(tíz tíz tíz) ha kompromisszum készek vagyunk. Némi alkudozás, és vita után sikerült kialakítani egy közös elképzelést. Mondjuk igen igen kompromisszumkésznek kellett lennem, mert a szórólap már a nyomdában volt.
Sebaj, -gondoltam- végre valaki csinál valamit, tehát nekünk azt bármi áron támogatnunk kell! Úgy gondoltam, ha az Országos Taxis Szövetség megrázza magát, és hajlandó megmozdulni, akkor megérdemli, hogy a taxisokat oda irányítsuk, és abból csináljunk egy ütőképes érdekvédő szervezetet. Hisz annyiszor mondtam már el, hogy egységben az erő, ne mi legyünk azok akik egységet bontanak.

Lelkesen meg is csináltam a cikket. Kiengedtem, és ellenőrizgettem a linkeket benne. Már ráértem olvasgatni a honlapjukat, és rákattintottam a JELENTKEZZ ÉS CSATLAKOZZ gombra.
Meglepődtem, milyen sokat kérdez, de gondoltam biztos rettentően fontosak ezek az adatok, egy komoly érdekvédő szövetségbe való belépéshez.
Haladtam tovább, és olvasgattam. Érdekes felfedezést tettem.
A nagy sietségben elrontották, a honlapot, elfelejtették odatenni a Belépek az OTSZ-be nevű gombot, és a teljes jogú tagság feltételeit.
Gyorsan hívtam a Zolit, hogy figyelmeztessem, ez így nem lesz jó. Jönnek a taxisok, akik szeretnének belépni, és nem tudnak.
Igen rövid beszélgetés volt. Hamar kiderült, hogy nem véletlen, hanem tudatos döntés volt, hogy mi újhullámosok nem lehetünk tagjai ennek a szervezetnek. Amikor emelt hangon, kioktatott, hogy: (mert ő szereti az őszinte beszédet) szó sem lehet róla, hogy többszáz, netán többezer taxist beengedjen teljes jogú tagként, hisz akkor kezelhetetlenné válik az egész, és nem tudja....nem tudta befejezni mit nem tud, mert leüvöltöttem a fejét, és lecsaptam a telefont.
Igen mérgesen felhívtam pár közös ismerősünket, és megkértem őket segítsenek jobb belátásra bírni, mert nonszensz, hogy egy Országos Taxis Szövetség nevű szervezetnek nem lehet tagja bármely taxis az országban.
Több ígéretet is kaptam, hogy persze meggyőzik, hisz ez tényleg hülyeség így. Megnyugodtam, de természetesen a cikket visszahoztam a főoldalról, mert úgy gondoltam, mi majd akkor adjuk ehhez az arcunkat, ha ez az aminek indult (az én álmaimban)

Egy a szakmát összefogó kezdeményezés, és nem egy újabb pofon, a már így is ezerszer megalázott taxisoknak.

Telt múlt, az idő. Többször Beszéltünk Metál úrral.
Kedves, és mézesmázos volt velem, de nem engedett. A konkrét kérdés elől mindig kitért, mindig megpróbálta megmagyarázni, hogy rosszul látom a helyzetet, és higgyem el, ez a legjobb megoldás.
Sőt. Időnként újra és újra meghazudtolt, hogy szó sincs arról, hogy ne lehetnénk tagok. Majd egy év múlva a támogatói tagságból, valamilyen módon teljes jogú tagság lesz.
Hát én nem vagyok hívő lélek. Ennyire nem.
Kötöttem az ebet a karóhoz, és kilátásba helyeztem, hogy ha nem adja meg (annak a szerintem maximum húsz harminc embernek aki ezzel élni szeretne) a teljes jogú tagság lehetőségét, akkor nemhogy támogatni nem fogom, de természetesen, leírom a véleményemet. (mint mindig)
Közben, egyre híresebb ember lett, írtak róla az újságok, bennevót a rádióban, és egyre nehezebb volt vele kommunikálni. Hívtam, nem ért rá, megígérte, hogy visszahív, nem tette, emilt írtam, nem válaszolt.
Lejárt a türelmi idő.


Tehát:

Ez a kezdeményezés jó és támogatandó.

A matricát, aki hozzájut ragassza fel, hogy tényleg látszódjon a külvilág felé:

Sokan vagyunk és egyetértünk.