Velem is történt valami jó:Csak egy utcát kellett gyalogolnom miután Csogu pontosan elmagyarázta hogy hová menjek alkatrészt venni.A kerület stimmelt!

Azért nagy genya vagy hogy nem te viszed a saját lányodat!

Nekem is vannak ilyen "beépített" embereim,akiknek az a dolguk,hogy ilyesmit terjesszenek rólam! Anyukám például,álnéven dicsérő levelekkel bombázza a Miklóst,hogy jutalmazza meg ezt a drága,segítőkész,aranyos taxist,aki én vagyok. De eddig semmi. Nem is értem. :(

Zavarba hozol.De örülök, ha tényleg teteszett. Épp ezért csinálom. Köszi!

A kollégának esetleg koszos volt a kocsija vagy nem volt rajta nyakkendő?????? GOMB

Ma odajött hozzám egy kolléga, akivel a napokban egymás mellett haladtunk. Én üresen, ő utassal. Én is vittem már párszor azt a lányt, így felismertük egymást és kedvesen üdvözöltük egymást. A kolléga azt mondta, hogy az utasa arra a kérdésre, hogy ismer-e engem, a következőt válaszolta: - A legkedvesebb taxis, akivel eddig találkoztam. Nya, erre varrjatok gombot!!!:-))

nagyot alkottál köszi már jó napom van

Tegnap vettem 1.5 kg füstölt combot!!! :-))

bepácoltam 6 kiló tarját hétfőre

Ja,és ma felvettem egy könyvelőt,aki rendbe szedi a könyvelésemet.Remek referenciái voltak.

Szabadnap Ma eldöntöttem. Ha a fene, fenét eszik is, nekem ma akkor is jó napom lesz! Ugyanis… szabadnapot tartok. Se autó, se URH, se 3 perc egy nyomással. Vagyis, semmi stressz. Első lépésként, közöltem döntésemet a nejemmel. - Na persze-bólintott, majd gyakorlott mozdulattal egy lázmérőt varázsolt elő és a hónom alá dugta. - Nyisd nagyra a szád, nyelv kidug- s közben a szemem fehérjét, vizsgálgatta. - Te jó ég- kiáltott fel a hőmérőt látva. – 36, 9! – Ide már asszisztencia szükséges! - Hagyd már abba, nincs semmi bajom-toltam el magamtól aggódó kezeit. - Igen? Akkor lerobbant az autó. Te jó ég, mennyibe fog ez kerülni? Tuti hogy most emiatt nem megyünk az idén Hawaii-ra. - Nincs a kocsinak semmi baja – mondtam. - Aha – bólintott, szóval letiltottak! Mit tettél már megint te balek, ki tiltott le, hány napot kaptál, megváltottál belőle valamit? Fogadjunk, hogy megint a 1014 tyúkszemére léptél! - Na jó, ebből elég- vágtam el a további szóáradatot. - Az ég adta egy világon, semmi sem történt! Ha akarnék, most azonnal kimehetnék dolgozni. De nem akarok. Szabadnapot akarok, érted? - Ühüm.- De a gyanakvás továbbra is ott volt a szemében. - Hogy ebből mi lesz-, morogta csak úgy magának, de azért én meghallottam. - Na majd én megmutatom- gondoltam. Na lássuk csak, mit is kell tenni egy szabadnapon? Ráadásul egy ilyen szép áprilisi kora estén. 7 óra, de még világos van. Mi lenne, ha lemosnám a kocsit? Szó mi szó, az a januári havas eső némi foltot hagyott rajta. 7 óra 3 perc. –Készen is van. Szebb, mint új korában. Ebbe kössön bele a 1014! Most még beállítom a hifi-t. Ugyanis 200 decibel fölött kicsit torzított a bal hátsó. Este 9., kész is van. Tudom sokáig tartott, de jó munkához idő kell! Belépve a lakásba, egy 8 éves forma gyerek köszön rám. – Csókolom!- majd labdáját rám vezetve kötényt ad és átviharzik a szobába. A konyhában nejem szorgoskodik, míg az asztalnál úgy sacc per kb. 5 éves fiúcska, falatozik. Majd rám néz. És iszonyú bömbölésbe kezd. - Neki meg mi baja-? Kérdem. - Mi lenne? A gyermek túl érzékeny, bizalmatlan minden idegennel. - De hát ők nem az én… - De igen- vágott közbe a nejem. - Biológiailag. Amúgy tudod, hogy melyiknek mi a neve, hogy hívják a tanár néniét, óvó néniét? –Hááát- nyögtem. - Na látod!- - De ezen változtatunk-mondtam határozottan. Erre remek alkalom egy közös vacsora és leültem az asztalhoz. - Az az én helyem- közölte velem egy határozott 8 éves hang. Szúrós tekintetű legényke nézett velem farkasszemet. Elöntötte lelkemet a büszkeség. Istenem, milyen vagány, határozott kis kölyök. Nem hiába, az én fiam! - Anya, a bácsi most már mindig itt fog lenni-? Kérdezte az 5 éves, még mindig szipogva. - Semmi baj-, hárítottam el nejem kezdődő magyarázkodását. - Majd én-. - Tudod, én vagyok az apukád-, mondtam és meg simogattam a kis buksit. Áááááááááá ordítottam a következő pillanatban, miközben hasztalan próbáltam kihúzni a kezemet a kis bestia fogai közül. - Mondtam, hogy nem szereti, ha idegenek simogatják- szólt cinikus hangon nejem. Megsemmisülve fejeztem be a vacsorát és kezdtem átértékelni a döntésem helyességét a szabadnapot illetően. Az esti fürdetés már viszonylagos nyugalomban zajlott. Leszámítva azt a fél percet, amíg bent tartózkodtam a fürdőszobában. Kis vödörből, vizipisztolyból zúdították rám a vizet, miközben kórusban üvöltötték, hogy: MENNYÉL KI! Csurom vizesen somfordáltam ki és azon törtem a fejem: vajon hol rontottam el? Hálátlan kölykök. Éjt nappallá téve dolgozom értük, hogy mindenük meglegyen és ez a hála? Meg sem akarnak ismerni? Bánatosan átöltöztem. Drága kis feleségemnek köszönhetően egy vadi új pizsamába bújhattam. Mikor megköszöntem e kis figyelmességet, közölte, hogy ezt a pizsamát 7 éve karácsonyra kaptam. Érdekes, még sosem láttam. Na nem baj. Az est hátralévő idejében, csak azért is „jó napom lesz”. Meg az asszonynak is, gondoltam kajánul. Amíg viszont lerakja aludni a két kis banditát, addig kézbe veszem a távkapcsolót. Agymosás, butítás, IQ pusztítás minden adón. Még szerencse, hogy van 4 sportadó. Van sex csatorna is, de sajna csak 11 után. Tényleg, sex! Remélem, már alszik a két mini terrorista! Óvatosan átsasszézok a hálóba és feküdnék be kedvenc nejem mellé. - Ez az én helyem- csattan fel egy éles hang az ágyból az asszony bal feléről. - Ez meg az enyém-, sivít egy vékonyabb hang a jobb oldaláról. Megdöbbenve állok az ágy mellett. - Drágám! - szólok bátortalan hangon, de semmi válasz. Egyenletes szuszogása és a takaró ritmikus emelkedése meggyőzött arról, hogy már alszik. Semmi kedvem nem volt a két villogó tekintetű, vérszomjas kis fenevaddal hadakozni, így hát kihátráltam. Leroskadtam a nappaliban. - Szabadnap, mi?- gondoltam. Tekintetem a levetett ruháimra esett. Nagyot sóhajtottam és öltözni kezdtem. Végül is még időben vagyok, miközben az órára néztem. Akár még történhet is még velem ma valami jó.

