Ady Endre
A HŐKÖLÉS NÉPE

Bíró Lajosnak, akivel szerencsés volt régi
találkozásom s örök a barátságom

Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szívét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet,
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri, kis kíméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért ugyis mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja.

Itt szeretnénk megadni a lehetőséget olvasóinknak, hogy saját vagy mások által írt kedvenc verseiket egymással megosszák, élményeiket megbeszélhessék. A kultúra is mindennapi életünkhöz tartozik, csak nehezen merünk ezzel előhozakodni. Itt viszont bátran nick név mögé bújva megteheted, de akár vállalhatod is önmagad.

Versek fóruma!