Helyes!  Inkább itt folytassuk:-)

• Bakó Attila Ezek az úgynevezett kérdéseid annyira cinikusak, pofátlanok, mint amikor demszki tüntet veletek a korrupció ellen...
• Majercsik Tamás Pedig mennyivel egyszerűbb lenne válaszolni rájuk, mint mellébeszélni:-) Felvidéki kollégától is kérdezem mostanában rendszeresen, hogy: Fideszes lett-é? De nem válaszol:-PBe kell vállalni.... Bíírod a Viktort nna!
• Bakó Attila Mennyivel egyszerűbb lenne, ha beismernétek, hogy "majdant" akartok... ti khmm... világpolgárok.
• Majercsik Tamás Nemáá... úgy ismersz mint aki vérontást akar? Ne hablatyolj összevissza. Ha itt balhé lesz akkor azt a te forradalmár barátaid fogják kirobbantani. A ti stílusotok. Ezek a gyerekek legfeljebb laptoppal dobálóznak, nem kockakővel, pendrájvval verekednek, nem bézbólütővel.....

Ezek az úgynevezett kérdéseid annyira cinikusak, pofátlanok, mint amikor demszki tüntet veletek a korrupció ellen...

Mi baj lenne?  

Felgyullad a tévészékház?

Tankkal fognak randalírozni a Madách téren?

Barikádokat emelnek, és kockakővel dobálják a rendőröket hetekig?

Az ilyeneket eddig szabadságharcosnak hívták és hősöknek nevezték.  Neeem?

Üdv...

Nem.

Szia. Végre itt vagy!

kocsog

Nem engedi el a kormány Vitézy Dávid kezét: a közlekedési szakembernek kormányzati posztot szánnak – értesült egy, a Miniszterelnökségen folyó munkára rálátó forrástól a hvg.hu.

A BKK éléről páros lábbal kirúgott Vitézy kormányzati pozícióba ejtőernyőzhet.

Szupermen volt,van,lesz.

https://kuruc.info/r/2/137265/

2014. december 18., csütörtök, 10:50 

Szerző:
Tóta W. Árpád

Bárhol a világon kerül szóba a lopás, Orbán Viktor kikéri magának. Magáénak érzi, és büszke rá.

A cápaugrás tévés szakkifejezés, azt a pillanatot írja le, amikor egy régóta futó sorozatban már mindenki lefeküdt mindenkivel, az írók nem tudnak már mit kitalálni, és a napi nézettségért kapkodva bevállalnak valami totál elmeroggyant hülyeséget. Az eredetije a Happy Days című sitcomban történt, ahol az egyik főszereplő vízisível ugrott át egy cápát. Innentől már nincs megállás lefelé, egyrészt az egész hihetősége és vele a nézők azonosulása szűnik meg, másrészt a műsorkészítők gátlásai.

Közel vagyunk a cápaugráshoz, vagy talán utólag azonosítjuk, hogy már meg is történt. Mindenesetre most már bármi lehetséges. Például megyek A-ból B-be, szinte mosolygok azon, hogy egy hónap múlva már ezért is fizetni fogok, nyomkodom közben a rádiót, direkt megkeresem a Lánchidat. Az is az enyém, a közös frekvenciavagyonból teremtettük mi magyarok, mi fizetjük a fenntartását és a profitját, és milyen jól tesszük: most meghallgathatom, mi a helyzet őszerintük. Elvégre annál, hogy mit lopnak éppen, szórakoztatóbb, ahogy ezt kimagyarázni próbálják.

És nem, nem próbálják. Hanem az van, hogy ha valaki bárhol a világon, akármilyen nyelven elkiáltja magát, hogy „tolvaj”, akkor a magyar kormány öblösen kikéri magának.

