Te vagy a szakma ikonja.

Mondd, tényleg ennyire nehéz kimondani, hogy pardon tévedtem?  Miért kell még azt is kiforgatni, ami a tudomásodra jut?

Semmit nem titkoltunk el.

1. engedd már meg, hogy azzal levelezzek, akivel akarok

2. ti kezdtétek el egymást túllicitálva ideírogatni, hogy lám-lám itt az újabb bizonyíték a  megalkuvásra. Te a kétség legcsekélyebb szikrája nélkül jelentetted ki, hogy beálltunk a Metál mögé.

Egyébként Metál Zoltán-egyelőre- nem tervez semmilyen demonstrációt. De még mindig több józanság van benne, mint benned, mert legalább hozzátette amikor erről beszélgettem vele, hogy oké-oké, de mit csináltok azután, ha nem jön be.

Ha én lennék a TGFSZ elnöke, így kezdeném : Tisztelt kollégák, kedves barátaim....de mivel nem én vagyok , ezért tőlem ez is megteszi:

Taxisok, madárijesztők és műanyag sárkányok!

Aki legalább a tárgyszerűség minimumára képes, azzal szívesen "beszélgetek", amíg időm engedi. Későbbi válaszokra bármikor készen állok.

Akiket csak az motivál, hogy minden megnyilvánulásokhoz hozzávarrjanak egy veretes sértést, vagy hazugságot amikor velünk kapcsolatosan értekeznek, számítsanak arra, hogy aligha maradok adósuk, mert ez az egész kezd messze túlmutatni azon a köztünk fellelhető viszonyrendszeren amibe mindez beleférhetne. Nem vagyunk barátok. Se sörözni, se nyaralni nem járunk együtt, hogy zrikálásként fogadjam el.

A nyilatkozat nem más, mint amit a neve is mutat.  Ott, az MKIK épületében született -sebtében- azután, hogy mindenki elfogadhatatlannak ítélte a tervezetet. Elég furcsán vette volna ki magát, ha a TGFSZ nevében az elnök nem írja alá. Még egyszer: Nem együttműködés, nem közös demonstrációs szándék, nem házassági szerződés, és béranyaság.

Amsel, hogy neked is érthető legyen: nem álltunk be a Metál mögé.   Világos?

Szerettem volna, ha az egész rendelet-tervezet a maga rejtett és kevésbé rejtett buktatóival felkerül ide, és azt ahogy normális közösségben megtennék, megvitatnánk. Aztán, ha a "köz" kellő indulatot mutatna annak elutasítására, akkor a spontán elégedetlenség összekovácsolhatott volna bennünket.  Mint ezidáig az egyetlen olyan közösséget, akik meghátrálásra tudták kényszeríteni a kormányt....a diákokat.  Mert kiszámíthatatlanok voltak.

Alkalmatlanok vagytok rá. Ötlettelen, pitiáner megalkuvó csürhe.

Csak akkor támad kényszeres írhatnátok, ha kórusban basztathattok bennünket.

Kijárási tilalom, önkény és tekintélyelvű diktatúra nem kell?  Nagyon hülye.

Különös logika mondatja veled, hogy te magad lennél áldozat.

Végső soron azzal szórakoztatjátok egymást, amivel akarjátok. De az, ha fenntartás nélkül elhiszed Amsel minden szavát, az inkább rólad szól, mint bárki másról.

Játssza itt a jól értesültet, és úgy csinál, mint aki minden titkok tudója.  Legkevésbé sem érzem úgy, hogy magyarázkodnom kéne, de nem baj, ha tudod (tudjátok), hogy az embert, jó, ha évente egyszer lehetett látni a TGFSZ környékén. Legnagyobb baja, hogy nem tud szabadulni attól a rögeszméjétől, hogy szerinte miattam nem lett ő senki a szakszervezetben. 

Amire pedig úgy hivatkozik, mint állandósult állapotra, amiért a Tarlósnak tett ígéret miatt nincs demonstráció: ez egyszer volt, amikor egy folyamatos egyezkedés idején azt kérték, hogy amíg van esély a megállapodásra, addig ne legyen felfordulás a városban.

