2010.03.11. 14 óra. Remélem mindenki eljön! Hozzatok magatokkal még egy embert! Sok múlik a jelenlétünkön!

Na, zoli, ma is jó későn kezded a munkát! "Hányszor kértelek, javulj meg fiam, Bendegúz, mert előbb-utóbb elvisz az ördög..." :) A mókusos viccet én is idáig hallottam, és azt hittem, itt majd megtudom valakitől a folytatást... :D Ami pedig a valóságot illeti, témaelterelő funkciója volt a két mókusnak. Kezdték az indulatok egészen rossz irányba vinni a beszélgetést, ami szerintem nem volt méltó. (Valaki rá is érzett erre, de most már meg nem mondom, ki volt.) Elnézést kérek mindenkitől, aki jobb szerette volna, ha abban a stílusban folytatódik az "eszmecsere". Attus, azért kell sokáig kint maradnom, mert az éjszakások későn jönnek ki... ;) (Amúgy tele van a nemi szervem a "nappalos/éjszakás" hovatartozással, de nem megyek ennél jobban bele, mert megint én leszek, aki azt hiszi magáról, hogy a frankót mondja.)

Szombaton kár előbb kijönni! Különben is egy fél nappalos ne ossza az igét, hogy mikor kezdjen egy éjszakás!:-)

Milyen romantikus! Már megint este 9-kor kezdek!!!:) Gyuri! Ha rám mersz szólni kicsinállak!!:) Különben is ! Mit mondott az a nyomorult mókus???

Nem hiszem, hogy el kellene mennünk innen. De azért csak röviden válaszolok. "A taxizás valamikor egy életforma volt. Szabadság, függetlenség, romantika, kaland. Egy életre szóló szerelem. Biztos megélhetés. Mára olcsó bérrabszolgává silányítottak bennünket." Ha így gondolod a romantikát, és a kalandot, ahogy most írtad, akkor igen! De az előző, az idézett írásodból, nem ez jön le! Az jött át, hogy ezek már hiányoznak a taxizásból. Ezek ma is ugyanúgy megvannak! Miket tanultunk meg? Megtanultunk autót vezetni, karbantartani, megtanultuk a várost, a helyeket(intézmények stb.), megtanultuk az útvonalakat, megtanultunk bánni az utasokkal, meg még egy csomó mindent, amit most nem akarok fölsorolni! Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért van ennyi sikertelen ember közöttünk? Vagy talán mégsem ilyen egyszerű? Szerencse IS kell a taxizáshoz! De önmagában a szerencse kevés! Ha arra építeném a mindennapjaimat, hogy majd Tétényből visszafelé leintenek, és lesz egy 5 rugós kanyarom, akkor kárhozatra vagyok ítélve! Nem török pálcát a droidok fölött. Nem tudom, mit olvastál? Mert én nem ezt írtam! Csak azt mondom, hogy nem ejtek értük könnyeket. De azt is írtam, hogy vannak, akik önhibájukon kívül lettek bérrabszolgák. Szerintem ezek vannak kevesebben. Nem mindenki alól ütik ki az autót végérvényesen, vagy hasonló okok miatt kerül lehetetlen helyzetbe. De amikor a kolléga panaszkodik, hogy már megint beállt a motorja, és tudom, hogy üveghangig tolja neki, akkor ne csodálkozzon rajta! No meg van egy sereg olyan is, aki droidként kezdte, aztán ott is ragadt! És meg akarja nekem magyarázni, hogy én vagyok a hüly, mert mennyivel jobb autót bérelni!(Megtörtént, nem is egyszer!) Befejezem, bár megérne egy misét! Szerintem tanfolyamokat kellene tartani ezekből! Azért a végére engedj meg egy megjegyzést. Idézlek. "Te a pénzért lemondtál a szabadságról, a függetlenségről, a kalandról, a romantikáról. Én nem." Szerinted én mit csinálok? Ha a romantika és társai, amik a te fogalmaid szerint azok, amiket írtál, akkor miről mondtam le? A-ból megyek B-be, akkor, amikor akarok, akkor kezdek, amikor akarok, addig dolgozom, ameddig akarok, akkor állok meg kajálni, amikor akarok, stb. Bocsáss meg, de nem értem, hogy mit szeretnél? ezeken kívül. Mit keresel még ebben? Mi hiányzik? Mi nem tetszik? Ha esetleg az, hogy itt is dolgozni kell, akkor megértelek. Tényleg kell, de mindig is kellett! Hadd ne kérjek elnézést, hogy nekem, vagy nekünk, azért legalább 3000 társammal együtt nem megy rosszul a sorunk. Mehetne jobban is, de ezt dobta a gép. Akiknek meg nem sikerült, azoknak azt tudom javasolni, hogy gondolják végig, hogy mit, hol rontottak el, és ne másokat, és a körülményeket okolják a bajaikért! És változtassanak a sorsukon. Sokkal több elégedett ember lesz! De nem feltétlenül taxis!