Mondjuk bejelenti az USA, hogy a korrupció zavarja az ő érdekeiket, ezért tenni fognak ellene számos kelet-európai országban. Robert Fico, Victor Ponta meg se mukkan. Lehet, hogy kiveri őket a víz, de hallgatnak. Orbán Viktor bezzeg? Még csak nem is a Gucci ostorával cserdít, hogy valamelyik lakája álljon ki hőbörögni, hanem ő maga tajtékzik. – Mi van, mi van? Szidtad az anyámat? – De uram, én a kurvákról beszéltem! – Szóval szidtad az anyámat!

Hogy micsoda emberiségellenes, függetlenségünket  gyalázó, magyarellenes gondolat fellépni a LOPÁS ellen. Nemzeti Lopás. Frankón azt mondja, hogy nem hagyjuk a korrupciónkat, mert az a szuverenitásunk része. És azon háborog, hogy őt nem keresték meg; mintha az engedélye nélkül nem utazhatna be az országba amerikai újságíró vagy civil kutató. Pedig elég világos, hogy ha államszintű korrupció a gyanú, akkor nem Orbán Viktort kell elsőként megkérdezni, igaz-e szerinte. Éppenhogy tőle független módszerekkel kell ellenőrizni, mennyit lopnak a haverjai.

A külügy bekéreti az ügyvivőt, a minisztérium ismert állapota alapján el tudom képzelni, micsoda ordenáré toporzékolás mehetett ott. Goodfriend viszont csak otthon kezdett nyerítve röhögni. Talált, süllyedt.

Ribancmenet

Elkezdődött a korrupcióharc. A rezsicsökkentés megvolt, kedves nép, most azért kéne menetelnetek, hogy visszaadjatok valamit a jótevőiteknek. Védjétek meg az ő megélhetésüket is! Átérezheti minden devizahiteles: ha ennyire fájna neki elveszítenie a panellakását, akkor mennyire fájdalmas lehet, ha veszélybe kerül egy úszómedencés vagy stadionnal díszített kúria.

Valahol felsír egy jacht.

Lehet, hogy erre kevesebb lesz a jelentkező. Értem, hogy ez egy szeretetközösség, de attól tartok, hogy a Pasa Park miatt nem fognak milliók megmozdulni. Vagy amikor mégis, akkor jobb lesz evakuálni.

De feladni nem kell. Most is vannak pár száz fős minitüntetések, ilyen semmi kis szubkultúrák verik a tamtamot, mint tanárok meg kereskedelmi dolgozók. Sőt van ribancmenet is az erőszak ellen, nem is beszélve a meleg büszkeségről. Semmi akadálya egy öntudatos tolvajmenetnek.

Nyugodtan meg lehet ezt szervezni ugyanolyan őszintén, mint ahogy felkapták az Amerikából közéjük hajított inget. Lehetne ez egy szerény létszámú, de annál bátrabb vonulás. Elég, ha eljönnek azok, akiket személyesen érintene egy korrupcióellenes akcióterv. Fogjátok meg szépen egymás kezét, fonódjanak egymásba százezres retikülök és milliós Rolexek. Hozza el mindenki, ami mozdítható, a sportkocsikat, a veterán Jaguárt, Marie Antoinette báli ruháját, meg amit még összeharácsolt. Esetleg a kedvtelésből tartott gázszerelőjét. Aztán indulhat a séta, mondjuk a Dorottya utcából fel a Várba.

Nem lesz semmi baj. Simán átugorjátok a cápát.

Húúdejó lesz, ha majd az országos rendelethez is vele kell tárgyalni! :-(

Kerékpár a jövő nemzeti közlekedési eszköze

https://www.youtube.com/watch?v=D4Rz4EYUrLY

No comment. Palacsintasütő fejű reklámfilm.

Nem kifejezetten fideszes oldalra utaltam.

Nem kedvelem azorbánt, de titeket sem!

Márpedig ti most nyomultok ezerrel...

Van némi párhuzam.   Orwell vén disznója bölcsességekkel látta el népét....a miénk viszont dakota viccekkel és székely mondásokkal.

