Ugyan az akinek birka mód fizettek...és bármit megtehet veletek!

38 milla uniós támogatás oktatásra...pfff kispályások:))

Ha most lenne tökük a taxis cégeknek..akkor csak az ingyenes váróig vinnék az utast...és onnan is hoznák el....a pepiták pedig 400 forintokért le föl járnának....vajon meddig sorompóznának a sok felháborodott utas hatására? Sőt az egész repteret bojkottálni kellene...a pepita úgysem bírná a tempót....belefulladna.. 5 perc 2000...ilyen órabért szeretnék...:))

Na ki mondta ezt...na ki??? Pay no attention to what I say to get elected („Ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok" – 2006, WikiLeaks dokumentum diplomatákkal való beszélgetésről) Viktorka te sem vagy jobb mint az elmúlt 43 évem összes hazaáruló politikusa..

Ha majd vitézy (direkt kicsivel) kiszáll az orrából...kérdezzük meg a véleményét erről...majd azoknak a véleményét is akik ezeket az idiótákat világra sz...ták... Csak ,hogy tudjuk ...honnan kell elkezdeni az irtást..

...le maradt egy "t"

na jahh..amíg nálunk 10 címre átlagban 2 seggfej jut...addig ben.. arányaiban jóval nagyobb mennyiséget kell kezelniük.. ..mondjuk azért kint kicsit több stressz faktor jut ránk...főleg amikor valami idióta kamerás helyen veszel fel címet...vagy várakozol a semmire..és sorolhatnám.. Na most amelyik nagy arc azt mondja ,hogy nem kell az ilyen címre nyomni...azt körberöhögöm.. :)Főleg ha tornyosulnak a sárga csekkek...

Ezek komolyan ennyire ostobák..vagy ennyire hülyének nézik a népet? Mire beindul ez a parasztvakítás..marad egyáltalán működőképes jármű amibe telepíthetik?? Jahh persze..az "új" milliót futott gáz...azaz hőkamrás buszaikba... Hát apám..remélem ,hogy azok akik kineveztek..és pártolják a hülyeségedet a következő választások után eltűnnek a süllyesztőbe....Azaz mégsem..mert remélhetőleg egyszer lesz elszámoltatás...vagy így..vagy úgy.. Real Vitézke?

Dávidkának és szakértői gárdájának igazán kijárna már egy ólomszínű ólom a kis buksijába! A Drosztos góré polírozva kapná...

