihent legyek:-)

Arra kértem a feleségem, hogy ½ 8-kor keltsen, de ez nem jött be. 21.15-kor tudott belém életet lehelni, amit megmondom őszintén nem is bántam, legalább tényleg pihenten mentem ki az utcára.

Az első kanyar kicsit visszazökkentett a valóságba. A fuvardíj 50% kifizetésre került, a maradékért kaptam egy lakcímigazoló kártyát, amivel ma este kell jelentkeznem és akkor megkapom a többi pénzt. Szolgáltatás ez is, de ha felszámolnék ezért valami pluszt, akkor a kedves kiakadna rajta.

Az éjszaka elég jól telt. Pörgött a meló, lehetett taxizni. Ami különösen jól érintett, hogy talán még spiccest sem kellett vinnem. Nagyon nehezen tudom tolerálni már az ittas „jópofa” utasokat.

Az viszont igaz, hogy egész éjszaka éheztem. Azt mondják a hozzáértők, hogy este, éjszaka már tilos táplálékot magadhoz venni. Na igen, könnyű annak ez, aki lefekszik este 9-kor és reggel ébred, de mi van az éjszakásokkal? Ez az állapot ellentmond a természetnek. Pont ezért nehezményezem, hogy nincs éjszakai tarifa.

2007.04.15 09:00

 

---

No, tegnap volt az első nap, amikor mondhatni normálisan tudtam kimenni dolgozni. Igaz kicsit szédültem, igaz kicsit dekoncentrált voltam, de mentem. Olyan lassú voltam, hogy szinte minden címről levertek. Mire felfogtam, hogy a környékemre dobja a címet, addigra a kolléga már vissza is jelzett. Nagyon sokat agyaltam azon, hogy megkérem a fiúkat, hogy ne kelljen ellenőrködnöm ezen a hétvégén a szigeten, mert 1 ½ órás állás aggodalommal töltött el.

Végül is nem szenvedtem, lementem és végig csináltam. Igaz az utolsó ½ órában egyik autót a másik után támasztottam, de sebaj. A szolgálat leteltével beálltam előre, ahogy az nekünk biztosítva van, és az első fuvarral elmentem. Palota volt a célállomás. Ekkor már kicsit bizonytalan voltam abban, hogy most valójában mennyi közöm is van nekem a vezetéshez és mennyi az autó önálló akarata, de még visszajöttem a centrumba. Hamar feladtam, és megindultam hazafelé. Gondoltam, ha dob valamit elém, akkor nyomok, ha nem, akkor irány haza.

Dobott. M3-as OMV kút. Ez úgy sem megy messzire, maximum palotára, onnan meg egyenes az út haza.

Tévedtem. Reptér, 1-es terminál. Nem akarom részletezni az utat, mert ezt olvashatják utasok is, és hagy érezzék csak maguk biztonságba, amikor beülnek egy taxis mellé..mögé, de annyit elárulok, hogy egész kipihenten érkeztem meg a reptérre.

Innentől nem volt kérdéses a dolog: Tűz haza!!!

Még a XIII. kerületben irányban Újpest felé leintett egy srác, azt eldobtam pár utcával arrébb – ez is közelebb vitt az otthonhoz -, majd URH-t kikapcsolva, szabadjelzőt leoltva hazaértem.

Gyors átöltözés, ránézés a gyerekekre, puszi az asszonynak, simi a kutyusnak és már aludtam is.

6 órát sikerült így eltöltenem az életemből. Jól ébredten, kifejezetten jól és így a mai nap elé már jóval nagyobb bizakodással kezdek bele.

Még csak annyit, hogy életmódváltás:

Muszáj, nincs mese. Kedden 127 kg voltam, ami nem is rossz egy 220 centiméteres embernek…én sajnos alacsony vagyok ehhez a súlyhoz, így nem kevesebbet, mint 50 kg-ot le kell adnom, ha azt tervezem, hogy tomajert sokáig szekírozom ezen a földi léten:-)

Hús: 0
Tej,-tejtermékek : minimális
Minden más, amit általában az ember nem szeret, az mehet.

Ma reggel már csak 122 kg-ot mutatott a mérleg, amiért a jutalmam egy hálás pillantás volt a feleségemtől. Nem tudom megéri-e igazán, ha a tocsogós-cupákos kajákra gondolok, de sajnos igazán sok választási lehetőségem nincs.

Folyadék:

Kóla: kilőve
Red Bull: Tiltó listán

Mi maradt?

A víz….

No komment…

Jelen pillanatban tönkölyből készült tésztával elkészített diós tésztát eszek, természetesen a dióban semmi cukor, és a tészta is só és olaj nélkül lett kifőzve…aki röhögni mer, azzal nem állok szóba innentől…

:-)))

2007.04.14 12:30

 

---

Első, amiről írni szeretnék, hogy miért vettem a fejembe, hogy írok erről az egész betegséges dologról.

Hiba lenne a „szakmánkat” hibáztatni a kialakult állapotomért. Van benne része, a stressz oldalon, de elég kevés olyan foglalkozás van, ami nem jár ezzel.

Így ebbe ne keverjük bele a taxizást, mert az elég fals lenne.

Viszont ahogy tegnap elnézegettem pár kollégámat, nem tenném a kezem tűzbe, hogy ők nem szenvednek hasonló helyzetben, mint én, csak náluk ez még nem ugrott ki. A célom, és reményem ezzel az írással…irományokkal, hogy pár emberen segítsek. Tudom, ezek nagy szavak, de ha csak Ákos barátom (JWT) elszánja magát arra, hogy készíttet egy vérképet és ha gond van, akkor meglépi azt, amit meg kell, akkor már megérte…de sorolhatnám a neveket, kódokat.

Na, akkor fussunk neki, hogy miként is zajlik az életem most, hogy kiderült gáz van, vagyis nagy gáz lehet, ha nem váltok.

Mint ahogy utánaolvastam, nem kell elhízottnak lenni (így a normális súlyúak se legyintsenek, hogy őket ez nem fenyegeti), nem kell dohányozni, nem kell stresszesen élni, nem kell inaktívnak lenni, nem kell helytelenül táplálkozni ahhoz, hogy valakit ez a betegség utolérjen.

Elég, ha ezek közül csak az egyik igaz rád!!!


…ha meg peches vagy, és mindent normálisan teszel, akkor még ott az örökletesség, mint lehetőség.

Na, tegnap este megkaptam a gyógyszerem, amit itthon azonnal be is vettem, és vártam, hogy jobban legyek. Ez be is következett. Először úgy könnyebb lett, majd egész feldobódtam. Ekkor kirohantam dolgozni (itt lehet mondjuk a szakmánkat okolni…nyista tartalék). Nem telt el sok idő, olyan szinten beálmosodtam, hogy azt hittem helyben elalszom. Felkaptam egy címet, majd amikor a hölgy bemondta a célt (Blaha), akkor arra gondoltam, hogy húúúú, de messze van.


Szépen elvergődtem vele a megadott címre, majd visszasiettem a tutiba. Ott Szaszával találkoztam, akivel egy kicsit beszélgettem, majd elnézést kértem és elindultam haza, mert ekkor már sűrűbben ásítottam, mint ahogy a levegőt vettem.

Szó szerint hazabotorkáltam. Épségben sikerült az autót letennem, majd feljöttem és már öltöztem is át, majd alvás. Úgy elaludtam, mint akit fejbevertek.

Reggel a kutyára ébredtem. Jött és nyalakodott, az istenért sem hagyott visszaaludni. Ránéztem az órára és 6 óra volt. Felkeltem és elkezdtem figyelni, hogy miként érzem magam.

Egész meglepődtem, mert kipihentnek és jókedvűnek tűntem. Így gyorsba felöltöztem, és most először én vittem le a kutyát a reggeli sétára.

A doki hölgy azt mondta ugyanis, hogy nem akar nekem kiselőadást tartani, de a leleteimet látva ő nagyban a súlyfeleslegemet, a stresszes megfordított életvitelemet, a pihenő nélküli munkámat tartja fő oknak, hogy itt tartok. Na rajtam azt ne múljék, irány sétálni.

15 perc séta nekem is, meg a kutyának is bőven elég volt, így egymást kerülgetve siettünk fel.

Közben a gyerekek is felébredtek és elkezdődött a reggeli készülődéssel járó őrület, ami picit kizökkentett a nyugalmamból, de amint kitettem őket a sulinál, azonnal megnyugodtam:-)

Nagy találmány ez a suli:-)

Innen az irányt a XIII. kerület Csizma utcába vettük a feleségemmel, mert tegnap kicsit utánaolvastam ennek a trigliceridnek, na meg a LDL-nek, és azt mondják az okosok, hogy ilyen halolajat kell enni, az sokat segít.

Nem volt olcsó, legalábbis nekem nem, de ha ez kell, akkor ez kell, annál semmi sem drágább, mint ha nem tudok kimenni dolgozni.

Kicsit még nézelődtünk, meg vettem magamnak ilyen teljes kiőrlésű kenyeret, ami állítólag olyan egészséges, hogy ha a temetőben árulnák, akkor a halottak is felébrednének tőle. Zutty, egy darabot azonnal vettem.


Még találtam magamnak sok olyan dolgot, amit jó lenne megvenni, de ahhoz hétvégén nem kevés szerencsémnek kellene lennie, hogy az „aktuális” kifizetnivalókon felül meg tudjam venni.

Most itthon vagyok, ettem ilyen kenyeret, meg bevettem annyi vitamint, hogy ettől más Berlinig futna.

Most beveszem a vérnyomáscsökkentőt (amit megmondom őszintén nem is árt, mert megint dobog még a fülem is), majd alszom egyet…és este meló…de jó lenne ilyenkor 1-2 hetet (igen, jól látjátok, én még ezt legalább le merem írni, bármennyire is lehetetlen:-D) itthon maradni…

2007.04.13 11:30

---

Először is köszönöm a sok sms-t, e-mailt amiben érdeklődtetek felőlem. Elnézést, hogy nem reagáltam, de folyamatosan magamra koncentráltam és arra, hogy minél jobban jöjjek ki ebből az egészből. Kedd este óta kikapcsoltam a világot magam körül és csak a pihenésre fektettem a hangsúlyt, na meg persze vártam a leleteket, hogy azok mit mutatnak. Az EKG most még jó, nem mutat elváltozást, a szemészeten sajnos megállapították a hypertónia I fokozatát.

Ma este mentem vissza a körzeti dokihoz, hogy a labor eredményeket megtudjam, és felírja nekem a szükséges gyógyszereket. Lényegében cukros nem vagyok, de épp határértéken egyensúlyozom. Viszont a triglicerid, LDL, meg ezeknek a szintje igen magas, ami elég rosszat jelent a jövőre nézve…amennyiben nem változtatok az életmódomon. Most végre kaptam orvosságot (Nebilet), ami remélhetőleg hat, mert ki kellene menni egy kicsit melózni.

Még lenne mit írnom az elmúlt 48 óráról, de most valahogy nem megy, még basszus ahhoz is gyenge vagyok, hogy a gépnél üljek. Annyit azért még gyorsba,hogy a változtatást természetesen elkezdtem…56 órája nem ittam Red Bullt…ami mondjuk érdekes, hogy nem is hiányzik…ami hiányzik, a jó közérzet…de az nagyon…

2007.04.12 20:30

 

---

Mint azt reggel írtam, elindultunk az orvoshoz. Labor, vérvétel meg ilyenek. Ezek után jött az EKG, amitől megmondom őszintén kissé tartottam. Megtörtént a vizsgálat, majd kiültettek a folyosóra, hogy 15 perc múlva meg van az eredmény. Jött is a nővérke olyan 10 perc elteltével és a kezembe nyomta a leletet, de nem mondott semmit. Mohón kezdtem kutatni azokat a szavakat, amik számomra is beazonosíthatók voltak. Hamar megtaláltam a lényeget:

Szerkesztett diagnózis:

Az elemzett szakaszon (16 sec, 20 ütés)
Az életkornak megfelelő normális EKG-tól eltérés nem tapasztalható.

Ok, akkor hiába érzem magam úgy, mint aki a halálán van, még kicsit biztos húzni fogom. Ezek után vissza a körzetihez, mert a szemészetre az időpont csak később volt. Szerencsére volt időpontom, így elég hamar bekerültem. Leültetett megkérdezte, hogy vagyok, majd mosolyogva fogadta a panaszáradatom, végül mért egy vérnyomást: 150/90

Lelkesen elkezdtem ünnepelni magam, hogy na, végre normalizálódott, amikor is közölte, hogy koránt se örüljek, mert ez még így is aggodalomra ad okot. Kértem adjon gyógyszert, de közölte, hogy amíg a szemészeti lelet nincs meg, addig erről szó sem lehet. Oké, vissza a szemészetre. Ott is volt időpontom (ez lényeges, mert különben mindenhol nagyon sokat kell várni). Behívtak, majd egy nagyon kedves hölgy megvizsgált. Először le kellett takargatni a szemem és úgy olvasgatni a betűket, majd egy gépbe kellett belenézni. Ez a két vizsgálat egész jól sikerült, majd jött a harmadik, ahol elkezdett hümmögni a doki hölgy, amitől engem levert a víz. Hááát igen, látszik ez nem most kezdődött magánál, mert kaliberingadozások, feszes vénák láthatók, az mko.éles határú pupillák, kissé élénkebb refl.art.

Na bonyek, akkor nekem kapáltak. Kérdésemre, hogy ez mit jelent közölte, hogy hypertonia I. státusz. Vagyis egy kezdődő magas vérnyomásos betegség, ami most kiugrott ennél a 180/100-as vérnyomásnál.

Holnap este 18.45-re megyek a háziorvoshoz, ahol felír gyógyszert, ami végre feltehetőleg segíteni fog. Addig is érzékeny búcsút vettem a Red Bulltól, mint élvezeti cikk…a cigitől (1-2…3 száll kivételével) szintén, és ezek helyett vettem valami Kínai csodalöttyöt, ami állítólag nagyon jó lesz…

Itt tartok…na meg ott, hogy úgy érzem magam, mint akinek a mellkasán ülnek, a levegő elég szórványosan érkezik le a tüdőmbe, és szédelgek, mint aki keményen másnapos…most megyek, és alszom egy nagyot…

2007.04.11 14:30

 

---

Lehet egy újszakaszba érkeztem. Tegnap este 18 óra magasságában megfordult velem a világ. Igaz, ennek már voltak előjelei tegnap reggel, amikor is hajnalban hirtelen olyan fáradtság tört rám, hogy azt hittem helyben elalszom. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, mivel az elmúlt 2 hetet nagyon megnyomtam. Azt hittem egy kisebb kimerültség. Próbáltam is tegnap pihenni, de estére minden rosszabb lett. Elkezdett a nyakam fájni, szédültem, vert a víz és általánosságban sem voltam igazán jól. Amikor már a szemem is vibrált és olyan gyengének éreztem magam, hogy alig bírtam menni, akkor beültem az autóba és irány a körzeti orvos. Vérnyomásmérés, aminek az eredménye 180/100. Orvos szavaival élve, nem kicsit magas. Kaptam gyógyszert, majd a lelkemre kötötte, hogy menjek haza, pihenjek és másnap reggel gyorsan készítsünk pár vizsgálatot, hogy kiderüljön mitől is van ez az egész.

Most reggel 6-kor ébredtem. Igazán nem érzem magam jól. Fáj a hátam, a nyakam, és gyenge vagyok. A levegő sem úgy áramlik a tüdőmben, ahogy az normális lenne. Még 20 perc, és irány a labor, EKG, meg egy csomó ilyen vizsgálat, aztán majd meglátjuk, hogy mi is a helyzet.

2007.04.11 06:30

 

---

Tegnap jó lett volna, ha van beszerelve a kocsimba egy videokamera. A felvett anyagot tanfolyamokon, mint oktatóanyag lehetett volna levetíteni.

Címe: A kötekedő utas!!!

Félálomban vagyok, az URH hangja egyre távolabbinak tűnt.

Kérnék…kérnék…köszönöm…

Zuhantam bele az álomba és már az sem érdekelt, hogy a kiült ülés kényelmetlen erre a célra.

Kérnék XIII. kerület…

Félelmetes tud lenni az emberi elme, mivel ez a kód, ami most a XIII. kerület volt, úgy rántott vissza az álomból, mintha bomba robbant volna mellettem. Az utca még el sem hangzott, már felültem az ülésben és az agyam tisztán kirajzolta a maga térképét, az idővallumra különös tekintettel.

Jó, nyomj!!! Jött az agytól az utasítás az ujjnak. Az ujj pedig engedelmeskedett, lecsapott, nem egyszer, de nem is kétszer.

1014-nek XIII. kerület. Most a felvétel funkció került előtérbe és memorizált minden egyes szót. Kész, visszajelezve. Indít és robog.

10 másodperce még az álom biztonságában szenderegtem most meg már a megengedett sebesség közelében robogok, de inkább valamivel az felett a címre. A felelősség rajtam. Az életemmel, vagyonommal és a szabadságommal felelek azért, ha hibázok.

De nem hibázok. Igaz, a szemem rendesen törölgetem, hogy kivegyem a messzeségből a jelzőlámpa színét, de amikor felismerem a zöld jelzést akkor még odataposok neki.

1 perc 47 másodperc, VICTORIA!!!

Szépen leparkolok és figyelem, ahogy a másodpercek futnak a taxióra stopperén.

7 perc 25 másodperc. Nyílik az ajtó és két fiatal srác, olyan 25 év alattiak bukkannak elő. A kocsi és a ház között még eszükbe jut valami.

- Főnök, egy perc és jövünk – tisztelnek meg azzal, hogy jeleznek felém.

Majd táncolva (szó szerint) eltűnnek az újépítésű ház alagsorában.
Becsukom a szemem és várok. Nevetést hallok a ház felől, jön a 2 emberem.

- Hello, bocsi főnök.
- Semmi gond, jó estét…milyen néven lett az autó (na meg persze én, az ember) rendelve?
- XY és a Mammuthoz, de gyorsan!!!


Ez csak természetes…

Az agy újra szerepet kap, miközben a tudatalatti irányítja a kezeim, lábaim. Felállítja a legrövidebb, esetleg a legoptimálisabb útvonalat.

22 év rutin a forgalomban (anno 14 évesen még kismotorral kezdtem a pályafutásom) a megtett több százezer, de szerintem jóval millió feletti kilométer, most is hasznomra vált.

- Ne haragudjon, de miért nem ment egyenesen?
- Mert nekünk taxisoknak, mindig a legrövidebb utat kell választani elsőre. – szúrtam vissza és kicsit keményebben fogtam a kormányt…na nem azért, hogy nehogy elhibázzam a kanyart, hanem hogy minél nehezebben tudjam onnan elvenni és ne adj isten, ütésre emelni.

Haladunk…

- …akkor legalább itt elmehetett volna jobbra!!!
- Uram, jelezze előre a szándékát, és ha ön úgy kívánja, én reggelig itt keringek.

Az elől ülő srác normális volt, neki szerintem kínos is volt, hogy az otthon legurított ital hatására a társa legjobb szórakozása, hogy idegesítse a taxist.

- Akkor itt menjen jobbra végre.
- Parancsoljon.
- Na, és most a lehető leggyorsabban érjünk oda.
- Most már ez így nehéz lesz, mivel kerülünk.

A haverja felnevetett, de ez még csak olaj volt a tűzre.

- Rendben, akkor egyezzünk meg az összegben és maga arra megy, amerre akar.
- Egyezzünk.

Kész, ez lelombozta, nem vitatkozik vele a taxis…arra sem méltatja, hogy felkapja a vizet, csak félig csukott szemmel az utat pásztázza.

- Van utazási jegyem, azt is elfogadja? – játszotta ki az egyik aduját, gondolva, hogy ez most egy kegyelemdöféssel is fel fog érni.
- Természetesen.
- 2 ezer forint értékben van nálam, sajnos több pénzünk nincs, mert mi szegények vagyunk – a végén jót nevetett. – Elég lesz?
- Elég.

Itt történt az, ami igaz kicsit meglepett, de ezt rendesen palástoltam.

- Ennyi??? – zökkent ki a szerepéből – ennyi, elég?
- Igen…

Elővette, átadta, elvettem.

- Most már lekapcsolhatja az órát.
- Hagy menjen – feleltem és szép lassan egyre jobban és jobban elkezdtem a gázt nyomni.

Az alsórakparton már nem volt beszélgethetnékje az emberemnek, főleg amikor felrántottam a Szent István park magasságában az autót a felsőrakpartra.

A Mammutnál szépen leparkoltam.

- Megérkeztünk, kellemes szórakozást.
- Hát, kösz – válaszolt hátulról az emberem és fájdalmas tekintettel nézte a taxiórában szereplő összeget.

1760 Ft.

- Szia – köszönt az elölről kiszálló utasom.
- Szia – válaszoltam és közben találkozott a tekintetünk…elég beszédes volt ez a pillantás, mind a ketten tudtuk, hogy most nem én vesztettem és ezen jót mosolyogtunk…

2007.04.08 15:10

 

---

Szegény embernek semmi sem sikerül…jutottak eszembe Alfonzó szavai a Kemény kalap és krumpli orrból. Arra ébredtem reggel 6.30-kor, hogy itt a világ vége. 2 órás szenvedés és gyógyszer hegyek után sikerült elaludnom és csodák-csodájára 16.00 óráig aludtam. Viszont ébredéskor arra ébredtem, hogy szédelgek és fáj a jobb fülem. Szerintem ráhúzódott a gyulladás.

Gondoltam elég a közgyógyászat gyilkos ingyenes ellátásából, és rákeresek a neten, hogy mibe kerülne egy szakszerű ellátás anyagilag.

Beírtam a googleba, hogy: gyökér kezelés ára

Legnagyobb örömömre rögtön ki is dobott találatot. Az elsőre rákattintottam, mivel ezzel a szöveggel hívta fel magára a figyelmet: KEDVEZŐ ÁRAK!!!

Miután beléptem az oldalra ezt olvashattam:

Megfizethető fogászati árak mellett kiváló minőségű szolgáltatás
Az alábbi táblázatból láthatja, hogy egy profi fogászati kezelésnek nem kell csillagászati összegekbe kerülnie. Írja be az alábbi fogászati árak mellé a szükséges kezelések számát, és máris látni fogja, hogy összesen mennyibe kerülne a fogászati kezelése nálunk:
Na ez kell nekem, a taxistának, a legkedvezőbb, a megfizethető.
Nézzük, mi is az én bajom. Kellene gyökérkezelés,ilyen gyógyszeres. Régebbi tapasztalataimból kiindulva, ez kb. 3 kezelés és a harmadik végén tömik be magát a gyökeret, ekkor zárják le. Mivel bölcsességfogról van szó, ami 3 gyökércsatornás így ez nekem 3x13 ezerbe, azaz 39 ezerbe kerülne. Szerintem nekik más a fogalmuk a megfizethető árakról.

Tovább léptem, talán máshol.
Mindentmegmenti orvosi rendelő:

Gyökértömés , gyökérkezelésekkel - 3 csatornás fog 8 ezer

Na, haladunk, ez már csak 24 ezer.

Tovább:
Ars Medica Lézerklinika
Azanyát, itt szinte taxisoknak hirdetnek:-)

Részletfizetés

Mindeddig magas színvonalú, minőségi egynapos sebészeti, plasztikai sebészeti, fogászati beavatkozásokat csak előzetes takarékoskodást követően lehetett igénybe venni. Most egy a klinikánkon elérhető finanszírozási konstrukció keretében, lehetőség nyílik a részletfizetésre.
Személyre szabott hitelajánlat az igénybe vett összeg nagyságától, és az Ön teherbírásától függően.
Általános hitelfeltételek:
• Felvehető hitelösszeg: 100 000 Ft-tól
• Futamidő: 12 - 48 hónap
• Önerő: 0 Ft-tól
• Havi törlesztőrészlet: 9749 Ft-tól

Majd jött a hidegzuhany:

Hitel igénylés általános feltételei:
• Betöltött 18. életév,
• Magyar állampolgárság,
• Rendszeres munkabér,
• Bankszámlára utalt fizetés,
• Legalább egyéves munkaviszony jelenlegi munkahelyén.

Na, még erre sem vagyunk jók.

Közben már a homlokom is fájt, meg körbe a fejem.
Következő:

Budadent!!!

Meglepetésemre itt már euróban vannak az árak megadva.

Gyökérkezelés 3 csatornás 99 euró.

Tovább-tovább, mert már nagyon tréfa van:
4. GYÖKÉRKEZELÉS -
- gyökértömés nagyörlő fogba
25000 Ft / fog
- gyökércsatorna gyógyszeres lezárása
3000 Ft / alkalom

Itt, ebben a pillanatban döntöttem: kimentem a hűtőhöz, benyúltam és kivettem a bekészített nedves rongyot és az arcomra tettem. Ezt legalább meg tudom fizetni…

18 órakor bedobtam a törülközőt. Felkapkodtam a ruháim és bevágódtam az autóba. Irány a fogorvos. Itt Újpesten, a nagy SZTK-ba mentem…bár nem tudom, hogy kicsi egyáltalán van-e, de ez tuti nagy. Lent szépen beálltam a sorba és amikor sorra kerültem odaadtam a TB kártyám, személyi-lakcím igazolót, amikor is mondta a hölgy, hogy ezt nem itt kell, hanem fent az orvosomnál.

- Nekem nincs orvosom.
- Melyik utcában lakik?

Miután megmondtam a bejelentett lakcímem azt mondta 505-ös szoba az V. emeleten. Közben gyerekek visongtak mellettem (nem az enyémek!), így a felét nem értettem annak, amit mondott a hölgy, de megindultam az V. emeletre, természetesen lifttel.

Felérve az emeletre kiszálltam és megkerestem az 505-ös szobát, majd lezuttyantam egy üres székre. Mit tesz ilyenkor az ember? Szemrevételezi sorstársait. Az egész folyosón egy férfi volt, az is a folyosó másik végében és látszott rajta, hogy nagyon szenved. Velem szemben fiatal lányok ültek. Látszott barátnő elkísérte a barátnőt. Azt vettem észre, hogy mosolyognak miközben engem néznek, majd sugdolóznak egymással.

„Kicsit” zavarban voltam, mert elnézve jobbra, egy 40 körüli hölgy is kedvesen mosolygott felém. Mi a franc van ezekkel, a fogorvosnál megnő a libidójuk, azt itt fixíroznak engem. Ekkora hiány nem lehet otthon, hogy egy félig megőrült, zilált, 2-resre duzzadt fejű (plusz a fogam miatt is bedagadt arcú) férfival kezdjenek ki. De nem hagyták abba, sőt, egyre inkább vigyorogtak.

Franc belétek, nem érdekeltek. Ezen legyek túl, múljék el a fájdalmam, azt nem érdekel az egész.

Nyílt az ajtó, megjelent a nővérke és szedte össze az igazolványokat. Én is szépen felálltam és nyújtottam az okmányaim. Rám nézett nagy csodálkozó szemekkel:

- Maga mit szeretne?
- Csókolom, van egy luk a fogamon és…


De nem tudtam folytatni, mert a tinik úgy felröhögtek mögöttem, hogy elnyomták volna úgyis a szavam. Hátra kaptam a fejem, egy rosszalló pillantást küldve feléjük, majd visszafordulva akartam folytatni jövetelem céljának okát, de a nővérke is rázkódott a nevetéstől.

- Az ön lukas problémáját egy lukkal arrébb fogják tudni orvosolni – mondta nevetéstől elcsukló hangon, miközben belém karolt és vitt az 502-es szoba elé. – A nőgyógyászaton nem tudnának magával mit kezdeni.


Kész, beültem egy ilyen sarokba és próbáltam elvonatkoztatni a jelentől. Az 505-ös szoba felől fojtott röhögés hallatszott a lányoktól és a 40-es éveiben lévő hölgy idegesítően mosolygot felém, amikor odapillantottam. Nyílt itt is az ajtó és elég bátortalanul nyújtottam az igazolványaim, de itt szerencsére simán elfogadták. Azért megnéztem most már az ajtón a kiírást, nehogy a vicces kedvű nővér az urológiára tessékeljen be. De nem, fogorvos volt. Egy megjegyezhetetlen nevű doktornő. Bementem, elpanaszoltam az elmúlt 2 napom, majd beültem a székbe. A sorrendre vigyázni kell, ezt már megtanultam, mert ha előbb ülsz be a székbe, akkor már nem nagyon tudsz érvelni, hiszen benne is vannak a szádban különböző műszerekkel.

- Ezt sajnos ki kell húzni. – mondta ki a fogamra nézve halálos ítéletet.
- Nem baj doktornő, tessék csak. – adtam meg magam a sorsnak.
- Lehet nem lesz kellemes, mert sajnos nagyon gyulladt, de mindent elkövetek, hogy ne nagyon fájjon.
- Ezt külön megköszönöm önnek.

Injekció, majd kisomfordáltam a váróban, ahol a tinik ismét felvidultak a látványomon.
Vagy 10 perc telt el, amikor szólítottak. Bementem és rögtön közöltem a doktornővel, hogy a szemem tökéletesen érzéketlen, de a fogam az nem.

- Nem baj, üljön le, majd meglátjuk mennyire érzékeny.

Én balek, azt hittem, majd kocogtat meg ilyenek. Na a szemeim kocogtak a „kicsit” kellemetlen érzéstől. Egy rossz szavam sem lehet, mert nagyon gyors és ügyes volt a doki csaj. Pikk-pakk kikapta, majd írt fel receptet és megnyugtatott, hogy szerinte nem fog nagyon fájni már. Pihenjem ki magam, és ha holnap reggel gondom van, akkor szeretettel vár.
Tuti menni fogok, ha gáz lesz, mert tuti a doki hölgy, érti a szakmáját.

Kimentem, és külön örültem, hogy a tinik már nem voltak ott (remélem, a doki jól megkínozta őket!). Egy sandítást azért vetettem az 505-ös ajtó kiírására:

Dr. Balog László
Nőgyógyász főorvos

2007.03.26 20:10

---

Na, ha jól emlékszem, péntek esténél tartottunk, amikor is kimentem dolgozni. Igazán semmi különös nem történt. Dolgozgattam, tettem a kötelességem. Hajnalban viszont azt éreztem, hogy valami grimbusz van a jobb felső fogamnál, ami gyökérkezelve volt már egyszer. Alig bírtam ki az ellenőrködés végét, ugrottam az autóba és roham haza. Itthon bevettem 2 fájdalomcsillapítót, majd igyekeztem elaludni, hátha amikor felébredek már nem fog kínozni a fájdalom.

Hiú ábránd volt ez. Szombaton arra ébredtem, hogy egyébként is karakteres arcom bedagadt jobb oldalt. Az egész napom szenvedés volt, majd este úgy mentem ki melózni, hogy nem csak az égen láttam csillagokat.

Elvittem egy kanyart, de fogalmam sincs honnan-hova, és hogy kit. Arra emlékszem, hogy ezerrel parkolok le a Szentkirályi utca ügyeletes fogorvosi rendelője előtt.

Idő 20.30

Amint leparkoltam a fájdalmat szinte elvágták. Hiába na, a beszarábia beköltözött a gatyámba, gondolom ezt az érzést páran ismerjük.
Akarok befelé haladni, de a kapuban 8-10 dohányzó emberbe botlom.

- Sokan vannak bent? – kérdeztem tőlük.
- Csak páran, de orvos nincs még!


Nincs orvos? Még nincs? Nem folyamatosan kellene lennie? Tettem fel magamnak a kérdést, de nem merültem bele eszmecserébe, inkább visszaszálltam az autóba és azon reménykedtem, hogy ez a fájdalommentes időszak kitartson egy ideig.

22.00 óra.

Ezerrel fordulok be a Szentkirályiba a Barossból, a fejemben száz traktor zakatol. Kiugrom (kivételesen szó szerint) és robogok befelé. Az ajtóban összefutok egy 50-es éveit taposó, eléggé jól öltözött férfival. Ő ért az ajtóhoz előbb, de azért megkérdezte, hogy lehet-e ő az első, mivel látja rajtam, hogy igen kész vagyok.

- Persze – válaszoltam önzetlenül, hiszen ismét múlni kezdett a rendelő hatására a fájdalom.

Bent egy biztonsági őr srác volt, aki elkérte az iratainkat és felhívta a figyelmünket arra, hogy készítsünk ki 600 Ft.vizit díjat. Mivel ügyeleti időben a 300 forint duplája jár. Jahhh kérem, és hol van a taxisok éjszakai tarifája – kérdeztem volna meg szívesen, de nem voltam abban a z állapotban.

Látom ám, hogy újdonsült ismerősöm rendesen kotorászik a zsebében, miközben a hatalmon lévő kormányt minősíti.

- 600 forint, erre nem számítottam, közben kitartóan kutat a zsebében. – Még is csak maga lesz az első, mert én kénytelen leszek hazamenni, mert csak 480 forint van nálam – mondta ezt elég fájdalmasan.
- Tessék – nyújtottam felé egy 200-ast, ne menjen így haza, hiszen az nem fog segíteni.
- Jajj dehogy, ezt nem fogadhatom el – mentegetődzött.
- Bajban az embernek ne elvei legyenek, tessék, fogja! – és a kezébe nyomtam a 200 forintot.


Pont ekkor már szólították is, és bement.

A biztonsági srác közben előkerült, és látszott rajta, hogy beszélgethetnékje van.

- Fáj? – kérdezte. Ránéztem jobban a félig cipóra dagadt arcommal, de nem szóltam semmit.
- Fáj – válaszolta meg saját kérdését. Elég ritka itt az olyan, akinek nem fáj a foga. – mondta és nagyot derült a hülyeségén. Rendesen megértenénk egymást, ha épp beszélgethetnékem lenne.

Nyílt az ajtó, és az emberem jött kifelé. Látszott a könnyben úszó szemein, hogy injekciót kapott.

- MODROCZKY RICHÁRD! – sercegett a hangszóróban a nevem.


Beléptem. Bent egy idősebb nővérke ült az íróasztalnál és tőle balra egy szintén nem mai gyerek doktor. Ha húzni kell, akkor ez megizzad velem – szögeztem le magamban azonnal, régebbi tapasztalataimból kiindulva.

Megvizsgált és már ült is le az íróasztalhoz. Én számat nyitva felejtve sétáltam oda, mivel nem nagyon akartam hinni, hogy ennyi volt. Se egy gyógy kence, se egy ecsetelés…semmi, pedig régebben emlékszem ilyenekre.

- Csúnyán begyulladt egy gyökér. Kap antibiotikumot és fájdalomcsillapítót. 3x1 mind a kettőből és kitartást. 2 nap és enyhülni fog a fájdalom, meg a gyulladás is lelohad.
- A fájdalomcsillapító erős?
- Beveszi és nem fog érezni semmit.


Ettől kissé megnyugodtam és a lehetőségekhez képest vidáman ültem be az autóba. 3 perc alatt értem a Szondi utcai ügyeletes patikához, ahol a gyógyszerész fürgén ki is adta a felírt megváltást.

Bevettem csak úgy szárazon mind a 2 gyógyszert, a fájdalom csillapítóval még kicsit csaltam is, mert összeharaptam, hogy gyorsabban hasson.

Eltelt 10 perc és valóban nem éreztem semmit. Semmilyen hatást, mert még mindig úgy fájt (ha nem jobban) mint előtte. Nem sokat gondolkodtam, bevettem még egyet.

30 perc múlva – igaz buci arccal – már robogtam is a felvett címre. Szépen el is dolgozgattam, míg csak nem nyilallt hirtelen bele megint, de olyan erővel, hogy majdnem ráharaptam a kormányra.

02.00
Berobbantam a fogászatra. Egy hölgy ült csak a rendelő várójában.

- Ön van csak itt, vagy van bent valaki? – sziszegtem el a kérdést, mert már beszélni nem tudtam.
- Csak én, de nyugodtan menjen be, mert én a férjemet várom, hogy hozzon 600 forintot.

Szép, ez is a vizit díjon bukott meg, de most nem tudtam szolidáris lenni, mert nagyon fájt.

Bementem és a doki már rá is kezdett:

- Értse meg, nem tudok mit kezdeni magával. Legyen férfi, bírja ki ezt a 2 napot, addigra hatni fog az antibiotikum.


Kb. ennyi történt. Én onnan haza, bevettem még egy rózsaszín tablettát ( napi 3x1, ez nekem meg volt 6 óra alatt), meg a feleségem kapott a fejére valami port, ami szintén fájdalomcsillapító, na abból is egy adagot.

Nagyon kellemes érzés volt amint múlt a fájdalom. Olyan fáradtság szállt le rám, hogy az ágyig alig tudtam eljutni. Még rápillantottam az órára és láttam, hogy 3.27 van.

5.40-kor arra ébredtem, hogy felrobban az arcom, úgy fájt a fogam. Nem szórakoztam, bevettem mindenféle fájdalomcsillapítót. Úgy voltam vele, ha felborulok tőle, akkor legalább a kórházban már komolyan fognak kezelni, de ez a fájdalom elviselhetetlen volt. Bevettem rózsaszínt, port, algopyrint, azt vártam a hatást.

Na az nem is maradt el. 30 perc múlva ismét – igaz kissé szédelegve – de haladtam az ágy felé.

9 felé ébredtem, a fájdalom ismét kibírhatatlan volt. Begyakorlott mozdulatsor következet. Az összes csillapítóból egy adag, borogatás az arcra, majd a gép előtt ülve várni a hatást. Utána ágy, és olyan félájult alvás. Ezt este 9-ig többször megismételtem. Majd végre 9 felé úgy ébredtem, hogy igaz fáj, de nem annyira. Na mondom végre kezd hatni az antibiotikum is.

Gyors fürdés, majd egy adag fájdalomcsillapító bevétele és irány meló, mert a brifkót nem érdekli, hogy nekem mi a nyűgöm.

Normálisan 2 fuvart tudtam csinálni, majd inkább megálltam dumálni haverokkal, mert éreztem, hogy az autó visz engem és nem én őt. A beszélgetés vége egy gyors elköszönés volt, azt irány haza. Gyors fájdalomcsillapító bevétel, majd ülés a gép előtt várva a hatást, hogy múljék a fájdalom.

NEM MÚLT, sőt fokozódott. Itt a gép előtt ülve vertem a fejem a billentyűzetbe, amikor is az egyik barátom (akinek közben jeleztem gondom) msn-en mondta, hogy ő ilyenkor dentinoxot szokott használni. 2 perc és nem is fáj már. Rendben, ezen nem múlik a boldogságom, na meg az alvásom, irány a patika.

Mire a patikus hölgyet felkopogtam, addigra pont elértem arra a szintre, hogy magam kapok elő egy fogót és húzom ki a fogam.

Végre megkaptam amit kértem és a kocsi felé sétálva már kentem is rá a gyulladt részre. Kicsit elzsibbasztott, de nem volt az igazi. Hazaérve megismételtem az eljárást.

Most itt ülök, az arcom olyan, mintha 100 méh csípett volna meg. Azóta bevettem ismét egy rózsaszínt, meg bekentem ismét dentinoxal.

Épp nem fáj, aminek egyenes következménye, hogy leragad a szemem. Megyek is aludni, és csak remélni tudom, hogy 2 óra múlva nem ismét itt fogok virrasztani…

2007.03.26 03:10

---

Tegnapelőtt húzós napom volt. Már reggel 9-kor ébresztettek telefonon és az egész napom egy merő rohanás volt. Többek között a feleségemet kellett vinni dokihoz, mert mostanában kicsit kimerült. Mondjuk ennek okát magamban is látom, mivel a 10 évvel ezelőtti nyaralásunk, a 10 évvel ezelőtti létbiztonságunk már igen csak múlt időben írható le, hiszen egy évtizede volt. Ilyenkor mindig eszembe jut tanult kollégám szava:

„De sok szép dolog van ebben a szakmában”

Mielőtt azt hiszitek, hogy pék, vagy vájár az illető, ellent kell mondanom. Taxisról beszélünk.
Erről jut eszembe egy másik kolléga, aki azt ecsetelte nekem, hogy pont ez a létbizonytalanság a szép ebben a szakmában.

„Kijössz, dolgozol és nem tudod mi történik veled. Lehet ezer forintot keresel, de az is lehet, hogy a paradicsomba jutsz. Ez egy stratégiai játék(!!!).”

Megkértem a kollégát, hogy lépjen hátrébb, mert így ütőtávon kívül fog elhelyezkedni, ami nem lesz hátrány a mondataival belőlem kiváltott reakció miatt.

Így ért az este. Majd este 8 volt, mire visszaértünk sokadszorra a tegnapelőtti napon az orvostól és úgy éreztem magam, mint aki egy hegyet tolt arrébb. Kipihentnek, munkára késznek cseppet sem éreztem magam, így úgy döntöttem, szinte lázadva a rendszer ellen, ellent mondva a főnökömnek (brifkó) ledőlök 1 óra hosszára aludni.

21.00-kor ébredtem. Minden alkatrészem fájt, a szemem vérben úszott. Szédelegve kezdtem el öltözködni, majd lementem és bevágódtam az autóba.

Megindultam és elkövettem azt a hibát, hogy a meló elé akartam menni, hajtottam a munkát.
Természetesen folyamatosan mellézuhantam. Vagy mögém, vagy elém mondták a címet. Egyetlen jó dolog volt az estében, hogy indult szépen az autó. Így ért a hajnal és úgy döntöttem, hogy ez legyen ma csak egy bemelegítő nap, mivel reggel 6-kor kell kelnem, mert mennem kell egy találkozóra 7-re. ½ 3 felé hazabotorkáltam, majd átrohanva az internet megszokott lapjait lefeküdtem.

Nem sikerült elaludnom, mert eszembe jutott Árpi temetése, ami szintén erre a napra esett 12:45-re. Agyaltam rendesen az eseményeken, és próbáltam rendet tenni a fejemben, ami eleve egy meddő kísérlet volt. Olyan 1 óra hosszát aludhattam, amikor ébresztett a feleségem. Pontosabban rám uszította Mázlit, a törpeuszkárunkat, aki ilyenkor, amikor engedélyt kap az ébresztésre boldogan és kíméletlenül rohan szeretgetni. A szeretgetés nem áll másból, mint nyalakodásból és ha nem pattanok ki egy pillanat alatt az ágyból, akkor tiszta kutyanyál leszek, ami felettébb taszító egy dolog. Kemény módszer, de mindig hatásos az ébresztésre, tudom ajánlani mindenkinek.

Felébredtem és gyorsan elintéztem a dolgom. Utána bevittem gyorsan a gyerekeket a suliba és rohantam haza lefeküdni, mert éreztem, ennyi alvással nem bírom végigcsinálni a napot. Sikerült ismét egy órát aludnom, és amikor megébredtem bekapcsoltam a telefont. Láttam, hogy JWT hívott nem sokkal előtte. Jeleztem neki, hogy be vagyok kapcsolva és Ő fel is hívott.

Gyorsan lebeszéltük, hogy Ő itt van szinte nálunk (Mc Donaldsban adott az egészséges életmódnak) és ha gondolom, mehetünk együtt a temetésre. Gyors zuhany, öltözködés, és 15 perc múlva már robogtunk is a Kispesti temető felé.

Útközben az élet nagy dolgairól diskuráltunk. Munka, család és úgy nagy általánosságokban. Időben indultunk, de a nappali forgalomnak köszönhetően épp hogy időben bezuhantunk.

Esett az eső rendületlenül, és a temető felé sétálva épp ez a mondás jutott eszembe:

Nem az határozza meg azt, hogy mennyien lesznek a temetéseden, hogy mit tettél az életedben, hanem hogy esik-e az eső.

Vagy valami hasonló, de a lényege ez.

Ez most megdőlni látszott, mert amikor mi megérkeztünk már akkor sokan voltak. Taxisok, sporttársak, barátok és nagy létszámban képviseltették magukat Árpi fiának a barátai. A ravatalozóhoz lépve, meghajoltam, megadva ismét Árpinak a tiszteletet és valahol boldog voltam, hogy ezt még életében sem felejtettem el megtenni.

Utána gyorsan inkább a haverok között kerestem menedéket, mert a család fájdalma szemmel láthatóan tonnás súlyként telepedet rá az emberre. Gyötrelmes dolog volt látni kis Árpi fájdalmát, amint megtörten nézett maga elé. „Ő ma felnőtt” – jegyezte meg az egyik kolléga.


Nagyon kemény leckét kapott az élettől, és csak remélni lehet, hogy fájdalma idővel csökken és nem tér le arról az útról, amire még az apja terelte. Kár lenne érte, mert nagyon tehetséges sportoló.

Az emberek meg csak jöttek és jöttek, majd elkezdődött a szertartás. Kemény szavak hangzottak el a beszédet mondó hölgy által, emlékezett, bírált, és üzent. Ő tolmácsolta a család köszönetét mindazok felé, akik segítették őket a bajban, amikor igenis meg KELL mutatni, nem értelmetlen volt az elhunyt élete, hiszen hagyott maga mögött emléket.

Árpit utolsó útjára Szaszával együtt kísértem el, miközben csendben beszélgetve próbáltunk nem nagyon belemerülni a körülöttünk zajló eseményekbe, szinte ezzel védve önmagunkat a „túlzott” tehertől. A sírnál is lezajlott a szertartás, majd Árpit visszaadták az anyaföldnek.
Nem vártuk meg a végét, amíg mindenki kinyilvánítja a családnak a részvétét, mert olyan mértékben zuhant a fájdalom rá az emberekre, hogy az már szinte elviselhetetlen volt.


Kifelé hármasban próbáltuk magunkat „túltenni” ezen az egészen. Szasza, JWT, és jómagam.
Mivel Ákosnak (jwt) dolga volt a belvárosban, így Szasza volt olyan rendes és fuvarozott haza. Megérkezve semmire sem voltam képes, csak az ágyig eljutni és már aludtam is.



20.00-kor ébredtem. Minden alkatrészem fájt, a szemem vérben úszott. Szédelegve kezdtem el öltözködni, majd lementem és bevágódtam az autóba.

Egy újabb nap, egy örök körforgás. De ma valahogy más volt. Ma élveztem, hogy ülök az autóban, hogy dönthetek arról, hogy merre is kanyarodjak, megálljak, vagy épp elinduljak. Dönthetek, mert én úgy döntöttem, nem adom fel, hiszen talán a legnagyobb kihívás ezt az életet végigélni az összes dolgával. Jóval, és a rosszal.

2007.03.24 11:30

---

Újra munkába álltam. Ha jól belegondolok és egy kis túlzással elmondhatom, 5 napig nem taxiztam. Rég dobott fel hír ennyire mostanában, mint ez a ráeszmélés. Vasárnap volt egy kis dolgom a XI. kerületben éjszaka, így a rádióban egy kellemes zenét sugárzó adót hallgatva áthasítottam a várost. Teljesen el tudtam vonatkoztatni attól, hogy taxis vagyok egész addig, amíg visszafelé Újpestre a Parlament után felmentem a felsőrakpartra. Itt fogadott a szomorú valóság. Taxik garmadát láttam minden cégtől. Figyelgettem az arcokat és sok boldogságot nem tudtam felfedezni rajtuk. Na ez nagyon lehúzós hangulatilag, épp ezért a Margit híd után visszakanyarodtam az alsórakpartra. Egy helyen nem volt szabad csak észrevennem a taxisokat, a Dráva tutiba, és máris jobb hangulatban értem haza.

Ma az úr 2007-03-21. napja van. Újra felvettem a munkát.

„Kicsit” nehezen vettem rá magam, hogy meginduljak, de végül is győzött a főnök, a brifkó.
Beültem az autóba, elmorzsoltam magamban egy imát és indítottam.

Beindult, mit beindult, szinte berobbant az Ótvar és kellemesen duruzsolt. Akkor csapjunk bele a lecsóba.
Kikanyarodtam az Árpád útra, bekapcsoltam az urh-t, majd nyúltam a taxióra felé, hogy azt is beüzemeljem, de ekkor a diszi hangja robbant bele az éterbe.

- Kérnék 3 perccel Újpest…

A vér hirtelen az agyamba tódult, izmaim megfeszültek, szemem üvegessé vált, vagyis előjött belőlem a taxis vér. Mivel az elmúlt 5 nap alatt kicsit elpuhultak a reflexeim, így 3-al már nem tudtam nyomni, mivel későn ért vissza az ujjaimhoz az információ, hogy hééé öcsi, jó ez hárommal is, pöckölj rá arra a gombra. 5 perccel lecsaptam, és vártam az eredményt.

- 1014-nek Újpest ….néven. 1014!

Visszajeleztem, hirtelen átrántottam a kocsit a kanyarodó sávba, majd belöktem az elakadásjelzőt, hogy némi megbocsátást nyerjek a két kézzel integető civiltől.

Robogok a cím felé és közben azon merengek, hogy azért megy ez nekem.
Kifejezetten jó volt érezni a sebességet, azt az adrenalin tömeget, ami a félig alvó taxist ébren tartja, amikor hajnalban felkapva a címet menetközben ébredezik.

Megérkeztem, és már nyílt is kapu. Te jó isten, változás állt be a taxizásban és én nem értesültem róla? Kilépett egy kicsit pocakos, az 50-es éveiben járó férfi a kapun és barátságosan integetett felém. Tuti lemaradtam valamiről.

- Jó estét, én rendeltem a taxit xy néven a barátomnak. Majd a belváros felé mennek, de szeretném előre kifizetni a számlát.
- Jó estét – köszöntem, és miután meg tudtam hova is kell szállítmányozni a férfi barátját mondtam egy árat.


Plusz 600 forintot kaptam rá. Tartom kissé döbbenten a pénzt a kezemben és kezdek azzal a gyanúval élni, hogy ez vagy valami ugratás, vagy álmodom. Közben beült az Ótvarba egy Német férfi és kedvesen üdvözölt.

Viszonoztam egy mosolyt elengedve, és már robogtunk is a címre. Beszélgetni szeretett volna velem az utasom, de némi nyelvi nehézségek adódtak. Nem vagyok egy elveszett gyerek, így azért „angolul” kialakult némi kommunikáció.

Az egyik kérdése az volt, hogy milyen ma Budapesten taxizni, megéri-e? Eszembe jutott tomajer figyelmeztetése, hogy minden magára valamit is adó ember, szereti jobb színbe feltüntetni magát, mint amit a valóság diktálna. Rajtam ne múljék a mi megítélésünk, és elkezdtem neki áradozni. Idővel feltett egy másik kérdést is, amire úgy éreztem valami számszerű választ vár, így a jó bevált 7-es számot mondtam neki.

A hatás nem maradt el. Elcsodálkozott, hitetlenkedett, majd 20 mondatban ecsetelt valamit, amiről nekem gőzöm sem volt, hogy mit jelent. Nem baj, akkor majd korrigálok.
- Maximum 8!!! – mondtam tökéletes angol kiejtéssel.

Ezt már egyenesen el sem hitte. Na mondom tré van, mert már a vállam veregette együttérzően, és elővette a pénztárcáját és mutatott egy fényképet.

A fényképen egy kisfiú volt látható. A férfi rám nézett és együttérzően ennyit mondott csak:

- One children!

Aham, most esett le. Ez az iránt érdeklődött, hogy hány gyerekem van. Na jó, most már ezt fújhatjuk, maximum azt fogja hinni, hogy a Magyar taxis szapora egy népcsoport.

Végig hitetlenkedte az utat, én meg próbáltam az úton maradni az elfojtott röhögéstől és annak örültem, hogy nem azt kérdezte, hány feleségem van:-)

Megérkezve ismét veszi elő a pénztárcáját és tukmál a kezembe egy 2 ezrest. Én kézzel lábbal védekeztem, hogy már fizetve van, meg minden, de nem tudtam lebeszélni. Kezemben a 2 ezer forinttal, nyakamban egy félig spicces magyarázó Némettel, baromi jól mutathattunk a szálloda előtt, mert a londiner nagyon furin nézte a jelenetet.

Még a szálloda ajtajából visszafordult és integetett is, én viszonoztam, majd löktem egy menekülőt és elhagytam a helyszínt. Rajtam nem múlt, én mindent elkövettem, hogy jó színben tüntessük fel a szakmánk:-)

2007.03.22 12:30

---

Reggel 06.15-kor ébresztett a feleségem, hogy idő van, hívni kellene a Keselyű urat. Izgatottan telefonáltam, hogy vajon ebben a kései időpontban ébren találom e még.
Egy élénk hang vette fel a telefont, aminek nagyon megörültem. Közölte, hogy már úton van idefelé, 15 perc múlva legyek a ház előtt.

Ismét gyorsba öltöztem, hogy nehogy az legyen, hogy én kérek szívességet és még meg is várakoztassam azt, aki erre hajlandó.

Kilépve a ház kapuján vettem észre, hogy milyen zord időjárás van. Szasza beütötte a címet (XVII. Kerület Gőzös utca 30.), majd egy halk szentségelést elengedve megindult.

Kellemesen telt az utunk, igaz néha kinyomtam a lábammal a doblemezt, de ez sajnos annak volt köszönhető, hogy sokszor piszkáltam Keselyű urat a tempója miatt, és most megmutatta mit is bír a Skoda.

Végig abban a hitben voltam, hogy a „kisöreg” egy ilyen sufni tuningos szaki. Nem picit lepődtem meg a 4 beállásos szervizen, amiből az egyik a villamossági részleg. Illően kopogtam, majd beléptem. Valóban egy idős úr tartózkodott a helyiségben.

Bemutatkoztam, majd közöltem vele a jó hírt, hogy én vagyok a Kia Clarusos, aki tegnap telefonált neki. Megnézegette az önindítót, majd beléptünk a raktárba, ahol szerintem még helikopterhez is volt ilyen alkatrész….csak a Kia Clarushoz nem. Igaz, egy Mazdáé majdnem stimmelt, de pár milliméteren múlt a boldogságom.

Így megegyeztünk abban, hogy holnap estére lesz meg, mivel sajnos a forgórészt eldarálta az elkopott szénkefe így azt cserélni kell.

Elköszöntem, és Keselyű úrral megindultunk visszafelé Újpestre.

A nappali forgalom mind a kettőnk idegrendszerét kikezdte, és megállapítottuk, hogy ez nem taxisnak való időpont a kint létre. Tömött sorok, de persze csak abba az irányba, amerre mi is haladni szerettünk volna. De semmi gond, rutinos pilótám végül is épségben hazafuvarozott.

Délután hívott a Pisti (Tele5 960), hogy érdeklődjék mi is a tényállás. Mondtam neki, hogy leghamarabb csak holnap este fog elkészülni az önindító.
- Akkor majd hívj!– mondta búcsúzóul.

16 órakor ért a meglepetés. A kisöreg hívott:
- Uram, kész az önindítója. Mi csak 17 óráig vagyunk nyitva, de mivel munkaeszközről van szó, így estig jöhet érte.

