Igazából én csak a medvénél kissebb állatokat csípem, mint például a kis aranyos nyuszi!

ssz... Jó reggelit! Aki kikerget az erdőből, - az egy másik állat! Úgy hívják, hogy medve! (Bár a csőszök is állatok!!!) Ezálltal máris kiviláglik, hogy bundában nem a nagyi szedi a málnát! Ami a segitő készséged illeti, - megadjam a számlaszámom? Mér',- mer' megérdemelném!

"Annyi okos ember van ebben az országban!!" ccccccc Meg annyi szájkaratés.Én legalább elmondtam a frankót. Nem haragszom, fogalmad sincs, hogy a taxis rokona volt az öregnek és muszájból tette. Taxistának: még annál is jobb..:))

A cikkre reagálva -a cél szentesíti az eszközt- és bármennyire hülyén hangzik, emberünk IGENIS segített. Nekem is volt hasonló. Én is hasonlóan tettem. Mondjuk kedves szemtanú, mi van ha az öreg besz@rt? vagy bevizelt?? Te ölelgetted volna?? Miért nem mentél le?? Csak a szád jár, és még te becsmérled a taxisokat?! Annyi okos ember van ebben az országban!!

"anyagi jellegűen segíthet a taxisoknak az új melóm" -"Na jó! Elengedem a pénzbírságot!" :-)

Nna de már hanyadszor?:-) Majd mesélj... megtalálsz.

Hali, jóreggelt! Tudom, nem nagy hír, de már jó egy hónapja más vizeken evezek, és nincs sok köze a taxizáshoz (viszont anyagi jellegűen segíthet a taxisoknak az új melóm)! Még csak előkészületi fázisban van, úgyhogy nem beszélhetek róla többet, meg tudom, hogy nem kultiváljátok az ingyen reklámot..:) Hogy mi történt? Tudod, jött a csősz, és mindenkit kikergetett az erdőből :)

Szia Réku!:-) Ez mi??? "(Más kérdés, hogy most már csak nyomokban van..)" :-(

Kedves csogu! Valamilyen – inkább megmagyarázhatatlan – okból rátévedtem a cikkre, amit anno beküldtem. Akkor még közöm nem volt a budapesti taxisok világához. (Más kérdés, hogy most már csak nyomokban van..) Szóval rátévedtem, és most látom csak a hozzászólásokat, ezért ’jobb később, mint soha’ alapon, ezúton reagálok. Bár lassan négy éve történt, de a mai napig tisztán emlékszem a jelenetre. Egy békásmegyeri panelből kikukucskálva váltam szemtanúvá. Hogy miért nem segítettem? Jogos a kérdés, mert a szövegből kimaradt valami, aminek szintén szemtanúja voltam, csak gondoltam a kimaradt részt simán hozzá lehet képzelni a következő mondatokból. (Akkor még nem éreztem át a dokumentáláshoz elengedhetetlen alaposság jelentőségét). A járókelő, aki észrevette a magatehetetlenné vált bácsikát, vele maradt és segítséget hívott. Amíg pedig a taxi meg nem érkezett, a körülményekhez képest gondját viselte a pórul járt öregnek. Szükségtelen volt beavatkoznom, könyveltem el fentről*.A taxira is emlékszem: egy tele5-ös, fehér színű, F Astra volt. Ámde nem ezért írok első sorban. Azóta eltelt pár év, és szeretném veled/veletek megosztani, mi változott. Volt pár hármasbrék, taxist érő támadás, baleset, betegség és nyomor. Belülről figyelhettem az akciókat, és azt kell mondjam, soha egy közösséget nem láttam még, aki képes lenne olyan hatékony, gyors és nagyszerű összefogásra, mint ti (a szakma „járulékos” képviselőire is gondolok, mint pl. a diszpécserek). Pedig állítólag kopik ez a tulajdonságotok. Tudjátok mi változott még? Tavaly elmentem kirándulni a barátommal, aki szintén szakmabeli. A Pilisben autókáztunk, amikor egy motorost vettünk észre kiterülve a földön. Mellette csak a motoros társa guggolt, aki próbálta szerencsétlent istápolni. Megálltunk, megkérdeztük, tudunk-e segíteni. Már úton van a mentő, kaptuk a választ. Mi egymásra néztünk, néma egyetértéssel megálltunk, és elkezdtünk forgalmat irányítani a hajtűkanyarban landolt srác veszélyét átérezve. * A mai eszemmel azonnal lerohantam volna a bácsikához, és ezt nem az apukám tanította nekem. Jók legyetek!

Elveszem a gyerektöl az Andersent. -Kiszála taxis a kocsiból amikor valoszinüleg siett a cimre oszt nekiáll kiabállni. -A másik meg a csomiba rakja a bácsikát miért hiszen taxit nem rendelt mert nem hiszem,hogy négy soförje lenne egy autónak.

Hazugság,provokáció!

