Azt nem tudjuk, hogy mi volna, ha mi lenne, ha volna, lenne, ha. Azt tudjuk, hogy ezeknél a cégeknél átlagosan napi két rongyot fizettek, és azt is tudjuk, hogy ennek az összegnek valamilyen százaléka emberek megvásárlására fordítódik. Pont.

Persze, hogy utáljuk egymást! Túl sokan vagyunk és csak egymás rovására tudunk érvényesülni.

Há megmondom, most mán gyanakszok. Ez elég kapitányosra sikerüt.

És a cégtulajnak honnan van a pénze? Nyeri a lottón? Szüreteli az udvari pénzfáról? Esetleg az anyja rodázza össze neki? Istenem-Istenem!

:-D

Ez a kép... Harmincezer. :-D

:-)))

Így van! Szerintem, de mondom, ez igazán egyéni privát véleményem (biztos van csoportos privát vélemény is, de ez egyéni privát vélemény), hogy életed végéig járj 150 forintos tarifával, nehogy árts magadnak! Majd a gazdád megsirat.

És amnesztia? Lesz?

Hol volt - hol nem volt, volt egyszer egy ember. A régiek talán még emlékeznek rá, Ő volt az, aki úgy fejezte be földi pályafutását, hogy egy hosszas hajsza után belerohant az úton keresztben álló rendőrautókba, majd fejbelőtte magát. Na, mindegy. Ez a figura számtalan történetet hagyott maga után, íme az egyik: Emberünk kénytelen-kelletlen eltöltött egy kis időt Baracskán. A következő szórakozást találta ki magának (többek közt): Minden nap, mikor visszavezették lakosztályába a munkából, bizalmas információként megosztotta nem dolgozó lakótársaival, hogy bizony amnesztia lesz. A BV-intézetekben ez vissza-visszatérő téma; az elítéltek gyakorlatilag minden dátumra képesek ideológiát gyártani, hogy szerintük akkor éppen miért lesz amnesztia. Március 15., Augusztus 20., Szilveszter, Húsvét, választások előtt-után, tökmindegy. Emberünk erre játszott rá és megerősítette, hogy ezúttal tényleg lesz, most biztos, tuti az info. A többiek hitték is, meg nem is; boldogan kapaszkodtak a közeli szabadulás gondolatába, de azt is jól tudták, hogy az amnesztiáról szóló híresztelések csak egyetlen alkalommal igazolódtak be az elmúlt mit tudom én, tizennyolcezer évben. Úgyhogy igyekeztek faggatni az emberünket, hogy honnan az info. Az meg úgy volt vele, hogy minél titokzatosabban adja elő, annál hitelesebb lesz az egész a többiek szemében. "Gyerekek, nem mondhatok többet, de meleg helyről hallottam." Ez ment hetekig. A társaság egyre türelmetlenebb volt és minden áron tudni akarták, hogy mi az a "meleg hely". "Értsétek meg, nem mondhatom el, de nagyon meleg helyről jött az info!" Aztán az emberünknek letelt az ideje. Mielőtt átvitték a szabadulóba, engedett a nyomásnak. [i]- Megmondod, honnan szedted az infot? - Mondtam már, meleg helyről van... - Ne szopassál már! - Nem mondhatok többet! - Áruld már el! - Jó, de nem adjátok tovább! Nagyon meleg helyről van... - ??? - Hát, a kazánházból![/i]