Parád régebben egy kis falu volt, de mostanra akkora üdülőparadicsommá nőtte ki magát, hogy megvásárolta Budapestet. Azóta mindenhol hirdetik, hogy Budapest Parádé.

Nem bánom, ha az emberek a szájukra vesznek, de kezdjék a seggemmel!

Nem aggódom az adósságom miatt. Elég nagy ahhoz, hogy tudjon magára vigyázni

Ki mint ropja lámpillárját, úgy pörzi azt bidence!!! Aki másnak kerbekenéz, annak fityele ketyme tyütyü!!!

Te hülye még él a nagyanyád.

Nem értem miért mondják, hogy megint felment a benzin ára? Ma is ötezerért tankoltam!

Egyszer becsaptam egy ajtót,azt mondtam neki,hogy nyitva van.

A nő olyan, mint az olimpiai érem. Harcolnod kell érte, aztán egy életen át lóg a nyakadon.

Mondtam az orvosnak, hogy két helyen eltörtem a lábam. Erre azt mondta, hogy menjek el azokról a helyekről.

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal meg több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Meg azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacs orázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Az előző a sajátom. Én igyekszem e szerint élni!

Szép mondás, de sajnos manapság inkább ez játszik! ÚGY ÉLJ, HOGY INKÁBB IRIGYELJENEK, MINT SAJNÁLJANAK!!!

Ez nekem nem megy! nem sikerült bemásolnom ide valamit! Mindegy, elégedjetek meg ezzel: ÚGY ÉLJ, HOGY SOHA, SENKITŐL, SEMMIÉRT NE KELJEN BOCSÁNATOT KÉRNED!

Az elv, olyan mint a fing: Tartja az ember, amíg tudja.

Amint megkapom a jogdíjat, a felét postázom:-))

Ezt megadom:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Lehet, hogy a barátnőm a pénzemért szeret, de nem a bankkártyámat szopja...

Sztem ezt tőlem hallottad a Szigeten,így igényt tartok a jogdíj felére...

és a végén meghjajolok , mint egy fáradt hegedűtok!