Szavadon foglak, és remélem lessz alkalmad hogy bizonyíts.

Szia Tomajer. Azért azt nem mondanám hogy ki dölt hanem csak azt hogy nincs hozá szokva az álláshoz,amugy még nem ismered a lakatot, ő képes 2 napig is alvás nélkül talpon lenni és mind ez ennyi idős korban.

CSOKONAI SZOBRÁNÁL A csillagtalan magyar téli éjben, Megálltam szobrod elött ősi szent, Elődöm és a csöndben és setétben, Érced szava nekem vigaszt ízent. Íme te állasz rendületlen éppen, A halandók és mulandók felett, Maradandóság komoly köntösében, Túl éled a földi életet. Megcsonkul ország, és te oly egészen Dalolsz a múltból a jővőbe még, S szavad ekhozza bízó büszkeséggel, Az ébredő s elhunyó nemzedék. És minden lilla megszépül dalodban, Minden borocska tűzesebb leszen, Ha rád gondol útódod s összedóbban Minden magyar szív édes verseden. A csillagtalan magyar téli éjben, Eljöttem én is ballagó diák, S újult erővel és újult reménnyel, Zengettek bennem ősi melódiák. Míg álltál boldog magasan fölöttem, S deres subában ködlött a jelen, Belémeredtél az örök jővőbe CSokonai, magyarság, Debrecen! JUHÁSZ GYULA

A HYMNUS E bus imádságot dalolta ajkam, Mikor nem is tudtam még,mit dalol, Csak éreztem,hogy orgonás szavakban, Ezer év búja búg a hant alol. A végeken, hol mély magányban éltem, S Rodostó gyásza szált lelkem felett, A néma dacban,büszke szenvedésben, Fajtám keserve megértettelek! E dalt dudoltam ott fáradt ajakkal, Az éghez oly közel járt e magyar dal, Kárpátok ormán ültem egyedül, És gondolkoztam kölcsei felül, Ki fél szemével a jővőbe látott, Szent táltosunk,teljék be látomásod. JUHÁSZ GYULA

OLVASSUNK VERSEKET AZ VAGY NEKEM... Az vagy nekem,mint testnek a kenyér, s tavaszi zápor fűszere a földnek. Lelkem miattad, örök harcban él, mint a fösvény,kit pénze gondja öl meg. Csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél az idő elop, eltemet, csak az enyém légy,néha azt szeretném majd,hogy a világ lassa kincsemet. Arcod varázsa csordultig betölt s egy pillantásodért is sorvadok, nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam, s még kapok. Koldus szegény királyi gazdagon, részeg vagyok, és mindig szomjazom. Sakespeare