A "szemtanunk" szemelyetol fuggetlenul, sajnos ez igy a magyar valosag. Tortenik valami, messzirol felhaborodunk, rogton meselunk valakinek, korbeallunk,fenykepezunk, jon a szokasos "miert nem csinal mar valaki valamit"-"hivjanak mar mentot"-felkialtas sorozat, megmozdulni senki nem fog. Fekudhet valaki az utcan, kikeruljuk, majd 20 meterrol nezzuk tobbed magunkal.

Na igen... Egyik oldalról tiszteletlenség,és még sorolhatnám a negatív jelzőket, DE SEGÍTSÉG, a másik oldalról közöny, majd felháborodás AZ ABLAKBÓL! Esetlegesen melyik menthetett életet? Félreértés ne essék!!...én sem helyeslem, hogy manapság az a szó, hogy tisztelet már lassan csak a lexikonokban fellelhető, de a helyette "életbelépő" közöny, bizony elítélendő! (szerintem)

Azzal a tervvel érkeztem haza, hogy csak rápillantok a lapra, hogy nem történt e valami rendkívüli és már zuhanok is az ágyba. Viszont ezt az írást elolvasva mégis csak írhatnékom támadt. 2 részre bontanám az észrevételem. 1, A taxis. Kicsit hihetetlennek tartanám a sztorit, hogy a taxisunk a csomagtartóba helyezte a bácsikát, ha nem rendelkeznék én is hasonló tapasztalattal. Mert tételezzük fel, hogy ez a sztori nem csak a fantázia szüleménye, hanem igenis megtörtént. Megtörtént, mert megtörténhet egy ilyen eset. Vannak események, amiknek az ember akarva, vagy akaratlanul, de szemtanújává válhat. Látja, ami körülötte történik, és mégsem hiszi el a látottakat. Így történt ez velem is. Majd egy éve szépen suhanok hazafelé a Váci úton, amikor az Obinál integetnek egy szembehaladó kollégának 5 igazi jó arc. Olyanok, akikből az ember minden jót kinéz. Hopsz, már néztem is a tükröket meg a szembejövőket, hogy találjak egy rést, ahol visszapöröghetnék, hiszen egy sima taxit intettek meg, öten! Ahogy lenni szokott, ilyenkor jön mindenki arra az egyébként kihalt városban. De a tét nagy volt, hiszen bármi is lehetséges arcok integettek. Majd 15 másodpercembe tellett, amíg egy mély levegőt véve, édesanyámtól előre elnézést kérve a várható emlegetések miatt, s egy gyors pörgést előadtam. Amit ekkor láttam, az egyenlő azzal, amikor azt a szót használjuk, hogy hihetetlen. Taxisunk kocsijába már beszállt négy utas, és az ötödiket pont akkor helyezte el a csomagtartóba. Nem, nem kombi volt az autó, hanem egy sima Octávia. A zárt csomagtartóba helyezkedett el az ötödik utas, és gépészünk úgy csukta rá a csomagtartót, mintha épp egy élettelen poggyászt helyezett volna el benne. Olyan szinten ért ez a megoldás engem váratlanul és annyira meglepett, hogy mire felháborodtam és szemrevételezhettem volna a nagy tudású kollégát, addigra ő már rohant bele a nagy pesti éjszakába. Vagyis, a jelenlegi történetben szereplő kolléga még kispályás is, mert ő a kombiját használta betegszállításra. 2, A "szemtanú" Igen, jól hangzik, hogy valaki minősíti az adott esetet, mert hiszen egy taxis, egy olyan személy, aki erre a "szakmára" adta a fejét, hibázott(?)!!! Nem bánt emberségesen, egy elesett, magatehetetlen idős emberrel. Valóban felháborító, amint az undor dominálta magát a segítséget, és talán a közöny sem annyira megszégyenítő, mint amit ezek a fiatalok műveltek. De..., és ez a de az, ami mindig belerondít a szép dolgokba. Itt idéznék az írásból: Majd csönd. 10 perc nem telt bele, újabb hangok kintről. Ezt már nem bírtam ki szemrevételezés nélkül. Most itt mi is történt? A szemtanúnk hallotta a kint zajló eseményeket, majd amikor megérkezett az a társaság, akik végül is segítettek, még ha helytelenül is, megalázóan, de segítettek, akkor ő már kényszert érzett arra, hogy szemrevételezze a dolgokat? Jól értelmezem én ezt? Remélem, mert vagy 20x elolvastam, hátha én vagyok túl fáradt eme olvasmány tartalmának az értelmezéséhez. De akkor kérdezem én, mit tett ő azalatt a 10 perc alatt? Épp a ruháit kapkodta magára, hogy azon a szerencsétlenen menjen segíteni, vagy esetleg a mentőkkel vívott, hogy igenis jöjjenek ki, és lássák el a bácsikát állapotának megfelelően. Vagy mit tett? Mert azt tudjuk, hogy miután látta, hogy a fiatalok "segítettek", ő mélységesen felháborodott. Nem értem én ezt, ez nekem magas...