Hálálkodtam rendesen, majd letettük a telefont. Na most hogy kerüljön ez hozzám – agyaltam.

Szerencsére eszembe jutott Tibi haverom, akinek tettem már 1-2 szívességet. Felhívtam és nagyon rendes volt, már ment is a cuccért.
- Gyere amikor akarsz, a feleségem leviszi neked.

Nyertem pár óra pluszt, mivel éjszakai életet élőknek ilyenkor van délelőtt, míg a kisöreg tuti nem szívlelte volna, ha éjfélkor esek be hozzá.
Pista olyan 23.10-kor tudott értem jönni és először kimentünk a XVI. kerületbe az önindítóért, majd az Essora, ahol már rutinból szerelte vissza a kalandos önindítót.

Nagy öröm volt a motor felpörgésének a hangja, amit az indítás után lehetett hallani. Hajnali 3-ra értem haza, és maximális hálával tartozom azoknak a kollégáknak, akik a segítségemre voltak. Talán még is ki lehet jelenteni, hogy a taxizáson belül is van egy maroknyi csapat,akik még a bajban össze tudnak tartani.

KÖSZÖNÖM NEKIK!!!


Ui: A végösszeg 14 ezer forint volt, a XVII. kerület Gőzös utca 30 alatt található szervizben.

2007.03.21 03:30

---

...folytatás

Elérkezett az este. Pisti (Tele5 960) telefonált, hogy mehetek lefelé, jön, beindít és megyünk a törzshelyre, ott kikapj az önindítót.

Esso kút:

Lassan kilehet írni ilyen nem döngős napon, hogy taxis pihenő. Nem kevesen voltunk ott. Szinte minden cég képviseltette magát az alatt a 2 óra alatt, amíg ott tartózkodtam. Jött Minimobilos haver, 6x6-os, Citys, Főtaxi, T2000…így jobban belegondolva, felvonult ott Budapest összes taxiscége.

Persze mentek az ugratások, ahogy ilyenkor az lenni szokott. Fox kadét, aki az elmúlt több mint egy év alatt Dr. Taxivá lépett elő, új melót talált magának. Pontosabban ilyen idényszerűt. Persze közben taxizni is fog, de nem annyit, mint eddig. Épp csak hogy a gyakorlatból ki ne essék. Feltehetőleg a PDA-ja is eladó lesz, mert a várost már tudja:-)

A lényeg, hogy valami 2 éves Mercivel feszített a kúton, amivel vitt engem egy próbakört. Nem voltam elájulva tőle, már mint az autótól. Meg is mondtam neki, hogy nekem a Super B-je jobban tetszik. Közben Pista kisebb előadást tartott a G pont rejtelmeiről a Juniornak, aki tátott szájjal hallgatta az új információkat.

El voltunk, mint a befőtt. Örömmel fogadtam a hírt, hogy kikerült az Ótvarból az önindító.
Keselyű úrral megbeszéltük, hogy hazahoz, majd reggel 6.30-kor hívjam, ha tud, ha magához tér, akkor eljön és kivisz Keresztúrra az öreg mágushoz, akitől a megváltást várom a problémámra.

Folytatjuk…:-)

2007.03.20 01:50

---

Önindító!

Hihetetlen milyen szórás van ezen a piacon. A TV2 és más ilyen „leleplezős” csatorna végre nem csak a taxisokról készíthetne ilyen rejtett kamerás felvételt, hanem erről is nyugodtan.

Reggel, amint hazaértem a rendőrségről, nekiálltam az autó életre keltésének. Egész pontosan az önindító megjavítását céloztam meg. Rögtön kezdtem az egyetlen Kia bontó (én többet nem találtam a neten) hívásával, ahol egy készséges férfi fogadta a hívásom. Majd miután feltérképeztem neki a problémám közölte, hogy hívjam vissza egy 30 perc múlva, addigra tájékozódik. Így is történt. Hívtam és ő örömmel közölte, hogy van egy darab neki és potom 30 ezer + áfáért már magaménak is tudhatom.

Rövid érzékeny búcsút vettünk egymástól és letettem a telefont. Ezek után Krisztián barátom hívtam, aki belefutott nem rég egy ilyen hibába. Ajánlotta, hogy hívjam fel az AUTÓ-DON Kft. és érdeklődjek mennyi az annyi.
Itt már rutinosabb emberbe futottam bele, mert kapásból közölte: 45-55 ezer.

Krisztiánt visszahívtam, aki elég nyersen reagált helyettem is a hallottakra.

Nem maradt más hátra, mint amiről a fiúkkal már szombaton is beszéltünk. Egy kisöreg, állítólag egy igazi szaki, nem lehúzós, hanem olyan igazi ezermester.
Taki kolléga megadta a telefonszámát.
Előadtam a kínom, és ő korrekten azt mondta, hogy addig képtelen árat mondani, amíg nincs előtte a ketyere és nem látja mi a hibája. Megegyeztünk abban, hogy kiszedetem az önindítót és reggel kiviszem hozzá.

Ennél a pontnál ismét Pistához fordultam, hogy miként lehetne ezt megoldani.

- Éjszaka hívlak és az Esson kikapom belőle.

Na és most itt tartunk. Volt egyszer egy 30 ezer + áfás ár, egy csípőből érkező 45-55 ezer és a szaki, aki majd akkor tud árat mondai, ha tudja mi a hiba. Nekem ez az utóbbi a szimpatikus.

Folytatjuk…:-)

2007.03.19 11:50

---

Na, fussunk neki:-)

Főleg, hogy ma reggel 2x is utaztam taxival.
Kaptam egy idézést a Hungária krt.-on található Közlekedésiektől ma reggel 9 órára.
Nem kell örülni, csak mint tanú idéztek be.

Fogalmam sem volt, hogy milyen ügyből kifolyólag, mert a tanúskodásnak még az esélyét is kerülöm. Amikor látok valami balesetet, akkor odamegyek, segítek, de amint megérkeznek a mentők én már tiplit is veszek.

Annyit még el kell mondanom, hogy csütörtök óta nem nagyon tudok dolgozni, mert az Ótvarban (autó) megadta magát az önindító. Csütörtökön, amikor az utcákon folytak a zavargások, szépen dolgoztam. Kitaláltam magamnak, hogy majd a nyugati Mc Donnalds előtt éheskedem, mivel nem jártak a villamosok és így elég nagy esély van ott beülősre ilyenkor.

Igazam is lett, mert nem telt el 5 perc és már jött is egy hölgy, aki bevágódott és már adta is az ukázt, hogy hova menjünk. Szépen elfordítottam a slusszkulcsot, majd nem történt semmi. Ezt még megismételtem vagy 6x, de mivel nem változott a helyzet, így hívtam egy kollégát és az utast átadtam neki.

Felhívtam Csabi barátomat (R069), aki már sokszor húzott ki ilyen szorult helyzetből, hogy legyen kedves és húzzon be, mert feltehetőleg az önindító bekrepált. Közölte, hogy olyan 15 perc.

Mit lehet tenni ilyenkor, szép türelmesen vár az ember, beletörődve a sorsába.
Ekkor csörgött rám a feleségem, hogy nem tudja merre vagyok, de a nyugatit kerüljem most, mert a tévében látta, hogy a tüntetőket arrafelé oszlatják. Ja és persze vigyázzak magamra, ne keveredjek bele semmibe.

Jó, majd vigyázok – válaszoltam és letettem a telefont. Közben érdeklődve figyeltem a visszapillantó tükörből látható tömeget és az utánuk tömött sorokban érkező rendőröket.

Gondoltam kicsit ideje felgyorsítani az eseményeket, és egy szemben elhaladó kollégát felhívva megkértem, hogy legyen szíves beindítani, mert hamar lapraszerelik a verdám, ha itt maradok.

Jött, behúzott, én meg elhúztam a csíkot.

Vagyis hosszúhétvége első napján lerobbant az autó. Igaz, ezzel a hibával még lehet dolgozgatni, de ez csak akkor érné meg, ha menne a meló folyamatosan. Abban nem sok értelmet láttam, hogy 2 órát jár a motor, majd csinálok egy 800 forintos kanyart, ami pont arra elég, hogy a kiketyegett benzint visszatankoljam.


Igaz, szombaton Pista barátom emberfeletti próbálkozást tett arra, hogy megszerelje az önindítót, de nem járt sikerrel, mert alkatrész hiányában ez nem sikerülhetett.

Mondjuk a végén azért nem bántam ezt a próbát, mert legalább jót dumáltunk ott egy páran (volt rá időnk, mert 6 órát vett ez igénybe).

Így érkeztünk el a mai reggelhez, amikor is mehettem tanúskodni, csak fogalmam sem volt róla, hogy miben.

Időben ébredtem, mert erre kényesen ügyelni szoktam. Majd szépen elszöszmötöltem az időt, és rémülten konstatáltam magamban, hogy 8.20 van már.

Megindítottam a fürdővizem, közben hívtam a Budapest taxit és rendeltem 8.40-re egy autót.

Miközben fürödtem eszembe jutott az a lány, aki 28 percet váratott a címen, mert ő még a kádból rendelte az autót. Na szép, szegény taxis biztos innen a drosztról jött, már itt áll a kapuban, én meg még pancsolok.

„Kiugrottam” a kádból és egy lebukott szeretőt megszégyenítő gyorsasággal kezdtem el öltözködni. Még a liftet sem vártam meg, hanem a lépcsőn rohantam le.

Meg is lett ennek a 8 emelet rohanásnak az eredménye. Taxisunk nem tudta első pillanatban, hogy megtámadta őt egy asztmás, vagy csak az utasa érkezett meg, akit sürgősen kórházba kell vinni.

Lassan azért rendeztem a soraim, és bemondtam a célállomást.

Eseménytelen út volt. Jól elbeszélgettünk a kiálló aknafedelekről, kicsit politizáltunk, meg még érintettünk pár témát. Nem fedtem fel előtte magam. Olyan jó volt, hogy nem taxisnak, hanem embernek tekintenek, így meg is őriztem végig az inkognitómat az út során.

Nem egy Forma1-es pilótát fogtam ki. A kilométeróra sebességmutatója is csak egyszer kúszott a 60 Km/h fölé, de szerintem akkor csak nem figyelt oda egy kicsit. Viszont én ezt egy cseppet sem bántam. Minek rohanni, úgy is megvárnak ezek ott a közlekedésieknél.

Megérkeztem 08:59-kor. Kicsit nem figyel az ember, azt még pontos is. Na sebaj, beléptem és meglepetésemre egy egészen értelmes portásba futottam bele. Kérte az idézést. Természetesen hűen önmagamhoz, az nem volt nálam. Nem baj, nyugtatott meg azonnal, egy-két telefon és megtudjuk, ki is várja önt.

Így is történt. Nem telt el 1 perc és már tudtam, hogy valami Melinda szeretne velem randizni a II. emeleten a 213-as szobában.

Amíg ő leérkezik értem, hogy felvezessen, addig foglaljak helyet a folyosón. Helyes, ez jól is jött, mert már éreztem kezdek fáradni. Épp azon voltam 10 perc elteltével, hogy na akkor én most innen elbattyogok, amikor megérkezett Melinda. Kölcsönös bemutatkozás után megiramodott felfelé a lépcsőn, én meg utána.

Rémülten hasított belém a felismerés, hogy ez a 50 kg-os hölgy gyalog akar felmenni a II. emeletre. Pár perces késéssel megérkeztem én is, majd amikor felkínálta, hogy foglaljak helyet, én rögtön két székre is leültem. Kedves volt, megkérdezte nem kérek-e egy pohár vizet, de én egy mosolyt eleresztve (ez álca volt, mert levegőért harcoltam) elutasítottam a felajánlást. Nem mondom, egy 8 tojásos sonkás rántotta jól jött volna, de mivel nem láttam erre sok esélyt, így nem is éltem bele magam.

- Beszélt mostanában Acél Zsolttal? – csapott bele a közepébe.

Eddig sem mondhatom, hogy az oxigén akadály nélkül ért le az összes hörgőmig, de itt kifejezetten elakadt a lélegzetem.

- Bocsánat, kivel kellett volna beszélnem?
- Acél Zsolttal.
- Már elnézést kérek, de én azt sem tudom, hogy miért vagyok itt. Arról meg még halvány elképzelésem sincs, hogy kit tisztelhetek Acél úrban, nemhogy még beszéltem is volna vele.
- Történt egy gázolás a Moszkva téren, és ott ön segédkezett, majd a rendőrök felvették az adatait!


Hopp, beugrott, valóban így volt.

4-5 hónapja haladtam a Déli pu. felé, amikor is előttem egy BMW-s telibe gázolt egy férfit, akin majdnem még én is áthajtottam. Kiszálltam a kocsiból és próbáltam életben tartani a szerencsétlent, amíg a mentő kiérkezett. Meglepő, de a segítségemet is túlélte, nem csak a gázolást. Szívós egy pacák, az biztos.

Viszont még most sem tudom ki az az Acél Zsolt és ezt gyorsan szóvá is tettem.

- Az ön utasa volt.
- Most kedves Melinda (nem árt velük jóban lenni,mert olyan hivatalosak az első 10 percben, hogy az szinte fáj) itt valami nem stimmel, mert vagy nem volt utasom, vagy nem én voltam ott. Más alternatíva így hirtelen nem jut eszembe.

Ez hatott, sikerült egy mosolyt kicsalnom belőle.

- A rendőrségi jelentésben pedig az áll, hogy ön Acél Zsolttal együtt utazott amikor a baleset bekövetkezett.
- Kedves Melinda, ha kell, én akár az ellenkezőjére is megesküszöm, hogy semmilyen Acélal, de még csak Zsolttal sem utaztam a baleset bekövetkeztekor.


Miután sikerült ezt tisztáznunk és ő kifejtette a rendőri jelentésről alkotott véleményét, gyors kérdés felelet következett.

- Hány órakor történt a baleset?
- Nem emlékszem.
- Milyenek voltak a látási viszonyok?
- Olyan sötét, mivel éjszaka volt.
- Az úttest állapota?


Te jó isten, miket kellett volna megfigyelnem, én barom, meg csak a sérültre koncentráltam. Na majd legközelebb egy balesetnél azzal indítok, hogy megmérem a külső hőmérsékletet, a páratartalmat meg ilyeneket, azt, ha addig még van kit, akkor elindulok megmenteni.

Viszonylag elég jól összehangolódtunk a hölggyel és kifejezetten jókedvűen hagytam el az épületet miután aláírtam vagy 40 papírt.

Kilépve gyorsan taxit rendeletem.

- Pillanat maradjon vonalban – jött a válasz arra, miután megmondtam, hogy hova szeretném a taxit.

Ami különösen tetszett, hogy nem volt felesleges kérdezősködés, nem voltak fárasztó kérdések. Köszönés, cím kérdezés, majd válasz adás, és már kész is.

- 15 perc és ott az autó.
- Köszönöm, megvárom.


Rágyújtottam egy cigire és kicsit bámultam az elsuhanó autókat. Vallatás hatására sem tudnám megmondani, hogy honnan került a sarokra a taxi, de én már csak azt vettem észre, hogy érdeklődve néz felém, hogy vajon mikor veszem észre, hogy megérkezett a rendelt taxi.

Húúú de kutya érzés a másik oldalon lenni.

Beszálltam, köszöntem, majd bemondtam a címet, ahogy kell. Kihagytam a kerületet és csak utcát és házszámot mondtam. Taxisom nem reagált, csak nézett rám, majd megkérdezte, hogy melyik kerületre gondoltam.

- Ó, bocsánat, a IV. kerület.
- Rendben – érkezett a válasz, majd még úgy végigmért.
- Valamit elrontottam? – kérdeztem meg, de hirtelen nem jutott más eszembe, mint az, hogy talán erősebben csuktam be a kocsi ajtaját, mint az szükséges lett volna.
- Nem.


Na, jobb lesz felfednem magam, mert itt még gondok is lehetnek, valahogy nincs jó napja a taxisomnak, vagy csak régóta taxis.

Miután közöltem vele a tényt, hogy kolléga vagyok és hogy mi járatban voltam a rendőrségen elég jól megindult köztünk a beszélgetés.

Megdicsértem az autóját, mert valóban kifogástalan állapotban volt és kicsit szidtunk mindent és mindenkit. Hamar megérkeztünk, fizettem, majd elköszöntünk.

Röviden összefoglalva ennyi történt ma. Most nekiállok és valami kisebb csodát teszek, hogy az autó is meggyógyuljon.

2007.03.19 11:50

---

Este miután rendeződtek a dolgok (kutya megitatva, gyerekek anyuéktól hazahozva), rendesen befáradtam. Kénytelen voltam egy keveset aludni, mert a szemem sem tudtam nyitvatartani, nemhogy kimenni dolgozni. 22 óra felé tudott a feleségem életet verni belém.
Amint kiértem és bekapcsoltam az urh-t sikerült is egy címet felvennem. Tesco.

Jó sok csomaggal érkezett az egyik törzsutasunk, akit még csípek is. Bepakoltunk a kocsiba és már suhantunk is a XIII. kerület elejébe. Innen egy megbeszélésre kellett igyekeznem, mert attól függetlenül, hogy néha úgy néz ki, az ember leállt, dolgozik, mint az őrült, de a háttérmunkák nem mindig írhatók meg, hanem egyszer csak a végeredménnyel találkoztok itt a lapon.

De nem is ez a lényeg, hanem utána bementem a kollégák közé kicsit beszélgetni és érdekes, milyen felháborodással fogadták az újabb taxistámadást, főleg ami a rendőrös részét illeti.
Azzal már csak-csak megbarátkoznak, hogy megtámadnak minket, dehogy még utána a rendőrök hangulatának is ki legyünk téve, azt nehezen nyelik be.

Azt kérdezték tőlem, van-e olyan lehetőség, hogy ilyenkor egy taxisokra szakosodott ügyvédet felhívjanak, mert a jogban nem vagyunk valami jártasak és sokszor felmerül az önbíráskodás vádja, és ha az ember nem óvatos, akkor még ő rá húzzák rá a vizeslepedőt.

Érdemben erre nem tudtam válaszolni, de ha valakinek van erről információja, az legyen olyan jó és ossza meg velem.

Mázli a kutyusunk jobban van. Már követeli a kaját, de nem szabad neki sokat adni, amit ő nagyon nem tud tolerálni. Hiába na, ezt nagyon meg tudom érteni:-))))

Most reggel arra ébredtem, hogy hangosan követeli a jussát. Nem tudtam rá ez miatt haragudni, mert örülök, hogy végre nem olyan bágyadtan fekszik a helyén.

2007.01.31 08:50

---

Ok, a kutyus nem parvós, csak valami rosszat evett és ettől bélgyulladása lett. Kapott szurit, meg hasmenés, hányás ellen krémet, amit fecskendőben kell adagolni neki, és a folyadékra kell nagyon figyelni.
Ahhoz mentünk vissza, aki előtte beoltotta, Az interneten találta a feleségem, pontosabban ott ajánlották ezt a dokit az egyik nőknek szóló oldalon. Furcsa egy párosítással rendelkezik ez az ember.

Olcsó és jó.

16.45-kor mentünk be és 17.30-kor jöttünk ki. Nem lehet azt mondani, hogy felületes volt.

Mikor kijöttünk, elgondolkodtam, hogy milyen kár, hogy nincs, de az is lehet, csak én nem nagyon futottam össze ilyen dokival. Igaz vidéken volt egy ilyen felnőtt orvos, de ő is csak a szabályt erősíti.

Közben a feleségem itt emlékeztet a tüdőgondozós dokira, akinél 4 órát voltunk bent és az egész családot (fiam kivételével, mert ő sunyin suliban volt), megfújatta, megkarcolta, összevissza lélegeztette, majd amikor elfáradt, akkor felírt nekünk annyi gyógyszert, hogy a patika forgalma, ahol kiváltottuk, aznap 20%-al nőtt meg.

Jó, közben nekem is eszembe jutott egy doktornő, aki a feleségemet vizsgálta. Egy sportorvos Óbudán, ő is rendes és lelkiismeretes volt. Na igen, az embernek a pozitív emlékek nehezebben jönnek elő, mint a negatívak. Emlékszem, amikor a hazánkban tanuló orvos gyakornok a két hetes fekvőgipszet, amit 4 hetes járógipszre kellett volna felcserélnie, 2 napra redukálta és amikor levette a fekvőgipszet ezt mondta: Kelj fel és járj.

Nekem sem kellett 2x mondani, hiszen a mostani önmagammal ellentétben akkoriban igen csak mozgékony voltam. Felkeltem és jártam. Egészen 2 lépést, majd összecsuklottam. Azt mondta ez természetes, mert 2 nap alatt elzsibbadt a lábam. Térdficamról volt szó ( a térdkalács előröl hátra ugrik a hajlatba, ami igen fájdalmas dolog). Estére akkorára dagadt a térdem, hogy majd megőrültem a fájdalomtól. Bátyám bevágott a kocsijába és rohant velem a KBA-ra, ahol 2 napja rámtették a gipszet. Ha nem visszük a papírt, amit az SZTK-ban adott Dr. Alah Kabriderba (vagy valami hasonló hangzású, az biztos, hogy gyermekként sokat tevegelhetett) doktor úr, akkor el sem hitték volna nekünk, hogy ekkora marhaságot nem magamtól tettem. Szépen megpungálta a doki a térdem ( egy kötőtű vastagságú tűt beszúrnak a térdedbe a porcok között és szépen leszívják a váladékot: Azt hiszed besz@rsz, olyan fájdalmas)

Majd begipszelt és adott egy papírt, hogy azzal menjünk vissza a dokihoz, adjam oda neki és ne felejtsem el megköszönni, hogy feltehetőleg a bal lábam nem lesz tökéletes.

Én meg szófogadó gyerek vagyok. Bementem és megköszöntem:-))))

 

2007.01.30 17:50

---

Milyen rendszerességgel fogok írni? Milyen terjedelemben? Nem tudom, ez majd kiderül, ahogy az élet hozza.

Így kezdtem a blog írásába. Mivel hangulatember vagyok, így ezt tartom is. Mit is írhatnék manapság? Baromira január van minden téren, csak a hidegnek nincs nyoma. Egyre több taxis keres meg cégtől függetlenül gondjaival és akinek tudok, annak segítek is. Csak sajnos sokszor nem tudok én sem segíteni. A szakmánkat érintő meglepő dolgokkal találkozom, de már én is kezdek immunis lenni rá. Kollégát az utasa tarkón üti, majd amikor intézkedni akar a többiek lebeszélik: Nem történt semmi bajod, hagyjuk a fenébe.

Tudjátok mit? Még igazuk is van! Mert mit lehet tenni? Nem sérült meg, nem folyt vér, nincs látlelet. Garázdaságért lehetne feljelenteni, de hát az is olyan kétes, mert egy tagadás, egy állítás a végén úgyis a taxis szívja meg. Közfeladatot ellátó személy! Na ne röhögtessetek már. Amikor nekem harapta el a nyakam a dili gyerek, akkor is nekem kellett volna bizonyítanom, hogy súlyosan sérültem és nem könnyen, nyolc napon belül. Igazságügyi orvosszakértő vélemény = 40 ezer. Ezt persze nekem kellett volna fizetnem. Bár nem értem, mert a 19. napon került sor a korrekciós műtétre, ami mellékesen baromi fájdalmas volt.

Itt tartunk. A Dunaújvárosi taxishoz most meg odasétált egy fegyveres, elvette a pénzét, majd mivel a taxis hagyta magát, életben maradhatott. Odasétált, mint egy bankautomatához és kivett pénzt.

Viszont most sokkal drámaibb dolog foglalkoztat engem. Úgy néz ki, hogy Mázli, a kis törpe uszkár parvós lett. Még 1 óra mire van a doki, és az egész család aggódik és drukkol neki, hogy megússza ezt a betegséget.

2007.01.30 14:50

---

Tegnap cukkolt az élet. Folyamatosan olyan fuvarokba kerültem bele, amikor az idegeim voltak borzolva. Volt olyan, hogy felvettem egy címet, jött egy család. Apa, anya és a 2 gyermekük, olyan 8-10 forma körüliek. Az asszonyka úgy vezényelt már amikor kiléptek házuk kapujából, hogy tuti valami kiképzőőrmester lehetett előző életében.

Jöjjön kérem, szálljon ki gyorsan és kösse be a gyerekeket hátul…na…na…igyekezzünk kérem…jól kötötte be őket…kérem majd óvatosan vezessen…mire igazából magamhoz térhettem volna már azon vettem észre magam, hogy azon igyekszem, hogy a két csemetét sikerüljön hátul bekötnöm.

De tettem a dolgom és közben azon agyaltam, hogy vajon hova fogunk utazni. Látom ám hogy a férjuram is kötözi magát rendesen elől, az asszonyka meg igyekszik hátul középen magára tekerni a középső, inkább gyerekeknek készült övet.

Beülök és várom a címet, várom, hogy zene legyen a füleimnek, amit hallok.

Igen, jól sejtitek, minden volt csak zene nem amit hallottam, de hogy ennyire ne legyen az, azt senki sem nagyon hinné.

3, azaz három utcasarkot utaztunk. Mikor megérkeztünk még akkor sem tudtam szólni a döbbenettől:-)

De a pálmát azt egy sztori vitte el, de piszkosul.

Úgy adódott, hogy este egyedül mentem enni. Beülök a szokott helyre és szépen nyugodtan ettem, miközben magamban merengtem és akaratlanul hallgattam a mellettem kajáló 3 srác szövegelését.

Nyomták a szokásos csajozós, mondjunk minél nagyobbat a másiknál dumát. Amire felfigyeltem az a következő párbeszéd volt.

- Hova megyünk innen? – kérdezte az egyik társaitól.
- Menjünk fel a Tibihez, ott tudunk zenét hallgatni, meg telefonálgatni a csajoknak.
- Jó lesz egy ilyen kaja után elsétálni ide a Nagy Lajos – Fogarasi sarokra.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a Fogarasi úti Tescoval szemben van a kajálda, ahol enni szoktam mostanában.

- Hülye vagy? – kérdezte az egyik nagyon szimpatikus mai fiatal a másiktól. Komolyan azt hiszed gyalogolni fogok? Majd hívunk egy taxit, adunk neki 500 forintot és még boldog is lesz.

Itt nyeltem először félre.

- Jó, de akkor rendeld meg, hogy ne kelljen várnunk – adta ki a parancsot az eddig csendben majszoló nagyobbik.

Ennél a résznél elkezdtem erősen kifelé skubizni, hogy hol van a stáb autója, akik épp engem szívatnak.

A vékony kissrác elő is kapta a telefonját és már hívta is az egyik taxiscéget. Leadta a rendelést és szépen evett tovább.

Na ez érdekes lesz – gondoltam, hiszen ismerem a környéket és tudom, hogy több tuti is van errefelé.

Meglepően gyorsan megérkezett a kolléga és próbált helyezkedni, hogy se a zebrán ne álljon, se a forgalmat ne akadályozza.

Az egyik felemelkedett, hogy kimenjen és jelezze a taxisnak, hogy ők rendeltek, látják megérkezett, de még a kajájuk fele a tányérjukon van.

- Hova mész? – kérdezte az egyik?
- Szólok hogy mi rendeltük.
- Ülj vissza a seggedre, ha szólsz neki akkor kapcsolja az órát és nekem még vagy 5 perc mire megkajálok.


Itt nyeltem másodszor félre és még a kísértés is elkapott, hogy véletlenül lelökjem mellőlem a székről, de úgy döntöttem megvárom mi sül ki belőle.

Közben szerencsétlen taxisunk úgy forgatta a fejét, mintha ezért fizetnének neki.

Eltelt vagy 12 perc és a fiúkat cseppet sem zavarta, hogy a taxi várakozik. Szépen ettek, jól megrágták és közben tervezték az este további részét. Látom a kolléga reklamál. Cseng is bent a telefon. A fiú felveszi és közli, hogy igen, még pár perc és mennek.

Vigyorognak egy jót és szemük sarkából figyelik az ablakon keresztül a taxist.

- A kurva életbe, ez bekapcsolta az órát.

Most én vigyorodtam el magam, gondoltam most aztán felgyorsulnak a gyerekek.

- Mondd le, mondd le a rendelést, én még szeretnék palacsintát is enni.

Aki telefonált eddig az nem volt hajlandó erre, így a nagyobbik vette át az irányítást és telefonált.

- Igen mi rendeltünk, de elnézést nem tudunk a lakásból kimenni, nem találjuk a kulcsot. Igen, nagyon sajnáljuk, köszönöm majd telefonálunk.

- Sikerült? – kérdezte a telefon tulajdonos aggódva.
- Persze – nézett hősként körbe a bátor csemete.


Közben elkészült a palacsinta is és jóízűen lakmároztak. Mikor már majdnem végeztek akkor ismét előkerült a telefon és hívták a taxit. Közben elkezdtek készülődni és kérték a számlát.
Látom megérkezik a taxi, de egy másik kolléga jött.

- Mennyi lesz? – kérdezte most a középső srác a büféshölgyet.
- Egybe fizettek? – kérdezett vissza.
- Igen.
- 3270 forint lesz.
- 4000-ből kérek – nyújtott át a srác egy ötezrest – de ha kérhetem két ötszázast adjon, mert akkor a taxisnak is tudok fizetni.


A falat megállt a számban, de nem szóltam, csak néztem. Kimentek, beültek, látom mondják a címet. Taxisunk megmerevedik, kérdően mutat előre. Gondolom a fuvar nagyságán csodálkozott. Majd szépen elindulnak. Lenyeltem az épp megkezdett falatot, majd fizettem és kisomfordáltam az autómhoz. Örültem, hogy a bent kajálók nem látják, hogy taxiba szállok be, szégyelltem volna.

2007.01.14 13:50

---

1956, a forradalom éve. Sokszor láttam már riportot 1956-os disszidensekről, ahogy arról mesélnek, hogy senki se képzelje azt, hogy ott kint egyszerű az élet, mert ott sem kolbászból van a kerítés. Mindig is szerettem volna egy ilyen emberrel elbeszélgetni, kérdezni tőle.
Ma ez a lehetőség adott volt, hiszen az egyik cím, amit felvettem, egy ilyen emberrel hozott össze.

Álmosan ülök az autómbaN és várom, hogy az előke ideje lejárjon és jöjjön az utasom. Még volt 10 percem hátra, amikor megérkezett az utas. Számomra már ez szimpatikussá tette. Mint kiderült a beszélgetésünk alkalmával egy 70 éves urat vittem, aki 18 éves korában Bajáról disszidált, miután a forradalom alatt, sodródva a tömeggel, elkövetett egy-két csínyt, amiért felelősségre akarták vonni.

Ami azonnal feltűnt, az a mozgékonysága. Már annyira megszoktam a mi nyugdíjasainkat, a nyögő, botos, segítségre szoruló emberi roncsainkat. 60 évesen!!! A korai időpont ellenére, egy jókedvű, kedves embert ismerhettem meg az utasomban. Annyira felvillanyozódtam a lehetőségtől, hogy a fáradtságom azonnal elillant és elkezdtem kérdezgetni.

1956-ban ijedtében döntött a disszidálás mellett, mint 18 éves végzős évét járó géplakatos tanuló. Először Jugoszlávia felé próbálta meg elhagyni az országot, de onnan „visszadobták”. Másnap már nagyon keresték Baján azokat az embereket, akik résztvettek a forradalom cselekményeiben, így újra nekivágott és 3 nap, 3 éjszaka menekülve jutott át Ausztriába. Itt 2 hetet töltött Bécsben, majd a Vöröskereszt összegyűjtötte a menekülteket és különböző országokba szórták szét őket. Nem volt beleszólása, hogy hova kerüljön, a szerencséjének köszönheti csak, hogy végül is Svédországban kötött ki.

Itt nagy szeretettel fogadták a Magyarokat és 1957 márciusában már el is helyezkedhetett a szakmájában. Őszre egy motorkerékpár tulajdonosa lett a fizetéséből. Ekkor érezte először, hogy nem is igazán vágyik haza, hiszen egy ilyen jármű megszerzése itthon, csak a kiváltságosok lehetősége volt.

Becsülettel dolgozott 2001-ig, amikor is elérkezett a nyugdíj ideje. Kint családot alapított és két gyönyörű kislány apukájaként élte szerető feleségével az életét. Nem ivott (állítólag kint az alkohol aranyárban van), nem dohányzott. Dolgozott és családján kívül hobbijának élt, a horgászásnak. Vett is egy kis nyaralót, ahova hétvégeken le tudott menni családostul és a szenvedélyének élt. Sokat utazgattak, és amikor 1990 után olyan híreket kapott itthonról, hogy büntetlenül lehet hazajönni, akkor családjával együtt többször Magyarországon nyaraltak.

Egy ilyen nyaralás alkalmával lányai szerelmesek lettek, amiből házasság is lett. A gyerekek hazatelepültek, míg ő feleségével ingázott Svédország és Magyarország között. Sajnos 2002-ben a felesége meghalt, így egyedül maradt, amit mint már nyugdíjas igen rosszul viselt. Egyre többet és többet jött haza. Baján szülei után maradt egy házikó egy kis gazdasággal. Azt élesztette újra és már csak akkor járt haza Svédországba, amikor már nagyon hiányzott a megszokott kis nyaralója és a horgászás.

Időközben megismerkedett Baján egy becsületes özvegyasszonnyal, akivel 2004 nyarán össze is házasodtak. Mivel neki kint senkije sem volt, akihez nagyon ragaszkodna, így Magyarországra jött haza ő is. 4-5 havonta jár csak vissza, hogy megnézze ingóságait, ha valami javítgatnivaló akad azt elvégezze. Volt hogy autóval ment, de a 2700 km nagyon kifárasztotta és mivel szerinte a 700 koronás repülőjegy nem drága, így Ferihegyről jár haza fapados járattal. Előtte Budapesten megalszik a lányainál, majd reggel taxival megy ki a reptérre.

Most azon gondolkodik, hogy Svédországban értékesíti az ingóságait, mert ha ő meghal, akkor a gyerekeknek úgy sem kell, jobban jönne nekik a pénz.

A kis nyaralót olyan 2.6-2.8 millió koronáért szeretné eladni (1Svédkorona = 27 forint), míg a városban lévő házát (ami persze nem panel, hanem egy kis takaros családi ház) 3 millió korona körül. Így, kalkulációja szerint, mire mindent kifizet, maradhat 5 millió koronája (135 millió forint). A bankban is van egy kicsike spórolt pénze, na meg a havi 14 ezer koronás nyugdíja (378.000 forint), és így csak elég lesz ez arra, hogy ne kelljen nélkülöznie, mert megérdemli a pihenést.

Keményen dolgozott egy gyárban géplakatosként. Heti 5 napot, napi 8 órában, és csak az az évenkénti 5-6 hét szabadsága volt az, ami pihenéssel telt.

- Pont ezért higgye el fiatalember, kint sincs kolbászból a kerítés – mondta végezetül, majd kikapta a sporttáskáját a hátsó ülésemről és olyan vidáman és fürgén indult meg a terminál felé, mint egy 15 éves kollégista, akinek sikerült az első randija.

2007.01.11 15:50

---

27.-én írtam utoljára a blogba. Mi is történt azóta?
Döngött a meló rendesen és próbáltam én is, mint sok más kollégám arra koncentrálni, hogy a januárba úgy lépjek bele, hogy minél kevésbé lógjon a fejem felett Demoklész kardja. Másik jelentős esemény maga Mázli, a kutyus, aki karácsony óta családunk létszámát növeli.

Lassan elérkezett az év utolsó napja, szilveszter. Semmi más sem járt ezen a napon az eszembe, minthogy ideje váltani és leállni a cigarettáról. 20 éves koromban szoktam rá és odáig fajult ez az egész, hogy napi 3 dobozt ropogtattam el. Elég sokkoló volt egy párszor, amikor egy-egy doki vizsgálat alkalmával rákérdezett, hogy dohányzom-e és ha igen mennyit, én ilyenkor rendszeresen 1 dobozt vallottam be és amikor ilyenkor a doki szörnyülködve adott hangot elégedetlenségének, magamban nagyon aggódtam a jövő miatt. Viszont eddig változtatni nem tudtam, vagyis inkább nem próbáltam komolyan.

3 jelentősebb próbálkozáson vagyok túl. Az egyik alkalommal 7 nap után adtam fel, majd 10 és a legutolsó próbálkozásnál (amit számon tartok), 46 nap és 20 óra után gyújtottam ismét rá.

Nem kergetek elérhetetlen álmokat, hiszen pontosan tisztában vagyok azzal, hogy egy függő az mindig is függője marad a szenvedélyének, és nem beszélhetünk leszokásról, hanem csak szüneteltetésről. Nem egy olyan ismerősöm van, aki letette a cigit, vagy esetleg a poharat és 5-10 év elteltével úgy nyúlt újra a szenvedélye után, mintha mi sem történt volna.

Én is most jelenleg csak szüneteltetem a dohányzást. Egész pontosan 6 nap, 11 óra, 46 perc, 9 másodperce. Piszok nehéz és szenvedek rendesen, hogy meddig tartok ki ennyire azt nem tudom.

Lényegében az eddigi évem erről szólt. Felébredek, szentségelek és szívom a fogam és közben próbálom bemagyarázni magamnak, hogy nekem most egyre jobb és jobb, de nem vagyok valami meggyőző:-)

2007.01.07 11:50

 

---

Köszönöm…még élek.

Nem a Don Pepén múlt, ők mindent megtettek azért, hogy ez ne így legyen. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Tegnap kimentem, és elkezdtem melózni. Pötyörészett, lehetett nyomkorászni. Megintettek a Westendnél. 2 úriembert kellett a Stefániára elszállítmányozni, majd miután újabb anyagi erőforrásra tettek szert, vissza a Westendhez. Már majdnem odaértem velük, amikor is a nyugati drosztról kilőtt utánam Keselyű úr és a fuvar végeztével meginvitált az Esso kútra. Örömmel tettem eleget a meghívásának, mert benzinnel igen szűkösen álltam. Itt beszéltük le, hogy majd kicsit később elmegyünk valahova enni. Pontosabban ő erőltette a témát.

Piramis koncert után rendesen volt utas az Arénánál, onnan dolgozgattam. Amint ez lezajlott, már telefonált is Keselyű úr, hogy menjünk kajálni.

Kisebb kitérővel eljutottunk a Don Pepe nevezetű műintézménybe, ahol óvatosságból, mivel hosszú ünnep végén járunk, nem ettünk mást, mint pizzát. Úgy gondolkodtunk, abból nem lehet komolyabb baj.

Tévedni emberi dolog és nálam ez nem ritka dolog. Most sem történt ez másként. Még ki sem értünk az üzletből, én már éreztem, hogy tré van. Keselyű úr is panaszkodott, a Csabi volt az egyetlen, aki még úgy, ahogy tartotta magát.

Nem próbálkoztam, hazafelé vettem az irányt. Émelygő gyomorral, szédelegve, de nagy nehezen sikerült elaludnom. Nemrég ébredtem.

Köszönöm…még élek.

2006.12.27 08:50

---

…folytatás!

Kint az utcán igazi karácsonyi hangulat. A Főtaxinál megszokott módszerekkel folyt a címkiadás, ami nekem különösen tetszett. Amikor dobják a címet, akkor mellé mondják, hogy hova fog az utas menni.

Példa:

- Kérnék XIII. kerület Visegrádi utca 55. Palotára megy.

Ami érdekes volt nekem, hogy azok a címek is simán elmentek, amiknél az volt ilyenkor feltüntetve, hogy „helyben marad”.

Így amikor dobott, egy Kerepesi utat a diszi, kutyaszállítás, a nyugatiba megy, akkor örömmel nyomtam rá, mert úgyis irányba voltam.

Érdekesek ezek a kutyaszállítások.
Ahány fuvar, annyi féle.
Volt már olyanban is részem, hogy végig hármasban mentünk, mert amikor a váltó felé szerettem volna nyúlni, akkor a Roti szépen elkezdett morogni. Tettem pár kísérletet, de az eredmény mindig azonos volt, így nem erőltettem a dolgot.

A tegnapi kutyus, meg nem volt szokva a kocsizáshoz. Az még hagyján, hogy összenyaldosta a jobboldali ablakom, de minden csupa szőr lett tőle. Miután 15 percet takarítottam a kocsit egy benzinkúton, megfogadtam, hogy ma ez volt az utolsó kutyaszállítós fuvarom.

Különben meg dicséret illeti a tegnapi utasaimat. Alig kellett valamicskét várnom rájuk. Egyszer futottam bele egy 8 perces várakozásba, de mivel előre tudtam, hogy nem lesz rossz kanyar, így nem nagyon idegeskedtem.

Ami hiányzott!!!!

Nem volt idén meg, az utasoknál már megszokott karácsonyi jajj szeressük egymást hangulat. Nem volt érzékelhető, hogy a szeretet ünnepe van. Inkább mindenkin az volt érzékelhető, hogy.
De jó, ezen is túlvagyunk.

Fox, nagyon szeretne kialakítani egy erős kollegáris érzelmeken alapuló szűk csoportot, ami nagyon nem baj. Így kitalálta, hogy találkozunk éjszaka az Esson és egy kis meglepetéssel kedveskedünk egymásnak. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, így én is készültem rá.

Igaz, hamarabbi időpontot tűzött ki még előző nap, de ez nem sikerült, mert a Tele 960-as Pistinél megragadtak egy kicsit, hiszen a halat nem lehet gyorsan enni. Hajnali 1 óra után nem sokkal végül is a bázison összefutottunk.

Fox, Pisti, Keselyű úr és jómagam.

Beindultak a sztorizgatások. Mi Pistivel, a 2 „öreg”, meséltünk a múltról, Keselyű úr, az elmúlt napokban vele történt dolgokról, Fox meg elmesélte nekünk a 23.-ai forgalmazást.

Én egy nagy csomag Red Bullt kaptam, amiből azonnal elfogyasztottam 2 db-ot. Ettől „kicsit” megélénkültem és a kis összeröffenés után még kint maradtam 1-2 kanyar erejéig.

Hazaérve feleségemet ébren találtam, mert Mázli még mindig nem tudott megbékélni a sorsával, hogy nem alhat a szobában, amikor mi nem vagyunk ébren.

Gondoltam picit beengedem, hogy megnyugodjon és a feleségem is elaludjon. Látom ám egyszer, hogy a kutyus felkel a Kata mellől és kimegy pisilni, majd visszakocog és lefekszik aludni.

Na jó, mindenki megérdemel egy esélyt, és megengedtem neki, hogy bentmaradjon. Így lényegében, amikor lefeküdtem, akkor a kutyus velünk aludt.

Vagyis, Mázli győzött, megfőzött engem a kis fekete pamacs.

De csak egyszer hiszi a szobát wc-nek és nem lesz kegyelem:-)

2006.12.25 10:50

---

Na ez is eltelt. Lezajlott a december 24.-ei őrület.
Tegnap megírtam a blogot, majd szétcsaptam a gyerekek között, mert már olyan dolgokkal idegesítették az anyjukat, hogy mi lesz a kutyával, ha ők iskolába mennek. Mi lesz szilveszterkor? Mi lesz nyáron, meg még 2364 kérdés. Kata meg nehezen viselte a kérdések áradatát, mert az éjszakai 2-3 órás alvás elég rossz élettanihatással van rá.

Miután helyrebillentettem a gyerekek agyát átmentünk anyuékhoz ebédre. Jól sikerült.
Kezdtük ott, hogy az ajándékokért vissza kellett jönni. Majd mikor már majdnem átértünk a szüleimhez, akkor a Katának eszébe jutott, hogy nem húzta ki a konnektorból a karácsonyi égőket, amik szépen behálózzák a lakást, hogy esélye se legyen senkinek, ha tűz üt ki. Megnyugtattam, amitől nagyon ideges lett, majd közöltem a gyerekekkel a hírt, hogy a kutya nem tűzálló.

Ezen információk fényében a következőképpen zajlott anyuéknál a karácsonyozás és az ebéd.

13.10
Megérkeztünk.

13.13
Gyerekek - miközben vették lefelé a kabátjukat - átadták a nagyszülőknek az ajándékokat.

13.16
Kibontották azokat az ajándékokat, amit ők kaptak

13.18
Leültünk enni

13.22
A leves nagyon finom volt.

13.24
Fiam torkából kipecáztam a félig egyben lenyelt rántott csirkecombot.

13.27
Kiderült, hogy volt savanyúság is, de a mama már nem elég fürge, így mire kivette a hűtőből, addigra a gyerekek már meg is köszönték a másodikat, és a sütihez meg nem megy annyira a cékla.

13.30

Apuval elkezdtem beszélgetni a manapság oly gyakori tűzesetekről, amit egy elektromos szikra szokott előidézni.

13.31

Feleségem is végzett az ebéddel.


13.36

Nosztalgiázás, a régi időkről.

13.38
Gyerekek megjelentek a konyhában felöltözve

13.42

Integetés a döbbent mamának és papának

13.48
Beléptünk az ajtón. Semmi sem égett le, csak Mázli pattogott az előszoba közepén boldogan vakkangatva.

Hogy kicsit elvegyem a kutya körül zajló események élét, előrehoztuk az esti ajándékozást.

Volt nagy öröm, amikor a fiam robotja beindult és műanyagkorongokat lőtt ki magából.

Lányom jobb szeme azóta szépen gyógyul, a kutya már nem remeg, a feleségem is kezd megbékélni. Én meg megfogadtam, hogy többet ilyenen nem röhögök.

Szóval szépen lezajlott a karácsony.

Nekem délután volt egy fuvarom és úgy okoskodtam, hogy akkor már kint is maradok, mert hajnalban nem lesz értelme erőltetni a melót, és ha addig kibírom ébren, akkor feltételezhetően a bevétellel is elégedett leszek...

Folytatás délután urak, mert lefejelem a billentyűzetet:-)

2006.12.25 03:10

---

A tegnapi este „kicsit” lightosra sikeredett. Már mielőtt kimentem volna hívott a R069, hogy nagyon nincs meló. Mondtam neki, hogy majd este beindul, ne aggódjon. Tévedtem. Kimentem és én is azt érzékeltem, hogy január van. Picit erőltettem a dolgot, de mivel elment a belső világításom, így felhívtam a Tele5 960-as kollégáját, Pistit, aki konyít az autóvillamossághoz. A bázisra mentünk szerelni, ami nem tartott másból, mint az izzót visszacsavarni a foglalatba. Ha már ott voltunk, akkor beugrottunk a kútra, ahol a 116-os kolléga volt található. Pisti gratulált neki a 20. balesetéhez, amit ismét szerencsésen túlélt.

Erről el is felejtettem nektek mesélni. Igaz, nagyon nincs hírértéke, hogy a Tomi (116) összetörte a vasat, mert ez olyan szokványos ceremónia nála 2-3 havonta. Jó, nem akarom, hogy megnehezteljen és meg kell említenem, hogy az elmúlt évben nagyon ügyes volt a lakosság, és nem volt balesete. Igaz most sem másik autóval ütközött, hanem elkezdte ijesztgetni a fákat az Ungvár utcában. Az egyik fa nem ugrott el időben, így enyhe karcolás keletkezett a Lacettiben.

Itt szeretném megemlíteni, hogy ha a blogot olvassa autó márkakereskedő, akkor, ha szeretne információt különböző autótípusok töréstesztjéről, Tamásnál nincs megfelelőbb ember erre. Amennyiben esetleg olyan típusról lenne szó, amit Tomi még nem vezetett, vagyis nem tört, akkor is megoldható a dolog, mert csak kipróbálás céljából birtokába kell bocsátani egy rövid időre…egy igen rövid időre:-)

Mielőtt valaki azt hinné, hogy Tamás nem tud vezetni, ezt cáfolnám. Egyszerűen peches.

Időközben befutott a kútra Fox is, és Pistára, na meg rám erőszakot gyakorolva elvitt minket kajálni. Szinte semmi sem volt nyitva, így a Szent Jupát étterembe kötöttünk ki.

Én nagyon nem voltam éhes, mert anyu által készített Székely káposztából vacsiztam indulás előtt, igen tekintélyes mennyiséget.

Így csak egy Jókai bablevest ettem, Bécsi Jupát szelettel, na meg persze vegyes körettel. Semmi előétel, semmi desszert.
Mikor Pistával visszatámogattuk magunkat a Fox gyufaskatulyává szűkült autójába, már totál karácsonyi hangulatban voltam. Megvolt az első gyomorrontásom. Így kari felé ebben olyan 4-5 alkalommal van részem.

Még mindezek előtt már én egyszer összefutottam a 116-os Tomival, aki igen rendes volt és meglepett egy Red Bullal karácsony alkalmából. FOxtól és Pistától elköszönve a szigetre vettem az utam. Itt Csicsa azonnal mondta, hogy JWT-nél van valami a számomra. Ő is egy Red Bullal kedveskedett. Mivel én mindezek előtt már 2 Red Bullt belöktem olyan önszorgalomból, így reggelig összevissza rohangáltam a szigeten a kocsik között.

Coffos is rendes volt, mert ismét megerősítette az ígéretét, hogy szerez nekem dísztárcsát. Mondjuk ma kísértésbe estem, hogy veszek magamnak, de a Tesco nem nyert. Nincs 15 colos:-(

Reggel még beesett egy kellemes vidéki fuvar, amiről majd még Trubadurral beszélnem kell, mert valami félreértésről értesített az egyik kolléga, de most ma még nem erőltettem, mert tudom, hogy reggel utazott le a rokonokhoz, majd ott szépen kicsapásolja magát, meg kigyilkolássza (disznóvágás lesz), és utána majd megdumáljuk.

Tegnap a gyerekek megkapták a kis uszkárt. Nagy volt az öröm, mindenki boldog volt.

Mára ez már kicsit változott. Asszony félkomásan botorkál a lakásban, mert Mázli (így hívják a kutyust) egész éjszaka sírt és csak akkor nyugodott meg (mondjuk ebben hasonlít rám.-D), amikor simogatta.

Én elaludtam reggel 8-kor, de most 10-kor felébredtem a kutyára, mert szerencsére a tegnapi félsz után mára feloldódott, és kergeti a gyerekeket, harapdálja a fenyőfát, és folyamatosan nekifutkározik annak a deszkának, amit én amiatt tettem a szobaajtóba, hogy ne tudjon a szobába bejönni amíg nem szobatiszta.

Azon gondolkodom, hogy lehet mégsem volt nagy ötlet ez a kutya projekt:-)
Este még lesz ajándékozás, a kutyát csak amiatt kellett tegnap odaadni, mert rosszul viselte volna, ha becsomagolom, és a szekrénybe eldugom ma estig.
Ha mindez lezajlott, akkor irány az utca és meló.

Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!!!

2006.12.24  11:10

---

Megtört a jég!
Tegnap viszonylag elég korán mentem ki dolgozni, és még hangulatom is volt a munkához. Igaz, az első kanyar majdnem kedvem szegte, mert felvettem egy címet, ami egy szűk utcába szólt és még külön kérés volt, hogy ha megérkezem, akkor szóljak fel a kedvesnek.

Igazán nem is értem ezt a kérést, mert ha valami extrém nap lenne, ha külváros meg ilyenek, akkor még megértem, hogy nem szeretne végig az ablakban kukkolni, hogy mikor érkezik meg a taxi. Na de egy belben, ahol maximum 5 perc és az autó már ott pöfékel a ház előtt, totál felesleges és külön macera egy ilyen kérés. Na sebaj, megérkeztem és felcsengettem, majd visszaszálltam és már mehettem is egy kört, mert mögöttem 4 autó türelmetlenkedett. Mikor visszaértem próbáltam valahova elsuvasztani az autóm, mert nem volt kedvem még 10 kört leírni, amíg a nagyon kedves letalál.

Nagy nehezen elvackoltam a kocsit, félig ilyen járdás megoldással. Nem telt el röpke 18 perc és már jött is két kedves hölgy, közülük az egyik olyan félig spicces állapotban. Biztos ismeritek ez a típust. Évente 2x iszik, de akkor elvárja, hogy mindenki vele viduljon. Most sem volt ez másként. Beszálltak és már rihegcsélt-röhögcsélt és lökte a nagyon szimpatikus poénokat. Sajnos nem nagyon tudtam venni a lapot, mert előtte volt részem egy nagyobb autóssal összeszólalkozni, meg egy terminátor gyalogossal, aki nehezményezte azt az egyszerű tényt, hogy élve születtem és ez miatt neki most 30 cm-et arrébb kellett lépni, hogy elférjen a kocsimtól.

Mind a két kedves honfitársamat megnyugtattam, majd útjukra bocsátva őket némi friss információval, ami arról szólt részben, hogy nem minden elevenszülő képes gerinces élőlényt világra segíteni, és bővebb felvilágosítással, hogy mi is jár annak, aki kulccsal fenyegeti meg autóm fényezését.

Szóval nem igazán sikerült vennem a kissé ittas hölgy vicceit, amit ő is érzékelt és innentől kezdve küldetésének érezte azt, hogy engem megmosolyogtasson. A végén már megsajnáltam, de sajnos a hangulatomnak nem tudok parancsolni és kényszerből mosolyogni meg végkép nem. A másik hölgyet egy közelebbi címnél kitettük, majd a vidámkával robogtunk egy messzebbi címre. Gondoltam most már, hogy nincs itt a barátnője kissé visszafogottabb lesz, de tévedtem, csak nyomult tovább rendesen. Gondoltam kicsit visszarántom a földre, mert én meg azt tűztem ki célul, hogy nem borulok ki:-)

- Örülök hölgyem, hogy ilyen vidám emberekkel is néha összehoz a sors – vágtam bele a szavába, mert lélegzetet, azt nem vett.
- Hogy-hogy, van aki ilyen csodálatos napon nem vidám?
- Lehet, hogy önnek csodálatos ez a mai nap és ennek igazán örülök, de van, aki épp ma vesztette el barátját, mert szakítottak, vagy ma tudta meg, hogy jövőre már nem lesz munkahelye. Tudja kedves egy taxis nagyon sok életszituációval találkozik naponta.
- Jaj, de ezek ilyen szomorú dolgok.
- Az élet nem csak derűből áll. Gondolom magácska sem minden nap ilyen vidáman utazik hazafelé a munkahelyéről.

Ez talált!

- Igen, évközben sok gonddal kell megküzdeni.
- Na tetszik látni. Az ilyen munkahelyi vígadjunk bulikon sem lehet az ember teljesen felszabadult, mert akkor támadási felületet hagy magán a hétköznapokra.
- Ez igaz és én most kicsit erről elfelejtkeztem.
- Nem szabad, ez is a túléléshez tartozik manapság.

