Ha már Múzeum körút :-) És arra emlékszünk-e, amikor nepperek a kapualjak mélyén árulták a Jugoszláv kiadású hanglemezeket? A belső udvarokon meg az autók csomagtartójában volt a választék.

Nézd, én még -talán- rendelkezem annyi értelemmel, hogy nincs szükségem efféle szómagyarázatokra. Gondom azzal van, ha egyesek képtelenek arra, hogy valamiféle együttműködést ne akarjanak mindjárt olyan helyzetnek láttatni, amiben a TGFSz nem látszik ki az OTSZ seggéből. Telegdy Gabi még a szerepvállalásom elején figyelmeztetett, hogy a fix tarifát leszámítva csak magunkra számíthatunk. És ez a mai napig így is van. Az érdekérvényesítő képességünk minimális...de ettől még nem válnak igazzá azok a vádak, amikkel naponta szembesülünk akár itt a Hallon is. Gondolnád, hogy pl. a fóliázás miatt már lassan nem áll szóba velem M.Z.? :-) De anélkül, hogy pszichológiai elemzést, vagy jellemrajzot készítenénk róla...a simulékony természetével, és a szereplési vágyával nem lehet mit kezdeni. Képes arra, hogy akivel a teremben összevész, kölcsönösen megvádolják egymást, azzal 5 perc múlva röhögcsélve társalog. Engem azóta, hogy egy aljas beszólása miatt hozzá akartam vágni a széket az egyik fuvarszervezőhöz, azóta a Gábor arra nem tud rávenni, hogy beszéljek az illetővel... Szóval, azt szoktam erre mondani, hogy egyeseknek nem feladat ha sokat kell beszélni, hanem egyenesen az életművük. :-)

De milyen objektív mérce alapján dönthető el, hogy együttműködésről, vagy lepaktálásról van-e szó? Annak a tényszerűségét kár vitatni, hogy az OTSZ kedvezőbb pozícióban van ezeken az egyeztetéseken, már csak azért is, mert a Metál régebb óta csinálja. Sokkal régebb óta. Olyan kapcsolati tőkét felhalmozva, ami a mi oldalunkról nézve behozhatatlan hátránynak tetszik. A hitelessége -támogatottsága okán- megkérdőjelezhető. Erre a problémára neki gyógyír lehet egy tömegbázisra épülő szakszervezet partnersége. Így abban kellett nekünk lavírozni, hogy az ő ismertségéből valamit mi is nyerjünk, de ugyanakkor a vele való szembenállás egyfajta alternatívájaként ne a fuvarszervezők soha nem múló halálos ölelése maradjon. Így vált a fix tarifa közös nevezővé. Minden más, aknamező. A főváros a fixért cserébe nem enged az általa elképzelt egységes szolgáltatási környezetből. Az összes merev elzárkózás a változástól ezt teszi kockára . De ez még a kisebbik baj lenne. Szerintem a nagyobb az, hogy ezzel párhuzamosan ott marad az alig fokozható kiszolgáltatottságunk a fuvarszervezőkkel szemben. És a szakszervezet céljai közt ott szerepel, hogy ezen a területen is kedvező irányú elmozdulás legyen. Róka fogta csuka...Valami kompromisszumkészséget, megkockáztatom, áldozatot fel kell mutatnunk, mert nem tudunk beinteni a fővárosnak azzal, hogy majd a fuvarszervezőknél kiharcoljuk a számunkra kedvezőbb felállást. Egyrészt már régen meg kellett volna tenni, másrészt a taxis társadalom erőtlen masszává silányult. Könnyű azt mondani: ki kell lépni, ott az utcán a munka, stb. Nem tudom vagyunk-e összesen öten ezen a fórumon olyanok, akik a taxis pályafutásuk 80-100 százalékát mezítlábasként töltötték, de egyiknek itt vagyok én, úgyhogy talán hiteles, ha én mondom, hogy ember legyen a talpán, aki még manapság képes kitartani függetlenként. A pofátlanságot egyetemi szintre emelőkre természetesen nem vonatkozik. Tehát ez is szempont, amikor alkudozni, vállalni, elutasítani kell. Vagy éppen megállapodni. Nem működik a rossz fiú-jó fiú taktika. Tudni kell felhasználni akár a Metált is ebben a helyzetben. Kihasználni nem lehet, mert dörzsölt, és önfejű. De képessé lehet tenni arra, hogy ha "taxisul" gondolkodni nem is fog, de "taxisul" beszélni igen. Volt rá példa, hogy a Telegdy Gabi felszólalása után csak azért kért szót, hogy közölje, az OTSZ teljes támogatását élvezi a TGFSz. De arra is, hogy barokkos körmondatai közt felfedeztem a saját napokkal korábban írt véleményemet. És nincs szó semmilyen elvtelen alkuról. Visszautasítok minden olyan feltételezést, ( ez egyáltalán nem Neked szól ) ami azt sugallja, hogy kiárusítottuk a taxisokat. Az ide vonatkozó részt pontosan leírta a Gábor, eleddig talán utolsó írásában. A taggyűlésen felidéztem Churchill-t, aki szerint - a siker nem döntő, a kudarc nem végzetes, a bátorság a fontos, ami a folytatáshoz kell... A jelek szerint nem volt nálunk bátrabb, pedig lehetett volna.

Nem fog. Megértem azokat, akik elégedetlenek, dühösek, fásultak...de a többséget inkább az jellemzi szerintem, amit tegnap átéltem. Délelőtt kaptam a telefonokat, hogy mondjam el az aktuális helyzetet, válaszoljak néhány szigorítást érintő kérdésre, stb. Amikor kértem, hogy jöjjön el a fórumra, hallgattam, hogy bocs címet vettem fel, megjött az utasom....el nem jött tedmészetesen...aztán este újabb telefon: meséld már el mi volt.

A magabiztos, de fedezet nélküli állítások se tesznek jót a TGFSz renoméjának. Hidd el nincs szoros együttműködés. Legfeljebb egy-egy alkalommal a kirajzolodó frontvonal azonos oldalára kerülünk.

Kik ítélnek? Itt szinte mindenki. Nekem tök mindegy, hogy tag vagy sem. Pontosabban a véleménye szempontjából mindegy.

Csak kérdés mennyit látnak ebből reálisan azok, akik "megítélnek".

Bármilyen megoldásra van mód. Csak a fóliázás tűnik "legegyszerűbbnek".

Nem hiszek az ilyen összeesküvés elméletekben. És a fix tarifára sem volt semmi garancia, hogy koncként lehetett volna tekinteni rá. A sárga színnek voltak eleinte alternatívái, csak valahol valakik mindig megkifogásolták az aktuális elképzelést. Ebben viszont vastagon benne vannak a kisebb cégek tulajdonosai, akiknek a túlélésük záloga lett volna, ha nincs semmilyen rendelet. Amíg még létezett A, és B verzió, addig folyamatosan a maximált tarifás B-t preferálták, és nem érdekelte őket az egyéb tartalom. Csak most lett fontos a taxis, akit fel lehetett használni a közös tiltakozáshoz. Ekkortól lettek nagy érdekvédők. Akkorák, hogy már azon gondolkodtam, hogy érdemes lenne őket megcsináltatni 30 centis babaként, és ajándékként osztogatni.

Vannak akik épkézláb megoldással szándékoznak ezt segíteni. Nem akarnám a Főtaxit, vagy az igazgatóját fényesíteni, de Szunomár szerint sms-ben fogják visszajelezni a megrendelőnek, hogy mikor érkezik az autó.