Már kihízták...  költöznek a várba.

Nnajó, még csak a fődisznó:-)))

Asszem Őrnagy volt a fedfőneve... :-)

Remélem közel van az idő, amikor a disznók kihízzák az ólat...

„Urizálni a szó szoros értelmében úri gyerekek tudnak, én parasztgyerek vagyok, sajnos, annak születtem” – kezdi Rogán Antal a magyarázkodást az egyre sűrűsödő, kicsit sem plebejus Fidesz-vagyonok és luxusköltések botrányairól. Hadd mondjak pár szót amolyan érintett jogán, kezdve a tételmondattal: de, Rogán úr, urizálni leginkább és elsősorban Ön tudna. Meg én.
Rogán Antal nálam hét évvel idősebb, egy szlovén határmenti kistelepülésről származik, míg én a szerb határ mellett található Tompán voltam gyerek. Talán nem merész következtetés, hogy vannak hasonló élményeink: a Budapestre felkerülő falusi fiatal szükségszerűen sokkolódik a fővárostól, nő benne millió vágy, valamint frusztráció és megfelelési kényszer az új dolgok okán. Pontosan ugyanannyi (nulla) villamos van Szakonyfaluban és Tompán, ugyanúgy kvázi homogén a közeg, nincs szeparált luxusközeg a milliárdos kasztnak, a termelés és fogyasztás helyszínei szinte teljesen ugyanolyanok az adott településen élők számára. Budapesthez képest legalábbis biztosan.
És az a rossz hírem, kedves Rogán úr, hogy „a szó szoros értelmében urizálni” pont az Ön által parasztgyerekeknek nevezett emberek tudnak (illetve esetemben: tudnék, ha lenne rá pénzem). Az úgynevezett úri gyerekek részéről természetes életforma a gazdagság. Idejekorán megtanulják, hogy nem muszáj a legrikítóbb, üvöltően drágának kinéző táskával flangálni (innen üdvözlöm Habony urat is), nem feltétlenül muszáj a legdrágább belvárosi teraszokon lóbálni a húszezres kötegeket meg az aranykártyát. Aki beleszületik ebbe, az nem feltétlenül habzsol és biztosan nem kompenzál. Ellenben a „parasztgyerekek”, Ön és én, akik körön kívülről jöttek, akiknek a pottyantós vécé nem a harmadik világot, hanem gyerekkori emlékeket jelent, mi, akik esetleg be tudtunk kéredzkedni a Tanácsházára vagy a varrodába a tekerős telefonhoz, ha nagyon-nagyon muszáj volt telefonálni (no nem a családnak, hisz nekik se volt telefonjuk), mi érezhetünk arra késztetést, hogy urizáljunk.
Mikor megcsap Budapest szaga, elvakít a főváros fénye, és csak a felszínt vesszük észre. Amikor nem csupán a pénz (erről kéne persze külön is beszélni, mert Ön, Rogán úr, urizálása közben mintha többet költene, mint amennyi a hivatalos fizetése), de az elérhető jószágok köre is nagyságrendet ugrik, abból lesznek aztán olyan aránytévesztések, mint a pasaparki, fényre táguló lakás meg a becsillanó luxusóra. A megtollasodott parasztgyerek bele akarja kiabálni Pest atmoszférájába, hogy „én is vagyok jó, mint ti, nézzétek, mit vettem sok pénzért!”
Mindezt „körön kívülről” is pontosan értem. Sosem volt, és talán soha nem is lesz annyi pénzem, mint Rogán Antalnak. Sokszor megénekeltem már a devizahiteles, nyolcadik kerületi garzonomat, azt, hogy én nem autómentes napot, hanem -évet tartok minden évben, egyelőre csak BKV-ra futja, és két komplett öltönyt tudok venni annyi pénzből, amibe egyetlen hímzett monogramos, csináltatott Rogán-ing kerül. Fogalmam sincs, mennyi önuralmam lenne, ha hirtelen én is milliókat vinnék haza havonta, mint most Rogán. Nem tudom, hogy a hozzá hasonlóan megélt „lemaradásomat” mivel próbálnám kompenzálni, én, a másik parasztgyerek. Biztos gáz lenne az is.
Abban azonban biztos vagyok, hogy ha a gardróbomban csak a középső polcon nagyobb érték lenne, mint a szülőfalum havi költségvetése, ha hetente kürtölném tele a bulvárt a jólétem külsőségeivel, akkor nem próbálnám álcaként visszahúzni magamra a „parasztgyerekséget”. Nem próbálnám előadni, hogy tulajdonképpen én még most is ugyanaz vagyok, mint aki a pritamint szelte a garázsban, meg akit gyerekként évente egyszer felbuszoztattak a Vígszínházba a faluból, és A padlás előtti „szabadfoglalkozás” keretében szégyenlősen betért a Mekibe, ahol csak hamburgert mert rendelni, mert a többiről nem tudta, hogy micsoda és hogy kell mondani. Százmilliókkal dobálózva nem hazudnám azt, hogy tulajdonképpen engem ugyanúgy kell tekinteni, mint egy mezőgazdasági idénymunkást a falumból.
Nagyon helyesen fogalmazott Pokorni Zoltán, amikor urizálásról beszélt. Ez a kifejezés Rogán Antalra (meg például Lázár Jánosra) lett szabva. Szíve joga, ha ilyen irgalmatlanul irritáló módon éli meg azt, hogy szakonyfalui parasztgyerekből dúsgazdag budapesti arisztokrata lett. De akkor ne takarózzon a falujával, mert a „parasztgyerek” címkét már rég átragasztotta egy másikkal, amire az van írva, hogy Louis Vuitton.