Nem szaporítom a szót, a lényeg az, hogy mire kiszállt, már nem volt abban az idétlen vigyori hangulatban, ezzel megkímélve családját a : NA ma akkor is szeretni fogjuk egymást, ha össze is dől a világ- hangulattól!

:-) Máskor tessék időben leérkezni a megrendelt taxihoz:-)

2006.12.22  10:10

---

Tegnap délután olyan 6 óra magasságában gondoltam még gyorsan vacsorázom egyet, majd belevetem magam a munkába. Vacsora finom volt, csak elnyomta a munkakedvem. Nem bántam, ledőltem egy órahosszára.

Arra ébredtem, hogy a feleségem már igen komoly szankciókat helyez kilátásba, ha nem kelek fel és nem indulok meg kifelé. Összekaptam magam és felkeltem. Ahogy készülődtem szépen bekapcsoltam a telefonom, de abban a pillanatban már meg is csörrent az egyik. Keselyű úr volt az és beszámolt személyes tragédiájáról, de ezt majd a saját topikjában olvashatjátok. Érdemes lesz elolvasni:-)

Este 10-kor kerültem ki az utcára, és valami véletlen következtében 2 fuvart is sikerült lezavarnom, amikor is egy vacsora meghívást kaptam. Itt elidőztem 00.30-ig, majd robogtam át a török büfébe, ahol szintén vacsorázásra szerettek volna rábírni, de itt már csak üdítőzésről lehetett szó, mert vigyáznom kell a vonalaimra.

Mikor 3.30-kor végre elkezdtem dolgozni, akkor elég szép sorba jöttek a fuvarok. Igaz, egyszer egy rutinos kolléga segítségét kellett kérnem, hogy betaláljak egy utcába, mert a GPS megzavart. Jót mutatott az, csak ismeretlen terepen kissé elbizonytalanodtam.

Reggel még megkaptam a napi idegbombám az egyik kollégától, de ezen már meg sem lepődtem, hiszen túl szép lett volna e nélkül az este.

Hát így röviden ennyi történt. Szép eseménytelen éjszaka, sok dumálással, nevetéssel, kevés munkával és a pénz sem volt olyan rossz:-)

2006.12.21  06:10

---

Este nagyon későn mentem ki, mert a gépemmel voltam elfoglalva. Ma ez tuti nem így lesz, mert még este 10-kor is úgy ment a meló (kedden), hogy elképzelem mi lehetett kint kora délután.

Szerencsém volt, mert rögtön az első fuvar egy izmos városon belüli szétszórás, majd a vége vidék. Ilyen vállalati ünnepség, így év vége felé.

Még az elején gondolkodtam, hogy ilyen későn érdemes-e már kimenni, de a végén már áldottam az eszem, mert olyan élményben volt részem, ami nem adatik meg minden nap.

069-es (nekem ő már az marad) Csabával és Keselyű úrral volt szerencsém elmenni vacsorázni. Erre amiatt került sor, mert az utolsó kanyar annyira kiakasztott, hogy valakivel azonnal meg kellett osztanom az élményem. A kaja részleteiről majd Keselyű úr topikjában számolok be úgy, ahogy azt ők megígértették velem:-)

Viszont ami kicsapta nálam a biztosítékot:

Előtte azért egy kis bevezető. Vidéki fuvar. A vidéki fuvarnak is megvan a maga hivatalos tarifája. Megmondom nektek őszintén, hogy 50-60 km felett én úgy gondolkodom, hogy ha megegyezéses alapon megyünk, akkor nem nagyon ragaszkodom a hivatalos verzióhoz.

Több tényezőt is figyelembe veszek, és így képzek árat. Milyen nap van, mert nem azonos kedd éjszaka, egy szombat éjszakával. Nem mindegy, hogy milyen az időjárás például, mert egy sima száraz idő és egy esős, vagy esetleg egy havas idő is más-más árat eredményez nálam.

Még figyelembe veszem a kilométer nagyságát és hogy ezt mind mennyi idő alatt lehet lebonyolítani.

Mondok egy példát:

Kedd éjszaka, száraz időben. Úticél Balatonfüred, ami oda-vissza 300 km.

Hivatalosan ez olyan 55-60 ezer forint. Alku esetén - ezekkel a feltételekkel - nálam ez az összeg:

35-40 ezer forint.

Viszont ez az összeg egy esős szombat éjszaka 45-50 ezer.

Hogy ez most sok, vagy kevés, helyes, vagy helytelen, nem tudom, de nekem ez így megfelelő.

Ezt mind csak azért írtam le, hogy elmondjam az én állásfoglalásomat, az ilyen vidéki fuvarok árképzéséről.

Na és akkor maga a sztori.

Felvettem egy címet, egy megszokott törzsutasát a cégnek. Jött is az úr, majd ahogy beült mondta a címet és már rá is zendített:
- Ma lefőzte a Főtaxit az xy cég!!!
- Na, mi történt?
- Holnap Balatonfüredre kell lemennem kolbászért és rendesen belehúztam az estébe. Reggelre tuti nem leszek olyan állapotban, hogy volán mögé üljek.
- Felhívtam a Főtaxit, de ott egy akkora összeget mondtak, hogy úgy döntöttem inkább akkor holnapután megyek le. De itt a kocsmában összefutottam egy XY cég taxisával és ő azt ajánlotta, hogy számla nélkül 20 ezer forintért megcsinálja ezt a fuvart.

Nem akartam hinni a fülemnek, így visszakérdeztem:

- 20 ezer forintért Balatonfüred oda-vissza?
- Igen.

20 rongy egy 300 kilométeres fuvarért, ahol autópályamatricával együtt kb. 10 ezer a kiadása. Az embert ismerve (nincs rosszban az alkoholtartalmú italokkal) ez egy olyan 6-7 órás fuvar lesz. De még a 8 órán sem csodálkoznék.

- Valami baj van? – kérdezte az utasom, mert eléggé nem tudtam magamon uralkodni.
- Már ne haragudjon, de ez gyalázat. Magának tökéletesen igaza van, hiszen lényegében önnek is 10 ezrébe kerülne ez az út. Így, ha úgy számolunk, önnek plusz 10 ezrébe kerül ez a fuvar és közben nyugodtan iszogathat, meg pihenhet.
- Így igaz, én is erre gondoltam. Majd lefelé szép kényelmesen megállok megebédelni, meg egy-két helyen inni egy pohárral.
- Na pont erről van szó, hogy az a gyalázat, hogy van olyan éhenkórász taxis, aki hajlandó egy 300 kilométeres utat, ami olyan 7-8 órát vesz igénybe, 10 ezer forintos kiadással, decemberben, 20 ezer forintért elvállalni.
- Jó, hát azért még egy kávéra, meg egy tojásrántottára őt is meghívom – próbálta védelmébe venni az utasom, a vállalkozó szellemű alkalmi taxisát.

Bár ne tette volna:-)

Szóval még jár neki egy kegyelem ebéd is, ez remek. Nagyon igyekeztem uralkodni magamon, de ez nehezen ment. Igaz, az utast biztosítottam róla, hogy ő nem hibás, ő teljesen érthető, hogy így cselekedett, a baj az, hogy van, aki erre vállalkozott.

Tudom melyik kocsmánál (hol máshol) találkoznak ma reggel 10 órakor. Terveztem is, hogy odamegyek, és szépen lefényképezem szakmám büszkeségét, de végül erről 2 ok miatt is letettem.

1, Nem tudom később bizonyítani, hogy taxisunk 20 ezerért + 1 kávé + 1 tojásrántottáért ment le Balatonfüredre.

2, Ha valaki olyan bajban van, hogy erre hajlandó, akkor azon nem illik még rúgni is egyet, elég tragédia ez neki.

Magát a céget – amelyiknél ez a kolléga dolgozik – azért nem említem meg, mert Csabával és Keselyű úrral arra a következtetésre jutottunk, hogy ehhez nem sok köze van. Ez emberfüggő. Na meg nem hiányzik a nyakamba még egy pár per…;-)

2006.12.20  12:10

---

Tegnap jól indult az esti nap:-)
Tomajer elvtárssal ismét bevetésen voltunk. Az MTI-be mentünk, hogy előkészítsünk egy szerződést, amiben a Hallotaxinak a híreket az MTI (is) szolgáltatja. Betyár érezte, hogy ide a mi kommunikációs készségünk kell, így minket küldött kettőnket. Szerintem tudta, hogy ha mi ketten tomajerrel elkezdjük kifejteni szándékunkat, akkor előbb vagy utóbb, de inkább úgy dönt az MTI, hogy beadja a derekát.

Már az odafelé vezető út sem volt egyszerű, mint ahogy azt már megszokhattam, ha a Tamás a sofőr. Természetesen fitogtatta megint előttem vezetői tudását (aminek következtében több autóst ma pszichológus kezel) és helyismeretét, hogy miként kell a dugókat elkerülni. Ezt én nagyra értékeltem, amikor már majd elkésve araszoltunk a Pesti rakparton, de ismerhettek, ezt egy szóval sem említettem neki, hogy én, a buta éjszakás tuti nem erre mentem volna. Igaz, lehet hallotta, amikor Betyárt felhívtam és közöltem vele, hogy az életbe nem érünk oda.

Szerencsénk volt, mert hirtelen elfogytak előlünk az autók és mi időben megérkeztünk a Naphegy térre. Itt még némi izgalmat okozott Tamás a téren játszadozó kutyasétáltatók között, amikor különböző helyeken bukkant fel váratlanul a bokrokból parkoló órát keresvén, de ha nagy nehezen is, de rendeztük sorainkat.

Belépve az MTI szentélyébe már elég rutinosan mozogtunk, aminek a portaszolgálat vetett véget. Hamar kitisztáztuk magunkat és egy ilyen chippes kártya birtokában már suhantunk is fel a másodikra, ahol vártak minket. Áldozatunkat Török Róbertnak hívták, akit a mai napon arra ítélt a sors, hogy velünk üljön le tárgyalni. Robiban egy igen türelmes embert ismerhettünk meg Tamással. Igaz, egyszer a végén már kínjában jelképesen lefejelte az asztalt, de ezen mi jót derültünk és csak nekifutott 139x-re is a magyarázatának.

Végül – ahogy az előre kiszámítható volt – sikerült közös nevezőre jutnunk. De lehet, hogy szegény már csak szabadulni szeretett volna tőlünk. Mindegy, a lényeg hogy elégedetten távoztunk, amint kitaláltunk az épületből.

Miután Tomi „kisebb” kerülővel visszaszállítmányozott az autómhoz, már bele is vetettem magam a munkába.

A meló jól ment, mármint annak, aki dolgozott. Én is igyekeztem, de mindig valami érdekesebb jött közbe.

Először is Keselyű úr hívogatott és mivel erősen éreztem a hangján, hogy szeretne ismét magáról egy-két információt csepegtetni, ezt két részletben meg is ejtettem a topikjában.

Majd Csabi barátommal találkoztam, akivel enyhe forrócsoki mérgezést szenvedtünk az egyik MOL kúton, mert kiderült, hogy ha a poharak oldaláról lekaparjuk a dolgokat, akkor nagyon értékes cuccot lehet nyerni. Mi nem nyertünk, de 2 hétig forrócsokiról hallani sem akarok. Persze kitárgyaltuk az elmúlt hetek eseményeit, megváltottuk szóban a világot, majd mentünk dolgozni.

Fox úr, aki elég hűtlen lett a laphoz (bár olvasni nagyjából olvassa), nagyon rendes volt, mert délután vett nekem egy tápot, ami a gépemhez kell. Ma jön a szerelő és „kisebb” felújítást eszközöl. Mivel a tápnak el kellett jutnia hozzám, így megbeszéltük, hogy találkozunk a Fogarasi úton az egyik Non Stop kajáldánál és mi magunk is tápolunk. Rajtunk kívül még jelen volt Pufi úr és a Pista úr.
Ennyi úr láttán a büfés hölgy elérzékenyült, főleg, mert a mennyiség, amit fogyasztottunk, a napi tervét jóval meghaladta.

Fox úr különleges képességéről győzött meg minket, mert fejből visszamondta az elmúlt 3 hónap címkiadását, annak mikéntjét, miközben tápoltunk. Amikor ránk szólt a büfés hölgy, hogy most már aztán elég legyen, nem rendeltünk tovább és távoztunk (ilyet sem hallottam még, hogy egy büfés megszóljon minket, amiért emberi adagot szerettünk volna fogyasztani). Mivel nem teljesen laktunk jól, így még desszertként a 10 palacsinta után, kint még egy jót sztorizgattunk.

Ekkor vettem észre, hogy Fox úr autójának a tisztasága hagy némi kifogásolnivalót, így rávettem, hogy együtt menjünk el a mosóba és hozzuk rendbe a szekereinket.

Miután ezzel is végeztünk belevetettem magam az éjszakába. Egészen a Nyugatiig el is értem, ahol ismét Keselyű úrba futottam bele, aki vagy 3x ment el mellettem nagy sebességgel mire hajlandó voltam lereagálni, hogy húúú ő milyen gyorsan közlekedik:-)

Kicsit beszélgettünk, majd én kaptam egy címet, ami szinte haza is hozott, így úgy éreztem, nem kellene ezt ma tovább erőltetni és inkább letettem a szekeret.

2006.12.19  12:10

---

Tegnap JWT-nek köszönhetően úgy döntött a család, hogy apa hamarabb szeretne kimenni dolgozni.
Nekem sem volt ellenemre, mert itthon épp ilyen pakolási szakaszban volt a lakás és ez mindig eredményez a lányom és anya között némi ellentétet, aminél én jobb, ha nem vagyok itt:-)


Elég jól indult a nap. Azonnal sikerült egy Tescot felvennem, ahol egy hölgy várt 3 gyermekével és igaz helyi járat volt, de nem volt rossz. Ezután volt némi izgalom, mert felvettem egy Rózsa utcát 10 perccel és még beugrottam tankolni egyet, aminek a következménye az lett, hogy nem győztem igyekezni, hogy időben odaérjek. Határeset volt:-)


Ezek után jött a feketeleves, ami ismét visszarántott a földre. Felvettem az egyik kollégával egy szállodát, ahol szerződéses utasokat kellett volna kivinni a reptérre. Előrendelés. Kiszálltunk és épp az időjárásról beszélgettünk, amikor hívtak minket a központból, hogy tudják, hogy már 13 perce várunk a címen, de az utas jelezte, hogy késnek és óra 30 helyett óra 45-re fognak érkezni. Kérdés: Megvárjuk-e őket?
Mondtam azonnal, hogy ennek semmi akadálya, óra 30-kor indítjuk az órát, azt elleszünk mi itt. Arról szó sem lehet – jött a válasz.

Semmi gond, kolléga maradt, én távoztam. Senkire sem várok puszira 30 percet. Beültem a kocsiba és 10 mps múlva már fel is vettem egy másik címet. A sors kegyes volt hozzám, mert ez az utas is reptérre ment. Már kint várt és 2 perccel rá, hogy az előző címet elhagytam, már robogtam is a reptér felé.

Nem mondom, hogy nem éreztem örömet, nem mondom, hogy az órát figyelve óra 45-kor, amikor már a gyorsforgalmi végén jártam, nem gondoltam kajánul arra, hogy jaj de rosszul jártam:-)

A reptérről visszafelé találkoztam az egyik kúton JWT-vel, aki nem értette, hogy miért ragaszkodom ahhoz, hogy Ő mutassa meg, hogy hová kell önteni az ablakmosó folyadékot. Szerinte azt nem lehet eltéveszteni, viszont nekem vannak erre nézve negatív élményeim és így nem erőltettem az önállóságot:-)


Tegnap olyan jól ment délután a meló, hogy erősen megfogalmazódott bennem, hogy ebben az évben ilyen korán fogok kimenni, mert estefelé közelítve, ahogy elnéztem a kollégák próbálkozását, nem nagyon szívesen gondoltam arra, hogy én is ilyenkor szoktam belevetni magam a munkába és igazán jó érzés volt már 23 órára itthon lenni és lepihenni egy jó fórumozás után:-)

2006.12.18  12:10

---

Csak rossz szériába indultam ki melózni, de végül egy új kolléga rutintalanságának köszönhetően, elég jó passzba kerültem. Ez így a ma éjszaka összefoglalója.

Nagyon nehezen tudtam magam rávenni, hogy kiinduljak (vagyis a szokásos, amikor a család itthon pezseg és apának meg menni kell).
Végül is kimentem és belevetettem magam a munkába, ami szerencsére döngött rendesen.
Ami nálam azzal jár, hogy elkényelmesedem. Nem nyomok mindenre, vagyis folyik a csemegézés. Erre szoktam ráfázni, mert mindig belepacsálok a közepébe. Most is így történt.

Felveszem a címet, ami egy bevásárlóközpont egyik bejárata volt. Jött is az elszegényedett lakosság. A legújabb Toshiba, Panasonic, Sony termékek garmadával. Alig bírtam bepakolni a kocsiba. Majd az egyik Budai utcát céloztuk meg. Különösebben nem is volt gond, amíg az utcába nem érkeztünk. Tank, ide tank kell, ez jutott azonnal eszembe, amint megláttam az utca állapotát. Közöltem az utasaimmal, hogy sajnos nem tudok a ház elé állni, mert az út minősége erre nem alkalmas.

- De azt tudja, hogy a csomagjainkat köteles az ajtóban kitenni?!

Mi van? Hirtelen a fülemnek sem akartam hinni.

- Hááát uram, ezt jól tudja, de arról nem szól a belső szabályzat, hogy ha az út minősége nem teszi lehetővé a közlekedést, akkor a taxisnak 200 métert kötelessége sétálni a csomagokkal.
- Engem ez különösebben nem érdekel.

Azt a mindenit.

- Semmi gond.

Majd megálltunk, a kedves utas kiperzselt, én meg szépen kitettem a legközelebbi ház kapujába a csomagjait, majd nagyon illedelmesen elköszöntem és haladtam tovább a dolgomra. Remélem, egyszer rátalál a szegény utasok topikjára, ahol elmeséli, hogy milyen egy aljas taxissal találkozott, mert akkor nagyon szívesen kifejteném a véleményem neki:-)

Volt még egy pár könnyen felejthető kanyarom, amikor is Guriga úr, aki különben most lépett a taxis pályára, felhívott, hogy segítenék-e neki az autóját hazaszállítmányozni. Pontosabban el kellene menni érte, majd a kocsijához vinni, amit akkor hagyott idegen helyen, amikor átvette a kocsit, amivel jelenleg taxizik. Igent mondtam, bár nem értettem igazán, hogy mitől vált hirtelen halaszthatatlanná, hogy épp szombat este kell érte menni, ezzel neki is és nekem is kiesni a melóból.

Tomajerrel értekeztem erről és jót vigyorogva megbeszéltük, hogy majd 2 év múlva már Guriga úrnak is ennyire extrém lesz egy ilyen időpont:-)

Jót dumáltunk Gurigával az út alatt, majd miután kitettem beindultam a városba. Már a következő órában nagyon hálás voltam a sorsnak, hogy ez a külön meló közbejött, mert egymás után estem bele a jobbnál-jobb fuvarokba. Szerencsére ez a folyamat reggelig kitartott, így a napom elég pozitívan zárult.

Persze azért volt egy-két sztori, ami nem engedte feledtetni, hogy mégis csak a bal1-ben ülök:-)

Arról nem beszélve, hogy Cibfüggő kollégám felzaklatott, mert miközben a szigeten ellenőrködtem odasétált és előttem fogyasztott el egy Red Bullt. Majd közölte, hogy nekem is küldött volna az egyik kolléga, de mivel a lapon az egyik topikba azt írtam, hogy közepesen súlyos Red Bull mérgezésbe szenvedek, így az egészségemre való tekintettel erről lebeszélte. Szerencsére találkoztam a kollégával és tisztáztuk ezt a végzetes félreértést és megkaptam a nekem szánt itókát:-)

2006.12.17  13:20

---

Tegnap pöttyet kiakadtam. Valahogy engem nem apránként érnek a negatívumok, hanem sorozatban. De ez minden téren így van. Ha normális utassal kezdem az estém, akkor szinte biztos, hogy az éjszaka ennek a jegyében fog eltelni, de ha rögtön az elején belefutok egy sültbolondba, akkor már nem is rökönyödök meg rajta, ha zsinórban ilyeneket fogok ki.

Tegnapi nap nem ez akasztott meg, hanem a lapot olvasók támadása, mind személyesen, mind telefonon. Vannak egyesek, akik kemény csatákat vívnak meg egymással a topikokban, ki ismert, felvállalt nickkel, ki megőrizvén az anonimitását. Nekem egyik féllel sincs semmi bajom. Igen ám, de aki felvállalja önmagát, az sokkal sebezhetőbb, és úgy látszik valahol tegnap többeknél betelt a pohár, mert mondták a magukét nekem rendesen. Lassan azt vettem észre, hogy mivel az anonim ellenfelüket nem tudják megbüntetni, nem tudnak a sérelmeiken elégtételt venni, így rám kezdik kivetíteni az ellenséges hangulatukat. Igazán nem tudok ezzel mit kezdeni és nem is akarok, ha ők ezt jogosnak tartják, akkor lelkük rajta.

Tegnap este különben is szerkesztői értekezlettel kezdődött a nap. Betyár, tomajer és jómagam beültünk egy kellemes étterembe és átbeszéltük az eltelt évet, kiveséztük hibáinkat, megbeszéltünk pár lényeges dolgot a jövőre nézve.

Na, de elég ennyi a panaszkodásból, csak bennem volt és úgy éreztem, ki kell írnom.

Ettől eltekintve nem volt rossz napom tegnap. Az utasok olyan átlagosak voltak, se túl jó, se túl rossz. Viszont két olyan esemény is történt, ami valahol jellemzi a társadalomban elfoglalt helyünket, mármint ami a szakmánkat illeti.

Persze, én figyelmeztettem a többi ellenőrt, hogy jól öltözzenek fel, mert hideg lesz éjszaka, ennek ellenére én felejtettem el meleg zoknit húzni, aminek következtében a lábam 1 órai ellenőrködés után totál elfagyott és már állni is kész szenvedés volt. Épp ott próbálok nem megfagyni, amikor a drosztunk mellett megáll két fiatal srác. Kérdezem tőlük, hogy taxit szeretnének-e? Igen – jött a válasz -, de már rendeltünk.

Oké, nincs is ezzel semmi baj, szépen arrébb táncoltam és az épp treffen lévő (első helyen) kollégával beszélgetésbe elegyedtem. Látom ám, hogy vagy 10 perc elteltével jön egy másik cég autója, majd amikor beérkezik, szépen lelassít, és ahogy azt már megszokhatták, orientálódik a rendelt taxik helye felé. Ez azzal jár, hogy ha az utas a mi drosztunknál álldogál, akkor előtte elhaladva tudják csak megközelíteni a helyüket.

Mikor az utasok érzékelték, hogy érkezik a rendelt taxijuk, akkor megindultak felé, de persze az továbbhaladt, a számára kijelölt helyre. Ekkor volt az egyik srácnak egy elég érdekes megnyilvánulása.

Kicsit felgyorsította a lépteit, majd amikor a taxi tovasuhant, felemelte a kezét jelzés szándékkal, majd ezt mondta:

- Hé!!! Taxis izé….!


Taxis izé. Szóval a mi besorolásunk az ő szemébe, Taxis izé.

Nem taxis, nem uram, nem sofőr, hanem taxis izé.

Jók az ilyen tapasztalatok, mert ez az embert rendesen helyrebillenti, hogy körülbelül mi is az utazóközönség véleménye rólunk, és így be tudjuk magunkat sorolni a társadalomban elfoglalt rangsorba.

Nem sokkal később felhívott egy taxis izé kollégám és ő is beszámolt egy furcsa esetről.
Ez azért érdekes, mert legalább most már tudni fogom, hogy amikor megégek, akkor az utas mit is gondolhat.

Történt, hogy a kolléga izé felvett egy címet, majd miután az utasa beszállt a következő párbeszéd zajlott le köztük (remélem, jól tudtam megjegyezni).

- Jó estét – köszön az utas, amit már a javára lehet írni. – Ide és ide szeretnék eljutni. Különben meg nagy szerencséje volt.
- Miért? – kérdez vissza a taxis izé, miután szintén köszöntötte az utasát.
- Mert maga érkezett meg hamarabb, így önnel fogok utazni.
- Ezt nem értem, minél, kinél érkeztem hamarabb?
- Másik cégtől is rendeltem taxit, és úgy döntöttem, hogy amelyikük hamarabb érkezik meg, azzal fogok utazni.

Ekkor taxis izé kollégánk mély levegőt vett, elszámolt magában 100-ig, majd kedvesen az utas izére pillantott és a következőket mondta:

- Akkor talán a másik kocsit le kellene mondani.
- Nem kell, majd hívnak a központból, és akkor közlöm velük, hogy már eljöttem a gyorsabb taxival.
- Na igen, de mielőtt a kolléga reklamálhatná, hogy önt sehol sem találja, várnia kell 10 percet.
- Na és? Nem fér bele ez az életébe?

Utas izé kifejezett szerencséje, hogy egy kulturáltabb taxis izébe futott bele, mert szerintem (de legalábbis remélem) a taxisok 70%-a ekkor taposott volna a fékre és vágja úgy ki az autóból, hogy az aszfalt simítja végig a kedves törzsutas arcát.

Kollégánkat is - elmondása szerint - ettől nem sok választotta el. Igaz, kicsit erősebben szorította a kormányt, igaz, kissé melege lett, de kultúráltan reagált rá.

- Most pedig telefonálni fogsz és lemondod a másik autót. Érthető?

Utas izében talán ekkor merült fel először, hogy taxis izéje nem vevő az ő leleményességére, és azonnal veszett telefonálásba kezdett, lemondva a másik kollégát.

Szóval uraim, itt tartunk. MI, taxis izék, ha nem sietünk, akkor az utas a másik céggel fog utazni, de nyugalom, mert ennek bele kell férnie az életünkbe. Majd gondoljatok erre a kis sztorira, amikor égtek a címen!:-)

2006.12.16  13:20

---

A blog fórumába Guriga úr megjegyezte, hogy az élet írja a legviccesebb sztorikat :))

A hűtőgép szerelő esete is felülmúlhatatlan, ami a mentősök körében szájhagyomány útján terjed...

Persze tomajer erről nem hallott, így én majd most megosztom vele, meg mindenkivel, akinek ez kimaradt. Ha jól emlékszem még Hofinak is szerepelt a műsorában ez a sztori.

Fiatal házaspár újlakásba költözött. Mint az akkoriban megszokott volt a Lehel konstrukciók nem igazán tudták a dolgukat, vagy épp fordítva, 30 évig semmi gond sem volt velük. Na a mi házaspárunknak a gonddal járóból jutott ki. A férj gondolt egyet és az egyik reggel, mikor épp délutános műszakra volt beosztva, kihívta a hűtőgépszerelőt. Az meg is ígérte, hogy jön, de kicsit késett és így a férjnek már indulnia kellett épp amikor a szerelő megérkezett. Na de akkoriban még bíztunk embertársainkban, így a következőt ajánlotta a férj a szerelőnek.
- Nyugodtan maradjon itt és szereljen, mert igaz hogy nekem mennem kell, de a feleségem 20-30 perc és itthon van.

Így is történt. A férj elment, a szerelő szerelt, a kisfeleség meg idővel megérkezett. Amikor belépett azt látta, hogy egy férfi derékig a hűtőben van. Mivel ifjúházasok voltak a férjével és mivel azt hitte, hogy a férje van a hűtőben, így mögé settenkedett és hátulról jól alámarkolt a szerelő legnemesebb szervének, aki ijedtében úgy kapta fel a fejét, hogy abban a pillanatban elájult.

Amikor az asszonyka látta, hogy mi történt, akkor rémülten hívta a mentőket, akik meg is érkeztek, majd a közben magához tért, de betört fejű szerelőt hordágyra tették és kezdték levinni a lépcsőn, miközben kérdezték tőle, hogy mi is történt. A szerelő elmesélte, a legapróbb részletet sem kihagyva. A hatás nem maradt el. A betegszállítók úgy elkezdtek röhögni, hogy a szerencsétlen leejtették a hordágyról és ennek a következtében a korházba már egy betört fejű, kéztörött hűtőgépszerelő érkezett meg.

Ennyi:-)

2006.12.14  06:20

---

Tegnap az ellenőri beosztásomból kifolyólag 16.20-ra a Kerepesi úton meg kellett volna jelennem. Egy slejfnit kellett volna bejuttatnom az etikai bizottságnak. 15.20-kor indultam Újpestről, majd 16.08-kor felhívtam az 50-es Lajost, hogy az életben nem fogok beérni, mert jelenleg is még a Vágány utcában vagyok elakadva. Szerencsére nem lett belőle balhé, így a Dózsához érve visszakanyarodtam a XIII. kerület felé, és elkezdtem a melót. Nappalban az embernek ki kell kapcsolnia az agyát, erre jöttem rá. Így nem is olyan rossz melózni. Totál nem érdekelt, hogy veszek-e fel címet vagy sem, hogy dugóban állok, hogy 15 perces címfelvétel után, az út felénél – ami nem volt több mint 1.5 km – már a 8. percben járok, meg több ilyen apróság.

Szinte hallom most tomajert, hogy na jah kérem, éjszakás a nappalban. Mondja ő, aki már párszor bebizonyította, hogy az ő dugóelkerülése abból áll, hogy vagy 5x akkora távot futunk be 10x annyi idő alatt:-) Persze, erre még büszke is.

Főleg amikor vidékre kell mennünk valami okból kifolyólag, akkor tud iszonyatosan eltévedni.

Este megint kifogásoltátok, hogy nem rendszeres a blog írása. A fene megeszi, de mit tegyek, ha viszonylagosan normálisnak mondható napjaim vannak.

De este ez a folyamat megszakadt:-) Bevezetőnek annyit, hogy sok ciki, kellemetlen dolgot hallottam, láttam már, de ez a mostani azért az első 10-be tuti belefér:-)

Amint elmúlt a délutáni K.O a városban, és a címek sem két csatornán ömlöttek, elkezdtem a városban cirkálni. Nem volt kedvem egy tutiban sem küzdeni, meg a droszton ácsorogni.

Bekavartam a VIII. kerület felé, mert hallottam, hogy ott 10 percekkel mennek el a címek. Épp a KBA elé fordultam be, amikor megintett egy olyan 25 év körüli pár. Amikor megindultak a kocsi felé két dolog tűnt azonnal fel. A srác húzza az egyik lábát erősen, a lánynak meg ki van sírva a szeme. Na, megint belenyúltam – suhan át az agyamon.

Beszálltak és bemondtak egy elég távoli címet. Kínos csend. Én elindultam, ők hallgattak.

- Ködös egy este lesz ma is – próbáltam megindítani a beszélgetést.
- Igen.

Na, nem vagyunk bőbeszédűek, már látom. Sebaj, ilyen könnyen nem adom fel, meg túl hosszú az út, hogy csak némán üljünk, kifejezetten zavarna engem.

- Ilyenkor történik sok baleset.
- Igen.
- Gondolom a KBA-ban is sokan vannak.
- Igen.


Ajjajj, ennek a srácnak valami baja van. A lány meg egyre jobban fészkelődik hátul. Itt ilyen családi dolog lehet a háttérben, jobb, ha nem nyúlok bele és csendben utazunk.

- Kicsit hátrébb tolhatnám az ülést? Nagyon fáj a lábam – szólalt meg a srác.
- Persze, ott alul baloldalon találod a kart, húzd meg, csak vigyázz nehogy a kishölgynek a lábára told, mert akkor mehetünk vissza a KBA-ra – sziporkáztam gyorsan, hogy oldjam a feszültséget, de egy ühümmel ezt is elintézettnek tekintették.

Most már küldetésemnek éreztem, hogy ne üljünk csendben, mert totál kezdtem miatta kész lenni.

- Nagyon fáj? – böktem a fejemmel a lába felé.
- Most így jobb, hogy kinyújthattam.
- Gipsz?
- Varrás.
- Nagy?
- Eléggé.

Megy ez kérem, megy ez.

- Nagy volt az ijedtség?

Semmi válasz, csak mereven néznek maguk elé.

- Na csak azért kérdezem, mert látom a kishölgynek kicsit könnyes a szeme és…

Nem tudtam tovább folytatni. Hátul a lányból olyan hangok kezdtek kijönni, hogy majdnem a járdának csaptam ijedtemben az autót. Mint kiderült, ez nála egyenlő a nevetéssel, mindenesetre, ha kettesben lettünk volna, akkor én tuti mentőt hívok rá.

Néztem a srácra döbbenten, és láttam, hogy az tartja magát, de egy idő múlva ő is elkezdett vigyorogni. Igaz először csak egy apró mosoly jelent meg az arcán, majd egyre szélesebben vigyorgott és végül már ő is nevetett. Vagyis ő nevetett, a hölgy szerintem inkább a haláltusáját vívta, mert eddig úgy gondoltam, hogy emberből csak akkor jöhet ki ilyen hang. Tuti nem mennék el vele egy moziba, ahol filmvígjátékot adnak, mert porig égnék miatta.


Ilyenkor mit tehet az ember? Szépen vezettem és vártam, hogy utasaim rendezzék soraikat. Bár én is vigyorogtam rendesen, hogy kínomban a csaj fuldoklása miatt, vagy a srác röhögése miatt, azt már nem tudnám megmondani, de mit lehet ilyenkor tenni?:-)

- Elnézést – jött hátulról jó 4-5 perc elteltével.
- Semmi gond, csak meglepett, mert ilyen vidáman még senki sem jött ki a KBA-ról.
- Őmiatta van – mutatott a lány előre a srácra.
- Mindig a férfiak a hibásak – mondtam, és szememben a teljes szolidaritás fényével néztem a srácra.

Csend telepedett ismét ránk, de már nem akartam megtörni, mert éreztem, ők most úgy érzik, hogy ez az előbbi jelenet magyarázatra szorul és csak idő kérdése, hogy ezt megosszák velem.

- Ez egy elég hülye sztori és elég ciki is – kezdte a srác, közben a lány ismét megkísérelte, hogy megfulladjon, legalábbis a hangok erre engedtek következtetni. – Ma vagyunk együtt két éve és gondoltam meglepem Ildit – na szóval a rötyögőst Ildinek hívják, már ezt is tudtam – és elég bolond ötlet jutott az eszembe. Vettem egy ilyen elefántos tangát, hogy majd azzal lepem meg este a vacsora után. Minden rendben is volt, de amikor jöttünk ki az étteremből, akkor én picit előrementem, Ildi és köztem egy férfi jött ki az ajtón. Ő nem tartotta meg Ildinek az ajtót és amikor láttam, hogy rá fog csukódni, akkor lábammal gyorsan meg akartam tartani, de rosszul mértem fel a távolságot, de az is lehet, hogy a lendület volt nagy, a lényeg, hogy szépen berúgtam az üveget az meg szétnyitotta a lábam több helyen is. Mivel térdig beestem az üvegbe a hajlatban is van egy csúnya vágás, amit varrni kellett. Miután megtörtént a baleset egyből dőlni kezdett a vér a lábamból. Rohantak a pincérek, vendégek, de még az utcáról is odafutottak. Volt köztük két orvos is (érdekes, hogy ilyenkor mindig előkerül valahonnét minimum egy orvos) és már el is kezdték rólam a gatyát leszedni, hogy majd amíg a mentők megérkeznek ők ellátnak. Én annyira megijedtem, hogy el is felejtettem milyen gatya van rajtam. Röhögött ott mindenki. Nagyon égő volt. Jöttek a mentősök, azok is röhögtek, a kórházban már csak úgy említettek, hogy az elefántember és az orvos, aki varrta a sebeimet, megkért, hogy vegyem le az alsógatyám, majd inkább egy lepedővel letakarnak, mert így nem tud dolgozni. Persze ő is röhögött. Miközben varrt elmeséltette velem a sztorim, így többször meg kellett állnia, nehogy a műtőasztalt is hozzám varrja.

Ekkor már együtt fulladoztam Ildivel, mert nem elég a sztori, a srác olyan keserves arccal mesélte ezt el, hogy már az kiütött.

Végül szerencsésen megérkeztünk, de sajnos még akkor sem nagyon tudtam palástolni jókedvem, amikor kiszálltak és az egyik fulladozva, míg a másik sántikálva mentek be a házba.

2006.12.13  09:20

---

Fussunk neki. Hogy miért hanyagoltam ennyire a blogot? Mondjuk azt, hogy „írói” válság. Sajnos van egy nagyon rossz tulajdonságom. Nem csinálok semmit (kivéve a meló), ha abban nem lelem örömöm. Kicsit kiírtam magam az elmúlt 1 évben és ez a kis pihenő rámfért. Tegnap éreztem azt, hogy ismét írhatnékom van.

Tegnap délután valahogy nagyon rámjött, hogy írjak. Nagyobb szösszenethez nem volt kedvem, így itt a lapon kezdtem el a fórumokba ontani az észt. Mikor ezzel megvoltam ismét a megélhetés került terítékre. Fürdés, öltözés és irány az utca. A vasárnap kifejezetten nem tartozik mostanában a kedvenc napjaim közé.

Leérek és kilépek az utcára, szememmel az autót keresem. Nem volt nehéz megtalálni, mert szépen világított a szabadjelző. Beszálltam és ekkor meghallottam az URH sercegését. Szép, rajtafelejtettem mind a kettőt. Csodáltam volna, ha 12 órai állás után beindul. Nem kellett csalódnom. Igaz, majdnem, egy pici kellett hozzá, de nem indult be. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben, majd amikor körülnéztem, hogy senki sem láthat-hallhat, akkor elengedtem egy olyan igazi ízes Magyar káromkodást.

Telefon. Próbáltam Carlot hívni, mert ő ilyenkor már pályán szokott lenni, de nem vette fel. Juniort, aki 2 utcányira lakik tőlünk, de még szerintem aludt. Majd hívtam a Csudát. Csuda lényegében a 747-es Bandi és ezt a nevet tőlem az után kapta, hogy egyszer félreértették, amikor ezt a szót használta és a beszélgető csatornán nekiestek, hogy ne beszéljen csúnyán. Szegény nem győzött magyarázkodni, hogy szerinte a csuda, mint szó, az (legalábbis az Ő ismeretében) nem sértő és semmiféleképpen sem csúnya szó. Na, azóta ha meglátom, Csudának nevezem:-)

Fel is vette a telefont, majd mondta, megpróbálja a 135-ös Csabi haverunkat felhívni, de mivel Ő sem vette fel közölte, akkor ő jön és majd behúz. Hogy végül is miként értesült a Csabi arról, hogy bajban vagyok, már nem is igazán értettem, de végül is ő jött beindítani. Simán ment, mivel nem merült le nagyon. Miközben előkészítettük a terepet, meg utána elpakoltunk, megbeszéltük, hogy nagyon piszkosak az autóink, és ha beindul a Tüzes2, akkor majd megyünk a Kánforba mosatni.

Így is tettünk, majd csatlakozott hozzánk Csuda is és nagyon sok okos dologról beszéltünk.


Egy ilyen kezdés után talán már nem meglepő, hogy elég pesszimistán futottam neki az éjszakának.

Sokszor eszembe jutott az éjszaka folyamán a Keselyű úr kalandjai elhanyagolása miatt, de arról bővebben a direkt ennek nyitott topikban:-)

2006.12.11  08:20

---

Ez a mai egy rendkívüli nap, ami a blog írást jelenti. Ma ez már a második bejegyzésem, de okom is van rá. Itt ez a születésnapi dolog, mármint ami a hallotaxit érinti. Valóban a nulláról indultunk és ha nekünk egy éve valaki azt mondja, hogy a Népszabadság internetes portálján is megjelenik születésnapi hírünk, akkor azt gyorsan a legközelebbi SZTK-ba szállítmányozom. Pedig ezt történt. Egyik kollega hívott pár perce és kérdezte, hogy tudunk-e erről. Én személyesen nem értesültem a mai nap ilyen fejleményről, de meglepődve és örömmel láttam magunkat azon az oldalon vissza.

Tamással tegnap este egy megbeszélést folytattunk (a szokásos egymás sértegetése és a másik szellemi kapacitásának megkérdőjelezése után:-D) , pár tervet előkészítve, ami a szerkesztést illeti. Ami részemről biztos, hogy 1-2 hét múlva rendszeresen olvashattok taxisokról a lapon a bemutatjuk rovatba. A szokásos sablon után, hogy kerültél a pályára stb…stb…, egy-egy érdekesebbnek megítélt sztorit is megemlítünk.

Ha neked van ehhez kedved, ha van valami érdekes sztorid, vagy csak szeretnél pár gondolatot egy ilyen cikk keretén belül megosztani velünk, akkor csak keresetek engem.

Tel.: 06-70-298-40-21
Vagy e-mailben
csogu@hallotaxi.hu

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy utasok véleményére, sztorijaira is kíváncsiak vagyunk, így ők is bátran jelentkezzenek!:-)

2006.11.12  15:20

---

Ha poénosra akarnám venni, akkor azt írnám, hogy Foxot lecsapták, mint a taxiórát. Na de messze sem szeretnék ezzel viccelni, hiszen nincs benne semmi humoros. A sztori nem rendkívüli. Adott egy taxis, egy lány és egy fiú. Az utóbbi kettő telefonon rendelt magának taxit, amit Fox kollegánk fel is vett. Az első megadott címre érkezve az utasai meggondolták magukat és új útirányt bemondva, Fox már suhant is velük otthonuk felé. Útközben furcsa, pontosabban jól behatározó hangok ütötték meg a fülét. Itt mindjárt baj lesz – tudatosult benne.

Gyorsan megállt és a kedves férfi utas (23 kb.) könnyített gyomortartalmán, majd visszaült és folytatták útjukat. Megérkezve - miközben fizettek – Foxnak feltűnt, hogy a kocsija ajtaján idegen anyag éktelenkedik. Pontosabban köpet, vagy csak sima hányás. Kiszállva az autóból került sor a fizetésre. Az óra 2570 forintot mutatott. 3 ezerből kértek vissza utasai. Ekkor jelezte Fox, hogy a kocsi beszennyezése plusz 2 ezer lesz, így a kapott 5 ezer forinttal kiegyenlítetnek tekinti az utat, és a történteket.

A hölgynek erről külön elképzelése volt, egy óvatlan pillanatban kikapta Fox kezéből a pénzt és közölte, hogy akkor nem kap semmit. Fox kérte, hogy akkor legalább távolítsák el a fiatalember gyomortartalmát az ajtóról, de a hölgy viszolyogva visszautasította ezt a kérést, sőt, felháborodott, hogy a taxis miként képzeli azt, hogy Ő ahhoz az ízéhez hozzá fog érni, még ha ezt zsebkendővel végezné is. Ez benne van a fuvarban, na meg a taxis szakmában.

Mivel a szép szó nem segített, így kérte Fox őket, hogy várjanak 3 percet és majd megoldják a dolgokat. Beszállt az autóba és segítséget kért. Jöttek is a kollegák, ezzel szerencsére nem volt gond. De közben a madárkák kiröppentek a látómezőből, így taxisunk utánukhajtott. Befogva őket megállt és kiszállt, majd visszanyúlt a brifkójáért. Itt hibázott!!!

Mert elképzelhető, hogy a végig csendben lévő srác ezt a mozdulatot félreértelmezte, vagy esetleg már nagyon elege volt az izgága taxisból, aki nem elég hogy őket kedvesével hazavitte, de ezért még pénzt is akar, na meg nehezményezi, hogy az ajtaja le van hányva. Odalépett a félig kocsijába behajolt taxishoz és egy jól irányzott ütéssel leütötte, hogy az még az eszméletét is elveszítette egy rövid időre. Mikor megérkezett a segítség, még akkor sem tudta pontosan, hogy hol is van, és mi történt vele.

Közben a kedves törzsutasok (mert mint kiderült azok) hazaértek és a kollegák kedves invitálására sem voltak hajlandóak előjönni a ház biztos fedezékéből.

Különösebben nem kommentálnám a történteket. Több okból is, de főleg azért, mert nem szeretnék az ilyen utasokkal szemben trágár szavakat használni, pedig lenne mit írnom.

Örülök, hogy ha már így alakult, Fox átesett a tűzkeresztségen és ennyivel megúszta. Igaz, a lelki sérülés néha sokkal nehezebben gyógyul, mint például egy csonttörés.

 

2006.11.12  06:20

---

Ma picit meghülyült mindenki. Ezt inkább a taxisokra értem. Az egyik azért balhézik az utassal, mert az be szerette volna kötni a biztonsági övét hátul. Mivel annak az egyik fele be volt csúszva az ülés alá, így ez nem ment. Kérte a taxist, hogy csináljon valamit, de az nemigen akarta ezt. Inkább üljön az utas előre. De az nem akart. Jót szórakoztam:-)

A másik még szebb volt. Droszt előtt 8 méterrel megintik és ő meg is áll. Közben a kollégái, cégtársai, döbbenten nézik, ahogy elviszi az utast:-) Neki van igaza. Mozgásban az üzlet:-)

De a csúcs az csak ezután jött:-)

Befordulok a Róbertről a Lehelre (olyan céllal, hogy majd a Gömb utcánál visszacsűrök és irány a Nyugati). Látom ám, hogy egy 50 körüli fószer imbolyog a túloldalon és kalimpál. Na mi sem fogunk egymással utazni – szögeztem le ezt a tényt a látottak alapján. Akarok visszafordulni, de látom ám, hogy jön egy másik cég autója világító szabadjelzővel, így nem siettem el a dolgot. Nem fordultam ki elé. Amikor (gondolom) ő észlelt, akkor padlót nyom, hogy még véletlenül se történhessen meg ilyen:-) Hagyom, nem provokálom. Utánakanyarodok és látom ám, hogy a Róbert – Lehel kereszteződésében felveszi az imbolygóst. Egészségedre – nyugtázom magamban.

Cammogok tovább, majd a Lehelről ráfordulok a Dózsa Györgyre. Amint elérek a Volga droszthoz látom ám, hogy ott van a taxisom, és épp neveli az utasát. Mivel az erőfölény a taxisnál volt ránézésre, így nem kapkodom el a kiszállást. Mire kiszállok, addigra csak egy idegösszeroppanás környékén leledző taxist találok, meg egy az ebet a karóhoz kötő vidéki versenyzőt.

Egyiknek sem volt igaza, ez az én állásfoglalásom. Az utas ezt a távot, ami olyan 1.3 km 200 (igen, jól látjátok) kétszáz forintért óhajtotta igénybevenni. Nem igazán korrekt dolog. Az óra kőkemény 650 forintot mutatott. Taxisunk viszont úgy ki volt borulva, mintha 200.000 mutatna és minimum 2x be is hányt volna az emberünk. Közelebb mentem, de addigra már mindenki a rendőrséget hívta (???) !!!

Az utasnál (saját bevallása szerint) 180 ezer forint volt, de nem óhajtott többet fizetni 200 forintnál, mert szerinte ez a mutatvány ( megtett út), ennyit kóstál. Ezt többször el is mondta míg kiértek a rendőrök és minden ilyen megjegyzését taxisunk elég hevesen fogadta:-)

A kiérkező rendőrök a sztori meghallgatása után erősen elkezdték keresni a szemükkel a kamerákat, hogy tudják hova kell integetni, amikor kiderül, hogy ez a kész átverés show.

Nem vártam meg a végkifejletet, mert nem volt kedvem részesévé válni az ügynek.

Néha (?) mi is (taxisok) nagyon idétlenek tudunk lenni:-)

2006.11.09  06:20

---

Már rosszul kezdődött az egész. A liftnél álltam, amikor a feleségem rámszólt, hogy

- Hát te milyen cipőt vettél fel?

Véletlenül a sportcipőbe ugrottam bele. Vissza kellett mennem cipőt cserélni. Na mondom, lőttek a napnak. Ilyenkor már nem is lenne szabad kimenni.

Lementem a lifttel, nyomultam az autó felé és már nyomtam is a távirányítót, hogy megnyíljon előttem szenvedéseim színhelye. De az nem nyílt. Nyomogattam, mint pubertás gyerek a pattanásait, de semmi. Kulccsal behatoltam az autóba és észleltem, hogy okos fejemmel rajtafelejtettem a világítást és ezt az akkumulátor nem értékelte.

Mit tesz ilyenkor a taxisa? Nem, nem keseredik el, egy cipőcsere után, amikor vissza kell menni, akkor nem lepődik meg egy ilyen apróságon. Betelefonáltam a központba, vázoltam a problémám és kértem, hogy próbálják meg, hátha valaki megszán és beindít. Persze kábelem az nincs, a Tüzesben maradt. Rendes volt a telefonos srác és 1 perc elteltével már közölte is, hogy a 1080-as kolléga pár perc és érkezik.

A 1080-as a Carlotax, a Karcsi. De jó, úgyis rég dumáltunk.
Valóban nem kellett sokat várni és már jött is a Karcsi, arcán nagy vigyorral. Gyorsan elhelyeztük a kábelt és amíg vártunk, hogy kicsit életre keljen az aksim, addig dumáztunk.
Persze hogy az volt a téma, hogy jajj de szép és jó ez a szakma, és ha újrakezdhetnénk, akkor is inkább taxisok lennénk mintsem milliomosok:-)

Miután beindult a járgány, elindultam befelé a városba. Haladtam a Nyugati felé, amikor is az jutott az eszembe, hogy a külső tisztasággal már megint van némi gond. Na, amilyen nap elé nézek, jobb ha lemosatom, mert ilyenkor szokott az jönni, hogy 2 autós rendelésbe esem, és a másik kolléga tuti az 50-es Lajos lesz:-)

Szépen be is gurultam egy ilyen mosd magad kútra. Igaz, megfogadtam, hogy nem idegelem magam, és már annak is örülni fogok ma, ha élve hazajutok, de csak sikerült kiborulnom azon, hogy a pisztoly, amiből a víz jön a mosóban, hibás volt. Mire lemostam a kocsit, addigra a jobb cipőm is megtelt vízzel.

Elég pesszimistán ültem vissza az autóba, és elgondolkodtam azon, hogy hazamegyek. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Egész este volt 2 fuvarom, ami legalább azt fedezte, hogy mosattam, fogyott a benzinem, na meg ettem is valamit. Mi kell még? Ennyi nekünk pont elég. Haza is jöttem:-) Na de majd ma!!!

MA BELEHÚZOK!!! :-)

2006.11.08  10:40

---

Na, elhelyezkedtem, kényelmesen elrendeztem magam körül a dolgokat, és most nekifogok és írok blogot. Ha ennyire rákészülök, akkor feltételezhető, hogy egy hosszabb lélegzetvételű iromány születik.

Hogy a mai írásra mi késztetett? Ennek 2 oka is van. Az egyik az, hogy valaki erőteljesen bizonygatja nekem (nem, nem tomajer, hanem egy civil olvasó), hogy írjam le egy napom. Kicsit részletesebben, hiszen elég lúzer vagyok ahhoz, hogy az érdekes olvasmányul szolgáljon. A másik, hogy ma hamarabb befejeztem a melót, mert valahogy nem éreztem magam kint jól. Ha lány lennék, akkor depressziósnak vallanám magam, de mivel nem az vagyok (erről igazolásom is van), így azt mondom, belevertem ma a melóba, de rendesen. Hogy mit? Az igazolást arról, hogy férfi vagyok:-)

Írjam le egy napom kicsit részletesebben... Könnyű azt mondani, de ehhez időmilliomosnak kellene lennem. Főleg, hogy ez egy rendszeres tevékenység lehessen. Na, de fussunk neki, mi történhet...

Ez nem is 24 óra lesz, hanem kicsit hosszabb. Az előzményeket is le kell írnom a mai naphoz, hogy érthető legyen, pontosabban kerek történet.

Kezdem

Vasárnap este 7 óra. Nagy nehezen kilöktem magam az ajtón, mert nagyon nem volt kedvem dolgozni. Hiába, a vasárnapok valahogy nem mennek. Na nem meló szempontjából, hanem úgy lélekben máshol szeretnék lenni és nem az utcán embereket szállítgatva. Még mielőtt beszállnék az autóba, felnézek a konyhaablakunkra, és búcsút intek a családnak. Néha, ha izgalmasabb műsor megy a TV-ben, akkor csak a feleségemnek, mert a gyerekek üveges szemekkel figyelik a rajzfilmet. Most is így történt. Mély lélegzet és nyitom a kocsi ajtaját, majd beülök. Gondolom mindenkinek megvan ilyenkor a maga szertartása. Én is elrendezem a brifkót, bekapcsolom az URH-t, végignézek a dolgokon, majd indítok.
Egy újabb nap, ami melóval telik.

Kitolatok a parkolóból és megkezdődik a vadászat, hogy teljesülhessen az, ami miatt ezt az egészet csináljuk. Összeszedni a napi megélhetést.

Mondom, így vasárnaponként nagyon nem akaródzik dolgozni. Most sem az volt a tervem, hogy széthajtom magam, címről-címre röpködve, hanem egy lightos este, olyan alibi na kint voltam és megpróbáltam. Beálltam a Nyugati drosztra, ahol nagy eséllyel várhatok a sült galambra. 19.10 perc. Ilyenkor még az URH-t sem kell nagyon figyelni, mivel 20 órától van csak hivatalosan ez a droszt. Játszok a PDA-val, vagy olvasgatok, esetleg az embereket figyelem és értékelem az utcán. 19. 45-kor a diszi a számba dobott egy címet. Gondoltam, ha már kint vagyok, akkor dolgozzunk is egy kicsit. Nyomtam én 2 perccel, 5-el, 10-el, majd 15 perccel egy kolléga szépen elvitte a címet. Bonyek, nem jó az URH-m. Már előtte is feltűnt, hogy így sistereg, meg serceg, de azt hittem a nagy szél miatt van.

Hívtam gyorsan JWT, akitől az autót lízingelem, hogy mi baja lehet a rádiómnak? Tanácstalan volt, de abba megegyeztünk, hogy feltehetőleg a kábellal van valami gikszer. Felajánlotta, hogy mivel ő most nem dolgozik, ha odamegyek hozzá, akkor odaadja az ő felszerelését és akkor tudok dolgozni.

Robogtam Óbudára, de mire odaértem, addigra feltérképezte a terepet és kiderült, hogy annyira szét kellene kapni az autóját ahhoz, hogy a kábelhez férjünk, hogy inkább lemondtunk az egészről. Még tettünk egy gyenge próbálkozást és befújtuk VD40-el az antennacsonkot, amiért ma az URH szervizben nem tudott elég hálás lenni az Ottó, és dicsérni szakmai hozzáértésünket. Majd ezek után 5 percig pucolgatta a csonkot:-)

Akkor ma kényszer pihenő. Felhívtam a feleségem, hogy várjon, mert megyek haza. Suhanok a Vácin Újpest irányába és arra gondoltam, hogy most majd otthon fogok unatkozni, mert fáradt (alváshoz) nem vagyok. Család szépen elalszik, én meg majd kukorékolhatok magamban. Még tettem egy gyenge kísérletet, hogy az öcsém rávegyem, hogy jöjjön velem át hozzánk, és kicsit dumálunk meg ilyenek, de közölte, hogy fáradt, nincs kedve hozzá.