Mivel MÁS boldogsága örömet okoz,nagyn örülök. Gratulálok.

A kulcsot jól eldobtad?? Amivel lezártad azt a szakaszt..:)

Ma reggel úgy ébredtem fel, hogy tegnap lezártam az életem egy szakaszát. Tehát,jó reggelt mindenkinek! VÉGRE!!! ÚJRA BOLDOG VAGYOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ma nem büntettek meg a szarházi közteresek(tegnap igen)!

nem is a miklósra céloztam őt ismerem még a régi telepről.hanem a zrt re na de bíztam benne hogy végre ez egy optimista csak csupa jóról szóló topik lesz úgyhogy a mai jódolog: nem nagy csak kicsi de tudjátok a kis dolgok a legnagyobbak tegnep játszótéren voltam a gyerekeimmel meg az asszonnyal és mondhatom régen voltunk ilyen felszabadultak és jókedvűek még hintáztam meg csuzdáztam majd következett a fára mászás felis mentem de mire a tetejére értem elfelejtettem hogyan kell lefelé, ekkor mondtam a feleségemnek hogy hívja a tűzoltókat mert nem tudok lemenni az meg visszakérdezett hogy mit mondjon nekik ne égesem már meg a gyerekek is mit szólnának na meg az ismerősök és kitudja lehet még a híradóba vagy a fókuszba is betennének na én elkezdtem ereszkedni aztán meg zsupsz mi az a 3 méter gondoltam, megtudtam még a zsákom is elzsibbadt na erre tárcsázni kezdett az asszony aztmondja hívom a mentőket mert azt hitte hogy mind akét lábam eltörtem de nem acél vagyok mondtam és felálltam.a gyerekeim meg majd megszakadtak a nevetéstől

Nagyon jó dolgot láttam ma a Vámház körúton: A csarnok oldalán már kint van a tábla. BKV:ÉS TAXI. Köszönjük szépen.

Akkor nem hasonlit a cucura.

Én már azon régen túl vagyok, hoyg egy kérdést, felvetést, támadásnak minősítsek, azt meghagyom a kezdőknek:-)) A legjobb tudomásom szerint igen, ilyen korrekten áll a dolgokhoz...legalábbis én eddig mindig ezt tapasztaltam.