Tisztelt Kancellár Asszony, Kedves Angéla! Egy egyszerű magyar szól Önhöz e levél által – ám kétmillió másik munkavállaló nevében! Mi, a Kétmillió Magyar, azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy fogadjon be minket a Szövetségi Köztársaság. Tudjuk, kérésünk talán első olvasásra kissé meglepő, lévén hogy egy szintén EU-tagállam polgárai lennénk – ám a helyzet az, kedves Angéla, hogy mégsem vagyunk azok! Egy rendes EU-s állam rendes polgárainak van beleszólásuk országuk ügyeibe – és nekünk nincs. Egy EU-s polgárnak van politikai érdekképviselete – nekünk az sincs. Egy rendes EU-s országban legalább köszönőviszonyban van egymással az emberek érdeke és a kormány politikája, és ha netán ez mégsem lenne így, akkor a polgároknak lehetőségükben áll jobb kormányt választani – ám ez Magyarországon nem adott. Egy rendes EU-s tagállamban, ha egy efféle kormány kerülne hatalomra és az ellenzéke is olyan impotens lenne, mint a miénk, a polgárok szövetkeznének egymással és leváltanák. De mi erre nem vagyunk képesek – így, ha emberi életet akarunk magunknak, akkor azt máshol, egy másik országban kell megkeresnünk magunknak. Ott, ahol az ottaniak ezt már megcsinálták maguknak, ahol már kész és működik a rendszer. Az Önök országára gondoltunk… Németek akarunk lenni! Az elmúlt évben úgyis elment oda 40.000 emberünk és semmi jele annak, hogy ez a folyamat megállna – akkor meg ugyan minek aprózzuk el a dolgot? Fel akarunk hagyni azzal az ezeregyszáz éves kísérlettel, amiben még az őseink kezdtek bele, Árpád vezetésével. Nem ment, be kell látnunk és le kell vonnunk a megfelelő következtetést. És ha már a történelemnél tartunk, azzal hogy befogad minket, valójában egy ezeréves német álmot teljesít be. Ami nem ment Fekete Henrik császárnak 1044-ben, majd 1051-ben, ami nem ment III. Frigyesnek Mátyás király ellenében, és amivel a Habsburgok később is tulajdonképpen eredménytelenül próbálkoztak, de még a Wehrmachtnak sem ment 1944-ben, az most Önnek egy csapásra sikerülhet: megszerezni Magyarországot! Igaz, nem a területet, csupán az emberek legjavát, ám egy ország erejét úgyis az emberek adják. Igen, Kedves Angéla, mi adjuk az ország erejét – mert akik rajtam keresztül most Önhöz fordulnak, Magyarország legképzettebb, legmunkaképesebb emberei. Ők azok, akik a vállukon viszik a magyar gazdaságot. Mérnökök, technikusok, szakmunkások, akik évről évre összetolják a magyar gépipari kiviteli többletet. Informatikusok, akikből éppen Németországban van akkora hiány a munkaerőpiacon. Orvosok, egészségügyi szakdolgozók, akikből sokezres hiány van Önöknél. Eddig, ahogy írtam, ők tartották el Magyarországot – innentől kezdve viszont már semmi kedvük egy olyan ország terheit viselni, amelynek kormánya annyira nem kíváncsi a véleményükre és annyira tesz az érdekeikre. Nem akarnak többé olyan országot szolgálni, amely „több mint kétharmaddal” volt képes megválasztani egy kormányt, amelyről előre tudható volt, hogy akkor is hazudik, ha köszön és valójában semmiben sem különbözik a maffiától. Ez a kétmillió ember, akinek a nevében írok Önnek, nem akarja, hogy gyerekei olyan átideologizált, elavult tudást adó és továbbtanulásra csak az ország elitgyerekeinek esélyt biztosító iskolarendszerbe legyenek bezárva, amilyen most Magyarországon épül ki éppen. Ők azt akarják, hogy a gyerekeikből öngondoskodásra képes, a fejlett világban bárhol értékes munkát végezni tudó polgárok váljanak, nem pedig közmunka-jobbágyok valamely oligarcha „állami pályázaton elnyert” birtokán, vagy állami megbízásokkal hizlalt vállalkozásánál. A kétmillió között persze akadnak olyanok is, akik szakképesítésük következtében nem állhatnak munkába minden további nélkül Németországban – de állhatnak árvizek esetén pl. az Elba veszélyeztetett partszakaszain, szádfalként! Egy magyarországi pedagógus számára még szakmai sikert is fog jelenteni, hogy ha már a magyar közoktatást nem tudta megvédeni Hoffmann Rózsától és a NAT-ot elárasztó kultúrszeméttől, legalább a drezdai Zwinger pártalan európai kultúrkincseit megóvhatják attól, hogy azokat elsodorja az Elba áradása… Ha jól tudom, a németországi népesség is egyre öregszik és problémát okoz a szociális, a társadalombiztosítási és a nyugdíjrendszer jövőbeni fenntartása. Azt hiszem, hogy ha kétmillió friss, jól képzett, munkaképes ember kerül a rendszerbe, ezzel legalább egy emberöltőre megoldódnak e gondok Önöknél! De ne csupán munkaerőként és a szociális rendszer fenntartóiként emlegessük ezt a kétmillió magyart, hiszen ők, ha Németországban fognak letelepedni, akkor fogyasztókként is az ottani gazdaságot fogják élénkíteni! Igaz, ők eddig Magyarországon is vásároltak hébe-hóba német termékeket, ám az nyilvánvaló, hogy ezt a magyarországi jövedelmükből tették. Mármost, ha németekké lesznek és ők is az ottani szinten fognak keresni, ezzel máris 5-10-szer annyi vásárlóerő jelenik meg a rendszerben! Kedves Angéla! Mielőtt érveim hatására azonnal rohanna a Bundestagba a magyarok bejövetelével kapcsolatos törvényt megszavaztatni, kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmét az üggyel, a magyarok majdani németországi letelepítésével kapcsolatban egy kis problémára és egy hatalmas veszélyforrásra. A kis probléma: a nyelvtudás – de ez valójában egy év alatt, központilag szervezett nyelvtanfolyamokkal megoldható. (Jó példa erre a skandináv országok gyakorlata.) A hatalmas veszély pedig abban és akkor öltene testet, ha a magyarokat egy tömbben telepítenék le Németországban, mint annak idején a Magyarországról kitelepített svábokat a mai Baden-Württemberg területén. A svábokkal ez sima ügy volt: ők kimentek, aztán elkezdtek dolgozni. Ám a magyarok nem csupán a szaktudásukat és a munkaerejüket fogják magukkal vinni, hanem a mentalitásukat is – ez pedig komoly kockázatokkal járhat! Ezek elkezdenek dumálni, okoskodni – aztán persze mindegyikük okosabb akar majd lenni a többinél… És a végén képesek szétzülleszteni az egész országot! Éppen ezért azt javaslom, hogy nem egy tömegben, hanem legfeljebb kis csoportokban, az ország területén elszórva kapjanak letelepülési lehetőséget. Javaslom továbbá, hogy a nekik szervezett német nyelvtanfolyamokon már eleve vegyék figyelmembe a letelepülés helyét, azaz: az illető német terület nyelvjárását tanítsák meg nekik. Így a leendő „frízmagyarok” nem tudnak majd szóba elegyedni és konspirálni a „felsőbajor magyarokkal”. Hála Istennek, Németországban 26 nagyobb és azokon belül számtalan kisebb, egymástól szinte a kölcsönös érthetetlenségig eltérő dialektus él, így a magyarok akár az idők végezetéig tökéletesen el lesznek egymástól szigetelve! Kedves Angéla, zárom soraimat! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan találkozunk az állampolgári vizsgán! Üdvözlettel: Kétmillió magyar munkavállaló