Épp elhaladtam a Tesco mellett, amikor is mentő ötletem támadt. Veszek magamnak valami piát, azt szépen megiszogatom, és attól jót fogok tudni aludni. Gyorsan visszakanyarodtam és vásároltam is 8 üveg Bacardit, az ilyen pancsolt (ízesített) fajtából. Nem is tudom minek vettem ennyit, hiszen 2 üvegtől is kakukk leszek, de ha már ott voltam, akkor miért ne?

Hazaértem, tettem-vettem, majd amikor feleségem lefeküdt, akkor leültem a gép elé és szépen elkezdtem iszogatni, miközben azon vigyorogtam, hogy majd milyen jót fogok pihenni, ha már így alakult ez a mai nap.

Hajnali 3-kor, miután megittam mind a 8 üveg piát, úgy kellett magamat beparancsolni az ágyba, mert egy cseppet sem voltam fáradt, de még az ital sem hatott meg. Nagy nehezen elaludtam, a fejemben olyan gondolatokkal, hogy majd reggel korán bemegyek az URH szervizbe.
Valamikor 10 felé ébredhettem meg, így a korán reggeli szervizelés elég tág fogalommá vált.

Mivel ma én voltam a lapon a felelős szerkesztő (hú de szépen hangzik), így elkezdtem cikkeket berakosgatni. A végére olyan jól belejöttem, hogy egy egész tucat került ki a lapra. Mire kapcsoltam addigra már dél is elmúlt. Persze megint rohanhattam. Felhívtam a 199-es Petit, aki jelenleg az URH szervizben is dolgozik, és bejelentkeztem nála. Kérdezte mi a gond, és amikor vázoltam neki a jelenséget, akkor mondta, hogy csak a rádiót vigyem be. Királyság, így most nem kell még a mosatással is szenvednem, mert a kocsi kint marad. Este még nagyon esett az eső, és ez a sötétzöld szín nagyon érzékeny az esőcseppekre, na meg az útról felverődő piszokra.

A Kerepesin jó messze parkoltam, hogy ne szúrjak szemet senkinek. Belopakodtam a Petihez, aki gyorsan megállapította, hogy a rádióm hibátlan, így biztos az antenna kábellal, vagy esetleg a csonkkal van valami zűr. Lényeg az, hogy hozzam be az autót.
Na szép, most itt éghetek. De már nem volt mit tenni, szépen bementem. Mint kiderült, a kábel volt elszakadva, a csonknál. Pontosabban a forrasztás elengedett.
Peti el is kezdte megforrasztani, de jött az Ottó és megkérte, hogy adminisztrálja be egy másik kolléga urh cseréjét, majd ő befejezi az én rádióm. Ekkor dicsérte meg a kreativitásunkat JWT-vel, ami a VD-40-et illeti.

Miközben szambáztam a Kerepesi székházban jobbra-balra, találkoztam Csicsával, aki sajna pont ma szerelt le bizonyos okokból kifolyólag a Főtaxitól. Sebaj, azt mondta lesz ő még taxis.
Közben elmesélte, hogy most volt egy tárgyalása is és őt hozták ki hibásnak, ami kissé ismét megingatta a taxisokba vetett hitében. A történetről egyébként szeretnék írni egy külön cikket, mert igen tanulságos sztori, de egyben tükrözi azt az erkölcsi csődöt, amiben ez a szakma van.

Mikor Ottó végzett a forrasztással, akkor visszabandukoltam az autóhoz és beszereltem üzemképes állapotba a rádióm. Ekkor jött egy ilyen biztonsági ember és közölte, hogy ezért, mert itt parkolok (megjegyzem nem magamtól álltam ott) egy héttel fog jutalmazni. Na nem valami kellemes pihenőhelyen, hanem úgy lazán le leszek tiltva, nem dolgozhatok. Mikor látta, hogy ez nekem nem nagyon nyerő, akkor közölte, hogy haladjak szépen tovább. Na mondom, ismét nem akartam feltűnő lenni, azt a végén még rám lesz valaki szabadítva és nem elég, hogy a helytelen parkolásért kapok, hanem a kocsi külső tisztasága is meg lesz kérdőjelezve.

A terv a következő volt: Megyek, mint a meszes, eltűnök a balfenéken. Azt sem fogják észrevenni, hogy itt voltam.

Zutty be az autóba, gyorsan indítok és haladok kifelé. Gyors kanyar balra, majd ismét egy balos, és már sínen is vagyok. Na igen, ha nem jön épp szembe, befelé igyekezve, a Főtaxi vezérigazgatója. Hogy én miért nem tudok úgy megdőlni ilyenkor, hogy maximum egy időmérő lásson meg?? Miért kell azonnal a vezérbe szaladnom, vagy ilyesmi? Nem tudom, de ilyen a formám. Szépen megállt mind a két autó, majd én gyorsba lehúzódtam jobbra, és kedvesen integettem, elengedve egy olyan baráti mosolyt:-) Mikor elhárult az akadály, akkor gyors tolatás és nagygázzal kifelé. Még okoztam egy kis riadalmat a Kerepesin haladók között, de innentől már simán ment minden.

Még az URH szervizbe haladva azt terveztem, ha megjavítják a rádióm, akkor utána már kint is maradok és dolgozok. Na persze ekkorra már elment az egésztől a kedvem, meg a nagy sétáktól, amit a kocsim és a szerviz között kellett megtennem, egy kicsit vesztettem az üdeségemből, így úgy gondoltam hazamegyek, lefürdök és majd utána ismét nekifutok ennek a munka dolognak. Úgyis 15 óra, lassan a feleségem indul a gyerekekért. Hoppá, egy kis meglepetés egy kapcsolatban sosem árt, így elhatároztam, hogy összeszedem a gyerkőcöket meglepve anyjukat, hogy nem neki kell értük menni.

Első állomás a lányom sulija. Gyorsan kiszámoltam, hogy a gyerek harmadikos, arra meg emlékeztem, hogy a B osztályba jár. Szóval 3/b. Berobogtam, de a portán nem találtam senkit, amin meglepődtem, de aztán rájöttem, hogy korán van, hiszen portaszolgálat csak 15. 30-tól van, ahol, ha bemondod az osztályt és a gyereked nevét, akkor ők elmennek és szólnak neki, hogy jöttek érte.

Így nem maradt más megoldás, nekem kellett bemennem. Nagy büszkén sétáltam a földszinti osztályteremhez, ahol lányomat sejtettem. Na ott nem volt. Ott csak, ha jól tudom, akkor másodikig voltak. Egy tanárnő felvilágosított, hogy a másodikon keressem az osztályt. Na ott sem volt, de a takarítónő, aki ilyen belső információs gyűjtő, felhomályosított, hogy a harmadikon a legutolsó ajtó, ott a 3/b. Ott sem volt, de az ott tartózkodó tanerő visszairányított a földszintre az utolsó ajtóhoz, hogy majd ott gyermekem magamhoz ölelhetem. Mikor sétáltam vissza a harmadikra, mivel a földszinten az utolsó ajtó mögött lévő tanárnő megesküdött, hogy a harmadikon az első ajtó mögött fogom megtalálni feleségem és az én szerelmem gyümölcsét, már nem voltam ettől a gyerek összeszedés ötlettől olyan lelkes. Eldöntöttem, ha most sem találom meg a lányom, akkor lemegyek az autóhoz és kimegyek dolgozni.

Szerencsém volt, vagy talán nincs is abban az iskolában több terem, de amint benyitottam, egyből a lányommal találtam magam szemben. Közöltem az ügyeletes tanerővel, hogy most elviszem a kislányt, a lányommal meg azt, hogy igyekezzen a készülődéssel. Majd kimentem, és minden apai büszkeségem mellőzve (szerintem a második és a harmadik között veszítettem el), leheveredtem egy ilyen padra, így várakozván csemetémre, aki elég meglepő, de 10 perc alatt már ott is volt.

A fiam összeszedése az ő iskolájában ehhez képest már egy könnyű nyári sétához hasonlított.

Volt is itthon nagy meglepi, hogy én milyen rendes vagyok, hogy hazahoztam a gyerekeket. Kicsit hagytam magam dicsérni, majd leültem a számítógép elé. Rendesen itt is ragadtam, majd amikor a feleségem gyengéden figyelmeztetett (ma mikor mész ki kérdés erre pontosan megfelel), akkor kezdtem el magam összekapni. Közben eszembejutott, hogy már hetek óta szeretnék esténként kicsit mozogni. Na ne gondoljatok valami nagy dologra, hanem csak egy olyan kicsi átmozgatásra. Pont ideális ez a pillanat, fogom magam, és lenyomok 10x10 fekvőtámaszt, majd az itthon lévő kézi súlyzómmal pár ilyen bicepsz gyakorlat. Amikor túlvoltam a harmadik szérián, akkor elhatároztam, hogy egyenlőre elég lesz 5x10 fekvő, mert összecsinálom magam így is. Azt amikor lenyomtam még 10 fekvőt, akkor rájöttem, hogy ennyi is bőven-bőven elég lesz átmozgatásként. Még kicsit bohóckodtam a kézi súlyzókkal, majd elégedetten távoztam a fürdőszoba felé:-)

Újra a kocsiban

Érdekes, nincs is vasárnap, de ma sem repdesek az örömtől, hogy dolgozhatom. Szerintem az lehetett a baj, hogy meg lett zavarva a rendes megszokott napi tevékenységem ezzel a szervizeléses dologgal. Meg persze mehetek még mosatni is. Ezt meg is ejtettem a Váci - Fáy sarkon található benzinkúton. Persze megint bosszankodtam azon, hogy régen 300 forintból simán elintéztem egy ilyen műveletet, most meg 4 db százas bedobása után is rohangálhatok, hogy az összeg lejárta előtt végezzek. Tuti kevesebbre vették a rendelkezésemre álló időt. Hiába na, itt már érezhető a megszorítás:-)

Ezek után beálltam a MÁV drosztra és felhívtam JWT-t, hogy jöhet a heti pénzért. Meg is érkezett kicsit dumáltunk, amikor is jött egy srác, hogy szabad-e a kocsi és egy felajánlott összegért elindultam vele a VIII. kerületbe.

Érdekes irányt vett a beszélgetésünk.
- Az egyik haverom is most lesz taxis – kezdte mondókáját.
- Igen? – kérdeztem vissza és közben magamban marhára örültem, hogy egy újabb ellenféllel bővülünk.
- Most vett hitelre egy Super B-t és Zóna taxis lesz. Szerinted ez egy jó ötlet?

Elég normális volt a srác, így korrekten válaszolgattam neki. Nem fényeztem a dolgokat, de nem is degradáltam. Vagyis csak simán elmondtam neki a véleményem, ami tetszhetett neki, hiszen mint tudjuk, ez a barátom taxis lesz olyan, mint amikor egy témában, ami esetleg kellemetlen, kínos, akkor mindig úgy kezdődik a beszélgetés, hogy nekem is van egy ismerősöm, aki így és így járt.

Amikor ezzel a fuvarral végeztem, elindultam a Práter utcán visszafelé a bel-be. Szerencsém volt, mert sikerült egy VIII. kerületi címet felvennem, ahol amikor odaértem, egy srác robbant be az autóba és már mondta is a címet. Podmaniczky – Teréz krt. sarok. De jó, hiszen visszavisz a bázisra. Szegény gyerek (olyan 22-23 éves forma) útközben elpanaszolta, hogy most megy a barátnője anyukájához, mert a lánynak alkohol problémái vannak és már egyszerűen nem tud vele mit kezdeni és most megy az anyukáért, hogy jöjjön át vele és valamit találjanak ki, mert a kiscsaj jelenleg is totál be van állva és épp módszeresen a lakást amortizálja. Sajnáltam, mert tudom, hogy semmi esélye szinte, hogy egy 22 éves lányt, aki 3 éve iszik, megváltoztasson.

Innen irány a Nyugati droszt. Itt elég kaotikus állapot fogadott, mert a civil autósok ismét parkolónak használták azt a helyet, amiért mi fizetünk. Persze olykor előkerülnek közterületesek és minket megbüntetnek, ha nem a droszton állunk úgy, ahogy kell és azokat, akik már nem férnek be a tábláig szintén megbüntetik, ha ég a szabadjelzőjük, de ilyenkor persze nem eszi erre a fene őket. Kiszálltam és gyorsan készítettem is pár képet, hogy betehessem a blogba. Érdekes, ahogy elkezdtem fényképezgetni, már elő is kerültek a kocsik gazdái, és miközben engem csúnyán nézegettek igyekeztek elhagyni a helyszínt. Lehet, hogy ez a megoldás?:-)

Nem kellett sokat várnom a címre és már roboghattam is a következő utasokért.
Egy harminc év körüli pár jött. Azok az igazi rabszolgák, akik egy hangzatos cégnél, hangzatos beosztásban vannak nem épp irigylésreméltó fizetésért. Persze a taxist kajakra lenézik és szerintük minden taxis minimum 3x volt már börtönben. A jó az, hogy nekem sincs túl jó véleményem róluk, így a beszélgetést egyikünk sem erőlteti. Most sem történt ez másként. Viszont akaratlanul is halljuk, amit beszélgetnek. Általában semmi érdekes sem szokott elhangzani, de ez most másként volt. Arról beszélgettek, hogy milyen jó volt a mai nap, mivel ma volt az osztályuknak a csapattá kovácsolást segítő foglalkozásuk. Hogy ez mit jelent? A főnökük az egész csapatot elvitte egy ilyen hegymászótúrára, ott külön csapatokat alkottak, majd elkezdődött a verseny. Azt tárgyalták ki, hogy milyen érdekes volt 1-2 kolléga viselkedése ebben a kiélezett helyzetben, meg hogy ki jobb csapat tag, kire lehet számítani meg ilyenek.

Nekünk, taxisoknak, nincs ilyen. Persze hogy nem tud kialakulni egy egészséges összetartás, miközben folyamatosan egymás ellenfelei vagyunk. Pedig de el tudnám képzelni, amikor tomajerrel egy csapatban megyünk falat mászni és az élete azon múlna, hogy az én kezemben a biztosítókötél:-)))) Nem volt valami hosszú kanyar, de elgondolkodtató volt. Ha nem is hegymászás, de lehetne például biliárd verseny, vagy valami ehhez hasonló, hogy ne csak a droszton találkozzunk egymással, hanem a civil életben is érintkezhetnénk, talán nagyobb lenne az összetartás, önmagunk és mások érdekeinek a védelme, tiszteletben tartása. Na, nem álmodozom tovább, haladjunk.

Haladok a bázis felé, amikor felhívott egy volt kolléga és pont vele csevegek, amikor is elég fura dolog történt. A Múzeum krt. keresztbe eltorlaszolta egy busz. Na mondom, megint kezdődik a tüntetés? De fura volt, mert az utasok nyugodtan álltak a buszon, míg a sofőr megpróbált megfordulni. Letettem a telefont, készítettem pár képet, majd kiszálltam érdeklődni. Eltévesztette állítólag a buszvezető az irányt és most próbálja ezt helyrehozni:-)
Többen kiszálltak fényképezni, mire az utasok integettek, volt, aki grimaszokat vágott, egyszóval jót szórakoztunk ezen. Cirka 5 perc alatt meg is fordult a busz, így sajna az ingyen cirkusz végével a tömeg is feloszlott:-)

Visszaérve a Nyugatiba kaptam egy telefont. Egy másik cégnél dolgozó barátom hívott, hogy az egyik Főtaxis kollégánkra rá kellene nézni, mert olyan állat módon közlekedik utassal az autójában, hogy tuti valami nincs rendben a sráccal. Mivel a telefonáló sem arról híres, hogy 40 kilométeres sebességgel rója a város utcáit, így megpróbáltam kideríteni, hogy ki is lehet az, aki összetéveszti az utcát a tereprallyval. Kaptam ehhez segítségként két kódot, amire emlékezett a srác, de abban sem volt biztos, mert ő maga is annyira megijedt, hogy összetörik. Sajna ez be is igazolódott, mivel a két kód nem fedte a másik információt, pontosabban azoknak a kollégáknak nem olyan típusú autójuk van, így nem volt mit tenni.

Meg közben jött is egy cím. Egy 55 év körüli házaspár jött, akikkel nagyon jót beszélgettem a drogokról, azokról, akik ezzel az élvezeti cikkel élnek meg ilyenek. Gyanúsan képben voltak, amit meg is említettem nekik, mire ezt a választ kaptam:
- Akinek gyereke van, annak minden ilyesmi esetre fel kell készülnie, hogy ha bekövetkezik a baj, akkor ne csak siránkozni tudjanak, hanem kellő segítséget is tudjanak adni a gyermeküknek és ehhez elengedhetetlen az, hogy maga a szülő is tudatában legyen annak, hogy mi is zajlik körülötte.

Kész, majd kiestem a kocsiból és máris nagyobb tisztelettel tekintettem rájuk.

Visszafelé tartottam, amikor az egyik piros lámpánál a járdáról odajött egy taxis és nem kicsit kiakadva kezdett mondandójába.

Csogu, menj oda a Westendhez. Ott van egy többszemélyes Taxi2000-es, aminek az oldalára az van kiírva, hogy "Mohács már 4 ezer forintért”. Vagyis ha van 8 utasa, akkor Mohácsra 32 ezerért elmegy. Még kifejtette gyorsan, hogy az ilyenekkel mit kellene tenni, de higgyétek el, azért minimum 15 évet kapnánk a bíróságon:-)

Szépen kivártam a sorom a Nyugatiban, majd kaptam egy VI. kerületi címet, ahol egy fiatal srác jött. Igaz, eleinte elég mogorva voltam, mert egy szűk utcában kellett várakoznom és már vagy 3x kellett ide-oda tolatgatnom, hogy elférjenek tőlem az autók, mire megérkezett. Az fuvar közepén viszont elkezdtünk beszélgetni. Ő mesélte, hogy a barátnőjének egyik jó ismerőse halt meg a Kerepesi úton, mint utas egy taxiban. Mondtam neki, hogy igen, tudok róla, sőt, ott is voltam és dokumentáltam. Még elmondtam neki, hogy hol tudja ezt megnézni, meg arról beszélgettünk, hogy ha már így történt, akkor legalább az vigasztalja őket, hogy szerintem a srácnak még megijedni sem volt ideje, olyan gyorsan történt az egész.

Na ebből a fuvarból visszafelé megintettek és egy igen érdekes hangulatú fuvarba pottyantam bele.
Utasok:
Egy 55 év körüli férfi és 2 50-es éveiket taposó "hölgyek”, akik valaha lehet, hogy szépek voltak, de ez mostanra már nem látszik rajtuk.
Szituáció:
A férfi az egyik kocsmában felszedte a két hölgyet, akik némi anyagi ellenszolgáltatás fejében hajlandóak voltak elindulni az úr lakására, hogy ott eltöltsenek egy kellemes éjszakát.

Már nem voltak szomjasak, amit az is mutatott, hogy elég nyíltan beszélgettek a leendő események lebonyolításáról. Jól szórakoztam, mert a férfi elég magabiztos volt, de a 2 hölgy folyamatosan ezt megkérdőjelezte. Viszont az út felénél kiderült, hogy a lányok maximálisan homoszexuális beállítottságúak, és a lovagjuknak semmi esélye sincs arra, hogy ezen ma este változtassanak. Na ezen szépen elvitatkoztak, majd engem, mint független szakértőt kértek fel, hogy döntsem el, hogy kinek van igaza. Szép dolog, vagy gusztustalan, ha 2 nő szereti egymást?

Természetesen ebben a kérdésben is szakértőnek érzem magam:-))))

Mivel szimpi volt a 2 hölgy ( na nem úgy, mivel mind a kettő az én súlyommal rendelkezett...sőt:-D), de a férfi fog a fuvar végén fizetni, így átmentem diplomatikusba:-)

- Nézze uram, nekem sincs ellenemre az a látvány, amikor 2 szép fiatal lány egymásba gabalyodik, de meg kell érteni a lányokat is. Ha ők leszbikusok, akkor nekik ez hasonlóan hat, mint amikor maga azt látja, hogy 2 szőrős izzadt férfi összeölelkezik, miközben érzéki csókokkal borítják be egymás testét.

A hatás leírhatatlan:-) A 2 csaj úgy röhögött a cigitől és a napi fél liter töménytől edződött hangjukon, hogy szerintem a környék felébredt amerre elhaladtunk. Az ürgének meg olyan hányingere lett, hogy félre kellett állnom, hogy kiugorjon, nehogy valami baleset történjen a kocsiban. Na ezen a két amazon még jobban vidult:-)))) Mikor visszaszállt az emberem, akkor nagyon kifejtette a véleményét a példámról, de igazából nem haragudott, amit a fuvar végén kapott jatt is jól mutatott.

Elég jó hangulatban értem vissza a Nyugatiba. Már épp treffes lettem volna, amikor megcsörrent a telefonom. Az egyik állandóm hívott, hogy tudok-e érte menni. Mivel tudtam, így megbeszéltük, hogy 10 perc kell neki, hogy leérjen, így nekem sem kellett rohannom.
Gondoltam akkor megállok a Podmaniczkyben a non-stopnál cigiért és némi folyadékért. Amikor visszaszálltam a kocsiba, akkor egy régi ismerőst véltem felfedezni a járdán felém közeledve. Nagy lendülettel ki is ugrottam és jó hangosan üdvözöltem.

- Hello – támadtam rá – hááááát mi van veled, nagyon eltűntél.

Ez a srác a bábszínházban dolgozik és jó fuvarokat csináltam vele úgy 4-5 éve. Jól össze is haverkodtunk és már ott tartottunk, hogy majd a családdal meglátogatom őt Egerben, amikor is egyszer csak eltűnt.

- Szia – felelt bátortalanul, de azért ő is nyújtotta a kezét.

Én meg tovább örömködtem.

- Már azt hittem valami bajod van, annyira hirtelen nem hívtál többé – lelkesedtem, miközben 2x jól hátba veregettem ilyen dorgálás gyanánt. Legalább felhívhattál volna,hogy minden rendben, csak épp nem vagy Pesten vagy ilyenek.

Közben észrevettem, hogy egy nagy műtét nyoma éktelenkedik a bal fülétől le a nyakáig.
Tapintatosan megkérdeztem ennek okát.

- Húúú, mi történt veled, hogy a fél fejed összevarták?
- Ez már nekem gyerekkorom óta megvan.
- Na ne szívass, sosem vettem észre, amikor anno vittelek haza a bábszínházból.
- Honnan?
- A bábszínházból, a munkahelyedről.
- Én sosem dolgoztam ott.
- Gábor, nem ismersz meg? Én vagyok a taxis Ricsi – és adtam neki még egy hátast. A francnak ugrat engem:-)
- Ne haragudj, de sosem dolgoztam a bábszínházban.
- Akkor honnan ismersz engem? – bizonytalanodtam el.
- De hááát nem is ismerlek – mondta ezt szinte elkeseredve.

Nagyon hülyén éreztem magam, főleg azért, mert ennek a beszélgetésnek egy fiatalokból álló társaság is fültanúja volt és ebben a pillanatban elég hangos röhögésbe kezdtek. Még makogtam valamit bizonyos hasonlóságról, meg elnézést kértem, és mivel a föld nem nyílt meg alattam, hogy elnyeljen, így gyorsan beszálltam az autóba és távoztam:-)

De nem vagyok egy olyan gyerek, akiben az ilyen mély nyomokat hagy, így mire elértem Angéláért (ő az állandóm), már túl is tettem magam az egészen, bár a visszapillantó tükörbe belepillantva, még gyenge arcpírt véltem felfedezni magamon.

Angéla egy könyvelő irodát vezet, aminek, mint szakmának, szintén megvannak a maga Magyar szépségei. Na ezeket szokta nekem ecsetelni az útjaink során, én meg nagy egyetértésben bólogatok, miközben hallgatom, hogy a 1998-as 234 – 45/24-es beadványok milyen kacifántos rejtelmeket tudnak okozni. Ma ez is másként alakult, mivel először az egyik munkatársát kellett hazavinnem. Utaztunk és közben felmerült témaként, hogy milyen igazságtalan az élet, azért mert ide születtünk ennyit és ennyiért kell dolgoznunk, míg mások élik az életüket és amikor elérkezik a tisztes öregkor (már aki megéri), akkor másra is tudnak majd emlékezni, mint arra, hogy aludtak, dolgoztak, aludtak, dolgoztak és aludtak és dolgoztak.


Pedig hányan vannak, akik belecsapnak a lecsóba és nem foglalkozva semmivel és senkivel élik a maguk világát. Közben megérkeztünk a munkatárs XI. kerületi lakásához, ő kiszállt, mi meg megcéloztuk az Izzó lakótelepet. Közben beszélgetésünk az erkölcsre, a különböző felfogásra terelődött. Képbe jöttek a Swinger klubok és ehhez hasonló kellemes témák. Itt némi felfogásbeli különbség alakult ki köztünk, mert amíg Angéla elfogadni sem tudja a más erkölcsi beállítottságú embereket, addig én ezeken a dolgokon nem akadok ki. Nem tetszik sok dolog, és a magam erkölcsi moráljait bőven túllépik, de elfogadom, hogy vannak emberek, akiknek erre van szükségük. Mert mi is az erkölcs, ki mondhatja meg, hogy mi az erkölcsös és mi nem az? Szerintem az erkölcs mindenkiből magából fakad. Örököljük génjeinkben, magunkkal hozzuk gyermekkorunkból, befolyásolja környezetünk stb...stb...

De attól még, hogy valami már nekem nem fér bele, attól még lehet, hogy az másnak annyira természetes, mint taxisnak a 5 perces cím. Amíg nem teszik kötelezővé, amíg nem éri őket pozitív diszkrimináció, ami természetesen engem helyez negatív megítélés alá, addig engem sem érdekel.

Pont elköszöntünk egymástól, amikor is hívott Biotérkép, majd egy jópofa ugratás után, amit jól be is ettem, elbeszélgettünk pár dologról, majd kicsikarva tőle egy ígéretet, hogy jelentősen növeli a lapon nyújtott szereplését (mivel sok dolgot másként lát mint én, és engem ez érdekel), elköszöntünk és én megindultam a Nyugatiba. Útközben sem nagyon erőltette magát a munka, és amikor beértem a drosztra és láttam, hogy 9 kolléga áll előttem, hazafelé vettem az irányt, a jó megszokott elhatározással, amivel már minden egyes taxis találkozott.

HOLNAPTÓL BELEHÚZOK!!!

Most itt ülök, kedd van, mindenem fáj a tegnapi átmozgató tornától (feltehetőleg nem erőltetem ezt, mert tegnap fél éjszakát remegett a kezem a kormányon:-D), a munka kedvem csak nem akar visszatérni, így nem is tudom mi lesz ma:-)

De sebaj, ha ma nem is, de HOLNAPTÓL BELEHÚZOK!!!:-))))

2006.11.07  12:40

---

Én skinhed vagyok, Fradista és minden MTK-st, minden Újpestit agyon... eddig jutott el a mondandójában az a 19 éves srác, aki egyik Főtaxis tükrét leverte. Vele szemben nem más állt, mint a Csicsa:-))))

Na, de nem akarok a sztori közepébe csapni, menjünk szépen sorba a tegnapi napon.
Kifejezetten jó nap volt a tegnapi este. Jól is kerestem és mire kicsit körülnéztem, addigra már reggel 7 volt. Vagyis úgy elsuhant ez a műszak, hogy észre sem vettem. Kimentem és rögtön 2 jobb kanyarba is belezuhantam. Utasok is okésak voltak, lehetett beszélgetni és ami manapság nem jellemző, vidám dolgokról beszélgetni. Hívott tomajer, hogy a spanjától dobjam haza, vagy az egyik haverjához, de ez majd még kialakul. Löktünk mind a ketten még egy fuvart és elmentem érte. Hazafelé sok okos dologról beszélgettünk, na meg persze sok hülyeségről is. Miközben álltunk a házuk előtt, nekem, mint jó taxisnak, nem lankadt a figyelmem. Jó azért tudni, hogy mi zajlik körülötted. Észrevettem, hogy egy srác oldalaz hátulról a kocsi felé, de egy bizonyos távolságból visszafordul. Ekkor kiszóltam neki:

- Taxit szeretnél?
- Igen. Szabad?
- Gyere persze. – nem is volt baj, hogy jött, hiszen nekem már aktuális volt indulni, hiszen 11-re a szigeten volt jelenésem ellenőrködni.


Tomajer még ekkor is csak a nyakát forgatta, és azt szerette volna kideríteni, hogy kivel tárgyalok, mert természetesen ő semmit sem vett észre az egészből:-)

- Honnan vetted ezt észre? – kérdezte.
- Jah kérlek, én figyelek, hiszen taxis vagyok.

Szerencsére a srác már oda is ért, így nem volt ideje erre reagálni, pedig szerintem lett volna mit mondania:-)

Nem volt hosszú kanyar, de legalább elindultam. Így is 1 percet késtem a szigetről. A helyszínen tartózkodott már a 44-es Attila, a 21-es Zsolti és a 17-es Gabi, vagyis nem volt ez alatt az 1 perc alatt sem felügyelet nélkül a droszt. Ilyenkor 1 ½ órát kell egy-egy ellenőrnek felügyelnie, ami hamar eltelik, ha jó a társaság. Tegnap az volt. Főleg, hogy a téma hamar a kajára terelődött és én részletesen elmeséltem a Zsoltinak életem eddigi legemlékezetesebb kajálásait, ami eltartott egy ideig. A végére már a Zsolti kemény testi fenyítést helyezett kilátásba, ha ne fejezem be, és amikor visszaült a kocsijába szinte látszott, hogy szenved a hallottaktól:-)


Letelt az ellenőrködésem ideje és jött is egy utas, így eltávoztam a szigetről. Pörgött az éjszaka, ment a meló és már azt hittem a mai éjszaka sima lesz. Tévedtem.

A Hungária krt.-on kavartam amikor észrevettem, hogy a benzintank mutatóm igen csak elhajlott. Az Egressy út után található (azt hiszem) MOL kútra behajtottam, majd némi üzemanyaggal és Red Bullal feltankolva folytattam az utam. Na most merre? – tettem fel magamnak a költői kérdést. Mivel a tankolás előtt hallottam, hogy sűrűn kéri a Városligeti drosztot, így arra vettem az irányt.
Gondoltam csak nem lesznek sokan.

Amint bekanyarodtam elállt a lélegzetem. Vagy 20-25 autó parkolt ott. Ami feltűnt azonnal, hogy elég rendezetlen egy droszthoz képest a kocsisor. A kollégák összegyűlve és épp a Csicsa beszélget egy kopasz fiatal sráccal. Na itt tuti történés van – jutott el az agyamig. Tök ciki, én erről nem tudtam semmit. Szép lett volna, ha dob egy címet én meg 3 perccel belepacsázok.

3-as brék volt. Az egyik kollégának kitört a tükre, amikor a kopasz srác mellett elhaladva az neki szédelgett a bal oldali visszapillantó tükörnek.

Nem tudom miként zajlottak utána a történtek, hogy simán mentek-e a kollégák segíteni vagy sem, de egy biztos, most 20-25 kocsi volt a helyszínen, ami azért biztató eredmény.

Csicsa próbálta a helyzetet kézben tartani. Főleg azért kellett ezt tennie, mert a kopasz srác elég ittas volt és olyan igazi jövőnk záloga. Pont egy forintot sem ért az egész ember és igen szépen kötekedett. Igaz, nem keményen tette, mivel azért a létszám jelentősen a mi oldalunkra billentette a mérleg nyelvét, de azért néha-néha odaszúrt egy-két szót.

Így tette ezt az egyik arra sétáló fiatal sráccal is, aki megállt érdeklődni. A beszólása miatt kapott is egy maflást és egy komolyabb veréstől csak az mentette meg a skinhedek gyöngyét, hogy a Csicsa közéjük állt.
Csicsa többször figyelmeztette barátságosan (hiszen ő is látta, hogy sok az üzemanyag a srác arcában), hogy inkább ne szólaljon már ma meg, mert valahogy ez nem az ő napja. A fiú nem fogadta meg ezt az okos tanácsot és egyszer csak rázendített:

- Én skinhed vagyok, Fradista és minden MTK-st, minden Újpestit agyon...- eddig tudott eljutni a monológjába, mikor is a kollégákkal olyan erővel röhögtünk fel, hogy szerintem a környező lakók még most is azt hiszik, hogy feljött a metró a felszínre és annak volt olyan morajlása. Csicsának kikerekedtek a szemei, majd próbált levegőhöz jutni és amikor ez sikerült, akkor elkezdte mondani a magáét.

Csicsáról tudnotok kell, hogy az ereiben is lila vér folyik, a szíve meg az Újpest induló ritmusára dobban:-)))

Na ezek után gondolom jogosnak tartjátok, ha komolyan elkezdtünk a srác testi épségéért aggódni:-))))) Csicsa egy szuszra elmondott vagy 30 mondatot és volt abban minden. Egy biztos, a srác megértette, hogy ezzel a dumával rossz helyen hozakodott elő.

Közben megérkeztek a rendőrök és felvették az adatokat, majd közölték, hogy ők megírják a jelentést és majd polgári peres úton lehet a kollégának a javítás összegét a sráctól behajtania. Vagyis: úszott a pénze.

Még volt egy kis villongás, mert a srác a rendőrök jelenlétén felbátorodott és tett még egy kísérletet arra, hogy a felsőbbség érzetét kimutassa, de ismét hibázott, mert Csicsát a legkisebb mértékig sem hatotta meg az egyenruha látványa, amit újabb 30 mondatban összefoglalt a delikvensnek, aki így most már beletörődött a sorsába:-)

Egy biztos: Ennek a szakmának sok Csicsa Zoli kellene, mert akkor ismét lenne tekintélye … a skinhed Fradisták között biztos:-))))

   

2006.10.28 12:40

---

Nem is tudom, hogy miként kezdjem ezt a mostani beírásom. Félek majd ilyen erőltetett okoskodásnak fog tűnni ez az egész, de igazán nem annak szánom. Este beültem az autóba, de már eleve hiányzott a lendület a munkakedvem meg valahol jól elvesztettem. Az URH-ban folyamatosan nyomták a címeket, de valahogy mégis olyan üresnek, értelmetlennek tűnt ez az egész. Valami hiányzik. Eddig jutottam el magamban, de az ok ismeretlen maradt előttem. Tettem a dolgom, ahogy immár lassan 12 éve szinte minden nap.

A fuvarok sem igazán dobtak fel. Ilyen faarcok jöttek folyamatosan, még beszélgetni sem lehetett velük igazán. Próbáltam témákat felhozni, de csak hümmögés, meg tőmondatok voltak a válaszok. Amivel szóra lehet bírni az embereket az csak a politika. Na arról tudnak beszélni. Mindenki a maga oldaláról, belevegyítve a személyes sérelmeit. Itt lassan már mindenki-mindenki ellen van. Senkinek sem jó semmi. A XIII. kerületben cirkáltam. Fogalmam sincs, hogy miért tértem le a mellékutcákba, de nem volt kedvem a főútvonalon közlekedni. Az egyik utcába bekanyarodva azt vettem észre, hogy egy fiatal lány ül a járdaszélén és hallhatóan sír. Öltözetén végignézve nem valami lepukkant mai fiatalról volt szó.

Továbbhaladtam, de olyan 100 méter múlva csak visszakanyarodtam. Hiába, még tanulnom kell ezt az érzéketlenséges dolgot, mert nekem még nem nagyon megy. De még most sem álltam meg, hanem figyeltem a környéket. Az ember annyi rosszat hall, hogy nem árt az óvatosság, meg jó lenne már valamit a más ember kárából is tanulnom, nem csak a saját bőrömön. Üres volt az utca, más nem tartózkodott kint. Figyelve magam köré szépen ismét visszafordultam és megálltam a lány mellett, de az ablakot csak félig engedtem le és a sebességváltó is egyesben volt, felkészülve egy esetleges repülőrajtra.

- Mi a baj, segíthetek? – kérdeztem, bár nem voltam benne biztos, hogy a sírástól egyáltalán meghallja a kérdést.
- Ellopták a kutyám!
- Tessék? – kérdeztem vissza, bár értettem én elsőre is, de hirtelen nem tudtam mit kezdeni a kapott információval.
- Megállt egy autó és ellopták a kutyám!


Most ezzel mit kezdjek? A lány olyan 17 éves. Ha így első benyomásra kellene megmondanom, hogy körülbelül milyen, ki ő, akkor azt mondanám, hogy egy értelmes, rendezett családdal rendelkező gimnazista tanuló. A nem narkós (talán még nem is dohányzó), a nem diszkó lady típus. Ruhája divatos, haja rendezett. Most ott ül a hideg piszkos járda szélén, a lábát felhúzva, két kezével átkulcsolva és sír.

- Láttad az autó típusát? A sofőrt? Esetleg a rendszámot? – igazán nem is tudom mit akartam tenni, vagy mit tudnék kezdeni, ha minden kérdésemre pontost választ kapnék, de valamit csak mondani kellett. Nem bólinthattam egyet, hogy na jah, ellopták a kutyáját és szépen elindulni a dolgomra, hiszen mit lehet itt kezdeni?
- Mindent láttam, de semmit sem jegyeztem meg, mert annyira megijedtem.

Na igen, milyen idétlen világban élünk, ha ez előfordulhat. Lemegy a lányod, hogy megsétáltassa a család kis kedvencét, Fifikét (hívjuk ennek), erre jön valaki és elrabolja. Még annak is örülhetsz, ha nem a lányod viszik el, bár azon kevésbé lepődnék meg, ha ilyet hallanék.

- Valamilyen sötét autó és szerintem fiatalok voltak – próbál némi információval szolgálni.

Na igen, a nyugdíjasok ritkán rabolnak kutyákat, bár ha a hús ára így emelkedik, akkor már majd ezen sem szabad elcsodálkozni.
Valami remény? Ha már minden veszni látszik, ha már minden összeomlik, akkor egy dolgot tehetsz, reményt kell adni. Talán néha maga a célszemély sem hiszi el, amit mondasz, de remény nélkül minden nehezebb. Ha van remény, akkor lesz időd feldolgozni, megemészteni azt, ami rád vár. Ez olyan, mint amikor az autószerelő 2 alternatívát vett fel. Tudjátok, a „ha szerencsénk van, akkor csak ” kezdetű mondat. Persze sosincs szerencsénk és mindig a drágább alkatrész megy tönkre, mindig a több időt igénybevevő hiba keletkezik az autódba. De kapsz egy halvány reményt, igaz közben magadban felkészülsz a legrosszabb eshetőségre. Van időd befogadni a megváltoztathatatlant.

- Sajnos ez mostanában nem ritka eset errefelé, de nyugodj meg, nincs veszve minden – kezdtem a reménykeltésbe, bár még fogalmam sem volt, hogy miként fogom folytatni a mondandóm.


Közben kiszálltam, de a figyelmem nem lankadt. A lány is felállt és próbálta magát kicsit rendbehozni. Előkerült a PZS és hosszas trombitálásba kezdett, de közben engem figyelt, szemében várakozással.

- Sokan szakosodnak mostanában erre – folytattam a mesém, miközben az emlékeimben kutattam, egy interneten olvasott cikket próbáltam magamban felidézni. Elrabolnak kutyusokat, majd amikor a gazdájuk keresni kezdi, felajánlva jutalmat, akkor jelentkeznek, mint becsületes megtaláló. Neked most nincs más dolgod, mint hazamenni, szépen megnyugodni és ilyen szórólapot gyártani, amit majd ide kiragasztgatsz a fákra meg az oszlopokra. Feltétlen legyen rajta, hogy a becsületes megtaláló jutalmat kap.

Ez hatott, láthatóan kezdett megnyugodni, hiszen megkapta az esélyt, a reményt arra, hogy visszakapja kis kedvencét. Még beszélgettünk egy kicsit, kérdeztem milyen kutyus volt, mennyi idős stb... Még vagy 2x elmondatta velem a mesém, meg az után érdeklődött, hogy ez mennyire biztos. Hazudtam már életemben ennél sokkal gyarlóbb dolog miatt is, hát ez a kegyes hazugság, amiben a végére már én is hinni kezdtem, nem fog sokat rontani az erkölcsömön.

Valami hiányzik. Ennek a kislánynak speciel a kis társa, a kutyája, másokból meg az emberség...

   

2006.10.27 09:40

---

Harmadik rész!

Közben hívott Krisz, hogy tudunk-e a Róna utcai balesetről? Persze, tudunk és sajna azt is, hogy az utas meghalt.

Na megnézem én azt a balesetet, ha már ennyi sokat megélt taxis is ennyire kész van tőle biztos nem kis balhéról van szó.

Nem az volt. A Mercédesz arról (is) híres, hogy kemény autó. Ez most nem látszott meg rajta. A taxis kolléga (aki az elmondások szerint egy öreg taxis … khmmm…khmmm…) a Keleti felől érkezett és rá szeretett volna kanyarodni a Róna utcára. Ha jártok arra, akkor nézzétek meg, hogy ebben a manőverben, pontosabban a kereszteződés beláthatóságában mennyire akadályoz minket egy terebélyes bokor. Nem is értem, hogy azt eddig miért nem tűntették el onnan. Ha ez most sem történik meg, akkor szólok majd a Juhász kollégának, aki a taxisok világában azt a közlekedési cuccot készíti, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket. Na, az ellenfél meg az Őrs felől érkezett. Ránézésre olyan éjszakai tempóban, vagyis, jött ezerrel. A taxinak mértani pontossággal az utas oldalát találta el az ajtónál. A taxis kizuhant az autóból és állítólag az aszfalton vívta csatáját az életben maradásért. A Volkswagen Poloban egy személy utazott, vagyis a sofőr is súlyosan sérült. A mentők mind a kettőjüket elvitték. Kivéve a taxi utasát. Szerencsétlen srácnak szerintem megijedni sem volt ideje. Ott ült, a feje a mellkasára hanyatlott. Igen rossz látvány volt:-(

A tűzoltók vagy 2 óra múlva szabadították ki. Élt 26 évet:-( Rossz taxiba szállt. Ezért mondom mindig az utasoknak, hogy lehet, túlzásnak hangzik, de amikor beszáll az autómba, akkor az életét adja a kezembe, ha ezek után még alkudozik is pár száz forinton, akkor ő ennyire értékeli csak az egészségét és az életét. Ez általában hatni szokott és a továbbiakban nincs árvitánk.

Volt ott vagy 10 taxis, akik épp a fejleményeket tárgyalták ki. Mindenkinek feltűnt a bokor, mint zavaró tényező. Valaki meg is említette, hogy ez itt most pont olyan, mint ami a Móricz Zsigmond körtéren volt, ahogy a Bartókról kanyarodtál rá a Fehérvári útra. Erről van is egy anyagunk, kattints ide!!!

Ott volt Ákos is édesapjával és közölte, hogy ő készített 3-4 képet, ha gondolom, akkor átküldi nekem este, és kitehetem a lapra. Megegyeztünk ebben és elbúcsúztam, mert közben nem tudtam elfelejtkezni a rablásról és hogy nem hív a Jucus. Na ekkor hívtak pont. Egy Rádiós srác volt az és érdeklődött, hogy mi is történt velem. Gyorsba elmeséltem, majd ő közölte velem, hogy a rendőrök már kint is vannak abban az utcában.

Na akkor hívom a Szaszát. Volt egy olyan érzésem, hogy Ő ott van.

Ott volt:-) Sőt, épp a rendőröket vezette fel a címre, mert a helyi erők nem találták meg a házszámot.
Most már annyira mind1 volt ennek az éjszakának, ebből már értelmes meló nem lesz, így ismét arra a címre haladtam, ahol kitettem az emberemet. Szaszát és két rendőrt találtam ott. Hát ezek a rendőrök is megérték a pénzüket. Tuti nem őket küldték a tüntetők ellen, mert egy vitaminszedő nyugdíjas is simán áthaladt volna rajtuk. Komolyan mondom, ha Szasza nem lett volna ott, akkor ezek szó szerint majréztak volna a környéktől.

Kérdeztem, hogy mire jutottak. Az általam megadott néven egy lakó tartózkodik itt ebben a 3 emeletes házban, de a nyilvántartásból lekért fotó (milyen meglepő, van róla fotó) alapján, a taxis a kapitányságon azt mondta, hogy nem ő volt az elkövető, így ez egy hibás nyom.

Na ettől azonnal hülyét kaptam. A végén még én fogok elnézést kérni, hogy megpróbáltam tenni valamit és nem csak a kapitányságról, a biztos menedéket nyújtó irodából.

- És hogy nézett ki a delikvens? – kérdeztem, de éreztem rögtön kiakadok.
- Hát olyan 180 cm magas, frissen borotválkozott – kezdett bele.

Itt éreztem valami begörcsöl a fejemben.

- Én ezt mondtam urak? Én ilyen személyleírást adtam?
- Hát, a nyilvántartás szerint csak …


Ó hogy verjem bele a nyilvántartásotokba. Ezek nem is akarták elkapni, ezek örülnek, hogy nem volt ott olyan, akit le kell fogni, mert a végén még bajuk esett volna.

Jó, hagyjuk, irány a kapitányság, majd ott intézek valamit, mert ezek akkor sem biztos, hogy valakit is képesek elkapni, ha megbilincselve bedobom a kocsijukba.

Szasza remegő hangon kérdezte, hogy ő jöhet-e? Láttam rajta, hogy komoly trauma lenne neki, ha azt mondanám, hogy nem, meg eddig is annyit segített, hogy ez szinte már természetes volt.

- Persze, gyere!


Mentünk is rendesen. Még a tükörből láttam Szasza fátyolos tekintetét, és nagyon örültem neki, hogy ő a mi oldalunkon van:-)

Mi érkeztünk, Jucus épp távozott. Már messziről láttam, hogy elindul a megadott gépjármű a kapitányság elől. Elkezdtem villogni, ezzel megállásra kértem. Megállt és ki is szállt.

- Szia. Én vagyok Csogu, akivel telefonon beszéltél.
- Szia. Tudom, ismerlek.
- Akkor jó – ez lényeges, mert ilyenkor sokkal nagyobb bizalommal vannak az emberrel szemben, mintha egy ismeretlen taxis okoskodik. Gyorsan felvázoltam neki a tényeket és a közben szintén odaérkező Rádió Taxissal (aki szintén tudta ki is vagyok) megegyeztünk, hogy visszamegyünk a címre, ahol felvettem az utasom, ami történetesen egy benzinkút és valahogy rávesszük a kutasokat, hogy visszanézhessük a felvételt, mert most már tudni szerettem volna, hogy árnyékra vetődtünk, vagy esetleg bingonk van.

4 taxi suhan az éjszakában. Én egy kisebb flikk-flakk után jelentős előnyre tettem szert a többiekkel szemben. Pontosabban elvétettem az irányt, mert annyira elgondolkodtam. Így lényegében a menetiránnyal szemben, kicsit oldalazva jutottam át a Mogyoródi útra. Tudom nehéz ezt most így elképzelni, de higgyétek el, a szembejövőknek sem volt könnyű:-)

Így elsőként érkeztem a benzinkútra. Még odafelé eldöntöttem, hogy akármi is történik, én ráveszem őket arra, hogy megnézhessük a felvételt. Lényeg az első benyomás. Határozottnak kell lenni és rámenősnek, hogy idejük se legyen nemet mondani!!

Csont keményen lendületből megérkeztem és már ugrottam is ki az autóból. Többiek sehol. Sebaj, majd megy ez egyedül is, csak keményen határozottan.

Totális siker, mire Szaszáék megérkeztek, addigra már csak be kellett sétálni az irodába és már nézhettük is a felvételt.
Ez egy igen érdekes dolog volt. Ha jól emlékszem 12 kameraállásból nézhettük a történteket. Ebben volt beltéri és kültéri felvétel.

Jucus nézte, nézte, bennünk meg nőtt a feszültség. Szasza úgy fujtatott mögöttem, hogy már attól féltem gőzössé alakul át.
- Nem ő az, neki nem ilyen kabátja volt – mondta ki Jucus a végső szót.


Hát nem voltam boldog. Nem azért, mert nem sikerült elkapni, pontosabban beazonosítani az elkövetőt, hanem azért, mert akkor így most (mint azt Szaszával is kitárgyaltuk), már két potenciális, taxisokra veszélyt jelentő ember sétál szabadon a városban.

A kutasok nagyon rendesek voltak, ők talán még nálunk is jobban sajnálták, hogy nem a megfelelő ember volt náluk és nem tudtak érdemben segíteni. Ami viszont nem igaz, mert így legalább kizárhattunk egy gyanúsítottat.

Ahogy kiértünk a kútról Jucust kezdtem faggatni, hogy valójában mi is történt.

- Az Őrsvezér téren álltam meg egy piros lámpa miatt. A későbbi támadó egy korláton ült és nézett engem. Mielőtt elindulhattam volna ő jelezte, hogy szeretne beszállni. Be is ült. Jobb hátulra és egy Zuglói címet mondott be. Közben észrevettem, hogy átcsúszik a bal oldali ülésre. A megadott címen közölte, hogy még menjünk kicsit erre, kicsit arra, vagyis addig navigált míg egy kihalt helyre értünk. Ott előkapott egy viperát és közölte, hogy adjam át a bevételem és az URH kézibeszélőjét. Én átadtam a pénzt, majd kiugrottam a kocsiból és elfutottam. Ő is kiugrott, de előtte a májkot, amin segítséget hívhattam volna, kiszakította a helyéről és eldobta, hogy ezzel is egérutat nyerjen.

Én, akinek már több támadásban volt része, úgy érzem, Jucus jól tette amit tett. Hiába ül be valaki hátra, ha Jucus nem engedi, akkor előre ül be az elkövető és talán Jucus nem is tud kiugrani az autóból. Vagyis, aki azt állítja, hogy nem szabad az utast hátulra engedni beülni és erre oktatja a taxisokat, az nem elég hogy nem tudja mi is zajlik le ilyenkor egy kocsiban, de még a taxisokat is veszélybe sodorja!!!

A taxis pontosan akkor van „biztonságban” (ha lehet ezt így mondani), ha az elkövető hátul van. Mert ott az ütésben akadályozza őt az ülés és nem tudja annyira megakadályozni azt, hogy a taxis elhagyja az autót.

Pont ezért kérném azt, hogy azok, akiknek ebben még nem volt részük, vagy esetleg csak elképzelésük van egy ilyen támadásról, azok ne adjanak tanácsot, főleg ne oktassanak, mert ezzel csak veszélybe sodorják azokat, akik kint dolgoznak az utcán!!!

Na, ennyi történt. Ezek után elváltunk és egy enyhe rossz érzéssel ültem vissza az autóba.

Több gyilkos, aki már ölt taxist, több potenciálisan ránk veszélyt jelentő elkövető rohangál kint az utcán, ahova ma is kimegyünk, ahol ma is az a célunk, hogy ha megintenek minket, akkor beengedjük az autóba az utast és szolgáltassunk.

Sosem tudhatjuk, hogy kiben mi lakozik. Figyeljünk mindenkire, és ha megtámadnak, akkor ne hősök legyünk, hanem túlélők.

Kérjünk segítséget, és aki ezt hallja, az induljon is meg, mert sosem lehet tudni, hogy mikor fog Ő segítségre szorulni!

  

2006.10.26 15:40

---

Második rész!

Szép lassan beütöttem a megadott címet a GPS-be. Meg is kaptam egy kilométert, amit gyorsan beszoroztam és már löktem is neki a várható összeget: 1500 Ft.

- Legyen 1000 forint főnök.
- Nem, ez 1500 forint lesz vagy nem utazunk. – már nagyon bántam, hogy nem 3 esetleg 4 ezret mondtam, mert akkor tuti kiugrik az autóból és én simán ráhívom a rendőröket és már meg is van a madár.
- Jó – egyezett bele és elkezdett a zsebében kotorászni – akkor itt van, tessék.


Úgy néztem a pénzre, mintha egy véres kést nyújtana át. Ez a kolleginától elrabolt pénzből van – közben óvatosan 2 ujjam közéfogva az ingem bal felső zsebébe csúsztattam a pénzt, hogy a későbbi azonosításnál felhasználhassák és minél kevesebb nyomot semmisítsek meg. Ezt elég feltűnően tehettem, mert amikor újra az emberemre néztem az kikerekedett szemmel figyelte ténykedésem. Sebaj, már megvagy, innen egy könnyen nem menekülsz – vigyorogtam magamban.

Elindultunk. Emberem rágyújtott, mivel Ő dohányzó autót rendelt. Na, ezért külön kapsz majd egy álast miközben védekezek – fogadtam meg gyorsba. Az első percben nem beszélgettünk, de utána ő kezdeményezett.

- Mennyi pénzt lehet a taxizással keresni?

Na ez nem köntörfalaz, ennél már csak az lett volna egyenesebb dolog, ha simán rákérdez, hogy mennyi pénz van nálam.

- Pont annyit, hogy épp éhen még ne halj, de előre lépni se tudj – mentem bele a játékba.
- Jó, azt tudom, hogy hétköznap nem sok pénzt lehet ezzel keresni, de hétvégén csak-csak jobban megy.

Persze hogy tudod, hogy hétköznap kevés pénz van a taxisnál, hiszen pont most raboltál ki egyet. De ezek szerint hétvégén meg akarod ezt ismételni. Na majd elveszem én tőle a kedved, amint védekezek a támadásod elől, csak egy rossz mozdulatot tegyél felém. Istenem, add, hogy megtámadjon!!!

- Hétvégék is változók, de inkább csekkes fuvarokból tudunk pénzt csinálni, amit utána a cég pénztáránál kell beváltani.

Ez talált. Láttam, elkedvetlenítette a válaszom.

Szépen suhantunk és már lassan a célnál voltunk, amikor látom, hogy kotorászik a zsebe felé. Kicsit féloldalasan helyezkedtem el. Bal kezem erősen markolta a kormányt, a jobb kezem ütésre készen. Megfogadtam, hogy az első 10 ütés nagyon kemény lesz, nem hagyok időt neki még arra sem, hogy egy jajj szó elhagyja a száját. A száját maximum a fogai fogják elhagyni, szép sorban.