Sajnálom és elnézést, de erre reagálni fogok! „Nekem egy munka, amit szeretek, és szívesen csinálok!” Most kérdezzem meg, hogy MIT szeretsz benne? Mit szeretsz benne, ha nem a szabadságot, nem a függetlenséget? Hogy akkor- és oda mész, amikor- és ahova akarsz? Akkor jössz ki, amikor Te akarsz, akkor mész haza, amikor Te akarsz, akkor kajálsz, amikor kedved tartja és nem akkor, amikor azt mondják, hogy ebédidő? Mit szeretsz benne, ha nem a romantikát? Hogy egyik pillanatban még a droszton, vagy a tutiban állsz, a következőben meg már a pályán hasítasz az ukrán határ felé? A visszaúton ráérősen poroszkálsz, elégedetten hátradőlve dúdolsz együtt a CD-lejátszóval, egy kis faluban megállsz friss péksüteményt venni és mélyen beszippantod a tehéntrágya illatát? Mit szeretsz benne, ha nem a kalandot? Hogy nem tudod, a következő pillanatban ki nyitja Rád az ajtót, hova visz, mibe esel bele? Mint a horgász, aki a tóparton lesi az úszót és izgatottan várja, mi harap a horogra. A kihívást, hogy minden utas egy feladvány, amit meg kell fejtened, öt perc, vagy tíz perc alatt el kell találnod a választ, hogy a legtöbbet hozhasd ki a dologból, mindkettőtök megelégedésére. Mit, mit szeretsz benne? Azt, hogy tekergetheted a kormányt? Nem. Akkor elmennél áruterítőnek egy furgonra és tekergethetnéd a kormányt napi 14 órában, 800 kilométeren keresztül. Mit tanultatok Ti meg? Őszintén! Hogy mikor, hol, milyen címekre érdemes ráállni és rányomni? Ez volna a szakma? Hogy mint a gépek, előre megírt programozás szerint, rutinból elmenjetek A-ból B-be? Hát, ez nagyjából egy betanított munkás szintje. Itt van ez, ezt beforrasztod ide, azt ott rápattintod, és megy tovább… Ez kell az eredményességhez? Mitől lesz egy taxis eredményes? Hogy nem bukja be a vállalkozását? Hogy még van egy papírja, ami megkülönbözteti Őt egy droidtól? Hogy hatévente ki tud hozni részletre egy középkategóriás autót? Hogy megéli a nyugdíjas kort, hogy aztán mellette is dolgozhasson? Attól, hogy azt hiszi, hogy Ő nem egy bérrabszolga? Attól, hogy azt hiszi, hogy Ő sikeres? De akkor miért és miről akar tárgyalni azokkal, akiknek saját maga önként szolgáltatta ki saját magát??? Drága kollegám! A taxizáshoz szerencse kell, mint minden máshoz. Amikor hajnali kettőkor, egy keddi napon befelé evezel Tétényből és egy kóbor macskán kívül más élőlényt nem látsz az utcán, majd egyszer csak, a semmiből előnyúlik egy kéz, és a tulajdonosa nem azzal indít, hogy „itt forduljunk meg (záróvonal), aztán majd a harmadik utcán jobbra föl, de majd mutatom, csak már szétfagytam, mert nem jön az éjszakai”, hanem ehelyett azt mondja, hogy „jajj, de jó, hogy jött, a férjemnek kiesett a műszeme, vigyen már be minket a Péterfy Sándor utcai kórházba!” (megtörtént), akkor ott nem tudom, milyen tudásról beszélünk. Ez úgy szerencse, ahogy van. A baj pont ez. Egyre inkább a szerencse dolga az, hogy hogyan végzel aznap. És egyre inkább a szerencse dolga az is, hogy hogyan végzed. Ezért ne törj pálcát a droidok felett! Vannak a gépbuzik, akik az életüket bekulcsoltatták, tudom. Keresték-keresik a kalandot, a kihívást, a bizsergető izgalmat, amit a munkájukból kiöltek, és amiről Te lemondasz. De ma már az elcsúszáshoz nem kell gép. Elég egy rossz széria. Nem volt ez mindig így. Korábban felelőtlennek kellett lenni, ma már elég a pech hozzá. Száz szónak is egy a vége: Te a pénzért lemondtál a szabadságról, a függetlenségről, a kalandról, a romantikáról. Én nem. Talán Neked volt igazad, mert van az a pénz… De most már nincs megfizetve ez az áldozat. Te kéred a pénzt, én meg azt mondom, hogy NEM. Én nem egy szalagmunkás vagyok, hanem taxis. MINDENT VISSZA! MINDENT! Ennyiben van köztünk vita, és –talán- ezért látjuk másként a megoldást is. Ha válaszolsz, keressünk egy másik helyet! Köszönöm a topiclakók türelmét!

Megkaptam. Majd reagálok....