Nem fogok idejárni, hogy cáfolgassam az ökörségeit. Majd én is elkergetem a saját antennájával, mint ahogy állítólag anno megtették a saját taxiskollégái...

Megboldogult ifjúkorunkban jött szembe velünk az a vicc, amelyikben egy rendőr elkeseredetten kereste Dezsőkére keresztelt fiát a szülőszobán, akit nem talált se a gyönyörűek, se a szépek, se az okosak és kevésbé okosak, de még a selejtesek között sem…csak egy olyan ajtó mögött, amelyikre azt írták: Dezsőke.

Ez az írás minden érdeklődőnek….és Amselnek szól.

/ a szörnyű képzettársításoktól elhatárolódok /

Kedves Amsel! Megpróbálok válaszolni az ostoba számonkéréseidre, és némi kapaszkodót nyújtani ahhoz, hogy megértsd, mi történik körülötted. Nem lesz rövid, és ha a végére úgy érzed magad, mint az a pancsolt borban áztatott ruhatáros fiú, akit bezártak egy szabadegyetemi kurzusra, hát ne engem okolj.

Először próbáljunk meg helyes irányba elhelyezkedni a lovon, ugyanis számomra - bár nem érdektelen-, de nem kardinális kérdés, hogy hány tagja van a TGFSZ-nek. Tehát azzal cseszegetni, hogy rögvest valljak színt, teljesen értelmetlen. Sosem volt célom, hogy még egy rezervátumban is ismerjék a szót: TGFSZ

Ugyanis addig van/lesz, amíg tagok/támogatók is. Tovább nem. Hosszasan nem szeretnék olyan közhelyes mondatokkal előhuzakodni, minthogy azoknak az érdekét lehet védeni, akik tudják, hogy van nekik olyan. Ha a taxisközegnek fontos, akkor életben tartja, ha nem, hát ennyi volt. Ez nem egy öncélú csoportosulás, nem is gazdasági vállalkozás, amelyik valamiféle hasznot húzva ténykedik egyesek előnyére és mások kárára. Ha úgy tetszik lelkes amatőrök, ha úgy tetszik botcsinálta érdekvédők, akiket összehozott a szándék, hogy szerettek volna változtatni azon a kiszolgáltatott, zűrzavaros, lassan szinte mindannyiunkat felemésztő állapoton, amely körülvette a taxizást. Legkevésbé sem függetlenül attól, hogy mindent lehet jobban, hatékonyabban csinálni, teljesen felesleges, viszont annál sértőbb időről-időre megkérdőjelezni a tisztességünket. Kellő ilyen irányú vonzódással és vállalkozó szellemmel bárki csinálhatná velünk, vagy helyettünk.

Magyarán, tesszük azt és addig, amit a legjobb belátásunk szerint helyesnek tartunk, és amíg bírjuk energiával. Vannak bizonyos anyagi kötelezettségek, ezeknek még képesek vagyunk megfelelni a befolyó tagdíjakból, egyéb kiadásokra nem költünk. Ez konkrétan az én esetemben annyit tesz, hogy még annak a lehetőségétől is elzárkóztam, hogy legyen „szakszervezeti telefonom”. Egyszerűen azért, mert nem akarok egy fillérjébe se kerülni a szervezetnek. Ezt csak azért tartottam fontosnak, mert egyesek…anyagi haszonszerzéssel is megvádoltak már.

/ Igaz, ehhez nem kell keresztúri mezítlábasnak lenni - igaz Amsel - megtette már a 6x6 egyik társadalmi etikása is. Az emberi hitványság nem státuszfüggő. /

Nem kizárva annak lehetőségét, hogy degenerált vagyok, az én fejemben következőképpen áll össze a képlet. Komoly gazdasági és szakmai kihívásokkal állunk szembe, aki képes és akar tenni azért, hogy előnyünkre fordítsuk, amit csak lehetséges, az megtalálja a helyét közöttünk/ helyettünk. Aki úgy dönt, hogy csak a szolidaritást vállalja, ő a tagságán keresztül segít bennünket. Akik viszont az ellenérzésüket távolmaradással fejezik ki, tudomásul vesszük. Szurkolok nekik, hogy ők is megtalálják maguknak azt a fórumot, ahol sikerre vihetik az elképzelésüket.