Megálltam a kapott cím előtt. Ez a taxizás legrizikósabb pillanata. A támadások 95%-a ekkor történik. Éreztem olyan feszült vagyok, hogy félő ha megütöm, akkor az ülés is eltörik.


- Szia – köszönt el és a keze az ajtónyitót kezdte keresni.
- Viszlát. – mondtam egyszerre csalódottan és sokat sejtetően.

Viszlát pár perc múlva, amikor a rendőrök kirángatnak a lakásból és 30-40 taxison keresztül a rendőrautóba menekítenek.

Még megvártam amíg bemegy a házba, hogy biztos legyek abban, hogy majd hol kell keresniük a rendőröknek. Bement. Nyertünk. Gyorsan hívtam Szaszát, hogy adja meg a Jucus telefonszámát. Szasza intézkedett. Szerintem ez a gyerek nyomozónak tanult, csak a civil lakosság védelmében elutasították:-)

Köszönet a Rádió Taxi központjának a rugalmasságuk miatt!!!

Kiadták Jucus számát, igaz, kicsit hisztizni kellett, de azt tudnotok kell, hogy nem nagyon adhatják meg kollégák számát, még saját kollégájának sem. De most Szaszának olyan volt a hangja, hogy érezhető volt, hogy itt most fennforgás van, bürökráciának nincs helye.

Hívtam Jucust, aki pont a rendőrségen tette meg a feljelentést.

- Jucus, Csogu vagyok. Mondanám a feltételezett elkövető személyleírását, te csak figyelj, és a végén mond, hogy stimmel-e vagy sem. Rendben?
- Persze.
- 172-175 cm magas. Kreol bőrszín. A kabát bőr és sötétbarna, ami a kocsi utasterében többször is feketének tűnt. A nadrágja világos farmer, enyhén retkes. Narkos, mert mindig bealszik egy-egy pillanatra. Olyan 75-80 kg. Ő lehet az?
- Háááát nagyon annak tűnik.


Bingo!!! Megvan, ezt elkapjuk. Izgatottan folytattam, és közöltem honnan-hová vittem a madarat. Megegyeztünk, hogy szól a rendőröknek és majd hív engem.

Na, ez meg is van. Még gyorsan berobogtam egy benzinkútra cigiért, mert ez a sok izgalom megint elnapoltatta velem a leszokást. Majd vártam...vártam...és vártam.

A harmadik, egyben befejező rész majd ebéd után megíródik:-)))

 

2006.10.26 13:15

---

Egy egész nyugodt estének indult a mai nap. Szerda, nem sok meló, de azért akad, olyan igazi lazítós nap a hétvégi hajtás előtt. Ilyen melankolikus hangulatba is indultam ki az utcára. Jó kedvem volt, mert délután sikeresen felidegesítettem tomajert e-mailben és szépen elvitatkozgattunk, mint a régi szép időkben az index fórumán. Kölcsönös adok-kapok után még aludtam is egy jót, így még fáradt sem voltam. Beültem a kocsiba, aminek szerencsére még nincs neve, így lassan elgondolkodok a tökéletes elnevezésen, mint név.

Alig értem el a Béke útra már meg is csörrent a telefonom. A 361-es Tibi hívott. Most épp az volt a gondja, hogy kifogyott a taxiórájából a papír és nem tud újat befűzni, és hogy merre vagyok, mert jó lenne, ha segítenék neki. Megegyeztünk abban, hogy majd még keressük egymást, ahogy közelebb jutunk mind a ketten a Nyugatihoz.

Szépen jöttek is a fuvarok egymás után. Volt ilyen is, meg olyan is. Épp Rúzsa Magdolna egyik számát dúdolgattam, amikor megcsörrent ismét a telefon. Tomajer!!! Jézusom, mit akar most tőlem, hiszen egy-egy ilyen szócsata után napokig nyugtom van tőle:-)

Megkérdezte, hogy kiadhatja-e a telefonszámom Sziszkának, mert kéri. Sziszka (ha valaki nem tudná innen a lapról) a Rádió Taxi egyik telefonos hölgye és amint azt a beírásából leszűrhettem, egy jóindulatú, de igen naiv leányzó, ami persze nem baj, csak néha kínos. Valamelyik nap is azt írta, hogy tomajer szép, így arra gondolok, hogy tomajer vagy az én képem küldte el neki, vagy sürgősen fel kellene keresnie a szemészetet. Na mind1. Mivel tomajer hangjában féltékenységet véltem felfedezni, így azonnal igent válaszoltam, aminek ő nem örült igazán.

Szépen ültem a Nyugatiban és vártam, hogy vagy a Tibi jöjjön, hogy megoldjuk a problémáját, vagy Sziszka hívjon. Pont azon gondolkodtam, hogy milyen hülyeséget találjak ki, amivel kicsit összezavarva Sziszkát, tomajert sűrű és elég kusza magyarázkodásba kergessem:-))))


Sziszka nem hívott, Tibi nem jött, így kiszálltam beszélgetni a 17-es Gabival az elmúlt napok eseményeiről. Nagyon egyetértettünk abban, hogy hetente kellene ilyen kisebb utcai csetepaté, mert ez jelentősen kedvezően befolyásolja a heti teljesítményünket. Bírom a srácot, mert jó a dumája:-)

Közben haladt a sor a droszton, így visszaültem a kocsiba. Ekkor látom, hogy volt 4 nem fogadott hívásom. Na mondom, ez lehet Sziszka volt. Nem volt időm visszahívni, mert már jött is az utas és menni kellett. Majd a fuvar után felhívom – gondoltam. Jó kis kanyar volt és az utas is elég értelmesnek bizonyult egy beszélgetésre.

Mikor kitettem már csörgött is a telefonom. Bao volt az. Elmesélte, hogy kirabolták az egyik kolleginát és ha gondolom, akkor ebből lehet cikk. Megköszöntem neki és már hívtam is tomajert. Felvette, nem aludt, hanem kifejezetten éber volt. Az ő hangjában is benne volt a kérdőjel, hogy vajon mit akarhat ilyen későn tőle a Csogu. Mikor tálaltam neki a történetet, akkor egész izgalomba jött. Utoljára akkor hallottam ilyen élénknek a hangját, amikor elfelejtett értünk jönni a Trófeába és én meg a családdal sétálhattam 30 kilométert. Nincs ám elfelejtve – ez sem!!!:-).

Na mind1, mondtam neki, hogy hívja a Palit, hiszen ilyenkor tudom, hogy a központnak azonnal tudatni kell a Palival ha valami rendkívüli esemény történik. Ő helyeselt és közölte, hogy készítsek sok fényképet. Fogalmam sincs mit akart, mit fényképezzek a nagy sötét éjszakában. Esetleg az elkövető lábnyomát vagy mit? Mind1, nem álltam le vele vitázni, mert nem volt kedvem egy 20 perces fejmosást végighallgatni. Kamuztam neki valamit, majd ő megnyugodott és letettük a telefont. Alig tettem le, már ismét csörgött. A Tibi volt, hogy merre vagyok már, mert ő a Nyugatiban vár. Hát messze – mondtam neki, és azzal a lendülettel elkanyarodtam a Vácira:-) Bíztam abban, hogy valaki csak segít neki befűzni azt a tetves szalagot az Ördög féle csodájába. Különben sem szeretem azt a taxiórát. Nekem a taxióra egyenlőt jelent a Raséval.

Hú ez most jó hosszú lesz, de nem baj. Úgyis rég írtam, mint azt Utolsó Senki mindig meg is jegyzi és nem dicséretnek szánja:-)

Szóval, elkanyarodtam a Vácira és elindultam lemosatni az autót. Pontosabban az OMV-n lefröcskölni, mert porosnak ítéltem. Ja, kefém az már nincs. JWT lefoglalta azzal a szöveggel, hogy én úgyis éjszakás vagyok, én könnyen tudok venni másikat a Citys kollégától. Jó, egyeztem bele, vigye. Fene a jó szívem, pont erre gondoltam, amikor már könyékig vizes voltam mosás közben.
Nem idegesítem magam, ha végzek veszek egy Red Bullt és elszívok mellé pár száll cigit és minden rendben lesz. De igyekeznem kell, mert éjféltől leszokom erről a büdös bagóról. Pont úgy, ahogy minden este éjféltől leteszem a cigit immár közel 2 éve, de valami miatt mindig újra és újra rágyújtok.

Alig ültem be az autóba már csörrgött is ez az fránya telefon. Szasza volt az és kérte, hogy mondjam be az URH-ba, hogy kiraboltak egy Rádió Taxis kolleginát és hogy ilyen és ilyen öltözékben volt az elkövető. Ennek még a későbbiekben igen fontos jelentősége lesz, így tessék ezt jól megjegyezni kedves olvasó!

Mivel nem fértem be a csőre, így elmentem vásármányozni cigit és Red Bullt a benzinkút shopjába.

Kortyolgatom a Red Bullt és közben jó mélyen bele-bele szívok a cigibe. Mi bajom lehet? Minden nyugodt, csendes – eddig jutottam el a gondolatmenetemben, amikor is megszólalt már megint az az átkozott telefon. Egyszer úgyis kivágom. Tibi volt az. Hol vagy? – kérdezte, de inkább vádlón, mint sem érdeklődve. 2 perc és a Nyugatiban – adtam meg neki a választ, magamat meg a sorsomnak.

Irány a droszt, essünk túl ezen a befűzősdin, mert úgysem hagy békét ez a jó ember nekem:-) Ahogy megálltam hallom ám, hogy kérik a a droszt elsőt. Ki nyom rá? Na ki? Hááát a Tibi. Van Isten, megúsztam – vigyorogtam magamban és hevesen dudáltam, hogy lássa, én itt voltam. Mikor visszakanyarodott és meglátott, akkor kihajolva az ablakon kiabálta.

- Jövök ám vissza ! – majd elegánsan kikerülte a rémült gyalogosokat és már el is tűnt a körút forgatagában.

Ez visszajön, ő olyan – konstatáltam magamban. Ekkor egy autó állt meg mellettem. Bao volt az.

- Hallottad, hogy most meg mi történt? – kérdezte hangjában olyan izgalommal, mintha épp azt mesélné, hogy találkozott gyurcsányival:-)
- Nem, mi történt?– kérdeztem.
- Baleset történt a Róna – Kerepesi sarkán. Egy mezítlábas taxis ütközött és meghalt az utasa.


Ejjjjjjjjjjjjjjjjjj, ettől minden sofőrnek beremeg a gyomra. Mert az, hogy valakit megtámadnak, hogy lelövik, megkéselik, olyan idegen dolog, amivel nem tudunk mind azonosulni. Velünk ilyen nem fordulhat elő… na de egy baleset, egy ilyen súlyos kimenetelű mindenkinek áll, aki a volán mögé ül:-(

Baonak megköszöntem és már hívtam is tomajert. Miért hívtam? Hiszen ő mit tud otthonról tenni? Semmit!! De legalább idegesítem egy kicsit és ettől jó kedvem lesz, mert ez a halál dolog eléggé lehangolt.

Vigyorogva tettem le a telefont, mert minden pont úgy történt, ahogy gondoltam, bár elég disztingváltan küldött el a fenébe, amit a késői időpontnak tudtam be. Nem baj, így is jó volt:-))))

Valahogy beragadtam a Nyugatiba. Pont elég volt ez ahhoz, hogy a Tibi visszaérjen, de mivel látta treffes vagyok, így nem háborgatott, de tudtam, hogy a többi kolléga veszélyben van. Ki is szállt a kocsiból, felhúzta a gatyáját és elindult áldozatot keresni:-)))

Ekkor ült be hozzám egy utas. Gondoltam, ha a Kerepesi felé visz, akkor megnézem azt a balesetet, bár nem szívesen.

Persze, hogy nem oda vitt. Közben azon agyaltam, hogy ki is lehetett az a kolléga, aki a balesetet elszenvedte. Janchip!!!


Csak nem? Nem hagyott nyugodni a gondolat, így gyorsan felhívtam. Nem volt kapcsolható. Győzködtem magam, hogy arról már csak tudnék, ha ő lett volna, de nem tudtam megnyugtatni magam. Töprengtem ezerrel, hogy miként is tudhatnám ezt meg anélkül, hogy odamennék, mert nagyon nem szeretem az olyan helyeket, ahol valaki közlekedési balesetben meghal.

Szasza. A Szasza!!! Ez az. Ő tuti ott van Zuglóban a rablás környékén, ahol a baleset is történt. Biztos ott van és a nyomozókat szédíti és szívja magába az információkat:-)

Na, nem csalódtam benne, ott volt. Mondtam neki, hogy mi a gondom és ő közölte, hogy 3 perc és már mondja is a frankót. Így is lett. Az mondjuk rejtély még most is előttem, hogy honnan tudta meg a taxi alvázszámát, de tény, hogy azt is kiderítette ennyi idő alatt. Megnyugodtam, nem a Jani az. De ekkor már akaratlanul is a Dózsán haladtam a Stadion mellett. Mindegy, elnézek arra, főleg hogy a volt 664-662-es Ákos is, és Leo is, és a Krisz is hívott, hogy ez baromi csúnya baleset. Hiába, a kíváncsiság nagy úr…nagyobb mint a félelem.

Haladtam a Kerepesin és már messziről láttam, hogy itt tényleg nagy a baj. Minden kéken villogott. Mikor a baleset mellé értem, akkor döbbenten láttam a roncsokat és hogy a taxiban a halott utas még mindig ott van. Nem igyekeztek a kiszedésével. Minek? Hiszen ő már nem siet sehova:-((((

A balesetről is írok majd valamicskét, csak meg kell várnom, amíg este Ákos átküldi a képeket, amit itt is szeretnék neki megköszönni.

Ekkor a diszi már javában énekelt egy Zuglói címet. Puff, belecsaptam. Ilyenkor ez szokott segíteni. Bele magam a munkába, nem gondolni semmire, főleg nem arra, ahogy az utas még holtában is ül a taxiban:-(

Mikor megálltam az Őrsön már nem is gondoltam a balestre, mert valami elterelte a gondolatom.

Beült az utas. Egy olyan 25 év körüli…tudjátok, az a behatárolhatatlan korú. Lehet 20 éves, de a 35 évesen sem csodálkoznék. Azt egyből levágtam, hogy narkós a lelkem. Gyorsan feltérképeztem a srácot.

Ilyenkor azt nézem meg elsőként, hogy ellenfél lenne-e egy közelharcban egy esetleges támadásnál. Na, ez nem az a fajta volt aki sok gondot okozna. Ez akkor rendben is van. Ezután jön a ruházata, hogy vajon kinézem-e belőle, hogy tud fizetni, vagy inkább ilyen majd jövök főnök típus.

Nagyon sötét barna bőrkabát ami alól kilóg egy narancssárga pulóver kapucnija, világos farmer, enyhén dzsuvás. Te jó isten. Szasza pont ilyen személyleírást adott le arról, aki a Jucust itt Zuglóban megtámadta. Ó, hogy a menkő csapjon bele. Most mit tegyek?

Élből rugdossam kicsit meg önvédelemből, vagy várjak még vele? Vártam, hiszen ő kezdeményezett.

- Főnök, mennyi lenne XY utca 16? Előre fizetem.

Persze, fizeted, előre. Mert raboltál te szarházi és most még taxizni mersz. Na persze ezt csak gondoltam, de valami vadászszenvedély azonnal elkapott. Ejj, pedig hányszor, de hányszor fogadtam meg már a feleségemnek, hogy vigyázok magamra, de csak nem bírok a véremmel:-)

Na, eddig bírtam, nagyon befáradtam. Megyek aludni, de ha felébredtem folytatom.

A folytatásban!: A Rádió Taxi központja jelesre vizsgázott az éjszaka. 116-os Tomi éber. Sziszka telefonál. Benzinkúton segítőkész kutasok. A hullát kiemelik. Rendőrség az XY utca 16-os számnál. Szasza a detektív.

Jó éjt és vigyázzatok magatokra!

2006.10.26 05:15

 

---

Na, úgy ahogy megvagyok. Autócsere történt.
Lenne mit írnom, mert nem voltak egyszerű napjaim, de olyan mennyiségről van szó, amibe belekezdeni sincs energiám. Inkább leírok egy jópofa sztorit, bár a főszereplő nem biztos, hogy nagyon fog neki örülni, de bízom a humorérzékében:-)

Sokat kellett rohangálnom és nem mindig tudtam megoldani, hogy autó legyen alattam. Fox úr, akit én is szállítmányoztam, amikor ilyen szituban volt, készségesen felajánlotta segítségét, amit én igénybe is vettem.

Az egyik ilyen alkalommal kitaláltam, hogy menjünk és kajáljunk valamit.
Foxról tudni kell, hogy inkább minőségre megy, mint mennyiségre.
Aki ismeri a XV. Kerületben található Kolozsvári piacot és az ott lévő kifőzdét, az jól tudja miről beszélek.

Félelmetes adagot adnak. Sajnos az elmúlt években az adagok maradtak csak meg, ami vonzóvá teszi a helyet. A minőség romlott, az árak elszaladtak.

Megérkeztünk és én már előre vigyorogtam, hogy Fox mit fog szólni az adaghoz, amihez nekem is igen éhesnek kell lennem, hogy a ¾ részét meg tudjam enni.
Ami különösen húzós ott adag szempontjából, az a rántott hús, sült krumplival.
Kérdeztem Foxot, hogy mit eszik? Jó lesz-e ez a variáció, mármint rántott hús, sült krumplival.

Olyan szépen sétált bele a csapdába, hogy már szinte elvette az élvezetét a dolognak. A pultnál, aki kiszolgált minket, egy 140 kg-os, félig Magyar, félig Roma ember volt, az olyan igazi nagyhangú, aki ha suttog, akkor is beleremegnek a falak. Pont ez adta nekem az ötletet aljas tervemhez:-)

Mikor Fox meglátta az adagot, akkor majd elájult, és ahogy leültünk már kezdte is a szokásos siránkozását, hogy ő ezt nem fogja tudni megenni.

- Pedig muszáj lesz – kezdtem bele.
- Miért?
- Mert ha nem eszed meg, akkor ez az ürge úgy fog üvölteni, hogy a piac összeszalad.
- Ne már….


Még egy kis adalék a sztori megértéséhez.

Fox nem utál jobban annál semmit, mintha nagy nyilvánosság előtt beégetik. Olyan, mint minden átlagos fiatal a húszas évei elején.

Viszont nem ez az első alkalom, hogy megviccelem, így nem nagyon akarta hinni a sztorit, amit én nagyon bántam. De milyen a sors? Néha segít, néha elgáncsol. Most épp a segítségen volt a sor. Bejött 3 úgynevezett építőipari alvállalkozó, akik a munkás fajtából valók és nem a segélyen éldegélnek. Remélem érthető így is, és nem kell leírnom, hogy kisebbségi segédmunkások.


Na ezek elkezdtek rendelni, majd heves vitába keveredtek a nagyhangú kiszolgálóval. Méghozzá azon a kérdésen, hogy az egyik srác kettő, vagy három szelet kenyeret kérjen. Az ürge olyan szinten kezdett el kiakadni, hogy pazarolni akarja a kenyeret a srác, hogy azok is belátták, jobb engedni neki, mert itt még komoly baj is lehet. Én meg gyorsan odasúgtam Foxnak:

- Látod, ezeket is mindjárt megveri. Edd csak, ne legyen balhé.

Fox kissé sápadtabban kezdett táplálkozni és becsületére legyen mondva, evett is rendesen. Pedig kifejezetten rossz volt a kaja. A húson a panír száraz volt. A krumpli szintén, plusz az olajtól bőségesen átitatva. Vagyis ha nem így vagyunk ott, akkor az első falat után vágom vissza az ürgéhez:-)

De a poén az szent dolog, azért még én is képes voltam nyomni magamba befelé a kaját.

Közben Fox, aki háttal ült az ürgének, elkezdte figyelni, hogy ki viszi vissza a tálcáját bő maradékkal. De szerencsémre senki sem tett így, mert mindenki még küzdött a kajával.

Majd a szomszédos savanyúságos férje érkezett meg üres tálcával, miután feleségével kettesben elfogyasztották a szokásos ebédjüket. Ketten egy adagot:-)

- Látod, ez az ürge is kinyalta a tányért – csaptam le a bizonyítékra gyorsan.

Fox már fulladozott a kajától de evett és láttam, hogy figyeli a 3 fiatalt, hogy azok megeszik-e a kajájukat vagy sem, és ha nem, akkor annak mi lesz a következménye, mert még mindig nem nagyon hitt nekem:-)

Na, az utolsó adalék a sztori megértéséhez:

Még egy szimpatikus dolog van ebben a helységben. NEM fogadnak el egy forint borravalót sem.

Az egyik srác – nem a hármas csapatból, hanem egy másik – végzett a kajálással. Látom szinte félig a tányérja. Bizakodtam, hogy Fox nem veszi észre, amint visszaviszi a tálcáját. Nyertem. Mivel a nagydarab ürge nem figyelt, így a srác csak letette a pénzt és már rohant is. Ekkor nézett oda emberünk és elkezdett utána kiabálni, és valóban nem kicsi a hangja.

Fox úgy összerezzent, hogy már kezdtem megsajnálni, de erős voltam és kitartottam.

- Mi történt – kérdezte sápadtan?
- 2 falatot a tányérján hagyott, ezért futott el – válaszoltam örömmel.

Fox nem szólt egy szót sem, hanem egy nagyot harapott a húsból, amitől már nekem kezdett kavarogni a gyomrom:-)

Közben persze lesve figyelte a 3 srácot. Egyszer csak az egyik elindult befelé és az ott megszokott módon kért ilyen uzsonnás zacskót, hogy a maradékot abba tegyék, amit majd később elfogyasztanak. Gyorsan elkezdtem Foxhoz beszélni, hogy nehogy felfigyeljen a dolgokra.

Sikerült:-)

Egyszer csak síri hangon megszólal Fox:

- Figyeld bammeg, ezek szatyorba teszik a maradékot!!!
- Persze, hiszen nem merik visszavinni, nem akarnak ennyi ember előtt beégni.


Kész. Totál kész lett az ember. Olyan rémülten és egyben irigykedve nézte a 3 srácot, amint boldogan viszik vissza az üres tálcájukat, hogy minden erőmre szükségem volt, hogy ne essek le a röhögéstől a földre:-DDDDDDDDDDD

Már én is vakarództam, mert nem nagyon ment már nekem sem a kaja, főleg, mert bűn rossz volt. Járt az agyam, hogy miként kellene ezt a fonalat elvarrni, de semmi okos nem jutott az eszembe, így tovább néztem élvezettel Foxot, aki már izzadt is:-)

Egyszer csak izgatottan pisszeget nekem:
- Figyeld, telefonál az ürge, szerintem most nem figyel – mondta és hangjában olyan szinten érezhető volt a menekülés esélye, hogy ilyet ember megjátszani nem tud:-)
- Akkor futás – adtam ki a parancsot, és gyorsan felugrottam és sietve vittem vissza a tálcám.

Fox a nyomomban, de valahol beelőzött és kifelé már előttem szambázott.

- Siess, siess – biztattam – már letette a telefont, mindjárt el kezd üvölteni.


Foxnak sem kellett 2x mondani, úgy rohant a kocsija felé, hogy attól féltem elszalad mellette és az életben nem áll meg:-)

Ő azon pusztult a röhögéstől, amikor már tisztes távolságba jutottunk, hogy milyen jól elmenekültünk, én meg azon, hogy még a szemem sarkából láttam az ürge arcát, aki nem tudta mire vélni, hogy két őrült felugrik, majd kiszalad a helységből és csikorgó kerekekkel elindulnak:-)

Rég kajáltam ilyen kellemesen:-DD

 

Fox: Bocsi:-)))

2006.10.07 15:15

 

---

Még szeptember elején hívta fel a feleségem a figyelmem egy akcióra. A vidámparkban kísérleti jelleggel egy olyan akciót vezettek be, hogy felnőtteknek, illetve 140 cm felett 3000 forint, 100 cm és 140 cm között 2000 forint és 100 cm alatt ingyenes a belépő. Arra és annyiszor ülhetsz fel, ahányszor csak akarsz.

Egy-két kivétellel! Gokart például nem ilyen, a benzinárakra való hivatkozással. Na meg persze a nyerőgépek is ebbe a kategóriába tartoznak.

Mivel ma volt szeptember utolsó napja, így kimentünk mi is. Mert emlékszem 2 éve voltunk, de mire körülnéztem addigra elfogyott a 20 ezres, amit erre a mutatványra szántam. De azért így teljesen más kimenni, hogy az ember tudja a FIX árakat. Tudja, hogy mire számíthat.

 

Nem csak én gondolkodom így, ez azonnal látszott már a ligetbe kiérve. Tömeggel találkoztam, ami eddig nem igazán volt jellemző. Már a parkolás is gondot okozott és főleg azért, mert kerékbilincs erdővel találtam magam szemben. Jó napjuk lehetett a közterületeseknek.

Nem akartam az áldozat szerepében tetszelegni, így jó messzire a járdától felálltam a füves területre, ahol még egy autón sem láttam kerékbilincset. Speciel velem rendesek voltak a közterületesek, mert amikor látták a mutatványom és a 2 gyereket velem, akkor figyelmeztettek, hogy álljak el, mert oda is mennek majd csak pillanatnyilag nincs több kerékbilincsük. Még próbálkoztam szerényen egy olyannal, hogy de én nem a járdán állok. Közölték, hogy látják, és az még súlyosabb, mert parkrongálásnak is minősül. Nem vitáztam, megköszöntem a figyelmeztetést és elhúztam onnan a csíkot.

A Kacsóh felüljáró alatt találtam helyet, ahol szintén nem nagyon szabályos leparkolni, de abban bíztam, hogy odáig csak nem érnek el a nap végéig. Igaz, inkább parkolót építenének, hiszen nyugaton mozgójárda szállítja az embereket, akik pénzt mennek oda költeni, a parkolótól a bejáratig. Arról nem beszélve, hogy egy ilyen kellemes napot mennyire el tudnak egy ilyen büntetéssel rontani. Nem baj, holnap szavazás. Jó reggelt!!!

Sorban állás a vidámpark bejáratánál. Na ilyenre sem emlékszem mostanában. Bent szintén mindenhol 10 méteres sorok. Igaz, várni kellett mindenre, de az ember teljes nyugalommal fogadhatta a gyerekek kérését, hogy hagy üljenek fel még egyszer, na meg persze még egyszer arra, ami megtetszett nekik.

Még a 90-es évek közepén sikerült a feleségemmel 2x is kijutni Eurodisney-be, azóta ugatom, hogy itthon is ezt kellene bevezetni, ami ott volt és akkor nem árván, üresen mennének a kisautók a vidámparkban. Remélem ez az akció a vidámpark illetékeseinek is felnyitotta a szemét. Jó reggelt!!!

Na, de vannak, akik élelmesek, és máris észrevették a megnövekedett forgalmat és a marketing munkájukat ki is terjesztették erre a szórakozó egységre is. Sétálgatunk a parkban és nem akartam hinni a szememnek, hogy mit is látok.

Budapest taxi kisautója. Népszerű volt a gyerekek, de a felnőttek körében is. Az ott lévő hölgy legnagyobb riadalmára gyermekeim be is vetették magukat azonnal, miközben én egy kislány által ismételten a Budapest taxi törzsutasává váltam és ezt igazolandóan még egy törzsutaskártyát is kaptam. Na persze nem csak én, hanem minden arra sétáló. Valahol itt kezdődik a jó utas szerzés, mert egy kellemes élménnyel párosul. Jó reggelt!!!

Azért egy jó tanács, fogadjátok meg!!
Az információnál megkérdeztük, hogy meddig tart még ez az akció, és ott azt a  választ kaptuk, hogy a nagy sikerre való tekintettel októberben is tart, addig, amíg a nyári nyitvatartás szerint működnek. Na, ami a tanácsot illeti: NE hétvégén menjetek a gyerekekkel, mert a sorban állás igen jelentősen ront az élvezeten!!! Egy kellemes, borongós kedden el kell hozni a gyereket ebéd után a suliból és akkor kimenni. Jó reggelt nekem is:-)!!!

 

2006.09.30 16:15

---

Na, úgy érzem végre lezajlott a politika első erős hulláma, ami engem is magával ragadott.
2002-ben csodálkozva figyeltem, hogy családok, barátságok mentek tönkre egy pillanat alatt.
Házaspárok nem a szokásos féltékenységi rohamaik közepette kiabáltak egymással esténként a lakótelep „csendjében”, hanem a nem azonos politikai nézeteik miatt. Mosolyogtam rajtuk és sajnáltam is őket egyben.

Most itt valami változott bennem is. Egy számomra új jelenséggel találkozva, egy szakmai impotenciával járó, hatalommal való visszaéléssel fűszerezett rendőri túlkapás szemtanúja voltam és külön szerencse, hogy nem szenvedő alanya. Ennek következtében sok mindenben változott a világnézetem, az országhoz, az emberekhez való viszonyom. Döbbenettel vettem tudomásul, hogy az a sokat emlegetett ridegség, embertársainkkal kapcsolatos nemtörődömség, az önös célú, mindenféle tárgyilagosságot nélkülöző politikai megbélyegeztetés, milyen szinten tudja elsodorni, semmissé tenni az addigi munkád, jócselekedeteidet, rommá változtatni a lelkivilágod és a hited.

Talán olyan voltam, mint egy gyermek, aki abban a pillanatban válik felnőtté, amint csalódik példaképeiben, amikor számára is világossá válik, hogy az ember gyarló és esendő.

Dúltam-fúltam magamban és átkoztam a politikát. Igenis áldozatnak éreztem magam, mert inkább egy gumibotozás, mintsem egy hit, remény, bizalom lerombolása. Sosem a fizikai fájdalomtól féltem, mert azok a sebek egy idő elteltével begyógyulnak, a hegek elhalványulnak.

Próbáltam nem a politikára figyelni és nem is voltam nagyon hajlandó róla beszélni. Ez alól csak az volt kivétel, akinek a mondandójában az elkeseredett középen álló szavait véltem felfedezni. A középen állóé, aki egyik pillanatban kommunistának van megbélyegezve, majd szélső jobbosként börtönbe vetve. Kivert kutya, egy aljas senki, aki mindenkitől, mind a két oldaltól csak pofonokat és megvetést kap. Ő a mindenki ellensége, a meggyőzendő, a megtérintendő.

Inkább szórakoztató oldalakat olvastam a neten is és ehhez hasonló újságokat vásároltam az esti meló mellé.

Manapság már a szórakozás sem mellőzi néha a komolyságot. Így volt ez most is. Az egyik ilyen újságban olvastam, hogy az Afrikának folyó segélyek milyen szinten nem azt szolgálják, amire is szánva van. Korrupció és diktatúra táptalaja, az éhező szegény réteghez csak egy része jut el.

Sajnos a XXI. Században, amire olyan sokan büszkék vagyunk, ez cseppet sem meglepő. Viszont volt itt egy pár döbbenetes adat. Ez az egészségügyi ellátással kapcsolatos és a szülő nőket és a gyermekeket érinti. Nálam mind a két téma ingoványos terep, mélyen megérint.

Az elmaradottság miatt, a fertőző betegségek, éhínség, rossz orvosi ellátottság következtében évente 500 ezer nő hal meg szülés közben, vagy közvetlenül utána és 11 millió gyermek hal meg oltóanyag hiány, vagy éhínség miatt. Vagyis, éhen halnak. Egy kisgyermek, aki nem tehet a felnőttek gonoszságáról egyszerűen éhen hal. Hogy ezek a számok mit is jelentenek?

Amióta te most ezt az írást olvasod kb. meghalt 2 anya és 40 gyerek. Persze ez csak akkor igaz, ha 2 perc alatt sikerült idáig eljutni.

És ekkor nagyon röhejesnek éreztem a problémáim. Nevetséges gondjaim, sérült önérzetem.
Néztem az embereket amint zászlóval vonultak és hangoztatták igazukat, hallgattam a rádiót, amiben a másik oldal magyarázza a bizonyítványát. Kossuth tér felé kanyarodtam, ahol szólt a zene és friss hús illata szállt a levegőben. Néztem az embereket, amint félig megrágott pereceket rugdosva, sörrel a kezükben vívják szent harcukat. Miniszterelnökünkre gondoltam, aki drámai hangon adta tudtunkra, hogy ő is egy áldozat, egy megnemértett, agyonhajszolt sajnálatra méltó ember, aki még megmentheti ezt a végét járó országot, ezt az elveszett népet.

Közben eltel újabb perc és a szemem előtt 20 halott gyermek jelent meg, 2 halott anya kíséretében...


2006.09.28 10:30

---

Ma éjszaka életem eddigi legveszélyesebb útján vagyok túl. Tomajer is panaszkodott és a szigeten is jelezte az egyik kolléga, hogy elkapta ezt a hülye járványt, ami torokgyulladással, hőemelkedéssel jár és általános rossz közérzettel. Nekem ez mellé még az egész tüdőm is ki akar szakadni. Néha olyat köhögök, hogy arra egy TBC-s is elégedetten csettintene a nyelvével. Hagyjuk a negatív dumát, hogy taxis vagy és nem létezhet betegség, akkor is menni kell, ha épp a véged járod, mert ez más munkahelyen is így van. Ez olyan Magyar vircsaft. Velem sem volt ez másként ma éjszaka. Kimentem melózni, de éreztem, hogy nagyon trében vagyok.

Tomajer rákérdezett, hogy hazaviszem-e, mert időben otthon kellene lennie ma kivételesen és a spanja még fel sem ébredt. Érte mentem, hazavittem. Miután kiszállt olyan gyengének éreztem magam, hogy elindulni sem volt szinte erőm. Viszont az emberi test csodákra képes. Lassan elkezdett beindulni és alkalmazkodni a munkához. Hajnalban ellenőrködnöm kellett menni a szigetre. Ez tartott csak vissza attól, hogy nem mentem haza már éjfél felé. Lassan telt az idő és én éreztem, hogy egyre rosszabb a helyzet. Hajnal kettőkor nem volt tovább, aludnom kell, ez járt már csak a fejemben. 02:30-ra hazajöttem és 30 percet aludtam. A feleségem valami nagy szerencsével sikeresen fel tudott ébreszteni és én már rohantam is, hogy 03:30-ra leérjek a szigetre, váltani az előttem lévő ellenőrt.

Tuti megoldották volna, ha jelzem, nem tudok menni, de ez valahogy kiszúrás is a többiekkel, így igaz szédelegve, de beültem az autóba és megcéloztam a szigetet. Soha többé ilyet, esküszöm. Én annyit még nem aludtam kocsiban, mint ez alatt az út alatt:( Ha annyi ezresem lenne most a brifkóban, ahányszor épp csak visszarántottam a kocsit a padkától, a szembesávtól, akkor ma ki sem kellene mennem melózni. Egy igazi rémálom volt. Eltévedtem a sziget felé, néha amikor megébredtem azt sem tudtam, hogy melyik úton haladok. Egy hatalmas felelőtlenség volt a részemről, mind magammal szemben, mind az úton közlekedőkkel szemben. Szerencsére a szigeten megébredtem annyira, hogy amint letelt az időm, egy Nyugatiba menő sráccal a fedélzeten már robogtam is a városba vissza, majd utána szigorúan haza. Soha többé nem fog semmi sem érdekelni, amiért ekkorát kockáztassak. Nem éri meg.

2006.09.16 12:00

---

Úgy érzem tegnap sikerült engem leszoktatni a sofőrszolgálatról. Tegnapelőtt is felvettem egy ilyen megrendelést. Még az úgy ahogy. Igaz, csontra perzselt a kedves megrendelő, ezzel viszonozva, hogy egész úton kellemesen elbeszélgettünk és az autóját olyan biztonságban vittem haza, hogy a családját is nyugodtan a motorháztetőre ültethette volna. Természetesen számlát kért, mert a cég fizeti...

Viszont visszafelé egy Budapest taxissal utaztam, és jól elbeszélgettünk. (csak nehogy ebből cikk legyen:-D) Tegnap is dobál egy ilyen sofőrszolgálatot, én meg ilyen kóválygós hangulatomban voltam. A cím Óbuda, én meg Újpestről haladtam a város felé.

Mi bajom lehet, belecsaptam. A csapás sorozat kezdődött azzal, hogy a Duna Plazánál már integettek is beülősök. Nem álltam meg, de szívtam a fogam. Utána gyorsba elémvágott 2 címet, amire 3 perccel nem volt senki, így ha én nem veszem fel a sofőrszolgálatot, akkor még válogathattam volna is. Nem baj, rendületlenül haladtam a cím felé.

Megérkeztem. Azonnal látszott, hogy egy rendszeres sofőrszolgálatot igénybevevő kedves utassal van dolgom. Már csak be kellett ülnöm és indulhattunk is. A napi számlálóra tévedt a tekintetem, hogy megjegyezzem honnan is indultunk. A Főtaxinál az a szabály, hogy kilométerenként 500 Ft.-ot lehet elkérni, amiben benne van a te visszautad is.

Szép kellemes utunk volt, na meg persze rövid. Úgy látszik itt szokás számlát kérni, majd 20 ezressel fizetni és kiperzselni a taxist. Pedig én valami olyasmire emlékszem, hogy az olyan szolgáltatás, ami nem függ szorosan össze a taxizással (emeletre cipekedés például), az egyedi megegyezés alapján működik. A Rádió taxinál ez így is volt. Ott odamentem, a kedves utas megmondta hova szeretne menni, én megmondtam ezért mennyit érzek jogosnak, majd ő ezen jót nevetett, utána ő mondott egy összeget, ezen meg én röhögtem egy jót, majd megegyeztünk. Mindenki elégedett volt.

4.2 kilométert mentünk, ami x500-al+ a 300 Ft. alap, az összesen 2400 Ft. Ennyit is kértem, ennyit is kaptam. Szépen elköszöntünk egymástól, igaz, én még azért gondoltam valamire, aminek ha csak a 10%-a bejön, akkor a kedves megrendelő ma nagyon csúnyán köhög, majd elindultam visszafelé a városba. Idegállapotomat az is mutatja, hogy sétáltam, ami nálam a nagy kiborulást jelenti:-)

Hívtam egy taxit, majd szépen visszavitettem magam az autóhoz. 960 forintra adtam 1300 forintot, mert nekem nincs olyan vastag bőr az arcomon hogy ne adjak jattot, így végeredményében 1100 forintért vittem haza a kedves megrendelőt egy átmulatott éjszaka után.

Még jó, hogy az embereknek nincs pénzük, és a szerencsétlen lakosság már nem bír el további tarifaemelést.

Mind1, nem idegelem magam rajta. Az viszont biztos, hogy amíg ezek az árak maradnak, addig felőlem az ilyen megrendelő ott fog kijózanodni az autója mellett. Bár nem is biztos, hogy ő tehet erről, hiszen ő kifizeti, amit kérek...lehet, hogy én kérek keveset?..lehet, én kérhetek keveset?

2006.09.15 10:30

---

Hej de szép napom volt eddig. Rémálom kategória. A feleségem még tegnap hívott, hogy nem javul a kislányunk köhögése, sőt, este 9-re már futball bírónak is elment volna, mert olyan szépen sípolt amikor levegőt vett. Hajnalban, amikor hazaértem, a lányom megébredt és olyan köhögést adott elő, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy most azonnal felkapom és rohanok dokihoz vele. De közben végig mondogatta, hogy minden rendben van, nem fáj semmije, és a nagykanál méz is amit evett javított az állapotán.

Mindenesetre megegyeztünk a feleségemmel, hogy reggel beviszi a kisfiút a suliba, majd hazajön és ébreszt engem és közösen meglátogatjuk a doktort. Reggel 8:30-kor ébredtem (izmos 3 órai alvás után) és látom hogy üres a lakás. Hívom a feleségem, aki közli, hogy már rögtön a dokinál is vannak és nem akart felébreszteni, mert olyan mélyen aludtam. Mondtam neki, hogy oké és már kapkodtam is magamra a ruhákat. Pont a lakás és az orvos között voltam félúton, amikor is hívott az asszony, hogy mennyi idő még, mire odaérek, mert a doki azt mondta, hogy azonnal menni kell a Svábhegyre a tüdőgondozóba. Kb. 3 perc alatt ott voltam és gangoltunk felfelé.


Na ami ott fogadott. Mintha az időben utaztunk volna vissza. Annyi beteg gyerek, hogy azt hittem iskolalátogatási nap van a korházban. Mint kiderült 300 km-ről is érkeznek ide betegek. Na kész, itt esteledik ránk. Nővérkénél jelentkezem, aki döbbenten nézett rám, hogy mi az hogy nincs bejelentett időpontunk. Elnézést kértem tőle, hogy 5 héttel ezelőtt nem tudtuk még, hogy a gyerek ma reggelre ilyen szépen fog fulladni, de mint ő is hallja, ez rendesen megy ma neki.

Oké, akkor megpróbálok keríteni egy orvost, aki fogadja magukat. Egyem a szívét, de rendi. Sikerült is és egy másik épületben találtuk magunkat. Egyedül üldögélt a doki egy nővérkével a szobában és nagyon barátságosan fogadott minket. Jó idős doki, a szakma a kisujjában. Legalábbis remélem. Szépen megvizsgálta a kislányt, majd telefújkálták a légútjait mindenfajta spray-vel, aminek az lett az eredménye, hogy a gyerek sokkal jobban lett. Közölte, hogy ez feltehetőleg ilyen allergiás asztma vagy mi.

Megkérdezte a feleségemet is, hogy Ő hogy érzi magát. Ő nem fáradékony-e, nem veszi-e nehezen a levegőt meg ilyenek. Kis butám néhány kérdésre igennel felelt, aminek az lett a vége, hogy már ő is gépre volt kapcsolva és fújnia, szívnia kellett. Na mondom ez így jó. Mind a kettő szájában a műanyag csutora, fújnak, szívnak, de legalább nem beszélnek.

Ekkor következett a tragédia!!!

Elköhintettem magam. A doki felvillanó szemekkel nézett rám és kérdezte azonnal.
- És az apuka hogy van?
- Ó én köszönöm jól – próbáltam válaszolni, de a reggeli elmaradt cigarettamennyiség, meg a sok spray irritáló illata miatt olyan köhögés jött rám, hogy mire kapcsoltam már én is tele voltam fújva, de olyan mennyiségben, hogy a Fradi meccsre kijáró rendőrök példát vehetnének a dokitól, mielőtt a könnygázt alkalmazzák. Tuti sikerük lenne. Még magamhoz sem tértem az oxigénhiánytól, már a nővérke előtt ültem, aki közölte allergia teszt fog következni és erre telefröcskölt mindenféle folyadékkal, majd egy hegyes valamivel úgy összeszurkált, hogy komolyan elkezdtem több sebből vérezni.

Hú jobb lesz szerintem hamar meggyógyulnunk, mert félek, ha tovább kezel minket a doki, akkor azt nem élem túl:-)

2006.09.12 14:50

---

Na, bevallom, kicsit elfáradtam. A mai nap igen érdekesre sikeredett. Persze megint a munkarovására ment a dolog, de nem tudok mit tenni. Ahhoz képest, hogy ennek az egész lap szerkesztésének az elején megfogadtam, hogy ez mindig csak másodlagos dolog lehet az életemben, mára ez messze nem így van. Amit be kell hogy valljak, nem bánok. Annyi emberrel, akik kollégák, akikkel egy kenyeret eszünk, ismerkedhetek meg, beszélgethetek el őszintén családról, munkáról, de sorolhatnám, hogy ez lassan kezd bizonyos narkotikummá válni nálam.

Hogy alakult a mai napom?
Reggel valamikor 6:30 körül ájultam be az ágyba és 10:30-kor ébredtem. Gyors helyzetfelmérés, hogy milyen állapotban a család, meddig mehetek el azzal, hogy a lappal foglalkozok és nem velük. Szerencsére mindenki happy volt, így gyorsan leültem a gép elé. Tomajer és Betyár egy cikk miatt vidéken tartózkodott, így a lap mai szerkesztése rám várt. E-mailek elolvasása, akinek kellett arra válaszolni, majd a lapon a fórumok átfutása, válaszolgatás, utolsó senki viccein röhögés. Ezután jött a Reggeli kávé szerkesztése, ami néha jó, mert az ember érdekes híreket talál, de van amikor baromi unalmas, mert semmi jót nem találok.

Ma is inkább csak olyan muszáj volt, meg tartottam tomajer szemrehányásától, ha nem csinálom meg, így valamit összehoztam, lett amilyen lett:-)
Közben egyeztetés szüleimmel, mert ebédre megvoltunk hívva. Ennek is köszönhető, hogy a család türelemmel volt az én ügyködésemmel kapcsolatban. Felhívtam tomajert, tájékoztattuk egymást és valami csodafolytán össze sem vesztünk. Már megérte felkelni:-)

Anyuéknál kaja lezavarása, közben időpont egyeztetés egy Pomázi kollégával, ugyanis délutánra régebben megbeszéltünk egy találkozót, mert riportot szerettem volna vele készíteni egy balesettel kapcsolatban. (szerintem ezt olyan szerda-csütörtök tájékán olvashatjátok…brutális képek vannak hozzá)

Rohanás haza, mert kezdődött a Forma1 és ez itt nálunk olyan együtt nézős program. Igaz ennek a felét is a gépnél töltöttem, de ez mellékes, mert az asszony olyan Kimi rajongó, hogy szerintem észre sem vette, hogy nem ülök mellette.

Szerencsére Kimi második lett, így éreztem szabad a vásár, mehetek riportot készíteni. A családot kitettem a játszótéren, majd elugrottam Fox kadétért és irány Pomáz. Terveim szerint pikk-pakk megvagyok és rohanás haza.

Na nekem egyet nem szabad, tervezni. Olyan érdekes riportalanyba botlottam (legalábbis én így értékeltem), hogy gyorsba az egy riportból kettő lett. (ezt is kb. szerda-csütörtök olvashatjátok).

Roham fel Pestre, Fox urat haza és sprint a családért, akik kissé átfagyva, de jól kifáradva ugrottak be a kocsiba. Még feszítettem azzal egy kicsit a húrt, hogy tomajerhez elrohantam egy CD-ért, amin sok fénykép található a vidéki útról. (ezt ti is majd láthatjátok, ha tomajer elkészül a cikkel).

Haza. Gyerekek fürdés, feleségem vacsorakészítés, én meg sunnyogás a géphez. Fox átküldte az elkészült képeket, tomajerrel msn-en egyeztetés, hülyülés.

Esti film megtekintése. A gép és az asszony között cirkálás. Fórumozás.

Fürdés és ki meló. Közben hívott egy kolléga, hogy találkoznunk kellene, mert már hallott a lapunkról és igaz neki nincs netje, de van egy írás, amit szeretne, ha lehoznánk. (ezt még ma olvashatjátok, ha begépelem alvás után). Gyorsan meló, amíg lehet. Közben megtalált egy taxis, hogy most szeretne autót cserélni és mondjam el neki, hogy ez mivel jár, mert én ezt tudom. Na ez meglepett és inkább nálam jártasabb emberhez irányítottam.

Közben eltelt 3-4 óra, a meló ment, de már jött is a telefon, hogy akkor tali a levél miatt.

Esso!

Régi kollégákkal összefutás, közben a levél elolvasása, ígéret annak megjelentetésére, majd szakmázás ezerrel. Világot megváltottuk, de okosabbak nem lettünk:-)

Ezek után haza, mosakodás, átöltözés...és csenben gép bekapcsolása.

Most itt ülök és írok. Az a szép ebben az egészben, hogy abszolút nem bánom ezt. Igaz, lesz ennek böjtje, mert hétvégén megint nyomhatom ezerrel, de mit tegyek???...szeretem ezt csinálni és pont az miatt, mert látom értelmét. Hogy mi az értelme? Jó kérdés...:-)

2006.09.11 03:30

---

Hogy én mennyire utálom ezeket a hivatalos helyeket, a hivatalos procedúrával járó szenvedést. Fényképes igazolványt kell csináltatnom. Ez így nem hangzik bonyolultan, de nálam minden megoldható.

A terv a következő volt:

Reggel ébredés, kényelmesen elkészülés, gyerekeket suliba elvivés, onnan a Mozaikba fényképes elkészítetés, majd Főtaxi, iratok rendezés, hazajövés, kényelmesen netezés, este meló.

Ember tervez, isten végez.

Reggeli ébredés megvolt. Igaz 20 perccel később, mint azt terveztem. Kapkodás ezerrel, a gyerekek valami lassítót szedhettek be, mert úgy kellett nekik könyörögni, hogy készülődjenek. Én nem találtam semmit, a lifttől is 2x jöttem vissza. Kocsiba lezúdulás, mindenki ingerült. Suliba bevivés legalább rendben volt. Ezek után kinyitom a csomagtartót és a papírok között elkezdem keresgélni a meghatalmazást, hogy készíthessek fényképest. Nem találtam, sehol sincs. Indulás ki Kispestre egy újabb maghatalmazásért. Újpestről-Kispestre.

Apám, amilyen forgalom volt, komolyan egy kisebb csatába telt mire kiértem Kispestre. Megkaptam a meghatalmazást, majd irány a Mozaik. Közben eszembe jutott, hogy kell fénykép is. Szentendrei Auchanben van ilyen automata fényképező okosság. Megérkezem, nagy nehezen elfogadtatom a géppel a megfelelő összeget és ülök és várok rezzenéstelen arccal, hogy megörökítsem magam a fényképes kedvéért.

1 perc múlva már több mint gyanús volt, hogy nem villant meg semmi. Okos agyammal nem nyomtam meg a start gombot, amit ezek után pótoltam. Aki barnulni akar, az idejárjon, mert villant olyat az a vacak, hogy napozás utáni krémmel kell az embernek kenegetni magát egy-egy ilyen villanás után. Na félig vakon a vakutól kiszédelgek a fülkéből és várom, hogy elteljen az automata oldalára kiírt 4 perc, ami ahhoz kell, hogy elkészüljön a fotó.

A 10. percben már elég zaklatottan ácsorogtam ott, főleg azért, mert már a gép sem zakatolt, de a képek sehol sem voltak. Na mondom, olyan randa azért csak nem vagyok, hogy a gép már önmagától előre megsemmisítette a képeket.

A fülke oldalán találtam egy telefonszámot, amin reklamálni lehetett. Fel is hívtam, ahol egy udvarias férfihang jelentkezett. Rövid távfelmérést végeztetett velem a gépen és megállapította, hogy én vagyok a figyelmetlen, mert arra a kérdésére nem tudtam egyértelműen válaszolni, hogy amikor a pénzt betuszkoltam az arra megfelelő nyíláson, akkor alul világított-e egy kis zöld lámpácska vagy sem. Mindegy. Megnyugtatott, hogy a pénzt visszautalják az általam telefonban megadott címre és délután már majd újra készíthetek ott képet. Ok, akkor bemegyek a Mozaikba és legalább elkezdem intézni a dolgokat, csak valamit most már haladjak is.

A információnál lévő portás már kezdte is sorolni, hogy a fényképes sikeres elkészítéséhez mi is kell.

2db fénykép, meghatalmazás, PÁV II…ÓÓóóó, hogy a nehézség verje meg. Az nincs nálam, meg sem várva, hogy az öreg befejezze a mondókáját, gyors elköszönés után már robogtam is az autóhoz.

Nem baj, nem adjuk fel, ma elkezdem intézni. Haza Óbudáról Újpestre, PÁV II papír felkutatása és már suhanok is vissza. Ismét Mozaik, ismét információ, ismét sorolja az öreg.

2 db fénykép (megvan), meghatalmazás (megvan), Páv II (megvan), erkölcsi (bassza meg).

Persze az is van, de természetesen itthon, mert biztos annak ott a helye, hogy ha csengetnek az ajtón, akkor meg tudjam nekik mutatni. Még véletlenül sem az autóban kell az ilyet tárolni, hogy ha szükség van rá, akkor csak a kesztyűtartóba kelljen benyúlni érte...

Kész, feladtam, én ma már nem intézem ezt el, még akkor sem, ha összedől a világ. Most hazajöttem, átöltöztem, és nem megyek én ma már sehova, csak este dolgozni. Ami nem megy, azt nem szabad erőltetni…kész.

2006.09.06 11:30

---

Ma szombat van. Végre úgy néz ki, hogy az életem visszazökkenhet a megszokott kerékvágásba. Befejeztük az új lakás berendezését, még az erkélyt is sikerült be linóleumozni, mert eddig csak a csupasz beton volt ott. Elég normális a kecó és főleg az tetszik, hogy jó vastag a szobaajtó, így amikor alszok, akkor nem kell a gyerekeket nagyon korlátozni a hang miatt. Ez nekem is és nekik is jó.

Meló: ma éjszaka már egy kicsit belekóstolhattam a munkába normálisabban. Érezhetően itt az ősz kezdete. Ez érezhető a munka mennyiségén is és azon is, hogy hajnalban már fáztam rendesen a rövid ujjú ingben. Az iskola is elkezdődött a gyerekeknek, ami egy újabb anyagi csőd a szülőknek. Megvettük a tankönyveket is. A kisfiúnak 13 ezerbe került, a kislánynak 9800 forintba. Rá egy nappal meglepve hallgatom a rádiót, hogy az oktatási mit tudom én mi, cáfolja a szülői fogjunk össze és pattogjunk egyesület érvelését, mármint hogy drágák a könyvek, mert az első osztályosoknak a negyedik osztályig 5600 forintot kénytelenek fizetni, az ötödikes osztálytól… és itt jött egy felsorolás.

Azért a végén még hozzáfűzte, hogy egyes iskolákban lehet ettől eltérés, ha az ott oktató tantestület eltér az általuk javasolt tananyagtól. Még szerencse, hogy eltér, mert engem ez az egész arra emlékeztet, mint a kórházban a reggelire. Zsemle mackósajttal. Lám lehet egy reggelit kihozni 22 forintból is. Igaz éhen is lehet tőle dögleni, de a terv az tartva van.

Taxizás, mint szakma: Mint azt az előző írásomban említettem, volt a 040-es Gyurival egy beszélgetésem, ahol a szakmát boncolgattuk. Pontosabban a kollégáknak a szakmához való hozzáállását. Én sosem vagyok az ellen, hogy próbálkozzunk. Így megírtam egy cikket és kértem a beszélgetés kötöttségek nélküli fórumban, hogy a kollégák írják meg, hogy mit jelent ma Budapesten taxisnak lenni. Most vagy az írással van a gond, vagy a véleményvállalással (bár e-mailben kértem a csogu@hallotaxi.hu –ra és nem névvel tenném bele a cikkbe az írást), de eddig csak 3-an vették a fáradtságot, hogy ezt a kérdést megfogalmazzák. Mind1, hétfőig várok, hátha érkezik még írás, majd beszerkesztem a saját írásommal egy cikkbe és kiengedem.

