Tisztelt Miniszterelnök Úr!

2011.02.14.

Don Quijote de la Málná!
Nem is tudom hirtelen, hogy hol kezdjem….Talán ott, hogy a választások idején nagyon sokszor lehetett hallani a vállalkozások működőképességének megőrzését és a kisvállalkozók fenntartását ösztönző kijelentéseket. Én akkor nagyon örültem, hiszen egyéni vállalkozóként kisvállalkozónak számítok. Ráadásul már így is évek óta a veszteségesség határán táncolok…de erről egy picit később írnék.

Nyugodtan aludhatnék, mivel fizetem az adót és a járulékokat, viszont most önmagam, a családom és a vállalkozásom fenntartása nyugtalanít. A könyvelőm nemrég értesített arról, hogy az új adózásban a bérplafon és a középiskolai végzettségem végett, havonta a dupláját fogom fizetni az államnak adó és járulék formáját tekintve. Ezt nehezen tudom felfogni….és most kérem bocsássa meg nekem az őszinteségemet, de ez csalódást jelent számomra! Csalódást, mert én bíztam Önben és a változásban! Csalódást, mert én nem akartam úgy leélni az életemet, ahogy a szüleimmel tették! Csalódást, mert így nem tudom fejleszteni a vállalkozásomat!

Most egy picit a vállalkozásomról..

Taxizom, egyéni vállalkozóként, saját középkategóriás autóval, hitelmentesen. Idén nyolc éves lesz és nem tudom, hogy ha bevezetik az új szabályozást (10 éves korhatár), akkor miből és hogyan fogok cserélni – ha úgy tetszik- miből fogom fejleszteni a vállalkozásomat…Fogalmam sincs! Ugyanis még ezen kívül rengeteg problémával küzdünk..Többek között a létszám korlátozása, az ellenőrzés hiánya, a parlament által nyolc éve elfogadott hatóságilag rögzített ár bevezetése, a drosztok férőhelyeinek bővítése. Én tudom, hogy ezek nem tartoznak Önhöz, annál inkább a Főváros vezetéséhez, tisztában vagyok vele. Csakhogy az elmúlt 15 évben senki sem volt hajlandó foglalkozni velünk…és most sem! Én másfél évvel ezelőtt önszorgalomból elkezdtem az érdekvédelmet. Kaptam hideget-meleget a szakmán belül, de én eltántoríthatatlan voltam és vagyok most is ami ezt illeti. Először a Tarlós Urat szerettem volna szóra bírni, de ez sajnos a mai napig nem jött össze..Akkor a Wintermantel Zsolt Úrral tudtam beszélni és később szintén Ő volt az, aki eljött egy kisebb megbeszélésre, ahol a többi érdekvédelmet proponáló személy is jelen volt. Azóta egy hangyányit felgyorsultak az események, szinte minden létező frakcióval tárgyaltunk, küldözgetjük a jobbnál jobb anyagokat, de valahogy sosem történik semmi…A Főpolgármester Úr és a Vitézy Dávid Úr is tud a problémánkról, mivel én december 13.-án be is sétáltam a Közgyűlés közmeghallgatására és benyújtottam egy igen összetett anyagot. Ezek után megkerestük a fent említett személyeket ismét, levélben kértük a személyes találkozó létrejöttét, de választ sajnos máig nem kaptunk. A repülőtéri helyzet megoldása végett is számos problémamegoldó lehetőséget vázoltunk már, de idáig ebben a kérdésben sem történt érdemi döntés…pedig a helyzet ismét eléggé balkáni és ez a véleményem szerint nem vet ránk jó fényt az Únió soros elnöksége alatt! Érthetetlen számomra, hogy nekünk magyaroknak miért ilyen nehéz lemásolni más európai országban hatékonyan működő rendszert…

Szóval…a problémám nem csak az enyém, hanem egy társadalmi rétegé. Egy rétegé, amely vállalkozó akar maradni, fejleszteni szeretne, alkalmazkodik ha kell. Egy rétegé, amely mára egy lenézett foglakozássá vált, akiket megfélemlített az elmúlt húsz év városvezetése. Egy rétegé, amelyben emberként akarnak élni, becsülettel! Én tudom, hogy a mostani helyzet eléggé ramaty, van mit helyre hozni..de ez a réteg két évtized alatt mindig ezt hallotta! Mindig volt valami fontosabb nálunk…Szeretnénk, ha most már meghallgatnának minket. Szeretnénk nem utolsók lenni a sorban. A tenni akarás megvan bennünk..és ez nem pusztán abban nyilvánul meg, hogy kérünk és akarunk dolgokat, hanem példát szeretnénk mutatni! Példát másoknak, akik szintén élni akarnak. Azoknak, akik nem akarnak belepusztulni a sorsukba, akik lépni akarnak egy szinttel feljebb. De ehhez foglalkozni kéne velünk, aminek legkisebb szikráját sem tapasztaljuk!

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az imént percekig némán ültem a klaviatúra előtt, vajon mit írjak Önnek végezetül..Csak remélni tudom, hogy a fentiekben említett problémák halmaza felkeltette az érdeklődését annak ellenére, hogy bizonyára rengeteg dolga van a zsúfolt programot illetően. De megtisztelne a válaszával, esetleg egy személyes találkozó létrejöttének lehetőségével, Önnel vagy olyan politikussal, aki hajlandó lenne megoldani ezt a szocialista örökséget, amely iszonyú teherként nyomja a vállunkat és most még erősebbé vált az adózási körülmények végett.

Köszönöm, hogy időt szakított a levelem elolvasására!


Tisztelettel és üdvözlettel:

Fárbás Tibor, egyéni vállalkozó.

Kormányrendelet : 337/2010

KSH: 7/2010