Én mindig azt vallottam, hogy inkább többek legyünk ahelyett, hogy többen lennénk. Így aztán kedves Amsel, remélem kielégítette a válaszom a TGFSZ taglétszáma fölötti gúnyos kíváncsiskodásod.

Bár még nem tudom, hogy ez az írás akár tartalmában, akár terjedelmében meddig nyúlik, de ha választanom kéne, hogy 1 ember lépjen be a szakszervezetbe azért, mert megértette a gondolataimat, vagy 30, akiket beszervezett egy valószínűsíthető munkásőrmúlttal és agitpropos előélettel rendelkező taxis vállalkozó a külvárosból, akkor inkább az egykét választom.

Örökösen visszatérő felvetés, hogy a TGFSZ aktuális létszámára miként gyakorol hatást a szervezet ténykedése?

Nem elvitatva, hogy nyilvánvalóan vannak olyanok, akik megharagudtak, elégedetlenek és emiatt zárkóztak el a tagság fenntartásától, azért nem baj, ha azt is látjuk, hogy sokak be illetve kilépésére legfeljebb a szociológia adhatna adekvát választ. Csak egy példát említek. Hosszú ideig a TGFSZ tagsággal együtt járt egy viszonylag jelentősnek mondható UNIX kedvezmény. Ezt egyesek igénybe vették, mások nem, de a sokszor és sok helyen emlegetett magyar leleményesség alól miért pont a taxis lenne kivétel, először előkerültek a fénymásolt tagságik…..és mivel nincs az a szint, ami alá taxis ne tudna süllyedni, állítólag elkezdtek üzletet csinálni abból, hogy a kedvezménnyel megvásárolt alkatrészt felárral továbbadták. Tudom, a pengeagyúakban már ott is a válasz, hogy nem mindegy az UNIX-nak ki veszi meg a szarát. A véleményemet megtartom. Legyen elég annyi, hogy a cég megszüntette a kedvezményes vásárlás lehetőségét.

De, miért is meséltem el mindezt? Amikor ennek híre ment, egyik vidéki kisváros komplett taxisközössége jelezte, hogy micsoda skandalum, és ha nincs kedvezmény, akkor azonnal kilépnek a szakszervezetből, sőt visszakövetelik a soros tagdíj-befizetésüket. Párját ritkító fösvénység. Kezelhetetlen.

Ez nem menti az érdekképviselet ilyen-olyan elhibázott lépéseit, de azokat is némi visszafogottságra inthetné, akik gúnyos vigyorral az arcukon kéjelegnek a szakszervezet taglétszámán.

De, ami ennél sokkal aggasztóbb: a taxisközösség vajon mikor jut el a társas intelligencia azon fokára, ahol végre faktumként képes elfogadni, hogy a politikai-gazdasági döntéshozók ereje a mi gyengeségünkben rejlik…

Összefogás nélkül gúzsba vagyunk kötve.

Persze az ezerfejű sárkányhad rögvest visszhangozza: mit tettetek? Amseli fordításban: a nagy okosságotoknak mi lett a vége?

Én is feltennék egy kérdést. Születhetett volna-e olyan rendelet, amely jóformán minden taxisnak megfelel. Aligha.

Bizonyosan nem leszek népszerű, de mentségemre szolgáljon, nem is vágyok rajongótáborra.

Nem várhattunk paternalista megoldásokat egy olyan jogalkotói közösségtől, amelyiknek kifejezetten negatív véleménye van a szabályozni szándékozott körről. Hogy erre a rossz hírnévre mennyire szolgáltak rá a budapesti taxisok? Mindenki döntse el maga. Ráadásul a taxis oldalon sincs egység, kiváltképp a fuvarszervezők és a taxisok közt mélyebb az ellentét, mint a jogalkotó-taxis viszonylatban. Nem volt könnyű ebben az örvényben felszínen maradni. Annyi eredménnyel, amennyivel, de a többség itt van és dolgozik. Elfogadhatóbb tarifával, talán a stresszes autóversenyzéstől valamelyest megkímélve. Remélem nem csak látszólag helyreállítva azt a kiszámíthatóságot és bizalmat, ami kicsit több utcai beülőst eredményezett.