Sajnos ez a közömbösség jellemzi az egész szakmát. Pedig ha mi nem nyitunk kifelé, akkor ne is várjuk el, hogy megértsenek minket.

2006.09.02 11:00

---

Na a tegnapi nap már megint... Vonzom a baromságot komolyan mondom:-) Nem fárasztalak benneteket az „apróságokkal”, inkább a tegnapiból kiragadom az egyik best-et

Pont Foxal voltam telefonban, amikor felvettem egy XIII. kerületi címet. Mikor a diszi bemondta a nevet, akkor már tudtam, hogy na már csak ez hiányzott nekem. Abdul néven türelmesen várakoztam a címen, amikor úgy 8 perc után már jött is az én Abdulom. Középkorú, enyhén spicces úriember. Nagy nehezen megadott egy címet, ami a Visegrádi utcában volt, közel a körúthoz. Még annyit megjegyzett, hogy út közben a közeli Non-Stopban álljunk meg, mert „valamit vásárolni”.

Egy ilyet tudok, de arra is emlékeztem, hogy mostanában nem láttam azt ilyen időpontban nyitva, de nem akartam ebbe belemerülni, mert igen nagy volt a nyelvi nehézség. Út közben meghallgattam valami sztorit 60 levágott birkalábról, amit valami szultán miatt követtek el és az utasom ezért nagyon neheztelt erre a szultánra.


Mikor megálltam a bezárt közértnél és jeleztem neki a legnagyobb sajnálattal, hogy ez bizony nem nyert, akkor ezt mondta.

- Jó, menni vissza haza.
- Vissza? Ahonnan jöttünk?
- Igen, igen, igen. Mit nem érteni te nekem mondani? Abdul egész világban érteni.

Na basszus, ezen ne múljék a boldogságod, már megyünk is vissza. Amint befordultam a Katona József utcába már láttam, hogy Abdul kezd fészkelődni. A hegedűsbe befordulva ki is fakadt.

- Te hová vinni Abdult?
- Haza.
- Nem haza, hanem valamit venni.

Ok, ez sem gond. Hegedűs-Radnóti sarok. Megállok és mutatom neki, hogy itt a közért és nyitva.

- Ez mi?
- Közért, itt ön venni valamit.
- Neeeeem, Abdult vinni Visegrádi utca.

Ok, akkor megyünk, de már az órát kilőttem, mert nem akartam a birkák sorsára jutni, akármi is történt velük. Szépen haladok a Radnótin a Visegrádi felé, amikor is Abdulom rázendít.

- Te nagy csibész. Te Abdult vinni körbe-körbe. Te látom szeretsz kocsikázni.
- Elnézést, de valami félreértés történhetett, de az órát már megállítottam.
- Te Abdult így körbe-körbe. Abdult ismerik egész világ. Te nem ismerni, majd megismerni, majd én leszoktatni téged körbe-körbe.
- Elnézést…- de közben megérkeztünk. – Tessék itt vagyunk.
- Itt pénzed, nem kell vissza.
- Jó éjszakát és elnézést, biztos a nyelvi nehézségek.

Ezt hiba volt mondani, mert Abdul már félig igaz kiszállva az autóból, de megdermedt. Rám nézett és a szemében volt valami, ami nem nyugtatott meg, kifejezetten örültem, hogy nem vagyok birka.

- Igeeeen – kérdezte és nem tudtam, hogy már most üssek, vagy még várjak. – Akkor mi most menni és venni valamit.

Rendben, órához nem nyúltam és bántam már a pillanatot, amikor taxisnak jelentkeztem. Megállok vele a Hegedűs-Vígszínház sarkon.

- Tessék parancsolni, ez egy jól felszerelt bolt, itt mindent lehet kapni.
- Ez mi????????

Hű basszus, ez emberpróbáló.

- Közért, itt tud venni valamit.
- Visegrádiiii, érted teee??? Abdult vinni Visegrádiii.

Istenem, adj erőt, hogy ne most boruljak ki!!!

Megyek a visegrádiba, ez meg mondja, hogy én őt körbe-körbe és Abdul már szédül.

Megérkezünk, száll ki. Csak csukd be az ajtót, csak csukd be. Nem csukta, még visszanéz és közli.

- Téged Abdul meg fog tanítani, hogy nem körbe-körbe.

Én már meg sem szólaltam, ültem mint a hal, nem akartam sem már hazavinni, sem valamit venni, már ezzel nem etet meg. Nézet 3-4 mps-ig, majd becsukta az ajtót.

Csodákra is képes ez a Vectra, mert úgy kilőttem vele, mint a pinty.


Haladok a Vácin, a halántékom kicsit lüktet. Tomajerre gondolok, aki imádja ezt a szép szakmát. Sok bűnös és csúnya gondolat fordul meg a fejemben. Kicsi pihenő, ez kell most. Kicsit kiállni a forgalomból.

Eszembe jutott a 040-es Gyuri, ígért egy kávét. Igaz nem kávézom, de a Cola most jól fog esni. Hívtam is.

Szerencsém volt, a környéken cirkált. Mentünk Gyuri bázisára, ami az Október 6.-a utcában lévő Non-Stopban található.

Gyuri nem veti meg a földi örömöket. Cigivel, kávéval és csokival felszerelve jöttünk ki az utcára ejtőzni egy kicsit, miközben megbeszéltük a szakma nagy kérdéseit.

Érdekes témát vetett fel, a taxióra indítása címreérkezéskor. Emberére talált bennem ebben a témában:-)

Jó volt egy olyan taxissal beszélgetni, aki hasonlóan gondolkodik, mint én és a 15 perces kávézás jó bő egy órára sikeredett. Pontosabban egy beülős fuvar vetett véget neki, amit a Gyuri nagyon korrekten átengedet nekem. Vidáman ültem be az autóba és ismét egy jókedvű taxis voltam, mert Gyurival megegyeztünk, hogy reggel nyitok egy cikket, amiben lehet szavazni is. Kíváncsiak vagyunk mind a ketten a taxisok véleményre.

Remélem Gyurinak lesz igaza, mert én elég lehangoló véleménnyel vagyok már a taxisok éleslátásáról, de az is lehet, hogy rossz helyen keresgélek.


Ui: Lehet nem fog visszajutni a címzetthez, de én mégis erre késztetést érzek és ezért le is írom. Miután Abdul kiszállt és én végre elhagyhattam a helyszínt, átmentem a reklamacsatornára és az ott lévő hölgynek jeleztem a gondom. Mint később megtudtam, Mariannak hívják a kolleginát. Miután végig mondtam a sztorim elengedtem a májkot és vártam a reakciót. Valami hivatalos, sablonos szövegre számítottam, de nem ez történt. Mariann együtt érzett velem és sajnálatát fejezte ki, majd ajánlotta, hogy kicsit fújjak egyet mielőtt folytatom a munkát. Nem is tudja szerintem elképzelni, hogy ilyen felspirázott idegállapotban mit jelent az emberséges hangnem. Köszönöm neki, jólesett.

 

2006.08.28 21:00

---

Érdekes volt a tegnapi nap. Nem fogom tudni megmondani mi volt benne olyan különleges, de valahogy végig furcsán éreztem magam. Tudom, ez így egy nyitott gondolatmenet marad, aminek nincs így semmi értelme, de mégis le kell írnom, mert így éreztem. Valahogy más volt tegnap taxizni. Olyan idegen és mégis hozzám tartozott. Egyre több olyan kollégával sikerül beszélnem, akik jól látják a dolgokat, de lépésre senki sem tudja magát rászánni. Zóna taxival kapcsolatban már nem nagyon merek senkivel sem társalogni, mert olyan erősek az ellentétek, hogy képtelenség értelmes keretek között eszmecserét folytatni.

Az utasok is furcsák voltak, olyan idegenek, megfoghatatlanok…amit igazán csak egyszer sajnáltam, amikor egy olyan 25 éves lányt vittem:-)

De a hülyeséget félretéve, már csak a köd, a szemerkélő eső kellett volna tegnapra, hogy a misztikum, a világ kívülről figyeléséhez megfelelő filing meglegyen.


Ma lett a lányom kilenc éves, kicsit talán az ezzel járó nosztalgiázás is hozzájárult a tegnapi hangulatomhoz. Visszaemlékeztem, hogy mi is történt 9 évvel ezelőtt ezen a napon.

Nehezen tudom elfelejteni, hiszen ilyenre az ember mindig is emlékezni fog.

Reggel 6-kor indultam otthonról Szegedre. Akkoriban még „kicsit” jobb munkám is volt és a taxizást 97-ben nem igazán végeztem. Haverral mentünk egy lehetséges üzletet nyélbe ütni. A szülésig még lett volna 18 nap. Reggel kérdeztem a feleségemet, hogy minden rendben van-e, nyugodtan elmehetek mellőle ilyen messzire. Persze, minden rendben – nyugtatott meg.

Épp megérkeztünk Szegedre, amikor is csörgött a telefon, hogy megindult a szülés, pontosabban elfolyt a magzatvíz. Kész, pánik ezerrel. Akkoriban egy kertes családi házban laktunk. Az udvaron kiengedve 2 kan és egy szuka Roti. Igazi vérebek, nem a viccelődős fajtából. Most mit tegyek? Persze megnyugtattam az asszonyt, hogy minden rendben ne idegeskedjen, hiszen nincs semmi baj. Közben a kocsi ajtajába kapaszkodtam, hogy állva tudjak maradni.

Veresen laktunk akkor, és ott volt egy nagyon jó és rendes doki. Fiatal, olyan 35 év körüli.
Hívtam is azonnal és vázoltam neki a helyzetet, ő meg engem nyugtatott meg, hogy nincs semmi baj, ne pánikoljak már ennyire. Na amikor megmondtam neki, hogy a 3 kutya szabadon van engedve, akkor nekem kellett őt nyugtatni, hiszen messze földön tudni lehetett róla, hogy semmitől sem fél, csak a kutyáktól, valami rossz gyermekkori élményből adódóan.


Szóval mindenkinek tele volt a gatyája rendesen. Doki azért kiment és a feleségem kinyitotta neki a távirányítós autóbejárót és ő amilyen közel csak tudott beállt az ajtóba és úgy ugrott be. Én meg elindultam a haverral felfelé Budapestre, a Bakáts téri kórházba. Mit mondjak, szerintem új rekord született, legyen az eddigi bármi is. Nem volt akadály semmi, suhantunk rendesen. Egyszerre érkeztünk a mentővel és megnyugodva láttam, hogy a feleségem nyugodt és boldog. Miután a haverom lábába ismét visszaszállt a vér és a félelme múlt annyira, hogy szóhoz jutott, elköszönt és pár hétig nem is találkoztunk. Mit mondjak, így utólag visszagondolva megértem:-)

Olyan 12óra körül lehetett. Mint kiderült a szülésig még van időnk. Az igazi kínok még hátravoltak. Jó, a feleségem is szenvedett egy kicsit, de hol van az ahhoz, amit én éltem át?!!

Én szerettem volna, ha apás szülés történik. Ő viszont ezt nem akarta. Szerencsére, amikor a finisben volt, akkor már ő kérte, hogy menjek be.

Tudjátok ez több ok miatt is jó volt.

1, 4 nővérke felszabadult, akik addig engem nyugtattak a váróban, hogy semmi baj sem lesz, nyugodjak meg. Rohadt dolog nem a szeretteddel lenni, miközben tudod, hogy ő szenved, és én ezáltal 5 szülő nő szenvedését is produkáltam a hallgatóságnak.

2, Tudtam őt biztatni és nem ért rá magával foglalkozni, mert látta, hogy én nagyon nehezen viselem az ő szenvedését:-)

3, Tudtam mondani a dokinak, hogy mit kell csinálnia. Szerencsére egy elég idős doki volt, aki már hozzászokhatott a „felkészült” apukákhoz és tudta a helyzetet tolerálni.

Paff, megszületett a lányom. Mindenki megkönnyebbült, mert látták, a nehezén túlvagyok.

Húúúúúúú, ez egy baromi nehéz érzés volt. Ott egy icipici élőlény, aki a te gyermeked. Egy törékeny, esetlen kis valaki, akit valami miatt már jobban szeretsz, mint akit 10-20 éve ismersz. Már mindent megtennél érte, már feláldoznád magad, csak neki ne essen baja.

1997. Augusztus 26.-a 19.40 perc….APA LETTEM!!!

Gyorsan pólyába tetettem, mert ajánlgatták, hogy fogjam meg nyugodtan meg ilyenek. Van annak a szerencsétlen kisgyereknek épp elég baja most, nemhogy még az én esetlen tenyeremben egyensúlyozzon. Gondoltam lesz még elég időm szeretgetni. Na itt megint ismét pánikba estem. Lesz elég időm? Hol a gyerekorvos???!!!

Röpke 1 órás előadás után úgy léptem ki a gyermekorvos szobájából, hogy a hallottakból akár vizsgázhattam volna.

Ilyenkor az anyákat kitolják a folyosó egy elszeparált részére 2 óra hosszára, hogy ott pihenjenek. Gondolom azért oda, hogy közel legyenek az orvoshoz, ha valami komplikáció mégis fellép. De szerencsére erre semmi jel nem mutatott és mivel elég bágyadt volt szegénykém, így hagytam pihenni és arrébb a váróban világosítottam fel a leendő sorstársaimat, hogy mire is számítsanak és milyen komplikáció, mivel járhat. Mikor innen távoztam, addigra már vagy egy tucat bepánikolt apajelöltet hagytam magam mögött:-) Hiába na, én rendesen kioktattam őket.

Elérkezett a búcsú pillanata. A lányomra is vetettem egy pillantást és a feleségemtől is elbúcsúztam. Apaként léptem újra ki a világba és könnyedén lépkedtem-szökdeltem a kocsimhoz, boldog voltam…családom lett!!!

 

2006.08.26 17:35

---

Nem tudom, hogy mi van a városban, de nagyon megállt a meló így augusztus végére. Minden cégnél panaszkodnak a fiúk, hogy túl lightosra sikeredett ez a hónap. Egyesek szerint szeptembertől jobban fog menni, de vannak pesszimistábbak is, akik azt vallják, hogy az sem lesz jobb, mert sokan kiköltekeznek a beiskolázások miatt.

Én is frászban vagyok, amikor megérkezik a feleségem az első szülőiről, mert olyan listát ad oda állandóan, hogy ilyenkor eszembe jut az ingyenes oktatásról olvasott nyilatkozatok. Tankönyvek, ilyen ecset-olyan füzet, tornaórára egységes nem kapható felső-cipő és társai. Csoportpénz, osztálypénz előtakarékossági pénz.

Végre sikerült nagyjából belakni az új lakást és kezdünk visszazökkeni a régi kerékvágásba, amit mi sem jelezz most jobban, mint a konyhából beáramló illatok:-) Azért hajnalonként még jelentkeznek zavarok, mert a régi ház előtt szoktam megállni és mikor lezárom a kocsit, akkor jut eszembe, hogy már nem is itt lakunk. Ilyenkor elég hülyén érzem magam:-)

Tegnap hívott a Béla, aki egy taxisofőr és hirtelen nagy sztár lett:-) Na ennek nem igazán örül, de azért jól viseli. Ő az, aki vitte Raikkönent és kért is egy autogramot. A feleségem nagy Kimi rajongó és gondoltam megörökítem neki ezt a pillanatot, ahogy Béla a taxis örül. Úgy látszik ez másnak is bejött, mert most Bélát, a taxist folyamatosan keresik meg különböző médiától, hogy meginterjúvolják. Ígéretet kaptam tőle, hogy ha még egyszer meglát nálam fényképezőgépet, akkor fizikai fenyítésben részesít:-)


Hiába na, a sztárok élete elég nehéz, ez Bélán- a taxison- is meglátszik:-)


2006.08.25 11:35

---

2006-08-15.-e. Ekkor írtam az utolsó bejegyzést. Nem szokásom ennyire elhanyagolni azt, amit szeretek és speciel a blog írással nincs bajom. Oka mégis volt ennek a „hanyagságnak”. Ott volt rögtön a reptér. Olyan szöges ellentétek alakultak ki a kollégák között is, hogy az ember jogosan érezte úgy, hogy jobb ebben a témában rendesen körbejárni minden egyes kérdést. Ezt elképzelni könnyű, de megvalósítani nehéz. Hiszen mind a két oldal idegessé válik, amint az ember nem bólogat azonnal a kapott válasz hallatára, hanem megpróbál más megközelítésből közelíteni Így ezzel a próbálkozással fel is hagytam.

Miközben zajlottak a reptéri események az én életem zajlása sem állt meg. Sőt, kifejezetten felgyorsult. Karcsitól sikerült egy Vectrát bérelnem, de az istenért sem bírtuk munkába fogni az elején. Mindig megadta magát, hol kisebb, hol komolyabb hibával boldogítva minket. Végül azért csak sikerült győznünk felette.

És akkor még nem is beszéltem arról a tényről, hogy nekünk lejárt az albérleti szerződésünk és költözni kellett. Az eddigi főbérlő kislánya elérte azt a kort, amikor elkezdheti az óvodát. Mivel Dorogon laktak és a gyermeküket egy speciális oviba szerették volna íratni, így nem maradt más lehetőségük, mint a beköltözés. Jött a lakáskereséses mizéria. Vannak olyan főbérlők, akik nagyon el vannak szállva maguktól, mind az árat tekintve, mind a feltételekkel kapcsolatban. 50 nm-es lakhandi 70-80 ezer/hó és erre jönne még a nem kevés rezsi. Vagy az ár megfelelő, de egy 60nm-es lakásba nem engednek be, csak egy embert és az is olyan legyen, aki a Magyar átlag felett keres bejelentve vagy 5szörösen.

Ha úgy nagyjából minden rendben is lenne, akkor meg 4 hónap kauciót kérnek és előre félév albérleti díjat. Nem is értem, hogy ezek hol élnek. Manapság nem az megy albérletbe, aki mondjuk egy mamutvállalatnál felsővezető és az úri passziójának hódol. Mind1, ők tudják.

Ekkor engem is meglepve sok apró szerencse összhatásaként sikerült megtalálni azt a lakást, ahonnan ebben a pillanatban is írok. Jó áron, normális nm-ben és az eddigi tapasztalatok alapján egy rendes főbérlővel.

Sikerült elköltöznünk Fox úr segítségével, aki úgy tevékenykedett, mintha legalábbis az ő költözéséről lenne szó. Nem tudunk neki elég hálásak lenni. Aki költözött már az tudja, hogy mit jelent ilyenkor egy igazi segítség. Nem ragozom, örök hála érte!!!

Most voltak itt nemrég a chellotól és bekötötték a netet. Érdekes, de jó volt kikapcsolódni egy kicsit az internet által okozott pörgésből. A telefonokat leszámítva nem is tudtam mi zajlik a világban, a városban, a reptéren. Jó volt kicsit kizökkenni.

DE MÁR ÉPP IDEJE VOLT, HOGY VÉGRE JÖTTEK ÉS BEKÖTÖTTÉK NEKEM EZT ITT:-)

2006.08.24 17:35

---

Urak, itt az ideiglenes búcsú pillanata!

 

Költözünk, mert sajna lejárt a szerződésünk. Már van kecó és Fox nagyon-nagy segítségével 90%-ban már el is költöztünk. Ma még pakolás és holnap lakás átadás. Hogy mikorra kötik be a másikba a netet, nem tudom. Addig is én egy kicsit pihenek, mert az elmúlt 9 hónapban a lap töltötte ki az életem nagyrészét. Így olyan kéréssel fordulok felétek, hogy bármi észrevételel (baleset, sztori stb...) tomajert keressétek meg, vagy írjatok neki a tomajer@hallotaxi.hu e-mail címre.

 

Jövök, nem úsztok meg, de most üdv a csapatnak!!!:-))

 

2006.08.22 14:35

---

Én már nem is tudom, hogy sírjak, vagy röhögjek ezen az egészen. Ott tartottunk, hogy Gázossal hazajöttem a szigetről, ahol elméletileg, mint ellenőr funkcionáltam, de a valóságban inkább, mint szédült gázmérgezett voltam jelen. Miután kicsit kipihentem magam elkezdtem autó után telefonálgatni. Volt is egy lehetőségem, hogy egy hölgy kollégával spanba összeülök, legalábbis Zoli barátommal ezt terveztük, de mint később kiderült (este 7-kor), a hölgy ennek a lehetőségnek finoman szólva nem igazán örült. Lehet, valamit megérzett az én „szerencsémből”, ami mostanában sorsomat formálja.

Most mi legyen? Zolinak eszébe jutott, hogy a testvérének, Karcsinak, van egy B Vectrája letámasztva a szerelőnél, mert olajcserére vár az autó és plusz arra, hogy a klímakompresszor megérkezzen. Sebaj, kicsit izzadunk, de dolgozunk. Menjek ma ki a szerelőhöz, ő is odajön, elhozzuk az autót és elintézünk mindent simán. Vidáman telt az estém, hiszen sínen voltam, és bíztam benne, hogy kivételesen most a vonat sem jön.

Jött!!!

Reggel tomajer szaktárs kirepített a X. kerületbe és sorsomra hagyott. Jött is a Karcsi korrekten a megbeszélt időben és hozta magával édesapját is, akiben egy kedves idős urat ismertem meg. Míg a Karcsi intézte a dolgait, addig édesapja elmondta nekem mire is számíthatok, ami ellen nem találtam kifogást. Majd elmentünk hozzájuk, ahol a régi matricáitól megszabadították az autót és nekifutottunk a papírmunkáknak. Az órát is át kell állítatni a Főtaxis tarifára. Már épp kezdtem izgulni, hogy péntek lévén kifutunk az időből, de telefonhívásunkra Révi Zoli biztosított arról, hogy menjek be és elintézzük a dolgokat.

Miután az Ördögnél végeztünk a tarifaállítással Karcsiék utamra engedtek, sok sikert kívánva, de arra még megkértek, hogy a központ felé menet, ugorjak be a szerelőhöz és vigyem vissza neki az egyik slusszkulcsot, mert más autóét is odaadták reggel a nagy sietségben. Persze, hogyne mennék, hiszen rendesen hálás voltam nekik, amiért megpróbálnak mindent elkövetni, hogy ma már dolgozhassak.

Útközben még megálltam egy kúton, vettem üdítőt, meg cigit (ja megint szívom, mert szívok…) és beállítottam a tükröket, az ülést és elégedetten ültem be az új szerzeményembe.

Már majdnem a szerelőnél voltam, amikor hirtelen a szemem a vízhőfokmérő visszajelzőre tévedt. 110 fokot mutatott. Gyanús lett. Gyorsan elkezdtem agyalni, hogy Betyár mit is mondott erről? Ha benzines, akkor 100, ha dízel, akkor 110 az üzemi hőmérséklete. Na de ez egy benzines autó, akkor most mi van? Az lehetetlen, hogy ez is 8km alatt bekrepáljon! Ennyire nem lehetek szerencsétlen.

Az voltam!!!

Épp beértem a szerelőhöz, amikorra is már a 120 fokot célozta meg a hőmérséklet. Kérdeztem élből a szerelőt, hogy ez normális-e? Nem volt az. A hibát hamar felfedeztük. Beállt a hűtőventillátor motor.

Hogy ekkor milyen gondolatokat fogalmaztam meg félhangosan, 150-160 mondatba összesűrítve, érintve a taxisok védőszentjének tevékenységét, aki érzésem szerint velem kapcsolatban igen hiányosan adja elő magát, azt most ide nem írnám le, mert a sokat tapasztalt taxisok is belepirulnának.

Ott álltam a szerelő udvarában, és nem éreztem igazán nagy reményt az elkövetkező napokra nézve. Na de Karcsi sem egy olyan gyerek, akit ilyen egyszerű probléma el tud téríteni a tervétől és már adta is az utasítást a szerelőnek, hogy 2 óra múlva miként lehet az autó üzemképes állapotban. Addig én menjek be a Révi Zolihoz (aki lassan a nevére is vehetne, mert annyit segít) és intézzük el a papírokkal kapcsolatos ügyintézést. Mire végzek már kész is az autó. Újabb reményekkel tele hívtam egy taxit, és már robogtam is be a központba, miközben arra gondoltam, hogy mégis csak van isten.


NINCS!!!

Beérve a központba rémülten vettem észre, hogy nincs meg a forgalmi és a kis szatyromon, amiben az URH-t és az összes papírt beszórtam a szerviznél, egy tetemes méretű lyuk tátong.
Szent ég, elhagytam a forgalmit. Pánikhangulatban hívtam a Karcsit, hogy egy lehetőség van, a kocsiban maradt a kesztyűtartóban. Mint a végén kiderült ez valóban így is volt. Legalább ezt megúsztam. Közben a Zoli elkezdte a papírmunkát és kérdezte hol az autó. Mondtam hogy a szerelőnél, mert útközben kicsit elromlott. Láttam szegényen, hogy nagyon akar segíteni, de vannak szabályok, amiket nem léphet át. Ilyen például az, ha az autó törött. Kérdezte, hogy nem sérült-e az autó.

Nem szokásom hazudni, mert úgyis bebukok (ez tapasztalat) és jobb vállalni a tényeket, mert az még mindig egyenesebb és korrektebb, mint elferdíteni a valóságot. Így amikor rákérdezett, hogy van-e sérülés az autón, én őszintén megmondtam, hogy az eleje olyan, mintha kicsit nekimentek volna valaminek, de ez szerdára korrigálva lesz. Akkor stop. Nagyon sajnálja, de ennyi, nincs tovább. Hiszen még megnézni sem tudja, mivel épp most élesztik újra az autót.


Megértettem, és el is fogadtam. Megadtam magam a sorsnak. Szerdánál előbb nem fogok tudni dolgozni. Ott ültem a széken, és baromi szerencsétlennek éreztem magam. Mondjuk a valóság is ezt mutatta.

Ekkor hirtelen egy újabb mentőöv jutott az eszembe.


JWT!!!

JWT már többször felajánlotta, hogy nyugodtan üljek át hozzá spanba, amikor ő nem dolgozik. Gyorsan telefonáltam is neki, hogy közöljem vele az örömhírt: SPANOK LESZÜNK!!!

Csapás-csapás hátán!

JWT ki volt kapcsolva, így nem tudtam vele kommunikálni. Azért Zolinak felvetettem a következő haditervem.

Y terv!

JWT mellé ülök dolgozni, amíg szerdán elkészül a Vectra.
Szerintem Zoli már abba is belement volna, hogy riksával dolgozzak, csak már menjek, nehogy ő rá is ráragadjon az én „szerencsémből” valami:-)

Innen már ment minden simán. Hívtam egy kollégát (aki nagyon rendes volt és baráti áron hazahozott Újpestre). Közben próbáltam hívni JWT-t, de nincs bekapcsolva, így a kérdés még nyitott, de legalább a remény megvan.

Egyet azért meg kell jegyeznem a mai nappal kapcsolatban!

Az aljas tomajer úgy röhögött, amikor én felhívtam kétségbeesve, hogy beállt a Vectra ventillátora, hogy nem bírt megszólalni, így le is tettem a telefont! Minek az embernek ellenség, ha vannak barátai?:-)

JWT, ha olvasol, akkor hívj fel, van egy jó hírem:-)))))


2006.08.11 14:35

---

Na, ez a 24 óra is elmúlt, és a vállamat súlyosabb teher terheli, mint egy nappal ezelőtt. Próbáltam erre valami bölcs mondást találni, de a kedvenc forrásaim között nem találtam megfelelőt. Engedjétek meg, hogy én magam próbáljak egy bölcselettel élni, ha nem túl merész ötlet ez tőlem.

AMIKOR MÁR AZT HISZED VÉGE, AMIKOR ÚGY ÉRZED, MÁR NEM BÍRSZ TÖBB TERHET ELVISELNI, AKKOR A SORS MÉG EGY LAPÁTTAL RÁTESZ, DE AZ EMBER EGY ERŐS LÉNY, ÉS MÉG EZZEL A TEHERREL IS VÍGAN ÉL.

Hát ez elég kis esetlennek tűnik, de mindegy, ez legalább az enyém.
Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy ma végre megint lesz alattam autó és tudok dolgozni. A 098-as Péter kolléga megígérte, hogy segít intézni a dolgokat bent a központban is, és drukkol nekem, hogy ne legyen az autóval gond.

Előtte még meg kellett várnom a számítógép szerelőt, mert egy jópofa gyerek, miután a Media Playerhez kértem új codekeket átküldött nekem egy zippelt fájl, amit én jóhiszeműen futtatni is kezdtem. Hiba volt, nagy hiba. Mondhatni, amatőr hiba. Ennyi vírus, és ilyen kemény eddig még nem volt nekem. A gépem azt mondta: kakukk

Nem maradt más hátra, mint hívni Gábor haverom, akit én csak Dr. Procinak hívok. Egy igen türelmes srác, és tényleg nagyon rendes. Már itt kezdődött minden, ami a mai napomat meghatározta.

Gondolom azzal mindenki egyetért, hogy rosszindulatú, jellemtelen emberekkel megküzdeni, ilyen viselkedést tapasztalni, nagyon nehéz, és ezeket feldolgozni sem könnyű. Nekem ma sikerült megtapasztalnom az ellenkezőjét is!

Elég furcsán fog hangzani, de ez az oldal sem könnyű, mert felelőséggel jár és az ember akaratlanul is, de meg szeretne felelni.. Viszont sokkal kellemesebb. Ma, akivel csak találkoztam, mind rendes volt velem, sőt, a végére már rendesen kellemetlenül is éreztem magam, mert zavarba hozott, hogy ilyet tapasztalok.

Hogy miről is beszélek. Kijött a Gabi, az egész gépemet újratelepítette, plusz betett nekem egy 256 Mb Ram-ot. Mindezt 5000 forintért, ami valljuk meg, szinte ingyen volt. Házhoz jött, alkatrészt adott, plusz 3 órájába telt.

Teljesen jó hangulatban indultam meg a Főtaxi Kerepesi úti székházába. Itt várt már a Peti és javában intézte az ügyem. Ez is jó volt, mert nem a szokásos old meg magad stílussal találkoztam.

Az első igazi meglepetést a Révi Zoli okozta bent. Jött velem szemben a folyosón és én már messziről jeleztem neki, hogy a legmélyebb tiszteletem részére. Üdvözölt ő is és egy elmaradt restanciámra figyelmeztetett. Én sajnálattal közöltem vele, hogy az elmúlt 1 hónap eseményei kicsit bezavartak az elképzeléseimbe. Vagyis eddig a szokásos menet, ami nem idegen tőlem. De itt hangnemet váltott és attól függetlenül, hogy négyszemközt voltunk, egy kicsit bizalmasabb hangerővel folytatta.

„Minden rosszért, ami téged körülvesz, Te magad vagy a hibás”

Hoppá!

Villámcsapásként ért a mondata, mondhatni letaglózott. Na nem azért, mert én ezzel nem vagyok tisztában, még azt is megkockáztatom, hogy az okokat is tudom, de volt valami … hogy is fogalmazzak, hogy érthető legyek …? … valami plusz, valami … na igen, én sem tudok minden érzést visszaadni, főleg azt, ami megfoghatatlan. Inkább a jóleső érzést erősíteném hatványozottan fel. Egy biztos, más szemmel néztem ezután a Zolira. Igen, mondhatom, hogy tisztelet ébredt bennem iránta. Nem kis céltábla ezt a mai, tudatlan, rideg, mondjuk ki őszintén, sz@r, jellemtelen világban leírni, hiszen az, hogy az emberek érzéseit nagyközönség előtt tálalják nem megszokott, főleg nem a mi szakmánkban. De ha már a jót is tagadni kell, akkor jobb felkötni magunkat az első fára, mert akkor nem érdemes már ebben a világban élni. Én így gondolom.

199-es Peti is halál rendes és megértő volt velem. Már kezdtem magam kínosan érezni, mert attól féltem valamiről nem tudok, és ez nem is szimpátia, hanem részvét. Mint a halálraítélt utolsó napja. Minden úgy teljesül, ahogy ő szeretné.

Hamar végeztem a központban és Péter, a Ford gazdája, mindent a lelkemre kötött, mindenről felvilágosított és olyan érzéssel engedett el, mintha minimum csatába indulnék. Ekkor még nem tudtam, hogy ez részben igazzá is válik.

Hazafelé már valami furcsa volt nekem, de nem igazán tudtam mi is az. Szépen leállítottam az autót és eldöntöttem, a mosóban kezdem az estém. Este - miután magamhoz tértem pár órás alvásomból -, bekapcsoltam a telefonom. Több nem fogadott hívás is villogott, ami részben olyan kollégáktól érkezett, akik „csak” azután érdeklődtek, hogy mi van velem. Van-e már autóm stb…stb..stb…

Jólesett, hiszen sajnos az a tapasztalatom, hogy csak az számít taxisnak, aki az utcán van. Elég rideg és közömbös világot élünk.

Nem telt el 10 perc és Zoli barátom hívott, hogy na mi a helyzet autó ügyben? Elmondtam neki őszintén, hogy hol tartok és hogy mi eddig a helyzet. Ő biztosított engem arról, hogy csak szóljak neki, és ha tud, segít.

Totál jókedvvel futottam neki az estének, hiszen ennyi emberséggel rég nem találkoztam. A mosóban sem kellett unatkoznom, mert a spanolásból hazafelé tomajer a mosónál tetette ki magát és végig ott volt velem, és jókat dumáztunk. Arról beszélgettünk, hogy milyen messzinek tűnik már az, amikor elkezdtük ezt a lapot szerkeszteni, és hol is tartunk most. Beszélgettünk a felelősségről, ami ezzel jár, és az előttünk álló tervek megvalósításáról, ami szintén nem kevés energiát igényel. Abban megegyeztünk, hogy nagyon hiányzik Betyár jelenléte, mert már úgy megszoktuk, hogy minden nap valami miatt le lettünk szúrva. Ő nagyon igényes mindenre és a mi kreatív megoldásainkon néha nagyon ki tud akadni, ami részben szórakoztató, részben motivál minket arra, hogy mindig magasabb nívót tartsunk szem előtt.

Miután a mosatással végeztem, hazadobtam tomajert és belevetettem magam a munkába. Pontosabban csak vetettem volna. Meg mertem volna esküdni, hogy gáz szagot érzek a kocsiban. Sokáig nem maradt rejtély a dolog, mivel amikor beálltam a benzinkútra a kutas azonnal ezzel kezdte:

- Gázzal megy?
- Igen, miért kérded?
- Baromira érezni.

Na szép, büdös az autó. Ez a halálom, főleg amióta a Tüzes a savas mutatvány után ebben a betegségben szenvedett 2 hónapig. Innentől kezdve ezt figyeltem és éreztem is rendesen. Igaz, próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy tuti már csak bebeszélem magamnak, de az első utasom is azonnal megjegyezte: Gáz szag van.

Ciki.

Majd jött a következő utas – egy igényes kiscsaj – aki a kocsiból félig kilógva utazott végig. Ez meggyőzött: Itt gáz van, mert gáz van.

Elég volt, elfáradtam, bevallom őszintén, elég.
4 éve küzdök, rosszabbnál, rosszabb autókkal. Szállítom úgy az utasokat, hogy néha én félek magam mellett, az autók műszaki állapota miatt. Csúszkázok nem megfelelő gumikkal télen, gázzal és savval küzdök nyáron.

Elég volt.

Hívtam Zolit, hogy ennyi, most kell a segítség, mert elegem van. Nagyon rendes volt. Azonnal hajlandó volt velem találkozni és több mint egy órát beszélgettünk. Több lehetőséget is megvitattunk, majd abban maradtunk, hogy ma délben hív, hogy mit sikerült neki kiokoskodnia. Közben még 2 sajtburgerre is meghívott, amit remélem majd a végítélet napján egy nagy piros ponttal fognak neki megjutalmazni, hiszen a nagy izgalomban enni előtte el is felejtettem.

Nagyon várom mit fog mondani ma.

Még este hívott a húszas Tibi, hogy ellenőrködnöm kell menni a szigetre a Dokkoló hajóhoz.
Én nem tudom, de olyan szinten lettem rosszul a gázszagtól, hogy totál összekevertem a Dokkal. Na ez most igen érdekes tévedés volt, mert a Dokkoló a sziget elején van, viszont a Dokk a sziget másik oldalán, ami most elég nehezen megközelíthető, mivel tombol a sziget fesztivál.

Viszont lehetetlent nem nagyon ismerek, meg aztán már nagyon ki akartam szállni a friss levegőre, így igen ingerülten fogadtam a hírt, hogy a biztonságiak, meg a rendőrök nem akarnak engem oda átengedni. Közel 5 ellenőrző ponton kellett áthaladnom, és mindegyiknél megküzdenem a továbbhaladásért.

Elég nagy harc árán ez sikerült is, majd a teljesen kihalt, üres Dokkhoz megérkezve csak bámultam a semmit. Ekkor ugrott be, hogy a Tibi a Dokkolót mondta. Na vissza. Ez sem volt könnyebb dolog, de már nem ellenkeztek velem annyira, hiszen azt be kellett látniuk, hogy egy hétig, míg a sziget fesztivál tart, nem maradhatok ott.

Mikorra végre megtaláltam a Radics Pityut, akit váltanom kellett, már olyan szinten szédelegtem és fájt a fejem, hogy egy pillanatra felmerült bennem, hogy mentőt kell hívni, annyira nem voltam toppon.

De szerencsére a friss levegő jót tett. Igaz, minden arra járó szerencsétlen kollégát azzal fárasztottam, hogy szagolja meg, ők éreznek-e gáz szagot. Majd, nem győztek prüszkölni a beszívott gáztól:-)

Elég nehezen tudtam magam rávenni a szolgálat után, hogy beüljek a kocsiba, és hazajöjjek vele, de nagy nehezen megtettem. Most itt áll a Tüzes mellett a Gázos. A Tüzes meg a Gázos.
Kicsit besokalltam…ez van…


2006.08.10 07:50

---

A tegnapi nap, a pihenés jegyében telt. Igaz, éjszaka nem sokat aludtam, de mivel az orvosilag is ajánlott időpontban pont aludtam (hajnali 3), így annál pihentetőbb volt. Lényegében a semmittevés dominálta a napom. Úgy délután felé leugrottam a Tüzeshez, mert a kesztyűtartóban felejtettem valamit. Visszafelé megálltam, és megnéztem, hogy a postás hozott-e valamit. Amióta szerelmes levelet és pénzküldeményt nem hoz, azóta nem nagyon kedvelem ezt a szolgáltatást, mert ez mindig kiadással jár. Csekkek és társai.

Na ez a nap kivétel volt, hiszen egy kedves meglepetés fogadott. A Budapest taxi törzsutasává léptetett elő. Igaz, ez valahol jogos is, hiszen mostanában utaztam velük egy párszor.

2db-ból áll ez a kártya, gondolom biztosra szerettek volna menni. Az egyik kártyán egy naptár van, hogy ezzel is kedveskedjenek nekem. Alul egy e-mail cím található, ahol információt lehet kérni, plusz egy telefonszám, ha valaki rendelni szeretne taxit.

Ha megfordítom, akkor egy ízléses dizájn üti meg a szemem, úgy jó ránézni. Itt sok információ van. „csak” 170 Ft/km, a csak szóval tudatosítva, hogy ez nagyon kedvező ár. Majd a reptéri transzferek, ami a fapadostaxi (Zóna) árai felett vannak jóval. Az apró betűs részben, azért jelezve van, hogy a külső kerületekből azért „borsosabb” áron lehet kijutni a reptérre, hogy a kedves utas elutazhasson mondjuk nyaralni. Na meg persze a lényeg, a telefonszám ismét.

A másik kártya egy törzsutas tarifára jogosító TAXI CARD. Mind a két oldalon ezt próbálja a kedves leendő utas agyába égetni: Ő egy kedvezmények igénybevételére feljogosító kártyát tart épp a kezében.

Még egy érdekes szösszenet ezzel kapcsolatban. Ahogy ez lenni szokott egy 10 emeletes panelházban, egy „szomszédom” is pont akkor kutatta ki a postaládája tartalmát. Nézegette a kártyát, majd amikor észrevette, hogy nézem őt, megjegyezte.

- Na végre, legalább most már tudok egy taxi telefonszámot.

No Comment


2006.08.09 08:50

---

Csütörtökön írtam utoljára. Azóta fenekestől felborult az életem:-( Kezdeném azzal, hogy péntek reggel elmentem időpontot kérni a Tüzes vizsgájára, mert 5.-én lejárt a műszakija és így meghosszabbíthattam még hétfő este hatig. Utána szépen borult minden. A lényeg az ( a publikus része), hogy a Tüzest jelenleg nem tudom levizsgáztatni.

Nem maradt más megoldás, mint kidolgozni a B tervet, más autó után kell néznem, és így a szakma már megint kevesebb lesz egy legendával. Felhívtam Zoli haveromat, hogy tudna-e ajánlani valami megoldást. Ő megígérte, hogy visszajelez. Sajnos ez elmaradt (gondolom neki is Forma1 meg minden), így C tervet kellett készítenem. Szerencsémre(?) Krisztiánnal összefutottam a Riónál és ő mondta, hogy leszáll az épp általa bérelt Ford Mondeóról és szerinte, azt bérelhetném. Fel is vettem a kapcsolatot a tulajjal, aki egy normális srác benyomását keltette bennem. Megegyeztünk és hétfő hajnalban Krisztián át is adta az autót.

Én hazavittem őt Újpestről a Havannára, majd hazafelé elkezdtem ismerkedni az új szerzeménnyel.
Nem mai darab, de gázos és ez nekem sokat jelentene anyagilag. Szépen fel van szerelve minden ketyerével, ami szintén sokat dob a latba nálam. Már kezdtem kényelmesnek érezni a könyöktámaszt is és a közel 40 percig állítgatott ülést (elektromos), amikor arra figyeltem fel, hogy a visszapillantó tükörben nagy füstöt látok. Még csodálkoztam is, hiszen ez eddig fel sem tűnt, na meg ez inkább a dízel autókra jellemző. Sebaj – gondoltam – majd beállíttatom. De amikor egy piros lámpánál megálltam és a füstöt most előröl láttam feltörni, már éreztem, hogy itt baj van. Már megint!!! Hogy nekem ezzel mennyire tele a hócipőm, azt el sem hiszitek.

Gyorsan félreálltam és felnyitottam a motorháztetőt. Hát valahonnan hátulról középen dőlt a gőz-füst. Ilyen nincs. Vártam egy ideig, majd kímélő üzemmódban a 100 méterre lévő benzinkúthoz csorogtam. Vettem 2 liter desztillált vizet, amit bele is öntöttem. Na az úgy folyt ki belőle középen alul, mintha ez lenne a dolga. Mint a vízesés.

Ott álltam a kút közepén és hírtelen nem is tudtam mire gondolni. Legszívesebben visszapörgettem volna az időt, és amikor az újraélésnél ahhoz a részhez értem volna, hogy na akkor elmegyek taxisnak…na akkor, futottam volna fejjel a falnak, hogy még a gondolatot is kiöljem magamból.

Kicsit vártam, majd a Puskás stadion bejáratától nem messze tettem le az autót. A forgalmit magamhoz vettem, szépen bezártam és rendeltem egy taxit. Ez egy külön sztori lenne, de nem lövöm most itt el, mert ebből később cikket készítek, de annyit elárulhatok, hogy nagyon felvitte a pumpám a telefonos kisasszony. Szerencsére pont arra jött tomajer spanja és őt leintve jutottam haza.

Vártam, míg a nappalosoknak is reggel lesz és akkor hívtam az autó tulajdonosát, hogy mi is a szitu. Nagyon rendes volt a srác, és nem ő tehet arról, hogy engem mostanában csapás-csapás hátán ér.

Cigi és a Kaja!

Amikor megtudtam, hogy mi is a helyzet a Tüzessel, akkor elmentem és vettem egy doboz cigit, majd itthon belakmároztam. Na csesszétek meg, ezt már nem veszitek el tőlem- felkiáltással.

Szívtam rendesen a cigit az elmúlt pár napban, és szerintem a kajában is új egyéni csúcsom született. Ma viszont leültem és elbeszélgettem magammal. Ez pajtás nem segít, ezzel csak rontasz magadon. Le kell állni és kész. Most ismét egy éjfél után vagyok és ismét letettem a cigit és a táplálkozásban is megpróbálok a normális felé orientálódni.

Kocsi:

A Fordos srác megígérte, hogy elviszi szervizbe és megcsináltatja. Este hív, ezzel váltunk el. Este van, nem hívott.

Reggel ért egy meglepetés, mert hívott a Zoli, hogy akkor szükségem lenne-e egy autóra, egy 40 ezer kilométert futott Oktáviára? Persze, hiszen az csak nem múlik ki 1 nap alatt. Oké, este hívlak. Este van, nem hívott. Most itt tartok.

Nem vagyok boldog, de úgy vagyok vele, hogy minden pofon, amit az ember kap, és nem hal bele, az csak megerősíti, a hasznára lehet. Háááát, én lassan marha erős leszek, mert ami pofont itt az elmúlt pár évben kaptam, azt egy rossz(!) ökölvívó sem vállalná be.



Formula 1

Azt tapasztaltam, hogy sok taxisnak ez a pár nap nem jött be. A mi cégünknél nem volt rossz, mert a Rió és sziget is döngött, így aki csak egy kicsit is szerencsésebb volt, az elégedetten zárta a hetet.


Azt hittem hosszabb lesz ennek a négy napnak a leírása, vagyis terjedelmesebb, de nem így lett. Viszont a lényeg itt van. Tüzes szabin, a dublőr autókról semmi hír, én itthon, és amerre járok szép viharfelhők.

Egyszóval, egy igazi taxisélet közepébe csöppentem. Egyik kollégám mondta pár hete (rendesen ki is akasztott):

Tudod Csogu milyen könnyű lenne? Padlót nyomsz, felkapcsolsz 5-ösbe és neki az oszlopnak, amikor a fordulatszám eléri a 6 ezret.

Jahh, könnyű annak, akinek nem robban le közbe az autója…

:-)))


2006.08.08 00:50

---

Írni kell. Ha tele vagyok gondolattal, akkor vagy kibeszélem, vagy kiírom magamból. Most írok, hiszen ennek van ideje.

Mi is történt az elmúlt 24 órában? Hú, sok minden. Már reggel arra keltem, hogy cseng a telefon és örömmel közölték, hogy a Népszabadságban meg vagyunk nevesítve.

A fáradtságtól nem igazán tudtam reagálni erre a hírre, de amint később ismét felébredtem azonnal felmentem az internetre és néztem, hogy miről is van szó.

Álszent dolog lenne, ha azt mondanám, hogy nem örülök. Persze hogy örülök, hiszen minden apró sikernek az ember örül, ami a munkájának gyümölcse. Nem akarlak vele benneteket fárasztani, de higgyétek el, nem kevés melóról van szó. Tomajerrel speciel nem indult zökkenőmentesen a barátságunk, sőt, bátran kijelenthetem, hogy egy kanál vízben simán megfojtottuk volna egymást.


Mégis, ez a lap olyan szoros barátságot kezd kialakítani köztünk, amit csak az érezhet, aki már alkotott valamit, és azt a kezdetektől együtt tette egy másik emberrel. Betyár egy másik eset, hiszen őt az ismeretségünk legelejétől elismerem, észrevételeit többségében elfogadom, hiszen ő megfontoltan tesz kijelentéseket.

Nem ismerek olyan embert, akinek az elismerés, a dicsérő szavak, ha azok őszinték és nem áll mögöttük érdek, ne esne jól. Én sem vagyok ezzel másként, és ha ez mellett még egy szimpatikus ideológia is van, akkor kifejezetten örömmel tölt el.

Az este folyamán azt az elismerést kaptuk, hogy igen, mi megcsináltuk, mi létrehoztunk egy olyan fórumot, ahol a taxis őszintén elmondhatja a véleményét, ahol megvitathatja aggályait.

Vagyis a tegnapi nap őrület volt a lap terén. Jöttek az információk, a telefonban folyamatosan ment az egyeztetés, egyszóval, zajlott az élet.

Este nyolc felé kezdtem leengedni és készülni az esti melóra. Ekkor megcsörrent a telefon, és közölték velem, hogy ma estétől a Riónál leszek ellenőr.

Puff a kirakat. Bedobtak a mélyvízbe, ez volt az első gondolatom. Pánikba nem estem, de beindultam rendesen. Gyorsba felhívtam ezzel a hírrel kapcsolatban 1-2 olyan személyt, akiknek a véleménye mindig segít a helyes döntésben.

Nem biztattak, inkább aggodalmukat fejezték ki.

Igazából fogalmam sem volt, hogy milyen irányból közelítsem meg a kérdést. Amint azt itt a lapon tapasztaltam és kint a helyszínen, a csapat 2 részre osztódott.

1, Taxisok
2, Ellenőrök

Ez sehogy sem jó, hiszen egy csapatban játszunk, és az érdekünknek is egy kell hogy legyen: Balhé nélkül pénzt keresni.

Ismerem a fiúkat a Riónál, nem elveszett gyerekek. Mindenkinek helyén az esze, és így nem is igazán értettem a kialakult helyzetet.
Nem kell az ő kezüket fogni, nem kell őket irányítani, nem kell mögöttük állni.
Hiszem, és vallom, hogy jól akkor működik egy kontrol, ha az szinte észrevétlen, ha az a háttérből is irányítani képes a dolgokat.

Ebből a két dologból indultam ki.

1, Értelmes, felnőtt emberekkel van dolgom
2, Segíteni kell a munkát, nem gátolni.

Így is tettem. Megérkezésem után felmértem a terepet, az ott lévő kollégákat. Rövid beszélgetés után feltérképeztem, hogy ki az, aki a rendre vágyik és ki az, aki lazában veszi a jelenlétemet, és a rám bízott feladatot.

Elég jó arány mutatkozott. Úgy érzem, 3-4 problémás ember van, és azok közül is szerintem eggyel fog igazából konfliktus kialakulni. Pontosabban erre van esély, de ezt jó lenne megelőzni, hiszen akkor végzem jól a feladatom.

Ettől függetlenül totál rendben zajlott le az első nap. Sőt, szinte már várom az estét, mert ismét olyan közegbe kerültem, ahol lehet a kollégákkal beszélgetni, ahol nem görcsös az ember, adhatja nyugodtan önmagát, hiszen őket ismerem.

Most elolvastam, amit eddig írtam és majdnem töröltem az egészet. Túl nyálasra, érzelgősre sikeredett. De mégsem törlöm, hiszen ez vagyok most én. Felszabadult és tele jóérzéssel. Ez így őszinte, és számomra ez a lényeg, a megítélésem tőletek ne egy megjátszás eredménye legyen, hanem tényleg engem lássatok, a csogut, aki tud dühöngeni, akiben lehet barátot és ellenséget is megismerni. Hiszen így van ennek az egésznek értelme.

Mert épp ez az én nagy bajom. Nem ismerjük egymást, és pont ez miatt tudunk olykor ártani egymásnak. Ezért ütheti fel a fejét egyre ijesztőbb méretekben az a jelenség, hogy a kolléga segélykérésére nem indulnak meg az autók. Pedig néha nagy szüksége lehet erre mindenkinek.

A veszély ott leselkedik ránk minden egyes fuvarnál. Most lehet azt gondolja valaki, hogy ó, ezek nagy szavak. Lehet, de akkor emlékeztetném őt arra, hogy az elmúlt 1 évben 4 kollégát gyilkoltak meg.

4 apa, férj, reggel nem érkezett haza a szerettei körébe. Hiába várta haza őt a felesége, hiába kereste reggel a gyermeke az aput. Az aput, aki nélkül nincs reggel, hiszen ő az, aki kissé vörös szemmel, fáradtan, de hazaérkezik. Akivel kezdődik és végződik a nap. És sosem jön többé haza, mert egy elvetemült ember elvette tőle azt, amit senki sem adhat vissza, mégpedig az életét.

Amikor én ilyen veszélyt érzek, akkor felkészülök a támadásra. A hanyag ülést felváltja egy megfeszült egyenes gerinc, a laza kéz, ami lezseren fogja a kormányt, felkészül a védekezésre és egyben a támadásra. Mert egykönnyen nem adom, nem is adhatom, hiszen egy van csak belőle. Anyám adta és isten veheti el, senki másnak erre joga nincs.

Ma reggel is ez történt.
Már amikor beszállt a srác, akkor nem tetszett benne valami. Nem éreztem rajta, hogy utas. Ő valami más. Érdekes ez az érzés, és ezt csak az értheti, aki már érzett hasonlót. Amikor az úti célját sem tudta pontosan megadni, akkor már tudtam, itt gáz van. Campónától kicsit kijjebb, úgy 500-1000 méterre, ezt adta meg célul.

Egész úton ideges volt, valami rossz érzés terjengett a levegőben. A Campónát már bőven elhagytuk és a főútról is letértünk. Egy fákkal szegélyezett úton haladtunk és az emberem egyre feszültebb lett. Elénk kikanyarodott egy áruszállító és én nem mutattam hajlandóságot arra, hogy kielőzöm. Már vagy 2 kilométerre is elhagytuk a Campónát. Letérő sehol és én is hallgattam. A srác érezte, valaminek történnie kell, mert megérezhettem valamit. Ha tudta volna, hogy már az első méternél éreztem, hogy valami gáz van.

Én nyugodt voltam, hiszen éreztem, hogy megsemmisítő erővel fogok lecsapni rá, esélye sem lesz.

Csak haladtunk, lépnie kellett. Előttünk egy áruszállító, kint világos, ébred a város.

- Főnök – szólalt meg végre.
- Mondjad, mi a baj? – csengett a hangom számomra is idegenül.
- Nincs pénzem.
- Hová szeretnél eljutni?
- A Campónához.

Nem szóltam semmit, megfordultam és a Campónát céloztam meg. A Shell kútnál fékeztem, de addig egy szót sem szóltunk. Éreztem, hogy amikor szó nélkül megfordultam akkor megnyugodott, így én is kiengedtem egy kicsit. Itt már nem lesz baj. Hiszen olyan arcot vágott, mint egy kisdiák, aki lebukik a tanár előtt, amikor dolgozat írás közben puskázik.

- Itt jó lesz?
- Persze.
- Viszlát.
- Ne haragudj, nem szoktam – kezdett magyarázkodni, de félbeszakítottam.
- Nem szeretnélek meghallgatni, nem érdekel az életed, a sorsod, ami erre kényszeríttet. Viszlát.
- Viszlát – mondta ő is és közben kiszállt.

Láttam rajta, hogy fáj neki, hogy nem adhat magyarázatot a tettére. Megszégyenült, de talán azt nem is tudja, hogy ez az ő szerencséje. Hiszen aki szégyent érez, az még menthető.

