Azt értsd már meg, hogy ebben a szakmában az ember könnyebben szerez ellenséget, mint barátot. És az az állhatatosság amivel ő képviselt bizonyos dolgokat könnyedén eredményezett bezáródó ajtókat. Ha semmit nem tett volna, akkor ajtókról sem beszélhetnénk, és minden folyna a maga útján.

Ezért nem is hibáztattam, és nem csúfolódtam rajta a döntése okán. Ha a drosztokon legalább minimális mértékben működne a kollegalitás, akkor néhányan megőrizhetnék a függetlenségüket. Akár a Tamás is.

Nincs már értelme bogozni a Plusz-történetet. Egyszer valakivel vitatkoztam ezen. Azt kérdezte tőlem -a belépése kapcsán-, miért, mit kellet volna csinálnia. (ez még az indulás idején volt) Az volt a válaszom, hogy talán az lett volna a legjobb, ha semmit nem csinál. Fenntartom most is.

Az sajnos kényszer. Ebből bőven szereztem tapasztalatot. Egyrészt ott volt az a kb. 18 év, amit mezítláb töltöttem, és az azt követő 6 év az RT-nél. És amit szörnyű látni, hogy mivé lett az utcai taxizás ezalatt a 6 év alatt. Ebben viszont ott a felelőssége a céges kollégáknak is, akik bármilyen trükkre képesek, csakhogy kivegyék őket a sorból. Csoda, hogy mindenki feladja? Én is visszaléptem egy másikhoz. Igaz, én nem voltam annyira kiszolgáltatott, mint a Tamás. De bevallom férfiasan, zsebemben a szükséges 161.500 forinttal háromnegyed órát ültem az autómban a Plusz székháza előtt egyik belépési napon. Töprengtem...gyötrődtem....aztán inkább hazamentem. Úgyhogy talán mégsem mindegy. Egyelőre.

A kényszer, vagy a kényszerítés mégsem ugyanaz.

Sokan voltunk, akik pálcát törtünk azok fölött, akik odaszerződtek. És közülük sokan választásként mentek, nem kényszerből.

Sokan voltunk, akik pálcát törtünk azok fölött, akik odaszerződtek. És közülük sokan választásként mentek, nem kényszerből.

Van egy mondás, valahogy úgy szól: Inkább gyűlöljenek azért amilyen vagyok, minthogy szeressenek azért amilyen nem... És ha megpróbálom Tomajer lépését annak tükrében értelmezni, mint ahogy, és amiért az én történetem is végződött az RT5-nél...és az azt követő lépéskényszert, hát nem törnék olyan könnyedén pálcát felette, mint ahogy azt egyesek megteszik.

Nem hinném, hogy átléptem azt a határt, mint amennyire áthallásos volt a Geszti írás. :)

Ha élne, biztos te lennél a liebling-je.