röviden bufi egy köcsög

Cső Bufi!!!! Ha valamit legközelebb elbaltázol kérlek ne rám fogd, meg az utánam lévő káoszra, mert már fél éve csinálod és át kéne látnod az egészet!!! Ez így nem fear!!! Kösz! Mákos

Hová tünt ez a jó ember?

Újságírói micsoda??

Ez annyira inkorrekt!Tudod hogy ezek után az újságírói etika is megköveteli a kinyilatkoztatást. Tehát.....................??

Na, ma sok rosszat hallottam rólad!:-( Ejnye!

Tényleg nagyon köszönöm!Kicsordultak a könnyeim.............!Buék vigyázz magadra.

Csak Neked:)

SZIASZTOK.MINDEN KEDVES VOLT ÉS MOSTANI KOLLÉGANŐIMNEK ÉS KOLLÉGÁIMNAK SIKEREKBEN GAZDAG,KEVÉS MUNKÁVAL SOK PÉNZT HOZÓ NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!ÜDV BUFI

Civilizált emberek között ez így normális!

Nekem soha, nem volt se barátom se ellenfelem a Bufi, legfeljebb ha valamiben nem értettem vele egyet, akkor annak hangot adtam. :-)

No de,ki az ellenfél?

Bufi, Bufi, hajrá BUFI. :-)

Van ám ilyen topic is! A BUFI THE KING FAN CLUB tagjait kérjük,aktiválják magukat!! :)))))

Szia, Ricsi! Ezt akár én is írhattam volna! Úgy látszik, Bufi nagyon hasonló érzéseket keltett az emberekben. Annyit mondhatok örülök, hogy megismertem! Kemény volt, de igazságos!

Bufikám nyaralni voltam ezért reagálok csak most! Téged csak utánozni lehet, de pótólni nem!

sokat beszélt és nem mondott semmit de az biztos, hogy bele lehet fáradni, főleg ugy, hogy érzed, látod, nincs értelme a munkádnak.

Engedjetek meg pár sort nekem is a riporttal kapcsolatban. Nem titok, hogy anno a mi kapcsolatunk a Tamással olyan macska-egér háború volt. Amikor nincs otthon a macska, akkor cincognak az egerek. Az sem titok, legalábbis nem csináltam belőle sosem titkot, hogy volt a Rádiós korszakomban olyan időszak, hogy amikor meghallottam a nappalban a Bufi hangját a csövön, akkor inkább visszasétáltam a lakásba, mert nem hiányzott, hogy 1-2 óra alatt kiboruljak. Minősíthetetlen volt az a hangnem, az a stílus, az a lekezelő magatartás, amit a kollégákkal szemben megengedett magának. Nekem különösebben nem volt afférom vele, egyszer-egyszer belefutottam, hogy pont akkor jött a Volga fele, amikor rendesen retkes volt a kocsim, és elküldött mosatni. Ez miatt nem háborogtam, hiszen jogos volt. Egyszer volt egy nem jogos tiltás, amit kaptam. 48 óra!!!...miközben otthon ettem a húslevest. Szerencsére sikerült tisztázni magam, igaz előtte 3x rám vágta a telefont azzal a megjegyzéssel, hogy nem érdekli a magyarázkodásom. Na meg persze 1 napos Rádiós voltam, amikor boldogan tartottam hazafelé, hogy elmeséljem itthon, hogy milyen király céghez sikerült belépnem…amikor is a Bufi meglátta, hogy nincs a szabadjelzőmön kint a kódom. Jó napja lehetett, mert nem kaptam azonnal 1 hetet, csak 24 óra haladékot, hogy ezt pótoljam. A hangnem, amit megütött velem szemben, rendesen visszavett a jókedvemből. Szóval a mi ismeretségünk így indult, és ez kísért végig minket évekig. Szerintem ő szentül meg volt győződve arról, hogy én valami hihetetlen nagypályás sumák fickó vagyok, aki kaszálja keményen az utasokat. A riportban azt mondja a Tomi, hogy őt sokan ismerik, de ismerni szinte senki…vagy valami ilyesmit, de a lényege ez. Na és akkor itt jött az internet. Az indexes fórumon döbbenten olvastam a kolléga-kollégák ömlengését a Bufiról. Te jóisten, ezek kiről írnak? Megfordult az én fejemben is (nem tagadom), hogy a Bufi kezébe vette a sorsát és kicsit jobb színben tűnteti fel magát, mint amilyennek én megismertem. Ekkor történt a fordulópont. Felhívott! Ne felejtsük el, akkor én még Rádiós voltam. Elkezdtünk beszélgetni telefonon keresztül. A beszélgetésünk hangulata messze nem baráti volt, mivel az „ellenséges” hangulat azért dolgozott bennünk. Majd teltek a hetek, nőtt a telefonhívások száma, kezdtük egymást megismerni, kezdtük egymást megérteni. Így nekem is el kellett gondolkodnom, pontosabban a véleményem újraformálni. Na nem azért, mert mi olyan nagyon közös nevezőre jutottunk, mert a mai napig nem osztjuk egymás nézeteit minden ponton, de megtanultuk egymást tolerálni, és ami nagyon fontos, egymást meghallgatni. Én nagyon sajnáltam őt, amikor a dicséret csapdájába esett. Telefonon keresztül értekeztünk, hogy mi a fenét lehetne kezdeni azzal, hogy dicsérik őt, ami neki jólesik, de ez mások szemében olyan mérvű vörösposztó, hogy ez lesz neki a veszte. Mint azt a tények mutatják, okosat nem tudtunk erre kitalálni. Nem tagadom, jót tett neki, hogy elment a cégtől, mert amikor visszajött egy pozitív tulajdonságot hozott magával. Oda figyelt a taxisra, mint EMBER! Már a szemében nem csak egy címfelvevő, utas kiszolgáló gépek voltunk, hanem emberek is. Már nem mentem haza, amikor meghallottam a hangját, bár magamban elég előítélettel hallgattam a forgalmazását. Aztán egy idő után már igyekeztem akkor kijönni, amikor ő volt a csövön, és kifejezetten örültem neki, amikor meghallottam az éjszakában a hangját. Igazán, és totálisan akkor változott meg a véleményem róla, amikor felfedeztem az emberségességet a hangjában, tetteiben a kollégákkal szemben, majd amikor mi találkoztunk, akkor elzavart (ekkor már nem kért, mivel haverok lettünk) mosatni, és adott 24 óra haladékot, hogy pótoljam a dísztárcsáim, ami nálam örök mizéria volt. Na igen, erre sokan biztos megsértődtek volna, talán árulásnak vették volna, de én nem. Én megértettem, hogy ez a marha tényleg a cégért teszi, amit tesz, és az elvi kérdés dominál nála. Nagyon sajnálom, vagyis pontosabban most már örülök neki, hogy ők a 600-al idáig jutottak, mert ha a csibészség párosult volna a tenni akarással, akkor abból még akármi is kisülhetett volna, ami nekem már, mint nem Rádiós, nem érdekem:-))) Még egy szösszenet: Köszönöm itt is Bufinak, hogy a riport erejéig a rendelkezésemre állt. A végére kicsit el is fáradt:-))))

Szia Bufi! Miből gondolod,hogy a Horváth Pált még érdekli a Rádiótaxi jövője?Ha érdekelné,akkor a Te volt barátodat soha vissza sem vette volna.A 120-as Miki még a Rt-nél van?Bocs az elírásért.Nem "Visszavette",hanem visszacsalogatta. Olvastam a cikket és csatlakozom az öreg véleményéhez.

Köszi öreg,ez tényleg jól esett amit irtál!Üdv