2006.08.03 07:45

---

Tegnap reggel a napot a szerelőnél kezdtem, mert fellépett egy olyan gyanú, hogy a Tüzes hengerfejes. Szerencsére vaklárma volt, mivel „csak” a kiegyenlítő tartály adta meg magát egy kicsit. A szerelő viszont ebbe nem nyugodott bele és tovább keresgélt hiba után.

Na a Tüzesnél ez egy biztos befektetés, mert mint kiderült nem ment egyáltalán a hűtőventillátor. Ez elég komoly hibának tűnt és hirtelen kellett orvosolni. Más megoldás nem maradt, mint egy Honda Civikből kioperálni egy működő motort és azt oda barkácsolni az én ventillátoromra. Meglepő hogy milyen kreatívak tudnak lenni az autószerelők, ha szorul beléjük egy nagy adag empátia. Örök hálám, és ha időm engedi készítek velük egy riportot, mert érdemes a figyelmetekbe ajánlanom ezt a párost, hiszen ŐK igazán tudják, hogy mik az elvárásai egy taxisnak.

Olcsón és azonnal:-)

Délután jött a lehűlés!
Épp időben ugrottam be az autóba és így még megúsztam, hogy ronggyá ázzak. Amint bekapcsoltam az URH-t már fel is kaptam egy címet.
Ilyen viharos esőben egyszer volt részem eddigi életem alatt, de az autópályán kapott el Salzburg közelében. Most volt olyan pillanat, amikor azt hittem feladom, mert nem látok semmit. A kocsik sorban álltak le a külső sávban, de én csak araszolgattam a cím felé.

Ahogy ezzel a fuvarral végeztem, már menekülőre is fogtam haza. Értelmetlen ilyen időben próbálkozni, nem éri meg. Mindenhol kidőlt fák, elakadt autók, voltak, akik még most is képesek voltak gyorsan menni, aminek az lett a vége, hogy úgy álltak bele a másik autóba, mint a jancsiszög.

Nagy nehezen hazaérkeztem és a családdal az erkélyről csodáltuk a nem mindennapi vihart.
Már elmúlt este 10, amikor is újra kimerészkedtem. Újpestről még mindig nem volt egyszerű kijutni, hiszen egyes helyeken még mindig 50-60 cm-es víz zárta el az utat.

Cigaretta:
Szerintem egy szülőnek mindent el kell követnie, hogy a gyereke ne szokjon rá. Tegnap a szerelőnél elszívtam 2 száll cigit (az övéből), mert idegileg rendesen hazavág különben is ennek mellőzése, de a bizonytalanság még fokozza is ezt.

Kaja:
Persze ilyenkor sorba hívogatnak meg a kollégák kajálni:-) Szerintem direkt csinálják:)
Carlo is hívott a Maxiba és Szasza is a Bajcsyn cukkolt azzal, hogy ő most volt kajálni és a Maxi puszil. Nem baj, addig sem a városban sarcolta a szegény gyanútlan lakosságot.

Éjszaka még a 40-es Gyurival is találkoztam, aki szépen megcsodálta a szerelők tegnapi alakítását és csendben megjegyezte, hogy rendesen rajtam a rontás:-)

Ez van. Nem baj, mert ahogy mondani szokás: Lesz ez még így sem!


2006.08.02 11:55

---

Nem volt egyszerű 24 óra, ami mögöttem van. Hogy az emberből milyen szinten csinálnak emésztőgödröt, arra csak akkor ébred rá az ember, amikor normálisan szeretne élni. Van, aki vödör számra issza a kávét, van, aki a vizet elfelejtve szinte csak cukros üdítőkön él, és akkor még a cigarettáról nem is ejtettünk egy szót sem.


















Arról nem is beszélve, hogy milyen elvonási tüneteket eredményez, ha mindezt egyszer csak el szeretné hagyni az ember. Jelenleg nem is a kaja az, ami megvisel, bár elég sokkoló volt amikor a feleségem a teli tányér kaja helyett valami zabpelyhes joghurttal érkezett meg reggeli gyanánt. Az ebéd meg grill csirke volt zöldséggel, ami mellől hiányoltam rendesen a köretet. A vacsoránál meg már kicsit kiakadtam a pulykasonkánál, hogy nincs mellé semmi. Lehet hogy ez baromi jó és egészséges az embernek, de ez mellé lehetne tálalni egy marék nyugtatót is.

Tegnap a meló is katasztrofálisan ment. Az utolsó kanyar úgy kicsapta nálam a biztosítékot, hogy haza is jöttem inkább. Nagymező utca, ott is az egyik beülős szórakozóhely. Három sima hölgy utas. A távolság - amit mentünk - jelmező volt az egész estémre. Egy kis jóindulattal megvolt 2 kilométer. Miközben azt hallgattam, hogy milyen jó a Pirinek, hogy végre megkapta azt a könyvet, amit már 1 hónapja keresett. Egy csillagászati szakkönyv vagy micsoda, ami potom 27 ezer volt. Az út végén a 790 forintot megfejelték még 10 forinttal és vidáman mentek pihenni. Itt ismét eszembe jutott egy szakmabeli mondása, ami valahogy így hangzik. Nem lehet emelni már az árakat, mert azt a lakosság már nem bírja el.

Na meg persze sokkolni sem szabad őket, mert a végén még idegesek lesznek és éjszakánként gyalog mennek ekkora távolságokra. Én ezt meg mennyire bánnám. Ott sétálnának kézen fogva, szemükben a piacgazdaság összes csínjával. Ja, egész addig, amíg egy ittasnak látszó egyén nem szólítja őket fel egy kis hancúrozásra, azt úgy ugranának be az első taxiba, mint a pinty. Igaz, lehet hogy onnantól mi is vásárolhatnánk magunknak könyvet, de az már nem megengedett dolog, hiszen régen a papok is hevesen tiltakoztak az ellen, hogy az egyszerű nép olvasni tanuljon. Azok voltak csak az igazi szép idők.

Bár talán ez a szakma mára már nem is érdemel mást. A napokban mesélte nagy örömmel az egyik kolléga, hogy kapott egy ezrest pluszban, mert elvitt egy olyan utast, aki a fél utat végighányta mellette. De nem kell megijedni, mert külön erre a célra van nála erre való speciális zacskó, és hogy ez milyen jó, mert így nyugodtan néz a Forma1 elé. Kívánom neki, hogy sok zacskót használjon!

Na most az ilyen emberekkel kezdjünk valamit. Ami külön kiakasztott, hogy ezt az egészet olyan boldogan mesélte, mint aki megütötte a főnyereményt, és még büszke is volt magára. Én is az vagyok magamra, hogy ilyen kollégáim vannak, és hogy legközelebb majd tőlem is ezt várja el az utas. Gratulálok minden ilyen magasan képzett taxisnak!


2006.08.01 08:05

---

Folytatás!!!

Csaba és Bandi rendesen ismerik Újpesten a szokásokat. Szinte óraműpontossággal tudnak mindenről, és ehhez igazítják a napjukat. Pár szót váltottunk mikor is Csaba azzal az ötlettel állt elő, hogy meghív engem egy Red Bullra. Ránéztem az órámra és láttam, hogy van még 25 percem éjfélig. Roham, nyomultam rendesen, hiszen ez eszembe sem jutott, hogy feltegyem a nap végére a koronát és a régi bűnös életem egy Red Bullal zárjam.

Mikor kiértünk a közértből (én Red, Csabáék valami XL és kávé kíséretében), akkor jó dohányosokhoz illően rá is gyújtottunk. Igaz itt majdnem történt egy kis baleset, mert Csaba nem akart elmenni a kocsijáig, így az ingem zsebébe benyúlva kivette a cigis dobozom, amiben már csak 2 száll figyelt, ugyanis a Mekis kaja után a többit kidobtam, hogy éjfél után még véletlenül se essek kísértésbe.

 

 

 

 

 

Ne feledjük, éjfélig még volt 10 perc, és ez rendesen ki volt porciózva. Rám nézett és látta, hogy nagyon keserves arcot vágok, amiért a cigimre pályázik. Gondolom azért még annyira nem ismer, hogy ez feltűnjön neki, vagy érzékelje, hogy itt valami nincs rendben, így inkább visszaadta és elment a saját cigijéért.

1 száll cigivel később megkérdezték, hogy nincs-e kedvem megismerni Újpesten a tutit, ahonnan most is szeretnének egy címre lecsapni. Hogyne lett volna kedvem, hiszen az ilyen információ mindig jól jöhet. Miután ők elhelyezkedtek én csináltam egy pár képet és arra koncentráltam, hogy nehogy elfelejtsem az utolsó szál cigim elszívni éjfél előtt. Koncentrálni kellett, mert különben nagyon nem kívántam már, kicsit túlszívtam magam eddigre.

Ettől függetlenül ünnepélyesen elszívtam, és nagy odafigyeléssel pöcköltem el az utolsó bűzös rudacskát, hogy erre a pillanatra mindig emlékezzek, mert milyen marha jó lesz erre 10 év múlva visszagondolni.

 

 

 

 

 

 

Már 10 perc után is jó volt rá visszagondolni, főleg az ízére. Miután a fiúk rájöttek, hogy ezt az éjféles előrendelést benézték, még váltottunk pár szót és mindegyikünk elindult a dolgára. Na nekem ilyen nem volt. Így szépen elhelyezkedtem az autóban és nyúltam a cigiért. Na bazz, hiszen én már nem is dohányzom. Ez olyan hidegzuhanyként ért, hogy nem telt el még félóra sem és már kívánom azt, amit nem szívhatok mostantól.

Na innentől nem voltam jó kedvemben. Hajnali 1-re már minden bajom volt. Kettőkor már mindenre nyomtam, csak mehessek és ne kelljen állni. Félháromra hazajöttem, kicsit írtam majd aludtam. Hátha jobb lesz, ha alszok – gondoltam. Ez egy nagy tévedés volt, mert reggel ébresztett a feleségem, és ahogy az eddig szokás volt, már majdnem mentem automatikusan az ébresztő cigimre.


Amikor ráébredtem, hogy ez már nem így lesz, és egy pohár üdítőt sem ihatok, akkor keserűen nyúltam a vízhez. Már látom, ez nagy meccs lesz…

2006.07.31 10:30

---

Elég nehezen tudok írni, mivel az állapotom nem épp a megfelelő. Hétvégén valami furcsa volt már nekem. Szombaton arra ébredtem, hogy feleségem és a gyermekeim is nagy odaadással éreznek irántam és olyan ebédet kaptam, hogy szinte azonnal mehettem aludni. Vasárnap is ez történt. Már kezdtem magam a paradicsomban érezni, hiszen bőséges kaja, sok szeretet, plusz pihenni is hagytak.

Na mondom, ez az élet Babolcsai néni. Igaz szombat este, amikor vittem haza a spanjától tomajert, neki mondtam, hogy valami készülőben van, mert azért csak ismerem már a családom, és a leghalványabb kétségem sem volt afelől, hogy ennek a fene nagy jólétnek, meg lesz valahol a böjtje. Ami következett, arra azért nem számítottam.

Vasárnap este, amikor magamhoz tértem és a család megérkezett a játszótérről el lettem kapva. Szépen közölték velem, hogy remélik jó volt a hétvégém és minden az én igényeimnek megfelelően történt. Már éreztem itt valami dráma közeledik.
A lényeg az, hogy valóban elszabadult pár hónapja velem a ló. Előtte sem gyengén adtam elő, de mostanában aztán nem volt megállás.

Hogy mire gondolok: Napi 3szori főétkezés, napi 3 doboz cigi (kint melóban 4 óránként 1 doboz). Ez mellé párosult még több liter cukros üdítő és nem elhanyagolható mennyiségben ebből a Red Bull.
Mi lett ennek a következménye? A pár 10 kilóról, ami rám jött, arról ne is beszéljünk. Viszont az, hogy már lassan 7-8 órai taxizás is olyan szinten merít ki, mint régebben a 24 órázás, már nem elhanyagolható tényező. Na meg ez a fényűző életmód, az sem kevés pénzt emészt fel. Amikor belegondolok, hogy ezekből mi mindenre lehetne költeni, akkor mindig rossz érzés kerít hatalmába, és ezért gyorsan rágyújtok:-)

100 szónak is egy a vége, ultimátumot kaptam. Ha szeretem őket, akkor ma éjfélkor gyökeresen változtatok eddig életvitelemen és nem eszem-szívom-iszom magam a sírba.

Puff a kirakat, ahogy tomajer barátom mondaná. Érzelmi zsarolás. Aminek nem engednék, de itt arról van szó, hogy a szeretet diktálta nekik ezt a lépést. Azt tudnotok kell rólam, hogy a diétázáshoz elméleti síkon elég nagy ismeretanyaggal rendelkezem. Ezzel nem is lenne gond, de én szeretek enni. Sokszor nem azért eszem, mert éhes vagyok, hanem mert élvezem az ízeket. Ez a rosszabb típus. A cigiről meg 7 éve akarok leszokni és már annyi kísérletet tettem rá, hogy azt leírni is napokba telne.

Voltam én rezonenciális sokkolástól kezdve, az akupunktúrás szurkálós, ráolvasásos leszoktató okosságig, de egyik sem hatott. Mivel szerintem fejben állandóan elbuktam már a kezdetek legelején.

Most viszont látom rajtuk, hogy ők nagyon szeretnék, ha ezt megtenném, bár igazán egyikük sem hisz a sikeremben. Na és ez az a pont, ahol engem meg lehet fogni. Ha leírnak, azt nagyon nem tudom elviselni az olyan emberektől, akik nekem sokat jelentenek.

Sokat gondolkodtam, hogy életem ezen megpróbáltatását belevegyem-e a blogba, de úgy éreztem, hogy ez elég jelentős fejlemény és sok mindenben befolyásolhatja az életem ahhoz, hogy kihagyhassam. Meg talán ez egy kis pluszt is ad még, hiszen aki ismer, az tudja hogy nekem a család sokat számít és ha nagy nyilvánosság előtt áll fenn az a veszély, hogy még értük sem tudok nemet mondani erre a füstölgő rudacskára, és nemet mondani a zsírtól csepegő gusztusos pörköltre, akkor az minimum nagy égés. Én speciel megvetném magam.
Bár aki cigizik és már próbálta letenni, az tudja, hogy ez nem egy könnyű dolog. Aki kajálni szeret, az tudja, hogy ezt sem egyszerű megállni. Na és együtt a kettőt…?? Az meg egyenesen sok(k).


Mindegy, megpróbálom, és az miatt, hogy ilyen szinten nem bíznak bennem, meg is csinálom, ha nem, akkor tükörbe nem nézek mostanság.


Ennyit talán bevezetésként, és most nézzük mi is történt eddig.

Este már az újéletre való felkészülés jegyében telt. Kimentem melózni és az első utam a benzinkút volt. Gyorsan vettem egy cigit és egy Red Bullt, plusz egy csokit, aminek a ¼-dét tomajer lenyúlta. Az ember illemből megkérdezi, hogy nem-e kér, erre elfogadja. Hihetetlen az ipse:-)

Sosem voltam egy irigy típus, de ma valahogy mindenemre vigyáztam, hogy nehogy valamiben is hiányt szenvedjek, mert éjfél után ezt nem bocsátottam volna meg magamnak:-)
Ezek után olyan ütemben kezdtem el cigizni, hogy túlszárnyaltam eddigi önmagam. 3 óra alatt elfogyott 1 doboz cigi. Irány a shop és vettem egy másik dobozzal. Most már mindegy, hiszen éjféltől vár az új élet.

23 órától elkezdett az idő rohanni, na meg én is. Igyekeztem rendesen a Mc Donnaldsba és a 3 kedvenc szendvicsemből be is burkoltam egyet-egyet. Majd leöblítettem ½ liter üdítővel és gyorsba elszívtam 4 száll cigit. Máris szebb a világ, konstatáltam magamban és szépen elkezdtem a városba csorogni. Még volt 6 száll cigim, ami épp kitart az elkövetkező 30 percben.

A Tél utcába bekanyarodva 2 havert vettem észre, amint várnak a tutiban a mézre. Gondoltam megállok kicsit dumálni velük, mert nem akartam abba a hibába beleesni, hogy felkapok egy címet, és az miatt ne szívhassam el az adagom éjfél előtt.

Folytatás következik...

2006.07.31 03:55

---

Tegnap délután arra keltem, hogy a feleségem ébresztget, hogy itt a vihar, s nem megye-e ki dolgozni. Ismer és tudja, hogy esőben szeretek igazán taxizni. Annak megvan a maga hangulata, és minél jobban esik, annál jobban kiérződik ez.

Tegnap annyira „kiérződött”, hogy 30 percig a kocsiig sem tudtam eljutni. Itt álltam az erkélyablak előtt és vártam, hogy csendesedjen egy kicsit. Mikor úgy láttam, hogy nagyjából szárazon megúszom, ha most indulok ki, elkezdtem a kocsi felé szökdécselni. Mire az autóba beültem és elindultam, addigra az eső is elállt. Nem kevés csapadék hullott le pár perc leforgása alatt.

A Tűzoltóautók csak úgy repkedtek el mellettem, és néhol valóban gondolkodóba estem, hogy átmerjek-e vágni a kisebb tóvá duzzadt pocsolyákon. Szanaszéjjel voltak a letört ágak, de volt olyan hely is, ahol az egész utat eltorlaszolta egy kidőlt fa.

Az első fuvarom, az esőtől függetlenül azonnal úgy kezdődött, hogy szükségem volt az erős, elnyűhetetlen idegrendszeremre. Egy nagymama jött az elkényeztetett unokájával a Tescoból, aki egész úton azt sérelmezte, hogy 2 óra kisvasutazás után (mert a lakosság már nem bír el több terhet. 2 perc=100 Ft), már indulnak is haza. Ennek örömére úgy üvöltött, hogy majdnem nem hallottam meg a szirénázó tűzoltóautót. Kellemes volt.

A fuvar végeztével berongyoltam a nyugati drosztra, hogy egy fagyival vigasztaljam magam. Itt rögtön a civilekkel kezdtem el küzdeni, mert nem akarta megérteni, hogy taxidroszton áll. Pontosabban nagyon nem érdekelte. Végül is azért csak sikerült egy fagyit beszerveznem magamnak:-)

Különben az egész este gyenge volt nekem. Ellepték a várost az 1000 forintos fuvarok, legalábbis nekem ez jutott. Az úszó E.B jótékony hatását én speciel abszolút nem érzem. Remélem a jövő hét beindul, hiszen jön a Forma1!!!

2006.07.30 11:15

---

Tegnap reggel jött a szerelő a slusszkulcsért és azt ígérte, hogy 1 óra múlva visszaszól. 3 óra elteltével már nagyon izgultam és amikor végül délután 15 órakor hívott, én már az esti szalonnázáshoz vagdostam a hagymát.

Minden rendben, jöhetsz az autódért. Magam is meglepve siettem az autóért, miközben persze plusz csapásként elkapott egy zápor. A szerelő kizárta annak a lehetőségét, hogy a rendszerben túlnyomás van és ez miatt robbant fel a hátsó gumicső. Szerinte most jön elő a savazásom hatása.

Az egész estém a rettegés jegyében telt. Nem egyszer fordult elő, hogy beleszaladtam az előttem álló kocsisorba, mert annyira sasoltam a visszapillantó tükörben, hogy nem-e folyik a hűtővizem.

Hajnali kettőkor aztán megtörtént a dráma. Irtózatosan erős szag csapott meg a motorház felől. Úristen, ég a Tüzes. Kiugrottam és rohantam a csomagtartóhoz, hogy kivegyem a tűzoltópalackot, amit még Foxtól kaptam. Kinyitom a motorháztetőt és nézem erősen, hogy hol a szag forrása. Nem találtam. Minden olyan büdös volt, hogy még most is fáj a fejem tőle.

Koncentráltan a hűtő felől éreztem a szag forrását. Mivel a körúton elég feltűnő látványt nyújtottam, miközben rohangálok a kocsi körül a kezemben egy tűzoltópalackkal, így nem telt bele 2 perc és már civilekkel és taxisokkal voltam körülvéve.

Nagy nehezen sikerült megnyugtatniuk, hogy ez bizony az új hűtő szaga, és ez ilyen lesz még pár napig, hogy van, amikor keményen érezni lehet, amíg erről leég valami bevonat. Megnyugodni megnyugodtam, de kellemetlen volt, amikor a szag előrukkolt, akkor az utasnak magyarázkodni. Remélem ez ma már nem lesz ennyire kemény, mert most is 2 fájdalomcsillapítóval magamban várom az esti illatokat.

2006.07.29 13:48

---

Kezdek pesszimista lenni. Talán ez nem is meglepő. Úgy érzem ez nem az én hetem.

Kimentem melózni. A Kámfor mosóban kezdtem, és kifogástalan állapotba hoztam az autóm. Én is frissen borotválkozva 2 nap pihivel a hátam mögött, tettre készen vágtam neki a városnak. Úgy volt, hogy megállok tomajerrel váltani 1-2 szót, de pont hívott a 2 állandóm közül az egyik, hogy legyek kedves és menjek érte.

Gyorsan irányt váltottam, miközben tomajernek mondtam telefonban, hogy ha végzek a fuvarral, akkor majd érte megyek a spanjához, és amíg hazaviszem, megbeszéljük a lappal kapcsolatos dolgokat. Ő megindult spanolni, én meg gyorsan elvittem az utasom ahova kívánta. Miután ezzel megvoltam hívtam ismét a Tamást, hogy 4 perc és érkezem. Nem egész 2 perc múlva ismét hívtam, hogy inkább ő jöjjön a Dob-Izabella sarkára, mert valamelyik vízcsövem eldurrant.

 
Szépen haladtam a Dob utcában, amikor is egy durranást hallottam. Még néztem is a visszapillantó tükrömbe, hogy mi a jó isten történt mögöttem. Egy nagy sávban vizet láttam mögöttem. Gyorsan előre néztem, de ott meg semmi. Ismét hátranéztem, de ott csak láttam vizet. Ezt eljátszottam még vagy 2x mire be kellett látnom, ez bizony tőlem jön. Mire leparkoltam már dőlt is a gőz a motortérből. Kész ennyi, ez bekrepált megint.

Amennyire meg tudtuk állapítani, valahol a motor mögött elhaladó vízcső ment tönkre. Mese nem volt. Tomi elvontatott a szerelőhöz és ott letámasztottuk a Tüzest. Ma már semmit sem lehet intézni, majd holnap, pénteken. Ha nem tudom megcsináltatni, akkor szeretettel meghívok mindenkit egy nagyszabású szalonnasütésre, mert felgyújtom az egészet a francba.

2006.07.27 23:48

---

Ma reggel 8-kor ébredtem. Pontosabban ébresztettek. Tomajer ébresztett, hogy mindjárt jön értem.
Hogy értsétek:
Mivel az autóm lerobbant és 2 helyről kellett az alkatrészeket beszerezni, és nem kis távolságról, így tomajert megkértem, hogy segítsen rajtam, vigyen el autóval.

Útvonal:
XIII. kerületből értem, majd a spanját haza, onnan Ecser, majd Dunakeszi. Ezek után XV. Kerület a slusszkulcsért, majd a Tüzesért a hűtőshöz.
Most mondja azt valaki, hogy nem volt tőle rendes dolog, hogy elvitt.

Viszont, hogy nem vittem fényképezőgépet, azt nem fogom tudni megbocsátani magamnak.
Így nem tudtam képeket készíteni a döbbent munkások arcáról, amikor a tomajer GPS-e miatt egy bútorbolt területére tévedtünk, és a telepen áthajtva próbáltuk megtalálni az Ecserre vezető utat, miközben azt látták, hogy az anyósülésen lévő utas pusztul a röhögéstől.

Majd azt sem tudtam megörökíteni, amikor a GPS-t kiiktatva beleszaladtunk egy útlezárásba. Tomajert egy sima útlezárás nem tud simán eltéríteni a céljától, így a döbbent munkások csapatát kikerülve, egy-két táblát veszélyeztetve, haladtunk tovább. Mivel elfogyott az út, így vettünk kreatívan egy jobbost, miközben Tamás telefonon kezdett végrendelkezni, ha nagyon eltévednénk. Hogy ez a skoda mit bír, el sem hinnétek. Gödrök, homokbuckák, feltört aszfaltdarabok, de meg sem érezte. Igaz néha azt hittem az alvázat otthagytuk, de nem, jött velünk tovább.

Tamás elmagyarázta, miközben épp egy gödörből kapaszkodtunk kifelé, hogy ezért jó bérelni az autót, mert a sajátjával a környékre sem merészkedett volna. A lényeg az, hogy a Lettinél ezt ne tudja meg senki. Hááát én tuti nem beszélek erről senkivel sem. Még egy párszor el is tévedtünk, de ebből mi már nem csinálunk ügyet, mert ha mi együtt megyünk valahová, akkor ez egy rendszeres dolog.

Nemrég hívott a szerelő, hogy ma csak a hűtőt tudják beszerelni, mert annyi a melójuk, de holnap komplett megszervizelik az autóm.

Tomajernek még egyszer : KÖSZÖNÖM!!!

2006.07.27 14:18

---

…folytatás
Mint említettem ennek a sztorinak az elején, egy 24 óra leforgása alatt 4x volt szerencsém utasként taxiban utazni. Megvan az a képességem, hogy teljesen el tudok vonatkoztatni a valóságtól és képes vagyok beleképzelni magam más emberek életébe, helyzetébe. Ez néha olyan jól sikerül, hogy alig tudok visszazökkeni a valóságba (ez általában akkor szokott megtörténni, ha az jobb élet, mint az enyém).

Most is azzal az elhatározással rendelgettem a taxikat, hogy beleéltem magam abba, hogy én nem vagyok taxis. Én teljesen más területen dolgozó ember vagyok, akinek lerobbant az autója és így kénytelen vagyok a taxisok szolgáltatását igénybe venni.

4 taxissal utaztam és olyan szerencsésen nyúltam bele, hogy 4 különböző színvonalú, gondolkodású, viselkedésű taxist fogtam ki.

Megdöbbentem a tapasztaltakon.
Ha szerencsém van, akkor este már én is dolgozom, de olyan szinten zavarnak a tapasztalt viselkedésformák, hogy teljesen össze vagyok zavarodva, hogy én majd miként is viselkedjek innentől kezdve, mint taxis?

I. Taxis
Igazi céghű taxis, aki megértette és elfogadta, hogy ha betartja az előírásokat és ha szolgáltat, akkor az neki is egy befektetés, hiszen visszatérő utasokat eredményez. Tiszta autó, ápolt sofőr, illedelmes – de nem merev magatartás. Egy szóval kellemes benyomást keltett. Autója kifogástalan (már amennyire utas meg tudtam ítélni) műszakilag. 10-es skálán 9 pontot ért el. Az egy pont mínuszt azért adtam neki, mert nem volt elég hűvösre állítva a klíma, de itt rögtön meg is jegyezném, hogy én az extrém hűvöset szeretem és a feleségem már tuti kifagyott volna még így is. De mivel én pontozok, így 9-es. Bármikor szívesen taxiznék vele, akár hosszú utakra is!!!


II. Taxis
99% hogy bérli az autót. Klímás autó, de akkor indította be a klímát, amikor meglátta, hogy érkezem. Majd megpusztultam a melegtől. Bizonytalan vezetési stílus, stresszes viselkedés az utassal, az állandó félelem benne, hogy utas panasza lesz és akkor neki vége. Zavaró panaszkodás!!! Feleségem totál kiakadt, hogy ő ezeket a gondokat tudja, ő ezzel tisztában van, és az is érdekes, hogy élőben más taxistól is ezeket a problémákat hallja vissza, de az már zavaró, hogy az ember szórakozni menne, kikapcsolódni, és az odavezető úton a taxistól olyan depresszív adagot kap, hogy inkább egy siralomházba venné az irányt. Sajnos egyet kell értenem vele, hiszen már én is megdöbbentem, hogy milyen szinten fejti ki a véleményét, neveket és tetteket említve. Utasra ez nem tartozik, ilyen töményen meg tuti nem. Tiszta volt, rendezett, de az a nem teljesen, a kocsi is. Kb. úgy jellemezhetném, mint azt a lakást, ami el van hanyagolva, de mivel vendéget várnak, gyorsan megpróbálják tisztára varázsolni. 10-es skálán 3 pont és főleg azért, mert majd megpusztultam a melegtől, mivel mire jó lett volna a hőmérséklet, már meg is érkeztünk. Többet nem szeretnék vele utazni.


III. Taxis
Szép fullos autó, egy mogorva, magának való taxissal. Mint a halottaskocsi, komolyan mondom, vigyázban ültem még én is, és azt néztem, hogy miként tudnék minél észrevétlenebb maradni, mert egy percig sem hagyott a sofőr afelől kétséget, hogy a legapróbb egyéni akciómat is megtorolja, ha kell a legdrasztikusabb módszerekkel. A műsorszóró rádióban valami gazdasági csatorna volt beállítva, ami még lehangolóbbá tette az utat. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, és alig vártam, hogy megérkezzünk. 10-es skálán 6-os és azért ilyen magas, mert a tisztaság, a sofőr ápoltsága kiemelkedő volt. Hosszú utakra venném igénybe, a kocsija miatt és akkor főleg, ha nincs kedvem beszélgetni.


IV. Taxis
A bratyizós, a dumagép. Hülyét kaptam tőle. Megemlítettem egy témát és ő már mindent jobban tudott és ezt olyan lekezelően adta elő, sajnálkozva az én helytelen ismeretanyagom miatt, hogy szerintem, ha egy kicsit idegesebb hangulatban vagyok, tuti összevitázunk. Főleg, mert óriási baromságokat mondott:-) (csak azért is:-D)
Ami még különösen zavart és itt értettem meg, hogy miért ül sok utas hátra. Valahogy féloldalasan ült, de annyira, hogy szinte a válla az én vállamhoz ért, és amikor felém fordulva beszélt, szinte az arcomba mondta a magáét. Kapásból tegeződés, ami nekem fura volt és nem is tetszett (hiszen ne felejtsétek el, én most AZ utas voltam).
Autója átlagosan tiszta, a sofőr is. Ezzel nem volt gond. A közvetlensége az, ami nagyon-nagyon zavart.
10-es skálán 4-es és semmi más miatt, mint a kihallgató tiszti viselkedése miatt.
Hova megyek, minek megyek, miért oda megyek, még hova megyek, mit csinálok stb…stb… Többet nem szeretnék vele utazni.


4 taxisból kettővel sosem utaznék szívesen többet, 1 taxissal, ha magamba fordulva szeretnék utazni és inkább hosszabb útra, és egy taxis az, akitől szívesen elkértem volna a névjegykártyáját, hogy őt hívjam, ha taxizni szeretnék. Ez olyan siralmas statisztika (ha lehet annak nevezni), hogy komolyan kétségbeejtő. Valóban csak ennyit tudunk? Ezek vagyunk mi, a TAXISOK? Csodálom, ha az utas mogorván ül be mellém, és alig tudom vele megtalálni a megfelelő pontot? Csoda, ha egy nap 4-5 utas akarja a telefonszámom?

És még valamit meg kell említenem, persze úgy, hogy a taxisnak még véletlenül se lehessen belőle baja, mert nem spicli vagyok, csak …csak mi?…szóval, mint „érdekesség” szeretném megemlíteni.

Az egyik kolléga szépen rám mért plusz 1 ½ kilométert. Összegszerűen olyan 300-310 forintot. Nem beülősre, hanem telefonos megrendelőre!!!

És képzeljétek el, hogy én ilyen visszafogott stílusban adtam most ezt elő, mert én is taxis vagyok, de milyen benyomást kelt ez mind egy sima utasban?

Ui: Telefonosok!:
Minden rendelésnél teljesen 100%-osan elégedett voltam. Gyors, lényegretörő, nem siettető, illedelmes stb..stb.. stb… telefonossal volt dolgom.
Gratulálok a 6x6 telefonosainak!!!


VÉGE!


2006.07.27 12:48

---

...folytatás
Ott tartottam, hogy szép kényelmesen elhelyezkedtem és tárcsáztam a 6x6 piros számát. Gondoltam csúcsidőben majd várnom kell még arra is, hogy egyáltalán felvegye valaki. Sok eshetőségre felkészültem, de ahogy ez lenni szokott, pont arra nem, ami történt. Szinte ki sem csengett a hívás és már fel is vette egy öblös férfihang és lehetőségeihez képest a legudvariasabban szólt bele a telefonba. Hogy mit mondott már nem emlékszem, pedig tervbe volt véve, hogy megjegyzem, mert annyira meglepett hogy ilyen gyorsan felvették a kagylót, ezért hirtelen csak makogni tudtam.

Végül azért csak összekaptam magam és rendeltem oda taxit, ahonnan majd haza szeretnék jutni, miután a Tüzest leadom a hűtőshöz. Volt még 4-5 percem, mire Én odaérek, rászámoltam még 4 percet, mire a szerelővel tisztázom az elképzeléseimet, és így a 10 perc, amire saccoltam, hogy ha addig ebben a csúcsban megérkezik a 6x6-at, akkor az pont jó lesz. Nekem sem kell várni és a taxisnak sem. Hiába na, ha a profik összedolgoznak…
Mire odaértem, a kolléga már le is parkolt.

Pont a helyemre, ahova nekem kellett állni. Nem baj, majd szólok neki, hogy álljon át a másik oldalra, mert én szeretnék oda állni és már felkészültem arra, hogy ha nagyon ellenkezik miatta, mert nincs kedve az árnyékos helyet felcserélni a napsütötte katlanra, akkor végső érvként közlöm vele, hogy én leszek az utasa. Nem kellett érvelnem, szó nélkül arrébb parkolt.

Már megint megleptek, de sebaj, majd most kicsit szegénykém kiakad, hogy várnia kell.
- Hello szia- szólítottam meg, és tegeztem, mert hát eléggé feltűnő volt, hogy én is taxival érkeztem. Én leszek az utasod és kapcsolj órát, mert még vagy 5 perc mire indulhatunk.
- De akkor, az neked pénzbe kerül – válaszolta csodálkozva.

Ránéztem – gondolom elég bamba tekintettel -, és már épp valami zagyvaságot akartam mondani, mert erre értelmeset nem tudtam, amikor is kiért a szerelő a házból és így megúsztam a válaszadást.

Tegnap is meleg volt és ez mindenkit megviselt. A szerelőt is. Vagy 15 percig egyeztettünk, én meg szorongva figyeltem a taxisom, aki rezzenéstelen arccal bámult a semmibe. Hú, hogy ennek milyen türelme van, én már tuti a kefét enném.
Végre a szerelőt is elérte egy lágy fuvallat, így mindent megbeszélve rohantam a taxihoz. Behuppantam és akaratlanul a következőt mondtam.
- Elnézést a várakozásért, de nem megyünk messzire.

Szinte elharaptam a mondat végét, mert kapcsoltam, hogy ez mennyire nagy hülyeség volt tőlem. Közben a taxiórára pillantottam, hogy hol is tartunk.

Sehol, nem kapcsolta be a várakozás alatt, csak most, amikor elindultunk. Ehhh, majd megküldöm jattal a sorozatos baklövések miatt. A kocsiban kellemes hűs volt, ment a klíma. Na mondom erre lecsapok.

- Egész nap megy a klíma?
- Persze.
- Nem fogyaszt ez miatt sokkal többet.
- Hogy mennyivel azt nem tudom, de nem számít. Így lehet kulturáltan dolgozni.

Ez nem az én emberem, már éreztem:-)

Sajnos valóban hamar megérkeztünk és én 30%-ék jattot adtam, amit nagyon szépen megköszönt és távozott.

A francba – tekintettem keserűen a taxisom után. Itt én égtem be, de keményen. Annyi vigasztalt, hogy a jattot legalább nem felejtettem el.


Itthon volt egy kis dolgom még, majd elhatároztuk a feleségemmel, hogy átmegyünk az öcsémékhez kicsit bulizni. Na semmi komolyra ne gondoljatok (én sem tettem), csak pár pohár feszültségoldó és pár falat szendvics, meg sok beszélgetés. A feleségem elindult gyalog a szüleimhez, hogy a gyerekeket átadja megőrzésre és én majd őt ott felveszem. Még a lapon egerésztem egy kicsit, majd hívtam egy taxit. KLÍMÁSAT!

Most már szándékosan:-)

Jót mosolyogtam ravaszságomon, mikor is felhívott tomajer, hogy hallja, riport készül (gondolom hallotta a rendelésem az URH-ba). Mondtam neki, hogy jah kérem, van aki sosem pihen, ha taxizni nem tudok akkor a lapot szerkesztem. Ezen szépen elcsámcsogtunk egy darabig, majd amikor már kifogytunk az ugratásból még érintettünk egy-két fontosabb témát.

Jesszus, kapcsoltam, én itt állok gatyában, a taxit meg már megrendeltem vagy 10 perce. Tomajert gyorsan leráztam és elkezdtem kapkodni. Miközben a gatyámba ugráltam bele, kisasszéztam az erkélyre, hogy megnézzem itt van-e a taxi. Itt volt.
Rohantam olyat, hogy csak na, de mint az ilyenkor lenni szokott semmi sem jött össze. A lifttől kellett visszarobognom a telefonért, de addigra elhívták a liftet. Gyalog futottam le a 9.-ről és így olyan állapotba kerültem, mire beültem a taxiba, hogy csoda hogy nem mondott 3asbreaket a sofőr.

Folytatás következik...


2006.07.26 18:48

---

Nem könnyű 24 óra van mögöttem.
Tegnap délután elmentem az autószerelőhöz, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, és mondja meg mi kell ahhoz, hogy a savas sztori után vette kezelésbe az autót és már robogtam is ki palotára hozzá, miközben nem győztem vizet tenni a Tüzesbe a további súlyosabb problémákat megelőzendően. Úgy terveztem, hogy ott hagyom az autót és másnapra kész is, és utána szerviz és este már meló. Ember tervez, Nubira végez. Mint az ma kiderült, olyan rossz állapotban van a hűtőn lévő műanyag, hogy az már nem is törik, hanem porlad. Így ma megrendeltem hozzá egy új hűtőt és majd holnap megy szerelőhöz, és ha minden igaz, akkor végül is csütörtök este leszek megint pályán.

Viszont most jön a lényeg!!!:-)

Tegnap végre 76 nap után tarthattam egy pihenőnapot! Ki is használtam, nem maradtam itthon. Öcsémékhez mentünk kicsit kikapcsolódni, meg még 1-2 helyre. A lényeg viszont az, hogy 4x utaztam taxival és nem mással, mint a kedvenc Cobrettim cégével, a 6x6-al.

Lényegében ez is munka volt, hiszen nem titkolt célom az volt, hogy majd jól megírom a tapasztalataimat:-) Lényegesen kellemesebb munkának ígérkezett, és már előre vigyorogtam, hogy mi is lesz.

Az első pofont (jelképesen), akkor kaptam, amikor az első taxit rendeltem meg.
CSÚCSIDŐBEN!!!
Szép kényelmesen elhelyezkedtem és tárcsáztam a 6x6 piros számát.

Jajj várjatok, még azt azért le kellene írnom, hogy miért nem a saját céget rendeltem, vagy miért nem egy másik céget fárasztok állandóan magammal. Na ez sem lesz rövid, már látom előre, a mai napom az írással megy el…na de sebaj, ez ezzel jár.

Talán 1996-ra kell visszakanyarodni. Még teljes joggal nevezhettek akkoriban kezdő taxisnak, hiszen 1 éve voltam a volán mögött. De már akkor saját autóban, és nem hagyományos rendszerben a Főtaxinál.

De a formám már akkoriban is mostanira hasonlított. A kocsi is.

Csepelen egy szép kora őszi éjszaka lerobbantam. Azt mondta a kocsim, hogy na akkor innen sehova és úgy is tett.

Mit tesz ilyenkor az ember? Pánikba esik!!! Én sem tettem másként. Felnyitottam a motorháztetőt (hogy mit akartam ott, azt ne kérdezzétek), majd lecsuktam. Felnéztem az égre, valamit mormoltam magamban, majd rágyújtottam egy cigire és a kocsi mellett szépen elszívtam. Újra próbálkoztam azzal, hogy beindítsam a szekeret, de (természetesen) semmi nem történt. Jó, akkor valahogy haza kellene juttatni az autót. XIII. kerületben laktam akkoriban.

Csepel-Angyalföld. Ja, és Szombat este. Kolléga? ÁÁÁÁáááá, ilyenkor? Ki az, aki ezt megteszi?

Mindegy, egy próbát megér.
Elkaptam a májkot és bejeleztem.

- Igen 1547 – szólított meg a diszi.
- Kedves lenne egy kérdésem a kollégákhoz, ha lehet.
- Mondjad.
- Lerobbantam Csepelen és ha lenne valaki olyan rendes és Angyalföldre hazavontatna.
- Lenne valaki, aki ezt vállalja? – kérdezte a diszi, de a hangjából kihallatszott, hogy ő sem lát erre nagy esélyt.

Vannak még csodák, vannak még rendes emberek.

Valaki olyan hirtelen jelzett be és olyan hosszan, hogy megrémültem, hogy átkapcsolt az URH-m a másik csatornára és ott valaki épp egy zsíros kanyarra nyomkod.

Nem telt el 10 perc és őrült tempóban jött egy kolléga, ha jól emlékszem Pisti néven azonosította magát, és mire kapcsoltam, már elő is kapta a vontatókötelet és rá is kötötte a két autóra. Én még ott tartottam, hogy a köszönömöt rebegtem és ő már tuszkolt is be az autómba, hogy üljek a volánhoz, meg mondjam a címet.

Profi, ilyen egy profi – gondoltam. Hiába na, ezek a taxisok tudnak. Mikor leszek én ilyen? Soha – keseregtem magamban, de már haladtunk is a Csepeli gyorsforgalmin.

Nem gyorsan, nem lassan, épp mindig a megfelelő sebességgel és a kötél olyan volt, mint egy vasrúd, mert sosem lazult. Pisti a profi!!!

Hamar a megadott címen voltunk

Kiszálltam, de addigra már el is tette a vontató kötelet és szorongatta a kezem, hogy sok sikert a megszereltetéshez és vigyázzak magamra meg ilyenek.

Héllo!!! Héllo!!! Nem úgy van az, kapcsoltam végre.
- Mivel tartozom?
- Semmivel, ne sérts már meg. Inkább, majd ha én leszek bajban, akkor gyere te is!

Ez hihetetlen. Igaz, így képzeltem el az igazi taxisokat, de hogy ilyen van, azt nem gondoltam.

Szinte büszkén mentem fel a lakásba, hogy taxis vagyok és megfogadtam magamban, ha ez a srác egyszer bajban lesz, akkor akadályt nem ismerve én megyek!!!

Hétfőn megszerelték az autóm és este már melóztam is. Néha-néha eszembe jutott a Pisti gyerek és nagyon jó érzés kerített ilyenkor hatalmába.

Csütörtök reggel csörgött a telefonom, Pisti volt.

- Helloka, nem tudom emlékszel-e még, de én vagyok az, aki segített neked pár napja hazavontatni.
- Szia, persze, lehet azt elfelejteni?
- Na akkor mondtad, hogy segítenél nekem szívesen.

Én ilyet nem mondtam, én azt kérdeztem, hogy mivel tartozom és Ő mondta, hogy semmivel, hanem ha ő kerül pácba, akkor majd segítsek neki. Vigyázz csogu, vigyázz, itt valami készülőben van és az nem lesz jó.

- Valami ilyesmi igen. Esetleg segíthetek valamiben neked? – csak belesétálok a csapdába.
- Na igen, lenne itt valami. Pénteken még 3 kollégával, és persze veled, ha neked jó, mennénk le a telkemre és lenne ott sörözés, bográcsozás meg minden ilyen, és közben kicsit segíthetnétek a kocsibeállót betonozni. Vasárnap este jönnénk vissza.

Na basszus, ez szép. Ebbe jól belepacsáltam. 3 nap most, amikor épp kiadtam egy vagyont a szervizre. Nemsokára tagdíj, meg ilyenek. De mit lehet tenni, hiszen nem csinálhatok segget a számból. Így jártam.

Pénteken már reggel robogtunk Pisti telke felé, aki egész úton csak beszélt és beszélt. Szerintem attól félt, hogy valaki meggondolja magát. A kollégákat elnézve, mind hasonló hangulatban volt, mint én. Mint kiderült, hasonlóan is kerültek ebbe a csapdába. Gondjuk volt, Pisti ment és segített, most meg utazunk lefelé egész hétvégére.

4 szobás nyaraló, ebédlővel, konyhával, előtérrel és jó messze az utcától.
Ami azért lényeges, mert onnan kellett megépíteni a kocsibeállót. Nem volt szinte semmi modern szerszám.
- Hiszen egy csóró taxisnak arra nem telik – válaszolta Pistánk.

Mivel én az egész betonozáshoz nem nagyon értettem, meg fizikailag (akkor még) én voltam leginkább topon, rám jutott a megtiszteltetés, hogy egy teknőben 3 napig keverjem a betont.

Nem akarom nyújtani, de semmiféle bográcsozás nem volt, de még sörözés sem. A 3 sorstársammal az órákat számoltuk, amikor elérkezik a hazafelé indulás pillanata. Egyszer lázadtunk csak fel, amikor Pisti azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy mi lenne, ha hétfőn mennénk vissza. Éreztettük vele, hogy nem jó ötlet.

Ekkor megfogadtam, hogy az életben nem kell nekem ilyen kollegáris szívesség. Inkább (ha nincs igazi haver a környéken) otthagyom a vasat az enyészetnek. Vagy egy ismeretlennek megfizetem a munkáját, de betonozni többet nem megyek:-)

Na és pont ezért hívok 6x6-ot. Ez az a cég, ami elég nagy és innen nem sokan ismernek, így nem kell attól félnem, hogy nem engednek fizetni.

 

Folytatás következik...


2006.07.26 16:18

---

Kellemes délután volt tegnap, mert végre elért hozzánk is a csapadék. Igaz a budaiak ennek nem tudtak örülni, mert ott vitt mindent és kisebb patakok-folyók alakultak ki egy pillanat alatt. De végre az eső elvitte azt a fullasztó szmogot, kicsit visszahűtötte a levegőt és ember, állat, növény fellélegezhetett.

Élvezettel lógattam ki a kocsim ablakán a kezem és játszottam a menetszéllel, miközben meg-megborzongtam a ruhám alá becsapó hideg levegőtől. Éreztem, ez a nap megint nem munkára hivatott. Elképzeltem magam egy kellemes tóparti ház kertjében, ahol a grill parti csalhatatlan illata terjeng, miközben kellemes nekem tetsző zene árasztja el a környéket.

Kezemben egy hideg ital és amint emelem a számhoz, már előre érzem a jégkocka extra hűsítő hatását. A távolba elnézve fiatalokat látok egymással évődni, lányokat kekeckedni a fiúkkal, miközben egy kiskutya vígan kergeti a fűben található bogarakat, élvezve ő is, hogy kikerült a betonrengetegből. Az égre pillantva milliónyi csillag vibrált és a hold oly elérhető távolságban volt, hogy azt az érzést keltette bennem, hogy csak a kezem kell kinyújtani és megérinthetem. Ekkor az eget egy hullócsillag hasította ketté és én a szemem becsukva – engedve a babonának – gyorsan kívántam egyet.

Majd gyorsan még egyet, mert merengésem közben pirosra váltott a lámpa és vészesen közeledett a kereszteződés, de az autó olyan makacsul ragaszkodott a sebességhez, hogy már azt hittem, ezt most megcsípem, nem fogok tudni megállni. No újra a valóságban. Ülök az autóban, zene helyett az URH-szól és a grill parti illata helyet a mellettem álló disel autó „illata” vesz körül.

Félig hallom a címet - amit a diszpécser dob-, de mivel a Ladik utcát tisztán értettem, 15 perccel püfölöm is a májkot rendesen. 1014 és mondja a címet. A névre koncentrálok és arra, hogy az utolsó pillanatban még rá tudjak kanyarodni a megfelelő irányra. Elbizonytalanodok, hiszen a címet beütve a GPS-be, látom, hogy még egy kerületben van ilyen utca, és az a város másik részén van. Címvisszaadás lesz belőle? Gyorsan hívom Wanek urat, de ő betalált tegnap és már a megérdemelt pihenésében zavartam meg, így nem tudott abban segíteni, hogy mit is vettem fel. Mese nincs, gyerünk visszakérdezni, mert ha időben visszaadom, akkor 1 nap, ha címtévesztés, akkor két nap bünti.


Nyertem, Óbuda. Egy rossz pont a visszakérdezés miatt, de ez belefér.
Az utasom egy fiatal srác, kinek munkája felkeltette az érdeklődésemet. Fodrász, modell csajoknak készít fotózáshoz megfelelő hajkoronát.
Cselesen arra terelem a témát, hogy megtudhassam, mi is igaz abból, hogy a modell csajok…fogalmazzunk így: kicsit lazán veszik az erkölcsöt.

Cáfolta. Elmesélte, hogy most jelenleg az a trendi, hogy ártatlanul halnak a modellek. Erről beszélgettünk és én lelkesen meséltem neki arról, amikor ez még nem így volt és én miket tapasztaltam a taximban. Az út vége felé ő kezdett kérdezni, hogy miért van az, hogy ő rendszeresen veszi igénybe a taxit, de kevés olyan taxissal találkozik, akivel jól el lehet beszélgetni. Általában a köszönés és az úti cél megbeszélésén kívül más eszmecsere nem történik és már az is külön megváltás, ha legalább a rádióban a neki megfelelő zene szól és nem épp a vízállásjelentést hallgatja a taxis.

Nem akartam panasznapot tartani, így felületesen csak a jelenlegi, az egész országot érintő nehéz gazdasági helyzetre fogtam a jelenséget.

Közben Janchip hívott, hogy jelenésem van az Oktogonon, mert téma van. A közterületesek serényen büntetgetik a droszton parkoló civil autókat, de őket nem piszkálják, mert tisztában vannak azzal, hogy kevesebb a droszt, mint a taxi.





Fuvar végeztével már robogtam is a helyszínre. Miután lencsevégre kaptam az „áldozatokat”, Janchip keresésére indultam. Janchip hosszú céges pályafutása után levetkőztette autóját és most a mezítlábasok keserű kenyerét eszi. Most is ott találtam a vadonatúj autója mellett, amint áldozatra várt, akit majd keményen megvághat az éjszakai 336 forintos kilométer díjjal, amit 1998-ban engedélyezett a főváros, mint maximált tarifa.

Janchipra közben a kollégái az Electro Man nevet ragasztották rá, mert mióta megvan a laptopja, azon lóg egész este. Nem tudom mi ebben a jó neki az helyett, hogy inkább az URH-t figyelné rendes céges taxisként, és amikor felkapja a címet 2-3 perccel, akkor a bérelt autón száguldozva robog a címre. De ő már csak ilyen:-)

Amint ott dumálunk egy lány rohant felénk, hogy jajj most segítsetek fiúk. Rápillantva éreztem, hogy kérése (legyen az bármi) meghallgattatásra fog találni.

Rögtön éreztem, hogy itt valami olyan dolog lehet, amiről én még eddig nem tudtam. Ezt onnan következtettem ki, hogy Janchip megmozdult. Nem egy olyan típus a Jani, hogy minden csajszi segélykérésére csak úgy ugorjon, attól ő már tapasztaltabb, egy válás és egy gyerektartással a háta mögött. De most azonnal láttam rajta, hogy segíteni fog, Igaz a kérést még nem tudtuk, de megoldottnak is tekinthette a kisasszony. Érezte ő ezt, látszott a szemén:)

- A telefonom kellene feltölteni, mert lemerült róla a pénz.

Jól van – könnyebbültünk meg -, nem a sárkánnyal kell megküzdeni, nem a Liszt Ferenc teret kell kiüríteni, bár Janit elnézve, ez sem jelentett volna neki különösebb akadályt. Valami okból kifolyólag feltűnően aktív és segítőkész volt. Már ugrott is az autójához és vette elő a laptopját, hogy majd interaktívan, online, internetről, kártyás levonásos megoldással két perc és már a kérés teljesítve. A lányka illedelmesen csodálkozott ezen a lehetőségen és Jani rátermettségén, majd már sietett is vissza a kávézóba, ahol dolgozik.

Jani barátunk meg csontig megfőzve már férfiasságát bizonyítandóan a tettek mezejére lépett.

Láttam ezzel el lesz egy darabig, így elköszöntem, hiszen úgysem jutott el hozzá, amit mondtam…ma sem:)

2006.07.25 12:38

---

Puff neki, ma egy rendkívüli nap volt. Nem történt semmi. Pontosabban mozgalmas volt az éjszaka, de semmi rendkívüli, kirívó dolog sem történt velem. Vihar előtti csend?

Már olyan szinten kezdek elszokni a nyugalmas estéktől, hogy gyanakvással tölt el egy-egy ilyen nap, amikor mondhatni csak dolgozni kell.

Telefonhívásra indultam ki este 7 felé melózni. Egy kedves barátom édesanyja szeretett volna taxikázni és a kellemetlen élményektől megóvandóan inkább az én szolgáltatásomat vette igénybe. Innen nyílegyenesen a Nyugatiba vettem az irányt, hiszen a hőség még eléggé kikezdett, és a droszt mellett van egy fagyis, akit előszeretettel szoktam meglátogatni. Pechem volt (vagy szerencsém?), mert üres volt a droszt és így nem tudtam kiszállni fagyizni.

Bő 15 perc alatt el is vittek (nem túrafuvarba), majd ismét nekiszaladtam ennek a fagyi témának és hála a magasságosnak, most sikerrel is jártam. Addigra már egy nagy adag jóindulattal sem lehetett azt mondani, hogy üres volt a droszt. Így gyorsan felhívtam tomajert, hogy nincs-e kedve spanolni, mert akkor a spanjától hazaviszem. Igaz hogy egész nap kapcsolatban vagyunk vagy telefonon, vagy MSN-en, de élőben mégis csak másabb beszélgetni. Látom a másik arcát, a reakcióit stb…meg még egy előnye van, mégpedig az, hogy kézközelben helyezkedik el és ha nagy baromságot mond, akkor csak gyengéden hátba veregetem, ami eddig hatásosnak bizonyult :-)

Hazafelé jókat röhögtünk, így elfelejtettem felidegesíteni, amit később nagyon bántam:-)

Unatkoztam, ma éjszaka kifejezetten untam magam, így mindig azokat a helyeket kerestem, ahol dumálni lehet. Így kavarodtam vissza a nyugatiba, de senki olyan nem volt ott, akivel lett volna közös témánk. Egészen addig, amíg egyszer csak be nem parkolt mögém Szasza úr, aki a taxisok körében, mint kondorkeselyű kezd ismerté válni. Kondorkeselyűvel még szerencsére nem volt közeli kapcsolatom, de egy biztos, hogy Szasza észrevétlenül közelíti meg áldozatait. Most is ez történt.