A demonstratív szenvedőkkel nem lehet mit kezdeni. Mai napig találkozok olyanokkal, akiknek semmi nem jó. Fáradhatatlanul átkoznak bennünket. De legalább ez lenne köztük rendezőelv, és összeállnának valamiféle kritikus tömeggé. De nem, elég nekik ennyi. Sajátos önkielégülés.

És, hogy mit csinálunk? Melyek lesznek a jövő kihívásai?

A társaság nagy részével szinte semmit nem lehet kezdeni. Totális a közömbösség.

Készül, formálódik a Kormányrendelet. A tervek szintjén tartalmaz elfogadhatatlan tanfolyami kötelezettségeket, amelyek ellen kifogást emeltünk. Csináltattunk - nem kevés - pénzért spirálozott, bekötött aláíró íveket a tiltakozáshoz….több is üresen került vissza….pedig senki nem akar tanulópadba ülni. Sőt, máris anyáznak bennünket, hogy bele ne merjünk egyezni.

Panaszt tettünk fuvarszervező ellen, mert hitünk szerint kijátssza a rendelet fuvardíjra vonatkozó részét. Több bizonyítékot kértek tőlünk, viszont több csak azoktól a taxisoktól lehetne, akik elvégzik a szolgáltatást. Ők szarnak ránk, mert nekik minden jó úgy, ahogy van.

Egy másik fuvarszervező az ügyvédjével fenyegetőzik, hogy találkozunk a bíróságon, ha nem jelentjük ki nagy nyilvánosság előtt, hogy övé a világ legtisztességesebb vállalkozása. (úgy tűnik elment a kedvük a pereskedéstől)

Összeállítottunk egy anyagot, hogy milyen változtatásokat szeretnénk elérni. Tudomásom szerint senki nem követte a példánkat a taxipiaci szereplők közül.

Ígéret sincs az egyeztetésre. Illetve annyi a válasz, hogy a választások előtt ne számítsunk semmire.

Komoly lobbi tevékenységre lehet számítani az online órákat illetően. Nyilvánvaló, hogy egyre-másra előkerülnek az olyan hírek, amelyek az órákkal manipuláló taxisokról szólnak majd. Sőt, csak idő kérdése, amikor már a „becsületes taxisok” fogják követelni a közjó érdekében.

Feltételezve, hogy ismerem az általános bevallási gyakorlatot, érdekes meglepetéseket tartogat a jövő. Írhatnék valamiféle gazdasági elemzést, hogy a torzított adatok miféle változtatásokat indukálhatnak majd, de már az is szép, ha valaki idáig eljutott az olvasásban. Mindenesetre felkészülhetünk olyan keserves lépésekre, amelyhez az szolgáltat majd alapot, hogy lám-lám, mennyivel jobban keresünk.

Tudtommal, és jelenlegi ismereteim szerint a 6x6 kivételével mindenhol megy a pacsizás. Mint tudjuk, ez a taxis nélkül nem működne. Anélkül a taxis nélkül, aki egyébként telepofával szidja az érdekképviseletet.

Bohócország.

És végül engedjetek meg egy kis privatizálást.

Bada Dada leírhatta, hogy ragaszkodom az ideámhoz, kenyér helyett eszek álmot.

Tudom, egy taxis nem engedhet meg magának efféle úri passziót, de kérdezem, muszáj, hogy igazam legyen abban, amit egyébként egy olyan levélrészlet, amelyet szintén én írtam csak egy másik társaságban.

Íme:

„Mert nem értitek ezt a kibaszott vadkapitalista, áldemokratikus bohócrendszert fenntartó, a becsületes életre alkalmatlan -embernek becézett- biológia massza viselkedéskultúráját.

Reflexszerűen akar mindenki hasznot húzni szinte mindenből.

Ellenállhatatlan késztetése van a szabályok kijátszására, a cinkos összekacsintásra. Darwin óta képtelen elfogadni a nyugati kultúra, hogy az emberi jóság, az erkölcs nem velünk született adottság. A túlélési ösztöneinket szolgáló nyomorult ravaszság az, amit mindenki a zsigereiben hordoz.

