Nyílt levél, a mélyen tisztelt Főosztályvezető s.k.-hoz

2006.05.08.

Vélemény
A múlt hónapban a kamara (Antal A. Sipeki J. Dudás Z. által jegyezve) egy levelet küldött a Közlekedési Miniszternek. A Miniszter helyett természetesen egy Főosztályvezető válaszolt.
Miután, mi nem vagyunk a meghívottak között, itt tesszük közzé véleményünket.

Nagyon boldoggá tett bennünket, hogy szakmánk, 2416. segélykiáltása eljutott önhöz és az egyeztetés összehívásával megtisztelte szakmánkat!

De, hova ez a kapkodás?
Ha eddig ráértünk, akkor szerintem már lett volna időnk kivárni, hogy a koalíciós tárgyalásokon eldőljön, szeretett szakmánk, egyáltalán mely minisztériumhoz is fog tartozni. Eddigi információink alapján, az önök nagyra becsült minisztériuma, semmiképpen nem fog ebben a formában tovább működni, és az is gyanítható, hogy a Minisztert sem úgy fogják hívni, mint eddig. Mi egyszerű halandó állampolgárok ugyan még soha nem vettünk részt, a: minisztériumi átszervezés című társasjátékban, de gyanítjuk, hogy ez valahogy úgy zajlik, mint az a játék, amikor szaladtunk körbe-körbe a székek körül, amiből egyel kevesebb volt, mint gyerekből, és tapsra megpróbáltunk mindannyian rávetődni egyre. Természetesen egyikünk fenékre ült.
Ebből kiindulva van okunk feltételezni, hogy az, akivel elkezd a szakma tárgyalni, a nagy körforgás után, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanarra a székre fog lehuppanni.
Így aztán, ennek az egyeztetésnek, azon kívül, hogy szakmánk prominensei egy jót beszélgetnek, nem sok értelmét látom.

Mélyedjünk, el levelének lényegi részében:
Megint csak abból tudok kiindulni, hogy én egy taxisofőr, nem értek hozzá, de szembeötlött, hogy ön szerint, egy törvényjavaslat megszületése, csak „valamennyi érintett konszenzusa alapján képzelhető el”
Kérdem én: Hogy lehetséges konszenzus, ellenérdekelt felek között?
A fent felsorolt hölgyek, és urak, eddig még semmiben nem tudtak megegyezni!
Gyanítom, hogy ha ezt az elvárást mindig, minden törvényjavaslatnál érvényesítenék, akkor ebben az országban, még nem született volna meg egyetlen törvény sem.
Márpedig törvényeink vannak! Több, is mint kéne.
Tehát, az esetek nagy többségében kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egy törvénynek nem mindenki örül. Ez ebben az esetben is így lesz. Vagy nem lesz törvény.
Ahogy eddig se volt.
Azt szeretnénk, hogy legyen TAXIS TÖRVÉNY.

Milyennek kéne ennek lennie?
A kamara előterjesztése szinte tökéletes. Persze az ördög a részletekben van. Ezek a részletek viszont olyan fontosak, hogy az azokon való vita örökre kizárja a megegyezés lehetőségét. A másik probléma, hogy a javaslat, Budapest szemszögből van megfogalmazva, nagy része, a vidéki kisvárosokban fölösleges, és értelmezhetetlen.
Egy törvény attól törvény, hogy az ország egész területén érvényes. Ez a szakma másképp működik Budapesten, másképp Siófokon, és még inkább másképp mondjuk Gyulán.
Nem lehet rá egységes törvényt hozni. Ami nekünk Budapesten létfontosságú, azt lehet, hogy Gyulán, nem is értik.
Mire akartam ezzel kilyukadni? Arra, hogy a TAXIS TÖRVÉNY-nek, kerettörvénynek kell lennie.
Egyetlen, és legfőbb bajunk az, amit ez az egyeztetés, és az ön levele is jól példáz, hogy 123 helyre van szétosztva a szakma szabályozása, irányítása, ellenőrzése. Bármilyen változtatásra lenne szükség, ahhoz egy nagytárgyalóra van szükségünk, hogy minden érintett beférjen. És akkor még nem is beszéltünk, az ön által óhajtott konszenzusról, ami mint már említettem, csak vágyálom.

Egy esetben van remény konszenzusra!
Ha a törvény, és a mostani tanácskozás, arra szorítkozik, hogy megteremtse az egész országra érvényes alapokat, és kijelölje azt a szervet, aki FELEL a szakmáért! Ugyanaz a hivatal döntsön a szakmába bekerülés humán, és dologi feltételeiről, a tevékenység gyakorlásának szabályairól, és ugyanezen hivatal feladata legyen, a szakma gyakorlásának feltételeit biztosítani, ebbe beleértve az engedélyekkel való gazdálkodást, és a teljes körű ellenőrzés (szankcionálás) jogát, és felelősségét.
Tudni akarjuk, kit kell felhívni, ha szeretnénk valamit!
Hogy ez a szerv, kicsoda, micsoda, huszadrangú kérdés, de mindenképpen döntőképes, és teljes körű hatalommal felruházott hivatal legyen.
Én a helyi önkormányzatokra gondolok, hiszen szakmánk problémái helyi szinten oldandók meg. A helyi hatalom, majd megküzd a helyi szakmai, és érdekvédő szervezetekkel, a helyi problémák megoldása érdekében.

Mi a teendő, ennek az idilli állapotnak az eléréséhez?
Önöknek, a pillanatnyi sok-sok kis hatalmat birtokló Minisztériumoknak, Főhatóságoknak, só- és egyéb hivataloknak, és az ott dolgozó „kiskakasoknak” le kell mondaniuk, a saját „szemétdombjukról” és „félkrajcárjaikról”, hogy kialakíthassunk egy nagy „szemétdombot”, amin már kevesebb kakas, de hatékonyabban kapirgál.
Ennek megvalósíthatóságában bízva.

Maradok tisztelettel:
Majercsik Tamás (tomajer)
hallotaxi.hu