A honatya

Néz az ember, bele a Parlament neogót klotyójának díszes tükrébe. Elégedetten néz. Honatyát lát abban a tükörben. Olyan honatyát, aki az imént kétszer is jól végezte a dolgát. A biológiai rész nem olyan fontos, az csak szimplán jó volt, de ott a másik, amelyet a jóval nagyobb ülésteremben sikerült elvégezni. Az ember kicsit most bele is mosolyog a tükörbe.

Megoldotta. Na jó, nem csak ő, a többiek is ott voltak. Együtt csinálták, ezt el kell ismernie, de vitathatatlan, hogy ő is kellett hozzá. És együtt sikerült! Jövő március idusától már nem dúlják fel a vasárnap szent békéjét mindenféle internacionalista szivattyúzók, népnyúzók, nyerészkedők!

Szóval megoldották. Nem kérték ugyan a vasárnapi lakatot a bolti alkalmazottak, nem kérték a vásárlók, meg nem kérte senki sem. Már a KDNP-n kívül. Hetekkel ezelőtt még emberünk sem kérte, sőt, kifejezetten hülye ötletnek gondolta. Legalábbis feleslegesnek. Röhögött a KDNP-seken, ugyan, minek erőltetik, beletörött már a bicskájuk három éve is… De ez most nem jut eszébe. Az sem, ahogy a Főnök első szavára átlátta a probléma rendkívüli súlyát azon az álmos frakcióülésen. Most már csak a kellemes érzés van. Probléma ugyan nem volt, de megoldották. A biztonság kedvéért. Meg mert megoldani jó érzés. Az ember utána honatyát lát a tükörben.

„Kopp-kopp-kopp” - ajaj, bezárta a mosdó ajtaját. Megint három koppantás.

Tisztára úgy szól, hogy:

„ma-me-luk”.

Szóval fideszes letté, amióta nem jártál erre?!? :-P

http://hunhir.info/?pid=hirek&id=80656

azért ne kétezer libsi meg agymosott akarja fújni a passzátszelet