A tanulás, a környezet melyben szocializálódtunk, az nyújt(hatna) menekülőutat. De miféle mocsárban nőttünk fel? Bármelyikőtök feltehetné magának a kérdést.

Nem kell hozzá különösebb önvizsgálat, hogy emlékezzünk az álságos, pitiáner, mindent hazahordó, a szomszédnál többet harácsoló, de a kicsinyes megalkuvásokra mindig kész magyar társadalomra. Ha úgy tetszik, a tükörképünkre.

A féktelen haszonlesés közben már nem szívesen hallunk más hangokat, mint a pénztárgép csörgését. Igazi umbuldaország volt és marad is.

Ebben képeződik le a taxistársadalom is.”

Jó hétvégét!

Megbeszéltük.  Ugyanis azt a bizonyos "adjonistent" rontottad el már nagyon régen. Így aztán végképp nem vagy abban a helyzetben, hogy bármit számon kérj rajtam. 

Azt írsz amit akarsz. Szerencsénkre tomajer nem állított ostoba korlátokat a Hallón, így minden gyenge idegzetű házmesterbe oltott taxis írogathat ide annak reményében, hogy előbb-utóbb kibontakozik a zsenialitása.

Ha valaki velem együtt nem látja, hogy mi van abban a sárga pacában : donkihóte

Feltétlenül szólni fogok. Kifejezetten neked fogok szólni, ha feladatkiosztásra van szükségem. 

Mégha számodra egy jól irányzott gyomrossal érnek is fel a tomajer szavai, törődj inkább bele. Igaza van.

Egyébként az a hozzászólás, amit te utólag kulturáltként aposztrofáltál, hát hogyis mondjam....szóval olvasd el újra. Mellékesen, ha már közvetve, de védelmedbe vetted donkihótét  , ő permanensen ezt csinálja. Eleinte megpróbáltam normálisan válaszolgatni neki, de ahelyett, hogy érdemi vitába kezdett volna, rendre hozta inkább a végtelenbe tartó cinizmusát. Nem is értem, ha valaki csak ennyire képes, miért nem megy szakszerű orvosi kezelésre, vagy felesleges szabadidejében nézegetne inkább  archivált Gálvölgyi-showkat.

De, most szerencséd van, ráérek ezért válaszolgatok. Nem érdekel, hogy ki mikor, miért vágta ki az utasát az autóból. Bevallom töredelmesen, én az elmúlt két évben legalább négyszer megtettem. Szó szerint kivágtam, sőt az egyiket lecsaptam. Egyik sem tett panaszt ellenem, alighanem tudták miért. De, ha megtették volna, akkor vállaltam volna a felelősséget a tetteimért. Ennyi.

Nem is oly régen megkértek, hogy segítsek egy végtelenül szerény, joviális, beteg idős bácsi ügyében, aki már szinte csak mutatóba jár ki az utcára dolgozni. Áldozatul esett a gonosz ellenőröknek, pedig a légynek se tudna ártani. Jó, ugorjunk neki, gondoltam. Mire kellő állhatatossággal nagyjából a végére jártam az ügynek,addigra jött a töredelmes beismerés, oké-oké tényleg sikerült az 560-as tarifával szolgáltatnia....Csak kicsit járattam le magam.   Azt hiszem minden ilyen és ehhez hasonló ügy kizárja, hogy általánosságban formáljunk véleményt akár pro, akár kontra. Egyébként céges volt az érintett.

Mindenesetre abban bárki biztos lehet, hogy a jövőben megszaporodnak az ilyen történetek. Akár van alapjuk, akár nincs. Valahogy meg kell ágyazniuk annak a törekvésnek, hogy mindenkit betereljenek valamilyen karámba. Mert arra kínosan ügyelnek, hogy mindig a mezítlábasokat állítsák pellengérre. És a taxis milyen? Aki cégnél van az a vállát vonogatja, neki mindegy. Aki nincs az berzenkedik ellene.  De, tisztelt szemrehányók: ezt a témát egyszer már anno idehoztuk. A legutóbbi szegedi konferencia után. Az érdeklődés -udvarias leszek- szórakoztató volt.

Lehetne hosszasan folytatni.