Kinek, mi a taxizás. Nekem egy munka, amit szeretek, és szívesen csinálok! Ezzel természetesen együtt jár az, amit mondasz: a szabadság, függetlenség, a romantika, és a kaland. De ezek a dolgok, nem egyenlőek a taxizással! Ha ebből indulsz ki, tévúton jársz! Ezért van az, hogy ilyen sokan vagyunk, és ilyen sok csalódott ember van közöttünk! Az általad írottakat keresik, de nem találják meg benne! Mert a kalandozások közben dolgozni is kell! Azt pedig meg kell tanulni! A szakmát is, meg a munkát is! Én azért tudok eredményes lenni ebben a szakmában, még kb. 2-3000 kollégámmal együtt, mert ezt megcsináltuk! Megtanultuk a szakmát, és megtanultunk dolgozni! És még egy. Megtanultunk gazdálkodni a pénzünkkel, amit megkerestünk! Ha valaki csak a kalandozásokat keresi, az jár úgy, ahogy írtad. Bérrabszolga lesz! Mert mindenét elcseszte, és nem tud kiszállni a mókuskerékből! (Van néhány, aki önhibáján kívül lesz áldozat, de az egy másik történet).Se szakmája, se iskolája, se esze! Csak kalandvágya! Persze, hogy bedarálja az élet! Ezek a dolgok tényleg megvannak.Mármint a kaland, stb. De ezek csak együtt járhatnak a taxizássl! Már, ha az ember észreveszi benne ezeket a pillanatokat. Mert ezek csak pillanatok. Én közel 40 éve csinálom, és állítom, hogy ez régen sem volt másképpen. Akkor is tele voltunk olyan "kollégákkal", akik mindig csak sírtak, és soha nem volt pénzük. És mindig, mindenért a körülmények voltak a hibásak! Egy másik topicban mélyreható elemzéseket folytatott két, magát öreg, profinak taró taxis. A végkövetkeztetésük az volt, hogy a taxizáshoz, mint minden szerencsejátékhoz, szerencse kell! Hát ez az egyik legnagyobb baj! Hogy így fogják fel ezt a szakmát! És még egy: mindenki saját magát silányítja bérrabszogává! Ha a taxistársadalom csupa grál lovagból állna, nem így nézne ki ez a mai helyzet! A törvényi szabályozások, és a sokat hangoztatott szakszervezet hiányában is, minden a legteljesebb rendben lenne!

A taxizás valamikor egy életforma volt. Szabadság, függetlenség, romantika, kaland. Egy életre szóló szerelem. Biztos megélhetés. Mára olcsó bérrabszolgává silányítottak bennünket. Karikás szemű robotokká, akik ötvenévesen fölborulnak, akiknek szétmegy a családja, félrekúr a felesége, drogos lesz a gyereke. Piti kis útonállókká. Kerázzuk a gépet, mert sikerre vágyunk. Újra nyertesek szeretnénk lenni. Én okoztam ezt, vagy Te, netán a „válság”? Hát, nem! Nem én szaladtam az Alkotmánybíróságra, nem én brusztoltam ki a 8 tarifát. És nem is Te. És hála Istennek, én még a pénzemet sem adtam ehhez! Elnézést a hatosoktól! Tűntem. Sziasztok!

OK. Küldök egy mailt.

Igen. A levezetésben egyetértés van közöttünk, de a következtetésekben, és a megoldás tekintetében nem. Legalábbis nem minden pontjában. Ezek azért a javasoltaknál lényegesen bonyolultabbak. Most rááltam a vonalra, és megpróbálok valami használhatót kihozni belőle.

Ezért nem kéne ezeket a céges topicokban tárgyalni... hisz van rá két, három topic...

Az írásra meg azért hivatkoztam, mert gyönyörűen levezeti, hogy hogyan vált az egész szakma a fuvarszervezők kiszolgáltatottjává. Mindezt azért, mert Te a velük való tárgyalást szorgalmaztad. Csak azt próbáltam megértetni, hogy azok, akikkel Te egyezkedni próbálsz, ellenérdekeltek. Téged és a többi taxist vastagon... Ha nem így volna, nem tartanánk itt. Fölösleges idő-és energiapazarlás. Az oroszlánt nem lehet meggyőzni, hogy legyeen vega, a cápát nem lehet rábírni, hogy moszatot egyen, egy heterót nem fogsy tudni ráoltani arra, hogy legyen burnyák. Ráadásul ma már egy púp vagytok a fuvarszervezők hátán a vállalkozásotokkal. Taxisként még szükség van rátok, de vállalkozóként már nem.

Mekkora egy p..cs vagyok! Mit kesesgéltem! De már megvan!:)

Nem, a T4-nél. :-)

Keresgélem az előző polémiánkat, de nem találom sehol. Nem itt beszélgettünk?

Most már értem.

Szóval, az ember két ötlettel állt elő. Az egyik, hogy a taxisok alapítsanak egy szövetséget; itt ugye azon van a hangsúly, hogy maguk a taxisok alapítsák, Ők vegyenek részt benne. Szerintem valami hasonlót próbálunk, de ez ettől az írástól független. A másik ötlete meg a nonprofit fuvarszervező, ami teljesen jó, csak a gyakorlatban nem bír működni -szerintem.

Bocsánat. Így értelmeztem az előző beszélgetésünkből következően.

Folytatásaként biztos nem.