Mire kapcsoltam, hogy mögöttem van, addigra már le is parkolt és az elhagyhatatlan üdítősüvegével már vágtázott is a kocsim felé. Na azért ezt a vágtát ne úgy képzeljétek, hogy lobogott a haja, hiszen ő sem az a rohangálós típus.
Behuppant mellém és elkezdtük megváltani a világot.

A világ szerencséje, hogy idővel treffes lettem, majd a címet is megkaptam. Ismét egy olyan fuvar következett, ami nem igényelte, hogy a sebességváltót 5-ös fokozatba helyezzem. Nem volt rá időm.

Így persze megint nyugatiztam egyet.
Janchip telefonált rám, hogy olvasta a lapon valamelyik fórumban, hogy az IGO-m frissítésre szorul és ha gondolom, akkor pörögjek oda hozzá és ő 15 perc alatt frissíti.
Gondoltam még egy kanyart várok (ha már a sorban álltam) és majd utána megejtjük a dolgot.
Jött 4 fiatal srác, azok az igazi régi kulcsos gyerekek, csak kicsit már más megközelítésből.
Cím: Oktogon a Mc Donnalds-al szemben. No, egye fene, legalább frissítve lesz a softverem.

Janchippel nem nagyon lehetett bírni, mert miután elintéztük a dolgot, ami miatt találkoztunk, kiszálltunk a kellemes hűvös autójából (így lehet bírni a kánikulát), majd rágyújtottunk. Ekkor felfigyelt egy hölgyeményre, ami nem kicsit vonta el a figyelmét az én mondandómról.
Meg kell jegyeznem, hogy különben a lány tényleg a Janihoz való volt. Na nem a szépsége miatt, hanem mert ő is olyan nem a földön járó típusnak tűnt nekem:-)

Janitól elbúcsúzva az Október 6 utca felé vettem az irányt, hogy vegyek egy doboz cigit mielőtt a Rióhoz megyek, mert ott ezt az élvezeti cikket elég nehéz beszerezni.
Útközben összefutottam egy régi Rádiós haverral, akivel pár szó erejéig leálltam beszélgetni.
Laza 2 órára sikeredett ez a terefere.

Innen már rohanás volt a Rióig, hiszen közben megbeszéltem egy talit az egyik haverral.

Nem bántam meg, hogy odamentem. Igaz szerintem ma is én vittem el onnan a végén a nap fuvarját, persze negatív értelemben, de legalább a hangulat fenomenális volt. Úgy látszik az ott lévők is lazára vették a mai napot, mert nem nagyon idegeskedtek azon hogy lesz-e fuvar vagy sem. Inkább az idétlenkedés uralta a hangulatot.
Persze kicsit nem figyeltem és már első is lettem.
Egy házaspár érkezett, akik a Mester utcához, mint lakhelyhez, nagyon ragaszkodnak. Most is ide kérték a szolgáltatásomat.

Ezek után úgy éreztem, nem erőltetem tovább a mai napot és hazafelé indultam. Meglepő, de üres volt a Nyugati droszt, így beálltam...hátha...hiszen elég egy nap egy jó kanyar és már nem is olyan negatív az éjszaka.
Én lepődtem meg legjobban azon, hogy ez most be is jött.
A reptérről hazafelé már nem kísértettem tovább a sorsot és hazajöttem. Tényleg nem történt semmi különös, olyan pihis volt az este, így úgy döntöttem, hogy ezt a mai napot be is írom szünnapnak. Mert sajnos, a taxisok többsége maximum ilyen laza napokat tarthat pihenés gyanánt.

2006.07.24 06:38

---

A dühtől még most, így alvás után sem látok. Forr a vérem rendesen. Hova jutottunk, mi, taxisok? Hát köpnöm kell, jó nagyot, de engedelmetekkel nem állok alá, mert talán nem én vagyok a legilletékesebb abban, akinek kapnia kellene. Hogy ezt mi váltotta ki belőlem? Mitől vagyok olyan indulatos még mindig, hogy a kőből vizet tudnék facsarni? Én, akit azért tomajeren kívül kevés ember tud kiakasztani?

A sztori a következő:

Ma hajnalban szépen furikáztam kőbányán. Épp előtte tettem ki az utasaimat és olyan ernyedt hangulatban voltam, mert attól függetlenül, hogy pocsékul indult az estém eddigre már rendeződtek a dolgok.

Egyik kereszteződés felé közelítve azt látom, hogy egy taxis olyan furán van leparkolva és mellette a járdán folyik a reggeli torna.
Résztvevők: 1 mezítlábas taxis és 3 suhanc. Olyanok, akik panasszal szoktak élni, ha őket megkülönböztetik.
Mellékszereplők(!) : 2 céges taxis és vagy 5 civil (rendes melós emberkék ránézésre, akik igyekeztek a munkahelyükre eljutni.

Emberünk rendesen vesztésre állt amikor lefékeztem mellettük és kiszállva segítségére siettem. Mivel nagy esély van arra, hogy ezt a lapot nem csak taxisok olvassák, így a következő történt.

Kiszállva bioenergiát használtam. Ez úgy működik, hogy hirtelen nyitott tenyérrel az ellenfél felé böksz és az ekkor kiáramló energiától az a földre huppan.

Mellékhatásai: Nehéz légzés, vérző orr, esetleg rövid ideig tartó eszméletvesztés.

Mivel ellenfeleim - mind súlyban, mind élettapasztalatban és bioenergiában kevesebbnek bizonyultak -, így az elég egyenlőtlen küzdelem hamar véget ért.

Miközben rendeztük a sorainkat oda kiabáltam a két céges büszkeségnek:

- Mi a k*****va any***tokért nem segítettetek?
- Egy hiénának?


Háát itt paff lettem. Az csak hab a tortán, hogy a „hiéna” egy közel 55-60 éves kolléga volt és az miatt tört ki a csete-paté, mert az egyik nagyon kedves utas a taxisunk hajába nyomta a rágógumiját amikor nem akart tovább menni, mert a fiatalok azt már anyagilag nem tudták finanszírozni.

Olyan idegbeteg lettem, hogy először megindultam feléjük, hogy azért erről ejtünk egy-két szót, de végül is szerencsémre visszatódult egy kis vér az agyamba és visszafordultam a fényképezőgépért, hogy megörökítsem őket magunknak. Amikor meglátták a kezemben a gépet, akkor bepattantak az autóikba és menekülőre fogták a dolgot.

Nem kezdtem az üldözésükbe, hiszen az már megint a ló másik oldala lenne. De gondolom lesz még szerencsém hozzájuk, hiszen nem hinném, hogy egy XII. kerületből dolgozó kollégákról van szó, akik csak nézelődni álltak meg.

Egyszerűen nem is értem ezt a hozzáállást. Van több mezítlábas nagyon jó haverom és felháborít már csak a gondolat is, hogy céges taxisok végig nézik, ahogy azt a szerencsétlent ütik ezerrel.

Szégyen, komolyan mondom szégyen. Kíváncsi lettem volna, hogy jöttek volna-e segíteni, ha én is bajba kerülök? Vagy úgy lettek volna vele, hogy én kerestem magamnak a bajt?


2006.07.23 13:50

---

Muszáj ezt komolyan venni, mert magam alatt vágom a fát, én esek el keresettől, ha nem lépek ebben az ügyben.

2006.07.22 13:50

---

Ma olyan fuvarom volt, amiről talán a civilek gondolják, hogy ez az általános. Mert ugye a mi szakmánk izgalmasnak van minősítve. Igaz, ezt néha mi is tapasztaljuk, de nekünk már sok minden megszokott, hétköznapi. Amíg egy olyan embernek, aki a munkahelye és a lakása között ingázik és a legnagyobb izgalom az életében nem más, mintha a BKV ellenőr felszáll a buszra.

Beszállt a kocsimba 3 lány. Ugyanis annyi egymásnak ellentétes híreket hallottam a RIÓ-nál zajló eseményekről, hogy addig agyaltam ezen az egészen, míg végül ott találtam magam a sorban. Meg kell jegyeznem (bár persze egy éjszaka nem a világ), én semmi rendkívülit sem tapasztaltam. De mondom, 3 óra alapján valamit helyesen megítélni nem lehet, ezt belátom.

No, de hagy térjek vissza a mondandóm elejére. A Riónál beszállt 3 lány. Olyan fiatalkák, olyan csinik…szóval dögös volt mind a 3. Én mostanában nem olyan helyről dolgoztam (ezen szerintem változtatnom kell sürgősen), ahol az ilyen esztétikai élményt nyújtó csajok megfordulnak.

Hangulat felfokozott volt (mármint a lányoké) és az út alatt, miközben a Tüzessel araszoltunk az úti célunk felé, szépen elkezdtek beszélgetni. Nagyon téved az a kedves civil olvasó, aki azt hiszi, hogy ha a lányok elfogyasztanak 2-3 pohár italt, akkor ők nem a szexről kezdenek el azonnal beszélni (de talán manapság ehhez már ital sem kell). Most sem volt ez másként és cseppet sem zavarta őket, hogy egy taxisofőr is fültanúja a monológjuknak.

Sajnos a témáról bővebben nem írhatok, mert az etikátlan lenne emberileg, meg lehet, hogy fiatalabbak is olvasgatnak minket, de annyit megemlítenék (a többit meg a fantáziátokra bízom), hogy a téma a körül forgott, hogy 2 lány próbálta meggyőzni a harmadikat, hogy miért is szép, miért is jó, ha 2 lány szereti egymást és itt kifejezetten nem a barátságra terelődött a hangsúly. Szókimondók voltak az szent.

Még jó, hogy ilyen profi sofőrhöz ültek be, mert csak egyszer szaladtam rá a padkára miközben erősen nem arra koncentráltam, hogy miről folyik a beszélgetés, mert az nem illik, és csak 2 gyalogost csaptam majdnem el. Nem tudom mi lehetett velem:-))

Egy biztos, a tervezett 1 Riós fuvarból 4 lett, mert a fuvar végén rohantam vissza a sorba. Már értem hogy miért is állnak oda a fiúk. A piszkok eddig meg nem szóltak:-)

2006.07.21 06:33

---

Kezdeném azzal, hogy tegnap berongyoltam a Váci utcai éjszakai pénzváltóba beváltani 20 eurót. Hiba volt. Emlékeztem rá, hogy ott kevesebbért váltják, de ezt én magam sem gondoltam. 219 forint = 1 euro
Ezek után én hibázok, ha éjszaka az utasnak ennyibe számolom be? Mert mi kötelez engem arra, hogy én nappal nyakamba vegyem a várost, keresek egy bankot, ott sorba álljak? Én éjszakás vagyok, és a hivatalos beváltóhelyen 219 Ft=1 euro
Viszont az eladási ár 284 Ft. Milyen érdekes, ők sokkolhatják a szegény embert?

Jó volt tegnap este a koncert után. Pörögtem, mint a mérgezett egér. Mint megtudtam, egy jegy 12 és 40 ezer között volt. Majd jött a kedves utas és érdeklődött, hogy miért nem jó nekem Újpest 1300 forintért. Nem tudom mi lett vele, mert én nem álltam meg neki elmesélni.

Tüzes megméretetett és megfelelt. Sőt, lényegében egy-két apróságot eltekintve (ami azért a szerelőt megviselte és tisztelettel nézett rám) egész jó minősítést kapott:-)
Meghallgattam a feltételeket és hogy ehhez nekem mit kell prezentálnom, majd holnapig gondolkodási időt kértem, jobb aludni rá még egyet. 1 dolgot felejtettem el megkérdezni, hogy hány lóerős egy ilyen szekér. De gondolom nem 200.

A meleg lassan már napközben elviselhetetlen. Délután még át kellett szaladnom Óbudára és visszafelé olyat láttam, hogy szabályosan fizikai fájdalmam volt, hogy nincs nálam a fényképezőgép:(
Egy nappalos taxis védekezik a meleg ellen. Ez lett volna a kép címe. Hihetetlen volt. Céget inkább nem írok:-)
A taxis félig kilógva az autó nyitott ajtaján (persze az úttest felöli oldalon, hogy mindenki jó alaposan megcsodálhassa), a nadrágja combközépig feltűrve (nobadibulding alkatot tessék elképzelni), a homlokán egy vizes kendőből eszkábált valami.

Én meg itthon felejtettem a gépem:( Igaz, az Árpád híd közepéről majd visszafordultam, amikor is eszembe jutott, hogy a telefonom is fényképezős. De végül engem is legyőzött a kánikula.

2006.07.20 17:33

---

Szegény Tüzesből kezd elegem lenni. Mindig van már valami baja. Szilentek valamelyike heti rendszerességgel adja meg magát, a víz valami rejtélyes módon eltűnik belőle, az olajról már ne is beszéljünk.

A másik, ami kiborító, az a fogyasztása. 11, de inkább 12 l / km.
Emlékszem a Tele5 szemléjén találkoztam egy sráccal, aki a Chevrolett Gombostól volt kint egy Lacettivel. Tőle kérdeztem, hogy milyen lehetőségekkel lehetne kilízingelni egy ilyen autót. Elég kedvező feltételeket mondott. Most lehet kicsit utána nézek. Ma felhívtam a kereskedést és azt mondták, hogy első lépésként, ha az autóm be akarom számítatni, akkor be kell fáradnom hozzájuk egy állapotfelmérésre. Ez nem hangzik jól, a Tüzes állapotát ismerve. Félek, utána a szerelőt kell egy állapotfelmérésre az Uzsokiba elküldeni.

Mind1, mit veszíthetek, megpróbálom. Odamegyek, átnézik az autót (legalább azt megtudom, hogy mi a diagnózisa) és meghallgatom a kereskedőt, hogy mit tud ajánlani.

2006.07.19 16:50

---

Megtörtént a születésnapi ünneplés. A legjobb benne a szalonnasütés volt. Két okból kifolyólag is:
1, Szeretem a szalonnazsíros kenyeret hagymával
2, Jó volt ülni kaja után a tűznél.

Figyeltem a tüzet és elmerengtem. Jó volt hogy sötét van, csillagos az ég és mégsem hallom az URH-t. Nincs pörgés és kifejezetten ingerszegény környezet vett körül. Gyerekek elég jól átvészelték a szalonnasütést. Fejenként 3-3 égési sérülés keletkezett csak rajtuk, amit mindig nagy visítás követett, de a végére már egész ügyesen megtanulták csepegtetni a szalonnát.
Éjfél felé érkeztünk haza és a legnagyobb bánatomra mindenki kidőlt 1 perc alatt. Gondolkodtam mitévő legyek és a végén a meló mellett döntöttem. Hiába na, lehet akármilyen esemény, egy éjszakás az csak nappal tud aludni.

A keddi nap egy őrület volt. Rohangálás egész nap, majd este 10 felé ki meló. Megkeresett pár kolléga, mert az egyik szórakozóegységnél állítólag nincs minden rendben és ezt panaszolták. Nem tudtam mit reagálni erre, vagyis pontosabban nem akartam, mert attól, hogy én jártatom a számat, még nem fog megoldódni semmi (tapasztalat), maximum én kerülök kellemetlen helyzetbe (tapasztalat), ami nem hiányzik nekem egyik részről sem (nagy-nagy tapasztalat). Így csak hümmögtem, meg csóváltam a fejem és reméltem minél előbb sorra kerülök, vagy dobnak egy címet, hogy kikerülhessek ebből a kínos helyzetből.

Vártam a hajnali 3 órát, mert a Maxival volt lebeszélve, hogy akkor megyek elkészíteni vele a riportot. Nagy nehezen ki is bekeltem ezt a hajnali időpontot és próbáltam magamban felkészülni a kérdésekkel kapcsolatban.

Egy kérdésem maradt: Hogy lehet az, hogy a taxisok zöme hajnali 3 után rohanja meg a Maxit táplálékért?:-)

Persze nem tudtunk leülni és elkészíteni a riportot, bár Maxika felajánlotta (miközben kiszolgált és készülődött a záráshoz), hogy kérdezzek nyugodtan. Abban egyeztünk meg, hogy majd ma hajnalai 4-re megyek vissza, de jobban átgondolva, majd lefixálok vele egy időpontot amikor épp kezd. Akkor még talán ő is pihentebb és jobban félre tudunk vonulni egy kis zavartalan csevegésre.

2006.07.19 11:18

---

Az este már a lazítás jegyében zajlott. Egyik kollégám állandójával kezdtem a napot, mert ő nem ért rá. Miközben mentem a címre elsuhantam egy kolléga mellett, akivel szombat éjszaka miközben a szigeten ellenőrösködtem, váltottam egy-két emberi szót. Az igazi hajtós kolléga, ő az a típus, aki teszi a dolgát, viszi az utasokat, akivel véleményem szerint a legkevesebb probléma van.

Igaz, így ő csak a maga kis saját zárt világában él. Az ilyen ember minden normális emberi szóért nagyon hálás tud lenni. Most sem volt ez másként. Már messziről kiszúrhatott, hogy én közeledem, mert megelőzött az üdvözléssel (ami meglepő, mert sajnos nem jellemző a Főtaxinál egymás köszöntése) és kezét jól kinyújtva integetett. Én is visszaintettem és kicsit jobb hangulatban folytattam utam. Lehet ezt így is.

Vidáman tettem a dolgom, mert már a mai ünneplésre készültem lélekben. Jókedvem ragadós volt, vagy csak tényleg mindenkit a vasárnap szelleme érintett meg, mert az utasok is kezelhetőek, sztorizós hangulatban voltak. Kollégákról már nem is beszélve.

Tomajer hívott, hogy este 22 órára ér be a vonat vele a Délibe és érte tudok-e menni. Igent mondtam, mert én már ismerem, és még mindig jobb, ha velem taxizik, mintha valami ártatlan kolléga esik a csapdájába. Hazafelé az elmúlt napok történéseiről beszélgettünk. Szóba került hogy mi a teendő az elkövetkező napokban, hogy milyen cikkek elkészítésére kell ráállni és hogy mi is volt Kaposváron. Nem akarom a sztoriját ellőni, de remélem olyan olvasmányosan sikerül neki megírnia a sztorit, mint ahogy azt nekem szóban előadta, mert igazán tanulságos esetről van szó. Az egyik nagy tanulság az, hogy nem szabad őt kiengedni a városból:-)

2006.07.17 07:30

---

Szombat este!

Mit jelent az, hogy szombat este? Sok embernek a kikapcsolódást, a bulit, a csajozást, a sörivást.
Mit jelent ez nekünk taxisoknak? Munkát, esélyt, esélyt arra, hogy hozzunk valamit azon, amit hétköznap nem tudtunk megkeresni. Sok nappalos is kijön szerencsét próbálni, aminek nem ritkán az a vége, hogy az éjszakában is ragadnak, ha megérzik ennek az igazi ízét.
A szokásos procedúra után neki vágtam én is a városnak. 2 csatornán zajlott a címkiadás, így igazán optimista hangulatba kerülhettem volna. Hogy miért csak volna? Mert az elmúlt egy hét nem adott erre okot, hogy bizakodó legyek. A különbség az volt ma éjszaka, hogy már nem is erőlködtem. Szépen elvittem egy-két címet, és amikor az egyik haver rám szólt, hogy most már igazán összehozhatnánk egy kávézást, amit hetek óta tervezünk, akkor igent mondtam. Miért is ne? Janchip barátom mondta jól, amikor épp elnézését kértem, hogy mostanában nem keresem, mert nincs időm, hogy: Mindenkinek arra van ideje, amire akarja.
Igaza van, így mentem kávézni. Én magát a kávét nem bírom. Az illatát élvezem, de a kávé legminimálisabb mennyiségétől is rosszul tudok lenni, így maradtam a kolánál. Jó bő 1 órát beszélgettünk, ami igazán jó volt, mert még jobban kizökkentem a mókuskerékből, így kissé szellemileg felfrissülve léptem megint a pályára.

Érdekes, de a tegnapi napra mondhatni azt, hogy Fox nap volt. Vagy 5-en megkerestek, hogy mit tudok Foxról, mert 2-3 hete eltűnt. Semmit sem tudok. Fiatal, utolsó információk szerint autócserében van és szerelmes. Ez három olyan ok, amire az ember azt tudja mondani, hogy igazoltan van távol.

Hajnali kettőtől be voltam osztva ellenőrnek a szigetre.
Érdekes a sors, meg a szerencse. Mivel kettőre a szigetre kell érni, így már olyan 1 órakor óvatosan nyúlkál az ember a címekbe. Lehetőleg úgy, hogy időben lent tudjon lenni, és ne rohanás legyen a vége. Na ez az, ami nem szokott összejönni. Szinte zsinórban az történik, hogy viszem sorba a 600-800 forintos okosságokat, és amikor elérkezik a kritikus időpont, akkor még egy címbe belecsapok, ami aztán beutazza velem Budapestet. Ez ma sem volt másként. Már előre jeleztem a 39-es Gyurinak, hogy bocsi, de 10 percet csúszok. Persze titkon abban reménykedtem, hogy talán pont időre beesek, de ez nem sikerült. Jó 5 percet csúsztam.


Már a szigeten is kezd kialakulni egy ismerős gárda. Így jól telik az idő, hiszen folyik az eszmecsere, ami szinte csak szakmázásra korlátozódik. Tegnap is felmerült témának a betegállomány, a szabadság és a benzin ár kérdése. Érdekes volt.

El is repült hamar ez a 90 perc és már jött is a váltás. Ilyenkor az a szabály, hogy az ellenőr elsőként állhat a sor elejére, és övé a következő fuvar. No én ezzel a lehetőséggel nem éltem most (meg általában mindig így teszek), hanem beálltam az első mögé. Különben is JWT haverom volt az első. Mit vergődjek? Hiszen 3-4 percenként jön egy beülős, akkor meg felesleges ott manőverezgetni. Szinte csak pár szót tudtunk ezután beszélni, amikor jött is az utasa.
Egy kedves fiatal lány.
- Taxit szeretne kedves?
- Igen, kivel utazhatnék?
- Tessék parancsolni, ez a jóképű fiatalember az első – mondtam, és mutattam JWT-re.
- Köszönöm – mondta nekem, majd JWT-hez fordulva folytatta – Pátyra mennék.

Na itt lett nekem is páty, sőt, pács azonnal:-)
JWT-nek is csak megszületni volt nehéz. De én sem maradtam sokáig parlagon, mert 1 perc múlva már nekem is jött az utas.
- XY néven rendeltem egy autót.
- Tessék beülni. Hová szabad?
- XIII. kerületbe a …

Nem részletezem, a szokásos…:-)

Sebaj, eltelt ez a nap is, és a mai vasárnapi reggel igazán szép volt. Olyan tiszta, verőfényes, de talán ez picit belőme is áradhatott, hiszen már csak egy nap és Július 17.-e. Feleségem születésnapja és ígéretemhez híven nem fogok dolgozni. Jó kis bulira van kilátás, szalonnasütéssel, egy kis iszogatással egybekötve, amiben már nagyon rég volt részem. Igazi lazítós banzáj. Arról már nem is beszélve, hogy tomajer csütörtökön lement Kaposvárra, az ottani taxisok legnagyobb riadalmára. Én kérek elnézést tőlük, hogy elengedtük:-)


2006.07.16 14:56

---

Elérkezett a nyár, kezd kihalni a város, legalábbis ami azon embereket jelenti, akik taxizni is szoktak. Nehéz ½ hónap van előttünk. Remélhetőleg jön egy-két turista, és majd csak elérkezik a Forma1 és kezdődik a diáksziget is. Emlékszem, amikor a Főtaxi az Opera bált rendezte, akkor a Cityvel közösen csináltuk. Akkor arról volt szó, hogy a Diákszigetet is ilyen együttműködéssel tervezik. Tomajer hazajön hétfőn és megkérem, hogy ennek járjon utána.

Ahogy fogy a meló, úgy nő a taxisokban a feszültség. Ennyi világító szabadjelzővel előzgető kollégával rég találkoztam mint ma éjszaka, pedig nem arról vagyok híres, hogy döcögök az utakon. Mind1, különösen nem zavartak, hiszen nem vettek fel előlem utast. Az viszont meglepett, hogy amikor odaértem a T2000-es balesetéhez a Dráva utcában, akkor csak egy kolléga volt ott segíteni, bár lehet, hogy a többiek addigra már távoztak. Elég késve érkeztem így is, mert amikor nálunk URH-n beszólt az egyik srác, akkor én még javában a VIII. kerületbe tartottam utassal és onnan gangoltam rá. Éjszakás létemre szépen bele is sétáltam a felbontott Rottenbiller utca fogságába. Közel 20 perc volt mire kikecmeregtem onnan.

Ma úgy látszik a T2000-reseken volt rajta a hoppáré, mert miközben a szigeten ellenőrösködtem, ott is velük gyűlt meg a bajom. Nem voltak igazán készségesek.
A Nyugatiban balhézó 2milliós meg nem volt teljesen beszámítható állapotban. Pont akkor értem oda, amikor már majdnem az egyik Főtaxis sráccal boxoltak. Az mentette meg a helyzetet, hogy megérkeztek az utasai. Hogy igazából mi is volt a baja, arra nem tudtunk rájönni, de szentségelt rendesen.

Ezeket leszámítva, egy csendes, nyugodt éjszaka volt. Talán ma este egy kicsit jobban felpörög a város, hiszen szombat van és azt ígérték, hogy viszonylag enyhébb idő is lesz, ami általában úgy hat az emberekre, hogy szívesebben kimozdulnak. Na majd meglátjuk.

2006.07.15 12:06

---

Ott tartottam, hogy úgy döntöttem megszakítom azt a rossz szériát, amibe voltam, így a Maxi kifőzdéje felé vettem az irányt.
Éhes is voltam és tényleg beszélnem kellett vele, hogy mikor is készüljön el az a riport, amiről 3 hete beszéltünk, hogy 6 nap múlva elkészítem. Hiába na, vannak dolgok amivel némi lemaradásban vagyok.

Ez az egész úgy kezdődött, hogy Janchip barátommal - akivel régebben egy cégnél voltunk - betértünk a Maxihoz egy laza vacsorára, meg némi beszélgetésre, mert mostanában erre egyikünk sem tudott igazán időt szakítani.

Megkajáltunk és folyt az eszmecsere, amikor is Janchip a kocsijából előszedte új szerzeményét, egy tükör reflexes Olympus fényképezőgépét (remélem jól írom mert különben Betyár egybe lenyel, akármilyen hihetetlen mutatvány is lenne ez).

Odaadta kipróbálásra én meg mindenkit lefényképeztem, aki a környéken tartózkodott. Maxika sem maradhatott ki a szórásból. Jópofa volt, szerepelt rendesen. Igaz megjegyezte, hogy úgyis csak viccelek, mert szerinte nincs is film a digitális gépbe. Nem hazudtam neki, megmondtam, hogy valóban nincs. Valaki - miközben az utcán kergettem a taxisokat egy kép erejéig - felvilágosíthatta, mert amint újra beléptem a kajáldába és készítettem róla 20 képet megkérdezte, hogy miért fényképezem őt.

Mert cikket fogok írni rólad és megjelentettem az interneten.

Szegény már akkor teljesen kész lett ettől és rohant is felvenni a szemüvegét, mert úgy jobban néz ki. Igaz látni nem látott benne és igen nagy improvizálásra volt szüksége, amikor az egyik vendég nehezményezte, hogy miért sárga a kólája. Szerintem jó 30 éve lehet a szakmában, így azért csak kimagyarázta magát, de a feszültség nem csökkent benne. No és én ebben az állapotban hagytam szegénykét jó 3 hétig.

Amint beléptem az ajtón olyan örömmel fogadott, mint rég nem látott gazdag rokont szokás.
Rögtön rátértem a lényegre és lefixáltam vele, hogy jövő hét kedden hajnali 3-kor randizunk és elkészítem a riportot vele. Ezek után a másik lényegre tértem, hogy mit is egyek. Rántott csirkemellben állapodtunk meg, mellé körítésnek rizs, és öblítés gyanánt narancslé. Közben Maxika folyamatosan azt tudakolta, hogy mit fogok kérdezni tőle. Én átmentem kegyetlenbe és sejtelmes mosollyal az arcomon azt válaszoltam, hogy majd meglátja. Az igazság az, hogy még fogalmam sincs a konkrétumokról, de majd idejében rákészülök.

Szerintem meg lettem vesztegetve, mert olyan adagot kaptam, hogy majd leestem a bárszékről mire leküzdöttem. A narancslét már nem is nagyon akarta engedni kifizetni, de ezt nem engedtem.

Eléggé lelassulva tértem vissza az autómhoz és közben azon agyaltam, hogy ha Janchip hazajön a Horvátországi nyaralásából, akkor szólok neki, hogy szerezzen valahonnan egy bazi nagy kamerát – mondjuk olyat, mint anno volt a TV-híradó szignáljában – és azzal megyünk be a Maxihoz, hogy hú-hú, szerepelni fogsz a TV-ben Maxika. Tuti nem lesz gondunk az élelmezésre vagy 1 hónapig:-)

Kicsit homályossá vált a tekintettem és azt fontolgattam magamban, hogy valami nyugis helyet kellene találni a városban, ahol pár órát elbújhatok regenerálódni. Itt végzetes hibát követtem el, mert nem elég hogy erre a Nyugati drosztot tartottam megfelelőnek (ez volt közel), hanem még arra sem figyeltem, hogy ki mögé állok be. Gyulám állt előttem és amint kiszúrt már rohant is, hiszen a napokban eszközölt égőcserét nem fejeztük be.

Próbáltam kérlelni, hogy most kicsit ne foglalkozzunk ezzel, de hajthatatlan volt és már kapta is elő a műhelyét az autója csomagtartójából.

Kicserélt nekem mindent. Arról is 10 percig kellett győzködnöm, hogy nekem azért világít a ködlámpám hátul jobb oldalt, mert a Tüzes Angliában lett összerakva. Kicsit dulakodtunk azon, hogy a rendszámvilágítást újravezetékezze, de az első helyzetjelzőket már nem hagyta és ott a helyszínen generálozta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akkor kezdtem pánikba esni, amikor azt kérdezte ezek után, hogy mikor volt vezérmű szíj cserélve, de a sors ekkor pont velem volt, és elfogytak előle a droszton az autók.

Beteljesült a vágyam, nyugtom lett. Igaz ez úgy 80 perc múlva már rendesen idegesített, de nem volt szívem treffről hazafelé venni az irányt. Szerencsémre végül is elkeltem és pont egy Palotai fuvarral zárhattam a nem épp fényesre sikeredett éjszakámat.

2006.07.14 14:06

---

Este miután befejeztem a blog írását, kénytelen voltam ledőlni egy kicsit, mert keményen elkapott egy fejfájás. Lehet picit többet kellene pihenni, vagy csak a meleg kezd megviselni, de egy biztos, örülök, hogy szombatra lehűlést jósolnak. 22 óra után pár perccel bírt a feleségem belém lelket verni, majd kibotorkáltam az erkélyre, hogy elszívjak ébresztőként egy cigit, ez általában beválik, főleg ha fordítva gyújtom meg.

Alighogy bekapcsoltam a telefonom már hívott is Wanek úr. Ő este 10 után ingyen hívhat minden 70-es számot, így elég sokat szoktunk éjszakánként diskurálni. Teljes izgalomba volt, hogy hol vagyok, mert alig mennek el a címek, főleg az Újpestiek. Mondtam neki, hogy rögtön összekapom magam és robogok is ki. Ekkor eszembe jutott, hogy tegnap is a kapkodásomra fáztam rá, így ma másként cselekszem. Kimért és megfontolt leszek, nincs repkedés meg ilyenek.

Már a kocsiba szálltam be, amikor ismét hívott Wanek úr, hogy siessek, mert az Újpesti címek még mindig nem mennek el. Jó, ő nem tudja, hogy ez nem megy csak úgy, meg különben is egy kimért, megfontolt ember nem kapkod. Minden este úgy indulok, hogy irány a benzinkút és újraélesztésben részesítem a Tüzest. Meglepő, de ma nem igényelt sok vizet. Közben látom ám, hogy csepereg az eső és villámlik rendesen. Legalább mosatnom nem kell – futott át rajtam a gondolat, ami megnyugvással töltött el. Lesz itt mindjárt olyan vihar, hogy csak menekülnek be az emberek a taxiba és ilyenkor nincs az az etikás, aki letiltaná az embert, mert picit piszkos az autója. Kútról kigurulva még mindig a nyugodt taxis benyomását éreztem magamon, egész addig, amíg nem kezdte el a diszi az Újpesti rakpartot dobálni. 5 autós rendelés volt és én harmadikként szépen fel is vettem. Nyugodtan és kimérten rohantam végig a XIII. kerületen és azon izgultam, hogy még találjak ott kollégát, mert fogalmam sem volt, hogy hol a 7-es kikötő.

Szerencsém volt, mert 1 kolléga épp akkor igyekezett a címre, amikor én is beérkeztem abba a magasságba. Igaz, a szalagkorláttal kicsit meggyűlt a bajom, de végül is szerencsésen landoltam. Nem volt valami nagy durranás maga a fuvar, így gyorsba az orromra is koppintottam, hogy persze megint a kapkodás, nem csoda, ha reggel megint szentségelve zárom a napot. Így újra az alaptervnél maradva kényelmesen, higgadtan beálltam a Nyugatiba… 9.-nek.

Pont 3 percig bírtam, akkor felkaptam egy Váci úti Tescot – 20 perccel, igaz csak 10 percet ígértem. Legalább nem állok – ideologizáltam meg magamnak – meg mire ott sorra kerültem volna, addigra itt bőven végzek is a fuvarral. Útközben keserűen konstatáltam, hogy a vihar megint gellert kapott, így kezd ciki lenni az autóm tisztasága. Mindig ez van, ha mosatok esik, ha nem mosatok, akkor sivatagi szárazság köszönt be.

Mikor fékeztem az utas előtt a Tesconál, pont akkor kapott címet az a kolléga a Nyugatiba, aki mögém állt be. Inkább erről tudomást sem vettem, főleg akkor nem, amikor az utasom így köszönt be az ablakon.
- Jó estét. Én rendeltem az autót XY névre és nem megyünk messzire.

Nem baj, legalább a városba visszafelé a Váci - Fáy sarkon lévő kútnál lemosom a kocsit.
De mielőtt ezt megtettem volna, még egyszer hosszan tanulmányoztam a vihar lehetőségét.
Rég láttam ilyen tiszta szép holdsütötte eget, mint a mai éjszaka. Persze azonnal elkezdett a diszpécser körbelőni címekkel, de hajthatatlan maradtam, irány a mosó. Ilyenkor különben is 2 perc alatt végez az ember, mert senki sincs, és ezért nem érdemes kockáztatni 24 óra tiltást.

Mosóban a következő kép fogadott. 3 állásos mosó (most újították fel). Az egyik oldal lezárva. A másodikba egy civil, abból a fajtából, aki 2-3 ezret is bedobál mire tisztának találja autóját. Nem baj, hiszen ott az új rész, ami most épült. Ez sem nyert. Épp egy fiatal srác a kutyájának adott alvázmosást.
Még egy próbát tettem arra nézve, hogy talán esni fog, de nem láttam még egy vacak bárányfelhőt sem, így kénytelen voltam várni.

Állítom, hogy a srác nem volt teljesen 100-as. 3 fajta kenceficével kente be szerencsétlen kutyát, aki a végére úgy habzott, hogy csak sejteni lehetett, hogy melyik végén is van a feje.

Áldottam az eget, hogy a fiúnak nem lova van, mert akkor ott ér a hajnal. Így cirka 20 perc után már roboghattam is ki a mosóból. Szerencsém volt, mert azonnal felkaptam egy címet. Mint utólag kiderült, ez sem volt nagy szerencse, így arra a következtetésre jutottam, hogy ezt a rossz szériát ideje megszakítani.


A megszakítás helyszínének ideálisnak tűnt Maxika kifőzdéje, ami a Nádor utcában található és egy igazi taxishely. Különben is beszélnem kell a Maxival, mert egyeztetni kell egy időpontot, amikor készítek vele egy riportot, hogy kicsit jobban megismerhessük azt, aki esténként enni ad nekünk.

Itt most befejezném, mert kicsit befáradtam, de délután folytatom. Ez tuti, mert el kell mesélnem, hogy a Maxi adagja miatt futottam bele a 625-ös Gyula karmaiba, és aki egyszer odatéved, az tuti nem szabadul:-)

2006.07.14 06:06

---

Szerintem a következő pár mondatra inkább az éjszakások fognak rábólintani, mert a nappalosok azért ezt vágják.
Nagyon kínos tud lenni a következő szitu, amikor egy éjszakás kicsit beletéved a nappalba.
Beszáll az utas és nem mond kerületet, nem mond semmi mást, csak azt, hogy például a KHZT-nak az épülete mellé legyen szíves. Persze itt tehetünk egy gyenge kísérletet, mielőtt bevalljuk, hogy fogalmunk sincs miről beszél. Ez hol is található pontosan? A Mauther Gimnázium mellett. Itt szokott rendesen bebandzsítani a taxis. Ekkor feladjuk és célzottan rákérdezünk. Ne haragudjon, de egyik információ sem segít igazán, ha tudna segíteni megköszönném. És itt jön a kegyelemdöfés: a 74É busz vonalán menjünk, és majd onnan segítek.
Ilyenkor mindig olyan negatív gondolatok tódulnak a fejembe, de nem szólok. Mondjuk erre is van már egy bevált módszerem. A leglehetetlenebb irányra kérdezek rá, hogy akkor most itt jobbra vissza és át az Árpád hídon? Jajj dehogy, na mondom, menjen itt egyenesen…és innentől sínen vagyunk, mert már abban sem bízik, hogy tudod melyik a jobb vagy bal kezed.
Nehéz megértetni az utasokkal - ha egyáltalán van erre szükség-, hogy az éjszakás és a nappalos taxis között annyi a különbség, mint a busz és a villamos között. BKV-nak BKV, de aztán annyi.

Tegnap különben is tudományosan taxiztam. Sikerült addig sakkoznom, hogy hova helyezkedjek, hogy reggel minél elégedettebben térhessek haza, amíg messze nem jött be az este nekem. Kapkodva és a pénzre hajtva nem is lehet dolgozni. Volt olyan esetem, hogy belepillantottam a piros lámpánál a nálam lévő újságba és annyira felcsigázta az érdeklődésem az egyik cikk, hogy miután zöldet kaptam, azonnal parkolóhelyet kerestem, hogy elolvashassam a számomra érdekes hírt. Épp csak pár sort futottam át, mikor rám nyitották az ajtót. Nem mentünk messzire a kedves külföldi urakkal, de annál inkább volt nyereséges a fuvar. Viszont ha égett volna a talpam alatt a talaj, akkor tuti nem állok meg olvasgatni.

Különben a napom eddig végig rohanásból állt. Délben ébredtem, gyors zuhany, pár falat kaja és már mehettem is be a Buda KFT-hez, Reif Zolihoz, hogy átadja nekem a Forma1 programfüzetét. Utána irány az Esso, ott találkoztam Betyár szaktárssal, mert mentünk a lappal kapcsolatba egy megbeszélésre.

Jó hangulatban jöttünk ki a meetingről és mentünk vissza az Essora, mert a Tüzest ott hagytuk. Betyár azt mondta, hogy inkább villamossal menjünk a megbeszélésre, mert a Tüzes nem dobja fel a megjelenésünket. Ráhagytam, nincs ízlése.

Az Esson összefutottunk Kovács Zolival, aki különösen jó hangulatban leledzett, ezért kénytelen voltam azonnal bedobni egy szakmai kérdést, amin aztán a Betyárral jól elvitatkoztak, és én végre elindulhattam haza:-)

2006.07.13  20:06

---

Hazaértem. Rögtön leszögezném, hogy minden tiszteletem a nappalos taxisoké!
Vagy én lettem túl puhány vagy ők rendelkeznek valamivel, ami belőlem hiányzik, de egy biztos, embertelen munkát végeznek kint ebben a forgalomban, ilyen hőségben.

14 óra körül indultam el a központba magamban nagy tervekkel. Ezek a következők voltak:

1, Befizettem a büntetésem
2, Kint maradok dolgozni reggelig, hogy a lemaradást behozzam.

Az egyes ponttal nagyjából még nem is volt különösebb probléma, igaz Révi Zoli kicsit hivatalból megizzasztott ezzel az egy hét tiltás lehetőséggel, de csak túléltem.
Érdekes, hogy mások részéről, akik a központban dolgoznak, milyen irányú részvét volt felém, hogy le vagyok tiltva. Komolyan már a végén zavarba ejtő volt az az empátia, amiben részesültem. Ez jó, mert így az ember könnyebben vészeli át ezt az időszakot, hiszen azonnal azt a reakciót váltják ki belőle, hogy ő maga ezt ne élje meg nehezen. Igaz, bennem is megszólalt a részvét, amikor a központ felé haladva hallgatóztam a reklamacsatornán. Egyik kollégánk csúnyán belefutott egy hétbe. Felvett egy XVI. utcát és a melegben, a napsütésben a XVII. utcába csűrt be és ott várta a kedves utast, ami a legrosszabb, ez mind előrendelés volt. Putty egy hét, ebből 6 nap megváltható, ami összegben sem kevés:(

A központból kijövet még valóban az volt a tervem, hogy na majd most megmutatom és reggelig dolgozok, de mire elértem a Keletiig (cirka 15 perc) már más sem lebegett a szemem előtt, mint a jó hűvös szobám.

Már itthon voltam, amikor kaptam 2 telefont is a lappal kapcsolatban. Az egyik legyen meglepetés, de annyit elárulhatok, hogy egy cégvezető fia hívott és kérte hagy adjon egy riportot a 4 hónap alatt szerzett tapasztalatairól, mert nem biztos, hogy Mi, taxisok, mindent jól látunk, ami a szakmánk körül zajlik.

Én elég meggyőzhető vagyok, főleg ha valaki megtalálja velem a megfelelő hangnemet.
10 percet beszéltünk és a végére már rendesen szégyelltem magam az elmúlt hónapokban tett (talán) felelőtlen, indulattól vezérelt kijelentéseim miatt, pedig egy szót sem ejtettünk ezekről. Hiába na, a lelkiismeret tudja magától is hogy mikor kell megszólalnia, főleg ha valakinek van ilyen.


A másik telefon arról szolt, hogy Reif Zoli  hívott a Buda KFT-től, hogy szeretettel meghívja a lapunkat 2006. 08.03-ra a Hungaroringre, hogy megnézzük, és benneteket tájékoztatni tudjunk arról, hogy milyen is ott kint egy droszt és hogy miről szól ez az egész. Örömmel igent mondtam, mivel engem különösen érdekel a Forma1 és a körülötte zajló események. Mondjuk az utóbbi talán még egy fokkal jobban is, mint maga a verseny.

Erről jut eszembe: Zoli megjegyezte, hogy ha valaki érdekességet akar látni, akkor ezen a napon (2006.08.03.-a ez csütörtöki nap) látogasson ki 11 órakor az Andrássy útra, mert 2 versenyautó fog száguldozni föl-le, ami látványosságnak sem utolsó.

Taxisoldalról meg az az érdekes, hogy ebben az időpontban le lesz zárva az egész Andrássy út és értelemszerűen, még keresztezni sem lehet (még a mentőknek sem!!)
Feltehetőleg én a gyerekekkel kimegyek, mert ilyen közel elhaladva Forma1-es autót még nem igazán láthattunk.

 

Most azon töprengek, hogy mikor merészkedjek ki újra, de a neten megnézve, jelenleg is 30 fok van. Nem baj, még egy kicsit várok, amíg enyhül az idő.

 

2006.07.12 16:17

---

Hoztam a formám. Ha ez egy cikk lenne, vagy egy kisebb iromány bő lére engedve, akkor azt a címet adnám neki, hogy: Az űzött vad!

Így éreztem magam, pedig senki sem bántott. Este 22 órakor huppantam be az autómba és vettem az irányt kedvenc benzinkutam felé, hogy megitassam a Tüzest. Kapott 10 liter benzint és 2 liter vizet. Valahol már megint szivárog a rendszer, de nem tudok egyszerűen rájönni, hogy hol. Miközben haladtam a kútra nem kapcsoltam be az URH-t, mert nem akartam magam idegesíteni, hogy milyen címekről maradok le. Ezt egész addig bírtam, amíg nem végeztem az itatással.
Ekkor bekapcsoltam és megállapíthattam, hogy semmi különös sem történik, mint ami várható ilyenkor. Azonnal elém dobott egy címet, ami még akár 1 perccel is jó lett volna. Igazán nyomorultul éreztem magam. De próbáltam vigasztalódni. Annyi olyan sztorit lehet hallani, hogy ilyenkor a kolléga jobban keresett, meg ilyen és olyan szerencséje volt, hogy lehet én is így fogok erre visszaemlékezni.


Hát nem jött be.

Még az eleje szerencsésnek mondhatóan is indult, mert időben tisztáztam a reklama csatornán, hogy milyen lehetőségeim is vannak. Ott tudtam meg, hogy nem 15 perc után nyomhatok címre, hanem már 15 perccel is, és annak szűkítéseivel. Gyorsan éltem is a lehetőséggel és 15 perccel felvettem egy olyan címet, amit normális esetben csak akkor, ha 1 percre vagyok tőle.

Állandó utas, nem nagy távot megy. Az igazi gond nem is ez vele, hanem hogy egy volt kollégáról van szó, aki képes a taxist 10-15 percig váratni, amíg megissza a fröccsét, szép kényelmesen.

Nem baj, ez is jobb most a semminél, meg már eleve sokkolt a gondolat, hogy majd mennyit fogok várni, állni, a Riónál. Ennél jobban nem viselek el rosszabbul semmit ebben a szakmában, mint a várakozást.

Suhanok a Dózsán, amikor látom, integetnek az egyik troli megállóból. Szerencsére pont irányba ment az utas és nekem még bőven volt időm a címre érkezésig. Addig a kedves úgyis iszogatja a fröccsét.
Beszédes ipse volt a lelkem, mert a 2 perces út alatt a fél életét megtudhattam, közte azt is, hogy a napokban törte össze a kocsiját és igaz, hogy ő nem adta meg a jobb kezet, de a másik is tehetett volna valamit a baleset elkerülése érdekében, mondjuk nem 80-al közlekedik. Figyeltem rá rendesen, miközben sajnáltam magam ezerrel. Nem tudtam igazán feldolgozni magamban, hogy nem nyomkorászhatok a címekre. Megérkeztünk és a fuvar nagyságához mérten szép jatott is kaptam azzal a megjegyzéssel, hogy mert olyan részvéttel hallgattam az ő esetét.

Jesszusom, ennyire az arcomra van írva, hogy nem vagyok happy? Na majd összekapjuk magunkat, hiszen nem a világ omlott össze, csak még 5 órát kispados vagyok.

Extaxisunkat hamar hazaszállítmányoztam (meglepő, de már kint várt) és megcéloztam a Riót.

Útközben rám telefonál Wanek úr, hogy mi a helyzet velem. Mesélem neki - már kissé optimistább hangulatban-, hogy nem kell sokat várni és utána szétcsapom az URH-t a reggeli hajtásban. Ekkor feltette azt a kérdést, hogy voltam-e a központban? Miért lettem volna? Nincs nekem most ott semmi dolgom.
Ő márpedig úgy tudja, hogy csak azután dolgozhatom, ha bent kifizettem a megváltást. Én nem így tudtam, vagy inkább hittem. Én abban a hiszemben napoztam tegnap át itthon a délutánt, hogy majd a tagdíjnál kell fizetni.

Gáz volt rendesen.

Hívtam gyorsan a 40-es Gyurit és vázoltam neki a helyzetet, gondoltam majd megnyugtat valami alternatívával és dolgozhatok hajnali 4-től reggel 7-ig.
Nem nyugtatott meg, sőt.

Most figyeljen minden Főtaxis, hogy nehogy ők is ebbe a hibába essenek!
Ha letiltanak és megváltható részben a tiltás, amikor kérdezik, hogy váltod vagy ülöd, akkor azt kell mondani, hogy : Igen, megváltom (persze ha meg akarod váltani).
Eddig én is eljutottam Zsebikével ( ő volt a reklamán ), aki nagyon őszintén sajnálta az esetet.
Na itt kezdődik a lényeg:
A következő teendőtök, hogy rögtön a tiltást követő első irodai időben be kell menni, és rendezni a sarat, mert ha nem így tesztek, akkor a központ félrevezetése áll meg ellenetek!
Amikor ezt a Gyuri végre megértette velem, akkor levert a víz rendesen. Annyit tudtam kérdezni, hogy és ez mivel jár, mi a szankcionálás ilyenkor?

1 hét nem megváltható!

Még jó hogy a Tüzes mellett álltam, amikor beszéltünk, mert így volt valami mögöttem, amire leülhettem. Szerencsére nem tételezhető fel rólam a szándékosság és holnap (vagyis már ma), be kell mennem a Révi Zolihoz és tálalva neki az esetet megváltani a tiltást.

Nem voltam boldog, mert azt hittem, hogy 4-től már melózhatok.

Maradt a mezítlábas megoldás!

Még régen, a szép időkben, sokáig úgy taxiztam, hogy a körúton megindultam a Petőfi híd felé és figyelve az URH-t beülősre vadásztam. Ha a Petőfi hídig nem jártam sikerrel, akkor Budán megfordultam és az ellenkező irányba is megtettem ezt a távot egészen a Margit hídig.
Ritka volt azoknak az eseteknek a száma, amikor 2-3 körön belül nem intettek meg, vagy nem kaptam fel egy címet.

Most is így tettem. Igaz, volt sikerélményem, de nem volt az igazi. Így egy idő után beálltam a Nyugati drosztunkra. Kényelmesen elhelyezkedtem és vártam, hogy treffes legyek. Félóra telhetett el, mire ez be is következett. A többieknek jeleztem, hogy tiltva vagyok és nyomjanak. Persze mindenkinek külön el kellett mesélnem, hogy miért is történt ez. Unatkoztam baromira és már az URH-t sem hallgattam szívesen mert direkt zrikált a sors. A címek szépen elmentek 10 percig, majd mire én is nyomhattam volna, addigra valaki mindig lecsapott rá.

Eszembe jutott, hogy nem világít az egyik hátsó helyzetjelzőm és ellentétes oldalon a féklámpám. Igaz rizikós mutatvány most megjavítani, amikor treffes vagyok, de hol van itt utas? Ha meg van is, csak nem az elkövetkező 5 percben jön.

Jött.

Épp a 625-ös Gyulával szétkaptuk mind a két hátsó lámpámat, amikor is érkezett egy kedves lány, hogy Óbudára menne. Fájdalom, de megkértem, menjen az utánam következő autóval, mert nekem ez még 5 perc, mire összerakom a szekeret. Nem, velem szeretne utazni, mert én vagyok a szimpatikus neki. Hiába na, akadnak még olyanok, akinek van ízlésük:-)
Gyulát eddig nem úgy ismertem meg, hogy egy kapkodós, felületes ember, de most meglepett. Szerintem, ha adtunk volna neki még 2 percet, akkor egy olajcserét is lezavar.

A fuvar után nem erőltettem tovább a napot, hazajöttem. Délelőtt megyek a központba és feloldatom magam, elég volt ebből ennyi is:-)
A mezítlábazás is egy külön tudomány.
Szakmán belüli szakma.

2006.07.12. 04:09

---

Az egyik ösztönzőt azonnal fel is hívtam, történetesen tomajert, hogy na végre rászántam magam, megindítottam a blogot. Örült neki és azonnal, mint öreg blogos (saját bevallása szerint eddig egy blogot követ) 1000 tanáccsal látott el. Kifejezetten óvott attól, hogy elaprózzam magam. Miután megemlítettem neki, hogy 1 éve mást sem teszünk, mint darabokra hullunk, kénytelen volt igazat adni. Sok sikert kívánt és kifejezte örömét, hogy majd a blog fórumában jól belémrugdal és én ott nem fogok tudni neki majd válaszolni.

Ezen igen meglepődtem és megtudakoltam tőle, hogy vajon miért nem. Mert oda nem kell neked írni, hiszen a fórum a blog olvasóké. Ezen parázs vita alakult ki köztünk, amit szokásos módszerrel oldottunk meg. Ő az én értelmi kapacitásom minősítette, engem meg nem érdekelt, hogy mit mond:-)

Különben is most nehéz pár óra vár rám, mert reggel letiltottak 2 napra címtévesztés miatt.
Felvettem a VIII. kerület Népszínház utcában az Atlantic hotelt és szépen meg is álltam az Atlas hotel előtt, majd a 14. percben még reklamáltam is.

Ez a tiltás valóságban azt jelenti, hogy egy napig nem vehetek fel URH-ról címet, csak ha idővel dobják. A másik napot megválthatom. Így ma éjszaka mezítlábazni fogok, amit nagyon nem szeretek. Mindegy, majd meglátogatom a Riónál a fiúkat, úgyis rég beszélgettem velük.

Tiltás pénz: Jó cikk ötletnek tűnik, ha megkérdezzük a cégeket, hogy melyik cégnél mire fordítják ezt a pénzt. Majd beszélek erről tomajerrel, de nem most, mert ilyenkor hagyni kell lenyugodni:-)

Ígéretet kaptam arra is, hogy szólunk a Neosoftos fiúknak, hogy egy igazi blog programot tegyenek fel nekünk és akkor más is indíthat ilyen önvallomásos dolgot, ha van kedve. Akár utas is.

Én például, nagy élvezettel olvasnám egy rendszeresen taxizó utas blogját:-)

2006.07.11. 21:39

---

...kerül bemutatásra. Pontosabban az élete a vele kapcsolatos események. Tinik a szerelmükről, feleségek a házasságukról, munkájukról írnak.

Én úgy gondolom a taxizásról írnék. Taxisokról, utasokról és mindenről, ami a munkámmal kapcsolatos. Szigorúan az én megítélésemet, az én stílusomat fogja tartalmazni az írás és nem biztos, hogy ezek a gondolatok a többi taxisra is igazak. Mi is lesz a különbség ebben, a többi cikkben megjelentekhez képest? Hát pont ez, hogy ez szigorúan magánvélemény lesz.

Milyen rendszerességgel fogok írni? Milyen terjedelemben? Nem tudom, ez majd kiderül, ahogy az élet hozza.

 

Most a végére valami jó záró mondat kellene, de semmi okos nem jut eszembe, így csak annyit írnék: Jó szórakozást hozzám:-)

2006.07.11. 20:41